Roxfort RPG

NÉV: Hogyan alkottad meg a karid nevét? Netán kedvenc színészeid kereszt illetve vezetéknevéből gyúrtad össze? Mit tartottál szem előtt a névválasztásnál? Hogy hangzatos legyen? Vagy valami mitológiai jelentőségű névre törekedtél?... :)

AVATAR: Mi alapján választottad a celebet kariképnek? Talán kedvenc színészed/színésznőd? Vagy csak egyszer láttad valahol, és azonnal szimpi lett?... :)

ELŐTÖRI: Röviden tömören: Mi ihlette karid előtörténetét? :)

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Mennyiben hasonlítotok, avagy különböztök Te, és a karakter?

Név: A Holland nevet találomra választottam ki, még jóval a Roxis fórum előtt, csak nem Mika számára, hanem a nagybátyjának, Antonnak. Btw ő még a mai napig fel-felbukkan Mika reagjaiban.
A keresztnévvel több bajom volt, mint ahogy általában a női nevekkel vagyok.. egyik sem az igazi o_O Kínomban addig-addig forgattam a szavakat, míg meg nem született ez a nem köznapi, de kedves Mika, amiről később kiderítettem, hogy Japánban és Finnországban még használják is (a finneknél férfinév :D). Körülbelül így történt.

Avatar: nem nálam van először Willa Holland képe a fórumon, de már akkor megtetszett, amikor más név alatt futott ::) Hát vártam rá. Hosszú, barna haj, ábrándos szemek... erről az arcról el tudtam képzelni, hogy a viselője mindent lever és tönkretesz, és a saját lábában is megbotlik.

Előtöri: ami őt ihlette, az inkább az elhatározás volt. Akart gyerek :] Volt már verekedős, fiús-lány karim, tanárom, végzős fiúm, lúzer fiúm.. hiányzott a sorból egy olyan lány, akiben kiélhetem a finom és visszafogott énemet is. Amikor pedig az előtörit írtam.. hú, az nehéz volt. Eleinte Mika életére volt vagy 3 változatom, aztán mégis az eperegyes elmesélés, meg a szegény egyke sztorija mellett maradtam. Egyszer még egy videót is összevágtam a történethez, amiben sokat használtam a Little Princess (http://www.youtube.com/watch?v=http://www.youtube.com/watch?v=$1#errorNo longer available) c. film jeleneteit, nem véletlenül. Kb innen az ihletés. Meg a Tintaszívből (http://www.youtube.com/watch?v=http://www.youtube.com/watch?v=$1#errorNo longer available) (: Nagy mesemondó lányka, akit az apukája nevel, de bármi rossz is éri őt, mindig hisz a csodákban. Jó nyálas, de a sok keménykedés után nagyon is szükségem volt Mikára.

Hasonlóságok-különbségek: sokszor gondolkodom azon, hogy Iza kapott-e többet belőlem, vagy Mika? Két pólusú személyiség vagyok (ennek ugye van némi értelme?), úgyhogy mindkettőnek jutott ez is, az is. De egyikük sem én vagyok. Mika egy gyáva nyúl, aki szereti a szép dolgokat, a meséket és bármit, amiért rajongani lehet, de néha legszívesebben megmaradna a háttérben, és elszüttyögné csendben és békében a kis életét. Néha napján nem Miki van a fejemben, hanem én vagyok az övében..

NÉV:Arthur... nos, régi angol nevet szerettem volna, és ugye láttam az Arthur és a villangókat is, amiben mind a színész, mind a név megtetszett. Meg hát ki nem szereti az Arthur nevet? (: Hatalmas True Blood rajongó vagyok (csak a könyveké!) és abban van egy karakter, akinek szintén Bellefleur a vezetékneve. Olyan jól hangzott és úgy tetszett, hogy gondoltam kipróbálom hogy hangzik az Arthur mellett. Mondanom sem kell, tetszett az eredmény. ;)
AVATAR:Szerintem egyértelmű volt. Egy kisfiú, akinek van jó és rossz arca egyaránt. Akire illik a név. És akinek jó képei vannak. Meg amúgysem volt túl sok választásom...
ELŐTÖRI:Egy kisfiút akartam, akiben kiadhatom a feszültséget, a hülyeségeimet, a rosszaságom, a gyerekességem. Arthurt mindenképpen egy rossz gyereknek akartam, akivel meggyűlik az anyja baja, aki az utcán nő fel, mivel az anyja alkoholista, így félig meddig megmarad gyereknek és félig már fel kellett nőnie. Ő komoly legbelül, de soha nem viselkedne éretten. Imád gyermek lenni, élvezi az összes átélt pillanatot. Nem is tudom, mi lesz vele ha fel kell nőnie. Mindegy. Messze van az még. :D Mindennél fontosabbak tartja a barátságot. És utálja a felnőtteket. Ez gondolom érthető, a szüleiből való kiábrándultsága miatt. Nem akartam egy tökéletes élettel rendelkező karit alkotni, mert az túl egyszerű, és nem tudom miért van ez, de megfigyeltem, hogy az ÖSSZES karakteremnek bajai vannak a szüleivel. (:
HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:Előszöris, én nagyon jó gyerek voltam. Nem volt ilyen nagy szám, viszont mindketten fontosnak tartjuk a barátságot, mindketten optimisták vagyunk és szarunk a holnapra. A jelenben élünk és szeretünk gyerekesek lenni. Sosem vesszük komolyan magunkat, és csak ritkán vagyunk igazán komolyak. Emellett imádunk nevetni. (:


NÉV:A James eleve a kedvenc angol nevem volt, a Wolfról pedig fingom sincs. Két éve még biztosan meg tudtam volna mondani. xD A lényeg az volt, hogy nem akartam túl bonyolult nevet. (:  
AVATAR:Hosszas kutakodás, s arccserék után erre akadtam.    
ELŐTÖRI:James az első. Nála nem igazán gondolkoztam. Csak akartam egy karaktert, akinek nincs könnyű sora. A szülei meghaltak, a nagyanyja neveli. Eleinte még húga sem volt. Emlékszem az előtöri elbírálása után kb. két héttel arra gondoltam. "Ne legyek már ilyen köcsög. Neki kell egy tesó!". Így megszületett Abby gondolatai is, rá nemsokra pedig a karakter.  
HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:Nos, mint mondtam ő az első és örökre az is marad. Amikor megírtam még életemben nem írtam semmit. Elég béna voltam az ilyenekben, így James tulajdonképpen teljes mértékben rám húzható. Csak ő kicsit merészebb, bátrabb, rosszabb. Ő amolyan elfojtott énem vagy valami hasonló. (: Nekem ő az aki ki meri nyitni a száját, míg én sokszor inkább megtartom magamnak a mondanivalómat és ő nagyon könnyen ismerkedik. Én annyira nem, de ha összességében nézzük, akkor elenyésző az eltérés köztünk.  
Jah. Nem tudok gitározni. -.-"



NÉV:Forma 1 rajongó vagyok, így a Grosieant onnan vettem, bár az írása pöppet eltér. A Richard pedig azért lett, mert valami olyan nevet akartam, ami tiszteletet parancsol, fensőbbségesen hangzik, már már úriasan.
AVATAR:Nem tudom. Keresgettem és Zac kinézete megyegyezett Richardéval, így őt választottam.
ELŐTÖRI:Oh, ez elég érdekes volt. Rengeteget jegyzeteltem, mire eljutottam Richardig. Egy fiú, aki a lelke mélyén jó, és másra sem vágyik, mint, hogy hétköznapi legyen, de nem megy neki, mert belenevelték a fensőbbséget, a pompát, a nagyképűséget. Ő az első aranyvérű karim, akit magam alkottam meg. A családjával jó viszonya van. Egy elkényeztetett karakternek szántam, akit nehéz kibillenteni az idilli világából, mert ő el van foglalva a saját problémáival. Meg kell felelnie az etikettnek és normálisan, a nevéhez méltóan kell viselkednie, ami nem mindig megy neki. Mint ahogy az életemben is fontosnak tartom a szerelmet, úgy gondoltam nem gond, ha Richardnál is beleszövöm ezt a szálat az életébe. Debbie karaktere így jött közbe. Meg hát nem akartam egy makulátlan kisfiút csinálni, aki tök ártatlan. Azt akartam, hogy igenis legyenek stiklijei, igaz ezek sokkal súlyosabbak mint a korosztályában a többieknek. Később úgy gondoltam a Debbie-vel való kapcsolata túl egyszerű, így Debbie terhes lett Richard pedig elvakult a saját büszkeségétől, közben pedig felnyílt a szeme és rájött, nem is volt igazából szerelmes a lányba.
HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:Sokszor, nagyon sokszor nem tudjuk, mit tegyünk. Tanácstalanok vagyunk. Szarkasztikusak, bunkók, mégis kicsit romantikus beállítottságúak. Akiket szeretünk, azokat nem tudnánk igazán bántani. Velem ellentétben ő nem tartja nagyra a barátságot, a rokoni szálakat viszont annál inkább. Ez egyezik. Jahm és mindkettőnkben van valami jogtalan fensőbbségérzet. Naivak vagyunk, szeretünk eltérni a valóságtól, szeretjük magunkat sokkal jobbnak látni másoknál. Szeretünk kicsit túllőni ha magunkról van szó.
Illetve a macskák, a musicalek, a pompa, az elegancia, a színház és a zongora iránti imádatunk is közös.  


NÉV:Emma Watson Fan vagyok, egyszerűen imádom, a gray pedig... nem is tudom. Nézegettem neveket és úgy passzolt.
AVATAR:Hát nem is tudom. Szőkének kellett lennie. Imádom a szőke lányokat. És olyannak kellett tűnnie, aki tud kemény lenni ha kell.
ELŐTÖRI:Eredetileg úgy indult, hogy na akkor csinálok egy fiús lánykarit. Ez nem jött be. Emma szereti a kicsapongó életet. Szeleburdi és végtelenül cuki. >< Az igazi plázacica lett belőle, akinek van egy helyes bátyja. Ha csúnya szóval jellemezném ő egy igazi kurv@. De nagyon szeretem úgyhogy soha nem mondanék neki ilyet. ^^ Meg a bátyja "árulása" óta eléggé megváltozott. Muszáj volt neki.  
HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:Figyelmetlenek, szeleburdik vagyunk és igényesek. Borzasztóan törődünk a külsőnkkel, pedig én pasiból vagyok. Szeretünk csak úgy beülni a kocsiba és lesz ami lesz alapon élni. Keményen rátaposni a gázra, még ha kicsit el is szalad velünk a ló, és vele ellentétben én tudom mikor kell a fékre taposni. (: Emma sokkal bevállalósabb. ;)


NÉV:Egyszerűen imádom. A kedvenc orosz neveim plusz egy Rowlingos. <3
AVATAR:Kerestem és találtam. Szerintem tökéletes. (:
ELŐTÖRI:Oh, könyvbeli volt, igaz eléggé mellékszereplő. Megszínesítettem az életét egy ikertesóval, akit elcseréltek, és egy szuperjó baráttal, aki egyben az unokatesója is. Imádtam a történetet. Az apja nem igazán szereti, az anyja viszont bármit megtesz érte, neki mégsem jó nagyon semmi. A jelleme a Vámpírnaplókból ismert Damon Salvatorétól van. Bár Stefannak szurkolok, imádom Damon jellemét. ^^  Meg hát nem akartam egy makulátlan életű tanárt. ;)
HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:Oh, hát... nem sok. Nem szeretjük kimutatni az érzelmeinket, és nem szeretjük ha irányítanak minket, de nem is vagyunk kifejezetten irányító típusok. Nem szeretjük ha fontos dolgokat eltitkolnak előlünk. Az őszinteséget nagyra tartjuk. Egyébként ő sokkal szemetebb, mint én.  

Név: sajnos, ha fejre állok, akkor se tudom, hogy miért pont ezeket választottam. A Bishop persze adott volt, Ben egyszer kétszer célzott a játékaiban arra, hogy van egy karakán kishúga, szóval amikor fontolóra vettem a leány kari indítását, családon belül akartam maradni. Nem mintha különösen szeretném az Isabelle/Izabella/Isabel nevet, valamiért mégis ezt választottam. (Talán közrejátszott a választásban, hogy a nagyanyámat is Izabellának hívják?) Persze egy sajátos kiadásban; elég ritka változata a névnek az Izabel, de azért IRL találkoztam már ilyennel. Arra emlékszem, hogy az Izzy név tetszett a Grace Klinikából, de csodálatos módon az Iza becenév ragadt rám, az viszont olyan nagyon, hogyha fórumon kívül meghallom, hogy Izát emlegetnek, felkapom rá a fejemet..

Avatar: aki elég régóta itt van, az látta Iza első arcát xD Jellegében végül is hasonló maradt, de nagy favorit Miss Portman összes rövidhajas képe. Ez nagyon Iza. Fiús cuccok, rövid haj, angyali babapofi (a tanárok megpuhítására muszáj, végül is egy profi csalóval/linkeskedővel állunk szemben). Ezek szempontok voltak, úgyhogy ki kellett várnom, míg „felszabadul” az avatar, ha élhetek ilyen csúnya kifejezéssel.

Előtöri: Ginny Weasley volt a múzsám, így volt, nem másképp. Legalábbis ami az alaptulajdonságokat illeti. Mai napig megfog a jellemében a bátorsága, elszántsága, kitartása, blablabla. Talán eleinte Iza sem éppen olyannak indult, mint amilyen most, de ezek voltak az irányvonalak. Egy tűzről pattant, nagyképű, nagyszájú, verekedős, de szívében hős típust szerettem volna írni, és úgy emlékszem, hogy ez így elég gyorsan is ment. Nem akartam sem könnyes sztorit, sem vérrel írt sorsú lány megpróbáltatásai c. sokepizódos szappanoperát, csak egy egyszerű, életszagú alapot. Szülők, tesók, unalmas iskola, hopp, boszivagyok! felismerés.. Fölösleges lett volna túllihegni ezt a sztorit és jellemet. Már önmagában elég rendhagyó, ha valakiről kiderül, hogy mágikus képességei vannak.

Hasonlóságok-különbségek: mint mondtam, soha nem hagyom, hogy egy az egyben megjelenjek egy kariban. Ez nekem túl veszélyes vállalkozás lenne, nem szeretnem ilyen direkt módon kiszolgáltatni magam. Izában nagyon sok az olyan tulajdonság, amit szívesen birtokolnék, például a csakazértis bátorsága (ami sokkal inkább vakmerőség, vagy mások szerint marhaság) vagy a végtelenül laza és kényelmes életfelfogása. De mivel ő is nyilas, hogyhogynem egy napon született velem, róla is elmondható, hogy egy fél perc alatt elszáll az agya, és akkor mérgelődik, puffog, csapkod, ordít, és olyasmiket tesz, amit később megbán, de ahogy jön, olyan gyorsan el is száll a dühe, mint valami nyári zivatar. Én megbocsátok, és meggyőzhető is vagyok, míg Iza előbb üt, aztán üt még egyet, nem kérdez, de nem is kér elnézést érte. És nem ismeri be, ha nincs igaza. Nem egy kívánatos természet. Ezek után még lenne értelme írnom vele a társkeresőbe? Viccelek, Iza inkább belepusztulna, de nem vallaná be, hogy ő is beleszerelmesedik az emberekbe.
Egyébiránt mindketten elég rugalmasak vagyunk, és sértené az egónkat, ha nem vághatnánk vissza annak, aki megsértett minket. A humortalan embert nem ismerjük, a túl merev embert nem szeretjük, a gonosz embert elkerüljük, vagyis én biztos, Iza inkább jól megveri.

Név: eredetileg ugyebár Jacklyn, ami a Jacqueline angolos változata, és nincs rá magyarázat, miért pont ezt választottam. Páran tudják, hogy mennyit szenvedtem ezzel a keresztnévvel is (lévén, hogy női név, és nem tudom, szerintem átok ül a nőinévkitaláló agyi mócomon, hogy mindig bajban vagyok ezzel), és a végén volt már rá vagy 3-4 alternatívám, sőt, még az első reagok után is változtatni akartam. Néha napján utálom ezt a nevet, mintha nem is én, hanem valaki más adta volna a boszimnak, máskor meg imádom, mert olyan vagány és egyszerű. De legfőképp remek a ritmusa a Valentivel. Utóbbi az olasz kultúra iránti szeretem lecsapódása, ráadásul kiderítettem (már nem tudom, hol, mert most sehol sem találok ilyen leírást :S), hogy a valent azt jelenti, bátor, a valenti meg vitéz, vagy ilyesmi. Szóval még inkább megszerettem. A két név összeolvasva pedig annyira pörgős, ritmusos, számomra ez már elárul valamit a kariról.
UPDATE:: Hát szegénykémnek sokévi próbálkozás után mégis lecseréltem a nevét, mert végeredményben arra jutottam, hogy nem, nem illik hozzá. Fogadjátok szeretettel Livie-t, azaz Livia Valentit, a megújult BeleugatokMindenkiDolgába kisasszonyt. Jó lesz ez, én tudom, csak meg kell szokni^^

Avatar: nem tudok elszakadni ettől az arctól, pedig én próbálkoztam, komolyan. Hiába, nem jó akárki a posztra, ez a színésznő pedig a megszólalásig hasonlít Livie-re.

Előtöri: nyáron kezdtem el nézni a Gossip Girlt, amikor az új kari ötlete ismét (!) foglalkoztatni kezdett. Már elég régóta gondolkoztam rajta, hogy lehet az, hogy nekem még nincs boszim, és bizony ennyi fiú mellett igazán szeretnék kijátszani egy igazi nőt is. A GG tulajdonképpen csak annyiban folyt bele a dolgokba, hogy tele van ambíciózus, attraktív és törtető nőkkel, amolyan kis végzet asszonyaival, ami azért vonzó erővel bír. A sorozatnak konkrétabb hatásai végül csak annyiban nyilvánultak meg, hogy Livie mardekáros személyiséget kapott a hollóhátas helyett. Szóval a tudáshajhász nagyokosból egy sokkal rafináltabb, összetettebb személy lett, a nagybetűs, klasszikus nő. Vagyis hát ilyennek indítottam, de folyamatosan keringenek a fejemben az új irányok, ez mindig attól függ, hogy mit olvastam/néztem legutóbb, mi volt rám a legerősebb hatással, mi tudta kibillenteni az adott hangulatot.
Livnek macerás előtöri kellett. Ő nem az a fajta ember, aki egyszerű környezetből érkezett, nyugalmas hétköznapokkal a háta mögött; neki a vérében van ez az elemi felfordulás, úgyhogy már a születése előtti dolgokat is jócskán megkevertem. Nem tervezek soha túlságosan előre, de tudom, hogy Livie kihívja maga ellen a sorsot, mert ő ilyen természet, és bár nem ront ajtóstul a házba, mert ahhoz sokkal ravaszabb, mindig reszketnek majd körülötte a falak.
A múltja egész gyorsan kész lett, már a szokásos tempómhoz képest, de folyamatosan csiszolódik a játékok alatt.

Hasonlóságok-különbségek: hát nem sok közös van bennünk. Livie sokkal számítóbb és talpraesettebb nálam. Nem vagyok olyan törtető és határozott, mint ő, és nem szoktam kicsinyesen bosszút állni másokon. De mindketten nagyon szeretjük a divatot, fontos számunkra a megjelenés, mert bárki bármit mond, akkor is az első benyomás alapján ítélik meg az embert. Meg persze én is rajongója vagyok a kincskereső sztoriknak, bárcsak egyszer nyomozhatnék valami régi kincs után.. A kíváncsiság és a művészetek iránti imádat is megegyezik, és mindketten irtózunk a buta és bunkó emberektől. És utáljuk, ha türelmesnek kell lennünk.

Név: Nem gondolkodtam, ahogy jött a karakter ötlete, azonnal megvolt a név is hozzá. Természetesen volt ihletője. Egyszer néztem a tv-ben egy filmet. Aranyos szőke kislány, szerintem jó színészi játék… muszáj voltam utána nézni: Dakota Fanning. Azonnal beleszerettem ebbe a névbe, a hangzásába, kiejtésébe (most mindenki valami eszelősnek gondol :P). A karakter ötlete azonban nem a név miatt jött. Különleges embernek szántam, valaki olyannak, aki igazán összetett személyiség. Amikor megálmodtam ezt a lányt, azonnal tudtam, hogy EZ lesz az! :D
A Palomát senki ne kérdezze. Egy kávén láttam feliratként. De jól hangzik nem? :D

Avatar: Mivel Dakotának van ikertestvére legelőször valóban iker hírességekben gondolkoztam, az Olsen ikrek majdnem jók lettek volna, de alacsonyak. Feladtam a kutatást, merthogy kevés az ikerpár…
Van egy reklámplakát, évekkel ezelőtt volt egy újságban, nagyon megtetszett. Utána kutattam hát a modelleknek. Köztük volt Freja Beha Erichsen. Azóta ő a kedvenc modellem. Mégsem volt egyértelmű, hogy ő legyen Dakota, erre egy barátnőm vezetett rá. Magas, nagyon-nagyon vékony, barna hajú, barna szemű. Bár Dakotát nem rövid hajúnak képzeltem el, de ennyi változtatás belefért. Amúgy tökéletes.  

Előtörténet: Ugyan ez az első SZJ-os próbálkozásom, de a Bourgh ikreket nem kifejezetten ide alkottam. Ők egy négy évvel ezelőtt megálmodott, de csak amolyan fióknak megírt történetem főhősnői. Némi változtatással persze. De megpróbáltam minél többet megtartani belőlük. A természetük, szüleikkel való viszony, az egymás és a barátaik iránti érzéseik és persze a kosárlabda. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lenne nekik, ha a pezsgő amerikai életből, amihez hozzászoktak apjuk mellett, bekerülnének a varázslóvilágba és a Roxfortba. Hogyan viselkednének, melyik oldalon állnának, és milyen tanulók lennének. Egyszerű előtörténetet akartam, olyat, ami visszaadja Dakota érzelemvilágát. Remélem sikerült.

Hasonlóságok - Különbségek: Hát szerintem minden ember beletesz magából valamennyit a karakterébe, van, amikor kevesebbet, van, amikor többet.
Nem is tudom, még sose válaszoltam semmire se ilyen nehezen. Van, ami közös bennünk igen, például a kalandvágy, a kreativitás. Ha a barátainkkal lehetünk, vagy azt csinálhatjuk, amit igazán szeretünk, akkor mozgékonyak vagyunk és kb. szárnyalunk. Nem akarásnak meg nyögés a vége, ezt néhány iskolai feladatnál tapasztaltam. Dakotát okosabbnak képzeltem, nekem meg csak szorgalmasabbnak kéne lennem. De a kosárlabda és a barátaink iránti hűség az közös (amíg valami orbitális hibát nem vétenek ellenünk – én viszont hajlandó vagyok megbocsátani). Talán a legnagyobb különbségünk az a fellengző modor. Meg az, hogyha Dakota rossz passzban van szemét és nem igazán toleráns. Én viszont inkább csak szenvedek, vagy csak elrejtem, mit érzek.
Van, hogy azt kívánom, bár olyan lennék, mint ő, vagy bár ő lennék, aztán eszembe jut, hogy őt sokan nem nagyon szeretik. Engem csak páran nem szeretnek :P, úgyhogy inkább maradok önmagam, bár, ahogy a Dakota aláírásán lévő idézet is mondja:
Vannak ellenséged? Igen? Ez jó jel, mert azt jelenti, hogy igazi egyéniség vagy, nem csak egy lényegtelen ember a tömegből!

Név: A Benjamin az egyik kedvenc nevem, és szerencsére az oldalon nem volt előttem más, aki használta volna, úgyhogy ez a nagy történet. Nem szándékosan választottam alliteráló nevet, de utólag látom már, hogy jó döntés volt; játékossá teszi a hangzást, és néha tényleg úgy érzem, hogy forog a Ben Bishop Show, amikor vele írok.

Avatar: Sosem volt kérdés, hogy mutat Ben a fejemben. Pont úgy, ahogy. Már régóta játszottam vele a fórumon, mikor elkezdtem nézni a Narancsvidék/OC nevű sorozatot, amiben ráismertem Benre. Úgy értem – az őt alakító színészen túl – rá, a személyiségére. Lehet, hogy az arca vonzza az ilyen szerepeket. Mindenképpen egy nyurga, esetlen, de azért szerethető figuraként képzeltem el.

Előtöri: Csak semmi pátoszos hangvétel, ő nem egy hős típus. A történetében nincs semmi különleges, hogy is lehetne, hiszen „csak egy srác a szomszédból”. Ezzel ő is tisztában van, és még csak nem is akar görcsösen kitörni ebből a szerepből. Tudja, hogy a sikerei rajta múlnak, de nem akar más lenni, mint aki valójában. Nem szürke egér, csak épp megtestesíti az átlagos fiatalt a Roxfortban. Szerintem az előtörijét rekordsebességgel írtam meg, olyan is lett.
Szegényt a kezdetek kezdetén páran kissé félreismerték, mivel akkor még Aaron Samuels, az iskola aktuális szívtiprója volt a legjobb cimborája (azóta is barátok, de Aaron már kijárta a sulit), ezért róla is sokan azt hitték, hogy egy hódító macsó, pedig hajaj.. Nagyon távol áll ő ettől. Kölyökkora jó részét a gyengélkedőn töltötte, hol csonttöréssel, hol valami ocsmány átokkal sújtva. Ő az igazi préda, a könnyű célpont, a lúzer. De töretlen a lelkesedése, sosem veszti el a humorát, és csak az ég tudja, honnan nyeri az önbizalmát. Rém idegesítő alak, állandóan beszél és logikátlan, meghökkentő dolgokat tesz (pl amikor skót szoknyába bújva rótta a folyosókat, és így hívta el a jégszívű vélát a karácsonyi bálba, vagy amikor Sydney szórakoztatására letépte a függönyöket a KH-ban...). És minderre komolyan az a magyarázata, hogy: "Mit vártál? Én vagyok Ben Bishop."

