Roxfort RPG

.

1993. egyik napja

Kedves Naplóm!

Ma egy bagoly repült be a házba, és egy levelet hozott. Ahogyan arra számítottam, felvtelt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolájába. Anya elvolt ragadtatva, kaptam tőle egy pár holmit is az iskolakezdéshez. Apa? Apa ma sem jött el nekem gratulálni...
Kys már retteg hogy felmegyek hozzá a suliba, Jessicáról nem is beszélve. A Süveg biztosan a mardekárba rak majd anya szerint, ő is abba a házba járt, és apa is.
Amikor Kys griffendéles lett, anya szörnyen érezte magát, egésznap nem jött ki a hálóból, azt mondta megtöri a sorozatot. Hogy Jessica hugrás lett az senkinek sem számít, dehát ki törődik vele, levegőnek kell nézni és kész.


Aligvárom hogy felmenjek közéjük, és az agyukra mehessek. Visszakapják a sok szenvedést, amit okoztak nekem! Jessica elkergette apát, az életünkre tört, és Norkys ezt hagyta. Támogatta és pátyolgatta, ahelyett hogy ő is rúgott volna még belé egyet.
De rúgok majd én helyette is.
Álnok, alamuszi féreg.

1993. szeptember

Naplóm!

Ma volt az első iskolai napom, sőt még most is tart, jelenleg este 8 van és én most írom ezen sorokat.
A Teszlek Süveg természetesen a mardekárba rakott, és kár hogy nem tudtam megörökíteni azt a pillanatot, amikor Jessica elképedve nézett engem a maga asztalánál.
A tanáraimmal már megismerkedtem, de tananyagot még nemigazán vettünk. Nem hiszem hogy sok fejtörést okozna nekem ez az év, majd ellavírozok közepes-jó szinten, ami meg tetszik, abból kiemelkedő munkát végzek majd.
Kys nagy félelmével, Perselus Pitonnal is volt szerencsém megismerkedni, anyuék ismerik, mondom majd hogy hívják el a nyáron sokszor hozzánk, és rendezzenek vele családi ebédeket, amin Norkysnak is kötelező lesz a részvétel.Tuti elmegy majd az étvágya.
Jessicát bedugjuk majd a cselédszobába, bár ez már nehezen kivitelezhető, túl nagy canga már és sosem óhajt ottvárni, míg megesszük az ebédet, van képe kiülni hozzánk.
Apa írt nekem egy levelet, miben gratulált, eléggé tárgyilagos és közhelyes votl, mintha valami gép írta volna.
Norknak minden bizonnyal írt egy kisregényt, hogy mi van vele meg a szokásos.
Anya azt mondta, apa csak a bajt hozza ránk, nem tudom köze van ennek ahhoz, hogy beállt a halálfalók közé, és Voldemort csatlósa lett.
Lényegében ezt mondja inkább Kysnek, úgyis ő  szeme fénye.

1993. szeptember 30.

Kedves Naplóm!

Immáron kb egy hónapja koptatom a padokat itt a Roxfortba, és vegyes érzelmekkel állok a dolggokhoz.
Egyrész örülök, hogy látom J minden lépését, és hogy hogy válik szépen lassan idegroncsá, de kezdenek unaémasak lenni az órák, a túlon túl kedves tanárok, az anti mardekáros diákok, a nagy griffendél pártiak, a lelkes hugrabogosok, az okoskodó hollóhátasok, és a sok tucat ember.
A különlegesek meg nem állnak szóba magamfajta elsős kislánnyal, egyszerűen levegőnek néznek, ami roppantul bosszant. Szövetségesekre még nemigen találtam, egyszerűen én is eléldegélek köztük, várva a megfelelő alkalomra, hogy jókor legyek jó emberek között  jó helyen.
Láttam már párszor Harryt meg a kis csapatát is, rendkívül elfoglaltnak tűnnek mindig, egyiket sem mertem még megszólítani, nem mintha annyira akartam volna...
Kiváltképp Piton tanárúr lett a kedvencem, Dumbledore professzor meg az agyamra megy, unalmas vén marha.
Roxmortsban még nem voltam, de már nagyon várom hogy elszabadulhassak innen, és kicsit más levegőt szívjak más körülmények között.
A kedvenc helyem a Fekete-tó és környéke, sokszor sétálok arra merengeni dolgokon, é sokszor találkozom ott Jessicával mag Kysszel, és így keresnem sem kell a megfelelő alkalmat a kritizálásukra.
Mára ennyi, ha fontos dolog történik meg úgyis leírom.

