Cím: Legendás Lények Gondozása Írta: Mrs. Norris - 2012. 05. 27. - 10:12:09 Az eddigi legendás lények gondozása órák anyaga. Cím: Augurey Írta: Mrs. Norris - 2012. 10. 04. - 12:20:55 Augurey Évfolyam: Negyedév Tanár(nő): Blaise Dragonheart (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php?action=profile;u=32) Játék: Itt! (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,293.msg6112.html#msg6112) Cím: Diricawl Írta: Mrs. Norris - 2012. 10. 04. - 12:25:35 Diricawl Évfolyam: Negyedév Tanár(nő): Blaise Dragonheart (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php?action=profile;u=32) Játék: Itt! (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,293.msg7568.html#msg7568) Cím: Viharkő Írta: Mrs. Norris - 2012. 10. 04. - 12:52:14 Viharkő Évfolyam: Hatodév Tanár(nő): Lupus W. Kroll (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php?action=profile;u=1496) Játék: Itt! (http://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,3837.msg51683.html#msg51683) Körülbelül százévente születik egy példány egy főnix és egy egyszarvú nászából. Ezt a világon eddig csak egyetlen egy ember figyelte meg. Egy mongol varázsló, bizonyos Dobun-mergen Koricsar. Több mint hatvan évig ült egy főnix fészke közelében s várta a megfelelő alkalmat. Leírása szerint a főnix választotta ki az egyszarvút, s vezette oda a fészkéhez, majd – a fordítás itt kissé elbizonytalanodik – eggyé váltak. Dobun-mergen arról számolt be, hogy mindent elöntött a fény, s a melegség. Azt mondta, hogy kedve lett volna meghalni, mert tudta, hogy biztonságban lett volna. A nászból csak egy tojás marad meg, mikor véget ér az egész. Az egyszarvú és a főnix is eltűnik. Hogy miért, vagy hová? Azt csak a mágia tudja. Mint azt tudjuk, mindkét lény valami fantasztikusan erős mágiával rendelkezik. Olyan területe ez a legendás állatok tanulmányozásának, ahol csak tapogatózunk. Szinte alig tudunk valamit róluk. Ebben a megmaradt tojásban található ez a kristály. Eddig csupán ötöt találtak. Közülük kettőt itt Angliában. A Viharkő hihetetlenül egyszerű, de nagyszerű elven működik. Gyógyít. De nem a testi, hanem a lelki sebeket. Kitűnő antidepresszáns, és stressz oldó. Emellett valami bámulatos nyugtató hatással bír. Ha sokáig tartanátok a kezetekben, extázisba kerülnétek. Vannak olyan lelki sérülések, melyet nem gyógyít be az idő sem. Amikor csak állunk a szobánkban, az ablaknál, s farkasszemet nézünk az odakint tomboló sötétséggel. Nem tudunk mit kezdeni ellene. A Viharkő begyógyítja a sebeket. A kristálynak emellett van még egy képessége. Egyetlenegyszer, de csak egyszer. El lehet felezni. S mindkét darab visszaalakul az eredeti formájára." Cím: A Leprikónokról Írta: Mrs. Norris - 2014. 10. 26. - 00:56:00 LEPRIKÓN (más néven ír manó) M. M. osztály: XXX A leprikónok értelmesebbek a tündéreknél, s jóindulatúbak az impeknél, a pixiknél vagy épp a doxyknál - de azért pajkos kis bestiák. Kizárólag Írországban fordulnak elő. Színük zöld, magasságuk kb. 15 cm. Kezdetleges ruhájukat levelekből készítik. Képesek az emberi beszédre - ezzel egyedül állnak az „aprónépbe” tartozó fajok között -, de sosem kérvényezték, hogy vegyék fel őket az értelmes lények sorába. A leprikón elevenszülő. Erdőkben, illetve erdős vidékeken él, de szereti felhívni magára a muglik figyelmét, ennek következtében majdnem olyan gyakori figura a mugli gyermekirodalomban, mint a tündér. Az aranyhoz megtévesztésig hasonló anyagot termel, ami néhány óra múlva eltűnik - ezt roppant szórakoztatónak tartja. (Én nem R.W.) Levelekkel táplálkozik, s bár megrögzött csínytevő hírében áll, nem tudunk róla, hogy valaha is súlyos kárt vagy maradandó sérülést okozott volna bárkinek. Megjelenés A leprikónok külseje eltér a muglimesékből ismert töpörödött emberek alakjától. Bár emberszabású, apró termetű lények, akik képesek a nyelvünkön beszélni tisztán kivehető az aprónépekre (pl.: doxyk és tündérmanók) jellemző vonások alakjukból, ami miatt még kifolyt szemgolyóval sem lehet Őket összetéveszteni