|
Cím: A Vér tisztaságáról Írta: Mrs. Norris - 2012. 10. 04. - 22:20:28 (http://i.imgur.com/kBP97nl.jpg) Az "aranyvérű" kifejezés családokra és/vagy személyekre vonatkozik, akikben nem található mugli vér. Ezt a szót előszeretettel társítják Mardekár Malazárhoz, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola egyik alapítójához, aki nem volt hajlandó tanítani a mugli származású növendékeket, ezért konfliktusba keveredett a másik három alapítóval, és végül el is hagyta az iskolát. Mardekár nézetei és megkülönböztetése igen szokatlan volt az akkori mágustársadalomban. A korabeli irodalomban egyenjogúként kezelik a mugli származásúakat, sőt sokszor még tehetségesebbnek is tartják őket. Volt is egy kedves szavuk, amit rájuk használtak, a „mugdács” (a szó eredete valószínűleg a „mugli” és a „felfelé bukdácsol” szavakból ered, tehát azok a mugli származásúak értendőek alatta, akik a semmiből bukdácsolnak felfelé az úton). 1692-ben, a Nemzetközi Varázstitok-védelmi Alaptörvény bevezetésekkor ez a hozzáállás némileg megváltozott. Ez egy igen traumatikus időszaka volt a boszorkányoknak és a varázslóknak, a muglikkal való házasságok aránya hihetetlenül lecsökkent – a valaha volt legkevesebbet mérték ekkor-, ugyanis attól tartottak, hogy a házasság következménye az elkerülhetetlen felfedezés, ami sértené a varázsvilág új jogrendszerét.* A bizonytalanság, a félelem és a harag, új körülményeket teremtettek, melyekben a „tiszta vér tana” követőkre talált. Főképp azok támogatták az elméletet, akik az Alaptörvény ellen voltak és nyílt háborúban akartak megütközni a muglikkal. Egyre több varázsló már azt hirdette, hogy a házasság a muglikkal nem csupán az új alapokmány ellen való és a lelepleződést kockáztatja, de egyenesen szégyenteljes és természetellenes dolog, hiszen ezzel beszennyeződik a mágusvér is.** Mivel évszázadok óta voltak mugli/mágus házasságok, azok, akik akkor tisztavérűnek írták le magukat valószínűtlent állítottak, hisz majdnem egyenlő arányban voltak mágikus erővel rendelkező és nem rendelkező őseik. Ha valaki tisztavérűnek nevezte magát, abban sokkal több politikai és személyes vélemény volt („Én soha nem fogok férjhez menni egy muglihoz, és úgy vélem, hogy a mágusok és muglik közötti házasság elítélendő”), mintsem biológiai tény A kora 18. században a legtöbb munkahelyi jelentkezéshez csatolni kellett egy hivatalos családfát, amely megegyezett Mardekár Malazár elveivel. A tisztavér valódiságának a leggyakoribb jelének a következőket tartották: a mágikus képességek mutatkozása három éves kor előtt; seprűlovaglási készség már fiatalon (hét éves kor előtt); ellenszenv és félelem a sertésekkel illetve tartóikkal szemben (a malacokat különösen mágia nélküli teremtményeknek tartották és közismerten nehéz volt őket felhasználni bármiféle bűbájra); ellenállás a gyermekkori betegségeknek; különleges fizikai vonzerő és idegenkedés a mugliktól – állítólag már egy aranyvérű csecsemőn is érzékelhetőek a félelem és az undor jelei a muglik jelenlétében. A Misztériumügyi Főosztály rengeteg vizsgálat után bebizonyította, hogy ezek az állítólagos jelek, melyek az aranyvérűséget hivatottak bizonyítani, nem bizonyítottak. Mindazonáltal sok tisztavérű jelenleg is idézi ezeket a hagyományokat, csak hogy köreiben bizonyíthassa saját rangját. Az 1930-as évek elején névtelenül közzé tették az „Aranyvérűek Címjegyzékét” Nagy Britanniában, melyben felsorolnak 28 valóban aranyvérű családot, a hatóság szerint ismeretlen a tettes, aki írta a könyvet.*** A mű célja ismertetni, hogyan tartható fenn a vér tisztasága. A könyvben a következő családok vannak említve a „Dicső Huszonnyolcak” névvel:
Egy kis része ezen családoknak nyilvánosan kijelentette, hogy elítéli a listát, hiszen biztosan vannak az Ő felmenőik között is muglik és ezt nem szégyellik. Nagy felháborodásról tett bizonyságot a Weasley család, akik bár szinte minden ősi máguscsaládot ismertek Nagy-Britanniában büszkék voltak, hogy családjukban igen is volt sok érdekes mugli. A „Tisztavérelvi” szereplői a listának ezeket a családokat a szégyenteljes „véráruló” szóval illette. * Több évtized és évszázad elteltével ismét elszaporodtak a vegyes házasságok és elérték a mai, egészséges szintet, a varázsvilág pedig azóta sem került felfedezésre. Mordicus Egg professzor, a „Világunk filozófiája: avagy a mugliknak miért jobb, ha nem ismerik” című mű szerzője rámutat arra, hogy a legtöbb mágus nem árulja el kilétét mugli szerelmének, vagy ha igen, miután a románc véget ér a muglit saját közösségében kinevetik, ha azt allítja, szeretője boszorkány vagy varázsló volt. ** Az elmélet a valóságban megbukott. Amennyiben egy család felvette azt a szokást, hogy egy kis csoporton belül házasodtak más boszorkányokkal és varázslókkal, később mentálisan és fizikailag instabil és gyenge gyermekek születtek. *** Sokan azt állítják, hogy Cantankerus Nott volt az elkövető. Forrás: J. K. Rowling - Pottermore Fordította: Sol N. Harington Lektorálta: Draco Malfoy Cím: A Malfoy család Írta: Mrs. Norris - 2016. 01. 30. - 18:07:55 (http://i.imgur.com/qdF4sV9.png) A Malfoy név egy régi francia szó, ami lefordítva "rossz sorsot" jelent. Sok más angol varázslócsalád őseihez hasonlóan, a varázsló Armand Malfoy a normann sereg tagjaként érkezett Nagy-Britanniába, Williammel, a hódiótóval. Kilépve a névtelenségből, kétes (és majdnem teljesen biztos, hogy varázslatos) szolgálatokat tett I. William királynak; ezért Malfoy egy kiváló, a helyi földbirtokosoktól lefoglalt földdarabot kapott Wiltshireben, ahol a következő tíz évszázadban a leszármazottai éltek. A ravasz ősük sok olyan tulajdonságot birtokolt, amelyek a mai napig megkülönböztetik a Malfoy családot a többitől. A Malfoyoknak mindig megvolt a hírnevük; a vezetéknévről mindenkinek ugyanaz jut eszébe: egy minden hájjal megkent család, akik mindenhol csak a hatalmat és a gazdagságot keresik. Annak ellenére, hogy hírhedten az aranyvérű értékeket tisztelik, és kétségtelenül őszintén hisznek abban, hogy a varázslók a muglik felett állnak, sosem átallták behízelegni magukat a mágiamentes közösségnek, mikor szükségük volt rá. Mivel ők az egyik leggazdagabb varázslócsalád Nagy-Britanniában, sokáig azt beszélték róluk (bár bizonyítani sosem tudták), hogy mugli vagyonnal is rendelkeznek. Több száz éven keresztül sikerült növelniük a földterületüket a környező mugli terültetek hozzácsatolásával, és ennek következtében rengetek mugli kincs és műtárgy került az egyre növekvő gyűjteményükbe. Történelmi szempontból a Malfoy családnak sikerült egy éles vonalat húznia a szegény és a tehetős, önálló muglik közé. 1662-ig, a Nemzetköz Titkossági Törvény hatályba helyezéséig, a Malfoy család aktív tagja volt az előkelő származású mulgik társaságának, és azt beszélik, a törvény elleni heves tiltakozásuk egyik oka az volt, hogy a szociális életük ezen területéről vissza kellett vonulniuk. Habár a következő generációk ingerülten tagadták ezt, rengeteg bizonyíték van rá, hogy az első Lucius Malfoy I. Elizabeth királynő