1993. november 2. -születésnapom

Kedves Naplóm!

Ma ünneplem a születésnapomat, már ha ez a mai ünneplésnek mondható. Kys meg J még nem adott semmit, talán majd este vagy egyáltalán nem. Anyutól egy kígyót kértem, remélem beszerzi, különben hisztériás rohamot kapok. Apa nem hiszem hogy bármit is küldene, talán eszében sincs hogy ma ünneplek, talán azt sem tudja milyen nap van.
A nagyi biztosan meglep valami neki tetsző ruhávsl, ami szokás szerint bidres-bodros rózsaszín kis ruhaköltemény szokott lenni, ezeket meg nem szeretem, inkább eldugom őket, hogy otthon se kelljen viselnem, olyan megalázó.
A szobatársaim már felköszöntöttek, vele igyekszem ápolni a jó viszonyt, mégha nem is kedvelem mindet, nem szabad még a házamból is ellenlábasokat szereznem, az igazán butaság lenne.
Az egyik viszont felhúzott a múlkor, amikor sugdolózott a hátam mögött. Ezt az emberi tulajdonságot ki nem állhatom, visszataszító és aljas, kivéve ha én teszem. ::)
Mára ennyi, megyek ünneplek...

1993. december 23.

Kedves Naplóm!

Ma kell összeszednem a holmim és hazautaznom, mert holnap szenteste. Az ajándékozás a szeretet meg minden nyavalya ünnepe, ami nem szerepel a szótáramban. Ilyenkor mindenki olyan érzelgős, mindenki szeret mindenkit, és mindenki lelkizni akar embertársaival.
Ugyanmár, ha évközbe eszik egymást miért tör rájuk ez a nagy szeretet hullám? Ki érti ezeket?
Mivel születésnapomra a kígyót nem kaptam meg, most várom nagyon, anya nem lehet olyan szívtelen, hogy most sem szerzi be nekem. Apa biztosan hazajön holnap, ha csak 15 percre is de hazajön. A nagyiék is ottlesznek nálunk, és velük lesz az ünnepi ebéd.
Jessica ilyenkor mindig kipróbál békülni, persze sikertelenül. Norkys is engem nyaggat, hogy legyek vele kedves legalább most, dehát nem akaródzik.
Tehát most neki is esek összecuccolni a dolgaim, a talárom behajtani a kis ládámba, azt a koszos baglyot visszahozom attól a gyerektől , akire rábíztam hogy őrizze nekem, a pálcám gondosan el kell raknom, meg a szokásos holmijaim is össze kell szednem valahonnan, hogy útnak indulhassak.
Végre friss levegő!

1993. karácsony napja

Kedves Naplóm!

Ma karácsony este van, és mondhatni jóléreztem magam. Ittvannak a nagyiék, és Jesset ugráltatják, mégcsak ha egy pohár víz is kell nekik, peidghát erre lenne a cseléd. Mindegy, jól teszik. Én most kiemelt szerepet kaptam, mivel nekik tetsző házba osztottak be.
Egész délután velük ültem lennt a nappaliban, és hallgattam a történeteiket arról, mikor még ők is a Roxfortba  jártak.
Edward is itthon volt, szegénynek nem volt mással ünnepelnie , csak velünk. Egész nap teázgatott, én meg próbáltam a lába alatt lenni, mert ...Mert ő Edward és kész!  ::)
A kígyót valószínűséggel nem kapom meg, tuti áskálódott Kys hogy ne legyen hüllő a házban. Biztosan tartanak attól Jesszel, hogy megmaratom vele őket.
Félelmük jogos, szívem szerint azt tenném.
Most pedig lemegyek Edwardhoz a kandalló mellé, ilyenkor mindig bambul maga elé, majd én beszélgetek vele.
Mára így ennyi naplóm!

1993. szilveszter

Kedves Naplóm!

