Roxfort RPG

          alapok

teljes név || Audrey Violet Turner
becenév || Aud, Ray, Vi  (de néhányan, ki tudja miért a Kakaóslány nevet kiabálják utána *-* )
nem || nőstény egyed
születési hely, idő || London, 1981. szeptember 6.
kor || 16
faj || ember
 vér || aranyvérű
évfolyam || 6.


          a múlt

A verőfényes napsütésben tisztán kivehető, ahogy a ház közelében álló öreg platánfa megrázkódik, jó néhány terebélyes levelet a földre hullajtva, hogy azok csatlakozzanak apa által már halomba gereblyézett társaikhoz. De aki ezt a jelenetet nem látta, valószínűleg a nagy reccsenésekre úgyis felfigyelt.. De nem lényeges, hiszen közel s távol nem tartózkodik éppen senki. Csak én. Egyes egyedül lógok itt, végtagjaimmal impresszionista festmény módjára körbefonva a faágakat, ó igen, és majdnem elfelejtettem, fejjel lefelé. Ha belegondolok, egész kellemes helyzetbe érkeztem, és a madarak csivitelő hangja is egészen andalító muzsikát nyújt.. De hogy hogy kerültem ide?
Kezdhetném akár tíz perccel ezelőttről, amikor túl sok billywig-porral próbáltam megbűvölni a seprűmet, és az emiatt bekövetkező robbanás során kirepültem a szobám ablakán, vagy  egy órával ezelőttről, amikor az egész család elment itthonról egynapos rokonlátogatásra, és csak engem hagytak itt. De akkor már kezdhetném a tegnap történtekkel, amikor egy félresikerült zuhanórepüléssel a téli kertben landoltam, feltúrva anya délelőtti munkáját, amiért ő azzal büntetett, hogy a seprűmről eltüntette a párnázó-bűbájt, amit én megpróbáltam visszavarázsolni, és ezt a történetet már ismeritek is.. De valami azt súgja, hogy ti az egész történetre vagytok kíváncsiak, arra a nagyra, ami 17 évvel ezelőtt kezdődött. És hát, úgyis van elég időm, egy darabig nem jár errefelé senki..

1980. szeptember hatodikán láttam meg a napvilágot Londonban. Világ életemben ott laktam, csak a nyarakat töltjük itt a vidéki házunkban. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy szerencsés családba születtem bele.. A szüleim imádják egymást, ezt legjobban az öt szerelemgyümölcs, azaz én és a négy testvérem bizonyíthatjuk. Édesapám, becsületes nevén Albert Rodolphus Turner a Hírverőnél újságíró illetve segéd-szerkesztő, ebből kifolyólag, belátom, van néhány igencsak irreális elmélete a körülöttünk lévő világról, de az anyám ilyenkor egy jól irányzott tepsi-suhintással helyrezökkenti apa gondolatait. No igen, anya, pontosabban Maggie Smith. Mindig is úgy láttam, hogy nálunk ő hordja a nadrágot. Régen a Roxfortba járt (ugyanúgy, mint apa), ahol a hollóhátas kviddicsválogatott csapatkapitánya volt 5 hosszú éven keresztül, és ha ez nem lenne elég, hogy igazi kviddicsmegszállottá válljon az ember, ezután hivatásos játékosként leszerződtették a Caerphilly Catapults nevű walesi csapathoz, ahol egyszer megnyerte a Durrbele Dai Emlékérmet is. Csakhogy kviddicsjátékos-pályafutása tiszavirág életű volt.. 4 évig játszott, majd jött a legidősebb bátyám Nathan és anya nyugalomba vonult. Egy ideig tervezte a visszatérését a levegőbe, de Nathan után másfél évvel rögtön jött másik bátyám Timothy. Maggie Smith ekkor végképp letett karrierje további építéséről, de nem szakadt el teljesen a kviddicstől. Otthon kezdett el dolgozni gyerekei nevelése és tanítása mellett, mint seprűfejlesztő és -bájoló.
Mint ahogy eddig említettem, van két bátyám, Nathan és Timothy, mellettük még egy öcsém, Arthur és egy húgom, Sue, aki mindössze 6 éves. Mindannyian megszenvedtük anya kviddicsmániáját, és azt hiszem, én voltam a legnyitottabb rá. Mindig is élveztem a nehéz edzéseket, és már két évesen vidáman süvítettem első seprűmön, egy ősrégi Meteoron..