Hasonlóságok-különbségek: Az életfelfogása az enyém is. Szereti lazán venni a dolgokat, nem egy görcsölős alak, ahogy én sem vagyok az. A kedvenc mondatunk: majd csak lesz valahogy. Persze azért nem bízzuk a dolgainkat a véletlenre, de ha kezdnek összecsapni a hullámok a fejünk fölött, veszünk egy mély levegőt, és megpróbálunk mindent egy másik szemszögből, lehetőleg magasabbról megvizsgálni. Ben nagyszerűen ért a felülemelkedéshez, ezért sokszor valóban lepereg róla a kritika, és igen rugalmas a tűrőképessége. De azért érzékeny lelke van, amit sajnos a viselkedése miatt gyakran félreértenek, vagy azt hiszik, büntetlenül átgázolhatnak rajta, pedig ez nem így van. Szarkazmussal és/vagy humorral remekül lehet védekezni, de támadni is.

Név: Agnest a legjobb barátnőm ihlette, így nem volt kérdéses, hogy mi is legyen a keresztneve. Viszont a vezetéknévvel már voltak gondjaim. Az eredeti elgondolás szerint Agnes Valentin lett volna. Csakhogy az oldalon, ha a Valentin nem is foglalt, de van már egy Valenti. Túlzottan hasonló, ezt nem akartam, úgyhogy elkezdtem gondolkozni…
Régen olvastam egy könyvet, ahol egy leányiskolának Meadowbank volt a neve. Ebből lett végül Meadows.

Avatar: Valójában nem akartam új karaktert indítani. Csak nézelődtem interneten és egyszer csak ráakadtam Carey Mulligan képeire. Láttam már mellékszereplőként egy régebbi filmben, de azt hittem eltűnt a képernyőről. Tévedtem. Szebb és bájosabb, mint valaha. Szinte azonnal megfogalmazódott bennem az előtörténete, de nem akartam elküldeni, úgyhogy először csak megmutattam egy barátnőmnek. A válasz ennyi volt: „Agnesnek élnie kell!”.

Előtörténet: Agnest valójában ugyanahhoz a „fióknak írt” történetemhez álmodtam meg, amihez Dakota Bourgh-ot is. Egy kedves és intelligens jégtáncos leányzó, aki minden hibája ellenére nagyon szereti Dakotát.
Az előtörténetben ezt a kedvességet próbáltam visszaadni úgy, hogy az ne legyen túlontúl édes, szirupos. Tudtam, hogy egy összetartó és aranyos családot akarok, akik egy Jane Austen regénybeli kis kastélyban élnek szinte rendíthetetlenül boldogan. De úgy, hogy közben igenis tisztában vannak a varázslóvilág katasztrófájával és kiállnak a jó ügy érdekében.
Agnes egész lényébe bele akartam vinni azt a bájt, ami egy-egy Jane Austen regényt jellemez. Az írónőre azt mondják, kissé naiv, hiszen minden története nélkülözi a komolyabb tragédiákat. Agnes a mosolygós és kedves tekintetével, a természet és a könyvek szeretetével ugyanezt tükrözi. De a látszat néha csal…

Hasonlóságok-különbségek: A karaktert teljes egészében Ági barátnőmnek ajánlom! Nem csak, hogy róla mintáztam, de az oldalra szánt karakter főbb tulajdonságait is együtt találtuk ki. Emiatt nem is azt nézem, rám mennyire hasonlít, hanem azt, hogy őrá mennyire!
Bár tegyük hozzá, nyílván nem egyformák.
A barátnőm is kedves és intelligens, de amúgy a két karakter stílusa nagyon is eltérő. Ő is szereti a cicákat, a jó könyveket és persze szereti a természetet is, de nem olyan kissé elvarázsolt módon, ahogy Agnes.
Mindig mindenben kiáll mellett, ahogy Agnes is Dakota mellett, és tehetek akármit, történhet akármi, rá mindig lehet számítani. De nyilvánvalóan a legtöbb legjobb baráttal így van ez. :D

Név: A keresztnéven egy percig sem kellett gondolkodnom.  Már nagyon régóta az Ephram a kedvenc férfinevem. Szerintem valahol az Everwood című sorozatnál kezdődött ez a rajongás… Jól hangzó és nagyon különleges név. Számomra.
A vezetéknév már okozott fejtörést. Amit először kitaláltam az túlontúl amerikainak hangzott. Ekkor azonban már tudtam, hogy Ephramékat egy Angliában híres varázslócsaládnak szeretném megírni. Azokhoz pedig kevéssé illik valami, ami ennyire hétköznapi. Régi angol családnevek után kezdtem el kutakodni és ekkor fedeztem fel a Destaint, meg vagy másik tízet, ami eléggé tetszett. De a végén ennél állapodtam meg, mert bár rövid és érdekes mód egyszerű hangzású, egymás után olvasva tökéletesen illeszkedik az Ephram név különlegességéhez.
Avatar: Valahányszor Ephramra gondoltam, mindig egy ismerősöm arca ugrott be, akit szegényt képzeletemben elcsúfítottam egy sebhellyel. Kissé szögletes arcforma, barna szemek, zilált haj, kalap és széles mosoly. Igen a legelső elképzelésemben Ephram amolyan suli szíve-lelke típus volt. Programgyáros. Zenész. Ehhez illett volna az örök mosoly. De szépen lassan Ephram jelleme átalakult igazi mardekárossá. Avatárt pedig nem találtam olyat, akiben együttesen megvan a régi elképzelésem, arcforma, szemek stb… és megfelelő mennyiségű komorság.
A bal arcát csúfító sebhelyről pedig végképp nem is beszélve.
Izát kértem meg, hogy segítsen és ő hamar át is küldött egy rakat jobbnál jobb srácot. Az egyik jelöltje pont oldalt állt a képen, kezét az arcához emelve. Zilált haj, kissé zord arccsont. Azonnal tudtam, hogy ő az, aki kell… Shiloh Fernandez nem korunk legnagyobb színésze ezt el kell ismerni, ebből kifolyólag, bár találni róla képeket, nem ő tőle fog összeroppanni az internet. Viszont, ami számomra mulattató az az, hogy nagyon sok képén valamivel eltakarja az arcát, vagy elfordul, vagy eleve olyanok a világítások, hogy csak az arcának egyik fele látszódik. Valóban ő a tökéletes Ephram.
Előtörténet: Valójában nem tudom, hol kezdett Ephram átalakulni a kedves és vidám teremtésből egy döggé, de jól áll neki. (A Dög elnevezést szintén Izának köszönhetjük – találjátok ki miből jött.) Azonban ez a srác is mindvégig ugyanúgy Dakotáékhoz (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php?action=profile;u=1429) tartozott, ahogyan Agnes Meadows (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php?action=profile;u=1476) is. A legelejétől tudtam, hogy Dakota ikertestvérével kezd el járni, ami miatt ők ketten pedig igazán jó barátok lesznek. Lássuk be ezt könnyebb volt elképzelni a kedves Ephrammal…
Az előtörténetben a családi kapcsolatait akartam előtérbe hozni. Milyen a viszonya testvéreivel, az édesanyjával és milyen volt az apjával. A Destainek politikus család. Feddhetetlennek mutatkoznak a külvilág előtt, de nyílván nekik is vannak titkaik. És Ephramnak bizony rá kell döbbennie, hogy egyáltalán nincs tisztában vele mik a családi nézetek. Ő is pontosan annyit tud, amennyit a külvilág. Vagyis szinte semmit.
Hasonlóságok - Különbségek: Öhm… szerintem nem bővelkedünk hasonlóságokban. Már eleve ami a legnyilvánvalóbb, ő egy hímnemű egyed, én viszont a gyengébbik nemet erősítem.
De amúgy szerintem Ephram minden olyan, ami én nem igazán vagyok. És úgy érzem ennyivel le is tudom zárni.

Név: mióta meg akarom ezt írni...
   A névválasztás - emlékeim szerint - elég gyorsan lezajlott: volt egyszer egy Foley, amit megpillantottam az ír vezetéknevek listáján (a jelentése: pirate/kalóz, marauder/haramia. Érdekesség, hogy Sirius Blackék kis brancsát Maraudersnek hívták az eredeti nyelv szerint, amúgy a kettő között nincs összefüggés), és tudtam, hogy ennél megfelelőbbet nem is kívánhatok. Foley, egyszerűen imádtam kimondani, leírni, leírva látni, imádtam, hogy ez egy olyan név, ami nem túl sablonos, de nem is fellengzős, egyszerűen "élhető". Ezek után, bevallom, a keresztnév már nem is izgatott annyira, tudtam előre, hogy ezt a pasast mindenki csak Foleynak fogja hívni. De azért a formalitás és egyebek... A Travis nem kimondottan tetszett, de hát mit tehet az ember, ha ezt a nevet kapja a szüleitől? Gyakorlatilag ráböktem egy névre, mééég az is lehet, hogy a hasonló néven futó énekestől hallgattam épp valami számot, aztán végül ez vezetett rá a választásomra, végül is nem sokat számított. Összesen van tán két ember Foley életében, akik Travnek szólítják őt, és az már nagyon személyes :]
   Ja igen, középső neve: Donovan. Mert ír és mert Donnie-nak lehet becézni. Hát nem cuki?

Avatar: megkövezhettek ezért, de nem igazán voltam oda soha Jude Lawért. Ma is egyedül Foley miatt kedvelem, de hát az ember akarva-akaratlanul szimpatizál az alannyal, akitől a karija arcát kölcsönzi. Ha nem, akkor ott cserére van szükség.
   Már csak akkor lenne tökéletesebb az egész miskulancia, hogyha öregíthetnék jó pár évet Foleyn, merazémámégiscsak, de ezzel aztán úgy összekuszálnám a múltját és a kapcsolatait, hogy a végén kínosabb lenne, mintha hagynám a zsenge 26 évét ehhez a pofához.

Előtöri: amit már régóta el akarok mondani róla :]
   Foley a bosszúból született karim. Hát igen, ez egy hosszú és könnyes sztori. Az egész egy napfényes délután kezdődött, mikoron megkaptam a nagyszerű canont, Sirius Blacket, úgy ám... Játszottam is vele kemény 2 környit, de az előtörijét is megírtam már (azóta is itt vár elküldetlenül, elapátlanodva), amikor az oldal a számos költözéses válságának egyikét élte. És ha már úgyis elköltözött az oldal egy új tárhelyre, miért is ne kezdhetnénk az egész HP történetet szintén új alapoktól - mondta az akkori staffteam. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az új időszámítást Sirius halála utánra tették, amiről én már csak a friss regisztrációmkor értesültem. Hát azt nem írom le, hogy mit gondoltam és mit nem, elég ha annyit mondok: akkor majdnem végleg itt hagytam a francba az oldalt. Nagyon a szívemre vettem, hogy amolyan ad hoc alapon kinyírták a karimat, és még csak nem is szóltak róla nekem. Felháborított a dolog, de végül a sértett griffendéles ösztönlény kerekedett felül bennem, amelyik azt mondta, hogy már csakazértse' szabadultok meg tőlem. Ilyen könnyen legalábbis nem. Bosszúból megírtam hát Foleyt. Talán valahol ez az egyik oka annak is, hogy Foley fiatalkorában amolyan Sirius Black-forma figura volt. Heves, nagy lángon égő, az ostobaságig merész, de vagány, örök rebellis, mániákus szabályszegő, a falu bikája.
   Hát ez van. De persze ilyen jellemmel furcsa lett volna visszahozni a Roxfortba tanárként, ezért a múltjára ráhúztam egy jókora fekete felleget, hogy neki se legyen fenékig tejfel. Nem is volt az; sikerült kifordulnia önmagából. A régi természetével szinte homlokegyenest ellenkező új, korlátok és mértéktelen mértéktartás közé szorított jellemmel vértezte fel magát. És ez senkinek sem kedvezett; ő nem lett boldogabb, a régi barátai rá sem ismertek, de legalább az én írói elképzeléseimet megörvendeztette a kialakult helyzet. És amire még én sem számítottam: ez a karót nyelt, hűvös és tartózkodó professzor valamivel kiérdemelte a diákjai tiszteletét.
   Őszintén mondom, ettől a mai napig repes a kis szívem. Nem tudom, miért, de Foleyt a diákok tisztelik, és ezt hatalmas hálával köszönöm nektek, mert soha nem kértem ilyesmit, de pont úgy alakult minden, ahogy azt egy tanárkarival rendelkező user álmaiban elképzeli^^

Hasonlóságok-különbségek: talán ez a pont rövidebb lesz, mint a többi. Egyáltalán nem hasonlítunk Foleyval semmiben. Ő egy harmincas férfi, hát én meg nem.. Viszont nem hiszem, hogy ez akadálya lenne annak, hogy megpróbáljak belemászni a fejébe, vagy kipuhatoljam a kis lelki zegernyéit. Igazából élvezem ezt csinálni - mármint kipróbálni egy olyan személy bőrében magamat, aki a lehető legtávolabb áll a saját természetemtől. Vagy mert idősebb, ésvagy éppenséggel ellenkező nemű. Jópofa játék ez, csak ajánlani tudom.

