Roxfort RPG

          alapok

teljes név || Amy Joy
becenév ||
nem || nő
születési hely, idő || London, 1980
kor || 17
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 5.

          a múlt


1980. április 15-én, Londonban születtem és azóta is itt élek szüleimmel. Testvérem nincs, a szüleim mindig is csak egy gyereket akartak, mert mindkettőjüknek sok testvére van és ők voltak a legkisebbek, szóval nincs túl sok jó tapasztalatuk a nagycsaládról. A családom anyagi helyzete elég jó, de nem vagyunk gazdagok. Apám aranyvérű, anyám mugli származású (mindketten aurorok). Édesapámat vérárulónak tekintik, mert egy mugli lány vett el, így a halálfalók és Voldemort hívei kifejezetten ellenségesek a családommal.
Kezdettől fogva tudtam, hogy boszorkány vagyok. Már kisgyermekkoromban is érdekelt a mágia. Először hat éves korom körül varázsoltam. Véletlenül betörtem az ablakot otthon, és nem akartam, hogy a szüleim megtudják, ezért elcsentem édesanyám pálcáját és valahogyan helyreállítottam az üvegtáblát. Este a szüleim nem szidtak meg, de egy-egy félmosollyal a szájuk sarkában, önérzetesen néztek rám. Megértettem, hogy tudják: varázsoltam, és erre büszkék is voltak. Nem volt túl sok barátom, mert mugli környéken laktunk, ahol mindenki azt hitte, a szüleim segélyekből élnek (mert nem mondhatták el, hogy varázslók), ezért gondosan óvták tőlem a gyerekeiket. Elsős korom óta Roxfortos vagyok. Mióta iskolába járok, szerencsére elköltöztünk, és az új házunk táján rengeteg varázsló család lakik, bár manapság már a muglikkal is könnyen tudok kapcsolatot teremteni. Egészen jól tanulok, mégsem rajongok túlzottan a szabályokért. Talán aurornak szeretnék majd tanulni, de ezt még nem döntöttem el.
Szeretek kviddicsezni, a nyáron kaptam a szüleimtől egy seprűt is (Tűzvillám), gyakran rajzolgatok és érdekelnek a sportok. Nem vagyok nagyon beszédes, inkább csendben figyelek. A legszebb évszak szerintem a tavasz, mert jelzi, hogy nemsoká vége az iskolának és, mert minden megtelik energiával, nekem pedig a mozgás az életem. Kedvenc színem a tengerkék és a fehér.
Korábban nem igazán ismertem a varázsló társadalmat. Az Abszol úton is akkor jártam először, mikor megvettük a szüleimmel az első könyveimet.
Elhiszem, hogy Voldemort visszatért 1996 tavaszán, mert korábban is azt mondogatták az emberek, hogy nem halt meg, csak bujkál, míg újra ereje teljében nem lesz. Voldemortot nem szeretem, mert megölte apai nagyszüleimet, akik a minisztériumban dolgoztak és, mert sok (többnyire ártatlan) embert megöl, bántalmaz, szétszakítja a családokat.
Mostanság az én családommal is sok furcsaság történik. Apám néha napokra eltűnik, majd összeverve kerül elő és nem emlékszik, mi történt vele. Néhány napja kórházba szállították, azóta haldoklik.

          jellem

Könnyen barátkozom, mégis csendes vagyok, de ha arról van szó, akkor kiállok a barátaimért és magamért. Akinek tudok, segítek. Eléggé bátor vagyok, de nem szeretek dicsekedni és a figyelem középpontjában lenni. Gyors a felfogásom, tűrhető a logikám. Többnyire jó kedvem van. Nem nagyon mutatom ki az indulataimat, ezért nehéz rajtam eligazodni.

