Roxfort RPG

  A leprikónok külseje eltér a muglimesékből ismert töpörödött emberek alakjától. Bár emberszabású, apró termetű lények, akik képesek a nyelvünkön beszélni tisztán kivehető az aprónépekre (pl.: doxyk és tündérmanók) jellemző vonások alakjukból, ami miatt még kifolyt szemgolyóval sem lehet Őket összetéveszteni egy lezsugorított emberrel. Végtagjaik általában hosszúkásak bőrszínűk pedig a zöld különböző árnyalatában játszik – főleg adott törzstől függ hogy éppen inkább fű- vagy fenyő zöld. Szőrzetük – már ha van – élénk vörös, sok esetben egyenesen piros. Ruháikat általában levelekből varrják – ám ez nem általánosítható, ugyanis azon törzsek, melyek közelebb kerültek a mugli falukhoz idővel elkezdtek maguknak állatok bőréből, szőrméjéből varrni – a továbbiakba ezeket a leprikón csoportokat Airgedra (azaz pénz) manóknak nevezzük.

  Hogyha a leprikón kultúráról beszélünk két nagy csoportra kell osztanunk őket, a már említett Airgedra/pénzmanók- és a Ór/aranymanók családjaira.


   Az „eredeti” leprikónok az úgynevezett aranymanók voltak. Szeretnek magukról úgy beszélni, mint a természet szülöttei. Általában elhagyatott réteken és erdőkben élnek, különösen kedvelik az olyan vidékeket, ahol sok a csapadék – innen ered az a mítosz is, hogy a szivárvány végén találni rájuk.
   Az aranymanók törzsei kommunaszerű közösségeket alkotnak. Egymástól független még is egymást segítő társadalom mintáját adják, így gyakori hogy egy-egy család több száz méterre is élhet egymástól – ez az Ő méretüket tekintve elég nagy távolság. Táplálkozásuk csak zöldségekre és gyümölcsökre specializálódott és az állatok meggyilkolását, elfogyasztását vagy bárminemű felhasználását szigorúan megvetik, aki ehhez folyamodik száműzik is társadalmukból.
   Szokásaik és ünnepeik egyeznek a muglik számára is ismert ősi germán/skandináv mitológiával, mely érintetlenül maradt az emberi társadalom vallásformálódása ellenére is.
   Mágiájuk ősi és nyers. Bár lebegni, gyógyítani és a fényekkel játszani képesek az elemek manipulálása, hoppanálás és a mágia egyéb letisztult formáit nem ismerik. Az 1100-as években volt törekvés arra, hogy a pénzmanó testvéreik megismertessék velük saját mágiájukat, az Órok igen elutasítóak voltak.
   Varázserejük legjellegzetesebb formája – melyről világhírűek a leprikónok – egy aranyszerű anyag megidézésében rejlik. Az Órok ezzel az anyaggal képesek gyógyítani, tüzet szítani és vizet fakasztani illetve legendáik szerint, hogyha veszély fenyegeti őket az „istenek könnye” megszilárdul és fegyvert kovácsolnak belőle. Arról, hogy erre képesek lennének és hogy az a fegyver milyen erős lenne nem készült még írásos feljegyzés.

   A pénzmanókhoz azon leprikón törzseket soroljuk, akik emberi falvak, esetenként városok határában telepedtek le. Kultúrájukból vallásukon kívül abszolút kivesztek a régi értékek. Bár állatokat Ők sem ölnek, nem félnek egereket befogni szekereik húzására, megnyúzni a halott állatokat és sok faluban elterjedt a döghús evése is. Társadalmi berendezkedésük abszolút tükrözi a középkori mugli falukat, szinte minden esetben választanak maguknak vezetőt is és szorosan egymás mellett élnek.
   Ősi erejüket elvesztették, így nem képesek a levitációra illetve aranyukból is csak pénzérméket „szőnek”, amivel a közelükben élő embereket és koboldokat tévesztik meg. Ezzel ellentétben sikerült elsajátítaniuk a hoppanálást illetve kisebb bűbájokat – nagy részüket a házimanóktól tanulták el, akiket rendszeresen vertek át pénzükkel, hogy eladják nekik volt gazdáik portékáját, mellyel később a koboldokkal vagy más varázslókkal üzleteltek.

  A Varázstitok alaptörvény bevezetése óta a pénzmanók sokkal inkább szorulnak rezervátumi segítségre mint testvéreik. Bár falvaik önfenntartók, már nem tudnak kereskedni és éppen ezért kultúrájuk az utóbbi száz évben igen nagy változásokon megy keresztül. Sokuk megpróbált visszaköltözni az Órok földjére, de azok megvetették és kitaszították őket. Az 1950-es években elindult az úgynevezett Airgedra diaszpóra, vagyis hogy az ember közeli pénzmanók egész falujukat áttelepítve, rezervátumi területekre költöztek. Ennek köszönhetően jelenleg Írországban három mágusok által szigorúan védett terület van, ahol egymás hegyén-hátán élnek a pénzmanó törzsek falvaikban.