Név: A Harington név adott volt, és egyszerűen egy listában kerestem ki a Mona nevet. Amolyan poénként tettem be középső névnek a Lisát. "Mona Lisa" ha-ha. :D

Avatar: Mivel Mona ártatlan, kedves, és amolyan örök gyerek, széparcú lányt kerestem. A Haringtonok szőkesége pedig adott volt. Sol ajánlotta nekem Sophie Anne Robbot

Előtöri: Hát Sol sok mindent mesélt a naagy Flannery-Harington családról, ahhoz mérten kellett kialakítanom Mona történetét. Nem akartam bele semmilyen drámát, olyan hú de nagy dolgot, hiszen Monának egyszerű, de szép gyerekkora volt. Furcsa személyisége miatt az emberek kerülik, maximum ez tudható be negatív körülménynek. Ennek köszönhetően sok játéklehetőség is felmerül, anélkül, hogy olyan nagy drámában élne.

Hasonlóságok-különbségek: Mind a ketten szőkék vagyunk, és zöldeskék a szemünk. Aztááán sokáig engem is "furcsának" találtak. Persze nem olyan durván, mint Monát, mert Mona azért egy picit tényleg dilis. (Bocsi, Mona!). Csak sok olyan dolgot tettem, amit a környezetem nem mindennapinak talált/talál, de nem olyan rossz értelemben vett. Szóval a "furcsaság" csak kis mértékben hasonlóság. Én is szeretem a természetet, de nem olyan megszállottan. Én is próbálom az emberek jó oldalát észrevenni, és mindenkiben meglátni a reményt. Vele ellentétben én szeretem a cipőket, nagyon is :P

NÉV:  Hát ezen nem tudok mit magyarázni különösebben, valami olyasmit kreáltam, ami Walesben megállná a helyét. A Wilkinson volt az első vezetéknév, de az a borotvamárka miatt elvetésre került. Helyette az egyező jelentéstartalmú Williamson nevet kapta a srác. (William fia)

AVATAR:  Nos ennek már van egy kisebb története. Az egyik kedvenc filmem az Acéllövedék (Full metal jacket). Ennek egyik főszereplője Matthew Modine. A filmet érdekes megnézni, jól alakít benne és teljesen átérezhető, magával ragadó volt az egész. Kis kutatás után találtam is alkalmas fiatalkori képet az ipséről.
Update: 2013-ban váltottam avit Diego-ra, mivel valahogy őt közelebb éreztem a karakterhez néhány év játék után. A bődületesen gány Rock of Ages film miatt gitáros képei is vannak, ami pozitív pont volt.

ELŐTÖRI:  Előtörik írásakor a hatásaim két csoportra oszlanak: könyv és zene. A filmek elhanyagolható szerepet játszanak, többnyire az arc kiválasztásakor. Szinte állandó hatás a Pink Floyd: The Wall, ami a film kategóriába is beletartozik éppenséggel. De alapvetően vegyes kedvenceimet hallgattam karakteralkotás közben, ezeket  nem citálom most.
Könyvek közül pedig Robert Merle-től a Francia história első hat kötetének van lenyomata Morgan jellemében. Mutat párhuzamokat Pierre de Siorac-kal, nem is véletlenül.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:  A könyv és zenei hatások mellett ez a másik nagy forrás, amiből merítek. Személyiségem bizonyos darabjait beépítettem a karakterbe, míg másokat kivettem és kicseréltem, megvariáltam, hiszen merőben más élete volt neki, mint nekem s szempont volt az alkotás során, hogy én az adott helyzetben milyen irányba is fejlődtem volna, milyen lennék. Morgan profibb gitáros mint én és jobb énekhangot is kapott, viszont nagyobb semlegességet is mellé, a sztoikus közöny és kevés empátia van a mérleg másik serpenyőjében. A hirtelen harag se jellemez annyira, mint őt.

Összességében ennyi, remélem érdekes volt  :)

Név: Mindenképpen latin hangzású nevet kerestem, még a vezetéknév előtt gondoltam például a Lepidus-ra. Miután Clarice kitalálta a vezetéknevet, már inkább arra gondoltam, hogy azzal összehangoljam. Azt már nem tudom megmondani, hogy a keresztnevet ki választotta először, vagy hogy emiatt kezdődik-e mindkettőnk neve C betűvel. A névnek egyszerűen megtetszett a hangzása, amikor ráakadtam egy névgyűjteményben. Azt hiszem, a jelentése Menny, de ennek nem volt jelentősége, kizárólag a hangzásra mentem rá, és a becézése is megtetszett, ráadásul kellően ritka is.

Avatar: Mielőtt Clarice userével lebeszéltük, hogy tesókat csinálunk, egy nagyjából 16-17 éves aranyvérű karaktert terveztem, hasonló külső vonásokkal (rövid, szőke haj, világos bőr), úgyhogy az avatár terveim már ebből a korszakból megvoltak. Szerintem harminc különböző jelöltet néztem legalább végig, némelyikről nem volt egyszerűen elegendő kép, másokon már ránézésre láttam, hogy nem lesz jó vagy csak simán foglalt volt. Joffrey-t poénból vetettem fel, aztán megmaradt. Az utóbbi napokban még gondoltam rá, hogy változtatok rajta, de szerintem hozzáad a karakterhez, úgyhogy nem tettem.

Előtöri: Nem is tudom, hányszor írtam át az előtörténetet, mire elérte a mostani formáját, és minden alkalommal egy teljesen más karakter volt (olyan verzió is volt, ahol belépni készült a DS-be, és olyan is, ahol Halálfalónak készül).
 Az utolsó előtti verzió március környékén készült el, ezt azért nem küldtem be, mert egyszerre akartam elkészülni Clarice-szel, és amikor pár napja szólt, hogy most ér rá megcsinálni, rájöttem, hogy nem vagyok igazán elégedett a három hónapos változattal. Úgy kezdtem megalkotni a jelenlegi karaktert, hogy kitöröltem mindent, és elkezdtem teljesen elölről. Igazából örülök neki, hogy így tettem, sokkal jobbnak érzem a jelenlegi végeredményt.
Pár napig eltartott, amíg kitaláltam, hogy milyen legyen a karakter, egy általános iskolai munkafüzetemből rémlett fel valami a régi magyar táltosokról, hogy álmukban látnak dolgokat, és kitaláltam a karakteremnek ezt, hogy lásson a jövőbe álmában. Eredetileg emiatt nagyon akart volna tanulni, hogy kihasználhassa ezt az adottságát, de mivel ezt pont tanulás helyett írtam le, ironikusnak éreztem, hogy szorgalmas karaktert gyártok, miközben tanulnom kéne, így lett Cael okos, de lusta. Ezután döntöttem úgy, hogy ne az adottsága legyen a központi része a személyiségének, egy ilyen korú fiúról amúgy is nehéz elképzelni, hogy jós akarjon lenni. Ezen a ponton összeállt a személyisége a fejemben, úgyhogy gyorsan le tudtam gépelni az egész törit ma délután.
Bevallom, kicsit meglepődtem azon, hogy a karakter a Mardekárba került, arra számítottam, hogy a Griffendélbe fog, bár a két házban elég sok hasonlóság van, úgyhogy utólag visszagondolva logikusnak tűnik. A másik két házat eléggé kizárta a karakterem személyisége (a Hollóhátra még egy finom, rejtett utalást is tettem :P). Egyébként maga a házakba osztás is nagyon érdekes számomra, úgyhogy igyekeztem úgy megalkotni a karaktert, hogy több házba is jó legyen, és ne én döntsem el a helyét, illetve ne legyen se negatív, se pozitív a karakter. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel.

Hasonlóságok-különbségek:
Nagyjából annyi dologban hasonlít rám a karakter, amennyiben eltér a személyisége az enyémtől. Hozzám hasonlóan lusta a számára érdektelen dolgokhoz, szeret rajzolni, sakkozni, szereti a macskákat, ő is gyűjt valamit, elég furcsa a humorérzéke, ha akar valamit, arról nehezen mond csak le, és neki is a családja a legfontosabb. Én soha nem voltam központi ember, nem szeretek konfliktusba kerülni, sokkal szabálytisztelőbb, háttérbe vonulóbb ember voltam az ő korában. Részben olyan, amilyen én vagyok/voltam, részben olyan, amilyen lenni akartam, és részben azokra hasonlít, akiket utáltam.

Egyéb:
-Caelius-szal, azt hiszem, osztozok a mumusán, bár ezt nem tudom bizonyítani, amíg nem találkozok eggyel. Ha éjjel valami bejönne az ajtómon, nem ijednék meg tőle, hanem megpróbálnék védekezni ellene valahogy, de fogalmam sincs, hogy mit tennék, ha valamelyik rokonom sétálna be zombiként, mert az ő fejüket mégsem verném szét. Az alternatíva pedig az, hogy hagyom, hogy megegyen, úgyhogy nem tudom, milyen döntést hoznék, és nem is nagyon tudnék együtt élni ezzel többé.
-A százfűlé-főzet ízét, ami Cael hajából készül, egy csodálatos gasztronómia újításom ihlette. Hét vagy nyolc évesen ittam egy korty kólát, rá pedig egy korty tejet, és a két egymást követő ízt valahogy összeraktam, hogy hasonlít a kávé szagára, úgyhogy megkínáltam vele a rokonaim. Az arcukból ítélve, nem sikerült túl jól, én pedig valami érthetetlen oknál fogva a mai napig nem kóstoltam meg ezt az italt. (Vállalkozó szelleműeknek: Coca cola+2,7-es tehéntej egyenlő arányban, ízlés szerint hidegen vagy melegen. Szintén ízlés kérdése, hogy megvárjuk a szénsav kiszálltát az italból, avagy sem, a százfűlé-főzetben van szénsav.)

                    Alexis P. Dullahan


          Név: A név nem volt kérdés számomra. Szeretem az x-re vagy x-et tartalmazó neveket, és az Alexist különösen szépnek tartom. Eredetileg a Phoenix lett volna a vezetékneve, de kimondva hangosan elég hülyén hangzott, ezért úgy döntöttem, hogy azt inkább lerövidítettem. Viszont itt megakadtam egy kicsit. Olyan vezetéknevet kerestem, ami illik a névhez, nem lesz tőle nagyon hosszú a neve – és valamennyire mégis az lett – valamint a Phoenixhez hasonlóan jelentéssel bír. Csak véletlenül ugrott be a Dullahan, ami az ír mitológiában szereplő fej nélküli lovas, aminek a hintóját hat fekete és szintén fej nélküli ló húz, más források szerint a lovas csak egy lovat ül meg. Nyomában a halál jár, kezében egy lámpással világítja meg az utat maga előtt. Csupa móka és kacagás.

          Avatar: Már a bírálat kapujában állt az előtörténet, mikor megkaptam üzenetben, hogy kéne egy avialány. Lényegében beírtam az első nevet, ami eszembe jutott, kerestem hozzá egy képet, és így lett Jennifer Love Hewitt. Mivel egy idősebb színész- és énekesnőről van szó, kezdetben úgy gondoltam, hogy csak átmeneti lesz a megjelenése, és keresek majd inkább egy korban jobban passzoló személyt, de ahogy az első felindulás után komolyabban belevetettem magam a fiatalkori képek keresésébe, rájöttem, hogy teljesen véletlenül egy nagyon jó avialányt találtam Alexisnek.

          Előtöri: Az előtöri legnagyobb gondját az időkavarodás okozta. Maga a történet jött magától, nem sokat gondolkodtam rajta, inkább érzés alapján dolgoztam. Tudtam, hogy mit szeretnék, hogy átéljen a múltban és a jövőben is, ennek megfelelően alakítottam a szálakat. Aztán az elutasítás után gondolkodni kezdtem azon, hogyan kell módosítanom és az milyen hatással lesz majd a múltra és a jövőre, de leginkább az időbuktatókat próbáltam kikerülni. (Ez még így sem sikerült teljesen, csak később.) Maga a karakter már készen volt, így azzal már nem foglalkoztam olyan sokat, inkább arra próbáltam meg koncentrálni, hogy szokásommal ellentétben ne szenvedjen olyan sokat. Azt hiszem ez sikerült is valamennyire, és egy egész pozitív végeredmény lett.