egyik (sikertelen) kérője volt, és néhány történész varázsló állítja, hogy a királynő ezt követő, házassággal szembeni ellenállása egy rontásnak köszönhető, amit Malfoy küldött rá. Az önfenntartó ösztönük miatt, ami megjelent legtöbb cselekedetükben az évszázadok során, a Titkossági Törvény életbe lépését követően, a Malfoyok már nem barátkoztak muglikkal, lehettek bármilyen előkelőek, mert elfogadták, hogy a további ellenkezés csak eltávolítaná őket az újonnan létrehozott Mágiaügyi Minisztériumtól. A hirtelen pálfordulás után ők lettek a leghangosabb támogatói a Törvénynek, és mindenki, aki eleinte a törvény ellen küzdött, most már egyértelműen tagadta, hogy valaha felszólalt volna a muglik érdekében. Az anyagi helyzetük tekintélyes befolyást (és emiatt mások részéről neheztelést) biztosított a családnak a Minisztériumban generációkon keresztül, bár egyik Malfoy sem törekedett a mágiaügyi miniszteri pozícióra. Gyakran mondják a Malfoy családra, hogy "habár sosem fogod őket ott találni a tett helyszínén, de lehet, hogy a bűnös pálca tele lesz az ujjlenyomatukkal". Mivel tehetősek, és anyagilag függetlenek, sosem volt szükségük arra, hogy dolgozzanak a megélhetésükért - általában előnyben részesítik a háttérben irányító pozíciókat: örülnek, ha valaki elvégzi a munkát, és nekik még csak felelősséget sem kell vállalniuk semmiért. Sok jelöltjüket segítették anyagilag a választási kampányok során, ami (azt mondják) néha magába foglalta azt is, hogy fizettek azért, hogy valaki megátkozza politikai ellenfelüket. Mindazon muglik, akik nem tudtak ékköveket vagy befolyást ajánlani nekik, és a legtöbb varázsló iránt érzett őszinte lenézés vezette őket az aranyvér-mániához, ami a huszadik században évekig a korlátlan hatalmuk legvalószínűbb forrásának tűnt. A Titkossági Törvény bevezetése után egyetlen Malfoy sem házasodott össze muglival, vagy mugli születésűvel. De sikerült kikerülniük azt, hogy csak egy kis aranyvérű csoporton belül házasodjanak, és ez az egészségük rovására menjen - nem úgy mint néhány fanatikus család, mint a Gauntok és a Lestrangek -, ezért sok félvérű is feltűnik a Malfoy családfán. Jelentős Malfoyok az elmúlt generációkból: a tizennegyedik századi Nicholas Malfoy, aki azt hitte, a pestisnek álcázva el kellene tüntetni jónéhány idegesítő mugli lakost, de végül sikerült elmenekülnie a Varázslótanács büntetése elől; Septimus Malfoy, aki akkora befolyással bírt a minisztériumban a tizennyolcadik században, hogy sokan azt állították, hogy az akkori Mágiaügyi Miniszter, Unctuous Osbert csupán az ő bábja; és Abraxas Malfoy, akiről sokan gondolják, hogy részese volt azoknak a ködös eseményeknek 1968-ban, amelyek következtében az első mugli születésű miniszter (Nobby Leach) idejekorán elhagyta a posztját (de sosem találtak kézzel fogható bizonyítékot Malfoy ellen). Abraxas fia, Lucius köztudomásúan Voldemort nagyúr egyik halálfalója volt, habár sikeresen elkerülte a börtönt, mindkét alkalommal, mikor Voldemort nagyúr megkísérelte átvenni a hatalmat. Első alkalommal kijelentette, hogy az Imperius átok hatása alatt cselekedett (habár sokan mondják, hogy magas miniszteri szintekről kapott segítséget, ezért nem került börtönbe); a második alkalommal pedig bizonyítékot szolgáltatott a többi halálfalóval szemben, és segédkezett több bujkáló halálfaló előkerítésében és elfogásában. Forrás: J. K. Rowling - Pottermore Fordította: K. Nóra [web] (http://pottermoremagyarul.blogspot.hu/)
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |