Roxfort RPG

1.) Előkert

Az előkertnek nevezett területen - a valaha szépen karbantartott (formára nyírt) sövényekkel szegélyezett kis ösvény két oldalán - mostanra buja vadvirágoktól hemzsegő, elburjánzott gazokkal borított lugasok állnak. Ezek adnak gyér árnyékot az ölelésükbe font kis padoknak, valamint egy aprócska kis sziklaszökőkútnak, melyen egy megbűvölt cikesznek tűnő kis lasztli forog megállás nélkül tompa aranyosan.
Az épület körül magasan rakott, robusztus kőkerítés húzódik szunnyadó kígyóként, rajta mohó borostyán zöldell életerős tömegekben. A távolból mélyen hörgő, kaffogó hangokat hozhat a szél, noha Lupen uraság egyértelműen tagadja, hogy kutyákat tartana.

Ez a terület a nap nagy részében árnyékos, csak délután melengeti meg néhány eltévedt fénysugár.

Három-négy lépcsőfok vezet fel a tömör fából faragott bejárati ajtóhoz, melyen a saját farkába harapó sárkánykígyót mintázó kopogtató is függ. Akad egy keskeny kis veranda, ám ennek egy része beomlott, s nem biztonságos a bokájukat féltő egyéneknek arra merészkednie.

2.) Bejárati csarnok (hall)

A bejárati csarnok maga hatalmas, ám roppant üres. Két folyosó, két ajtó, két egymásba futó lépcsősor, mely a galériára vezet fel.
Jobb kéz felől keskeny kis folyosó vezet a konyhába és az éléskamrák felé, innen nyílik az étkező is.
Bal kéz felől ugyancsak keskeny folyosó kanyarodik a dolgozó (innen indul a laborba levezető lépcső) és a könyvtár felé.
Ami az ajtókat illeti, az egyik a szalonba nyílik, a másik zárva van és legfeljebb berobbantani lehet. Kintről vastag, fekete függönyök takarják e helyiséget a kíváncsiskodók elől.
Márvány padlózat, rideg és hűvös.. hátborzongatósága ellenére ez a tér mégis tiszteletet parancsoló.

3.) Földszint - keleti folyosó

Ez az Ikerfolyosók csökevényesebbik és sötétebb fele, ami gyakorlatilag egy csonka, körbe karnak is felfogható. Cedrah valami beteg meggondolásból épp a kacskaságát szereti benne - az alig észrevehető, ám egyenetlenül hullámzó talajt a kátrányszínű márványburkolat alatt, a fáklyatartók szabálytalan rendjét, hogy még erős jószándékkal sem mondhatja rájuk az ember, hogy egy vonalban helyezkednek el -, és persze azt a kellemes, fűszeres illatot, mely az általában résnyire nyitva hagyott kamraajtón keresztül szökik a fehérre meszelt, ablaktalan falak közé.
Ezen a folyosószakaszon általában csak díszsort állnak a fáklyák, lángjuk azonban sosem világít.

Innen nyílik a kamra, majd az étkező, végül a folyosó a konyhába torkollik.

4.) Földszint - nyugati folyosó

Ez az Ikerfolyosók impozánsabb és világosabb fele, mely minden tekintetben testvére ép felének feletethető meg. A fényes, halványszürke sávokkal foltozott márványpadló élesen veri vissza a folyosón elhelyezett kis lámpások hűvös aranyan ragyogó fényét, s valahol középtájt még egy széles, a kertre néző ablak is helyet kapott. Ez utóbbi előtt természetesen súlyosnak tetsző, vérvörös függöny díszeleg, melyet jobbára behúzva tartanak - kivéve, ha a cselédeket külön megkérik rá, hogy vonják szét a bársonyos szárnyakat, s rögzítsék őket az arany bojtocskákban végződő, finoman sodort zsinórokkal.

Innen nyílik a dolgozó, majd a könyvtár; végül a folyosót záró falon a házigazdáról készített, sejtelmesen komoly portré függ.

A hely morbid bája, hogy bár nyugatra fekszik, az esetek zömében mégis világosabb, mint keletre néző párja.

Gyönyörű és izgalmas páros.

5.) Földszint - konyha

Ahhoz képest, hogy Mr. Lupen csupán egyetlen szakácsot alkalmaz, s annak semmiféle segítségre nem hajlandó pénzt költeni, ez a helyiség mégis meglepően tágas és jól felszerelt. Körös körül tiszta, sötét fából faragott ajtókkal ellátott konyhaszekrények és homokszín márványból faragott pultok kaptak helyet. Munkafelület bőven akad, s ha mindez még nem volna elég, a helyiség közepén még egy kis szigetet is kialakítottak. Ezen a pulton állandó jelleggel található valamiféle gyümölcs, esetleg salátaféle, ha az embernek az éjszaka közepén ehhez támadna kedve, s valami jóféle bort is kikészítenek a láthatatlan kezek napnyugta utánra.
Mert milyen a jó személyzet? Mintha nem is létezne.

A konyha mellesleg borzasztó világos és talán egy kicsit vidéki hangulatot idézhet. Nem csoda, hisz a jelenlegi szakács, Arthur Bright, egy tönkrement farmer zseniális konyhaművész hírében álló fia, akit a gyökerei mégiscsak a farmok felé húznak.