          Hasonlóságok és különbségek: Alexis a belső tulajdonságok terén hasonlít rám, bár, ezt sohasem szerettem mindig magamról megmondani, hogy pl. kedves vagyok-e vagy sem. Ezt döntsék el azok, akikkel életem során találkoztam, vagy találkozni fogok. Azt viszont nem tagadom, hogy ő sokkal bátrabb nálam, és jobban odafigyel a saját egészségére. Ennek következtében kevésbé lusta hozzám képest, képes hajnalok-hajnalán felkelni, hogy kocogni menjen. Abban viszont nagyon is hasonlítunk, hogy mind a ketten szeretjük a természetet és ezen belül is a tengert. Viszont teljesen ellentétesen viselkedünk. Amíg Alexis próbál felnőttes lenni annak ellenére, hogy még csak tinédzser, addig én korán lettem felnőtt, ezért szeretem néha szabadjára engedni a gyermeki énem.

                    Willow Fawcett



          Név: Lombikkariról lévén szó a nevén nem kellett gondolkodnom. Meg se fordult a fejemben, hogy megváltoztassam, akár csak annyival, hogy kitoldom egy plusz középső névvel. Ez így tökéletes, ahogy van.

          Avatar: Szintén nem kellett gondolkodnom rajta, adott volt. Colin O’Donoghue remek választás Willow avijaként. Sok dolgot adott hozzá a karakterhez, és inspirált is néhányat.

          Előtöri: Bevallom az egész karakter kialakítása, az aviból indult el. Nem akartam tanárt, viszont szerettem volna egy felnőtt karaktert. Mivel ebben az esetben a kettő ütötte egymást, sokáig gondolkodtam rajta, hogy belevágjak-e. Már ekkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy a megadott leírás alapján, a saját gondolataimat hozzátéve ki tudnék-e hozni valami jót a karakterből, de sohasem jutottam úgy igazán dűlőre. Végül a döntő szerepet az avialány adta, mert őt mindenképpen magamnak szerettem volna megkaparintani. Mielőtt azonban egy betűt is legépeltem volna a fejben már elkezdett előtörténetből, szóltam az illetékeseknek, hogy stipi-stopi ő az enyém, és mikor áldásuk adták rá, akkor jöhetett az igazi móka. Időrendben haladtam, csupán néhány pont volt, ahol bizonytalan voltam, de azok is megoldódtak. Amíg az előtörit írtam, igyekeztem majdnem teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy tanár karakterről van szó, ezért csak néhány utalást tettem rá, hogy mi is lesz a jövőben. Willow sok dolgot örökölt meg az aviától, ilyen a bőrkabát. (Colin a Once Upon a Time sorozatban végig abban van, ezért sok kép van róla így.) Pont azért, mert lombikkarakterről van szó, az előtörténet írása közben is, néha felmerült bennem a gondolat, hogy nem fogom tudni teljesen átélni a karaktert, teljesen rossz irányba haladok majd vele, de ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, ezek a kétségek elmúltak, és rájöttem, hogy valójában már régen a saját karakteremről van szó, és nem is lombikbébi.

          Hasonlóságok és különbségek: Mivel Willow felnőtt karakter és korban is közel áll hozzám, a gondolkodásunk szinte teljesen ugyanolyan, néhány apró ugyanakkor nagyon is fontos különbséget leszámítva. Különbségként tudnám mondani, hogy én nem vagyok ennyire hirtelen haragú. Vele ellentétben könnyebben a bizalmamba fogadok embereket. Hasonlóság, hogy ő sem haragtartó, viszont nehezen felejt el dolgokat. Előbb aggódik mások testi és szellemi épsége miatt, mint a sajátjáért. Velem ellentétben, nehezen fogadja el a segítő kezet, legyen szó lelki segítségről vagy fizikairól.

Név: A karakter keresztneve szinte azonnal megvolt. Angolosat akartam, amolyan tipikusat, de egyszerűt, ami viszont hangzatos. Fontos volt azonban, hogy beleilleszkedjen egy kis angol falu mindennapjaiba, hiszen bár William nagyvilági és különleges életet él, a szülei egyszerű kis muglik, akik valószínűleg sosem hagyták el a vidéket, ahol születtek. Nem valószínű hát, hogy különleges vagy furcsa nevet választanak. Pont e falusi lét elvei szerint adtam a karakternek az Egbertet, mint második nevet, hiszen az apját így hívják, s valószínűleg annak apját is így hívták… kis tanyasi szentimentalizmus…
A vezetéknéven azonban sokat gondolkoztam. Kellett valami, ami szintén nagyon angol, valamint szintúgy nagyon egyszerű és hangzatos a keresztnévvel együtt kiejtve. Interneten keresgélve papírra gyűjtögettem a lehetőségeket. Elég sokat… Végül ezt találtam legjobbnak.
Az, hogy a név így W-vel kezdődik, és azzal is végződik, csak akkor tűnt fel, amikor megcsináltam az aláírást. Szerintem nagyon jól mutat.

Avatar: Egy Agatha Christie: Miss Marple részben láttam először a színészt. Azonnal beleszerettem. Hozzá kell tennem, hogy akkor még nem volt ennyire népszerű. Úgyhogy eltartott egy darabig, mire kikerestem a megfelelő részt, és a részben az adott karaktert… és akkor csak néztem, hogy mi ez a név?? Gyorsan fel is írtam egy füzetembe, nehogy elfelejtsem. Még képet is alig találtam róla… Most meg a nagy bőségben azt se tudom, melyiket válasszam. Persze a népszerűsége is hozzájátszott ahhoz, hogy amint megfogalmazódott bennem William létezésének gondolata, azonnal Benedict Cumberbatchre gondoltam.

Előtörténet: Először az apróbb dolgokat találtam ki. Kinézet, jellem, szülők. Úgy gondolom, ezek nagyon meghatározzák az egész múlt rész megírásának hangulatát. (Ahogy a profilzene is. Nekem egy karakter megírásához nagyon fontos, hogy meglegyen az a bizonyos egy darab szám, ami tökéletes atmoszférát nyújt. ) Ezek adnak egy alapot.
Amikor kitaláltam Williamet, csak azt határoztam meg, melyik környékről származik, azt, hogy a családja vagy ő mivel foglalkozik, nem. Kezdetben amúgy egyszerű boltosok voltak. A gazdálkodó egy hirtelen ötlet, de nekem jobban tetszik, mert ezzel ad egy alap környezet, vidék- és szabadságszeretetet a karakternek. Viszont származási helyét elképzelve, kicsit megértjük, miért is akart úgymond kitörni onnan.
Pedig amikor a karakter ötlete megfogalmazódott, első gondolatomban őt is egy egyszerű, vidéki embernek képzeltem, akinek az életében csak az elvágyódás van jelen… Az egész utazó-diplomata-idealista attitűd teljes mértékig a minisztérium titulus, és részben Maxwell Shafiq ihletése. Viszont a karakter ettől válik olyan csintalanul kifinomulttá, ami pedig szerintem nagyon jól illik választott avialanyomhoz.

Hasonlóságok - Különbségek: Nos, köztem és egy 33 éves férfi közt vajmi kevés hasonlóság lehet. Szóval ezt ennyiben is hagynám…

Egy viharos estén... Csak Merel boldogságára.

Név: Mindenképp olyat akartam, ami idegen is kicsit a fülnek, de nem túlzó. Emellett kritérium volt, hogy hangozzon is jól, mert hát az fontos egy névben, de ne túl jól, mert akkor tájidegen. Mivel pedig leginkább az ABC késő-közép tájéka felől szoktam neveket válogatni (más játékokban karaktereim: Kira, Nia, Natalie, Kagura, Nero stb. Ésti mindenki, hogy N és K a mánia.) ezért ennél a karakternél mást akartam. Így született meg a Dexter mint lehetőség, ami még adta is az idő közben kialakuló karakterképhez. Tehát a keresztnév fixálása után jutott eszembe, hogy akartam én már ide alkotni egy néma hipster varázslót, aki Trystan Crewe névre hallgatott volna (aki felismerte benne Dex bátyját, az igen jó ember, és sokra viszi még az életben). Kipróbáltam, bejött, megvettem, hozzá pedig a komplett rokoni kötelékeket. Érdekesség, hogy csak később fedeztem fel, hogy az én szörnyszülöttem monogramja DC és mit ad isten pont DC Comics rajongó vagyok. 8)

Avatar: Na ő volt a legveszélyesebb húzás, és megszenvedtem érte, hogy beadjam. A karakter korai koncepciójában, egy csontsovány, de rettenet méretű talárral eltakart 13-14 éves fiú lett volna, fején sapkával, szőke egyenes szálú hajjal, és olyan tekintettel, amit ha éjszaka látsz meg sikoltasz. Ehhez azonban nem volt avialany. Nem nagyon akartam alább adni a minőségben, de kompromisszum kész voltam, úgyhogy alakult egy kicsit a karakter, és máris lekerült a fejéről a sapka, a tekintetéből pedig az a veszélyesen kialvatlan táskahalmaz, amit eredetileg oda terveztem. Még mindig maradt egy kritérium: hihetőnek kell lennie, mint negyedikes Roxfortos. Mármint, nincs is annál szörnyűbb, mint mikor egy 13-14 éves karinak 25 és 35 közötti avialanya van, akiről nem lehet elhinni, hogy iskolás. Gyerekszínészeket viszont nem akartam, mert ritka hülyén néznek ki, míg át nem esnek a pubertáson (gondoljunk csak Neville-re).
Szóval a kávém fölött üldögéltem valamelyik este, amikor megcsapott az isteni szikra. Ki volt az a csávó a Game of Thrones-ból, akinek olyan furán gyerek feje volt? Google a barátom, úgyhogy mindjárt kutatáshoz is kezdtem, szóval hamar meglett Thomas-Brodie Sangster. Kikértem Clar véleményét, hogy hihető-e az úriember mint 13-15 éves Roxfortos. Megkaptam a felszállási engedélyt, úgyhogy beválogattuk, mint Dexter arca.

Előtörténet: Na ez trükkös volt. Először is éppen egy nagy balhén voltam túl a kedves szüleimmel, aminek hatására ki szoktak jönni az agyam hátuljából a bárcsak más lennék témakörű mondatok. Ezzel meg is volt egy szolid alap, amire rátett az a ténykedés, hogy három nap leforgása alatt Clarrel végignéztük az összes Harry Potter filmet. Mit is mondhatnék? Luna rajongó vagyok. Csoda tehát, ha egy olyan karaktert alkotok, aki maga sem teljesen komplett? Na ugye hogy nem nehéz elképzelni.
Már korai koncepciókban megszületett Dexter pálcájának az ötlete, ami egy az egyben az, amit a Pottermore nekem szánt. Clarice úgy hívja a Túlkompenzáló pálca. Hosszú, hangos, látványos. Szóval ezen kár is lett volna változtatni. Ezen felül kicsit olyasvalakit akartam alkotni, aki némelyest azért hasonlít rám. Ezen felül első, vagy második bevillanás volt a karakterrel kapcsolatban, hogy át akarja alakítani a testét valami mássá. Más akar lenni, mint akinek született. Így aztán megvolt a szakterülete, mehettem tovább az előtörténet lényegi részére.
Eleinte az apróságokkal akartam kezdeni, de két napi szenvedés után rájöttem, hogy nem tudnám figyelmen kívül hagyni, így elrontaná magát az előtörténetet. Úgyhogy kukáztam az első tervezetet, és kezdtem az egészet üres dokumentumban.
Ami lényeges volt Dexterben, hogy hasonlítson az alkotójára, de ne annyira, hogy az már engem zavarjon, vagy a játékosok túl sokat tudjanak meg rólam a karakteren keresztül. Így lett Dexter mögött egy szerető, nagy és összetartó család, és így mozdult el a srác jelleme is kicsit Donnie Darko vonalba. Mivel jót tett neki, igyekeztem az előtörténet során megtartani azt az érzést, hogy ez a karakter valahol mélyen kattant. Nincs minden a helyén az agyában.
A többi igazából már csak körítés, ami úgy jött ahogy írni kezdtem. A lemez és a gramofon amivel az előtörténet kezdődik, már hetekkel előtte megvolt, s ekkorra kialakult az a gondolatmenet is, hogy Mr. Crewe béna bájitaltanból. Egyetlen főzetet tud igazán jól elkészíteni, és az a száz-fűlé főzet. Adott volt tehát, hogy kísérletezés közben kapjuk rajta drága fiamat, a többi pedig majd kialakul ahogy pötyögöm a sorokat.

Hasonlóságok – Különbségek: Most gyónjak? Dexter abból indult ki, amit én magamról gondolok. Nem áll ki magáért, más akar lenni, mint akinek született, ezen felül pedig rettenetesen emberkerülő. Ezeket tőlem örökölte, míg a cizelláltan furmányos megfogalmazásokat és a hosszú körítéseket közös megegyezéssel egyszerre kezdtük el egy időben. Ahogy alakult a jellem, úgy kezdtem én is kicsit átvenni a szófordulatait. Amiben viszont nagyon nagy a különbség, hogy Dextert támogatja a családja abban, amit csinál. Nekem ez nem volt meg soha, úgyhogy azt szerettem volna, ha neki meglehet. Egyrészről azért, mert szeretem a karakterem (na persze), másrészt pedig azért, mert nekem kihívás kijátszani, hogy egy karakternek ennyire fontos a családja (Na ez a lényeg!). Megkapta a nővérkét, akit én a legtöbb főszereplővérű karakteremnek megadok... Talán mindig is akartam egy nagy testvért, aki nőnemű. Ne kérdezzétek, én sem tudom.
Így röviden azt hiszem ennyi, amiben hasonlítunk és elkülönbözünk egymástól.

Mély tisztelettel: Dexter Crewe

NÉV: A nevem még azokból az időkből származik amikor egy alternatív ismeretterjesztő blogon publikáltam bizarr cikkeket (nahát) . Kígyófi Káin név alatt dolgoztam, ami szerintem annyira menő, hogy muszáj voltam elnevezni róla a karakteremet. Azért, hogy Potteres legyen lefordítottam a Kigyófit latinra, vagyis Angius Filius (Kígyó és valakinek a fia) szavakból összevontam egy hangzatos vezetéknevet. :D *kreatív*

AVATAR: Pedi Amiri egy alternatív modell és zenei producer , bekövetett instagramon én meg igazán lelkesen szétfloodoltam likeokkal az oldalát. Nem is értem miért. :angel A képeit átszerkesztettem, mert borostás és azt nem kultiválom.

ELŐTÖRI: Valahányszor FRPG-vel játszottam mindig fiú karaktereket választottam akik androgün külsővel rendelkeztek. Valamiért velük tudok a leginkább azonosulni, lányként még nem játszottam. Nagyon szeretem a tragikus sorsú, beteg lelkű szereplőket és szeretem őket még jobban megnyomorítani. Általában vámpír karaktereket választok mert élvezem a szenvedésüket és őrlődésüket afelett amit művelnek, a legtöbbnek bűntudata van és ha  a karakter régi korokból származik a vallásossága miatt még jobban kínlódik . Mivel érdeklődési körömben van a vallástörténelem és okkult dolgok ezért sok kiegészítő tulajdonságot tudok nekik adni amik pl energetikai gyakorlatok vagy esetleg parajelenségek . Pl Cain abilityje az amit tudományosan SUNDS jelenségnek nevezünk. Ez az álomparalízis tünete amikor az ember nem tud megmozdulni megszólalni és valamit érzékel maga körül. Én így képzelem el egy vámpír támadását és régen párhuzamot húztak az incubus-succubus jelenség között, pl gondoljunk csak a híres Henry Fuseli festményre. :Đ Szerintem Cain az összes eltúlzott sötét tulajdonságomat magában hordozza ami létezik. A stílusomra avagy életérzésemre : Poe, Lovecraft, Stephen King, Koontz, Anne Rice, Laurell K. Hamilton hatott. Egyébként majdnem minden nap megnézek egy vagy két horrorfilmet. :3

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Sajnos ahogy olvastam rájöttem , hogy azon kívül hogy nem vagyok fiú és vámpír elég sokban hasonlítok Cainra. De ez teljesen tudat alatt alakult így. A legtöbb vámpír húzása pl szenzoros túlérzékenység azok az ASD-m (azon belül Asperger szindróma) tünetei, én sem szeretek emberek között lenni és elég sok betegségem van. Nem tudatosan írtam , egyszerűen így alakult. Mivel én is nagyon sokat szenvedtem más emberek viselkedése miatt ezért tudom azt milyen amikor valakinek a lelke attól lesz sötét , hogy bemocskolták. Szeretem az ártatlan lelkű lények bukását ábrázolni mert ez logikus és életszerű. Apámmal és anyámmal sem volt jó a kapcsolatom ezért Cain történetében az anyja meghal és az apja pedig kínozza, akit végül megöl. Ezt a párhuzamot szintén a megírás után vettem észre. Cainnal ellentétben én nem akarok  koedukált dolgokat csinálni, így Cainon keresztül kiélek egy olyan cselekményt amire képtelen vagyok (szenzoros túltöltődés miatt) . Cain ugyan gonosznak tűnhet mert rosszá tették , de attól még benne van a gyermeki naivság és a tiszta szívűség, ez ugyan így rám is igaz. Csak amikor bántva érzem magamat akkor rampage-em lesz és kancsóként viselkedem . Talán ezek a kettősségek is közös tulajdonságok, ahogyan a speciális étrend, és a nyers kaják szeretete (sushi, beafsteak, máj). Hasonlítunk abban, hogy én is nagyon okos vagyok de állandóan a tanulmányi eredményeim miatt voltam macerálva mert sosem feleltem meg, majd mikor rájöttek hogy azért nem tudok tanulni mert emberek közé nem tudok menni, magánsuliban folytattam és érdekes módon azonnal lett érettségim. :D Szóval Cain egy pszichés kivetülés valahol (szörnyű) . Nem tudnék szerintem olyan karaktert alkotni amilyen nem vagyok, mert nincs sok empátiám és nem tudom elképzelni, beleélni magamat. Szerintem egyébként mindenki rak egy darabot magából a karijába, hogy aztán olyan dolgokat tudjon vele véghezvinni amit nem mert/nem tudott/nem akart megtenni és ez tök király dolog! *___* Ó igen majdnem lemaradt, hogy: SZERETEM A CICÁKAT! *___*

Név:
Még mielőtt regisztráltam volna a honlapra, molyon belinkeltek egy "tesztet", ami kisorsolja, hogy ki lennél a varázslóvilágban. Névre az Emmeline Smethwyck jött ki, majd ezt a különböző adatokkal együtt rögzítettem egy hozzászólásban. Amikor regisztráltam, elkezdtem gondolkodni, vajon milyen név lenne ideális a karakternek? Aztán beugrott, hogy hoppá, nekem mintha lenne egy kész boszorkánynevem! Így aztán kikerestem a hozzászólást, s eldöntöttem, hogy ezt a nevet kapja a karakterem.

Avatar:
Miután megvolt a név, eltöprengtem, ki lehetne Emmeline arca. Mindenképp barna hajú lányt szerettem, volna, s mivel Doctor Who fan vagyok, el kezdtem végigpörgetni a companion-ok listáját az agyamban, ami elért Clara-hoz, vagyis Jenna L. Coleman-hez. Ezek után már nem volt kérdéses, hogy őt választom.

Előtöri:
Mindenképpen könyvmoly karaktert akartam, aki csak félvállról figyeli a körülötte zajló eseményeket. Ezen kívül nem nagyon volt más alaptervem, ezért hagytam, hogy kialakuljon magától. Próbáltam belefűzni, hogy a kisgyermekkorában még teljesen normálisnak tűnő lány, egyre sötétebb lelkivilágot kap, miután kiderül, hogy nem éppen olyan mint a többi gyerek. Így született meg Emmeline, aki eléggé megsínylette a Roxfort előtti éveit. Az még feltétel volt, hogy a szülők is legyenek muglik, mert ők sem tartották lányukat ép normálisnak. Ki akartam emelni, hogy a roxforti élet sem habos torta egy ilyen különcnek, de szerettem volna ha legalább itt nem lenne annyira magányos. Így megszületett két barátnője, Kathrine és Olive, akik elfogadják annak amilyen.

Hasonlóságok - különbségek:
Emmeline és én, nagyban hasonlítunk. Én is imádok olvasni, valamint én sem vagyok teljesen normális.  ;D Különbség annyi talán, hogy Emmeline túl zárkózott, nem nagyon osztja meg a gondolatmenetét, valamint hajlamos a depresszióra. Én szerintem nyitottabb és vidámabb vagyok.

Név:Talán a nevén agyaltam a legtöbbet, mert valahogy semmi nem volt jó, ami eszembe jutott, és valahol teljesen másodlagosnak is éreztem, hogy éppen milyen nevet adok neki. Végül azért lett a Yennefer, mert az elmúlt hónapokban folyamatosan Witcher lázban égtem (még mindig), a könyvekben pedig nagyon szerettem Yennefer karakterét, így úgy döntöttem akár ciki akár nem, így fogják hívni a karimat. A vezetéknévnek először a Monroe-t adtam, amit egy közönséges névgenerátor dobott ki. Ez később módosult Lumpsluck-ra, hála a Sollal való levelezésemnek, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy ha már mindenképpen aranyvérű varázslót szeretnék hozni, akkor válasszak a létező "Sacred 28" közül. Több mint elégedett voltam a lehetőséggel, így lettem Lumpsluck.

Avatar: Ha már Yennefer lett a karim neve, olyan arcot próbáltam keresni, aki kicsit hasonlít rá külsőleg (http://img02.deviantart.net/2cfb/i/2014/296/5/7/yennefer_of_vengerberg___wild_hunt_by_hidrico-d83vmyq.jpg). Ami hasonlót találtam, azok közül mindegyiküket túl idősnek éreztem ahhoz, hogy egy húsz éves karakter arca legyen (bár Katie McGrath nagy esélyes volt végig), így végül lazítottam a hajszínen, fekete helyett barna lett, így végülis belefutottam Michelle arcába. Korábban egyszer láttam a Buffy, a vámpírok réme sorozatban, de a kép amit betettem avinak eléggé megfogott, szóval végül mellette döntöttem. :)

Előtörténet: Szeretem az orvosi eseteket. Leginkább az motivált, hogy egy családon és egy karakteren keresztül ki tudjak fejteni egy kórképet, változatokat, lehetőségeket. A vérfertőzés és a beltenyészet ténye kapóra jött, mert sok betegséghez vezethet, amellett, hogy a mai világban a társadalmi elfogadottsága is elég nagyot változott. Ezért is lett a karakter aranyvérű, mert abban az esetben ez a lehetőség kb ezüsttálcán kínálta magát. Ez volt az egyik ami nagyban alakította a karakter történetét, a másik pedig, hogy szeretem feszegetni a lehetőségeim határát. Megtetszett hogy vajon milyen lenne, ha egy mágus karakter elkezdené a világot részben a mugli tudományok irányából szemlélni, mennyiben formálná ez át a mágustársadalomról varázslatról, meg úgy általában a világról alkotott képét. Az aranyvérű szál és ez együttesen adta ki a karakter jellemfejlődési ívét is, ahogyan a muglikhoz való hozzáállása megváltozik.  A többi része töltelék, nekem valahogy adta magát már a többiből. A Cain-os rész első sorban useri indíttatású, ő és Dante hívtak az oldalra hogy játszak velük, szóval szerettem volna eleve oda kötődni, és az, hogy egy őrült rajongót csináljak a karakteremből beleillett a képbe, és itt a bájitalmesteres családi múlt is nagyon kapóra jött. Jajj hogy örömködtem neki reggel, amikor végre teljesen összeállt a történet a kávém szürcsölgetése közben! :D

Hasonlóságok - Különbségek: Abban én is egyet értek azokkal akik előttem már írtak ide, hogy valahol mindenki beleírja a karakterébe önmagát is, de most először nagyon nehéz lenne megfogalmaznom, hogy mi a közös bennem és Yennában. A külseje semmiképp, fizikailag egyetlen aspektusban sem hasonlítok a karakteremre.
Belsőleg... Nehéz kérdés. A természettudományokhoz való vonzalom egyértelműen hasonlóság, és én is legalább olyan nagyra értékelem az ésszerűséget és a logikusan megalapozott döntéseket, mint a karakterem. Abban is hasonlítunk, hogy én is inkább gyakorlatias ember vagyok, semmint elméleti. Viszont nem tudnék semmi iránt annyira lelkesedni, mint Yen és annyira elmélyedni sem tudnék 1-1 dologban mint ő. Én is szeretem az állatokat, a növényeket (általában szeretem ha élő dolgok vesznek körül), és kotyvasztani is szeretek, bár sajnos mugli keretek között kénytelen vagyok gyógyteákkal, és a vacsora megfőzésével beérni. Az agybajaink nem hasonlítanak, nekem másmilyenek vannak. :D Egyelőre ennyi, de biztos vagyok benne, hogy amint elküldöm a hozzászólást még tíz dolog eszembe fog jutni.

NÉV: A Noxia nevet már nagyon régóta használom elég sok helyen, és őszintén bevallom, szeretem ezt a nevet, szinte hozzám van nőve. Mert egyrészt nagyon szép a hangzása, másrészt maga a név egy ilyen jellegű karakterhez még illik is. A "nox" szót nyilvánvaló, hogy a Harry Potterből jól ismeritek, mivel ez a Lumos ellen-varázsigéje. Nem tudom, ki emlékszik rá, még egy magyar együttest is így hívtak. Szerettem a számaikat, számomra olyan fantáziadús és magával ragadó volt minden egyes száma, főleg a Ragyogás albumuk ( "Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját..." IMÁDOM! <3 ). A "nox" latinban sötétséget, éjszakát, álmot jelent, de ritkán szokták használni ignorálás, halál és konfúzió szavakhoz is. A "noxia" is hasonlókat jelent, de ehhez járul hozzá sajnos a "hiba" jelentés is, de ezt nem is igazán szokták használni, mert becsmérlő és sértő. Egy csomó MMORPG játékban felbukkant már ez a név, ám számomra mindig mérvadó az egyik játék (már nem emlékszem a nevére), ahol így hívják az éjszaka istennőjét. A Darkstorm egyértelmű, hogy angol eredet és magyarul "Sötétvihart" jelent. Azért ezt választottam vezetéknévként, mert az én világomban ennek is van egy amolyan kultusza, amit saját Warcraft történetemből szedtem. Ott egy szintén már kihalt félnemes katona- és kovácscsalád viselte ezt a vezetéknevet, de őket a Stratholm-i tisztogatáskor mind megölték.

AVATAR: Iszonyú nehéz volt. Általában a main karaktereimet saját képre szoktam formálni annyi különbséggel, hogy külső jegyben sokkal fiatalabbak és jobbak nálam, mármint amilyen mindig is szerettem volna lenni. Mikor tájékoztattak, hogy itt létező színészek, meg egyebek képeivel szokás avatart választani, iszonyú nehéz volt olyan embert találni avatarnak, aki egy az egyben hasonlít Noxiára. Sajna elvárásoknak megfelelőeket nem találtam. Akik még mindig közelebb álltak hozzá, az Milla Jovovich és Kate Beckinsale fiatalabb vagy fiatalos verziói voltak. Nehéz döntés volt, végül Kate Beckinsale-t választottam. Amíg nem találok olyan személyt, aki már jobban hasonlít kedves kis karakteremre, lecserélem, addig Beckinsale jó lesz. :P

ELŐTÖRI: Hát... őszintén szólva szorított egy kissé az idő, így csak elkezdtem írni, és úgy pattantak ki a fejemből az ötletek. Viszont a Darkstorm család tragédiája nagyjából egyezik a Warcaftosékkal. Ott kinyírták őket, mégis mázli úton a kisunoka és a nagyszülők maradtak életben, bár a nagypapa később elhunyt. Itt is hasonló módon a lányunoka és az egyik nagyszülő maradt meg, bár itt nem egyből halt ki az egész család, hanem egy állítólagos átok miatt a fiúutódok egyet kivéve mindig elhullottak idő előtt, Noxia előtt igazi Darkstorm lányutód nem született. A Warcraftos világomban a Darkstormok ősi árnytípusú főnixszülőttek leszármazottai voltak, de azok képességei nem szálltak rá az utódokra, csak félig-meddig az utolsó élő sarjra. A Harry Potteres Darkstormok rövid életű kis lombik-aranyvérű család volt, és az életben maradt utódok mindig tettek róla, hogy még biztosítsák a Darkstorm nevet, s egyszer a minisztérium végre valahára elismerje őket a modern kor új aranyvérű klánjának. Mivel Noxia lány és félvér, így fennáll a veszélye, hogy végleg kihal a Darkstorm család. Hacsak nem tér vissza olyasvalaki, akiről azt hitték, hogy talán meghalt vagy elrabolták...  ki tudja! Eredetileg nem így terveztem volna, csak aztán a mai nap folyamán eszembe ötlött, hogy azért legyen majd valami kellemesebb meglepetés is a karim életében. ^^

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Fifty-fifty arány. A valóságban jómagam is érzékeny és művészlelkű típus vagyok... és egy kicsikét zárkózott, de nem annyira. Ugyanúgy szeretek olvasni és rajzolni, mint Noxia. Még a korunkhoz illetlenül fiatal alakunk is egyezik. Hajszínben is, csak én mostanság vörösesbarnára festem a hajam, Noxia vagy megőrzi az eredeti szőke árnyalatos és tincses barna hajúságát, vagy autumn árnyalatú vörös hajszínt visel. Mint mondottam, egy kicsit zárkózott vagyok, de szeretek társaságban lenni, beszélgetni és bárhová elmegyek szívesen, ha elhívnak. Sok mindenre nyitott és sokkal vidámabb személy vagyok Noxinál. :3 Noxia ezen a szinten totál az a típus, aki a jó tulajdonságaimnak ellentétje. Sötét, zárkózott, nagyon menekül a társadalomtól kedvenc elfoglaltságai biztonságába. Bevallom, amikor rossz napjaim vannak, én is ezt teszem, de nem viszem túlzásba, bizonyos dolgokat könnyen fel tudok dolgozni és továbblépni. Nem úgy, mint Noxia, aki egy súlyosabb traumára sokkot is képes kapni, ha nem iszik a bájitalból, amit Vortess adott neki (egyetlen jó dolog az antihős karimtól -.-). Ő a súlyosabb beteges traumából már rég kigyógyult, de mivel történtek még vele dolgok, időnként kiújul "enyhébb" formájában, de ezt már felnőtt emberként képes kezelni. A rossz tulajdonságaimból egy egy-két tulajdonságot adtam a karakteréhez, még pedig a beszólogatást és az utálatot a legtöbb ember iránt. Míg ő cinikusan bunkó utált személyekkel szemben, én csak mókázásból szoktam kekeckedni, és igyekszem megválogatni szavaimat. Ha mégis megsértek valakit, akkor bocsánatot kérek. Ami a tanulási elszántságát és céljai elérését illeti, abból csak annyi igaz rólam, hogy általános iskolában tényleg én voltam az iskolaelső már elsős koromtól kezdve, a gimiben 3-4-es tanuló voltam, de ott is igyekeztem, hogy ne bukjak meg... azért elég szép lett az érettségim ahhoz képest, hogy a gimiben pocsék voltam matekból, fizikából és kémiából. Sajnos a múltban történtek a családomban meg nem beszélhető dolgok, amiért az érettségit csak estis felnőttként tehettem le, így nagyon lecsúsztam attól, hogy művészeti főiskolára járhassak. Noxia meg azt váltotta valóra, amit nagyon szerettem volna. :'( Ami az életútját illeti, az már egyáltalán nem igaz rám. Ha nem is értem el azt, amit szerettem volna, szerencsére kiegyensúlyozottan helyt tudtam állni az életben, a karim viszont elérte, amit szeretett volna egész életében, de a mai napig kínszenved.

NÉV: A néven elég sokat gondolkodtam, az Olivia mindig is tetszett, pontosabban a Lia, Lily becézése. Viszont nagyon kedveltem az Ella nevet is. Végül második névkén a Gabriella- nál kötöttem ki. Szerintem ez egy nagyon szépen hangzó név és legalább számtalan módon lehet becézni is.
Próbáltam egyben olyan nevet választani ami illik a PB-re, így első ránézésre és ez szerintem sikerült. Így lett végül Olivia Gabriella a keresztneve. A sorrend igazából már csak azon múlott, hogyan hangzik jobban a vezetéknévvel együtt. A vezetéknév, azt volt a legegyszerűbb kiválasztani. Volt már az elképzelésemben pár angol családi név ami mindig is nagyon tetszett. Kiválasztottam egyet ami pont illik a két név mellé. Megszületett hát: Olivia Gabriella Stane.
AVATAR: Na talán ezt volt a legkönnyebb kiválasztani. Én sok mindenkivel ellentétben előbb választottam ki PB-t mint, hogy meglegyen a sztorija. Persze azért volt egy ötletem, hogy körülbelül, hogyan is képzelem el, de már eléggé hamar Lucy Hale-re esett a választásom. A színésznőt elég régóta megkedveltem, lévén a P.L.L. sorozatnak amit mindenki jól ismer. Ha meg nem, hát ajánlom, hogy nézze meg. :) Azért ő rá esett a választásom, mert amúgy se akartam erre a szerepre egy szőke, csini cicababát, akiért mindenki rajong. Persze legtöbbször csak a külseje miatt.. :) Inkább különlegeset, de szépet szerettem volna megformálni. Ez többé kevésbé sikerült.  
ELŐTÖRTÉNET: Az előtörténettel borzalmasan sokat kínlódtam és még most sem vagyok teljesen megelégedve vele. Többször újra írtam, formáltam és fűztem bele dolgokat. Persze mindezt elöször csak wordben, csak azután tettem fel az oldalra, mikor már úgy gondoltam megfelelő lett.
Nem akartam sablonos elmesélősen leírni az életét, ezért választottam a beszélgetős dolgot. Mintha egy nap Olivia csak leülne a nagynénjével beszélgetni és elmesélné, hogy miken ment keresztül. Így jött képbe Agatha néni. A történetét sok dologból raktam össze. Harry Pottertöl jött az, hogy mondjuk nem tudja Olivia, hogy varázsló. Az utazások és a költözések pedig csupán egy ötlet voltak, hogy ne legyen túl unalmas az egész. A csald tagjainak száma, meg mondhatom, hogy a sajtomból adódott. Az előtörténet egyéb része meg a saját elképzelésemből pattant ki. Nem akartam túl szívszomorító sztorit, hogy aztán mindenki megsajnálja és szánakozzon. Egy bátor, intelligens lányt akartam megformálni. Viszont nem olyan tudálékos, mint amilyen Hermione és nem annyira vakmerőt mint Harry. Talán emitt is került a Hugrabugba a leányzó. Jól van ez így :D
HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK:   Van egy pár hasonlóság közöttünk, de nem túl sok. Az például hasonlóság, hogy az alkatunk valamennyire hasonló. Hozzám képest egy kicsit túl  naiv a szentem, túlságosan hamar bedől mindenkinek, még ha nem is mondja, mutatja ki. Való igaz azért kimondja amit gondol és megvédi magát. De talán én még ennél is nagyszájúbb vagyok. Alapvetően úgy gondolom Oliviának vannak tulajdonságai amik a gyengéjévé válnak és vannak amik erősebbé teszik őt.

Név: Hát az úgy van, hogy becsületesen bevallom, nem én adtam neki. A sztorit talán Athalea tudja leginkább felvázolni honnan is jött az ötlet. Én már készen kaptam és kiegyeztem vele.  ;D

Avatar: Nos, ez is adott volt. Athalea ezer meg egy éve rágta a fülemet egy Jared Leto-kariért, amivel jóóóó sokáig várattam. Magam sem tudom miért. Igazából Jared annyira egyedi és sokrétű, hogy nehéz vállalkozásnak tűnt és hiába a többéves frpg-zés a hátam mögött, esküszöm féltem hogy nem ugrom meg a lécet. Végül azért én magam lepődtem meg a legjobban hogy mégis mennyire jól sikerült! ::)

Előtöri: Ugyan csak njk, de már annak a megírása során hamar egyértelművé vált hogy JK lesz. A mikort ne kérdezzétek. Maga a sztori nem is tudom honnan jött. Igazából mindig a PB fog meg, de itt nem így volt és Jared-et magamra kellett kb erőszakolnom. Emiatt ez nagyon nehéz volt. Nagyon sokat agyaltam, mit és hogy kellene, hogy jót hozzak ki belőle, és mivel pinterest a jó barátom, sokat kutakodtam is róla. Aztán kb megírta saját magát, de viccen kívül. Annyi volt vele a fix tény, hogy kellően elvontnak kell lennie, már csak Lea miatt is. De szabad kezet kaptam. Na az is challenge feladat volt hogy egy ’félőrültet’ játszon ki az ember szerintem.
Sokat segítettek Jared tetoválásai is a történetben.  Különlegesnek képzeltem a karaktert legalább annyira, mint magát az avialanyt. Szeretek átültetni dolgokat az eredeti meglévő anyagból a karakter életébe, akár kicsit megvariálva azt (erre a legtöbb karakteremnél van példa), de nála a leginkább szembeötlő/kiütköző mindez köszönhetőn a szimbólumoknak a karján és a hátán. Ügyes megoldással az idézet a mellkasán is köti őt más karakterhez, Rowle-ekhez ugyebár, szóval ez is számomra élvezetes volt. Van kapcsolat, nem csak vakvilágba megírt szösszenet. Talán maga a karaktercselekmény kidolgozottsága az, amit kifejezetten szeretek, ezért is írom szorgosan a kincsesét.

Hasonlóság/Különbség: Húha, fogós kérdés. Evidensen minden karakteremből van bennem. De hogy mennyi az sose tiszta. Taiden anno nyughatatlan, törtető lélek volt, talán ebben hasonlít rám. Aztán átformálódott a személyisége a sziget után evidensen. Én csak szeretnék ennyire kitartó és ennyire survivor típus lenni. Sztem két hónap után se beledöglöttem volna az egészbe. Azóta meg tárgyilagos, ritkán szól, keveset, de akkor sokat mondó tartalommal. A többi karakterem nagypofájúságához képest Taiden igazi felüdülés. Meg jó kb tőmondatokba írni vele 1,5 oldalt. xD

Név: nyilván nem mindennapian ostobán alliterál a karakter neve, de ez szándékolt. A Clayton Colton egy ősrégi ponyvafüzetben, egy western paródiában volt egy kétbalkezes pisztolyhős neve, gyermekkoromból visszamaradt emlék, de annyira gagyin hangzik, hogy imádom. Ugyanakkor akartam neki egy középső nevet, valami jópofát, ami nem töri el túlzottan az alliterácót. A Cuthbert a Heroes of Might and Magic játék egyik hősétől eredt aztán át, részemről tökéletesen beleillik a figurába.

Avatár alany: amint eldöntöttem, hogy egy fiatal, erősen túlsúlyos srác, egy súlyemelő lesz belőle, rá kellett jönnöm, nehéz fába vágtam a fejszémet, ugyanis nem dúskál Hollywood a testes gyermekszínészekben. Először is az eredet elképzelésről végül kitoltam a karaktert negyedikes helyett hatodikasnak, hogy fiatal felnőttek s beleférjenek, de sokkal előrébb nem voltam. Végül eszembe jutott a Wall Street farkasának csetlő-botló, részemről imádni való figurája, Jonah Hill. Tudtam, hogy a komikus régóta van a pályán és még ha mostanra igencsak ki is gyúrta magát, találtam róla ifjabb kor képeket. Nem volt kérdés utána ezzel a hajkoronával és ezzel a szelíd szempárral.

ET: nem titkoltan ez a karakter kb hat éve kezdett el készülgetni, egy másik HP oldalon, amiben picit más is volt a felállás és ahol egy professzort alakítottam. Éppen csak elkezdtem megírni Clayt, amikor az az oldal behalt, ő pedig feledésbe merült. Aztán a napokban véletlenül ráleltem annak a rég oldalnak a romjaira és eszembe jutott, elkapott az érzés, hogy de jó lenne valóban megcsinálni. Ezért kerestem egy aktív HP oldalt.
Clay esetében több dolog is vezérelt. Fixen tudtam, hogy egy kissé reménytelen, kissé esetlen figurát akarok összerakni, de rejtett lelki értékekkel. Mivel régi veteránja vagyok az frpg-nek fixen tudtam, sok olyan oldal van, ahol ha nem vonzó pofit teszel ki a karidnak, senki sem fog vele játszani, de próbált akartam tenni. Elvetettem a megszokott Adonisz/macsó vonalat és olyasmiben gondolkodtam, ami sokkal átlagosabb és jobban megy az esetlen figura koncepcióhoz. Így lett kövér, önbizalomhiányos fiú belőle az alkotói fázis alatt, majd erre rakódtak szépen a rétegek. Olyan figurát akartam, akiben van potenciál a humoros játékhoz (a külseje, a félénksége, a plátó szerelem Everdean tanárnő felé, a vágya a szerelemre miközben ő esélyesen az életben nem fog becsajozni, az evés problémái, stb, stb) ugyanakkor van mélysége is a karakternek, rejtett értékei, amiket maga sem lát (lásd az ostrom, a gyermekszeretet, a belülről fakadó kedvesség). Aztán miután ez meg volt agyilag csiszolgattam, hogy emberi, hibákkal és erényekkel teli fú legyen belőle, ne egy két dimenziós képregényfigura a megmosolyogtató, cuki bohóc kategória, hanem alkalmas legyen emberibb játékra s. Így született meg Clay.

Párhuzamos életrajzok: akárcsak Clay, én magam is elég túlsúlyos vagyok és én is átestem az iskolai vegzáláson, de engem közel sem roppantott meg annyira mint őt. Nekem is voltak ifjú koromban önbizalom béli nehézségeim a másik nemmel, de nem ennyire drasztikusan gátlásosan, mint neki. Én is szeretem a gyerekeket. Meg a hasamat. :D Meg persze 15 évesen én is voltam plátóilag szerelmes egy tanárnőmbe, mondjuk ezen sok kamasz kölyök átesik. :)
Ugyanakkor nekem sokkal jobb volt a kapcsolatom néhai édesanyámmal, nincs ennyire komoly sportolói múltam, sokkal nyitottabb, társaságibb ember vagyok Triple C-nél és azt hiszem bőven nincs sajnos annyi belső kitartásom mint neki. Viszont mindketten tudunk magunkon nevetni és mindketten konfliktuskerülő alkatok vagyunk.
Bizonyos szempontból kapott néhányat a saját tulajdonságomból a figura, amelyeket felnagyítottam és eltúloztam, általában a lehetséges humorforrás kedvéért.
Óh igen, és bár mindig szerettem volna, nekem sajnos nincs tesóm.

NÉV: A Charlie név adott volt. Régóta szerettem volna egy karaktert így elnevezni. Az Oswin volt a lehetőségek közül a legjobb, ami kapcsolódott hozzá. Charlie második neve Johan, ami viszont egy cseh név és a származását is szerettem volhna kicsit megjeleníteni abba, ahogyan az anyukája elnevezte. Szóval igazából majdhogynem teljesen véletlenszerűen alakult ki ez a névcsoport. Nem volt különösebb miértje, egyszerűen csak tetszett a Charlie név, aranyosnak találom. A többit pedig ez vonzotta magához.

AVATAR: Ezer éve akartam Timothée Chalamet arcával egy karaktert. Nem ő volt Charlie első arca, de azt hiszem ő illik a legjobban hozzá. Az előző nem volt annyira szerencsés, kicsit zavart, hogy szőke haja van.

ELŐTÖRI: Nem volt korábban vérfarkas karakterem, ezért szerettem volna ezt a vonalat megjeleníteni. Ebbe pedig szerettem volna belevinni azt is, hogy kicsit ez a közép-kelet-európai vonal jelenjen meg. Így hát az apját választottam arra, hogy vigye bele a bajba. A következményeket, hogy vérfarkas legyen, nem akartam azonnal az előtörténetbe megjeleníteni, így nem kapott helyett benne még az átváltozása, megharapása. Ez a játéktéren történt meg nem rég.
A másik elem, amit szerettem volna mindenképpen beleszőni az a zene iránti rajongás. Éppen egy együttesről néztem egy dokumentumfilm sorozatot, mikor jött az ihlet. Ráadásul a Walpurgis lányairól is akkoriban olvastam valamit és érdekesnek találtam annak a lehetőségét, hogy a Roxfortban legyen egy banda. Persze jobb lenne még bőségesebben kijátszani... akit érdekel nézze meg a keresettemet (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,14217.msg94366.html#msg94366).  ;)

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Nem gondolkodtam még ezen. Nem hiszem, hogy sok hasonlóság van bennünk, bár talán a határozottságunk hasonló Charlie-val. A korkülönbség miatt viszont nem hiszem, hogy ennél bőségesebb közös vonás lenne vele. Sosem hittem azt, hogy menő a cigizés, vagy a lányok/fiúk hülyítése. De talán éppen ezért, egészen ügyesen bánok a sráccal, így a 3. visszatérése alkalmával. Nekem ezek a dolgok mind-mind újdonságok és ettől izgalmasak.

NÉV: Elizabeth. Akkoriban éppen ismét a Kisasszonyokat olvastam, és mindig is tetszett hogy Bethnek lehet becézni. Elegánsnak, nőiesnek és finomnak érzem, így nem gondolkodtam rajta túl sokáig. Családnévnek is valami lágy hangzásút szerettem volna, és Audrey Hepburn után megszületett Elizabeth Hepburn.

AVATAR: Mindenképpen vörös hajúnak képzeltem el, és már kiszúrtam Abigailt a chilling adventures of sabrinában. AZtán szerepelt a The winx sagában, és ott már biztos voltam benne, hogy ő lesz az arca.

ELŐTÖRI: Röviden tömören: Nos, Beth a főkarim, az első itteni karakterem, és ő hasonlít rám a legjobban. AZ előtörténetben is szerepelnek dolgok, amiket a saját életemből merítettem, mint például Beth édesapját. Sokszor szerettem volna magam is eltüntetni az apám, sokszor voltam tehetetlen fültanú a részeg vitáknál. Aztán az én szüleim is elváltak. A többi karakteremhez képest Beth ET-je sokkal személyesebb. Talán ezért is kötődöm hozzá nagyon.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Beth én vagyok. Az ízlése, a gondolatai, a humora/igen is van neki/ :D, én vagyok. A játékaim során is vele írok a legkönnyebben, mert vele simán magamat adom. Ahogy a szerelmet keresi, de rájön, hogy nem tudja, hogyan kell kezelni, mert zavarba jön tőle. A furasága, az elvarázsoltsága, és a mások felé való nyitottsága, elfogadása. Amiben különbözünk...nem tudok rajzolni. Festegetni próbáltam egyszerűbeket a karantén alatt, de béna vagyok, ez van. :D

Név:  Valami különlegesebb nevet akartam, mint a James, vagy a Josh. Valamit, ami frappáns, rövid, könnyen megjegyezthető. Aztán Jött a Gilmore Girslből Fynn, és voilá, így lett Fynn is Fynn. :D Vezetéknév. Keresgéltem kicsit a neten. Alice Kytelert 1931ben megvádolték azzal, hogy férjeit megmérgezte. Az első ír nő, akit boszorkánysággal vádolnak. És itt képbe is jön az előtöri is.

Avatar: Nos hát...13 éves korom óta eszem vesztem a pasiért. Amikor ment a Lost, már akkor ott virított tini szobámban a plakátja. Aztán ugye a jó öreg Vámpírnaplók. Ian Somerhalder egy félisten. Ennyi. :D Még most is.  

Előtöri:  Amikor a családnevelet keresgéltem, akkor jött a bájital és a méregkeverő ötlet. Legyen aranyvérű, akkor legyen kb annyi idős, mint most én. Legyen egy lány tesója, akit védelmez, mert azért az gondsokodó, és menő. Azt akartam, hogy legyen meg benne a sötétség is, de később rajzolódjon ki a jó benne. Szeretném majd a testvér szálat is kirajzolni, behozni Alizont, mert nagyon meghatározó Fynn személyiségében. Kiséé talán túl szoros is a kapcsolatuk, azért váltak el egy időre.

Hasonlóságok-különbségek: Hmmm...Hasonlóságok. Szeretek flörtölni. Akkor is, ha nincs vele célom. Jól esik, nő tőle az önbizalmam, és..egyszerűen jó. Persze nem kell itt nagy csábításokra gondolni, tényleg csak kis flörtre. Külsőre sötét hajam és kék szemem van, de én nem vagyok egy edzőtermes valaki :D Különbözőség: Azt hiszem, az összes többi. :D

NÉV: A nevemet az Enola Holmesból csentem. Megtetszett, meg az anagramma vonal is, mert ha kicsit összekevered a betűket, kijön belőle, hogy: Alone, ami ugye teljesen illik a karimra. :) A Hemmings meg jött vele, az csak úgy random jutott az eszembe.

AVATAR: Valami nagyon vékony arcot akartam, és Emily régóta nagy kedvencem, használtam is már, így most leporoltam, mert úgy gondolom, hozzá tökéletes. Bár itt azért lehet kicsit az avira írtam a karit, mert mikor beregeltem, abban voltam biztos, hogy diák lesz és hogy ő lesz az arca.

ELŐTÖRI: Elsősorban valami célt akartam, ami túlmutat azon, hogy vészeljük át a sulit, ezért lett apuka olyan, amilyen. Magától szerintem sose szakadna el a családjától, de így, hogy mondhatni bele van kényszerítve abba, hogy lépjen, ha normális életet akar, így van ok és okozat. Direkt nem egy full gazdag karit alkottam, bár tény és való, nekik is megvan a szépségük. Nyilván szempont volt, hogy első kari, még azért meg kell ismernem az oldalt, a tagokat, látni, hogy mi az amiből még lehet építkezni, ezt így vendégként, nulla kontakt nélkül nehéz felmérni, így nem is akartam valami sok csavaros, kacifántos karaktert. A másik, hogy szeretem ha játékok közben fejlődik a karakter, és szép lassan épül fel a hatások miatt, amik érik, és szeretnék is minél többet játszani, szóval társkompatibilisnek is kellett lennie. Nekem nagyon rossz érzés, ha valakivel tök szívesen játszanék, de sehogy se tudok, mert összeegyezhetetlen a karakteremmel.
A tragikus családi háttér meg szerintem egy olyan "klisé" ami örökké menő marad, bárhogy is nézzük. Olvasgattam már mások etjét is - már karialkotás után -, és egyszerűen imádom, mennyire kreatívan meg tudják ezt oldani mások.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Én sose voltam, és sose leszek olyan stréber, mint Enola, ez biztos xD Jellemben van hasonlóság, én is nehezen építek kapcsolatokat, meg - bár határozottan fejlődő tendenciát mutatok - nagyon nehezen megy a kezdeményezés.