Roxfort RPG

          alapok

jelszó || "A Reggeli Próféta úgyis világgá kürtölte”
teljes név || Melore Lainey
becenév || Lori, Lore, Mel
nem || nő
születési hely, idő || Bristol, 1981. június 14.
kor || 16
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 5.


          a múlt

 A múltam az egy elég különös téma, mert én igazán nem vagyok egy nagy durranás, de a családom annál inkább zűrös. Én vagyok az egyedüli kívülálló, csak engem hagynak ki mindenből, mert szerintük nekem úgy sokkal jobb lesz. Hát, ha a jobb azt jelenti, hogy unalmas és egysíkú, akkor büszkék lehetnek magukra. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen, talán jobb lenne, ha egy kicsit körüljárnánk a családfámat.

Először is, kezdjük az apámmal. A családja tökéletesen mugli, annyira, hogy annál jobban már nem is lehetne. A nagyanyámnak van egy másik fia is, Sean, de rá majd később kitérek. A nagyszüleim nagyon boldogok voltak, amikor apám megkapta a Roxfortos levelét, és örömmel küldték el az iskolába. Apám a Hugrabugba került, bár a képességei nem voltak túl jók, mindig szorgalmasan tanult, és jó szívével hamar elnyerte a tanárok megbecsülését, akik mindig átengedték a vizsgákon.

Mindenki segített neki, kivéve a bájitaltan tanárt, aki úgy gondolta, a tanításnak semmi köze a szimpátiához. Így, amikor közeledett az RBF, kénytelen volt egy korrepetítor segítségét kérni. A nemrég végzett bájitalmester, az akkor huszonkét éves Margaret Elliot szívesen vállalta a tanítását. Margaretnek szüksége volt a pénzre, amíg állást talál, apámnak pedig tetszett fiatalos stílusa és szenvedélye a bájitalok iránt, így szívesen és könnyen tanult tőle.

Az RBF-et sikeresen le is tette, Margaret addigra pedig már beindított egy jólmenő vállalkozást, de a kapcsolatuk nem szakadt meg, a tanár-diák viszony pedig hamarosan átalakult barátsággá. Amikor apám befejezte a Roxfortot, Margaret maga mellé vette kisegítőként, amíg saját munkát talál. Egyre többet találkoztak a munkán kívül is, így hamarosan a barátságból szerelem lett. Mikor apám húsz éves lett, megkérte Margaret kezét, aki boldogan el is fogadta. Mire apám húsz éves lett, Margaret, az anyám már várandós volt.

Apám élete eddig folyamatos munkakereséssel telt, mert nem tudta elfogadni, hogy jóformán felesége üzelete tartja el, de Voldemort ténykedései és az első háború miatt nem sok helyen számított tartós munkaerőnek egy mugliszületésű. A születésem előtt egy évvel Harry Potter legyőzte a Sötét Nagyurat, így apám újult erővel vetette bele magát a munkakeresésbe, de nem járt sikerrel. Túl nagy volt még az emberek bizonytalansága és félelme.

Nem talált állást egészen tizenkét éves koromig, amikor felevették végre a Gringottsba. Ő lett az az ember, akit soha senki nem lát, de amikor a bank bezár, ő ellenőrzi le a széfek védővarázslatait, vagy újíttatja meg azokat. Mert ő még ezt sem csinálhatja meg, legfeljebb szólhat a koboldoknak.
Hát, nem szoktam dicsekedni apám munkájával.

Anyám helyzete egészen más. Ő mindig tehetséges boszorkány volt, a Hollóhátba osztotta a Süveg, és ő mindig maximálisan meg is felelt ennek. Az Elliot család legfiatalabb elsőszülöttje volt, akitől mindenki elvárta, hogy öregbítse a család hírnevét. Természetesen azzal, hogy csatlakozik Voldemorthoz; amikor ezt anyám megtagadta, a szülei még nem adták fel. Felajánlották neki, hogy nem kell felvennie a Sötét Jegyet, elég, ha a háttérben készít bájitalokat (ebben volt a legtehetségesebb) a Nagyúrnak.

Az anyám mindig is éleslátású boszorkány volt, és sosem hitt Voldemort és a többi aranyvérmániás elveiben, ezért nem tudta elfogadni a családja szűklátókörűségét, és mikor befejezte a Roxfortot, ellent mondott a szüleinek, és elköltözött otthonról. Mialatt a bájitalmesteri címre tanult, diákokat korrepetélt, és ebből szűkösen ugyan, de meg tudott élni. Itt jött a képbe apám, a többi pedig már annyira nem fontos, a történetük innentől kezdve egybefonódik.