          apróságok

mindig || nevetni; barátokkal lenni; repülni seprűvel, mugli repülővel; olvasni szabadidőben és a számára unalmas órákon; farmerholmik (farmerdzseki, -mellény, -ing, -nadrág, stb.); egy falat csokival vagy mandarinnal bármikor megvesztegethető vagyok; napsütés; zene, zene, zene
soha || énekelni, mivel kábé olyan a hangom, mint a macskáé, mikor a mancsára teszik a zongorát/fürdőkádat; táncolni; halálfalók; titkolózás és hazugságok; modortalan emberek; a spenóttal (mugli kajaféle) egészen a síromig el lehet űzni? meg még tovább
dementorok || még soha nem voltak dementorok a közelemben, ugyanis mikor az iskola körül járőröztek, igyekeztem távol maradni tőlük, egyéb oka pedig nem volt annak, hogy valaha is találkozzak velük. Ha elém kerülnének, talán az édesapám halálának képeit látnám újra magam előtt. Az ötödik osztály előtti nyáron halt meg, nem sokkal a tanév elkezdése előtt. Ott álltam a kórházban az ágyánál, és néztem a párnába vesző, keserű fintorba ránduló arcot, a csontsoványra vékonyodott testet, ami alig emelkedett ki a kórházi matracból. Iszonyú volt látni, hiszen én láttam még egészséges korában mozogni, futni, élénken éltek bennem az együtt eltöltött órák emlékei. Akkor pedig egy pohár vizet nem tudott egyedül meginni, csak erőtlenül hevert. Az ablakhoz sétáltam, kinéztem, és közben hallgattam a halk szuszogást a hátam mögött. Csak nagyon lassan tudatosult bennem, hogy egy ideje teljes csend van a szobában, nem hallom apa lélegzését. Gyógyítók áradtak a szobába, de engem nem küldtek ki. Apáért már semmit nem tehettek. A hideg üvegnek támasztottam a fejem, és hang nélkül sírni kezdtem. Sokáig álltam ott, képtelen voltam elmozdulni, csak folytak a könnyeim, meg a vállam rázkódott. Talán egy óra is eltelt, mire valaki bejött, a vállamat átkarolva kivezetett a szobából, és a folyosón megitatott velem egy pohár nyugtató hatású italt. A gyógylötty akkor lecsillapította a zokogásomat, nyugalomba ringatott, ám amint elmúlt a hatása, újra ellepett egy furcsán üres érzés. Ez maradt életem legszörnyűbb emléke.
mumus || ha véletlenül egy mumus kerül elém, akkor kígyóvá változik. Fogalmam sincs miért, hiszen eddig csak az állatkertben láttam kígyót, mégis eléggé tartok tőle. Talán azért, mert annyi rémhír szállong a különféle mérgeskígyókról, és mert elsős koromban mindenfélét meséltek a titkok kamrájában élő baziliszkuszról, elvégre akkor nyitották ki a kamrát. Én pedig, mint egy átlagos naiv kiscsaj, mindent elhittem eleinte. Hamarosan azonban rájöttem, hogy a fele sem igaz az ilyetén pletykáknak, viszont az ezen hüllők iránti erős tartózkodásom az évek multával is megmaradt.
titkok || jelen voltam az apám halálánál, de erről senki nem tud; rengeteget olvasok az animágiáról; ha valami miatt idegeskednem kell az csak utólag jön ki rajtam, de ezt többnyire eltitkolom, mindig igyekszem higgadtnak látszani
rossz szokás || gyakran dobolok az ujjaimmal, ezzel szinte mindenkit az őrületbe kergetek; imádok olvasni mágiatörténet órán ? természetesen nem tankönyvet, vagy ha mégis, akkor annak semmi köze a mágiatörténethez, esetleg alszok, így később alig tudom összeszedni a vizsgára az órai jegyzeteket


          a család

apa || Bertram Joy; 39; aranyvérű ? volt, meghalt: 1986. augusztus
anya || Tania O?Connor; 38; mugli származású, de boszorkány
testvérek ||  nincs
családi állapot || egyedülálló
állatok || 3 éves nőnemű gyöngybagoly, Kyra nevezetű


          külsőségek

magasság || 175 cm
tömeg || 60 kg
rassz || európai
szemszín || áfonyakék
hajszín || szőkésbarna
különleges ismertetőjel || van egy tíz centis heg a jobb csuklómon, egészen a kézfejemig ér
kinézet || átlagos kinézetem van, nem túl vékony, de nem is molett alkattal rendelkezek. Vállig erő, szőkésbarna hajam, kerek, már-már hegyes állam van, a szemem szilvamag alakú, áfonyakék színű. Előfordul, hogy sebesre rágom az alsó ajkam. Kedvenc viseletem a farmernadrág, póló és edzőcipő.
egészségi állapot || egészséges


           a tudás

varázslói ismeretek ||
1. évfolyam
a vizsgák elmaradtak
   
2. évfolyam
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: K
Bűbájtan: K
Sötét varázslatok kivédése: K
Gyógynövénytan: K
Mágiatörténet: E
 

