|
Cím: Marienne Faintfoull Írta: marienne - 2009. 05. 31. - 00:37:34 MARIENNE ANGELA FAINTFOULL alapok jelszó ||"Wingardium Leviooosa, nem Leviosaaaa..." teljes név || Marienne Angela Faintfoull becenév || Marienne nem || nő születési hely, idő || 1977. november 29. ; Anglia, Dover kor || 21 faj || ember vér || fél évfolyam || értelemszerűen kihúzva a múlt … Kövér, habtól duzzadó hullámok verték a sziklákat, s a móló valamennyi cölöpét... Sütött a nap. Ugyan ki keverhetné össze Dover, víztől csillogó házait, a néhol fel-fel bukkanó halszagot, a hatalmas cseppekben hulló eső illatát. Doverben az eső mindig más volt és lesz, mint bárhol másutt a szigetországban. Az a nap is ugyanolyan esőfelhőktől duzzadó volt, mint a mai, ám akkor Ő, még semmit sem tudott… … Az egész egy emeleti lakásban kezdődött. Az anyán és magán a születendő csecsemőn kívül, csak maga a házhoz hívott bába volt jelen. Senki más. A rokonokkal már akkor elveszett a kapcsolat, mikor megtudták a megfogant gyermek apjának kilétét. De nem is volt baj. Erős asszony volt, kibírta nélkülük. A mungóba azonban már nem volt idő bemenni… Egy gyermeknek – legyen az anya bármily erős, s tettre kész – nehéz apa nélkül felnőnie. Előjönnek a kínos kérdések. Mit dolgozik apukád? Hol van? A választ elvárni egy ifjonc iskolás lánytól, hatalmas kérés. Pláne, hogy nekik volt még titkolni valójuk, mégis Angelának – mert, hogy így hívták édesanyját – nem volt elég keresete ahhoz, hogy olyasfajta magántanárt fogadjon lánya mellé, aki segíthet neki tudása előrejutásában. A Sir Christian MacGregor Alapítványi Általános Iskola, mely Doverben nem állt az utolsók között, éppen megfelelt arra, hogy felruházza a kis Mariennet az alaptudásokkal, miközben édesanyja otthon igyekezett eleget mesélni a elkövetkezendőkről, és ez egészen így ment a 11. életévig. Marienne nagyon bölcs kislány volt. Sosem fecseget, és sosem mondott annál többet, vagy kevesebbet, mint amennyit kell. Mindig tudta mikor és hol van rossz helyen, rendes nevelést kapott az anyjától. Megtanult mindent, amit egy háziasszonynak majd nyújtania kell, s lassacskán megtanult apa nélkül felnőni. Eljött az a korszak, hogy már észre sem vette a hiányát… A 11. életév különös volt, a változás időszaka. A hosszú, szőke derékig érő hajú kislányt, ki zöld szemekkel lesett ki a padok közül, kiíratták az iskolából. Persze az olyanok, akik semmit sem tudtak annak a bizonyos másik világnak létezéséről, nem értették miért akarja az anya a bentlakásos iskolát választani, ám voltak olyanok – akik közéjük tartoztak, még anyja régi időszakából - akik tudták, hogy valójában, megérkezett a tömött tollú bagoly, s magával hozta a hatalmas piros pecséttel ellátott levelet is. Az utazás előtti nyár következett. Elindult a bevásárlás, megtelt a hatalmas koffer, s az egyik éjjelen már csak a Marienne szobájában huhogó bagoly hangját lehetett hallani... Hosszú volt a vonatút. Pontosan emlékszik rá, hogy egészen elgémberedett a nyaka, s a fülkében vele szemben ülő srác olyan hangosan horkolt, hogy a többiekkel képtelenek voltak aludni. Az egész út alatt egy Indián lányról szóló könyvet olvasgatott. Oda és vissza. Néhány lapja el is ázott mikor odakint a szakadó esőben beletuszkolta ládájába a kötetet. Emlékszik arra, ahogyan felnézett az égre, emlékszik a fényben pompázó kastélyra (mely csak akkor, azon az egy éjszakán ragyogott oly gyönyörűen), emlékszik, ahogyan víztől nehezedő csuklyája szinte eggyé vált szőke hajtincseivel. Emlékszik az elkiáltott szóra: Hugrabug, s még mindig érzi az édes töklé ízét ajkai között… Az évek… Az évek ugyanolyanok. Az egyetlen különbség csupán annyi, hogy egyre nagyobbak és nagyobbak a diákok. Hogy egyre többen végeznek, és egyre többen jönnek a kastélyba. Ám egy valami mindig bebizonyosodik: Nem kell nagynak lenned. Elég ha ott vagy, ha tudsz, ha észlelsz. A lényeg mindig egy marad majd: Legyél. Ő ott volt. Nem az elsők között, de ott. Még hallani a Hugrabugos lánycsapatok zsivaját, melyekkel megtöltötték az iskola falait. Érezni még a lopott csókok melegét, az esti párnacsaták szelét, a kattogó agykerekek hangját. Ezek töltötték meg a vastag falakat, hét éven keresztül. S még tovább… Utolsó év. Mikor hosszú süvegekben pompáznak a végzős diákok. Mikor mindennek olyan tökéletesnek kellene lennie. A vizsgáid szép eredménnyel zárulnak, befejezed az iskolát, állást kapsz egy igen nemes varázslói helyen. Túl szép lenne. Még mesének is. Hiszen mindenki hallotta a híreket. A híreket, amik lassan valósággá váltak… Még az év elején Londonba költöztek. Lehetett látni Angelán, hogy igazán fél. Retteg. A múlttól, a jelentől, és a jövőtől. Eljött az alkalma, hogy megossza lányával – aki az utóbbi 2 évben igen gyanakvóan, kérdezgetett apja honlétéről – azt, hogy ki és mi az említett valójában. Egy olyan ember, aki másokat öl, egy olyan ember, aki már régen nem szeret, egy olyan ember, aki őket keresi. Pontosabban az anyját, mivel, hogy Marienne érkezéséről eddig, nem igazán tudott. S ezek olvasása után, még mindig csodálkozol, hogy London lett a kiválasztott cél? Angela csak időt akart nyerni. Egy olyan csellel ami oly kockázatos, hogy az életükbe kerülhet. Hisz ki költözne ilyenkor Londonba… A hírek folyton folyvást repkednek, s az emberek nem hisznek egymásnak. Már nem tudják kinek higgyenek, egyáltalán higgyenek e saját maguknak, s lassan magukat is elfelejtik. Pedig ilyenkor egymásra lenne szükség leginkább… Hazafelé tartott. Haza, a kis ház felé, mely London egy kis utcájában feküdt, akárcsak a többi. S a mai este mégis teljesen más volt ez a ház. Leszakadt ajtó, betört ablak. Rumli egymás hegyén hátán. S a sarokban üldögélő, bolonddá kínozott asszony… Az iskolának vége. Már nincs többé tanítás, nincsenek tanárok. Nem lesz ki továbbra is felkészítsen az életre, magadra kell vetned ha eddig nem készültél fel rá. Angela a Mungóba került. Sosem tudják helyrehozni az elméjét. Olyanra, amilyen régen volt. Minden alkalommal, mikor bemennek hozzá, a kis Indiános mesét akarja majd hallani. Újra és újra… A házzasság nagy szó. Bár ne történt meg volna vele is. A fiú aki elakarta venni felcsinálta és otthagyta. A nyakán egy gyerekkel. Egy gyerekkel aki... Szédül. Forog minden. Mindene fáj, de leginkább has tájékban. Majd hangok szűrődnek befele. Őt szólítgatják. Szemei lassan kinyílnak, tenyeréről vér ömlik. Üvölt, sír. Ez nem történhetett meg… Fehér kórterem. Fehér lepedők. Miért van az, hogy a kórházakban, mindig minden hófehér? Ez kéne, hogy megnyugtassa az embert? Szemei lassan kinyílnak, s a fölötte álló orvosra tekintenek. Az orvos beszél valamit. Valamit, valakiről. A gyerekről. Volt… nincs. Tekinteté oldalra fordítja, s a kócos, fekete hajú leányzóban nyeri vissza minden erejét. A vetélés után nehéz újra talpra állni. De most...sikerült. Már semmi sem ugyanolyan mint régen. Még mindig érez némi fájdalmat, ha olykor visszagondol arra a napra. Mikor leesett a lépcsőn, s elvesztette gyermeke életét… Nem, nem arra.. Arra mikor az a rejtélyes valaki belépett az életükbe, s ezzel elindított valamit… Apa… jellem Megfontolt, kissé makacs nőszemély aki ha nem is úri nevelésben részesült, mégis tisztában van azzal hol és mit kellene tennie. Tudja, hogy mikor van rossz helyen, képes feltalálni magát az élénk helyzetekben. Sokszor gyanakvó, és furkálódó típus, mindaddig, míg rá nem jön arra, mi folyik a háta mögött. Sokszor tud, szenvedélyes és tüzes nő leni – általában a megfelelő pillanatokban – ezt persze nem csak a szexualitás terén értetendő. Például ha valami megüti a fejét, képes hosszan gondolkodni rajta, mindaddig míg meg nem találja rá a megfelelő választ. Nem túl ragaszkodó, ám belül mélyen szeretőképes Haragja általában hirtelen fellángolású - melyet persze önmagában mindig próbál féken tartani. Türelmetlen, és nem igen veszi ínyére ha hátráltatják, vagy ha akár kutakodnak utána. apróságok mindig || + Dover + Gyertyafény + Eső + Séta + Csokoládé soha || - Alkohol - Kétszínűség - Türelem - Bűz - tétovázás dementorok || Szinte ugyanaz játszódik le a szeme előtt mikor leesett a lécsőn. A világ elkezd forogni körülötte, zajokat hall, rettenetes szédülést érez. mumus || Bohócok titkok || - Gyűlöli a szőke nős vicceket - Megtartott egy játékmedvét elrakva a szerényben ami a halott babájára emlékeztet rossz szokás || - Ha ideges rögtön elkezd mély levegőket venni - Van mikor bunkón beszólogat az embereknek, ha azok piszkálják - Ha valamit sandít vagy gyanút fog kissé összeszorítja a szemeit, olyan - te titkolsz valamit - módon a család apa || ismeretlen anya || Angela Faintfoull , félvér, származás testvérek || nincs családi állapot || - - - állatok || egyszerű házi bagoly külsőségek magasság || 172 cm tömeg || 56 kg rassz || európai szemszín || zöld hajszín || szőke különleges ismertetőjel || nem igazán van kinézet || Az éppen megfelelő női magasság, smaragdzöld macskaszemekkel megtoldva. Az egész arc hangsúlyban áll az élénk felé kacsingató hajkoronával. Bőre, és körmei ápoltak, nem szokása agyonsminkelni magát. Tartása egyenes, bőre az épp megfelelő színskálán foglal helyet. egészségi állapot || némi alkohol szenvedély (szerencsére kezelhető), talán nagyritkán fel-fel bukkanó paranoia... a tudás varázslói ismeretek || A Roxfort teljes 7 éves oktatási köre. A vizsgái meglehetősen jól sikerültek, az egyetlen tantárgy amiből nem nyújtott kitűnő teljesítményt a bájitaltan volt. mugli képzettségek || szaxofon, foci pálca típusa || 12 hüvelyk , Rózsafa, Főnixtoll különlegesség || - szerepjáték-példa Keith C. Mirol :$ egyéb Cím: Re: Marienne Faintfoull Írta: Mrs. Norris - 2009. 05. 31. - 00:40:32 mew.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |