Roxfort RPG

         Alapok

jelszó || "Minő sötét az emberi ármány."
teljes név || Dubhislaine Nichol Stoian
becenév || Nish, Slaine
nem || férfi
születési hely, idő || Belfast, 1979, április 1.
kor || 18
vér || fél
iskola || Roxfortot végzett
évfolyam || 1
szak || Felderítő nekromágus szak, Griffendél Godrik & Mandragóra társszak
munkahely || ---


         A múlt

- Szégyellem, hogy a fiam vagy!
- Szégyellem, hogy Griffendélbe jártál is ide fajultál!-*18 éves vagyok, de az apám úgy vág szájon, mint egy nyolcévest, és őszintén megvallom, majdnem akkorát is zuhantam a lendülettől, mint egy nyeretlen kétéves, csak szerencsésen megfogott a fal, a szám széléről nyert véres nyállal új színt leheltem a rózsálló virágminta egyik szirmára. A tarkóm lüktetni kezdett, aminek viszont semmi köze nem volt az apámhoz, aki mint egy dúvad kicsörtetett a szobámból, becsapta az ajtót, mire is a csillár megzörrent, de nem szakadt a nyakamba. Megérintettem a szám, gyorsan dagadt, a fal melletti karosszékbe csúsztam, elnyúlva egy rakás szennyes taláron és két Piro-pálca albumon, amit még tegnap hallgattam, lehunytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. Apám üstkészítő. Gondolta, majd én is tisztességes szakmát fogok tanulni, miután végeztem a Roxfortban. A RAVASZ-aimat be se vallottam neki, pedig anyám, aki biztos nem az, aki nevel, az igazi, akinek a vére legalább annyira arany kell, hogy legyen, mint apámé, biztos örült volna az elismerésre méltó eredményekért. De ez a fantomhölgy csak egy ábránd, amikor először, romlatlan és naiv koromban rákérdeztem apámnál addig üvöltött velem, hogy micsoda hálátlan eszement vagyok, mígnem világomat se nagyon tudtam. El fell fogadni, Elizabeth Morrigan az anyám, aki félvér, és nem ápolunk túl jó kapcsolatot, annak ellenére, hogy iszonyúan anyáskodik felettem, már amikor nem a húgánál van, akinek hatos ikrei születtek, kvibli és a párja is elhagyta. Tragédia, én mondom, tragédia, még a mugli hírekben is benne volt, de nekem leginkább az fáj, amikor úgy légióstul átjönnek és az agyam kezd…

… szétrobbanni. A szelíd lüktetés hasogatássá fajult, kinyitottam a szemem, felültem, szó szerint megmeredtem a fájdalomtól. El fog múlni Nish, pánikra semmi ok, kikerestem az ágyam alól a neonsárgára bűvölt üvegfiolám. Ha nem világítana soha nem találnám meg, a tenyeremre ráztam hat gömbőcöt belőle, aztán kettőt visszaraktam, annyira nem éreztem sürgetőnek a beavatkozást és lenyeltem őket, a szintén világítós, de zöld üvegből Lángnyelvet kortyoltam hozzá, aztán a szekrény és az ágy sutba vágtam magam, a fejem oldalt a párnára támasztottam, a lábam kinyújtottam felfelé. Új, hiperkényelmetlennek látszó helyzetemből még az se tudott kizökkenteni, hogy apám visszajött.*
- Csomagolsz és elmész. Nem fogod itt rontani nekem a levegőt. Fel nem foghatom, hogy jutott egyáltalán eszedbe ilyesmi.
- Egyszerű, én normális, cselekményes, aktív életre vágyom, amiben érzem, hogy varázsló vagyok, nem pedig csak valaki, aki pálcával hadonászik.
- Elég ebből! -*ingerült mozdulatot tett vastag, eres kezével, összerezzentem, pedig elég mélyre süllyedtem ahhoz, hogy ne érhessen el.*- Szót se többet.
- Apa figyelj…-*mire kikeltem a sarokból már a házból is eltűnt. Szédelegve láttam a pakoláshoz, tértágítóval addig szélesítettem a ládám, amíg mindent bele tudtam dobálni úgy, hogy volt rendetlen halomban, még az ágymatracom és a takaróm is belefért. Mindezt amiatt, hogy továbbtanulok egy olyan intézményben, egy olyan rendszerben, ami szerinte megvetendő, elvből rossz és most, hogy a halálfalók is rátették a kezüket csak még rosszabb lesz. Bár ő az aurorokat se tiszteli, sőt, Roxfort tanárait is egytől egyig méregkeverő köpenyforgatónak tartja, amióta Dumbledore meghalt tavaly. Szerintem abba őrült bele. Korábban se volt egy bájos apuka, de azóta egészen megvadult. Ha nem lenne „anyám” elmenekülne az országból. Pedig írek vagyunk, könyörgöm! Illetve ír-angolok, de hát ez már egy véletlen, ami kinek szerencsés, kinek szerencsétlen, nekem legalábbis per pillanat nem sok örömem telik benne, amíg ki nem áll a fájás a fejemből.

A ládát lekicsinyítve, megkönnyítve és zsebre vágva indultam kifele, de valahogy rossz érzés kavargott a gyomromba. Amióta felvettek a Godrikba bujkáltam a felelősség alól, amit majd az zúdít a nyakamba, ha bevallom és őszintén sok mindenre számítottam, de erre nem. Kár értem, beszédültem a konyhai székbe és kifújtam magam. Különlegesnek születettem, úgyhogy nem lehetett közönséges félvér angol anyám. Különlegesnek és betegnek. Ez még jobban igazolná az aranyvérű szülőt. Nem tudok megszabadulni ettől a hipotézistől. Ha elfogadnám, akkor örökre lemondhatnék arról, hogy valakinek van magyarázata és gyógymódja a fejemre, a fejgörcsökre, azokra a furcsa fájdalmakra, amiktől csak úgy tudok megszabadulni, ha puhává bélelem a világot tablettákkal és megoldom kicsit a gátlásaim is ezekkel. Elvi magyarázata megvan persze, ahogy fogalmazták a Mungósok, furcsán használom a varázserőmet. Már kiskoromban felfigyeltek rá, hogy noha jobb kézzel fogom meg a pálcát, de a bal kezemtől áramlik a varázslat. Azzal végzem a hussintást és pöccintést, azzal látványelemkedek, míg a jobbomban csak lóg az a szerencsétlen pálca. Az erején használom, nem az irányító képességét, hanem az összes erőt, az enyémet és a pálcáét is az elmémmel irányítom. Ez szerintem nem egészen normális, de ők nem tudták kikapcsolni és a magyarázatuk szerint a fájdalom ezekre a túlzott koncentrálásokra egyfajta válasz. Nem mondom, hogy sokra mentem vele, de kicsi korom óta megszoktam, hogy fáj, éppúgy hozzám tartozik, mint az éhség vagy az alvás ingere. Apám persze szigorúan és kőkeményen fellépett az ilyesfajta hókuszpók ellen, tehát rutinosan takarom a bal kezem és csinálom a jobbal, a pálcással is a teljesen felesleges mozdulatokat, legalább tök laza lesz.

Felkeltem az asztaltól, elővettem az ominózus vesszőt, szívós és akác,céltudatosan, célirányosan lőttem magam irányba, aztán fájdalmas jajdulással buktam át a valahogy elém került padon. Megkaptam ugyan a jogosítványt hopponálásra, de aznap bármily meseszerű, egy fájdalomcsíra se volt a tudatomban, de most…*
- Nish?! Mézsört?
- Kérek-*kaptam szomjasan az alkalmon, hiszen alkalom mindig van, csak teremteni kell, elragadtam a korsót kebelbéli jó barátom, Antrim elől, a számhoz emeltem, hátranyaklott fejjel kortyoltam, amíg úgy nem éreztem, hogy dőlni kezdek hátrafelé és ki nem ürül az üveg.* - Apám kirakott.
- Húúú, az adja! Akkor még Londonba tök egyedül?
- Úgy néz ki-*bólintottam és egy kicsit átjárta a hősiesség a szívem, ahogy a kerti serfőzdéjük melletti padra rogytam és csodálón rám bámult. Ő még Roxfortos volt, nem csoda, ha vonzotta a kaland és a szabadság.*
- Hát… azért mondjuk most nem mennék oda hepajkodni, minden tele van rosszarcúakkal, nagy a felfordulás.
- Ejnye, még a végén megérjük, hogy aggódni fogsz értem-*lapogattam meg a hátát aztán felkeltem, hogy megmaradjon a heroikus imídzsem, mert azért valahol hiú kis dög vagyok és újra a pálcáért nyúltam.* - Nah, de megyek is, elfoglalom a szállásom. Bye!-*intettem és azzal a lendülettel elvarázsoltam magam a szeme elől. Annak ellenére, hogy nem volt szállásom és a fejem sem fájt már annyira rettenetesen landoltam az állomáson. Volt nálam némi pénz, mugli is, nálunk Írországban muszáj megtanulnod közlekedni mugli módon, ha Londonba akarsz jutni, így aztán jegyet vettem, vonatra, a repülőzéstől valamiért ódzkodtam, amióta mindenféle jelenségnek voltak kitéve a muglik, értem ezalatt az időjárási képződmények változékonyságát és a váratlanul fel-felbukkanó dementorokat.

A nyár legforróbb nyara már a kocsmában ért, nehéz füsttel teli bódulatban szédült elém az egyéjszakás kaland és a nevemet kérdezte.*
-Nish-*feleltem kába vigyorral, a pult meglódult velem, a gondolataim között lüktetni kezdett az agyam, de ez most forró hévvel és melegen, mintha valamit közölni akart volna velem, de én csak a mugli tanulmányaimból ismert hormonokra voltam kíváncsi belőle.*
-Nish…-*ismételte őt, ezerszer szebben, mint ahogy én valaha mondhattam volna a saját nevem, a gyógyszerrel közösen levettek a lábamból, persze nem túl mélyig, csak az első vízszintes felületig, ahol aztán a gravitáció, a tömegközéppont és a kreativitás fogalma is új, közel sem elvont jelenséggel bővült. Reggelre viszont kirabolva találtam magam, úgyhogy írnom kellett anyámnak. Természetesen nem mehettem haza, apa komolyan gondolta a kitagadtatást, de anyámtól kaptam egynémely támogatást, alighanem arra lesz jó, hogy kollégiumba helyeztessem magam felsőfokú tanulmányaim erejéig. Így kell eljutni a felső középosztályból a legalja árvaságig, de mindenért kárpótol a tudat, hogy hamarosan kezdődik az iskola, és ha csak fele olyan jó lesz, mint Roxfort, akkor nincs okom panaszra. Ezt már persze a Foltozott üst legolcsóbb szobájának kemény matracán elnyúlva álmodom, mert megint megszaporodtak a tündérmanók a homlokom mögött, iszonyúan verdestek a szárnyukkal, muszáj volt elfeküdnöm. Szóval jó dolgom volt, igyekeztem a háttérbe húzódni, jó gyerek voltam, jó eredményekkel, sok baráttal. Olyan átlagos. Igen, apám mindig olyannak szeretett volna, olyan normálisnak, de az utolsó nyáron egy kicsit elkanászodtam és noha az eredményeim nem romlottak, sikerült beadnom a jelentkezésem ide és ezzel apámban minden pozitív gondolatot elégettem magamról. Kár értem. De az én életem, csak az enyém, jó lenne végre minőségben leélni.

         Jellem
Egy tiszta jellem, nem fertőzte ármány, métely, rosszindulat, gyilokvágy, őrület, betegség. Kíváncsi, igényes, odaadó, figyelmes, ugyanakkor szórakozott, játékos, komolytalan benyomást is kelthet, hiszen legszívesebben pörögne folyton, ha már egyszer a feje nem mindig engedi ezt meg neki, amolyan késő kamaszkorban rekedt. Jobbára bizalmas, nem rendelkezik előítéletekkel, senkit nem vet meg és senkit nem néz le, amíg személyesen ezt ki nem érdekli, persze a józan tartózkodás működik benne, ha egy sötét sikátorban foszforeszkáló almával kínálják… A jellemére nem nyomta rá a bélyegét a háború, tudomásul vette, hogy kitört, de nem hajlandó az élete és jobbléte kockáztatásával állást foglalni, inkább elfogad minden kellemetlenséget és meghúzza magát... szigorúan addig, amíg a szeme láttára nem kerül veszélybe számára kedves emberélet. Mivel ír, hozzászokott a harcos, feszült légkörhöz, amit a muglik teremtettek a városában.


