Roxfort RPG

Hangulatos, monumentális helyiség, pont illik a kastélyhoz. A belső gang pont ide nyílik, így még az emeletről is szép kilátás nyílik a lubickoló emberekre.

Állok az emeleti korlátnál, nézem a magasságot, és nem tudom megállni, hogy ne másszak fel a korlátra. Egyensúlyoznom kell, lábujjaim ráfeszülnek a vékony aranyrúdra, majd hangosan beszívom a levegőt, és előre döntöm testemet. Zuhanok.
Összezárom a lábaimat, karomat az utolsó pillanatig T alakban tartom, majd azt is felnyújtom, és elmerülök.
A hideg víz, mint egy ostor úgy csap le rám, no nem fájdalmat okozva, de legalább olyan agresszivitással és erővel.
Felúszok a felszínre, hagyom, hogy oxigénhez jussak, majd újra lemerülök, és hosszú másodpercek után érek csak vissza felszínre.
El se hiszem, hogy leugrottam…hisz egy több méter magasból volt. Sóhajtok, majd fejemet kissé hátradöntöm, és a hajamat hátra simítom.
Úgy úszkálok akár egy sellő, a fürdőruhám pedig kiemeli az összes fantasztikus tulajdonságát testemnek. Hófehér … ártatlan.
Az a mai tervem, hogy legalább négy hosszt leúszok, és nagyon remélem, hogy senki nem fog megzavarni benne … bár mondjuk ki tenné? Mostohaanyám és apám egy külföldi nyaraláson vesznek részt, a bátyám meg már biztosan alszik, szóval tökéletes időpont az éjjeli lubickoláshoz.
Viszont, törülközőt elfelejtettem hozni magammal…nagyszerű össze fogom vizezni az egész kastélyt mire visszajutok a szobámba. Ez az én formám. Hihetetlen.
De ezzel most nem törődök, inkább csak úszkálok egymagam, és nézem a kivilágított vizet, ahogy ring alattam.
Igen …imádom a vizet…
Néhányszor még elmerülök, majd miután ezt megunom, felülök a medence szélére, hajamból a vizet csavarom. Kiráz a hideg. Hűvös van. Egészen hűvös, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert most szálltam ki a vízből.

A szobámban henyélek, elmélázva bámulom a plafont, már talán több órája így megy ez...
Enyém az egész kúria, azt kezdek vele amit csak akarok... félig-meddig. Ezen jár a fejem...
Anyám és apám „nyaralni” vannak, így bár nem tájékoztattak engem... minket egyértelműen, de szinte kézenfekvőnek érzem, hogy a kúria most az én oltalmam alatt áll, én felelek mindenért.
Az egyetlen probléma csak apám „baklövése”, a kedves kishúgom, akivel számolnom kell.
Még most sem értem, hogy lehetett ennyire félnótás, bár rég történt, sőt nem is emlékszem rá tisztán, mégis sokszor téma amikor ledohog, „mennyire nem vagyok hű a család nevéhez”. Ugye ezt nem gondolja komolyan? Az ő szájából kicsit vicces ilyet hallani. Hát ha arra gondol, abban biztos lehet hogy nem fogok a nyomdokaiba lépni. Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen botrányos, aranyvérű család, köszönhetően apámnak és persze a bűbájos Ellának, akiben, hát... nemcsak épp családunk tiszta vére csörgedezik. Ezt is sokszor a fejéhez vágom amikor valami marhaságot sikerül csinálnia, de még mindig ő az egyetlen félvér, akit elviselek.

Mindegy, kissé elkalandoztam. Jobban érdekel most mivel tölthetném ki azt az időt, amikor csak az enyém az egész birtok. Kéne szervezni valami nagy partit, jó sok embert meghívni. Az egyetlen akadály csak Ella, aki valószínűleg részt akar majd venni, vagy rosszabb esetben az ő fejében is valami ilyesmi jár... Egy apró neszre ocsúdom fel hosszú gondolatmenetemből. Senki nincs a házban csak mi... vajon miben sántikál ilyen későn? Bármiben is, utánajárok. Képes felégetni az egész házat, még alszom. Gyorsan pólót húzok, hogy ne egy bokszerben kelljen mászkálnom. A kastélyszerű kúria tágas folyosóin hűvös a levegő, főleg így este. Húgom ajtaja résnyire áll nyitva, de őt nem látom. Nesztelen, kicsit kótyagosan lépkedek tovább a puha, vörös szőnyegen. Több helyiségbe is benézek, most már tényleg érdekel, mihez támadt kedve ilyen késői órákban.