Most tudtam felszabadulni írni, mert egész idáig tartott a vacsora. Szörnyű vita zajlott Edward-apa legjobb barátja,aki most is itt él velünk, és nagy ember a szememben-és anya között.
A vita tárgya természetesen a neveltetésünk volt, amiben anya sosem enged. Edward szerint túlságosan elhanyagol minket édesanyánk, anya szerint Edwardnak nincsen joga beleslni ebbe a dologba.
Mindkettőjüknek igaza van: anya mostanában folyton más férfiakkal látható, ami jó életstílus ahogyan ő  mondja, de nem tudom apa értékelné-e ezt, ha látná, bár ő hagyott el minet, mindegy lényegtelen.
Edward viszont csak a hasznunkat akarja!
Említst érdemel Jessica mai vieslkedése is, aki a szokásosnál is próbált kedvesebb lenni hozzám, de én persze visszautasítottam mindennemű közeledését, mocskos kis félvér.
Most pedig visszaszökkenek, várom a veszekedés folytatását. Imádom a vitákat, a viszályt és a veszekedéseket!

1993 Január -Június

Kedves Naplóm!

Mivel nem történt semmi olyan érdemleges dolog, ami megérdemelte volna, hogy bekerüljön ide, ígyhát nem is firkantottam ide a hónapokban semmit.
A szokásos dolgok mentek:
-Anya vs Edward
-Én vs Jessica
-Én vs Kys
-tanulás
-könyörgés a kígyómért
De most ennek az unalmas sorozatnak vége! Jön a nyári szünmet, ami alatt kiélhetem minden "szociopata" hajlamaimat, és kedvemre kritizálhatom testvéreimet.
Végre nem ebben az ódon kastélyban kell álomra hajtanom a fejem, hanem az én gyönyörű fekete szobámban, ahová akárki fia nem teheti be a lábát.
Pontosítva akárki lánya nem, akárki fia hamarabb.
Na jó ebbe a gondolatsorba belebonyolodtam, így mára abbahagyom az írást. Első nyári szünetbeli napomon írok!

1993. - június-június vége

Kedves Naplóm!

Holnap lesz vége a szünet egy kis részének, ma van június utolsó napja, holnap már júliusba lépünk át.
Mondhatni tartalmasan telt ez az időszal a számomra, megfelelő lelki erőm van ahhoz, hogy végigcsináljam az egész szünetet emellett a két nőcske mellett. A kis sárvérű nővérkém, meg a sárvérűek védelmezője, Kys édestestvérem.
Legszívesebben rengeteg átkot szórtam volna már rájuk, de Edward  megtiltotta, hogy bármi ilyet is tegyek, anya persze nem szólt volna bele, de neki mindenhol ott kell lennie, mint egy őrző-védű kutyának.
Ccc...
Mégis élveztem a korszakot, egyser belenyiszálhattam Jessica hajába, egész viccesen nézett ki egy darabig, amíg egy kis hajszál felállt a feje közepén.
Dehát úgyis kinő majd neki, mint minden évben.
Most valami nagyszabásút tervezek, amitől elakad majd a lélegzetük. Nem konkrétan elakad, mert akkor a vízbefojtást választanám, egyszerűen keresztbe akarok nekik tenni.
Edwarddal kéne kezdenem, aki mindig a nyomomban van. Valahogy rákéne állítanom Kysre, és akkor nekem szabad a terep.
Ezen még agyalnom kell, így mára ennyi kedves Naplóm!

1993 július eleje-július vége

Kedves Naplóm!

Tervem akaratomon kívül is révbe ért. Mivel Kys oda meg vissza van Edért, így könnyen rátudtam venni, hogy minél több időt töltsenek együtt. Ednek bemeséltem, hogy Kys fiúzik, és jobb lenne odafigyelni rá, mielőtt elpocsékolja a tudását, és nem lesz belőle semmi.
KacKac.
Jessiával a tervem elkezdődött. Magam mellé kell állítanom a barátait, akikben megbízik, hogy egyedül maradjon ,mint az ujjam, és megunja a dolgot, majd hátha végre lelép a házból ha nagykorú lesz, ami pedig a legjobb lenne : még most fiatalon elszökne valahová.
Bárcsak ez megtörténne, és akkor boldog, önfeledt lehetnék, és nem kéne folyton azon aggódnom, hogy rontja el a család hírnevét. Utálom, ha hangoztatja, hogy a féltestvérem.
Szégyent hoz rám, édesapámra,akit megcsaltak egy muglival és édesanyámra, aki gyenge volt és ilyenre vetemedett.
Talán azt a férfit szerette, a muglit. Pfujj..bele sem bírok gondolni.
Na ezért nem lesz Nadalia Caelyn Graham sohasem szerelmes!

1993. augusztus eleje-augusztus vége

Kedves Naplóm!

Ma így augusztus vége táján fáradt vagyok. Hihetetlenül kimerült és borzasztóan meggyötört. Nincsen több lelki erőm folytatni a kis tervem, amibe belekezdtem.
Lebuktam.
Hihetetlen módon megaláztak.
Próbáltam mindenkit az oldalamra állítani, de nem voltam elég okos. Edward végig a nyomomban volt. Figyelte minden lépésem, és mikor őt akartam megpuhítani, a sárba tiport.
Azt mondta, hogy lehetek ilyen aljas és alávaló, hogy ezt teszem a testvlremmel.
Ő nem veti meg a muglikat és félvéreket, hát rosszul teszi.
Aki nincs velem, az ellenem van.
Aki ellenem van, az megkeserüli.
Aki megkeserüli, az lesz Jessica, Norkys és Edward!

1994.-iskolakezdés

Kedves Naplóm!

Ma volt a napja, hogy eltöltöttem az iskolában első napom, mint másodikos diák. Végre járnak már alattam is gyerekek, végre nem én vagyok a legkisebb. Egyre feljebb kerülök a "ranglétrán" , és ígérem, sohasem csúszok lejjebb.
Edward küldött nekem egy baglyot, hogy tudja, hogy mérges vagyok rá , de megígérte apámnak, hogy nem hagy minket elkallódni.
Jó embernek ígérgetett. Egy halálfalónak mondjuk én is betartanám , amit ígértem, nehogy csúnyán végezzem.
Talán csak tart apától, ami nem megy ritkaszámba. Félelmetes egy alak volt, még mikor velünk élt is. Lehet, hogy csak nekem tűnt annak, Kys istenítette.
Dehát van ez így, a félelem nagyúr. Sokszor van úrrá az emberekenk, és köztudottan jobb előre félni, mint később megijdeni.
Megyek írok is egy baglyot Ednek, hogy nem haragszom és elnézését kérem.
RÁ nem tudok haragudni.

1994. február 12.

Kedves Naplóm!

Szörnyű, borzalmas, pocsék!
Ha jellemezni kéne  a napom, ezen szavakkal tenném!
Visszataszító, szánalmas, taszító!
Ha jellemeznem kéne őt ezen jelzőkkel tenném.
J E S S I C A W I N T E R S !
Csupán ezt a nevet kell leírnom, hogy megértsd!
Levél Edwardtól, levél nekem, levél Jessicáról.
Csupán ennyit kell írnom, hogy megértsd!

Íme a levél:

Kedves Nadalia!
Ezúton szeretnélek utasítani, hogy haggy fel azon tevékenységeddel, hogy kedves nővéreddel szórakozol szabadidődben, különben más eszközökhöz kell folyamodnom!
Edward Will Gawin

1994. április

Kedves Naplóm!

Azt hiszem illik megtorolnom Jessicán azon tettét, hogy bemártott ednél, mert bizonyára így törtnt. Elreptette a nyomorult kis baglyát a házunkba, panaszkodott egy sort, hogy ohh Edward kérlek segíts rajtam! Az az istenverte Nadalia nem hagy engem levegőt venni, sőőt élni sem hagy.
Szánalmas azon törekvése, ahogy megpróbál engem levakarni magáról. Annyi sincs benne, hogy elém álljon bátran, és közölje, hogy márpedig szálljak le róla.
Ejjejjejj!
Jessica Winters : neked annyi...

1994. június 25.
Kedves Naplóm!

Közeleg a nyár, és tervem úgy néz ki révbe ér. Rengeteg leveelt írtam azóta édesanyámnak, aki már kezd afelé hajlani, hogy Jessicát adjuk árvaházba. Viszont ezzel az óriási probléma az, hogy Norkys sosem hagyná, hogy elvigyék, és mivel anya őt is szereti, bizonyosan eleget tesz majd kérésének.
Ha eltávolítani nem tudom, akkor semlegesítem...
Lehet, hogy ifjú vagyok még, de ostoba nem! Tudom, hogy szégyent hoz rám.
Tudom, hogy szégyent hoz a családra.
Tudom, hogy szégyenben nem tudok élni.
Dehogy mit tegyek, azt nem tudom..

