Oldal nyomtatása - Chris Ashmore

CHRISTIAN ASHMORE

alapok

jelszó || "Szomorú időket élünk!"
teljes név || Christian Ashmore
becenév || Chris
nem || férfi
születési hely, idő || Manchester; 1980. december 19.
kor || 16
faj || ember
vér || sárvérű
évfolyam || ötödéves

a múlt

1980 telén születtünk az öcsémmel egy manchesteri magánklinikán, majdnem pont karácsonyra. A szüleim azóta is állítják, hogy mi vagyunk életük legnagyobb karácsonyi ajándéka: Rico és én. Bizony, Rico az öcsém, ugyanis kerek 8 perccel megelőztem őt, amikor megszülettünk és erre büszke is vagyok. Tudom, én aztán abszolút nem tehetek arról, hogy előbb jöttem világra, de legalább valamiben megelőztem az öcsköst, így nem vagyunk mindenben egyenlők! Rico kapta apa és apai nagyapánk nevét, utóbbi ugyanis negyedrészben spanyol, és ezt próbálták legalább névben átörökíteni ránk is ? ha már külsőben anyára ütöttünk mindketten. Az én nevemet anya találta ki, mikor megtudta, hogy két fiúval terhes.
Mivel apa focista, ezért gyakran költöztünk, általában 2-3 évente került sor a vándorcirkusszal vetekvő attrakcióra. Apa nem bírta tovább egyetlen csapatnál sem, és nem azért, mert nem érezte jól magát vagy a fizetésével lett volna gond. Ő egyszerűen ilyen alkat. Talán tőle örököltem a nyughatatlanságom. Szóval Manchester után előbb Sheffield jött, aztán Newport, Bristol, Norwich, Liverpool, míg végül lehorgonyoztunk Londonban. Az első költözésre hároméves koromban került sor, ekkor nyerte el a vándorcirkusz nevezetet az akció. Rico ugyanis tréfából elbújt egy nagy, régimódi ingaórában, és anyu bedobozolta. Már minden a teherautón volt, az ősök igyekeztek előkeríteni öcsit is, hogy indulhassunk, én meg ültem a kocsiban és kuncogtam. Félóra hasztalan keresgélés után kérdőre vontak: ugyan vajon min szórakozom ilyen jól?
- Óra! ? súgtam jelentőségteljesen a fülükbe.
Hülyének néztek. További tíz perc után végre leesett nekik: Rico a teherautó legbelső felére pakolt, biztonságba helyezett állóórában rejtőzik. Innentől kezdve minden költözésnél volt valami affér velünk; hol egyikünk, hol másikunk tűnt el, néha pedig mindketten. Megtehettük, utólag soha nem haragudtak, már velünk együtt nevettek az egészen.
Végülis Londonban kötöttünk ki, mikor apa a kedvenc csapatomhoz, a Chelsea-hez került tartalékjátékosnak. Itt van egy ötszobás lakásunk, így még anyunak is jutott egy dolgozószoba. Ő külsős egy újságnál, az a dolga, hogy az olvasók által írt levelekre válaszol, segít megoldani a problémáikat.
Rövidke életem nagy része kettőnk hasonlóságáról szólt; Ricoéról és az enyémről. Mondhatnánk akár azt is, hogy két tojás, leszámítva egyetlen szokást: Rico a jobb fülében hord bizsukat, én a balban, bár csak kamaszkorunk óta. A fülbevalók ellenére mindkettőnket csak és kizárólag a női nem érdekel.
Már az óvodában is összekevertek minket, ott is ugyanilyen simlis kölykök voltunk, mint manapság. Az iskolában is csak egy-két közelebbi barát tudott megkülönböztetni minket, na meg a csajok. Ezért aztán egyformán hallgatok a Ricora és a Chrisre is. Legtöbbször a saját szüleink is eltévesztik, hogy ki kicsoda, de már nem szólunk rájuk érte.
A lányok, na ez egy külön témakör. Mivel nincs lánytestvérem, ezért félénkebb, visszahúzódóbb vagyok a lányokkal szemben. Ha egy nőnemű egyed áll előttem, majdhogynem teljesen romokban hever az önbizalmam, alig tudok megszólalni, semmi nem jut eszembe, amiről cseveghetnénk ? ezért nem is nagyon szoktam barátkozni a bigékkel. Rico azonban? képes ugyanolyan fesztelenül elcsevegni velük, mintha valamelyik haverja állna ott, ezért a nők sokkal jobban kedvelik, mint engem. Viszont az az érdekes benne, hogy egyáltalán nem irigylem emiatt. Egyszer poénból eljátszottuk, hogy ő Chris, én meg Rico, és a lányok nem értették az egészet, mert egyikünk sem tudott kivetkőzni a bőréből; az öcskös ugyanolyan laza maradt velük szemben, mint volt, én viszont továbbra is feszült maradtam, és mindenki nézett tányérnyi szemekkel, hogy most mi van.
A suliban is rájátszottunk a hasonlóságunkra. Állandóan cserélgettük a helyünket, és ha valamelyikünket felelni szólították, mindig az ment ki, aki jobban tudta az aktuális tananyagot. Nem vagyok ász a tanulásban, csak azokra a dolgokra koncentrálok, amik érdekelnek, akárcsak Rico. Szerencsére mindkettőnket felvettek a Roxfortba ötödik osztály után, így itt sem kellett elválnunk egymástól. Azonban a varázslóképzőben már nem adhattuk elő a jól bevált trükköt, itt ugyanis dolgozatot íratnak az emberrel, és nincs szóbeli felelet, a vizsgákon pedig meg lehet különböztetni minket a pálcánk alapján. Persze a pálca is elcserélhető, de nem tudom olyan jól használni az övét, mint a sajátomat, ezért nincs értelme; itt már nem segíthetünk egymáson.
Akkor nyáron jártam először az Abszol úton, mikor megkaptam a levelet, hogy felvettek. Anyáék nagyon meglepődtek, de aztán hozzászoktak a gondolathoz. A levél alapján már megértették a kiskorunkban elkövetett ?furcsa? dolgokat, mint például az állatok és tárgyak lebegtetése, utóbbi mozgatása, poharak és üvegtálak hozzáérés nélküli összetörése, meg hasonlók. Eleinte kissé különösnek találtam a varázsvilágot, de hamar hozzászoktam. Viszonylag könnyedén megtanulom a különféle varázslatokat, azonban az elméleti rész teljesen hidegen hagy. Kedvenc tantárgyaim az átváltoztatástan és a legendás lények gondozása. Nem tartozom a Roxfort éltanulói közé, várakozáson felüli és elfogadható minősítéssel szoktam befejezni a tanévet, kiválót rendszerint csak a kedvenc tárgyaimból kapok.
A roxfortban azért valamennyire elváltunk egymástól Ricoval, mert bár ugyanabba a házba kerültünk, mindketten más tárgyakat vettünk fel harmadikban, és a szabadidőnk nagy részét is külön töltjük.
Hogy legyen valami jó az iskolában is, néha szervezünk bulikat a konyhában vagy a klubhelyiségben Ricoval. A szabályok legtöbbje fölött könnyedén át szoktam lépni, de azért vigyázok, hogy ne gyűjtsek be túl sok büntetést. Tehát például pia vagy drog soha nem fordul elő ezeken a titkos, tiltott partikon ? max vajsör -.