A nosztalgikus emlékek egészen elfeledtették velem szorult helyzetemet. Csak akkor zökkentem ki a merengésből, mikor a házunk előtt biciklicsengő hangjára lettem figyelmes. Nem lakik senki errefelé, csak néha jön le pár suhanc a közeli falvakból, hogy megnézzék, milyen elátkozott házról regélnek már évtizedek óta, ahol mindig furcsa események történnek.. A kémény sikoltozva szárnyakat növeszt és továbbáll, vagy a veteményesből elszabaduló paradicsomok vérszomjas csőröket növesztve megtámadják a közelben legelésző bárányokat. Be kell látnom, a legtöbb ilyen esetért én vagy valamelyik testvérem a felelős.. Bár a szüleimhez is tökéletesen illene egy ilyen gaztett.
Szemeimet meresztve megpróbálok ellátni a kapunk előtt biciklicsengőkkel muzsikáló kis csoportig. Igen, ismét egy csapat fiú jött le a bátorságukat fitogtatni. De ez most nem is lényeges, igazából teljesen mindegy ki fog innen kiszabadítani. Egy perc alatt megoldódna a helyzet, ha elérném a pálcámat, vagy Arthur nem hagyta volna a fának pont ezen az ágán az összerágott Drubli Legjobb Fúvógumijának maradékát, amibe sikeresen beleragadtam.. Már ezerszer megmondtam neki, hogy dobja ki, ha neki már nem kell, ne nyomja oda mindenhova.. Undorító egy szokás. De mindez most mellékes.
-Haalóó! -rikkantom el magam- Te ott a kapunál! - Az épp kertkapu kilincsét feszegető fiú összerezzen a levegőt keresztül szelő, éles hangtól. Áh, már megint feszegetik a kilincset! Ezerszer megkértem már apát, hogy szórjon kiábrándító bűbájt a házra, de neeem..
-Lennél szíves beljebb jönni? Egy kis segítség kéne.. - Ezzel nagyot rántok összecsavarodott végtagjaimon, aminek köszönhetően nem csak a jobb vállam ugrik ki, hanem az egész fa vészesen megreccsen, és elűzök néhány varjat is a felsőbb ágakról. A kérésem nem éri el a kellő hatást, a fiúk a "Nagyinak igaza volt!" mondatot kiabálva biciklire pattannak és elhajtanak. Pedig én megpróbáltam.. No igen, sosem értetem igazán a muglik nyelvén.

Gyermekkoromat varázslók és boszorkányok között töltöttem, emiatt igazán nem értettem a muglik világát, így igencsak meglepett, amikor a szüleim bejelentették, hogy mugli általános iskolába fognak járatni, hogy ha kell, el tudjam rejteni a képességeimet is. Ez igazán jellemző rájuk, minden előzetes figyelmeztetés nélkül bedobni a mély vízbe. Így hát négy éven keresztül napjaim nagy részét muglik között töltöttem, velük tanultam és barátkoztam, és ha másra nem is volt jó, de a füllentés művészetét magasfokra fejlesztettem, mivel a körülöttem állandóan felrobbanó-lebegő tárgyakat valamivel meg kellett magyaráznom. A délutánjaimat két bátyámmal az Abszol úton töltöttem, hétvégenként pedig anya tanítgatott a varázsvilág minden csínyjára-bínjára, ám nekem ennyi nem volt elég. Az Abszol úton, az édességboltok és varázsviccboltok mellett állandó megállóm volt a Czikornyai és Patza , ahol mindig beszereztem pár új könyvet bájitalokról, bűvölésről, és magáról a varázsvilágról. Csak úgy faltam a könyveket, minél többet olvastam, annál könnyebben ment mugli barátaim előtt a képességeim eltitkolása, és lassan a hétvégi varázs-tréningek is gyerekjátéknak tűntek.
Amikor hat éves lettem Nathan elment a Roxfortba, egy évvel később Tim is ott kezdett tanulni (és ekkor született meg Sue). Ettől kezdve szinte visszafojtott lélegzettel vártam, hogy én is megkapjam a "behívót". A visszafojtott levegő igaz csak képletes volt, hiszen még három évnek kellett eltelnie, de az izgalmam nem múlt el, csak átalakult. A bennem bujkáló izgatottság csínytevésekké változott, mindig ha csak eszembe jutott a hőnáhított Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola egy rosszasággal ünnepeltem meg. Az évtizedeknek tűnő három év alatt rengeteget csatangoltam. Ott ismerkedtem a rám váró világgal, ahol csak tudtam, így sikeresen megismerkedtem jó pár, velem nagyjából egyidős ifjú varázsló- és boszorkánypalántával. Emellett egyre csak nőtt a csőrt növesztett paradicsomokhoz hasonló csínytevések száma, és azt hiszem, a szárnyra kapó kémény is az enyhébbek közé tartozik. Egyre gyakrabban hasonlítottak a Weasley család ikreihez. A szüleim csak távolról ismerték a családot, de néhányszor én is összefutottam velük, így ismerkedtem meg az ikrekkel, műveikkel és váltam rajongójukká és hű követőjükké. A mindennapos mágiatörténelemről vagy rúnaismeretről szóló könyvek olvasása mellett immár időt szakítottam apró de annál bosszantóbb csínyek kieszelésére is..

