| Oldalak: 1 ... 5 6 [7] 8 9 10 |
|
61
Dátum: 2025. 03. 24. - 18:01:25
|
||
| Indította Emily M. Dean - Utolsó üzenet: írta Hagen Romanov | ||
|
|
||
|
62
Dátum: 2025. 03. 24. - 17:58:07
|
||
| Indította Emily M. Dean - Utolsó üzenet: írta Hagen Romanov | ||
 Igaz, az utolsó hajrára megváltoztak a hibaüzenetek. |
||
|
63
Dátum: 2025. 03. 24. - 17:45:43
|
||
| Indította Csámpás - Utolsó üzenet: írta Aubrey Chaisty | ||
 MUDBLOOD koncert Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Bimba professzor búcsúztatóján léphetünk fel, még ha a zenei tartalmat illetően az esemény jellegéből adódóan megkötésekkel is. Még sem élem meg cenzúrának, hogy most nem választhatok szabadon a dalainkból, hiszen ez most nem az az alkalom, amikor szót kell emelnünk a társadalmi igazságtalanságok és a halálfalók bűnei ellen. Az ünnepség oka most valami örömtelibb. Bimba professzor jól megérdemelt pihenését töltheti, ez pedig egy olyan különleges alkalom, amiről érdemes megemlékezni. A professzor asszony sosem fog valóban elvirágozni, hiszen mi itt, akik egybegyűltek, mindannyian magunkkal hordozunk valamit belőle, legyen szó egy tanulságos leckéjéről vagy játékos, csípős megjegyzéseiről. Szinte hihetetlen, hogy hány generáció kíséri most őt élete egy legújabb szakaszába. Az pedig lekötelez, hogy a volt házvezetőmnek kedveskedhetek néhány dallal, és egy nagy meglepetéssel. Csak a ráadás, hogy a varázsvilág talán legismertebb zenekarát megelőzően léphetünk fel, ezzel lehetőséget kapva arra, hogy végképp kiszakadjunk az undergroundból, és az igazán ismert nevek közé kerüljünk. A tudattól, hogy a Weird Sisters is hallani fog minket egy elszeparált teremben, ahol még készülődnek, legalább Knoxot is kellően motiválja arra, hogy megmutassa, mire is vagyunk képesek a színpadon. A színpad félig sötétbe borulva üdvözli az első szólamokat és a nyitódal alapritmusát. Simone dobolása mintha magát a kastélyt szeretné felébreszteni hosszú álmából, a színpadot és a táncteret körbeölelő fények pedig alig észrevehetően, de az ő által diktált pulzusra vibrálnak. Az alapritmust hamarosan kiegészíti Knox gitárjátéka. A könnyed, játékos akkordok éppen csak megkarcolják a csendet. Isachaar szaxofonja egyetlen, nyújtott hanggal válaszol a gitárra, a fények pedig visszatükröződnek a hangszer rezes felületén. Végezetül pedig a nagybőgő is beszáll a dalba. A színpad ugyan távol van a tényleges tánctértől, de még a legtávolabbi részéről is látható, ahogyan az óriásvérű zenekartag bőven a többiek felé magasodik. A zongora előtti szék azonban üresen áll. Mintha a hangszer se lenne több, mint néma megfigyelője az eseményeknek, és kivárná, hogy melyik az a pillanat, amikor érdemes megszólalnia. A tompa fényekből láthatóak a zenészek komoly arckifejezései, és az, hogy valaki még hiányzik ebből a varázslatból. Csak a kellő feszültség megteremtését követően lépek elő az elsötétített részből a külön az erre alkalomra kiválasztott, ragyogó Hugrabug-sárga kaftánban, arcomat takaró fátyollal, melyek minden mozdulatomat lágyan követik. Nem sietem el, helyette magabiztosságot sugallva, ritmusra lépek a megfelelő helyre. Tiszta, puha hanggal indítom a nyitódalt, hogy betöltsem vele a rendelkezésre álló teret. A Sonorus bűbájnak köszönhetően a tánctér minden pontjáról megfelelően lehet hallani a produkciót. A lassú kezdés ellenére egy energetikus, határozott dallal indítjuk a negyvenöt perces előadást, hogy már az elején megpróbáljuk felrázni a tömeget. Isachaar szaxofon játéka szépen egészíti ki az énekemet, és kezd bele saját gondolataiba, mialatt tökéletesen beilleszkedik a dalom ívébe. A refrénhez érve a ritmus gyorsabb, energikusabb ütemre vált, hogy lendületbe hozza a közönséget. A tánctér elején állóak, nagyrészt a Roxfort aktuális diákjai mozogni kezdenek, mások viszont inkább a háttérből figyelnek kíváncsian, bár kissé tartózkodva. Itt, a színpadon állva érzem a leginkább azt, hogy tudok az lenni, aki amúgy nem merek. A hétköznapi visszafogottságnak mintha nyoma sem lenne, ahogyan átengedem magam a dallam vonzásának, a levegő pedig megtelik körülöttem azzal a nehezen megfogható jelenléttel, amit nem lehet tanulni, nem lehet erőltetni, és még inkább, nem tudsz a színpadról magaddal vinni. Bár tudom, hogy ezt nem vihetem magammal, és nem maradhat velem, de ebben a pillanatban mégis az enyém. - Jó estét, Roxfort! – kezdem meg a bemutatkozást a dal végeztével a közönséghez, tehát hozzátok fordulva, miután az utolsó dobszó is elcsendesült. - Jó újra itthon! Nem gondoltam volna, hogy valaha még fogok eme falak között énekelni. – nem volt olyan rég, hogy elballagtam volna innen, bár nem az enyém volt a legjobb RAVASZ az évfolyamban. Soha nem tartoztam a legügyesebb és legokosabb boszorkányok közé, a tanáraimnak pedig jócskán meggyűlt velem a baja az órákon a teljesítményemet illetően. Az idősebb diákok talán még emlékeznek rám és a varangyomra, Doyle-ra az iskolai kórusból, még ha általában meg is próbáltam beolvadni a Hugrabugosok sárga tömegébe. - Aubrey vagyok, és mi vagyunk a Mudblood! – folytatom a bemutatásunkat, még ha nem is mutatok be mindenkit egyesével. Ez rendszerint senkit sem érdekel a koncert elején. Mindenképpen a végére tartogatom ezt. Széles mosollyal nézek össze zenésztársammal, Isachaarral, mielőtt folytatnám a felvezetésünket. - Talán néhányan még emlékeztek rám, amikor még csak egy diák voltam itt. Bár nem voltam soha prefektus, se kviddics sztár, és a professzorok is gyakrabban sóhajtottak a nevem hallatán, mint ahogyan mosolyogtak volna. Mégis van köztük egy, aki sose nézett keresztül rajtam, és még a legsötétebb időkben is emberként volt képes bánni velem. Még akkor is, ha én már kevésbé láttam magam annak. – visszafogott mosollyal keresem meg a tömegben a professzor arcát, bár a színes, virágos ruhák és a színpadi fények miatt sajnos legfeljebb csak sejteni merem azt, hogy merre is lehet. Megígértem ugyan, hogy a választott dalok mentesek lesznek a politikától, mégis, az efféle érdemek ünneplésre méltóak. Sokat köszönhetek a volt házvezetőmnek, és közvetlenül köze van ahhoz, hogy még életben vagyok. - Ez az este nem egy búcsúztatás, hanem a kimondatlan köszönetek éjszakája. Mert aki ennyi diák életére volt hatással, az megérdemli, hogy méltóképpen köszönjünk el tőle. – a monológ befejezését követően a fények ismét változnak, és Simone dob szólama is felcsendül, hogy elővezesse a következő, még az előzőnél is pörgősebb és energetikusabb, táncolásra tökéletes dalt. Az egész koncertre háromnegyed órát kaptunk. A dalválogatásunk vegyesen tartalmaz mindenfélét a repertoárunkból. Olyat is, ahol Isachaar veszi át tőlem a mikrofont (bár nem szó szerint, hiszen a sonorus bűbáj helyettesíti ezt a mugli eszközt), és kezd bele egy saját dalba, amit zongorán kísérhetek. Illetve olyan is van, amit mind a hárman éneklünk tökéletes szinergiában – az én szopránomat és az ő baritonját kiegészíti Lucien embertelenül mély basszusa, amit nem csak a nagybőgőjével képes előidézni. Céltudatosan követik egymást az igazán dinamikus, féktelenebb dalok és a lassúzásra is megfelelő, meghittebb számok, az előadás közben pedig igyekszem a lehető legtöbb interakcióba lépni a közönséggel. Egy ismertebb dalunknál például, aminek egészen egyszerű a refrénje van, már a közönségre bízom a refrén visszaéneklését. A világítás miatt ugyan nehezen veszem ki valójában az arcokat, mégis nagyon megörülök annak, amikor sikerül kiszúrnom Minniet a tömegből. Mindennél többet jelent a támogatása, hiszen bármi is történik a világban, amikor igazán szükségem van a nővéremre, ő mindig ott van nekem. Azt hiszem, talán először lát engem fellépni, és a Mudblood tagjaival is legfeljebb futólag találkozott. - Szeretnék szólni pár szót, mielőtt belekezdenénk az este utolsó dalába. – vezetem fel a következő monológom a koncert vége felé közeledve. Néhány percünk maradt csak hátra a szigorú programtervből, ami rendelkezésünkre áll. - A búcsú sohasem könnyű, különösen ha valaki ennyi jelenlegi és volt diák életére volt ekkora hatással. Bimba professzor nem csak tanított minket, de vette a fáradtságot, hogy megkérdezze, hogy vagyunk. Egy nagyon különleges, utolsó dallal készültünk Önnek, Bimba professzor. Azonban ahhoz, hogy ezt elő tudjuk adni, szükségünk lenne némi segítségre. Fogadjátok szeretettel a Roxfort varangykórusát! – az előadásunk legnagyobb meglepetése következik. Éveken át a roxforti varangykórus tagja voltam, és még Flitwick professzor volt az, aki igazán felfigyelt a hangomra. Akkoriban még a Roxfort színeiben, de szóló előadásokat is kaptam a tanévnyitó, karácsonyi, és egyéb ünnepségeken. Szavaim hatására a Roxfort varangykórusa megjelenik, a jelenlegi tagok egyenruhában, szimmetrikus alakzatban foglalják el a színpad előtti teret. A felkonferálást követően összenézek előbb a szintén volt Roxfortos Knox-szal, majd a tengerentúlról érkezett Isachaarral. A dalt közösen írtuk a roxforti kórus bevonásával. Egy olyan különleges szám ez, amit most fogunk először és utoljára előadni. Hiszen ezt egyenesen Bimba professzornak írtuk. - Köszönjük szépen a varázslatos együttműködést Flitwick professzornak és a varangykórusnak! Nagy tapsot kérek nekik! – a lassú dal végeztével az előadás végéhez is érünk. A kórus megérdemli a tapsot – az egyik varangy egy hangos brekegéssel erősíti meg mindazt, amit mondtam. Kivárom a tapsot, és csak utána folytatom csapatunk lekonferálását. - Szaxofonososunk és énekesünk: Isachaar! – folytatom a bemutatást, először énekestársamra mutatva. - Gitáron Knoxot köszönthetjük! – a gitárosunk pimasz mosollyal lép előre és egy laza riffet játszik el a közönség szórakoztatására, mielőtt meghajolna. - A zenekar legnagyobbja, a nagybőgősünk, Lucien! – a negyedvérű, ám rendkívül extrémen és jól öltözött óriás visszafogott mosollyal hajol meg a nagybőgője mellett. - Nem utolsó sorban, a dobok mögött: Simone! – még egy utolsó, pörgős ritmust eldobol, mielőtt bedobná a közönségbe a két dobverőt. Bár az majd csak sokkal később fog feltűnni neki, hogy az egyik dobverő valójában a varázspálcája volt. - Én pedig Aubrey vagyok. – lépek még egyet előre. - Együtt pedig mi vagyunk a Mudblood! Köszönjük, hogy velünk voltatok ezen az estén! – zárom az előadást egy meghajlással, abban a reményben, hogy a közönség is legalább annyira élvezte a fellépést, mint mi. Mindenképpen különleges alkalom ez a mai. Bőven lesz mit megünnepelnünk. S talán Simone tévedésből a közönségbe dobott pálcáját is megtaláljuk még a Weird Sisters koncertje előtt. |
||
|
64
Dátum: 2025. 03. 24. - 16:50:37
|
||
| Indította Emily M. Dean - Utolsó üzenet: írta Zafira Tavish | ||
 |
||
|
65
Dátum: 2025. 03. 24. - 16:45:14
|
||
| Indította Zafira Tavish - Utolsó üzenet: írta Zafira Tavish | ||
|
Fancy a dinner? O'Hara 2005. Tavaszi Zsongás zene Azta! Kaptam egy „felőlemet”, Connor O’Harától! Látom szokásos módon sugárzik belőle a szeretet és a kedvesség. Jó voltaképen tőle az, hogy nem küldött el már is melegebb éghajlatra egészen barátságos viselkedés. Nem mintha túl sok esélye lett volna, tekintve, hogy már válasza előtt leültem hozzá. Ahogyan elnézem a tekintetét, legalább annyira meg van lepődve a történeteken, mint én magam. Még mindig nem tudom, hogy mit keresek itt és egyáltalán miért próbálok beszélgetni ezzel a tahóval. Ahogy kimondja, hogy nincsen semmi közöm a dolgaihoz, el is szégyenlem magamat és lesütöm a szememet. Kicsit nevetségesnek tartom ugyaen, de tök igaza van. Nem mintha valaha lettünk volna olyan nexusba, hogy együtt szorozgassunk és én számonkérhessem rajta a tetteit. - Bocsi – valami azt súgja, hogy beletenyereltem valamibe. Bas karo, miért vagyok ilyen sus? Ez viszont ad egy revelációt: lehetséges lenne, hogy vannak érzései? Mármint nyilván nagyon önérzetes, a legtöbb kiborulása külső szemmel úgy tűnik, mintha a baromi nagy egoja sértettségéből jönne. Lehet több dolog is bántja? Lehet, hogy csak beméselem ezt magamnak, mert szeretném azt hinni, hogy több annál mint, amit mutat magából? Egyáltalán miért érdekel ez engem? Hat éve élünk együtt ebben a kastélyban, járunk ugyanazokra az órákra, ugyanaz a szenvedélyünk és még a születésnapunk is egymás mellett van. Ha lenne benne több az már rég kiderült volna. Felszalad a szemöldököm. Szóval én nem kérdezhetem őt a találkáról, de ő kvázi belekérdezhet a terveimbe? Jó technikailag nem kérdezett, az távol állna a stílusától, de úgy veszem, hogy nála a feltételezés valamiféle érdeklődésnek számít. - Nem hiszem, hogy bármi közöd is lenne hozzá – jelentem ki egy huncut mosollyal, hogy érezze az íróniát majd bedobok egy falat samosát. Mashallah, ez baromi jó! Nyúlok is a következőért és ezúttal a legcsípősebb mártásba tunkolom. Ez egy hülye, amiért nem kér – de meglep, hogy nem jön ki a száján egyetlen rasszista megjegyzés sem. Sőt, amióta leültem, aminek már vagy öt perce, egyetlen igazi O’Harás sértés sem hagyta el a száját. Ez balami új rekord lehet. Pedig itt ülök samosát zabálva egy kurtában, mint valami kétlábon járó sztereotípia. Lehet, hogy igaz, amit Rob mondott? Nem, dehogy, csak egy hülye pletyka, amin a hugrabugosok csámcsognak unalmukban. Full bakwaas. Mégis valami rávesz arra, hogy vele ellentétben, normálisan válaszoljak. - Nem tudom igazából – rándítom meg a vállamat – Szurkolok nekik? Naná! Látnod kellett volna az előbb, olyan voltam Edvane-nel, mint egy buta csitri – beértem abba a fázisba, amikor már nem csak a találkozás öröme jár át, hanem már shameingelem magamat a fangilrségem miatt. – Egy szuper csapat és szerintem nagyon menő, hogy csak női játkosokból állnak. De tudod én már eleve handycappel indulok – kicsit elmélázok a tömegen, kínosnak érezném ezeket a gondolatokat úgy kimondani, hogy pont Connor szemébe nézek. Nem hiszem, hogy egyáltalán bárki előtt kimondtam volna már őket, pedig már régóta morfondírozok ezen – mugli születésű, színesbőrű és még muszlim is. Ha ennek tetejében még csatlakoznék egy ennyire feminista csapathoz, örökre beskatulyáznám magamat. – Nem tudom, hogy érti-e miről beszélek. – Lehet többet érnék el a Tornádoknál. Ha ott küzdöm fel magamat, talán többen tekintenének jó játékosnak, mint pusztán jó terméknek. – Persze nem hiszem, hogy ne érezném jól magamat Clar-ék között, de én nem egy csapat menő nő között akarok legjobb lenni, hanem A Legjobb akarok lenni. - És te? – zárom le gyorsan a talán hirtelen túl mélyre sikeredett gondolatmenetet – Gondolom a Denevérek a cél. Igazából fogalmam sincs. Talán egyszer régen láttam nála egy denevéres kitűzőt, de ha nem is, akkor is logikus választás lenne neki. Ír a családja, imád nyerni aztán persze ott van az apja szava is. Most már őt figyelem a tömeg helyett. Mikor kezdett el ennyire borostásodni? Furcsa pont vele a jövőnkről beszélgetni, pedig igazából kézenfekvő is. Az évfolyamról nekünk kettőnknek van a legtöbb esélyünk bekerülni egy profi csapatba, ami valahol azt is jelenti, hogy gyanúsan sosem fogunk megszabadulni egymástól. A többiek elmennek majd minisztériumi irodistának, gyógyítónak esetleg aurornak és lehet hogy többé nem is fogják látni egymást. De mi.. mi találkozni fogunk meccseken, rendezvényeken, sajtótájékoztatótokon és talán egyszer még a nemzeti válogatottban is együtt fogunk játszani. Ez a gondolat sosem fogalmazódott még meg bennem. Ajeeb... Connor O’Hara lényegében egy biztos pontja lenne a jövőmnek? |
||
|
66
Dátum: 2025. 03. 24. - 16:14:12
|
||
| Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Anne-Rose Tuffin | ||
|
Hiding with Robert Be kell vallanom, majdnem elnevettem magam a mentegetőzésén, azonban sikerül elég ideig elfojtanom a nevetésemet, hogy a szívbajt hozzam szerencsétlen srácra. Mivel Roberttel nagyon hasonlóak vagyunk, eléggé jól meg tudom ítélni mire hogy reagál. Persze nem 100%-osan, de egy olyan 70-80%-os arányban. Fel is nevetek a reakcióján kedélyesen. - Sajnálom... Egy-szerűen... muszáj... volt...! - préselem ki a szavakat hahotázás közben. Épp emelem a kezem, hogy a kicsordult örömkönnyeket letöröljem, mikor megragadja ezt a kezemet és maga után vontat. Kicsit meglepődöm, de nevetek tovább, amit szépen lassan igyekszem elfojtani, mert van rá esély, hogy a követői ide is kövessék. - Mit csináltál? Megint trágyagránátokkal terrorizálod a népet? Nem kezd lassan unalmassá válni? Hogyhogy egyedül? - sorolom kérdéseimet, ahogy egymás után megfogalmazódnak a fejemben. Egy nagy bokor mögé telepedünk le. Kicsit furcsállom, hogy már jó ideje rám sem néz. Lehet, hogy túllőttem a célon? A világ minden kincséért sem akarnám, hogy pont Ő haragudjon rám. - Rob, én saj...- kezdeném, de más a szavamba is vág, rám is kacsint, minden visszatér a normális kerékvágásba. Kifújom a benntartott levegőt. Ez fura volt... - Nagyon ki vagy pirulva. Azt hinné az ember, jobb az erőnléte a Hugrabug újdonsült csapatkapitányának - húzom egy picit az agyát lehalkított hangon, hátha kellemetlen társaságunk akadna idebent. - Tényleg!!! - csapok a homlokomra. - Én még nem is gratuláltam neked... - A táskámban lapul egy kis karkötő, amit tavaly nyáron készítettem egy lovastábor kézműves foglalkozásán. Nem a legszebb, a borz kicsit (na jó közepesen) nyomi lett, de neki készítettem, ha csapatkapitánnyá nevezik ki. Mivel ez év elején nem történt meg, így el is vetettem a gondolatát, hogy odaadjam neki. Azóta hordozom mindenhova magammal. Most odaadhatnám neki, de elbizonytalanodom benne. Akkor és ott nyáron jó ötletnek tűnt, de én elég béna vagyok ezekben, nem lett szép, mi van ha nem örül neki? Most azonban már elkezdtem gratulálni, és más nincs nálam... Végülis a szándék a fontos, nem? Nem? Minden mindegy alapon a táskámba nyúlok a kis dobozkáért. Legfeljebb egy jót derül rajta. Robert egy kedves srác, a szemembe úgysem mondaná, hogy béna lett, a gesztust meg értékelni fogja. - Szóval gratulálok csk! Sok sikert majd a meccsekhez! Nem a legszebb, de hátha szerencsét hoz - nyújtom át neki a kis dobozt. - Meg mellé jár egy meghívás Roxmortsban. Te választod ki, hogy mit szeretnél és én állom! - egészítem ki az ajándékot. Így már azért szódával elmegy.  |
||
|
67
Dátum: 2025. 03. 24. - 15:27:52
|
||
| Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Quennel Oakley | ||
|
Kedves Hatodévesek! A bájitaltan órájukra meghosszabbítom a határidőt a két napig tartó teljes fórum leállás miatt. A posztokat továbbra is várom a megszokott tanteremben. Következő tanári hozzászólás: 2025.04.01. |
||
|
68
Dátum: 2025. 03. 22. - 11:53:39
|
||
| Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Ophelia Langley | ||
|
Potions & Emotions  Hatodév, Bájitaltan 2005. március 10. Annak ellenére, hogy ez a tantárgy áll a legtávolabb tőlem, Oakley professzor magyarázatait és előadásmódját mindig nagyon élvezem. Szeretem, hogy mindenkinek tényleges visszajelzést ad már akár az óra elején az aktuális teljesítményével, haladásával, válaszainak helyességéről vagy érdekességeiről. Jól látható, hogy az évfolyam jelentős része is motivált abban, hogy hozzászóljon a témához, bár O’Hara mintha tőle megszokottan megint csak azért ülne itt, mert mindig azért ő sem cirkálhat az égen edzés címszóval. Tuffin azonban meglep azzal, hogy egyetlen ötletet, példát sem tud vagy akar említeni a professzor kérdésére. A szorgalmasabb tanulók közé tartozom, de jól tudom, hogy neki az enyémnél is jobb RBF eredményei voltak, különösen bájitaltanból. Vagy talán a flörtölés a Mardekár kviddics kapitányával vonta el a kérdésről a figyelmét? Oldalra pillantok a tőlem valamivel távolabb ülő másik csapatkapitányra, szemöldökömet finoman felvonom, fejem pedig alig észrevehetően a páros felé bököm egy lassú, de sokatmondó szemforgatással összekötve. Vajon ő is látta azt, amit én? Hallottam azokat a pletykákat persze, és nagyon remélem, hogy azok tényleg nem többek rosszindulatú szóbeszédeknél. Zafira, te sokkal jobbat érdemelsz nála! Nagyon érdekesnek tartom az óra elméleti részét. Történetesen nem a professzor által említett esetre céloztam, az az ügy még nekem is újdonság volt, de mindenképpen tanulságosnak tartom. A látomások mellett épp a Haseltine által is említett, memóriazavarral kapcsolatos problémák jutottak először eszembe nekem is, bár ahogyan a professzor is említi, kifejezetten a mágikus traumákból, esetleg emléktörlő bűbájokra vonatkozó panaszok jöhetnek kizárólag szóba. Az Enver által említett dementorok nekem például eszembe se jutottak. Egyszer még gyerekként azt hiszem, hogy találkoztam eggyel, jócskán azelőtt, hogy tudtam volna, mit jelent az, hogy