Roxfort RPG

alapok

jelszó || A barlangvadászaton önkívületlenül csiripelnek a rakétagyújtók. (ezt ki találta ki? oO xD)
teljes név || Eric Nichral
becenév || Eric, Ric
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1978. augusztus 19.
kor || 19
faj || ember
vér || arany

a múlt


Egy londoni románc volt szüleim házassága. Egy ködös nap, felhőtlen délutánja. Anyám és apám, két tiszta vérű ember. Az ő szerelmük szülötte voltam Én, Eric Nichral. Világrajöttöm tudatában, leendő családom fője hamar megteremtette a szükséges feltételeket gondtalan életünkhöz. Ha az embernek olyan szülei vannak, mint neki, akkor az akadály átugrása sosem lesz több, mint egy egyszerű bűbáj.
Szóval aranyvérű nagyszüleim mind két oldalról támogatták anyámékat. Vettek egy szép kis házat Skóciában, úgy látszott, hogy életük egyszerű lesz. Ekkor érkeztem meg Én. Anyám hajdani meséi ringattak el, apám beszéde csengett fülemben évek múltán is. Első tíz-tizenkét évem úgy szállt el, mint a kósza szél...
Emlékszem, míly örömöm volt egyetlen olyan pillanatban, mikor apám gyermek-seprűt vett nekem! Ó, míly szépséget tükrözhetett égszín íriszem, mikor először szálltam fel rá! Alig emelkedett föl a talajtól egy méterre, nekem az pillanat mérföldek ezreit jelentette. Mintha szabad teret kaptam volt a világűr végeláthatatlan síkságain, völgyein és pusztáin! Egy kis kör a kertünkben hatalmas, felhőtlen boldogságra adott okot!
Kevés ilyen emlékem van. E kevés fiók egyikét most kihúzom lelkem íróasztalánál üldögélve, s kiragadom legszebb jelenetét. A kép földereng, igen, már látom! A fürdőszoba ajtaja nyitva áll. A folyosóról nézve látom, amint fény szűrődik ki a fa burkolatű parkettára. Elképzelt és valós énem egyaránt mosolyog. Micsoda egy csibész voltam!
Lopakodva, lábujjhegyen megközelítem az ajtót. Anyám, apám odabent állnak. Csak állnak, és egymás szemét nézik. Persze, akkor még naiv lényemmel fel sem foghattam azt a bonyolult folyamatot, amely lejátszódott közöttük. Nemrég jöttem rá a titok nyitjára... Ez bizony a szerelem volt.
Összegömbölyödve gubbasztottam, s angyali mosllyal fürkésztem őket. Érthetetlen volt számomra, hogy mit élveznek abban a puszta dologban, hogy örömtelien bámulják egymást!
A szokásos kíváncsiság fűtott odabent, így hát kirúgtam magam a küszöbről, s két kezem széttárva, nagyon kurjantva ijesztettem meg őket. Most félelmetesen nevetségesnek tartom akkori énem, de remélem, hogy ez volt a természetes...
Ami viszont megdöbbentett, az anyámék viselkedése volt. Szemük fehérje se rebbent, mikor hirtelen, s diadalittasan rájukvetettem magam. Ők csak álltak, és nézték egymást. Már tudom. A szerelem efféle megnyílvánulásokban jelentkezik meg igazán, mikor egyszem gyermeked sem látod meg, csak egyetlen és örökidejű szerelmedet.
Ez az érzés világokat mozdíthatna meg, ha fizikai állapotban, tudományosan is kimutatható lenne. Ez lenne az az érzés, mely szétzúzza a világegyetemet apró atomjaira, s amely a holtakat is rábírná a feltámadásra...

