Roxfort RPG

~Barom.~ Cenzúrázott gondolat mr. Dreenmantől (ritka pillanatok egyike). De hát teljesen jogos az idegességem, hisz azok a hülye griffendélesek, miért a folyosón csoportosulnak, lehetőleg helyet sem hagyva a kényelmes áthaladásra. Na jó ez nem igaz, hisz könnyen átslisszanhattam volna, ha kicsit kitérek jobbra, de biztos voltam benne, hogy mindenkinek sokkal jobb lesz, ha kicsit meglököm a nagy hévvel, és rendkívül irritáló gesztusokkal, saját maga fenomenálisságáról magyarázó Bakert. Aki először csak megdöbbent, hogy te jó ég, valaki hozzámért, aztán lassan bekapcsolt az agya is, és valami óvodás szintű sértést vágott a fejemhez. A lányok elengedtek néhány műröhögést, a fiúk pedig szolidaritásból mosolyogtak, de hát be kell vallania, hogy akármennyire otthon van az infantilis beszólások terén ez még tőle is rendkívül gyenge volt. Egy pillanatra megálltam, és féloldalasan feléjük fordultam.
- Néha nem féltékeny a segged arra a sok szarra, ami kijön a szádon? Hm? - szolidaritásból nem nevettek hangosan, szerencséjük, mert rohadtul nem vicces, hogy ilyen marhák rontják el az egész világot, a félelmetesen alacsony intelligenciahányadosukkal. Most komolyan! Van egy csomó pénzük, akkor fizessenek valami dadust, akinek először megsúgja a dolgokat, amit ki akar mondani, az pedig visszasúgja, hogy mit mondjon inkább, ha nem szeretne teljesen idiótának tűnni. Lényegtelen Errol. Kicsit megnyugodsz, és a célra koncentrálsz. Első leágazásnál jobbra, harmadik ajtó, az a sötétbarna. Te jó ég mennyi csodálatos dolog lehet mögötte! El se tudom képzelni eddig miért nem fedeztem fel magamnak azt a csodás szentélyt! Azt hiszem mégiscsak látom valami hasznát Friccsnek. Gúnyos mosoly jelent meg arcomon, a szembejövőkén meg ijedtség, és láttam, ahogy elkönyvelnek hülye őrültnek, és szívesebben látnának a Mungóban, mint maguk között. De hát ez van, én is elviselem... öö próbálom elviselni, hogy hülyék, szóval lehetnének sokkal empatikusabbak is ennél. Ehh. Most egy elfojtott nevetés is kiszaladt, amire válaszul, néhány félős rámmutogatás. Ezt viszont tényleg képtelen vagyok megérteni. Hisz mind a ketten tisztában vagyunk, hogy agyalágyultnak tart, akkor miért nem vállalja fel a véleményét? Na jó ez teljesen lényegtelen. Ami lényeges az az, hogy öt lépéssel elhagytam az ajtót, és még  csak rá sem néztem. Teljesen szándékosan tettem persze. Lopva átlesek a vállam fölött és...teljes siker! Üres a folyosó. Nem is tétovázok, gyorsan odarohanok, pálcámmal kinyitom a zárat, majd besurranok a csodák birodalmába.
- Beszarás... - érzem, ahogy kikeredik a szemem és a szám is nyitva marad. Rendkívül hülyén nézhetek ki, de a csodálkozás erősebb, mint az önkontroll, és hát mi a brontért ne csodálkozhatnék, ha itt egy halom kacat van, amik között mindenképp akadhatok néhány értékes dologra is. Na akkor mit is tudunk? Egy tetemesebb részük a Weasley termékek valószínűleg, még nagyobb halmaz lehet a mugli dolgoké... Fényképezőgép! Vissza a gondolatmenethez. Kell lennie pár apró varázstárgynak is, amik látszólag semmire jók, de én biztos tudnám valami elmés dologra használni őket. Nézzük csak...
- Invito... hm. - az ige abbamaradt a felénél, mert fogalmam sem volt, hogy mit is akarok. Valószínűleg az lenne a legegyszerűbb, ha kiválasztanék random egy halmot, és abban keresgélnék, hátha találok valami jót, vagy pedig eszembe jut valami. - Hm. - A vessző visszakerült a zsebembe, és lendületet véve ugrottam egy nagyot, egyenesen rá egy kupacra, ami rohadt rossz tervnek bizonyult, mert mindenféle azonosíthatatlan tárgy kezdett el nyomni, felettébb kellemetlen pillanatokat okozva, valamint meg is vágott valami éles, felszakítva a farmeromat a combjánál. Ki az a hülye, aki tok nélkül tesz le egy vadászkést... Egy gyönyörű vadászkést csontmarkolattal, benne egy faragott mamuttal... Ez az enyém lesz.