Van még a családban egy kis érdekesség, ez pedig Sean, az apám bátyja, aki régebben varázslónak adta ki magát, hogy beférkőzzön egy aranyvérű lány kegyeibe. Tőlük született az én unokatestvérem, Madeline, akit aranyvérű szellemben neveltek, mivel hamar rájöttek Sean kis trükkjére. Madeline egyidős velem, és együtt járunk a Roxfortba. Elsőben még annyira lenézett minden félvért, hogy velem szóba sem állt, de az évek során végül is sokat javult a kapcsolatunk. Ha értékelnem kéne a viszonyunkat, azt mondanám, elfogadható.

Magamról még alig mondtam valamit, de hát itt van ez a kusza családi dolog, én pedig olyan egyszerűen működöm, hogy nem illek közéjük. Anyáék nem akarják, hogy bármi rosszba keveredjek, így esélyem sincs arra, amit igazán szeretnék. Pedig én szeretnék szembeszállni Voldemorttal, megmutatni neki, hogy a félvérek semmivel sem rosszabbak bármelyik aranyvérű dinasztiánál. De nem csak ilyen nagyban gondolkozom, én megelégednék egy egész kicsi kalanddal is, de eddigi tizenöt évemben semmi nem volt, ami egy kicsit is izgalmasnak mondható.

Másrészről ott van a szerelmi életem, ami minden szempontból egy nagy nullával egyenlő. Ez most komoly, nem volt egyetlen kapcsolatnak nevezhető akármim se hat éves korom óta. Az évfolyamtársaim sosem vonzottak különösen, mindig olyan gyerekesnek tűntek. Elsőben, talán még másodikban is a hetedévesek után vágyakoztam, de szép lassan elfogyott az idősebb delegáció, én pedig itt maradtam, egyedül.



          jellem

Melore mindig azt mondogatja magának, hogy őt aztán nem érdekli senkinek a véleménye sem, pedig igazából ez az, ami a legjobban számít neki. Utálja, ha lenézik vagy semmibe veszik, legyen szó bármilyen apróságról is. Igyekszik másokat meghallgatni és segíteni a problémáikon, de közben utálja, ha felnőttként kell viselkednie.
Általában vidám, mosolyog és élvezi az életet, csak ritkán jut eszébe, hogy mennyire unalmasnak érzi az életét. Mindig úgy gondol magára, mint akit nem érdekelnek a szabályok, eközben mindig retteg attól, hogy a tanárok észreveszik, ha éjszaka a folyosón kószál.
A problémái ellenére szinte mindig megpróbálja a dolgokból a legjobbat kihozni, és maximálisan jól érezni magát.



          apróságok

mindig ||mosoly, pörgés, főzőcskézés, kísérletek, furcsa nevek kitalálása
soha || rossz helyesírás, titkolózás, hazudozás, jellemtelenség, sport
dementorok || Hat éves korában egyszer az apja magával vitte egy állásinterjúra, mert az anyja dolgozott, és épp senki sem ért rá, hogy vele maradjon. Az interjú az elején jól indult, úgy tűnt, Danior megkapja az állást, de a végén a főnök bizalmaskodva odahajolt, és megkérdezte tőle:
- "Ugye nincs semmilyen szégyellnivalója a családfáján?"
Erre az apja büszkén válaszolt:
- "Nincsen, a szüleim muglik voltak, van egy aranyvérű feleségem és egy boszorkány lányom."
Ahogy akkor a férfi ránézett az apjára, örökre belevésődött Melore agyába. Nem látszott a szemében semmi más, csak tömény undor. Talán még egy kis gyűlölet is.
mumus || A tanárai mind tőle várják a segítséget, neki pedig nincs, aki segítsen.
titkok || Szeretne aranyvérű lenni, hogy végre senki se mondhassa neki, hogy a származása miatt rosszabb.
Ha a többiek nem látják, rengeteg édességet eszik.
Amikor a lányok a hálóteremben a fiúkról beszélgetnek, ő mindig csak kitalál történeteket, mert még sohasem volt senkije, de ezt szégyelli bevallani.
rossz szokás || Rágja a haját.
Naponta többször is képes ellenőrzi, hogy hogy néz ki, és mindig megállapítja, hogy szörnyen. Persze csak titokban.


          a család

apa || Danior Lainey; 37; mugli születésű
anya || Margaret Lainey-Elliot; 44; aranyvérű
testvérek ||  nincs, csak egy unokatestvére: Madeline Charry (15)
családi állapot || egyedülálló
állatok || szürke kandúr – Medvecukor közlegény


          külsőségek

magasság || 160 cm
tömeg || 50 kg
rassz || európai
szemszín || zöld
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || Van egy madzagokból és mindenféle vékony zsinegekből készített karkötője, amit még kiskorában készített. Pár éve megtalálta, és annyira megtetszett neki, hogy azóta le sem veszi.
kinézet || A testalkata átlagos, a haja mindig kicsit kócos, a ruhái pedig olyanok, mintha nagyon hirtelen kapkodták volna össze őket, mindenfajta koncepció nélkül. Azt már kevesen tudják, hogy ez a rendezetlenség kora reggel mennyi idejébe kerül Melore-nak.
egészségi állapot || semmi baja.


          a tudás

varázslói ismeretek || Melore a tanulmányait illetően maximalista, de csak akkor, ha az adott tárgy érdekeli is. Magas elvárásai vannak a bűbájtan, a bájitaltan és a legendás lények gondozása terén, de sosem érdekelte a mágiatörténet, az átváltoztatástan vagy a sötét varázslatok kivédése. Az utóbbi főleg azért, mert sokkal jobban szereti magukat az átkokat, mint a kivédést, a véleménye szerint többet segít, ha félreugrasz. Minimumnak tartja, hogy megszerezze legalább a V-t, de a tanulást önmagában unalmasnak tartja, és mindig inkább az utolsó pillanatra hagyja. Leginkább azért tanul, mert nem szeret semmiben alul maradni.
Szeret kísérletezni, legyen szó főzésről vagy bájitalokról. Próbálkozott bűbájok kitalálásával is, viszont rögtön az elején rájött, hogy ez nehezebb, mint gondolta, és a latin sem ment neki túl jól, így hamar felhagyott ezzel.
mugli képzettségek || Szeret süteményeket készíteni (és még jobban megenni) és egész jó a verekedős videójátékokban, ha az számít.
pálca típusa || 10 hüvelyk, diófa, magja főnixtoll.
különlegesség || nincs


          szerepjáték-példa

Tracy McQuinn körülbelül tíz perce ült az íróasztal szélére, és azóta mesélt életének legújabb szerelméről, Jess-ről. Előtte az ágyon feküdt, és az új iskolájáról csacsogott. Azelőtt a kanapé sarkának támaszkodott, és a 104. Gilmore Girls részt ismertette hihetetlen pontossággal.
Eközben egy bagoly szüntelenül az ablakon való bejutással próbálkozott, eddig sikertelenül. Csak azt érte el vele, hogy a lány néha egy „hess innen!”-t tett mondatai végére.
Melore már tűkön ült, egy hete volt a születésnapja, és azóta várta ezt a levelet. Most pedig, hogy végre megérkezett, nem nyithatja ki, mert barátnője már legalább két órája fecseg jelentéktelen dolgokról.
Mély levegőt vett.
- Tényleg?
Majd folytatta a gondolatmenetet.
Ha most azonnal kirakja a lányt, az biztosan megsértődik, mert monológjai mindig egy megszokott sémát követnek, amit nem szabad megszakítani. A sorozatok után mindig következik egy rész, amikor azt ecseteli, hogy miért nem szabad soha többé jóban lenniük Rosalie Waters-szel, vagy arról, hogy miért is éppen ő az aktuális legjobb barátnője. Mel már nem tudta követni.
- Figyelj, már tényleg alig bírom kivárni, hogy megtudjam, hogy összejönnek-e vagy sem, de nézd. – Melore az órára mutatott. – Három perc múlva lesz 14:25. Ilyenkor anyával mindig…
- Jajj, ezt a pár percet igazán megvárhatja! – Tracyt sosem volt könnyű levakarni, de ez minden eddiginél rosszabb volt.
Pedig direkt áthívta, hogy elterelje valamivel a figyelmét a levélről. Milyen ironikus.
- Trace, egy pillanat, elmegyek vécére, utána folytasd, jó? – Megeresztett egy érdeklődőnek szánt mosolyt a lány felé, majd rohant is le a lépcsőn.
Ahogy számított rá, a bagoly követte. Gyorsan leoldozta lábáról a levelet, és már rohant is a hátsó kertbe, ahol azonnal elfelejtkezett Tracyről, Jessről és Rosalie-ról.
Tisztelt Lainey kisasszony!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort…



          egyéb

Az unokatestvér, Madeline Charry karaktere is jelentkezni fog hamarosan, persze nem én fogom irányítani. Baj, ha játékos karakterek rokonok?

Üdv,

Igaaaz, az előtörténeted terjedelméhez képest elég keveset írtál magadról.. de azért még belefér, mert látom, hogy a többit szépen kidolgoztad^^
Annyira kérnélek csak, hogy a mumus részhez valami olyasmi félelmedet írd le, ami képes testet ölteni előtted.
--> "Baj, ha játékos karakterek rokonok?" - egyáltalán nem baj, sőt! Számos ikerpár, unoka- és édestestvér jár az iskolába ;)

Nincs is értelme tovább húzni, jöhet a Süveg 8) Házad aaaaaaaaaaaaaaa