Egy tompa csobbanás kelti fel a figyelem, és a földre hulló vízcseppek éles zubogása. Tuti már megint a párkányról vetette magát a vízbe, pedig szüleink ezerszer letromfolták már miatta. Egyszer megcsúszik, vagy rosszul ugrik, és a nyakát töri. Bár felőlem csinálhatná, azért nem szeretném, ha reggel egy vízi hulla várna a medencében, főleg hogy ha bulit akarok szervezni, akkor ez a terem tökéletes lenne a medencével. Kissé morcosan veszem rá magam, hogy bemenjek, semmi kedvem vizesnek lenni. Kényelmetlenül csap a meleg, párás levegő az arcomba amit egy fanyar fintorral nyugtázok. Nincs kedvem most az ilyen közeghez, de Ellát látva ő nagyon jól elvan a kellemes hőmérsékletű vízben. A rosszallás halvány redőivel kémlelem amint leúszik pár hosszat, nem zavarom meg, úgyis hamar kifárad. Végre kiül a medence szélére, én pedig érdesen köhintek, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Elrugaszkodom a faltól, ami eddig a támaszomat jelentette, majd kissé szigorúan közelítem meg. Vetek egy pillantást rá, majd a második szinten lévő erkélyekre.
-Már megint az erkélyről ugrálsz le, mi Ella? -hangba némi számon kérő hanglejtés keveredik majd egy fáradt sóhajjal jelzem mennyire neveletlen, hogy nem hagy fel ezzel a rossz szokásával.
-Bár engem nem zavar -teszem hozzá rögtön, színtelenül-, ha valami bajod esik, képesek azt rajtam leverni! -bosszúsan siklik rajta végig a tekintetem, látom hogy megremeg, nedves bőre pedig libabőrössé válik a hűvös levegőn. Körülnézek, de sehol egy törülköző... Így akart visszamenni a szobájába? Botorságát egy méltatlan mosollyal veszem tudomásul, és enyhén megrázom a fejem.
-Meg fogsz fázni … -figyelmeztetem leereszkedő hangon, majd felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem a földről.
-De akkor legalább tanulnál belőle! -jegyzem meg dölyfösen, bár azt erősen kétlem, hogy tudnék belé egy kis ésszerűséget plántálni.

Ha vízi élőlény lehetnék, biztosan a sellőket választanám, saját szépségük miatt. Kecsességük, kérdéses szépségük mindig is magával ragadott. És most én is egy ilyen sellőre hasonlítok, ahogy a víz hullámai átölelik karcsú derekamat, a mélybe rántanak, és a magasba emelnek.
A vízben mindig minden megtörténhet, sosincs senki aki hirtelen megvédjen, ha a hullámok ellepnek … vagy ha mozdulni nem tudsz a nagy víztömeg alatt.
Mintha hűvös bársony simítana végig a karomon, és el se tudom mondani mennyire élvezem ezt. Élvezem ahogy alig kell rúgnom párat és ismét előbbre jutok.
Nincs jobb, mint éjfélkor a medencében lubickolni. És amúgy … kifejezetten karbantartja a testet, mondjuk nekem sose volt szükségem erre, hisz nem hiába voltam a mugli újságban modell. Mai napig sem bántam meg, hogy igent mondtam, és rábólintottam az ajánlatukra.
Ülök a hűvös szegélyen, lábaim még mindig a vízben mozognak, s hagyom, hogy a libabőr végigkússzon egész testemen. Nem kell köhintenie, hogy tudjam itt van a teremben, ugyanis úgymond előző életemben eléggé összpontosítottam a férfipillantásokra, így tudom, egyszerűen érzem, hogy mikor figyel valaki engem. De ő azért köhint.
Unottan fordítom a fejem, hiszen fogalmam nincs, hogy most éppen milyen hangulatban van az uraság. És igen….sóhajtok egyet, amikor jön a papoló szövegeivel.
- Gary…mi lenne, ha egyszer nem ütnéd bele az orrod az én dolgaimba? Mi történne akkor ha egyszer csendben maradnál? Attól mert te egy gyáva …nyúl vagy, és nem mersz bizonyos dolgokat megcsinálni, engem még nem tudsz kötelezni arra, hogy én ne tegyem meg.
Kinyújtja felém a kezét, és én nem teketóriázok, hogy megfogjam-e. Ujjaim hűvösen kulcsolódnak a kézfejére, s ahogy húzza fel a testemet, az párducszerűen világosodik meg a lámpások fényénél. Egy-két vízcsepp épp a hasamról gördül le.
De egy jól irányzott húzással, amivel kibillentem drágalátos bátyámat az egyensúlyából, berántom a vízbe, s vele együtt esek én is, ha sikeresen vittem véghez a kis szivatásomat.
Százszázalékig biztos vagyok benne, hogy sikerül, ha pedig mégse így történne, hozzálépek, és vizes testemmel átölelem, csak hogy picit rátegyek még egy lapáttal erre az estére…. remélve, hogy a pólója miután végeztünk csurom víz lesz. Hátha felbosszanthatom.

Számomra ez csak gyermeteg hóbort semmi több, de az ő képzeletében varázslatos vízi tündérként rója a köröket mélyben. Jó nézni, ahogy játszadozik a habok közt, hol eltűnik, hol pedig felbukik a tiszta víztükör felszínén. Már már szánalmasan édesded játékot űz a hullámokkal, teljesen elragadtatja magát, és talán tudja, hogy figyelem, ahogy kecsesen fekteti rá magát a víz ölére.
Mókás, a végén még tényleg belefullad ahogy nekem teszi magát. Nekem nincs kedvemre az úszkálás, magamban főleg nem sok élvezetem lelem benne. Reggelente, ha úri kedvem úgy tartja, teszek egy csobbanást, de egyébként nem gyakran keresem fel az épület eme részét. Néhány alkalomra jó, de ha nem lenne, akkor is maximum Ella vinnyogna érte. Szóval gyakorlatilag ez az ő területe, én meg sértem őnagysága felségterületét. Egyébként nem érdekel hol, mit csinál, csak ne én igyam meg a levét. Ha nem figyelek, felforgat itt mindent, mielőtt a szüleink hazaérnek, úgyhogy ráfér egy kis fegyelmezés. Hangomra ráérősen terelődik rám a tekintete, és persze most is a „mindenkinél mindent jobban tudó” fennköltség sugárzik belőle, úgy rivall rám, mintha most hallaná először, az én számból, mennyire esztelen, amikor ilyen magasból ugrál le.
-Hát persze Ella … -mosolygok megértően, ahogy arcomon egy félszeg mosoly fut végig ami inkább megvetést sejtet, mintsem elnézést, vagy belátást.
-Tudod én is jobban örülnék ha kitörnéd a nyakad, de jobban tetszene ha akkor tennéd, amikor szüleink is itthon vannak, mert jelen esetben nekem kéne kihalásznom téged! -vágom a fejéhez csípősen, a szokottnál kicsit durvábban, persze igazi indulatok nélkül, csak testvéri kötekedés szintjén, mégis elég komor stílusban. Már épp meggondolnám magam, és tápászkodjon fel magától, amikor ujjait a karomra fűzi, és pihekönnyű testsúlyát rám helyezve engedi, hogy talpra állítsam.
-Kerítek valami gönc... -vékony ujjainak szorítása hirtelen felerősödik, és a másik kezét is beveti a karomra kulcsolva, és húz, mint egy igás ló, persze az ő sajátos erejével, amennyi tőle telik, csak épp ki tud mozdítani a helyemről, ami elég ahhoz, hogy a síkos talajon tovább döcögjek, mert különben hanyatt vágódnék, vagy elcsúsznék. Épp visszanyerném a biztonságot jelentő egyensúlyom, megtorpanok a medence szélén, de már késő, túlságosan előrebuktam, így vár a nyirkos, hideg, visszataszító víztömeg. Csobbanás... elmerülök... mindenem vizes...

Bár a víz elsőnek hideg, hamar megszokom, a bennem fortyogó düh, ami épp elönt, pedig szabályosan felhevíti körülöttem az állóvizet. A pólóm átnedvesedve tapad rám, kényelmetlenül tapad a bőrömre, a bokszer a csobbanásnál pedig majd lecsúszott, most az is mint egy fürdőnadrág illeszkedik rám, bár nem olyan passzos és szoros, épp csak rajtam van. Felbukok, elrugaszkodva a medence aljáról, és vasvillaszemekkel keresem Ellát a parton, de nincs sehol. Észre sem vettem, hogy beugrott utánam. Fogcsikorgatva fordulok körben, miközben eltorzult hanggal morgok valami szitokszót az orrom alatt, ha megtalálom, kinyuvasztom esküszöm! Idegesen borzolom össze vizes hajamat, és letépve magamról az átázott pólót, kidobom a partra, minden haragom beleölve a mozdulatba. Ismét vadul pillantok körbe, és végre feltűnik mögöttem imádott húgom is, akit most megölök! Utánavetem magam, és egy pillanatra sem merül fel bennem kétség, hogy jó sokáig lenyomjam a víz alá. Kis fúria, most megkapja... Aztán dacolva önmagammal, mégsem tartom lent olyan sokáig mint terveztem, de azért így is jó sok levegőt kell pótolnia.
-Merlinre, teljesen meg vagy hibbanva! -acsargok rá végül, a medence széle felé lubickolva.
-Ha most nálam lenne a pálcám, nem úsztad volna meg ennyivel! -kiülök a medence szélére onnan hőzöngök tovább és vetek Ellára gyilkos pillantásokat. Kirázom a hajamból a vizet.
-Ezt még nagyon megbosszulom! -mérgelődöm tovább, bár fenyegetőzésem koránt sem annyira komoly, csak hangom stimulálja némiképp úgy, hogy sokkal ijesztőbb hatást keltsen.