Érzelmeim fiókját bezárom, s újból kezembe veszem életem történéseinek aranyfonalát.
Apám munkája egyébiránt kötelességgel és néha áldozatokkal járt. A helyi skót mágiaügyi hivatal embereként működött. Gyakran utazott külföldi régiókba, hogy a mágián alapuló kapcsolatok soha ne halványulhassanak el más nyelvű, számrazású és történelű népek között.
Így hát munkája okán többször távolmaradt akár hetekre. Ilyenkor anyámmal ketten voltunk, néh-néha meglátogatott minket valamelyik rokon, vagy nagyszüleim, kiknek érkezésén nagyon vártam az ajándékok miatt.
Tisztán emlékszem rá, hogy a nyolcadik születésnapomtól kezdve egyre sűrűbben járt el. Volt, hogy csak Londonba ment, s az ilyen diplomáciai utak végén én egyre kevesebbszer kaptam tőle ajándékot. Amíg nekem ebben mutatkozott meg apám "hanyagsága", addig anyám tisztán érezte: itt valami nincs rendjén.
Ez így ment még éveken át.
Egyre kevesebb örömöm volt a hétköznapokban, s sajnáltam az elvesztegetett órákat, napokat...

Életem következő állomása az a bizonyos levél volt, amely a Roxfortból jött. Anyám már említette, hogy nemsokára
meglesz a levelem, csak várjak türelmesen, de nem is érdekelt különösebben a dolog.
Miután befutott a papír, csak azon járt a fejem, hogy valyon milyen ez az iskola, mit tanulnak... fura volt belegondolni, hogy azt a mágiát, amit anyámék nap mint nap alkalmaztak, egy iskolában tanulják! De, mint minden máshoz, ehhez is meg kellett érjek.
Anyámmal az Abszol út volt a legnagyobb kaland. Eddig csak egyszer jártam Londonban, akkor is csak nagymamámék ablakán át láttam a város fényeit. MIndenfelé muglik, fura öltözékekben. Aztán mikor beérünk a téglafal mögé, szinte átrendeződik a világ... Meglátom az ismert cégéreket, a seprűt, a talárt, a pálcát... s az állatokét is. Fura egy választás volt, meg kell adni! Tudniilik, én, Eric Nichral, egy görényt választottam kisállatom gyanánt. Első látásra beleszerettem. Aranyos volt, izgága és kiváncsi. Mint én...
MIndennel megvoltunk, s már indultunk is a Kings Cross-ra, mikor szörnyen megfájdult a hasam! (lagalábis, valami hasonlót szimuláltam) Anyám megállapította, hogy a nagy vásárlás hevében elfelejtettünk enni. Így hát, benéztünk egy étterembe...
S ott ült a pulttól nem messze apám. Száját egy nő szájához tapasztotta, mikor megpillantottam. Gyermeki tudatlanságom elárulta magát: odafutottam hozzá, s hangosan ordítottam, hogy annyira örülök, hogy el tudunk búcsúzni egymástól...
Éppenséggel annyi fura volt a dologban, hogy anyám hangosabban ordított, apám tágra nyílt szemekkel nézett rám, szerencsétlen nő apa mellett, ő meg szégyenlősen elfordult a családi perpatvar láttán, s rövid úton eliszkolt a vesztes csata helyszínéről. Szegény édes drága anyám!
Láttam szenvedését, ami a látváy nyújtott neki... Ettől nekem is elfintorodott a lelkem, s elszmorodtam. Az út hosszú volt a pályaudvarig. ÉLetem leghosszabb tíz perce.
Ott könnyes búcsút vettem anyámtól, s felszálltam az új reményeket adó vonatra...

Az úton már csak egy kabinba volt hely. Odabent idősebb fiúk és lányok vegyesen. Örömteli kacajhullámok sodortak végig rajtuk. Én csak ültem, és csodálkoztam. Szinte alig találkoztam eddig ilyen közelről dősebb gyerekekkel. Nem jelentett gondot ott ülni, nem éreztem magam feszélyezve, de féltem, hogy talán hozzámszólnak és megkérdik: és a szüleid hogy vannak?
Hogy félhettem ilyenektől, azt nem tudom...
Onnantól kezdve, kissé gördülékenyebb volt minden. Az a hatalmas alak, Hagrid, csónakokkal vitt át minket abba a félelmetes kastélyba.

Első éveimről még annyit, hogy nem sok barátom volt. Megtapasztalhattam végre a tudás szépségét, de nem is volt annyi örömöm a hétköznapokban, mint odahaza. Az első nyár meghatározó szerepű volt életemben. Anyám otthon sokat sírt. Elköltöznün knem kellett, hiszen anyám is keresett némi pénzt a gyógynövény-szakmában, s nagyszüleim számtalanszor jöttek hozzánk "látogatóba". Ekkor órákat beszéltek, s a végén mindig borítékot leadva távoztak.
Második évem sokban hasonlított az elsőhöz. Semmi új nem történt velem. Anyám kétnaponta levelekkel halmozott el, s elvétve (két-háromhetente) apámtól is érkezett egy-egy terjengősebb levél arról, hogy milyen fontos is vagyok őneki…
Barátokra nem találtam, de én bizakodón tekintettem a jövőbe. Nem hiányzott senki és semmi… illetve… néha az a pillanat, mikor megláttam szüleimet állni egymással szemben. Mikor a színtiszta szerelem volt csak közöttük. Gyűlölet, félelem és sötétség nélkül.

A legszerencsétlenebb (a tizenhármas) évemben történt velem a legszerencsésebb dolog, amit csak el tudtam volna képzelni. Ahogy anyámmal épp a szokásos falon léptünk volna át, megpillantottam egy lányt, akit bárhogyan is csodáltam, mindig egy róka alakját mutatta a szemem. Már épp idegességbe gurultam volna, mikor anyám hirtelen elmagyarázta neki, hogy mit is csináljon azzal a nagyon bűvös fallal.
A kis róka…
Még ma is elszoruló… nem… inkább nagyra nőtt szívvel gondolok rá. Minden porcikám arany árában eladnám, mert ezek a porcikák kiérdemelték ennek a csodálatos lánynak a szeretetét. Csak ezért tartom valamire magam az életben…
Ez a kis róka az első nap összebarátkozott a menyétemmel. Fura egy párosítás, de valahogy kezdett is érdekelni, hogy hogy a manóba van az, hogy Manfred mindig az ő kezében van.
Történt ugyanis, hogy a harmadik könnyes búcsú után a lány leült mellém. Kis szőkésbarna haj, gyönyörű pisze orr… Ha szabad mondanom… khm… első látásra belészerettem, habár csak gyerek voltam.
Ott ültünk ketten az ülésen és beszélgettünk. Nem emlékszem miről, miért, vagy hogyan, de beszélgettünk. És az a beszélgetés felért ezer Paradicsommal, tízezer Roxfortos levéllel, és százezer gyermek-seprűvel.
Az égieknek úgy tetszett, hogy mi elválaszthatatlanok legyünk. És azok is voltunk…

Megemlíteném, hogy Harry Pottert is láttam többször a Roxfortbeli éveim során, s párszor beszéltem is vele, de tényleg csak párszor…
Aztán volt az a csodás bál, a Trimágus Tusa évében. Gabriellával ekkor már régen barátok (de tényleg csak barátok) voltunk, s a bál után - melyen párként vettünk részt -, elcsattant az a bizonyos első csók szerűség. Onnantól kezdve, ahányszor csak megpillantottam a folyosón görcsbe rándult a gyomrom… szerettük egymást. És én még ma is szeretem.
Hat csodás évünk volt megismerni és szeretni egymást, aztán történt valami. Valami, ami úgy megbolygatta az életemet, hogy azóta sem foghattam fel igazán.
Anyámtól érkezett egy levél hatodik év végén. Épp a ládámat csomagoltam, s izgatottan vártam az indulást, mikor a bagoly az ablakomhoz szállt.
„Egyetlen Ericem!
Évek óta tudtam, hogy meg fogom ezt a levelet írni, csak nem tudtam, hogy ily sietősen kell cselekedjek! Felnőttél a feladatra, hogy megtudd: apád piszkos ügyei rád is hatással voltak, vannak és lesznek.
Sietnem kell, rövid leszek!
Ezek után sok talány előtt fogsz állni, de segítek leküzdeni őket!
Először is: ne szállj fel a vonatra! Tudom, hogy a szobádban vagy még, és nem indultál el. Menj a peronhoz, és tűnj el Roxmortsban! Ott vegyél ki egy szobád Flick Thomson néven a Szárnyas Vadkanban! Valaki meg fog találni ott két-három napon belül. Ő elmondja hogyan tovább, és felvilágosít mindenről!
Még látjuk egymást! Sohasem múló imádattal csókol: Édesanyád ”
A papíron vízcseppek, s gyűrődések. Sírt.
Úgy tettem, ahogy mondta. Roxmortsban kivettem egy szobát a pénzből, amit a borítékban küldött. Rendeltem magamnak kaját és ki sem mozdultam két napig. Mikor kopogtak, azt hittem megáll a szívem. Apám volt!
Berontott, s követelte, hogy zárjam be az ajtót. Szokásos öltönyben volt, fején cilinder, s bajsza most is enyhén pödörve. Megölelt.
- Sajnálom, Eric! Nem az én hibám! – leült és belekezdett mondandójába. – Tudod, hogy a minisztériumnál dolgozok. Ezen kívül volt egy nagyszabású vállalkozásom. Mugli dolgok, úgy sem érted. De jó kis pénz folyt be a kasszánkba, és úgy éreztem, hogy végre sínen vagyok. Csakhogy… hiba csúszott a számításba.
Nem emlékszem minden szavára, de azt sikerült kihámoznom belőle, hogy egy sereg üzletember vadászik rá. Gyilkosok követik őt és családját, azaz engem és anyámat is… Apám egy hete bújkál. Épp hogy el tudott szökni Londonból.
Ezek után rohamosan gyorsultak fel az események. Apám, ki ekkor már oly naggyá nőtt a szememben, mint Kheopsz varázsló piramisai. Csodáltam őt. Hogy miért?
Ő még most is anyámat szereti, de meg kellett óvnia minket. Több üzlettársa eltűnt akkoriban, s az egész családját halotta, megkinozva találták. Ettől tartott miket távol évekig, de most ránktaláltak. Cselekedett hát, és most - anyám után - engem helyezett biztonságba...
Hamar elment, s rámhagyta, hogy nem mehetek haza. MIndenhol álnevet használjak. Hagyott nekem galeont és mugli pénzt is, hogy boldogulni tudjak. Elbúcsúzott.

Egy évre rá éppen Párizsban voltam. Egy meló odaszólitott. Ugyanis, mióta apám rámhagyta, hogy ne menjek haza, szót fogadtam neki! Előbb Londonba, onnan Stocholmba, és most itt vagyok. Fél évig asztológiát tanultam Svédországban, de kirúgtak, mert ártást küldtem a tanáromra, de ebbe most ne menjünk bele.
Aztán egy régi ismerőssel találkoztam; ki anno a szomszédunk volt. Dorian egy hires mugli politikus testőre, egy szervezet embere. Azt mondta, hogy egy négy hónapos oktatás után igazi veteránnak nézik a francia varázslók, és a legjobb munkákat hagyják rá. Én akkoriban apám leveleiből éltem, illetve abból, amit egy-egy paprisohoz mellékel. Dorian pedig jó fizetést kapott.
Igy kerültem a párizsi testőralakulathoz. Kevesen voltak, azok pedig mind lusták! Volt aki muglikat védett, mások pedig boszorkányokat, varázslókat. A kurzus után én is munkába állhattam...
MIt ne mondjak, öt hónapot szolgáltam náluk, de egyetlen akcióm sem volt. Arra gondoltam, hogy majd rosszfiúkkal fogok párbajozni, mementem szivem hölgyét... szivem hölgyét...
Az én szivem hölgye még mindig Gabriella volt. Szerettem, de nagyon. Minden álmomban ő volt főszereplő. Nem tudtam kiverni a fejemből és bántam, hoy nem búcsúzhattam el tőle...
Hamar elhagytam Párizst. Honvágyam nem hagyott nyugodni (mármint a vágyam Gaby és a szüleim iránt). Kövekező állomásom Londonban volt.

Nem tehettem mást. Apám szavai csngtek a fülemben: Ne keress minket! A minisztériumban megtudtam, hogy apám még mindig ott dolgozik. A Nemzeti Máguskapcsolatok alkalmazottja. Meg kellett találnom...
Fájdalom, szeretet, szerelem. Ezek az érzések keringtek agyamban, folyton.
Első utam Roxmortsba vezetett. Habár apám Dániában volt, nem utána mentem. A roxforti év már két hónapja tartott. Az őszi levelek beboritották az utakat, s a Szárnyas Vadkan épp úgy üresen tátongott, mint amikor utóljára jártam itt.
Az ablakból néztem a külvilágot két teljes napig. De kiváncsiságom most sem hagyott nyugodni, igy beültem a Három Seprűbe, mikor megláttam a hétvégn érkező diáksereget. A szivem hatalmas dobbánaások közepette vezette lépteim...[/font]


jellem

Egy humoros srác, aki sosem fél az előtte lévő akadályoktól. Önbizalommal tarsolyában bárminek nekivág, azonban kérdés, hogy úgy sülnek-e el a dolgok, ahogyan azt ő szeretné... Lekivilága rendkívül színpompás; mondhatni, hogy egy író veszett el benne.
Őszintén viselkedik közeli barátaival, s szerencsésnek mondhatja magát az, aki ebbe a szűk rétegbe tartozik. Az idegenekkel szemben közvetlen és barátságos, legalábbis ezt mutatja. Forrófejű típus. Őrületesen szereti Gaby-t, rémálmaiban gyakran szerepel, miként a lányt valami baj éri.
Snki sem tudja, mikor mit tesz a következő pillanatban, talán még ő maga sem. "MIndent az adott pillanat dönt el..." szokta mondogatni.
Spontán ember; nem igazán foglalkozik a jövővel.

apróságok

mindig ||
^ Manfred
^ spontanilitás
^ Gaby
^ utazgatás
^ forró kávé *.*
soha ||
˘ rossz emlékek
˘ békák
˘ hideg kávé -.-'
˘ aranyvérű rokonok-.-'
dementorok || Gabriellával valami baj történik, vagy látja, amint szüleit megtámadják.
mumus || békáktól:P
titkok ||
˘rettenetesen irtózik a békáktól
˘mindig Manfréddal alszik ^^
˘fél attól, hogy valaha az emberek csalódnak benne, és elfordulnak tőle
rossz szokás || körömrágás, Manfrédot piszkálja a kabátzsebében

a család

apa || Carl Buefort Nichral, 47, arany
anya || Angelina M. Nichral, 45, arany
testvérek || Shilo Henriette Nichral, 16, arany
családi állapot || örök szerelem fűzi Gabriellához.
állatok || egy görény, Manfred

külsőségek

magasság || 182 cm
tömeg || 68 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín ||szőke
különleges ismertetőjel || Fura személyiség. Néha mosolyog mindenen, máskor pedig szomorú és dühös. Sosem tudhatod milyen állapotban van, mikor veled beszél. Ismertetőjele nincs, talán égszínkék íriszei, vagy szőke fürtjei...
kinézet || Magas férfi. Izomzata helyenként kidolgozott. Manapság legjobb mugli ruhákban jár, hiszen megteheti. Imád órát hordani, neki az olyan, mint másnak a nyakkendő. Arca keskeny, bőre egészségesen tündököl, s pattanások sem csúfítják.
egészségi állapot || por-allergia, de semmi komoly...
a tudás

varázslói ismeretek || Roxforti évek anyaga, asztronómia terén elért ismeretek
szakértelmek ||beszélt nyelvek: angol, német, orosz
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, diófa sárkányszívizomhúr-maggal

karrier

végzettség|| RBF- vizsgaeredmények a Roxfortban: SVK; LLG; Magiátörténet; Asztronómia; Bűbájtan; Bájitaltan; Átváltoztatástan. Hatodik végén azonban elhagyta a varázslóképzőt, s külföldön tanult egy évig Svédországban, asztrológus akart lenni. Azonban ezt a képzést sem fejezte be, eztán Párizsban végzett egy négyhónapos "testőr-kurzust".
foglalkozás|| jelenleg munkanélküli ^^

szerepjáték-példa
Sky Andles tulajdonában ^^

egyéb
Gabriella Dream bűntársa ::)

Szia! :D

Először is, a jelszó a 6. HP-tali emlékére lett ez :P

De térjünk a tárgyra.
Nagyon tetszik. Tényleg, ügyes munka. Ha szabad ilyet mondani, akkor annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az előző előtörténetedhez képest ez sokkal jobb :) Gratulálok!  ;)



Jó játékot kívánok! ;)

---

Kérlek, foglald le az avatarodat (http://www.roxfortrpg.info/index.php?topic=357.0).