Mellékelt levél édesanyámtól, amin nem tudok teljesen eligazodni. Vajh' a hallgatás beleegyezés ? :

Drága Imádott Nadalia!

Megkaptam leveled, és örülök neki, hogy felméred a helyzet súlyát. Valóban megbélyegezett család lettünk, mi Grahamek, mióta Jessica lányom velünk él, viszont ő is az én vérem, eldobni nem dobhatom.
Kérdésedre a válaszom hallgatás...
Ölel, édesanyád
1994. június 12.

1994. augusztus 13- in the end of the summer

Kedves Naplóm!

Talán kissé gyermekdeden hat a dolog, de sikeresen elloptam Norkys naplóját, aminek kifejezetten örülök. Úgy gondoltam darabjaira tépem, a borítját felgyújtom, illetve néhány érdekes darabkát beragasztok ezen naplómba!

Norkys írta:

"Nad természetesen nagyon izgatott volt mégha tagadta is mint mindig minden érzelmet"
~nevetséges~

"Nad pedig még jobban haragszik rám mert elfelejtettem a szülinapját, pedig nem rosszindulat miatt nem köszöntöttem fel csak elmaradt"
~hiszi a piszi~

" Hát igen ő inkább teljesen magába volt roskadva mert nem kapott kígyót, a legszebb ajándék Nad csalódott arca volt"
~Ezt nem élem túl!~

"Annyira örültem, hogy Ed egész nyáron velünk volt. Estéket beszélgettünk át rengeteget mesélt a fiatal apáról. És mindig ott volt ha Nad valamit tervezett."
~valaki szerelmes :P ~

1995-ös év!  

Kedves Naplóm!

Sok mindenen vagyok túl, így nem hiába volt az. hogy nem sok bejegyzést tudtam írni.
Egyszer az életben egy emberi érzést tapasztaltam meg, legalábbis nagyon közel álltam hozzá.
Megismerkedtem egy fiúval, a neve Nabil. Kedves és megértő, viszont griffendéles.
Egy nap odamentem hozzá, de ő csak rám nézett, majd a barátaira, és elsétált.
Levegőnek nézett, és én kicsit összetörtem.
Összeszedtem minden lelki erőm, és küldtem neki egy levelet, amiben az érzéseimről írtam.
De ő a szemem láttára elégette, és nevetett rajtam.
Sosem felejtem el azt a gúnyos mosolyt az arcán, amivel rám nézett. Sohasem!
Harmadjára már tudtam, ha ebbe a próbálkozásomba belebukom, akkor soha többé nemtudok szeretni.
Odaléptem hozzá, és elmondtam neki, mit érzek iránta.
De ő rám nézett, majd felkacagott, és gúnyt űzött belőlem az összes barátja előtt.
Szörnyű érzés volt, mintha egy láthatatlan kést szúrtak volna a szívembe.
Nadalaia Caelyn Graham soha többé nem lesz szerelmes!

1996.  Egy új élet kezdete  

Kedves Naplóm!

Ami nem öl meg, az megerősít. Szokták mondani a bölcsek. Viszont ami meggyötör, és egy életre nyomot hagy a szívedben, az mit erősít benned ?
Csupán kiöli a maradék érzelmeid, amik a szívedben lakoztak, és nem hagy nyugodni éjszakákon át. egyre gonoszabb és gonoszabb cselekedetekre ösztönöz, és elhiszed magadnak, hogy nem rossz, amit csinálsz.
Érzelmek nélkül mit ér az ember? Pontosan annyit mint egy szál fű vagy egy kő.
Ki akar fű vagy kő lenni ? Senkisem, de van, aki az események befolyása miatt egy darabka kővé válik, avagy egy szál fűvé, amit az sem zavar, ha belekap a szél és messzire visz.
Én is ilyen vagyok ? Érzéketlen tapló? Ezen kifejezést erősnek érzem. Csupán meggyötört vagyok! Egy védekező reflex keltkezett bennem, ami automatikusan léptette életbe magát. Én nem akartam, hogy irányítson, de van, hogy az ember nem ura önmagának.
1996-os évben én már nem voltam a magam ura. Más lettem. Nem az a törekvő lány, aki kiakrat fúrni nővérét a családból, hanem az a lány, aki fájdalmat akar okozni bárkinek, aki él és mozog, mert neki is fájdalmat okoztak.