egy lezsugorított emberrel. Végtagjaik általában hosszúkásak bőrszínűk pedig a zöld különböző árnyalatában játszik – főleg adott törzstől függ hogy éppen inkább fű- vagy fenyő zöld. Szőrzetük – már ha van – élénk vörös, sok esetben egyenesen piros. Ruháikat általában levelekből varrják – ám ez nem általánosítható, ugyanis azon törzsek, melyek közelebb kerültek a mugli falukhoz idővel elkezdtek maguknak állatok bőréből, szőrméjéből varrni – a továbbiakba ezeket a leprikón csoportokat Airgedra (azaz pénz) manóknak nevezzük. Kultúra és mágia Hogyha a leprikón kultúráról beszélünk két nagy csoportra kell osztanunk őket, a már említett Airgedra/pénzmanók- és a Ór/aranymanók családjaira. Az „eredeti” leprikónok az úgynevezett aranymanók voltak. Szeretnek magukról úgy beszélni, mint a természet szülöttei. Általában elhagyatott réteken és erdőkben élnek, különösen kedvelik az olyan vidékeket, ahol sok a csapadék – innen ered az a mítosz is, hogy a szivárvány végén találni rájuk. Az aranymanók törzsei kommunaszerű közösségeket alkotnak. Egymástól független még is egymást segítő társadalom mintáját adják, így gyakori hogy egy-egy család több száz méterre is élhet egymástól – ez az Ő méretüket tekintve elég nagy távolság. Táplálkozásuk csak zöldségekre és gyümölcsökre specializálódott és az állatok meggyilkolását, elfogyasztását vagy bárminemű felhasználását szigorúan megvetik, aki ehhez folyamodik száműzik is társadalmukból. Szokásaik és ünnepeik egyeznek a muglik számára is ismert ősi germán/skandináv mitológiával, mely érintetlenül maradt az emberi társadalom vallásformálódása ellenére is. Mágiájuk ősi és nyers. Bár lebegni, gyógyítani és a fényekkel játszani képesek az elemek manipulálása, hoppanálás és a mágia egyéb letisztult formáit nem ismerik. Az 1100-as években volt törekvés arra, hogy a pénzmanó testvéreik megismertessék velük saját mágiájukat, az Órok igen elutasítóak voltak. Varázserejük legjellegzetesebb formája – melyről világhírűek a leprikónok – egy aranyszerű anyag megidézésében rejlik. Az Órok ezzel az anyaggal képesek gyógyítani, tüzet szítani és vizet fakasztani illetve legendáik szerint, hogyha veszély fenyegeti őket az „istenek könnye” megszilárdul és fegyvert kovácsolnak belőle. Arról, hogy erre képesek lennének és hogy az a fegyver milyen erős lenne nem készült még írásos feljegyzés. A pénzmanókhoz azon leprikón törzseket soroljuk, akik emberi falvak, esetenként városok határában telepedtek le. Kultúrájukból vallásukon kívül abszolút kivesztek a régi értékek. Bár állatokat Ők sem ölnek, nem félnek egereket befogni szekereik húzására, megnyúzni a halott állatokat és sok faluban elterjedt a döghús evése is. Társadalmi berendezkedésük abszolút tükrözi a középkori mugli falukat, szinte minden esetben választanak maguknak vezetőt is és szorosan egymás mellett élnek. Ősi erejüket elvesztették, így nem képesek a levitációra illetve aranyukból is csak pénzérméket „szőnek”, amivel a közelükben élő embereket és koboldokat tévesztik meg. Ezzel ellentétben sikerült elsajátítaniuk a hoppanálást illetve kisebb bűbájokat – nagy részüket a házimanóktól tanulták el, akiket rendszeresen vertek át pénzükkel, hogy eladják nekik volt gazdáik portékáját, mellyel később a koboldokkal vagy más varázslókkal üzleteltek. A Varázstitok alaptörvény bevezetése óta a pénzmanók sokkal inkább szorulnak rezervátumi segítségre mint testvéreik. Bár falvaik önfenntartók, már nem tudnak kereskedni és éppen ezért kultúrájuk az utóbbi száz évben igen nagy változásokon megy keresztül. Sokuk megpróbált visszaköltözni az Órok földjére, de azok megvetették és kitaszították őket. Az 1950-es években elindult az úgynevezett Airgedra diaszpóra, vagyis hogy az ember közeli pénzmanók egész falujukat áttelepítve, rezervátumi területekre költöztek. Ennek köszönhetően jelenleg Írországban három mágusok által szigorúan védett terület van, ahol egymás hegyén-hátán élnek a pénzmanó törzsek falvaikban.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |