Roxfort RPG

Alapok
jelszó || "It's So Fluffy"
teljes név || Dakota Paloma Bourgh
becenév || Dakota
nem || nő
születési hely, idő || 1981. május 27. Matlock, Anglia
horoszkóp || ikrek
kor || 17
vér || félvér
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
évfolyam || hatodik


A múlt
  Lenyomtam a nehéz fa ajtó kilincsét, majd nagy levegőt vettem és beléptem a szobába. Végignéztem a halvány barackszín, nyomott mintás falon, a gyönyörű, hozzá illő baldachinos ágyon, a többi sötét bútoron, és a játékaimon. Lizzy, a szöszke porcelánbaba búsan nézett rám az oldalsó falra szerelt polcról. Aki rendet tett a szobámban, nem tudhatta, hogy gyűlöli a magányt…
  Utazótáskámat ledobtam az ajtó mellé, ott állt már az iskolai ládám is, valaki bizonyára felhozta, amíg anyuval beszélgettünk. Levettem Lizzyt a polcról és átvittem az ágyam melletti kisszekrényhez. Ott már várt rá Mackó Úr, és a szép balerina Seraphin. Amint leraktam, arcára mosoly ült. Elvarázsolt baba…

  Kopogtak a nyitott ajtón. Mrs. Bauer lépett be, a nevelőnőnk. Akkor végzett a Roxforton, amikor mi születtünk. Még azon a nyáron alkalmazták. Azóta természetes férjhez ment, és most már csak a nyári szüneteket tölti velünk.
Némán legyintett a varázspálcájával, mire a ládám elkezdte kipakolni magát.
-   Na, mi az Dakota? Eltökélted, hogy néma duzzogásban töltöd el itt az időt? Kérlek drágám, ez csak két hét, aztán utazunk Amerikába!
Széles mosolya hamar lehervadt az arcáról, mikor látta, hogy némán, érdektelenül hátravetem magam a gyönyörűen megvetett ágyamra. Szemem sarkából láttam, ahogy a pakolást befejezve kilép az ajtón. Végre teljesen átadhatom magam az önsajnálatnak… Vagy mégsem. Kopogás nélkül bevágták az ajtót.
-   Idenézz, mit találtam! Ez valójában a tied, nem is tudom, hogy kerülhetett hozzám! – Ikertestvérem lehuppant mellém. Két kezét magasba emelte, hogy hanyatt fekve is jól lássuk, mit hozott. Azonnal felismertem a díszes borítóról és cikornyás betűkről; Képes Naplóm. Kivettem Jada kezéből, hasra fordultam és fellapoztam az első oldalt.
  A két szomszédos kép beállítása szinte egyforma volt, de míg az egyiken álló család mozgolódott, integetett és mosolygott, addig a másikat fogságba ejtette a mugli fotók mozdulatlansága. Ez utóbbin a középső fiúgyermek, édesapám. Nem voltak túl gazdagok, de mindennél jobban szerették egymást és ez boldoggá tette őket. Apám tehetséges kosárlabdázó volt. Ezt hamar kamatoztatta és híres sportolóvá vált. Ma kitűnő üzletemberként, kosárlabda egyesületet vezet, de még mindig féltő szeretettel csüng szerettein. Pontosan ezért is nézzük el neki élete legnagyobb hibáját… anyát.
  A másik fotón három fiúgyermek integet és vigyorog, az egyik néha-néha meghúzza a középen álldogáló kislány göndör fürtjeit. Anya családja nagybecsű tagjai voltak a varázslótársadalomnak. Nem rendelkeztek a leghíresebb felmenőkkel és nem voltak aranyvérűek sem, de tehetségesek voltak, és ezt bőségesen ki is használták. Anyám, mivel egy szem leánygyermek volt, kissé el lett kényeztetve. Örültek a kviddicsben elért sikereinek és nem foglalkoztak egyéb kicsapongásaival…

Lapoztam egyet.
-   Te tudod, melyikünk melyik? – Kérdezte Jada, miközben a képen látható két csecsemőre mutatott.
-   Én vagyok apa ölében.
-   Biztos? – Emelte közelebb arcához a képet.
-   Egészen biztos. Nem emlékszel? Anya kijelentette, hogy mivel te hasonlítasz rá jobban, téged kíván pártfogásába venni.
-   De. Igen. Szörnyű, hogy már a születésünk napján azon civakodtak melyikünket ki nevelje fel.
  Lássuk be, valóban nem volt egy könnyű menet. Szüleink kapcsolata, apa részéről egy aprócska hiba, anya részéről pedig újabb kicsapongás, egy kaland. Meghódított egy mugli hírességet, majd nem lévén eléggé óvatos, teherbe esett. Apa örült a kis trónörökösöknek, anya pedig beletörődött. Összeházasodtak, hogy születésünk törvényes keretek között történjen, de pár hónapra rá el is váltak.
  Ekkor jött a képbe Mrs. Bauer (az akkori Miss Clayton) és ekkor kezdődött ingázó életmódunk.
  A következő oldalakon a különböző utazásainkon készült fényképek kaptak helyet. Apa révén, sokféle vidéken jártunk, Mrs. Bauer pedig megmutatta mindezeknek a mágikus oldalát is. Az én kedvenceim az indiánok voltak a maguk különleges kultúrájával, szokásaikkal és legendáikkal. Oda is lapoztam az ott készült fotókhoz. Több is belekerült az albumba, mert szinte minden évben elmentünk. Náluk kezdtem ugyanis először érdeklődést mutatni a mágia iránt. Sokat segédkeztem a Sámánasszonynál és játszottam a törzsbéli gyermekekkel, akiket az angoloktól eltérően nem béklyóztak meg a kiskorúsági törvények.

Jada lapozott.
  Mindkettőnk szeme könnybe lábadt. Az amerikai mugli barátainkat ábrázolta.
  Úgymond Kaliforniában kezdtük az életünket, hiszen anya sosem ért rá így, amint tehette lepasszolt apunak. Nála nőttünk fel, csak a Roxfort miatt költöztünk vissza Angliába.
  Apunál, abban a tengerparti kis utcában sok-sok gyermek élt. Azonnal megszerettem a szőke, kék szemű Thomast. És ez azóta sincs másképp. Hiába látom keveset, a mai napig ő a legjobb barátom…
  Ezen a képen nagyjából kilenc évesek lehettünk. A már akkor is jó magas srác hanyagul átvetette vállamon a karját, másik kezével pedig Jadát ölelte magához.
  A másik oldalon újabb kép. Alatta felirat: Jada és Dakota tizenharmadik születésnapja. Egy kosárpályán készült. Amíg nem jártunk a Roxfortba, mi is játszottunk. Óriási tehettségem volt hozzá, mindenki ezt mondta, de persze a varázslóvilág mindent megbolygatott… A szokásos nyári kosárgálát pont a szülinapunkra szervezték, így ott köszöntöttek fel minket. Thomas engem ölelgetett. Jada legjobb barátnőjének Weekonak a kezét fogta. Mögöttük a török származású Garrad ikrek vigyorogtak, mellettük a másik jó barátom, a mindig szolid, kedves és nyugodt Kike állt.
  Tőle kaptam ezt a naplót, hogy mindig emlékezzek minden fontos pillanatra, és, ami a legfőbb, hogy emlékezzek őrá… Halála nem volt hirtelen, de lélekben felkészülni az eljövendő rosszra, tán még nehezebb, mint egyszerűen csak beletörődni a múltba.
Becsuktam a könyvet.
-   Azért a Roxfort sem olyan rossz! – jelentette ki Jada és ismét a hátára fordult.
-   Ja… elsőben mindenki tiszta para volt a baziliszkusztól. Másodikban jöttek a rémes dementorok…
-   És a barátaink? Most úgy sorolod fel, mintha csak rossz történt volna! De Mennyit nevettünk Geben a vacsoráknál… és a csínytevések órán… na és Umbridge!

Kopogtak. Mrs. Bauer ismét belépett.
-   Kész a vacsora! Gyertek kérlek! – Nővérem azonnal felpattant. Én komótosan felültem.
 Kezembe vettem a könyvet, majd beraktam a kincseimet őrző fiókba. Ott volt néhány iskolai csecsebecse, és egy bekeretezett kép, amin a Roxfort Expressz előtt vigyorgunk gólyaként.
Azóta mennyi mindenen mentünk keresztül… és valószínűleg negyed annyin se, mint Harry  Potter.
Nagyszájúak vagyunk. Igen. És tudunk gonoszkodni. De amikor igazán szükség volt rá, úgy érzem megtettünk mindent a társainkért. Ez az év a főinspektor és a különítménye miatt borzalmas volt. De a mostani, háborús körülmények között a következőtől sem várhatunk semmi jót.
Újra a képre néztem és elmosolyodtam.
  Akkor alig bírtam eltitkolni a félelmem, úgy remegtem. De Jada megfogta a kezem, és magabiztosan fellépett a vonatra. Tudtam, hogyha ő mellettem áll, minden rendben lesz. Ez a mai napig így van. Mondanám, hogy másra nincs is szükségem… de az nem volna igaz. A barátaim, akár muglik, akár varázslók. Na, ők még kellenek!


Jellem
   Dakota tipikus iker jegy. Amolyan kettős természetű. Hangulata változékony és megjósolhatatlan. Egyszerre barátságos, segítőkész lány és fellengző modorú kiskirálynő.  Igen mozgékony, gyors és éles eszű. Viszont szeszélyes, sok minden érdekli, ami miatt felületes, hamar más tevékenység után néz. Legfontosabb tulajdonságai a kreativitás, a kalandvágy és a kíváncsiság. Ez utóbbi miatt gyakran tolakodó és tapintatlan. A diákok többsége tipikus amerikainak tartja őt, mert rendkívül jó beszélő készsége és gyors észjárása miatt jó irányító, amolyan méhkirálynő típus. Néha kicsit makacs és dirigens, de az életét kockáztatná egy-egy jó barátért. Nehezen kiismerhető, de a barátai tudják, hogy a felszín mögött igen érzékeny szív lapul.
Erősség ||   éles eszű, sokoldalú, mozgékony
Gyengeség ||   felületes, meggyőzhetetlen, hullámzó kedélyű


Apróságok
mindig
 mindenféle mugli sport
csokoládé
rajzolgatás
történetmesélés
testvér
utazás
felfedezés
Nagyon szeret kosárlabdázni és a természetben járni-kelni, új dolgokat megismerni és felfedezni. A számára érdekes dolgokat lejegyzi, lerajzolja és ha megteheti le is fényképezi. Ezeket később egy képes naplóban összegyűjti.


Család




Külsőségek


Tudás



Szerepjáték példa


Egyéb