         Apróságok

mindig ||  
Alkohol
Színek
Fények
Weasley-trükkök
Tündérmesék
Kutatások, újdonságok

soha ||
Migrén
Árulás
Téboly
Előítéletek
Baljós előjelek

dementorok ||  Egy hosszú-hosszú éjszakára emlékszik kora gyerekkorából, amikor megjelentek a fejében a fájások és nem volt rá még meg a gyógyszere.
mumus || A mumusa előszeretettel veszi fel egy tipikus mumus alakját, sötétben lopakodó, baljós, sokkarú árnyalak, de néha trollá is változik a tündérmesékből.
Edevis tükre || Önmagát látja nemes tündérként.
százfűlé-főzet ||  Édes, mintha cukorkákat oldottak volna fel meleg tejben, a színe halvány karamellaszínű, helyenként hirtelen megkeseredik, mintha a sűrű, pudingszerű állagba valaki keserű cukorfonalakat kevert volna.
titkok || Igyekszik titkolni a fejfájásait és a furcsa varázslási stílusát, nem szégyenből, inkább óvatosságból. Titkolja továbbá, hogy kitagadták képletesen és hogy kölyökkora óta rendszeres alkoholfogyasztó, bár túlzás lenne azt állítani, hogy alkoholista.
rossz szokás || Ha ideges hazamegy és iszik, gyakran beszél tündérekről és tündérmanókról, nevetgél beszélgetés közben, akkor is, ha semmi vicces nem hangzott el. Könnyen nevet.


         A család

apa ||   Seamus Slaine, 50, arany
anya ||   Elizabeth Morrigan, 45, félvér
testvérek ||  ---
családi állapot || ---
állatok || …készül venni…



         Külsőségek

magasság ||182 cm
tömeg || X kg
szemszín || zöld
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || Finom vonású arca feltűnő, és a jellegzetes mozdulat, amivel hátraveti a fejét fájdalomcsillapító-nyelés után.
kinézet || Közepes magasságú karcsú fiatal férfi. A Roxfortban sokat kviddicsezett, nem a ház csapatában, hanem csak úgy, hobbi szinten, emiatt meglehetősen izmos, ruganyos, de vékony is. A ruhái gyakran feltűnőek, tapadósak, feltűnőek. Van, hogy eleganciát sugall, van hogy pajkos játékosságot.
egészségi állapot || Migrénes fejgörcsei vannak.


         A tudás

varázslói ismeretek || Elvégezte a Roxfortot, az RBF-jei átlagosan várakozáson felülire teljesített, RAVASZt három tárgyból tett, bájitaltanból várakozáson felülit tartott, kárpótlásul bűbájtanból és sötét varázslatok kivédéséből kiválót alakított. Ezen kívül rengeteget tanult a Weasley testvérektől, rettenetesen érdekelte a tudományuk. Háztartási bűbájokban is jó.
felvett tantárgyak || Bevezetés a tiltott főzetek világába, Mosogatás, Pszichológia alapok, Növénytan- és ismeret, Méregtan, Bájitalmester, Embertan, Biomágiai alapok, Az önvédelem alapjai, Modern illetve tiltott varázslatok alkalmazása, használata, Modern bájitalkeverés, a legújabb bájitalok bemutatásával, Alapanyag ismeret, Mágikus italok elmélet/gyakorlat -legalábbis szándékomban áll
mugli képzettségek || Kártyát vet, pálcatrükköket tud kézzel művelni, amit a muglik közönséget pálcával, ő varázspálcával csinálnak. Jól végzi a házimunkát is.
pálca típusa ||10 hüvelyk, akác, egyszarvúszőr  

Szerepjáték-példa

Seraphin Lamartin agyszüleménye

         Egyéb
Különleges varázsképessége, amivel a pálcájának irányától függetlenül mágiázik, persze a pálca szükséges. (Izával beszéltem róla, engedélyezte, természetesen VP ellenes vagyok és nem élek vissza vele.)

avialany|| Dragos Stoian