jellem

Általában könnyen kezelhető természet vagyok, ha meg tudod szokni, hogy állandóan nyüzsgök, akkor nem lesz semmi bajod velem. Nem szoktam más ház diákjaira támadni ok nélkül sem a suliban, sem azon kívül, még ha lenne is okom a rá, akkor is megpróbálom elkerülni az ütközetet. Nem azért, mert gyáva volnék, egyszerűen nem vagyok egy ?kiskakas? típusú srác.
A szórakozottságom főként az étkezések terén mutatkozik meg, de a házi feladatok terén is tapasztalható valamelyest. Előfordul, hogy majd? 24 óráig nem eszek semmit, mert folyton elfeledkezek róla. A házifeladatokat pedig nyilván azért felejtem el legtöbbször, mert nem érdekel az adott tantárgy. Ha ígérek valakinek valamit, azt mindig betartom, akkor is, ha én azzal később rosszul járok.
Könnyedén meg tudom nevettetni az embereket, szórakoztató egyéniségnek tartanak. Legtöbbször türelmes vagyok, ha például segíteni kell valakinek valamiben, de a várakozást nem bírom, ilyenkor mindig toporogni, fészkelődni kezdek. Mindenféle bajból könnyedén ki tudom vágni magam, de nem erőszakos ?tudja maga, ki vagyok én?!? stílusban, hanem halkan szövegelve, találékonyan. Ritkán szoktam felhúzni magam bármin is, de ha egyszer bedühödök, akkor a legjobb, ha nem vagy a közelemben.

apróságok

mindig || költözés; bulizás; viccek; csajok és a barátaim; ikertesóm, Rico
soha || repülés; tanulás; hencegés; halálfalók; 10 perc nyugalom (öt percnél tovább úgysem bírok nyugodtan ülni)
dementorok || 5 éves koromban eltévedtem egy erdőben, véletlenül levertem egy darázsfészket és összecsíptek a darazsak
mumus || darazsak
titkok || szívesen olvasok az animágiáról; senki nem tudja, hogy tériszonyos vagyok; rendeztünk Ricoval két-három bulit a suli konyháján
rossz szokás|| ha ideges vagyok, a fülembe aggatott bizsukat piszkálom; ritkán rakok rendet magam után

a család

apa || Rico Ashmore; 38; mugli
anya || Lilien McGrath; 38; mugli
testvérek || ikertestvére, Rico Ashmore, 16 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy erdei fülesbagoly, az Alec névre hallgat, 3 éves

külsőségek

magasság || 182 cm
tömeg || 73 kg
rassz || európai
szemszín || világoskék
hajszín || világosbarna
különleges ismertetőjel || a bal fülembe gyakran szoktam bizsukat aggatni
kinézet || első ránézésre egy vagány, jóképű, langaléta srácot látsz magad előtt, és nem is megtévesztő ez a látszat. Félhosszú világosbarna hajamat legtöbbször összekócolva hordom, de ha néha mégis megfésülködöm, akkor előkerül a hajzselé is ? általában ünnepnapokon . Egyenes orrú, széles, kerek állú kamasz vagyok. Karcsú, magas, atletikus termetem, jócskán széles vállam és egyenes tartásom van. Az iskolai talár alatt szinte mindig farmert hordok, gyakran a fehér ing helyett is valamilyen pólót kapok magamra. Legtöbbször egy ezüst nyakláncot is hordok, amire egy dögcédulaszerű medál van felfűzve (a nevemmel és a címemmel), de emellé olykor más nyakláncot is a nyakamba akasztok.
egészségi állapot || teljesen egészséges

a tudás

varázslói ismeretek || az első 5 év tananyagát ? hellyel-közzel ? tudom. Kedvenc tárgyaim az átváltoztatástan és a legendás lények gondozása, harmadik osztályban az utóbbit és a számmisztikát vettem fel a szabadon választható tárgyak közül. Legjobban a különféle átváltoztatások, a védekező bűbájok és a rontások mennek. Legkevésbé a gyógynövénytant szeretem, soha nem rajongtam a mágikus növényekért.
mugli képzettségek || foci
pálca típusa || 10 és ¹/₄ hüvelyk, kőrisfa, egyszarvúszőr mag
különlegesség || -

egy darabka belőled

Nem tudom, milyen kedvem van, képtelen vagyok eligazodni magamon. Ez röhej. Eddig soha nem zavart, ha Rico meghívott egy lányt a lakásba, nekem nem feltétlen kellett találkoznom vele. Csakhogy most másról van szó? Pontosan tudja, hogy évek óta szerelmes vagyok Rachelbe, és mégis elhívta. Riconak egy bige általában két-három találkát ér meg, aztán mást keres. Igazándiból nem is kell keresnie, milliónyi jelentkező akad.
Üres tekintettel bámulom a plafont, és felidézem a lány legutóbb látott fotóját. Szép, sőt gyönyörű.
- Rachel - sóhajtom halkan a nevét.
Soha nem mertem megszólítani, pedig már hét éve tetszik, én mégis kevés vagyok a hozzá; erre ő most idejön. Csakhogy nem az én kedvemért, hanem Rico miatt! Mit akar tőle az öcskös? Hogy lehetek ilyen suta? Tizenöt éves létemre nem merek megszólítani egy lányt.
Csengetnek.
Csaknem remegve, tettetett lazasággal sétálok az ajtóhoz, és hirtelen olyan zavaró, hogy ilyen méteres csontjaim vannak, olyan idétlenül lógnak a karjaim. Rico csak most mászik ki a fürdőből, tátogva integet, hogy mindjárt kész, tartsam szóval egy kicsit a nőt. Na, kösz! Ilyen feladatot rám bízni, hát te nem vagy normális, tesó.
Lassan nyitom az ajtót, de így sem lehet tovább húzni ezt a pillanatot: megpillantom mögötte a lányt. Hihetetlenül csinos a kantáros farmerjában és a tapadós pólóban. Könnyedén belibeg, kapok tőle két puszit, aztán már nyújtja is a nyakát, nézelődik. Biztosan Ricot keresi ? vélem epésen.
- Gyere, tedd le magad a nappaliban. Mindjárt jön ? mentegetem rekedtes hangon a tesót.
Nem értem az értetlen tekintetét, de nem is kommentálom. Majd elmondja, ha akarja.
Akadozva kezdődik a beszélgetés, végigjárjuk a kötelező témaköröket: időjárás, család, suli. Közben üdítővel, aprósütivel kínálom, és szenvedek. Vajon meddig hagyja Rico, hogy elkínlódjak, mikor fog bejönni? Várom, hogy elkormányozza a saját szobájába a leányzót, várom, hogy jöjjön végre, de hiába. Tovább erőltetjük a társalgást, aztán fel sem tűnik hogyan, de mikor az ablakra pillantok, azt kell látnom, hogy sötétedik. Elrepült az idő.
- Egy pillanat és jövök ? szólok kedveskedő mosollyal Rachelnek, azután elindulok előkeríteni Rico.
A szobájában találom, ám mire odaérek, hihetetlenül feldühödök. Paprikavörös fejjel, üvöltve nyitom rá az ajtót.
- Mégis mit képzelsz magadról? Ezentúl rendszert csinálsz ebből, hogy te idehívod a csajokat, én meg szórakoztassam el őket?! Nem vagyok szárazdajka, sem kedvesnővér! Pontosan tudod, mennyire nehezen vagyok képes beszélgetni velük, akkor miért hagyod, hogy szenvedjek? Miért csináltad?!
Sejtelmes vigyor a válasza a kitörésemre, és én még mindig nem értem. Mi ütött belé? Soha nem volt divat, hogy én pesztráljam az ő vendégeit. Aztán lassacskán leesik: Rachel nem az ő vendége. Hozzám jött. Ezért nézett olyan különösen, mikor mondtam, hogy mindjárt jön. Fogalma sem volt róla, hogy Ricoról beszélek.
- Felhívtam a te nevedben, és megkértem, hogy jöjjön el, mert szeretnéd látni ? nyekegi szabadkozva. ? Ő pedig örömmel belement, még közölte is, hogy már állati régóta várt arra, hogy végre felhívd vagy valami, mert tetszel neki.
Elkerekedett szemekkel, leforrázva állok a küszöbön, észre sem veszem, hogy Rachel utánam jött, mert hallotta a kiabálást. Csak akkor nézek hátra, mikor a nyakamba csimpaszkodik, és látom a szemén: ő már előbb megértette. Talán éppen azután, mikor közöltem, hogy nemsokára jön az öcsi. Viszont az is bele van írva a tekintetébe, hogy nem haragszik egyikőnkre sem, ő így is élvezte a találkozást.
Hirtelen kitör a felszabadult nevetés mindhármunkból, képtelenek vagyunk abbahagyni. Rachel az én ügyetlenkedésemen nevet, ahogy próbáltam szóval tartani; Rico a kettőnk lököttségén; én pedig a saját végtelen hülyeségemen. Már nem is értem, miből gondoltam valaha azt, hogy a tesó járni szeretne Rachellel, nem értem a féltékenységem. Címeres ökör vagyok.
De legalább végre randizhattam Rachellel, és nem égtem le előtte!

egyéb

patrónus|| rétisas

Amy Joy, Matt DeLeon

Roxfort RPG

Karakterek => Futottak még => A témát indította: Christian Ashmore - 2008. 09. 26. - 18:41:08