Hallgatom, és nem szólok, arcomra csak egy pimasz mosoly kúszik, olyan, mint ami az ötévesek grimasz szótárában szerepel,…ami arról árulkodik, hogy igazán gonosz dologra készülök.
És még csak nem is sejt semmit az én kis bátyám. Leküzdöm azt a hihetetlen nevetést, ami épp előtörni készül belőlem, és inkább előhalászom a komoly arckifejezést repertoáromból.
- Ohh hát hogyne….Te halásznál ki engem Gary? Talán még úszni se tudsz… De ha egyszer véletlenül oda jutunk, akkor megengedem, hogy kihalássz…leszek ilyen kedves kis mostohahúg.
S mielőtt szólhatna, reagálhatna valamit, egyetlen szót is, ujjaim a csuklójára fonódnak és nem eresztem. Eltökéltem, hogy ezen az estén Ő is vizes lesz ha törik ha szakad. Húzom, teljes erőmből rántok egyet rajta, talán még hallhatja csilingelő nevetésemet, igen azt a kárörvendő kacagást, ami az Ő nyomorából ered.
Kecses kis fejessel ugrom utána, és emelkedek a felszínre ahogy csak tudok, hiszen ez itt és most egy komoly játék lesz. De vajon ki fog győzni? Hát persze, hogy én…ki más?
Azonban épp, hogy levegőhöz jutok, valamiért visszakerülök a medence aljára, és hiába rúgkapálok, egy kéz nem ereszt, nem engedi, hogy oxigénhez jussak, így tehetetlenül viaskodok a víz alatt Gary karjával.
A felszínre érkezve hangos köhögésben török ki, de inkább ez is színpadi megmozdulás, mintsem valódi fuldoklás. Mélyet szippantok a párás levegőből és tekintetemmel a fiút keresem. Ráfókuszálok.
- Hibbant lennék? Nem hinném … csak megint te hőzöngsz itt össze-vissza, ok nélkül…attól mert egy csöppet vizes lettél, még nem dől össze a világ , de ha te így látod, akkor veled van ismét a probléma.
Elvigyorodok, hajamat ismét hátrasimítom, és előrébb úszok az ő közelébe. Szép íriszeimmel minden mozdulatát figyelem.
- Hahhjj…a pálcád már megint, mi Gary? Te a pálcád nélkül nem mész semmire… pedig tudhatnád, hogy nem a pálca teszi az embert, és abból sem a méret a lényeg. Dehááát….
Közelebb úszok, megtámaszkodok a térdein, egyenesen felnézek rá, és még mindig vigyorgok.
- Rettegek a bosszúdtól, kérlek könyörülj meg rajtam ….
Nevetek, és rákönyökölök a lábaira. Igen… Még mindig vigyorgok.
Nem értem, hogy néha miért van köztünk meg ez az ellenségeskedés, de hát …. egyszer biztosan rájövök.
Erőből rácsapok a lábára, de akkorát, hogy biztosan ott marad a tenyerem lenyomata. Hátrébb úszok, és előre nyújtom a mutatóujjamat, begörbítem, incselkedve jelzem, hogy gyere és bosszuld meg.

Csak én nem értem a poént, és túl komoly vagyok, vagy ez csak Ellának jó móka? Egyenesen élvezi, hogy strázsálok felette, és arra megy ki a játék, hogy incselkedjen velem amíg én „vigyázok” rá, mert jelen esetben elvileg nekem kell rendet tartanom. Szinte biztos vagyok benne, mi maradna a házból, ha rajta múlna... De nem küldhetem egyszerűen a szobájába. Egy bosszús sóhajban fakadok ki, apró visszhangot keverve. Ez a terem olyan üres, hogy minden apró neszre morajlik. Ahogy a víz csobban és hullámlik, mintha egy tengerparton lennénk. Ilyen későn még sosem használtuk a medencét, így furcsa ez a szokottnál hidegebb, nyirkos levegő. A vízben kétség kívül jobb, de ha rajtam múlott volna bele sem kerülök... Vetek egy újabb zabos pillantást „kedvenc” kishúgomra. Normál esetben ezért elég nagy fejmosást kapnánk. A zsibongásunk valószínűleg az egész kúriát bejárja ebben a hajnali csendben. De most csak a miénk az egész birtok.

-Csöppet? -berzenkedem egy gunyoros fintorban, ahogy végignézek magamon. Megmarkolom az alsónadrág anyagát, majd egy jó adag vizet csavarok ki belőle. A hajam zilált csomókban áll összevissza, ennél már nem is lehetne borzosabb, de azért végigszántom még néhányszor az ujjaimmal, hátha lesz rendezettebb. Tetőtől talpig csurom vizes vagyok. Remek.
Közelebb úszik, én pedig kissé metsző pillantással jelzem, hogyha megint készül valamire, nem állok jót magamért, abban biztos lehet...
Kezemmel két oldalt a medence szélét támasztom, nehogy „véletlenül” újra beessek.
-Én teljesen megértem húgi, hogy te jobban odavagy a mugli módszerekért... -köhintek cinikusan ahogy egy kissé lekezelő mosoly szökik az arcomra amit erőlködve próbálok ártatlannak feltüntetni, de épp ettől olyan csípős. Szívesen pengetem a témát. Fesztelen figyelem, hagyom, hogy rám könyököljön, úgysem tudna most berántani, így biztonságban érzem magam.
-Áhh... csak lehet néhány napig nem kapsz enni vagy ilyesmi! -jegyzem meg félvárról, egy angyali mosollyal, ami a bosszút illeti, persze csak komolytalanul, azért úgy csinálom, hogy ez ne essen le egyből. A térdemre csap jó erősen. Ajkamról máris elrebben az a kicsiny görbület, s újra morcos vonásokat veszek fel. Ma különösképp zrikáló a viselkedése, ez az önállóság nagyon felbátorított a kisasszonyt, nem mintha egyébként máskor nem lenne kicsapongó, de most a szokásosnál is jobban virul. A húgom egy igen eszelős kis hárpia, ideje lenne kicsit megreguláznom...
Hát jó, lezserebbre veszem a formát, ha anarchiát akar... hát akkor megkapja!
Újra a vízbe huppanok, most biztosan jól szórakozik, hogy sikerült maga után csalogatnia, de várja ki a végét. Nem vagyok túl jó úszó, ami azt illeti Ella gyorsabb nálam, de most megpróbálom utolérni, és ha sikerül elkapnom, háttal magamnak fordítom és mindkét karját összefogom mögötte egy erős szorításban. Egy elégedett mosolyt villantok meg a válla felett, ahogy letekintek rá.
-Szerinted ha mondjuk... megfojtanálak, el tudnám hitetni velük, hogy magadtól fulladtál bele? -suttogom a fülébe szépen csengő hangon, és mosolyom is hamar elárulja, hogy ez csupán viccelődés, azért egy pillanatra lemegyek vele a víz alá. Nem valószínűleg amúgy nem menne, hisz nagyon jó úszó. Visszafelé elengedem, és hagyom hogy szembeforduljon velem.

Vigyorogva figyelem szokásos bosszankodását, és már-már szinte tudom, hogy mi fog következni, mit fog kiejteni a száján. Hát öhm, nem biztos, hogy a legjobb kifejezést használtam, mikor a csöppettel vágtam fejbe, ám ezzel is csak annyit érek el, hogy még dühösebb, és én imádom mikor dühös, mert ledönti saját korlátait, és tudom, hogy erre én vettem rá.
Ott úszkálok előtte, készen arra, hogy egy újabb kis cselt vessek be ellene.
Jó nagy piros pontot nekem.
Már-már szemérmetlenül pillantok fel rá a vízből, miközben lábain könyökölök. Hirtelen ötlettől vezérelve csapok tenyeremmel combjára, erősen és fájdalmasan.
Aztán vigyorogva úszok hátra. Úgysem tud elkapni…Úgysem.
De nagy elképedésemre újult erővel veti bele magát a vízbe, hogy a nyomomba eredjen. Szinte már megijedek az elszántságtól ami szemeiben villog. Hiába úszok arrébb, kitartóan követ, s egy óvatlan pillanatomban sikerül elkapnia, kezemet hátra fogja, és nagyon nem tetszik ez a pozíció .
Ki vagyok szolgáltatva neki. Soha többet nem engedem, hogy kiszolgáltatott legyek egy férfi számára. Ő nem érezheti rajtam a gyorsan jött változást, de én tudom, hogy miért kezdek el próbálkozni, hogy kiszabaduljak a karmai közül.
Ellep a víztömeg, és a pánik ezerszeresére nő bennem. Ahogy a felszínre jutok és érzem, hogy Gary eleresztett, rendezem arcvonásaimat, csillapítom szívdobogásomat, s úgy fordulok felé vissza, mintha nem játszódott volna le az életem a szemem előtt az elmúlt egy percben.
Hiszen ő csak Gary… Lábam a víz alatt lábát érinti, egyik kezem a vállára kúszik.
- Áh … szóval meg akarsz ölni? Te magad vagy a sátán komolyan… és hát Gary valamiért a muglik nem panaszkodtak mikor közéjük tartoztam pár hónap erejéig. Vagy netalántán neked van okod panaszkodni?
Összeborzolom a vizes haját, majd pár rúgással odébb úszok, oda ahol percekkel ezelőtt ő volt. Kiemelem magam a vízből, s felülök a peremre. Tényleg sokkal hűvösebb a levegő, mint amilyen a megszokott. Biztosan a kinti időjárás miatt. Az üvegkupolán cseppekben folydogálnak az esőcseppek, s néha a termet egy-egy villámcsapás fénye világítja meg.
Előrébb hajolok de tartom magam, nem lesz könnyű visszarántania a vízbe ha esetleg arra pályázna, majd halkan újra megszólalok.
- Azt hiszed, hogy erős vagy? … ki kell, hogy ábrándítsalak. Te c kategóriás te….
S közben lóbálom a lábamat a vízben.

Most minden más, nem lát senki, csak mi vagyunk, csak most ez a ház a miénk...
Máskor nem engednék meg magamnak, egy ilyen kivetkőzést, de most nem érvényesek a szabályok, és Ellának talán igaza van, csak élvezni kell, és kész... Mert vannak ilyen éjszakák...
Szokatlan érzés ilyen fegyelmezetlennek lenni, és semmibe venni az „előírásokat”, a családi normákat, bár Ellának ez nem okoz gondot, hisz ő eddig sem fordított ezekre különösebb figyelmet, amiért elégszer meggyűlt már a baja a szüleinkkel és persze velem, hisz a suliban én iszom meg a levét a botrányainak... A kapcsolatunk épp ezért nem túl közvetlen, de most ez a távolság sem érvényes, nincsenek határok. Némi bizonytalansággal, de végül hagyom, hogy belelovalljon a kis játékába, nem érdekel, hogy késő van, vagy hogy gyerekes, mugli szórakozás, sőt, még a büszkeséget is félrevetem, most az egyszer. Nem lát senki.
Utána megyek és „megbosszulom” a kis affért, amit elkövetett ellenem.
A fölénye nem sokáig érvényes, mivel lehet hogy jobb úszó nálam, sokkal hamarabb kifárad, és akkor elkapom. Amikor végre utolérem, látom, hogy még őt is meglepi a dolog. Nem gondolta, hogy ilyen messzire elmegyek, sosem látott még ilyen szabadnak. Hamar felengedem a víz alól. Érezhető rajta, hogy sokkal feszültebb, mint máskor, de ez biztos csak a természetes pánikreakció...
Amikor felém fordul, már semmi nyoma a kétségbeesésnek.
Újra a régi, kacérkodó mosolyával néz vissza rám és kezével a vállamat érinti.
A köztünk lévő feszültség hamar feloldódik, még egy halovány mosolyt is megengedek magamnak, amit nem osztogatok csak úgy mindenkinek...
-Nem hugi, én igazi vagyok, a Sátán pedig csak egy kitalált muglimese! Ergo én rosszabb vagyok! -válaszolom könnyed méltóságteljességgel és szelíden közelebb úszok hozzá. Most nem akarom lenyomni, semmi gonosz szándék... kivételesen. Lemerülök egy pillanatra, de hallom a szavait.
Felérve kirázom a vizet a hajamból, és ujjaimmal rendezem, de Ella pimaszul összekócol. Mire méltatlankodva elmoroghatnám mennyire bosszantó tud lenni néha -az esetek túlnyomó többségében-, már el is illan előlem, és kievickél a partra.
-Oh, dehogy, mindig hangoztatom mennyire IMÁDLAK! -kiáltom utána cinikusan, gúnyos hanglejtéssel, miközben elegyengetem a borzos tincseket, és morcosan utána megyek.
Az ég félelmetes villámokat szór, az eső elered, nagy cseppek koppannak az üvegtetőn.
Kiülök mellé a partra. Megcsap egy hűvös fuvallat. Megborzongok, s valami száraz törülköző alkalmatosság után nézek körbe, de csak az én vizes pólóm van.
-Csak azért mert te gyenge vagy, nem kell másokat is annak titulálnod! -oktatom ki egy önelégült mosollyal, ahogy ismét rápillantok.
-Hogy felejthetted el a törülközőt, nagyokos? -szidom le szemforgatva ahogy egy báttynak kell a kishúgát, majd célzásként oldalba bököm. Itt megfagyunk lassan...
-Te mész fel érte, ugye tudod? -pillantok rá most komoly kifejezéssel.