alohomora. Nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni azt a fojtogató, mindent behálózó ürességet, ami mintha elszipolyozta volna azt a maradék örömöt is a világból. Kiráz a hideg a gondolatra, hogy mégis mekkora veszélyben voltam, és még csak nem is tudtam ezekről semmit. Még a muglikhoz kötött az életem, de a varázslóháború hatásai az ország minden szegletébe eljutottak. Morgenstern válasza méltán vívja ki a professzor elismerését. Amennyire tartok tőle, különösen az ominózus üstfelborítás incidens óta, ugyanannyira tudom tisztelni és csodálni őt azért a különleges látásmódért és mély ismeretért, amivel rendelkezik. Nekem eszembe se jutott az itt tanító professzorok munkáit elolvasni, hacsak nem ők adták ki kötelező vagy ajánlott olvasmányként. Jövőre szeretnék egy évkönyvet csinálni az évfolyamunknak, hogy mindenki vissza tudjon emlékezni ezekre az időkre. Biztosan neki szavaznám meg a címet arra vonatkozóan, hogy az, aki a legtöbbet eléri majd közülünk. Morgenstern mindig emlékeztet arra, hogy még mindig mennyire keveset tudok a varázslóvilágról. Akármennyi időt is töltök a könyvtárban vagy Roxmorts felfedezésével, mindig van valami, ami szembesít azzal, hogy mennyire keveset is tudok, és milyen apró porszem is vagyok ebben a nagy halmazban. - Professzor úr... - emelem a kezem, hol a tanárra, hol pedig Morgensternre pillantva. Azt hiszem, hogy mindent nem sikerült megértenem a magyarázatából, még ha nagyjából következtethetek is arra, hogy mit is jelent az a szó. - El tudná magyarázni, kérem, hogy mi az az időnyerő? - nem először fordul elő, hogy akár evisendnek tűnő dolgokban is kérdeznem kell. Nem a varázslóvilágban nőttem fel, ez pedig sajnos mindig hátrányt fog jelenteni, mert hiába igyekszem, állandóan feljönnek azok a dolgok, amik mindeddig rejtve maradtak előlem. Szeretném jobban megérteni azt, amit Orin mondott, és az értékes tudását magamévá tenni. A tudatlanság és annak elismerése pedig nem bűn, sőt, kulcsfontosságú abban a szerepe, ha fejlődni akarsz. Hiába kapkodok, a főzettel jócskán lemaradtam. Nem veszem észre, hogy az égett hunyorszirup egy kicsit odatapadt az üst aljára, ahogyan azt sem, hogy nem a megfelelő kést használtam a szeleteléshez. Nagyon megküzdöttem azért az Elfogadható jegyért, amit tavaly az RBF vizsgára kaptam, és az Amortentia harmadszori, nagy nehezen sikeres elkészítését is rengeteg könny és izzadság előzte meg. A mozsárban még nagyjából helyesen össze tudom őrölni a cickafarkat és a boszorkányfüvet, de hiába öntöm bele az üstbe az őrölt holdkővel együtt, és kezdem meg a főzet keverését, már látom, hogy valami nem jó. A gyökér darabkái egyszerűen nem oldódnak fel a szirupban. Mint folyami hordalék, magasodnak a főzet tetején, ellenállva az összes próbálkozásomnak. Megszámolni sem tudom már, hogy milyen irányba és hányszor keverem azt, könyörögve nekik, hogy csináljanak valamit. Elég egyetlen, kétségbeesett pillantást vetnem Sienna és Revan üstje felé, hogy lássam, az enyém egyáltalán nem akar és nem tud úgy kinézni, mint az övék. Gyorsan átfutom ismét a táblát, a hibák után kutatva, de nem szúrom ki a legfontosabbat – a kést. Bár az sem másodlagos szempont, hogy eleve odaégettem a hunyorszirupot. Az instrukciók csak gúnyosan bámulnak vissza, de nem érkezik el hozzám a felismerés. A felszálló gőztől a szemem szúrni kezd kissé, a kezeim pedig remegnek. Hirtelen nagyon melegnek érzem magam körül a levegőt, és minden olyan zajos. A professzor utasításait igyekszem megjegyezni arról, hogy mit is kellene kezdenem ezzel a bűbájjal. De csak görcsösen, alig észrevehetően remegő kézzel markolom a keverőpálcát az üstben. Megpróbálok venni egy mély levegőt, a tüdőm viszont mintha egy feszes ökökké zsugorodna össze. Lassan elengedem a keverőeszközt, és falfehér arccal kezembe veszem a pálcám, de nem tudok egyetlen szép emléket sem felidézni, ami a varázslathoz kell. |
