Roxfort RPG

Úgy látja, hogy Lindsay nem annyira van tisztában a Roxforti házakkal, bár nem téved nagyot, de egy kis korrekció mindig belefér egy Hollóhátas idejébe, csak azért, hogy a partnere tökéletes tudáshoz jusson. Maga sem gondolta még az elején, hogy ennek nagy jelentősége, illetve bármilyen jelentősége lehet. Az évek múlásával azonban a sztereotípiák elég jól ráhangolódtak a diákokra, sőt a közösség magától formálta azokká a gyermeki lelkeket, amik a házra jellemzőek. A Mardekárosok becsvágyóak és ravaszak lettek (és nem voltak restek beárulni senkit, ha úgy tartotta érdekük), A Griffendélesek bátrak és hősködőek (még ha nem is jött be mindig), a Hugrabugosok szelítek és kedvesek (azért akadt néhány kivétel), a Hollóhátasok bölcsek és tanulásmániások (még Kareem is, pedig ki nem nézné senki belőle). A közösségi kohézió kihatott a háztársakra, sőt még a házvezetőkre is, pedig aztán nekik igazán függetlennek kellett volna lenni, csak kritikus esetben kellett volna a saját házuk javára dönteniük. De mindegy is, Karr a jól ismert versrészletet Lindsay tudomására hozza, kissé Teszlek Süveg reszelős hangjának stílusában.

„ A bölcs öreg Hollóhátban,
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.”

Végig vigyorogva idézi a szöveget Karr, majd még hozzáteszi.
- A ravaszságot, inkább a Maredkár házra említik. De hát ez már hagyomány, nem mindig igaz minden belőle. Persze azért nem mondanám, hogy nincs valóságalapja, mert akkor hazudnék. Úgyhogy nem kell aggódni, félig eltaláltad. – fejezi be a házakról való értekezését a kosaras fél mosollyal a képén. A jól sikerült bemutatkozás után, a popsztár megint mentegetőzik. ~Igazán kedves és szerény. Talán már túlságosan is az.~ gondolja a fiú, de ezt nem osztja most meg a hölggyel.
- Igen, hát, elég baj az nekem, de még csak tizennyolc vagyok. Mármint, hogy öregebbnek néztél… vagyis, nem is tudom, hogy baj-e. – járnak össze-vissza szokásos módon Karr gondolatai. Mit tudja ő, hogy melyik a jó neki, elég, ha kedvesnek nézik, azzal már megelégszik. Úgy tűnik ezzel nincs is gond, különben Lin már itt hagyta volna valami ürüggyel. Aztán legyint egyet megadóan, hogy a barna hajú hölgy lássa, hogy nem érdekes, amit beszél.
- Annyira nem rázott meg, inkább meglepett nagyon. Vagy mondhatom, hogy jólesően rázott meg… - mosolyog tovább a fiú és megvárja, amíg a barna hölgy végez a pénztárnál. Amint kilépnek az ajtón, megcsapja őket a meleg, szinte letaglózóan. Kareem ugyanis elég fehér bőrű és huszonöt fok felett már meg szeretne halni, vagy éppen leégni. Persze, mióta varázslótanonc ez már nem probléma, a mágia jobban véd minden napozókrémnél. A lány felvetésére, hogy ő legyen a kalauz boldogan mond igent.
- Itt van nem messzi Florean Fortescue fagylaltszalonja, bájos egy hely, szeretek oda járni, amikor csak lehet. Nagyon jó hely! – lelkendezik és a karjával utat mutat a megfelelő irányba. Megvárja, amíg Lin elindul, majd felveszi a menetének a ritmusát. Bár egy picit neki lassabban kell mennie, mert elég magas a hölgyhöz képest, de nem zavartatja magát.
- Ó, Roxfortról? Amit csak szeretnél, szívesen elmesélek róla… na és amit tudok. Bár ez elég nagy ismeretanyag, de mondjuk egy-két emberke sokkal többet tud róla. Mondjuk Hermione Granger… az a lány egy élő enciklopédia. Egyébként pedig áll az alku! – vigyorodik el, mikor a Harry féle hármasra gondol. Örül, hogy minden rendbe van vele és még mindig nem kapták el…
- Az első kérdésem a zenekarral kapcsolatban, hogy mikor adod már oda a minden koncertetekre belépést biztosító VIP belépőt? – neveti el magát Karr, miközben megérkeznek a fagyi szalonhoz. Jelentéssel bíróan pillant oda a csokiszín szemeivel. A fagylaltozóban, most is elég nagy a forgalom, de akad még néhány üres asztal a teraszán. Karr előresiet és lefoglal egy két személyes asztalt. Megvárja, amíg Lin odaér és kihúzza neki a széket, majd szembe leül a popsztár elé. Amíg nem érkezik meg a fagylaltos boszorkány, Kareem átnyújtja a fagyilapot Lindsaynek, hogy kedvére válogathasson. Közben pedig ő hátradőlve élvezi a hűvöst adó ernyők árnyékának jótékony hatását.

- Igen, ezt eltaláltad. A süveg nem tudom milyen módon, de nagyon ügyesen ítéli meg a kéréseket és a saját megérzéseinek kombinációját. Sosem hallottam még olyanról, hogy tévedett volna. – morfondírozik rövid ideig Kareem.
- Persze tudom, íme a többi házé is:

„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki semmitől se fél.”

„Hugrabugnak nyájas népe.
Békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy, s jámbor – ez világos.”

„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra: A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.”
– fejezi be a süveg énekeit. Nem túl filozofikusak, de elég bájosak és célra törőek, jól behatározható tulajdonságokkal, amiket a diákok el is sajátítanak, ki-ki a maga értelmezése szerint. Karr mosolyogva nézi, ahogy a boszorkány hallgatja a verseket, biztos benne, hogy tetszik neki nagyon. Felkacag Lindsay kijelentésén.
- Igen, mondhatjuk így is. Néha már megszállottan tanulnak egyesek. Ha engem is érdekel valami éppen, észre sem veszem, és úgy repül az idő, hogy már reggel lesz… jobb esetben. Így könnyebb formában is tartani magam, ehetek, amennyit csak akarok. – nevetgél tovább és észre sem veszi, hogy talán megbántja a sztárt, hiszen ő talán kényes az ilyen dolgokra, mivel nőből van.
- Persze, hogy sokat tudok beszélni róla, kérdés, hogy elég érdekesek-e. Nem, ő Griffendéles… talán mégis tévedett a süveg? Hát, mondjuk úgy, hogy ő egy négyházas. Akármelyikbe beleillene, de tény, hogy a bátorsága tagadhatatlan. – utal a Griffesek versére Karr. Hermione Grangerre sok Hollós féltékeny. A tudására természetesen, és sokan próbálják, illetve próbálták már letaszítani a láthatatlan trónjáról, kevés sikerrel. Ráadásul mugli születésű, így abban sem lehet vele versenyezni. Szinte szívja magába a tudást, a legkisebb erőlködés nélkül. Karr ezért mindig is csodálta, hiába jó eszű gyerek ő is, de sosem féltékenykedett. Közben megérkeznek a fagyishoz, az udvariasságára egy biccentéssel felel mindössze. Természetes dolog nála, főleg az ellenkező nemmel szemben.
- Ki kell érdemelni? Jegyzetelnék akkor. – viccelődik tovább félig-meddig. Ha van ilyen jegy, akkor egy csapásra meggazdagodhatna… vagy legalább mindig találkozhatna az Ettes-sel és Linnel. Így-vagy úgy, de nagyon jól járna, ha megkaparintaná a kis papírdarabot. Közben kihozzák a kelyheket, Karr megvárja, míg Lindsay elkezdi a magáét, aztán ő is nekiveselkedik. A fagyit nagyon szereti, így viszonylag gyorsan halad, élvezteti a nyelvét az ízeken. Itt mindig nagyon finomak a fagylaltok, még sosem csalódott. Igaz, mindenízűt még sosem próbált, de azt meghagyja a bátor – vagy botor? – Griffendélesekre. Lin pedig egy komplex kérdéssel lassítja Kareem falatozását.