A nap már lemenőben, arany sugarai megfogyatkozott erővel próbálnak átverekedni a széles platánfa levelek között. A madarak már mind nyugovóra tértek, már csak egy közeli cseresznyefán fészkelő vadgalamb búgja el álomba ringató utolsó énekét. Ez pár pillanat erejéig engem is egészen elálmosít, azt sem veszem észre, hogy a messziben két reflektor távoli fénye gyullad fel. Ez a mi kocsink lesz.. Mivel a nagynénikhez mentek, akik mugli faluban laknak, azt az öreg Bogarat használták az utazáshoz, amit még pár éve szereztünk be, Nathan pedig készségesen átalakított pár bűbájjal. A kocsi robogása egyre közelebbinek tűnik, sietni kell, már csak tíz percem lehet, és megérkeznek. Akkor térjünk is vissza a történethez.. Azt hiszem ugyan ezen az ágon ültem épp -bár jelenlegi helyzetemet csak erős túlzással lehet ülésnek nevezni.

Amikor a levél megérkezett épp a nyári lakban voltunk. Minden nyarat itt töltünk, hogy apa egy kis ihletet merítsen az új cikkekhez, barangolhasson a környéken lévő erdőben plimpik után kutatva, és hogy anya kicsit kikapcsolódjon, a seprűkészítés ugyanis nehéz szakma. De még nyáron is gyakran kapjuk azon a testvéreimmel, hogy egy fa előtt álldogál, egyik kezével állát vakargatva, és magában motyog valamit a gyönyörűen látszódó farokívről vagy az aszimmetrikus szálkázottságról. Én legtöbb időmet azzal töltöm, hogy a szobámban tevékenykedek, vagy kimászok az ablakom előtt álló hatalmas platánfa egyik ágára, és onnan figyelem a vidéket. Aznap is épp ott tanyáztam, amikor egy nagy barna bagoly szállt le mellém, csőrében fakó borítékot tartva. Szórakozottan vettem át tőle a küldeményt, gondolván valamelyik bátyámtól jött a levél, de amikor megláttam a feladót leesett az állam, a levél a Roxfortból jött.
Életem egyik legszebb napja volt az, amikor először tettem be a lábamat a kastélyba. Azóta már eltelt öt hosszú év, és rengeteg dolog történt. Itt voltam a Titkok Kamrájának kinyitásánál, mikor Black betört az iskolába, a Trimágus Tusánál, egyszerűen imáádom ezt az iskolát!

És most itt vagyok. Pontosabban, ez történt eddig. És hogy ezután mi lesz? Ki tudja.. Az élet csupa izgalom. Jelenleg csak az foglalkoztat, hogy mikor veszik észre, hogy feltekeredtem ide. Bár annyira nem is lényeges..  Most hogy belegondolok, egész kényelmes itt lógni.


          jellem

Őrülten szerencsés génekkel rendelkezik, ugyanis, amellett, hogy imád olvasni, minden, amit hall vagy olvas, csak úgy ragad rá. Magolnia sosem kellett, már csak azért sem, mert mindig is érdekelte, amiről épp tanult, ezért még utána is olvasott a dolgoknak. Ennek ellenére mégsem mondható könyvmolynak (bár igazából ez sem zavarná), rengeteg egyebet is csinál, napközben könyvet alig látni a kezében, sőt délután sem, a házija mégis mindig időben elkészül. Emellett egyik szenvedélye a kviddics, ez amolyan családi örökség. Szereti a Weasley ikrek találmányait, él hal a varázslózenekarokért, odavan Drubli Legjobb Fúvógumijáért, amit szinte mindig lehet találni a szájában. A mugli világ is érdekli, ezért a mugliismeretet is szívesen tanulja. Igazából rengeteg dolog érdekli, és rémesen sok dolgot szeret, bár a Jóslástannal annyira nincsen jó viszonyban, igaz ez inkább a tanár miatt van. Trelawney ugyanis szinte minden hónapban az ő halálát jósolja meg, és ez Audreyt nem ösztönözte annyira a szimpátiára. Szívesen ismerkedik, barátságos társasági típus, arcáról szinte lehetetlen letörölni a vigyort. Kedves és nyílt természetű, bár szereti az iróniát, és az otromba vicceket, amit mások nem mindig tudnak értékelni. Mindezek ellenére, első ránézésre furcsa. Sőt, valljuk be, Audrey egy igazi különc. Ezt részben annak is köszönheti, hogy apja a Hírverőnél dolgozik, és az ő túl élénk fantáziája miatt (amit egyébként lánya is örökölt) rögtön megbélyegezték Audreyt is a furcsa szerzetek vörösen izzó, levakarhatatlan pecsétjével. Emiatt is alakult ki a lányban az a védekező mechanizmus, hogy annak ellenére, hogy mennyi minden érdekli a nagyvilágból, a közvetlen környezetével szemben, legalábbis a többiek értékrendjével és azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak róla, teljesen közönyös.

          apróságok

mindig ||
kviddics (mindenek felett)
Varázslózenekarok
Drubli Legjobb Fúvógumija
egyéb finomságok
Weasley ikrek
család
barátok
repülés
fantáziálgatás
felhőbámulás
csínytevések
furcsaságok és egyéb nyalánkságok.

soha||
vér szerinti megkülönböztetés
Hayclumpok
pesszimista napok
kifogyott rágókészletek
ezek mellett a túlságosan földhöz ragadt emberek hosszútávon fel tudják idegesíteni
szabálytalan bírók  

dementorok || Mikor még Audrey kicsi volt, a családdal gyakran látogatták meg vidéken élő ismerőseiket. Egyik alkalommal Audrey unatkozott, ezért kiment a birtokról és egy mugli faluban kötött ki. Korabeli gyerekekkel találkozott össze, akikkel labdázni kezdett. Az egyik gyereket feldühítette, hogy Audrey megnyerte az egyik játszmát, és ezért a lány fejét célozta meg a labdával, csakhogy ő akaratlanul is felrobbantotta a felé suhanó játékot. A gyerekek iszonyatosan megijedtek Audreytól, gúnyolni kezdték és kövekkel dobálták. Ha Audrey dementor közelében van mindig azt érzi, amit akkor. Az egyedüllétet, elhagyatottságot és a kiközösítés fájó emlékét.
mumus || Az apja mesélt neki régen egy bizonyos állatfajról, ami a valóságban nem létezik, de Audrey rémálmaiban testet öltött. Ez az állat az úgy nevezett Hayclump, hatalmas, végtagjai és körmei megnyúltak, görbe háttal jár, feje előreálló állkapcsával és az abból kilógó hosszú, tűhegyes fogakkal valamint a ferde homloka két oldalán található sárgás két hólyagszemével leginkább egy rémesen randa haléhoz hasonlít. Kiskorában apja gyakran vitt mumust a közelébe, csak azért, hogy ez a lény előjöjjön és ő képet és cikket készíthessen szokásairól. Ennek köszönhetően Audrey a mumus elűző bűbájt nagyon hamar elsajátította.
titkok || Közel hat évig volt ő a család kicsi kincse, így amikor öccse megszületett nem igazán szívlelte a helyzetet. Az első héten, pár nap tömény babázás után, minden feltűnés nélkül elcsente a kisbabát, és egy fatuskót rakott a helyébe a bölcsőbe, a buborékfej bűbájjal ellátott kisbabát pedig elásta a kertben. Arthurnak persze semmi baja nem esett, szülei rögtön felfigyeltek az eltűnésére, és előkerítették a babát. Audrey ezt a bűntettet azóta sem ismerte be, inkább egy Hayclumpra fogta a dolgot.
Mikor bátyja azt mondta, hogy Audreyt sosem fogják a Roxfortba hívni, a lány egy gurkóval szándékosan becélozta és eltörte Tim orrát. Természetesen azóta is azt vallja, hogy puszta véletlen volt.
Nem tudni pontosan az okát, talán a két bátyja miatt lehet, de furcsamód az idősebb férfiakhoz vonzódik. Legyen az csak két-három évvel idősebb nála, vagy egy éltesebb tanárbácsi, mind Aud kedvencei közé tartoznak. ;D
rossz szokás ||
állandó hajborzolás, mely száma kínos helyzetekben ugrásszerűen megnő
feltűnő rágózás
buborékfújás és azok művészien éles hangú kipukkasztása
nyelvvel való csettintgetés
bámuló tekintet
mindenkit alaposan, szemérmetlenül feltűnően végigmér (persze ebben is a puszta jóindulat vezérli)


          a család

apa || Albert Rodolphus Turner, 47, aranyvér
anya || Maggie Smith, 45, aranyvér
testvérek ||  Nathan Turner, 21,5; Timothy Turner, 20; Arthur Turner, 10; Sue Turner, 6
családi állapot || egyedülálló
állatok|| egy Androméda névre hallgató, hófehér, szerencsétlen, bolyhos uhu

          külsőségek

magasság || 168 cm   
tömeg || 56 kg
rassz || európai
szemszín || fekete
hajszín || szintén fekete
különleges ismertetőjel || állandó vigyorgás, bámuló-merengő tekintet, halántéka és jobb szeme közötti úton aranymetszésnél elhelyezkedő apró anyajegy
kinézet || Első ránézésre bájos teremtés, rövid haja ellenére helyes arca árulkodik neméről. Arcvonásai szelídek, amit erősen ellensúlyoznak vadul csillogó, sötét szemei, és a mindig szája sarkában bujkáló huncut görbület. Annak ellenére, hogy imád mindenféle kaját mértéktelenül magába tömni, ez cseppet sem látszik meg az alakján. Mint ahogy fentebb már említettem, őrülten szerencsés géneket sikerült örökölnie. Haja rövid, hollófekete, néha lila tincsekkel tarkítva. Hajkoronája fésűt igen ritkán lát, azt szereti, ha kócosan a szélrózsa mind a négy irányába szétállnak tincsei. Vékony alkatából gyakran törékenynek találhatják az emberek, de ez téves megítélés. Két báttyal az ember akaratlanul is megtanul profi módon verekedni, még akkor is, ha ez nem látszik meg rajta.
egészségi állapot || egészséges


          a tudás

varázslói ismeretek || Jól és könnyedén tanul ( a jó gének, ugyebár..), a jóslástant azonban nem szereti annyira, de ez csak Trelawney-nek köszönhető. Az elméletet ugyan könnyedén elsajátítja, de inkább a gyakorlat érdekli. Ezért vonzza inkább a Sötét Varázslatok Kivédése, a Bűbájtan, Bájitaltan és a kviddics.. de igazából minden érdekli.. ^^
mugli képzettségek || Bátyjai megtanították elegánsan, de hatékonyan verekedni, egy utcai csetepatéban is simán megállná a helyét.
Egyik nyáron unatkozott.. és megtanult latinul. Csak úgy.. Most Vatikánváros lakóit megszégyenítő folyékonysággal beszéli a nyelvet... :P
patrónus || Gibbon alakú patrónusa van, ám ez gyakran Hayclumphoz hasonlatossá sikerül, és ekkor gyorsan szertefoszlik..
animágus alak || Nem ért hozzá.
pálca típusa || 14 hüvelyk, tölgyfa sárkányszívizomhúr maggal


          egy darabka belőled

(remélem az életrajz elég, ha nem, akkor majd még kreálok ide valamit)


          egyéb
-

Légyszi, írd át a mintának megfelelően!

Az átírás megtörtént.  ;D