Úgy látszik ez az éjszaka más mint a többi.
Nincsenek szabályok, nincsen ami megakadályozzon minket abban, hogy ne azt tegyük amit annyira szeretnénk, vagy, hogy egyetlen kis nyomorult szavacskával elrontsák a könnyen szerzett boldogságunkat.
"Leélhetjük életünket boldogan vagy boldogtalanul, sikeresen vagy kielégületlenül, anélkül, hogy akár egyszer is meghűlt volna bennünk a vér a fölismerés sokkjától, anélkül, hogy valaha is megéltük volna, amint a lelkünkben rejtõzõ elgörbült vasdarab kiegyenesedik - s mi végre a helyünkre kerülünk."
Vajon Gary most boldog? Hiszen ritkán vetkőzi le bosszantó szokásait, s válik szabaddá, repül, akár a lánctól megfosztott, megszabadított gólya.
Nézem, élvezem, ahogy végre gyermek módjára pancsol a medencében és hirtelen büszkeség járja át a szívem, hiszen ezt megint csak én hoztam ki belőle.
- Gary….a sátán nem mese…a sátán létezik…s te rosszabb lennél nála? Nem hiszek neked, bizonyítsd be! Kis gyáva nyulam …. Te …. d kategóriás te….
Imádom cukkolni, imádom, ha látom ahogy elönti az ideg, és ilyenkor mindig egy gúnyos mosoly jelenik meg, ami rendíthetetlenül kitart jó pár percig.
A levegő tényleg hideg, olyan akár egy rideg szerető, aki minden egyes érintésével libabőrt varázsol testemre, de mégsem tüzel fel.
Fázósan tekintek körbe, pedig tudom jól, hogy törülközőt nem hoztam magammal az éjszakai fürdőzéshez.
- Én is imádlak Gary …. annyira imádlak, hogy néha azt kívánom, bár vetne téged partra a dagály…
És megint…egyszerűen muszáj mosolyognom, most az sem tudná a vigyort eltüntetni az arcomról, ha valami igazán rossz hírrel szolgálnának nekem.
Nevetnem kell….rég voltam ennyire felhőtlenül boldog és vidám. Vajon GAry hozza ezt most ki belőlem, vagy a lehetetlen szituáció?
- Garym … édesem … drágám … één?! Gyenge?! Megtudod ma még, hogy mennyi erő szorult belém…csak majd ne rimánkodj könyörületért.
Legszívesebben újra a vízbe taszítanám, mikor mellém ül a medence szélére, de legyőzőm a kisördögöt, ami úgy pattog akár egy gumilabda. Nem lököm vissza. Ennyire szívtelen én se vagyok.
- Rendben, ahogy az Úr parancsolja.
S már állok is fel, mielőtt utánam jöhetne már eltűnök a sötét folyosók egyikén, vizes fürdőruhámban.
A szobámba szaladok, s a szekrényből két hatalmas törülközőt kapok ki, ha ezzel végeztem már rohanok is vissza a medencéhez.
Megállok egy percre az ajtónál, majd egy jól irányzott dobással a kezéhez hajítom a törülközőt. Sajátommal magamat bugyolálom körbe.
- Na mi az sátánkám? Egy köszönet se jár?

Fordul egyet körülöttem a világ, hirtelen minden megváltozik, mintha a vallásommal szakítottam volna, és mindent a feje tetejére állítva magába szippant valamiféle téboly, mint egy örvény ragad magával. Leomlottak a masszív pavilon falai, amik eddig körbevettek. Ella szabályok nélküli világába csöppentem, ahol nincsenek gátlások, csak fejvesztett játék és szórakozás. Semmi aranyvérű finomkodás, csak egyszerű mugli módszerek, ahogy a varázstalan világban a kergetőzés. Iszonytató dolgok, amiket mások szeme láttára valószínűleg soha nem űznék, sőt csupán önérzetből megtagadnám mindet, bármilyen vonzó is némelyik, egész szórakoztatónak tűnő tevékenység, Ella makacs ellenállása belekényszerít, és okot ad rá, hogy elegánsan táncoljak bele, fenntartva a látszatot. Le sem tagadhatnám, hogy nem élvezem ezt a kis kihágást, még ha nem is adom jelét, Ella ismer annyira, hogy megérzi, ha az az általában hűvös, gúnyból kedves, megjátszottan érdeklődő, maró hangulatom tovaszáll, és most nyakló nélkül, minden fenntartásom félredobva láthat, ritka az ilyen alkalom, de hisz csak ő látja, senki más. Könnyű szerrel letagadom, ha felhozakodik vele, és senki nem fog hinni neki, hisz ki gondolná, hogy a nagy méltóságú, fagyos Gary ilyen is tud lenni?
Ennek ellenére persze nem adom át magam teljesen a kaotikus őrületnek. Vannak szabályok, amiket nem lehet csak úgy feszegetni, és átlépni. Ellát viszont nem rettentik vissza.
-Kééérlek! -fakadok ki fájóan a homlokomat dörzsölgetve. Hibátlanul viszem színre mennyire szíven ütnek a nézetei, bár valóban mélyen érint, hogy a húgom, -még ha csak féltestvérem is- a család tagja, olyan mugli mítoszokban hisz, amiket a magukat „kereszténynek” valló mugli hívők alkottak maguknak, mások elrettentésének céljául. Pár hónap köztük, és az ember agyát teljesen elszívják az elméje felett pedig átveszik az irányítást.
-Legalább ne előttem, legyél rám tekintettel! -szörnyülködöm dramatikusan ahogy vetek rá néhány szánakozó pillantást. Vajon mikor sikerül maga mögött hagyni a varázstalan társadalom szennyeit? Nehéz eset, mindig sikerül valamivel meglepnie, de kezek hozzászokni...
-Hidd el, megdöntöm a nem létező teóriád. Ha akarod gonoszabb leszek mint egy mese főhőse, csak egy szavadba kerül. Sok csúnya dolgot tudnék művelni... -vetem ellene és szinte kéjes mosolyom tükrözi szavaim hitelességét. Ha átlényegülhetnék fizikaiból valami elméletivé, biztosan maga az anarchia lennék, amiben az a jó, hogy mindenki megbolondul, egy valaki viszont szépen felülkerekedik a helyzeten, és az eszeveszett káoszban átveszi az irányítást. Mily lenyűgöző életszituáció.
Kiúszunk a medence szélére. Ella kiül, én pedig melléóvakodom, vigyázva, nehogy megint áldozatul essek valami kellemetlen kis kiszúrásának. Éberen őrködöm minden mozdulata felett. Fölényesen fordulok feléje, végig követem minden apró megmozdulását.
-Oh, annyira azért ne fenekedj a fene nagy imádatoddal, el tudom képzelni, mennyire szeretsz. -szép , hűvös szemekkel vizslatom az övéit, hangomból nem csend ki semmilyen érzelem, bár ugyanolyan hideg, mint a tekintetem, azért kissé talán bánó, tőlem nem megszokott érzést kelt. Bizonytalanság, kétség... Hisz engem sosem érdekel... érdekelt eddig, hogy állok... állunk egymáshoz.
Megfagyok, de lassan elpárolognak a rajtam gyöngyöző apró vízcseppek, amik kis patakokban folynak le, főleg a hajamról. Törülköző persze sehol, már azt hinném, hogy a korholásom teljesen felesleges, s mászkálhatok el én utána, de Ella nem rest a kijelentésem után elrohanni, hogy hozzon kettőt. Szokatlan kedvesség... Úgy látszik ma este nem csak én vagyok teljesen más...
Elveszem tőle, felborzolom vele a hajam, végigtörlöm magam majd magamra terítem.
-Nem lenne túl tekintélyromboló, ha elkezdenék neked hálálkodni? -mosolyodok el szolidan, ahogy elindulok a kijárat felé, és támad egy merész ötletem.
-Egyébként... ez a minimum, miután belöktél! -teszem hozzá pótlóan, de már egész máshol jár az eszem. Ez az este már csak egy valamivel lehetne rendhagyóbb, még abszurdabb. Megállok, és egy megszokottan félszeg mosollyal fordulok vissza Ella felé. Érdesen köhintek egyet, nem tudom merjem e felvetni a rémesen szélsőséges ötletemet, vagy vessem el inkább, mielőtt megosztom vele... aztán győz az este, de leginkább Ella szokásos mosolyának varázsa.
-Tudod van az a szekrény... -kezdek bele sejtelmesen. -Az a szekrény ahol apa azokat az italokat tartja, amiket külföldről hozott, vagy ajándékba kapott... -folytatom az elmebeteg eszmefuttatásom, és bár bensőm rég megdermed, és visszakozik, a testemnek most nem tud parancsolni. Egy hét múlva ki leszek tagadva... de most nem tudom ezt számba venni. Vagy majd Ellára fogom?
-Szóval, szerinted ha felnyitnánk egyet...? -vetem fel végül, bár be sem kell fejeznem, mivel hacsak nem iszunk meg több teljes üveggel, valószínűleg nem veszik majd észre, vagy csak ha nagy pechünk van, és centire számon van tartva milyen szinten állnak a palackban lévő italok.