- Hát, igen, vannak olyanok is. – nyalja le a kanál széléről a csoki darabot közben. – Legtöbbször mozognak, és sosem tudhatod, hogy hova csatlakoznak. Van, hogy emeletekkel tévesztik el az előző helyzetüket, van, hogy csak a másik oldalra visznek, ahová te szerettél volna eljutni. – ízlelgeti a fagylaltot tovább, a lábát pedig a bokáinál keresztbe teszi.
- A tanárok? Sajnos, az igazgatónk meghalt tavaly, és még nem tudni ki lesz helyette. Azt sem tudni, hogy a háború hatására, mennyire szigorodik a rendszer. Egyébként pedig jól felkészült tanáraink vannak, sok érdekességet mondanak, ami nincs benne feltétlenül az anyagban. Én jókat szoktam szórakozni az órákon, a mágiatörténetet kivéve. Mondjuk egy-két megszállotton kívül, úgyis alszik mindenki. – mosolyodik el és egy újabba adag fagylaltot illeszt az ajkai közé a kis kanala segítségével. Kicsit hátradől, ugyanis tudja, hogy ezek a kelyhek, nem olyanok, mint a mugliknál, mert hidegen tartják a fagylaltokat, így nem olvadnak el. Nézegeti egy picit a vízlepergető terítő fagylaltos mintáit, amin egy pár büszkén hirdeti a tulajdonost, majd visszafordul a másikhoz és folytatja a kérdéshalmaz megválaszolását.
- A diákok vegyesek, mint a többi iskolában. Vannak jók, gonoszkodók, vagy éppen renitensek, kedvesek, kedvetlenek, okosak és butábbak, megannyi jellem és gondolkodásmód. A házakra jellemző klisék azért nagymértékben szabályoznak mindenkit, kevesen törnek ki belőlük, az is tény, hogy nem is nagyon akarnak. – fejezi be újra, majd felcsippenti kanalát és újra hozzálát a maradék elfogyasztásához.

Kareem hallgatja a sztár sajnálkozását, és megérti őt. Tényleg nívós iskola az övé, nagyon jó tanárokkal. Még Piton is az volt, a maga mufurc módján. Persze a lelkisége az megint más és Dumbledore halála is a lelkén szárad. Mindenki így tudja, bár Kareem nem volt ott, de sokakktól ezt hallotta. És ennyi embernek kénytelen hinni. Igaz Pitonról tudta mindenki, hogy régen halálfaló volt. Ezek szerint ő is félt Tudjukkitől és ezzel most újra bebiztosíthatta a hűségét. Megrázza a fejét és a nőre mosolyog, hiszen elkalandozott jócskán attól, amiről eddig beszéltek.
- Tényleg kár, mert akkor már biztosan meglenne az a bizonyos jegy… kitartó vagyok, ha kell! – nevetgél, és mivel eddig Lin vette a kedvességét örömmel adja magát olyannak, amilyen. A hölgy nem tudja összekötni az evést a tanaulással, így kötelességének érzi felvilágosítani a másikat.
- Hát… ha nem figyelek, nem eszem. Egyébként pedig hajlamos vagyok mindent felfalni, ami elém kerül. Persze a szünetekben sokat sportolok, így akkor sincs ebben baj. Az iskolában pedig a tanulás miatt nem mindig eszem. Tudom, nem egészséges. – rántja meg a kosaras a vállát, de láthatólag ezzel nem foglalkozik annyit, mint az előtte álló Lindsayvel. Hitetlenkedve néz a lányra, amikor a süvegről beszél. A süveg nagyon szívéhez nőt, talán az egetlen olyan varázstárgy, amit nagyon szeret abban az iskolában. Volt rá alkalma, hogy beszéljen vele, és a Süveg nagyon bölcs és remek a humorérzéke.
- Mindig el tudja dönteni. Olyan sem volt még, hogy valakit rossz a házba tett volna. Nagyon ősi tárgy, szinte lelke van, hidd el. – magyaráz a fiú, még gesztikulál is, hogy másaikat meggyőzze. Heves érzelmekkel mondja el mondanivalóját, mint egy felingerelt anyja az ő kis kölykét. Persze idejében észbe kap és elnézően félrebillenti a fejét, az ajkaira mosoly kúszik fel, mint a dér a faágakra lehűlés idején. Azonban Lin kacsintás felmelegíti lehűlő félben lévő lelkét és együtt kacag jóízűen a másikkal, majd az egyik üres zsebét kihúzza teljesen, hogy megmutassa, nincs nála semmi. A másikkal inkább nem tenné, különben mindenféle apróság kihullhatna belőle, amiről lehet, hogy ő sincs tisztában, hogy benne van. Vannak különös zsebei még nyáron is, amikbe néha furcsa dolgokat talál. Nem szeretne esetleges kellemetlen helyzetbe kerülni, így a fagyizóig már csak csendesen elbaktatnak.
- Kedvencem? Nem tudom, én mindenkit tisztelek inkább. Mindegyik jól felkészült, így ilyen tekintetben nem nagyon van. Ezen még nem gondolkodtam és most jól megfogtál. Pedig illett volna. – mosolyodik el. Az utálkozósra nem is válaszol, hiszen az előbb már kifejtette, hogy nincs kedvence, vagyis még nem gondolt rá, így a másik oldalt sem túl fair megneveznie. Tovább élvezkedik az ízeken, túl gyorsan fogy az ízletes fagylalt a kehelyből sajnálatára.
- Nem tudom. Igazából senkit sem tartok annyira felkészültnek. De biztos valami – itt lehalkítja a hangját – rendszerhű valaki lesz. – szomorodik el és bánatát inkább a fagyi evésbe folytja. A hölgyet figyeli, aki szintén élvezettel fogyasztja a fagylaltját, Karr nagy megelégedésére. Örül, hogy eddig jól alakult a dolog, nem szeret csalódást okozni, főleg olyannak, akit valamiért tisztel. Már pedig az Ettes nagyon jó zenekar, így tiszteletnek örvend az ő szívében.
- Nem tudom, de valóban létezik. Egy-két kivételtől eltekintve valóban olyasmi a házak diákjainak mentalitása, ahogy a versben elmondja a Süveg. Az okát nem tudom, de nem is firtatom. talán a négy mágus beépített valami jellemformáló varázst. – a gondolatai száguldozni kezdenek, ő pedig elréved az általa elmondottakon. A kanaláról is visszafolyik néhány megolvadt csokoládéfagyi csepp, ahogy elfelejti folytatni a mozdulatot. Aztán visszatér Lindsayhez, de ezt a dolgot elraktározza magában. Talán utánanéz egyszer, ha lesz szabadideje, vagy éppen unatkozik. Lin átdobja a kvaffot, most Karron a sor, hogy kérdezősködjön.
- Hát jó. Te hol érzed magad jobban koncerten?A muglik, vagy a varázslók között? Melyik az érdekesebb közönség? Vannak e különbségek a rajongók között, vagy mit csinálnak a muglik másképpen, akár egy koncerten, akár utána? – hadarja a kérdéseket, amiket eddig magában tartogatott és egy újabb fagyi adagot küld le a torkán, hogy hűtse a felhevült testét és az ízek is elvarázsolhassák ízlelőbimbóit.

~ Ó, tehát mégiscsak létezik ilyen jegy! Fura, de aranyos ez a nő. ~ elraktározza magában az információt, és jól eső érzéssel fürdik a figyelemben. Majd picit felvonja íves szemöldökeit, mikor a kajálásról esik szó, majd Lin megpróbálja kitalálni, hogy mit is sportolhat. Elvigyorodik, ahogy a lány szinte leszkenneli – mugli eszköz, amellyel a leírt szövegeket, képeket beleteszik valahogy a számítógépükbe – a szemeivel, majd elég jól megállapítja Karr testfelépítéséből, hogy Kareem mit sportolhat.
- Igen kosarazom, nagyon jól megláttad a dolgot. Mondhatnám, hogy ügyes vagy, de az hülyén hangzana. – húzza fel a bal vállát mondandója végén, majd folytatja.