 
3. évfolyam
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: V
Bűbájtan: V
Sötét varázslatok kivédése: K
Gyógynövénytan: E
Mágiatörténet: V
Mugliismeret: K
Rúnatan: V

4. évfolyam
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: E
Bűbájtan: V
Sötét varázslatok kivédése: K
Gyógynövénytan: V
Mágiatörténet: V
Mugliismeret: K
Rúnatan: K

ötödik éve tanulok a Roxfortban, kedvenc tantárgyam az átváltoztatástan, legkevésbé a bájitaltanért és a mágiatörténetért rajongok, utóbbiból az alvással töltött órák miatt vagyok meglehetősen gyenge, harmadiktól felvett tantárgyaim a mugliismeret és a rúnatan, a fekete mágiában nem vagyok jártas, viszont meg tudom magam védeni, hála a sötét varázslatok kivédése óráknak
patrónus || ért hozzá, alakja egy kutya (http://kepfeltoltes.hu/view/080316/patronus4_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
animágus alak || nem ért hozzá
pálca típusa || tölgy, sárkányszívizomhúr maggal, 11 inch hosszú


          egy darabka belőled

- Szia! - szólt valaki Amy mögött.
 A lány egy kőhalmon állt és mellkasa előtt összefont karokkal nézett a semmibe. A hang hallatán megfordult.
 - Sejtettem, hogy ide jössz. Mindig ide menekültél a problémáid elől - folytatta Amy kérdő tekintetét látva -, a Szirtre.
 - Ki vagy? És honnan tudsz a Szirtről? - kérdezte barátságtalanul.
 - Ha már ilyen "kedvesen" érdeklődsz: Laura Den. Én is ide jöttem, ha valami bajom volt, kábé tíz évvel ezelőtt. Néztem a tengert, néha fél napot is eltöltöttem itt. Furcsa, de hasonlítunk.
 Joy végig nézett a Laurán. Semmi hasonlóságot nem talált a gyárilag kirojtozott farmercsizmát, bőszárú nadrágot és farmeringet viselő, huszonhat év körüli, mugli katonára hasonlító nővel. Pláne, ha gesztenyeszín hajára, zöld szemére tekintett.
 - Miben?
 - Például abban, hogy mindketten boszorkányok vagyunk - és előhúzta varázspálcáját. - Továbbá abban, hogy különös dolgok történnek a családunkkal.
 Amy habozott, nem tudta, higgyen-e az ismeretlen nőnek.
 - Nem értelek. Bizonyítsd be, hogy mágus vagy... kérlek.
 Den két korsó vajsört varázsolt elő a semmiből. Rámosolygott a lányra.
 - Apád rövid időn belül meg fog halni. Azért jöttél ide, mert ezt te is nagyon jól tudod, de nem akarod, hogy megtörténjen. Értsd meg, nem tehetsz ellene semmit...
 Amy felkiáltott:
 - Fogd be! Apa nem halhat meg, a St. Mungoban meggyógyítják! - hirtelen lehiggadt, halkabban folytatta. - Azt sem tudom, te ki vagy. Mégis mit akarsz tőlem?!
 - Segítséget - felelte.
 - Segítséget??? - visszhangozta hitetlenkedve.
 - Segítséget - ismételte sóhajtva. - A nevem Laura Den. Még mielőtt megkérdezed: nem, nem vagyok katona. Auror vagyok, apád munkatársa. A bátyám, Costar közel fél éve ugyanígy járt, mint Bertram, az apád. Nem tudom, mi történt, ezt szeretném kideríteni. Ezért vagyok itt.

          egyéb

az első roxfortos tanév előtt évet vesztettem (bárányhimlő miatt)
másik karakter: Matthew DeLeon, Christian Ashmore

Minden marad a régiben!  :-* :-* :-*