Roxfort RPG

          alapok

jelszó || "Csíny letudva!"
teljes név || Darian Ellsworth
becenév || Rian, de nagyon kevesen hívják így.
nem || férfi
születési hely, idő || Norfolk; 1981. 03. 03.
kor || 16
faj || ember
vér || fél
évfolyam || 5


          a múlt

Egy borús tavaszi napon egy magas, szikár férfi járkál egy kórház folyosóján. Ideges, hiszen a felesége a szülészeten van és éppen azon erőlködik, hogy megszülje első gyermeküket. Ki ne lenne ideges a férfi helyében? Hiszen nemsokára apa lesz és megfogja ismerni a szülői örömöket. Alig várja mégis ideges. Mi lesz ha baj történik valamelyikükkel? Egyfolytában ezen kérdés körül járnak a gondolatai, mikor egy orvos lép ki a teremből. Odalép a férfihoz.
- Ön Christopher Ellsworth? - kérdezi az orvos barátságosan, mire a férfi türelmetlenül bólint. - Gratulálok kisfia született. A felesége és a fia is teljesen egézségesek. - A férfi már végig se hallgatja, hanem amikor a feleségét egy kórterembe vitték rögtön bemegy hozzá. A mosolygós barna hajú nő kezében egy nyugodt, kisfiú fekszik és a kórtermet fürkészi, hihetetlen éj kék szemeivel. A férfi elérzékenyülten ül le felesége mellé.
- A te szemeidet örökölte kedvesem. - mondja a férfi mosolyogva, mire a nő bólint. Christhoper most a kisfiú felé fordul, aki érdeklődve figyeli az apját. - Hát végre megérkeztél Darian.

Eltelik pár év és Darian is kezd felcseperedni. Már négy éves, de a szülei legnagyobb rémületére még mindig nem beszél. Mindent megpróbáltak már, de egyszerűen a kisfiú nem hajlandó megszólalni. Mintha megmakacsolta volna magát. Csecsemő korában is nagyon ritkán sírt, nem hangoskodott, elvolt csendben és nézelődött. Most is ilyen. Csendben játszik, egy szó nélkül, de nagyon kíváncsi és minden érdekli. De a szülők kétségbeesettek. Mi lesz, ha nem tanul meg beszélni?? Pánikolnak, mindig.
Eljön a nap, amikor Darian 5. születésnapját ünneplik. Megy a nagy ünneplés, amikor kiderült, hogy az ünnepelt eltűnt. Nagy a jövés-menés, a kétségbeesett Darian! kiáltások, de a fiúnak semmi nyoma. Hirtelen megjelenik, ruhája tiszta sár és persze a szülői aggodalmak csak úgy csattognak rajta, mire halkan megszólal:
- Én csak körülnéztem az erdőben. - Kiderült nem az volt a baj, hogy nem tud beszélni, hanem az, hogy nem akar. Lett is a nagy megkönnyebbülés az egész családban.


Az évek pedig csak telnek. A fiú egyre nagyobb és még mindig elég hallgatag. Alig szól valakihez, akkor is csak azért, ha valami tényleg fontos. Amióta megtanult olvasni, a könyveket bújja, minden érdekes olvasmányt elolvas, egy szóval tényleg mindent. Nem egyszer találtak rá a szülei elbújva egy szekrényben, miközben ott olvasgat. Vagy éppen a takaró alatt. Látszik, hogy egy kicsit koraérettebb, de ez nem akadályozza semmiben.

Megint csak egy olyan nap jön, mint a többi. Mintha minden a rendes kerékvágásban történne. A kisfiú felkel, lemegy reggelizni, ahol a szülei boldogan csevegnek, de ő nem szól. A szokásos pirítósát eszi és a teáját issza, mikor egy bagoly repül be az ablakon. A szülei és Darian sem lepődnek meg a madár láttán. A fiúnak megmutatkozott már a varázsereje, így tudták, hogy felvételt nyerhet a Roxfortba, ahova egykor a szülei is jártak. Darian nagyon is várja a tanévet, de semmi izgatottság nem látszik rajta, pedig nagyon is izgatott. Hiszen új, és érdekes dolgokat tanulhat.

Az iskolában nem lett kifejezetten népszerű, hiszen alig beszél valakivel és akkor is csak fontos dolgokról. Attól függetlenül, hogy imád olvasni nem annyira szeret tanulni, és csak leginkább azokból a tárgyakból kiváló, amik érdeklik is és ez a jóslástanról nagyon nem mondható el. De az eredményei nem vészesek és lehet őket jónak is mondani. Éli a nyugodt életét az iskolában, úgy tűnik semmi sem zargatja vagy bántja, talán a szótlanságával tűnik fel. Nem igazán történt semmi izgalmas vele, ami talán említésre méltó, hogy rengeteget kószál éjszaka a folyosókon vagy az udvaron a legnagyobb titokban. Hajtja a felfedező vágy így nem egyszer volt olyan, hogy egész éjszaka a kastélyban bolyongott és próbált lehetőleg senkivel sem össze futni. Eddig mindig kitartott a szerencséje és csak egyszer bukott le amit természetesen pontlevonással és büntetőmunkával jutalmaztak, de a gondolataival élve "akkor is megérte."