- A másik kettőt, főleg a kviddicset csak a házi bajnokságban követem figyelemmel, annyira nem vagyok oda értük. De a kosárlabdázást nagyon szeretem. – emeli le a leplet az általa preferált sportágról. Nem nagyon szokta felhozni, mert általában nem kíváncsiak rá még a mugli születésűek sem, csak azok, akik kedvelik őt. Lindsay nem nagyon zavartatja magát, hogy nem a legsoványabb teremtés, ami Karrba tiszteletet ébreszt. Sőt, picit irigykedik is a másikra, hiszen láthatólag jól érzi magát a bőrében, úgy, ahogy van. Talán ez is tette első ránézésre szimpatikussá a sztárt, mert tagadhatatlan, hogy Kareem nagyon helyesnek találta, bár ő is a vékonyabb lányokat helyezi előre, ha szépségről van szó. De nem meglepetésére az összhatás sokkal jobban számít, ez már többször is bebizonyosodott. Azzal együtt, amit az előbb gondolt a másikról, hogy képes öniróniát gyakorolni magán. Bár láthatólag nem esik tőle kétségbe, ez a nő sugárzik, ezért is lehet sztár.
- Ugyan, neked jól áll. – mosolyog vissza neki, ezzel is kifejezve szimpátiáját a másik felé. A Teszlek süveg különlegességére csak bólintani tud, ehhez nincs mit tovább hozzáfűzni. A vén süveg talán az egyik legnagyobb ereklye lehet a Roxfortban, de biztosa veszi a Hollós, ha mégsem a legnagyobb, akkor az egyik legfontosabb. Közben Karr jegyzetfüzet nélkülisége megnevetteti a lányt, a fiúra is átragad Lindsay nevetése és vele együtt dolgoztatja rekeszizmait. Napsütés, nyár, jó társaság, fagyi. Mi kellhet ennél több még egy hetedévre készülő fiatalembernek? Semmi, de semmi. Ezt a mai napot biztosan feljegyzi majd a naptárába, és rosszabb napokon szívesen fog rá gondolni, elűzve ezzel majd gondjai szürke felhőit. A fagyizót a forró napsugarak szikrázó fényének visszapattanása füröszti meg, amelyek lágy derengésbe vonják a korlátjait a kinti részen. Úgy látszik, ha eddig nem értettek volna egyet, most biztosan egy állásponton vannak. Mindketten élvezettel falják a fagyijaikat, így a beszélgetés is tovább tart, mintha csak sétálnának… Karr legnagyobb örömére. Újabb kanálnyi hűsítő édesség tűnik el a hollócsőrben, mielőtt újra megszólalna.
- Igen, ez igaz. De Angliában nem igen van rá megfelelő hely. – húzza el a száját, azonban Lindsay Harry Potteres megjegyzésére felkapja a fejét ismét. ~ Tehát nem csak errefelé híres. Biztos boldog lenne az örömtől, ha tudná, hogy külföldön is mennyien ismerik. ~ Szomorodik el egy pillanatra, és hálát rebeg, hogy még mindig szabadon kószál… Merlin tudja, hogy miért is pontosan.
- Igen, ismerem. Jó gyerek. – mondja szűkszavúan kis mosollyal, de már így is sokat sejtetően. Azonban nem szeretné tovább forszírozni a témát, így újabb adag fagyit tüntet el, és lassít az adagok nagyságán, mert vészesen fogyni kezdett a hatalmas gombócválaszték. A süveg választási mizériáján kissé meglepődik, mert Lin hasonlóképpen gondolja, csak valószínűleg félreértette Karrt.
- Valószínűleg rosszul fogalmaztam. Nagy rá az esély, hogy úgy választ, ahogy mondod. Sőt állítólag van olyan, hogy figyelembe veszi, hogy mit kíván a gólya. Nekem nem volt ilyen, de mesélték már többen is a Hollóhátasok közül. – Lenyalja a kanaláról az utolsó cseppeket és belepörgeti a kehelybe a fémes evőeszközt.
- Szó sincs agymosásról, csak úgy tűnik, hogy nagy a kohézió a háztársak között, és valamilyen oknál fogva valóban hasonlítunk a házunk jellemző vonásaira. Ki jobban, ki kevésbé, de érezhetőek ezek a fajta jellemvonások, az egyes házak minden egyes tagjánál. – fejezi be az értekezést, és reméli, hogy nem mond nagy hülyeséget és Lin most már nem ítéli el szeretett süvegüket. A kérdésére adott válasz felvidítja. Hátradőlve, nevetve válaszol, miközben a bokáinál „ikszbe” rendezi a lábait.
- Hát ez nagyon jó. Mármint félelmetes lehetett, de mégis olyan… mondjuk úgy rendkívüli. Remélem megúsztátok a kis a kalandot a boszival. persze nyilván, hiszen itt vagy. – neveti el magát és szórakozottan dobolni kezd az ujjaival, miközben látszik rajta, hogy a történteken gondolkodik, csak a maga által kitalált szituációban.

Karr úgy van a kviddiccsel, mint Lindsay a kosárlabdával. Így csak bólogat a lány által felhozott érvekre. Megérti, nem ismerheti fel mindenki a kosárlabda szépségeit, főleg úgy, hogy valószínűleg nem is látott még egyet sem, hiszen a Holló szerint inkább a zene töltötte ki eddig a hölgy szabadidejét. Ezért ő nem haragszik egyáltalán, nincs rá oka. Linnen látszik, hogy nagyon édesszájú, gyorsabban tünteti el a fagyi darabokat, mint a fiú. A bókolása utáni rekedtes nevetés felborzolja Kareem hátán a szőrt, de most kellemesen érinti az ilyesfajta dolog, nem rémisztően. Széles vigyort viszonoz, úgy gondolja ezen már nincs mi reagálnivaló, így a bekövetkező rövidebb csendet – mert a fiú úgy gondolja, hogy Lin nem akar még megszabadulni tőle -, egy újabb fagyis rész eltűntetésével tölti ki. A nyelvére helyezi a kis darabot, ami mintha forró sütést kapna alulról, elkezd szétfolyni a nyelvén, majd a torka felé indítja mag a gravitáció irányadásával – és némi Karr-i rásegítéssel – az útját.  Természetesen ezt nem a nevetgélő Lindsay előtt teszi, hanem jól elrejtve a zárható szájüregében.
- Tökre jól hangzik, ahogy nevetsz! – dicséri meg öntudatlanul is, majd reménykedni kezd, hogy ne egyen túlságosan félreérthető. Tényleg érdekes ez a reszelős nevetés. Utána viszont rajta a sor rekeszizmai megdolgoztatásán, mert Karrt hírességnek titulálják.
- Én híres? Hú, ezt te sem gondolod komolyan. De kipróbálhatjuk. Elkiáltom kétszer magam. Az első az lesz: Itt van Kareem Whittman! Megnézzük, mennyien jönnek ide. A követező kiáltás pedig ez lesz: Itt van Lindsay Hames! Kíváncsi vagyok, melyikünknek lesz nagyobb sikere. Na, benne vagy? – kérdezi ravaszul mosolyogva, mert esze ágában sincs ilyet csinálni. Még csak az kéne, hogy kellemetlen helyzetbe hozza, nem azért tölt vele ennyi időt, hogy elveszítse a frissen kialakuló szimpátiáját a hölgynek, saját maga felé.
- Jól van, csak vicceltem. De azért tényleg kíváncsi lennék. – nyalintja le az odatapadt fagyi darabot még a kanaláról. Lassan ki is végzi a fagyi kelyhet, a kanállal pedig játszani kezd. Beleállítja a kehelybe és az ujjbegyével körbe-körbe forgatni kezdi. De nem sokáig, mert rájön, hogy ez elég zavaró lehet, úgyhogy egy enyhe arcpírral karöltve, kinyitja az ujjait és szépen lassan lehelyezi a kelyhe mellé az asztalra.
- Bocsi, azt hittem otthon vagyok. – próbálja elviccelni a dolgot. Na, igen, vannak ilyen kis idegesítő szokásai, mint általában a legtöbb embernek. Neki az, hogy állandóan birizgálnia kell valamit, mert nem tud egy helyben ücsörögni. Eddig lefoglalta a fagyievés, de most már nincs a közelben semmi, ami az izgágasága levezetésére szolgálhat. Miután elmagyarázza a süvegről alkotott véleményét, jól kibővítve a gondolataival, Lindsay végre megérti, hogy mire gondolt a Hollós. Örül annak, hogy végre nem kell magyarázkodnia és izgatottságában nem beszélt félre többet. A pincér közben megjelenik, Lindsay pedig meghívja őt egy jeges italra.
- Rendben lehet még egy, de a fagyit én álltam! – mondja komolyabban, bár a pajkos kis mosoly még mindig ott ugrál véletlenszerűen a szája szegletében. Igazán jól érzi magát ma a szép napos időben, egy rock sztárral beszélgetve. Nem is gondolt rá, hogy ilyen szerencsés lehet, és ezekben a borús időkben ilyen jól szórakozhat. Ekkor kezd bele abba a vicces sztoriba Lin, ami viszont nagyon felkelti az érdeklődését. A lány, aki rámászott a zenésztársamra, ez lehetne a cím. A történet hallgatása közben egyre nagyobb vigyorra nyílnak az ajkai, majd már együtt nevet az előadáson és azon is, hogy az énekes mennyire jól szórakozik a történeten, Magával ragadja az előadásmód, és Lin vidámsága. Mikor már ő is elképzeli, hogy mi hogyan volt, neki is ki kell törölnie pár könnycseppet a szemeiből.
- Hát ez nagyon jó volt! Jajj, de sajnálom, hogy nem láthattam. Bár akkor én röhögő görcsben múlok ki ott, helyben. Nem csodálom, hogy ez a történet előkerül többször is, hogy húzzátok őt. – nevetgél tovább, még a hasát is fogja kínjában, hogy enyhítse a bentről érkező nevetőfájdalom utóhatását. A pincér megjelenik, Lindsay pedig meghívja őt egy italra.
- Rendben lehet még egy, de a fagyit én álltam! – mondja komolyabban, bár a pajkos kis mosoly még mindig ott ugrál véletlenszerűen a szája szegletében. Igazán jól érzi magát ma a szép napos időben, egy rock sztárral beszélgetve. Nem is gondolt rá, hogy ilyen szerencsés lehet, és ezekben a borús időkben ilyen jól szórakozhat. Furán néz rá, mikor egy szál cigarettát keres elő, azonban megkérdezi udvariasan a sztár, hogy rágyújthat-e. ~ Ez is biztos segített, hogy ilyen legyen a hangja. ~ gondolja, hiszen tudja, hogy nem sok pozitív dolog van a cigarettázásban, de a hangot mélyítheti.
- Persze, csak nyugodtan. Tényleg, ez ilyen mugli cigaretta, vagy varázslós. Itt igazából a kérdés arra vonatkozik, hogy van-e olyan mágikus cigaretta ami nem káros az egészségre. Nem azért, mintha le akarnálak beszélni róla, vagy ilyesmi, csak érdekel a dolog, ha már megláttam. Te pedig biztos jobban tudod, mivel én semmit sem tudok a témáról. – kérdezi Hollóhátasan csillogó szemekkel. Úgy néz rá, mint egy kisdiák, ami minden tudást be akar szívni, elemezni, raktározni, hogy a megfelelő időben elővegye és használja. Közben pedig megérkezik a frissítőjük, előbb Lindsaynek szolgálják fel, majd a Hollós van soron. Azonnal bele is szív a váltakozó színnel fluoreszkáló szívószálba, és hálásan néz a hölgyre, amiért kitalálta az újabb jeges csodát.
- Hú, ez baromi jó. Köszönöm szépen! – mosolyog és újabb adaggal enyhíti a torkára telepedett, makacson visszatérő forróságot. Elégedetten dől hátra és beforgatja a poharat, hogy a rákarcolt feliratot elolvashassa.
- Amúgy izé, találkozunk majd máskor is? Jól éreztem magam. De nem randi vagy ilyesmi, csak beszélgetni. Ja és még nem mehetsz el, kihasználnám az időt, ha szabad. – mondja vigyorogva és nézi, ahogy a lány is iszogatja a saját jegeskávéját.