Roxfort RPG

(http://www.avatarsdb.com/avatars/pink_face.jpg)(http://www.avatarsdb.com/avatars/so_what_pink.gif)(http://www.avatarsdb.com/avatars/pink_dangerous.jpg)

You took my hand - You showed me how - You promised me you'd be around - Uh huh - That's right - I took your words - And I believed - In everything - You said to me - Yeah huh - That's right - You took my hand - You showed me how - You promised me you'd be around - Uh huh - That's right - I took your words - And I believed - In everything - You said to me - Yeah huh - That's right - You took my hand - You showed me how - You promised me you'd be around - Uh huh - That's right - I took your words - And I believed - In everything - You said to me - Yeah huh- That's right

Meglehet, hogy az én történetem nem fog annyira lekötni, mint a többieké. Mivel nem vagyok aranyvérű, sem félvér, aki nemesi ágakkal rendelkezik, sőt még csak félvér sem vagyok, és az anyám sem volt kvibli, hogy mesét mondhasson arról, mi vár majd rám elkövetkező életemben. A londoni bérházak között volt a miénk is, nem messze a Hyde parktól, ahol minden sárvérű félholtra issza, vagy éppen lövi be magát. Még csak a születésemnél sem sütött ragyogó aranysárba fénysugarakban a vakító tűzgolyó – hogy eléggé költőien fogalmazzak. Minden ugyanolyan volt, ahogyan az élet azt megírta. A legközelebbi korházban, originál nővérkékkel és orvosokkal, akik a hagyományos mugli eszközökkel hajtottak végre, egy hagyományos mugli szülést. Minden a legnagyobb rendben volt, nem szórtam villámokat magamból, és nem törtem össze egyetlen vázát sem a pillantásommal. Lemértek keresztbe, hosszába, aztán hazavittek. A szüleim egész fiatalon „vállaltak” gyereket, ami kihatott a nevelésemre és a kettejük kapcsolatára is. Apámat jobban érdekelték akkor még a bulik, és a kocsik, anyám pedig nem szívesen ült otthon egy csecsemővel a maga kicsapongó természetét illetően. Így esett, hogy legtöbbször a nagyszüleim vagy a kanapén fetrengő, fülhallgatós tinik őriztek engem, míg az idősebbek élték a maguk életét. Nem mondanám, hogy túl sokat számít ez, hiszen nem én vagyok ez egyetlen, akivel ilyesmi megtörténik. Mind különbözünk, de ugyanakkor egyikőnk sem él többet a másiknál. Azt hiszem egyértelmű, ha ezen állapot után az ifjú szerelmes pár már kevésbé érzett a másik iránt nagyobb vonzalmat.

I win first place - Don't support the team - Can't take direction - and my socks are never clean - Teachers dated me - My parents hated me - I was always in a fight - Cuz I cant do nothing right - Every day I fight a war against the mirror - Can't take the person staring back at me - I never win first place - Don't support the team - Can't take direction - and my socks are never clean - Teachers dated me - My parents hated me - I was always in a fight - Cuz I cant do nothing right - Every day I fight a war against the mirror - Can't take the person staring back at me

A londoni általános iskolák padjait koptatni sokak szerint unalmas, és elviselhetetlen. Pedig ha a szülők tudnák, hogy a magántanárokra kidobott összegek sokszor elvesznek a semmiben! Vannak dolgok, amiket még ők sem tudnak megtanítani, vagy éppen pótolni. Például, hogy hogyan verd össze az osztálytársadat egy matricáért, hogyan puskázz a matek dogáknál, hogyan tolakodj előre az ebédlőben, vagy ugorj a legmesszebbre a távolugrásnál. Az egyik tanárom mindig azt mondta, sosem tudhatod, hogy mikor lesz szükséged ezekre az életeden. Megeshet, hogy soha, de legalább neked lesznek emlékeid a fára épített bunkerekről, az eskükről, amiket egymásnak tettetek le, a srácokról, akikkel  sárban hemperegtél, és a nadrágokról, amik minden egyes nap szakadtan érkeztek haza. Mivel a szüleim sosem voltak egy helyben ülő típusok, én sem követtem a példájukat.  Nekik köszönhetően egész korán tudomást szereztem azokról a dolgokról, amiket a legtöbb tini csak a tévében, vagy taccs részegen egy paplan alatt lát meg először. Hogy bánom –e az, hogy így alakult? Nem, nem mondanám. Azok az emberek , és barátok, akik a családomat alkották, megtanítottak az életre, és azok káros és kártalan örömeire, mindenféle hamisság nélkül. Nem mondható a gyerekkorok ideáljának, de addig, amíg volt tető a fejem felett, és törődtek velem, addig mit számított az, ha néhányszor én is egy kendővel a fejemen csápoltam az alig harminc éves apám nyakában a nyári fesztiválok egyikén?

I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town - I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town - I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town - I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town

Elérkeztünk történetem csomópontjához, amikor megkaptam azt a”várva várt” l levelet. Nos, mivel én azt sem tudtam, hogy ilyen levél van, nem vártam igazból semmire.  Aztán a nyár egyik napján egyszer csak beállított hozzánk egy fickó, aki rosszabb volt, mint a házaló ügynökök, de jobb, mint az agytúrkászok. Sőt, mi tagadás először a fickót magát úgy ahogyan volt dilisnek néztük. Az egyetlen szerencséje talán csak az volt, hogy a „háztartásunkból” senki sem volt egy rendőrség párti. Aztán mikor már háromszor csengetett és állt az ajtónk előtt akkor már valami nekünk is kezdte szúrni a csőrünket. Végül kiderült, hogy Philipp Clapp-ek hívják, és ő is hasonló helyzetben volt, mikor annyi idős volt, mint én. Elkezdett magyarázni egy iskoláról, ami határozottan más volt, mint a hagyományosak. Lényeg a lényeg, elmondta, hogy boszorkány vagyok, és elmondott mindent, amit csak lehetett erről a dologról. A fejem egyszerre tele lett mindennel, a szobám tele lett könyvekkel, a bőröndöm pedig olyasmikkel, amiket eddig csak bűvészeknél láttam. Természetes, hogy elsőre kicsit tele lett a gatyám, de Philipp megnyugtatott. Végül is azért volt ott, hogy ezt csinálja, ha már jelentkezett arra az önkéntes iskolai feladatra, aminek köszönhetőn találkoztunk.

I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started - I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started - I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started - I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started

Hogy őszinte legyek nem szeretnék arról beszélni milyen volt az elsők elsője, az esték estéje, a vacsorák vacsorája. Meglehet, hogy mindenki erre kíváncsi, de később maguk is rájönnek, hogy az első este a Roxfortban elsimítható emlék lesz a következőkhöz képest. Amúgy kiskorom óta légtornázom, mondtam már? Az új iskola volt az egyik – a legfőbb- oka annak, hogy abba kellett hagynom, még is kaptam helyette valami mást. A legjelentéktelenebb, márkátlan seprűt, amire még csak kiskoromban sem ültem fel, hogy varázslósdit játszak, most pedig egy konkrét tantárgyként kellett kezelnem. Először tantárgy volt, aztán hobbilett, mára pedig az életem. Ráültem, és lovat adva alám meg lehetősen fedeztem magamban a tehetséget. Igazából az egész olyan volt, mintha megint szaltókat kellett volna ugranom, csak itt sem másik ember sem pedig biztosító kötél nem volt amiben bízhatok. Egyedül a seprűm volt meg én. Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer majd találok egy olyan dolgot ebben a világban, amihez majd köthetem az életemet.

Maybe if I act like that, that guy will call me back - porno-paparazzi girl, I don't wanna be a stupid girl
- Maybe if I act like that, flipping my blonde hair back (yeah) - Push up my bra like that (uh-huh), I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, that guy will call me back - porno-paparazzi girl, I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, flipping my blonde hair back (yeah) - Push up my bra like that (uh-huh), I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, that guy will call me back - porno-paparazzi girl, I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, flipping my blonde hair back (yeah) - Push up my bra like that (uh-huh), I don't wanna be a stupid girl

So,  - So what I'm still a rock star - I got my rock moves - And I don't need you - And guess what - I'm havin more fun - And now that were done - I'm gona show you tonight - I'm alright - I'm just fine - And you're a tool so - So what - I am a rock star - I got my rock moves - And I don't want you tonight - So,  - So what I'm still a rock star - I got my rock moves - And I don't need you - And guess what - I'm havin more fun - And now that were done - I'm gona show you tonight - I'm alright - I'm just fine - And you're a tool so - So what - I am a rock star - I got my rock moves - And I don't want you tonight

Allison minden egy alkalommal felhozta ezt a beszélgetést, mikor együtt látott minket Philippel. Azért van ami ebben a világban sem változott. Az emberek itt is megőrülnek, ha látják, hogy egy idősebbel jársz, vagy csak vannak közülük barátaid. Ajnározni kezdenek, s istenként emlegetnek. Idiótán viselkedne, és a titkodra próbálnak rájönni. Végül kettőnk között az egész a bálon alakult ki, de csak mert ő volt az egyetlen, aki fekete öltönyhöz piros nyakkendőt vett fel. Meg maga az ötöny is nagyon passzolt hozzá, meg úgy állati jól nézett ki az egész szerelésben. Igen, az egész buli remek volt, pláne a szűk baráti körben rendezett afterparti, ami az udvaron folytatódott. Igazából nem i s éreztük, hogy ennyire hideg van, mert Phil valami baromi jó sót whiskeyvel pezsdített fel miket, meg persze később mással is. Allison a nagy szája ellenére rögtön bealudt, Phil meg az egész estét velem hülyülte át. A hülyülésből smárolás lett, abból meg szex. Azt hiszem ő jobban meglepődött, mikor rájött, hogy nem félek, sőt igazán élvezem a dolgot. Persze előtte is voltak más próbálkozók, de ő volt az igazi, aki rendesen odatette magát. Aztán meg valahogy összejöttünk, többet alkotva a szerelmes, s nyálas párocskáknál. Ötödéves koromra a kviddics, már egész jól ment. Lassan már nem is iskolaként kezeltem a helyet, ahová jártam. Volt edzés meg pálya, meg volt RBF vizsga, ami ennek nyomán nem lett a csúcsok csúcsa. Az évadzáró meccs aztán hozott valamit, amire senki sem számított. Egy hatalmas zuhanást, egy tökéletes balesetet, néhány repedt bordát, szilánkosra tört karral, és csuklóval. Az orvos közölte velem, hogy minimum egy év a pihenési idő, attól függ, meddig érzek még fájdalmakat. A fél nyaramat a Mungóban, a másik felét, pedig Philnél töltöttem. A szüleim akkor már rég nem voltak együtt, ami persze várható volt. Anyámmal csúnyán összevesztem egy számára pitiáner dolognak tűnő ügy miatt. Végül is, tényleg semmiség, ha a mostoha apád alig idősebb nálad. Apám viszont megfogta az Isten lábát. Beleszeretett egy másik nőbe, akitől gyerekei lettek, és akivel igazán jól megvannak. A hatodéves karácsnyi szünetemben házasodtak össze. Vele máig remekül elvagyok, anyámmal már más a helyzet. Phil meg kibérelt magának egy kis lakást, ahol a nyarat tölthettem, meg a szüneteket. Az elején sokszor néztünk ki inkább úgy, mint egy testvérpár. Mikor elkezdtünk járni tizennégy voltam, ő tizenhét. Ez persze minket nem zavart, de kísértetiesen kezdett hasonlítania szüleim kapcsolatához.  Volt állása egy londoni garázsban, ahol olyan kocsikat bűvöltek,és bütyköltek, mint Weasleyék elvarázsolt autója. Aztán az anyja beteg lett, így évelején elutazott Walesbe. Azóta csak leveleket látok utána, azokból se sokat. Az igazat megvallva sosem voltunk az álompár listán, nem csorgattunk könnyeket egymásért. Talán a megszokás. Passz.  Nekünk jó így, tudjátok, nyitott kapcsolat.
A hátam meg a karom a mai napig sajog. De kit érdekel, idén úgyis seprűre ülök.