          jellem

Visszahúzódó, de nem kifejezetten félénk. Másoknak a bizalmába  férkőznie,  nem épp egy egyszerű dolog, mert kicsit gyanakvó és elővigyázatos. Minden könyvet elolvas igazi könyvmolynak lehetne titulálni, de ő ezt nem is bánja, tudja magáról.
Kíváncsi természete van, néha pedig, ha valamiben megzavarják kicsit mogorva, de nem veszélyesen. Egyszerűen csak magának való mégis szereti az emberek társaságát, bár nem egy társasági ember. Ő az embereket megfigyelni szereti, kiváló emberismerő.




          apróságok

mindig || könyvek, felfedezés, varázslatok, kávé , csend
soha || rózsaszín dolgok, zaj, halálfalók, hazugság, nyávogás
dementorok || amikor beleesett egy gödörbe, és fél napig nem találták meg; a dementorok közelében előjön a szorongás és a félelem és a sötétség. Emiatt enyhén klausztrofóbiás.
mumus || sötét, kis helyek, egyszóval valami gödörszerű
titkok || - volt egy kígyója, de erről senki nem tud, még a szülei sem
- imádja a nyalókát
- szeret főzni
rossz szokás || - ha zavarban van, képes nekimenni dolgoknak, pl: fal, oszlop stb...
- mindig könyv van nála. Szó szerint mindig, még a fürdőkádban is.


          a család

apa || Christhoper Ellsworth; 39; aranyvérű
anya || Irish Danell; 37; mugli származású
testvérek ||  -
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy denevér, Darknak hívják


          külsőségek

magasság || 180 cm
tömeg || 64 kg
rassz || európai
szemszín || éj kék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || a szemei.
kinézet || Egy magas, izmosabb, karcsú, szőke, kicsit hosszabb hajú fiú, így a tincsei gyakran a szemeibe lógnak, amik éj kékek. A kötelező egyenruhát hordja, vagy ha éppen nem, akkor szinte mindig ing-farmer összeállításban lehet látni, ahol a sötétebb színek dominálnak.
egészségi állapot || enyhe klausztrofóbia


          a tudás

varázslói ismeretek || Szereti a bájitaltant és ebben kiemelkedő, ugyanúgy, ahogy SVK-ban. Amihez nagyon nem ért, az a jóslástan.
mugli képzettségek ||  játszik hegedűn és zongorán.  
pálca típusa || 11 hüvelyk, tiszafa, egyszarvú szőr
különlegesség || a patrónusa egy párduc


          szerepjáték-példa

A nagyteremben nagy a nyüzsgés, mindenki beszélget vagy reggelizik. Darian ezeket megint elhalasztja, mert egy nagyon érdekes olvasmányt talált a könyvtárban. Így reggeli helyett a könyvet választotta, és most azt olvassa buzgón. Éj kék szemei falják a sorokat, szinte rekordsebességgel halad az információk között. A nyugalmát megzavarja egy mellé huppanó alak, így kénytelen kelletlen elfordítja a tekintetét a könyvétől, és egy nem túl kedves pillantást vet az illető felé.
Az az illető meg az egyik szobatársa, aki máris visszahúzódni látszik, de mégsem, pedig tudja, hogy ha Dariant megzavarják olvasás közben, akkor gyilkol. Legalábbis a szemeivel.
- Én... én csak.... - kezdi el dadogva a barna hajú fiú, de mire végigmondaná, Darian visszafordul a könyvéhez, de jelez, hogy így is figyel. - Elfelejtettem megcsinálni a átváltoztatástan házimat. Odaadod? - kérdezi a barna hajú szobatárs reménykedő arccal.
Darian megforgatja a szemeit, és kelletlenül leteszi a könyvet, hogy előkeresse a kért házi feladatot, de közben vágyakozó pillantásokat vet a félbehagyott könyve felé.
Egy szó nélkül átadja a házi feladatot a szobatársának, aki erre egy lelkes köszi után el is száguld, Darian pedig végre valahára vissza tud térni az olvasáshoz. Egyik kezével kávé után tapogatózik, amit egy idő után meg is talál, de rájön, nem ajánlatos ivás közben olvasni, és hogy miért nem? A ruháján landoló összes kávé talán a legjobb magyarázat erre.
Egy gyors pálcamozdulattal azonban már ezt is megoldja, és reméli, hogy senki nem fogja most már megzavarni az olvasásban. Se az egyik szobatársa, se a kávé, ami ellene követett el merényletet. Nem is vette jó néven, ezért most duzzogva elkerüli a kávécsészét. Talán 10 percig, ha bírja, mert utána már javában azt iszogatja a könyv fölött.

          egyéb

-

Szia, Darien,

Egyetlen kérésem lenne hozzád, és utána elfogadom az előtörit:
           bővítsd ki a történetet legalább 4-5 mondattal az iskolai éveidről, mert 4 év nem telik el nyomtalanul, hogy még csak említést se tehessen róluk az ember.

---

Javítva   :D

Hűű, és nem is keveset írtál hozzá 8)
Tökély, így már csak egy dolog maradt hátra...

Házad aaa