1996. tele

Kedves Naplóm!
Odakint hideg van és hópelyhek szállnak a földre az égből. Én az ablakban ülök, a kezemben a naplómmal. Várom, hogy történjen valami, de nem fog. Mostanában az életem fekete  és fehér. Vagy szörnyű és borzalmas, vagy szuper és fantasztikus.
Középszerű és átlagos nincsen. A tanulandó életfeladatom mindig is a középút megtalálása volt. De ez sohasem sikerült. Vagy nagyon kedves voltam egynéhány KIVÁLASZTOTT   emberrel, vagy nagyon utálatos.
Utóbbi esetból több akadt, hisz eddig sem voltam egy szent, de miután egy rossz impresszió ért szerelem ?!téren, átestem a ló másik oldalára.
Kezdtem egyre elvetemültebb lenni, és már egyre kevésbé érdekelt, kin gázolok keresztül, kit sértek meg.
Már a család sem volt szent, egyedül édesanyám volt az, akit sohasem lettem volna képes bántani, a többi tagját könnyűszerrel igen.
Borzasztó vagyok, egy szörnyeteg. De ez vagyok én, és semmi más nem érdekel!


 

1996. tavasza

Kedves Naplóm!

Hiába nyílnak ki a virágok, nem szagolom meg őket. Hiába szálldosnak körül a lepkék, elhesegetem őket, hiába élek, eldobjam életem? Nem, nem , sohasem...
Egyszerűbb lenne talán, ha csak úgy eldobnánk azt, amit az Úr adott nekünk. Egyszerűbb lenne mindent egy mozdulattal elintézni. De sosem szeretttem az egyszerű megoldásokat!
Talán őrült vagyok, de nem adom fel. Addig harcolok, amíg ki nem mászok dbből, és újra ugyanaz nem leszek, aki egy évvel ezelőtt voltam. Aki megfogadta, hogy sosem fog sírni egy fiú miatt, és akit a barátia Nadnak becéztek.
Újra önmagam akarok lenni! És tudom, hogy sikerülni fog. Ha nem is egyik napról a másikra, talán hetek, talán hónapok kérdése, és nem fog látni senki levert, búsnak. Vidám leszek, kinevetem a gyengébbeket, megsebezem az ártatlanokat, és kihasználom a jóhiszeműeket.
De ehhez most még nem vagyok elég erős. MOST!

1996. nyara

Kedves Naplóm!

Úgy érzem végre sikerült! Túltettem magam a dolgon, és újúlt erővel vetem bele magam a nyári szünetbe. Csak pihenek és relaxálok majd, hogy elég erős legyek "rossznak lenni" a 1997-es tanévben. És nincs rosszabb annál, mint mikor valaki talpra áll sérüléseiből és bosszút esküszik.
Mint amikor a csúnya és ügyetlen lényből pillangó lesz.. Pillangó leszek most én magam is, és úgy érzem magasra szárnyalok majd. Elég magasra, hogy elérjem a célom.
Távol tartani magamtól az embereket, elkerülni minden emberi érzést, és megtorolni a sebeket azokon, akik azt ejtették.  

"Lépj tovább!"

 Szokták emlegetni. De aki tovább lép úgy tesz, mintha a dolog meg sem történt volna. Én nem akarok úgy tenni , mintha misem történt volna, mert sok minden történt, aminek én láttam kárát.

Aki másnak vermet ás, maga esik bele!

Ezt is hallottam már párszor, és igaz is! Akik velem akartam kitolni, azokkal majd kitolok most én!

"Nem a viág halad, mi változunk! "

Pontosan, megváltoztam, és SOSEM leszek már ugyanaz, aki egykoron voltam, és nem is szeretnék.

Kedves Naplóm!

Ma iskola... Igen , hülye kis ötödikes leszek a Roxfortba, és kezdődik előről az egész : szemétkedni a nővéreimmel, piszkálni a többieket, de én ebbe már belefáradtam. Valami több kell nekem ennél. Valami gonoszabb. Valami ördögibb.
Apa írt egy levelet, hogy nem fenékig tejfel a halálfalók élete, és hogy vigyázzak, mit kívánok, mert ami elsőre szépnek tűnik, később maga lesz a pokol.
Én nem hiszek neki! Valamit kezdenem kell a kicsinyes kis életemmel, mert ha nem, apró kis porszemként elenyészek a földkeregségen.