||
|
69
Dátum: 2025. 03. 22. - 02:41:47
|
||
| Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Quennel Oakley | ||
|
Kedves Hatodévesek! A bájitaltan órájuk a második körbe lépett, a hozzászólásaikat várom szeretettel a megszokott tanteremben. Játék IC ideje: 2005.03.10. Körök száma Három Következő tanári hozzászólás: 2025.03.29. A megjelenés minden, a tárgyat felvett diák számára kötelező! Várom további hozzászólásaiket szeretettel! |
||
|
70
Dátum: 2025. 03. 22. - 02:39:04
|
||
| Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Quennel Oakley | ||
|
Bájitaltan VI. évfolyam  2005. március 10. (Csütörtök), 2:00 p.m. - 4:00 p.m. - Tökéletes. 5 pont a Hollóhátnak.- megengedek magamnak egy apró mosolyt, amikor Mr. Ashford elvégzi a fordítást, és néhány percen keresztül rajta is tartom a szemem a diákon. Még ha rengeteg varázsló is van a világon, aki hibásan gondolja, hogy a latin nyelv az egyetlen kulturális alap, amelyre a mágikus nyelv épült, tény, hogy az Egyesült Királyságban elterjedt mágia nagyrészt a latinból táplálkozik. Az, hogy William Ashford ilyen gyorsan összerakta a fordítást, mindenképpen lenyűgöző, azt is feltételezni engedi, hogy talán egyszer varázslatokat fog feltalálni. - Helyes válasz. Sajnos azonban attól tartok, Ms. Tavish, hogy ez nagyban függ az adott átok pontos erejétől, és a bájital adagolásának idejétől a trauma elszenvedését követően. Valóban voltak sikeres kezelések a Háború után, sok betegnél gyorsított a javuláson, de az olyan katasztrofálisan súlyos mentális sérüléseket, amelyeket például egy auror házaspár szenvedett el még a ’80-as években, nem lehetséges eredményesen kezelni többé, csak a szinten tartást tudtuk elősegíteni. 5 pont a Hollóhátnak.- bármennyire rokonértelmű kifejezésként kezelik a muglik a mágiát és a csodát, sajnos a kettő nem ugyanaz, és bármennyire élt bennem egy szikrányi remény, amikor a Szent Mungó főgyógyítója megírta, hogy elkezdték a Sepelio-kezelést a Longbottomokon egy évtizeddel ezelőtt, egy évtizeddel a trauma után túl késő volt már hozzá, hogy visszahozzuk, ami elveszett. Talán, ha akkor létezett volna a bájital, amikor megtalálták őket... talán. Soha nem tudjuk meg. Ahogy Zafira Tavishra nézek, mielőtt a következő diákhoz fordulok, azt kívánom, hogy soha ne is legyen hasonló eset, amely alapján megtudhatjuk. - Igen, Ms. Langley, a profetikus látomások vagy mágikus hallucinációk által okozott mentális sérülések állapotát is javítja, azok egyértelműen mágikus eredetű problémák. 5 pont a Hugrabugnak. Mindazonáltal nagyon fontos kiemelnem, hogy amennyiben annak a szerb boszorkánynak az esetére gondol, az ő esetében a kezelés hatástalan volt- a hölgy egy meg nem határozott ok miatt döntött úgy, hogy betegséget színlel, valójában nem voltak látomásai. Ha lehet hinni a belgrádi oknyomozóknak, valamilyen adósság rendezését kívánta így elkerülni. Az ő mentális betegsége mindenesetre nem mágikus természetű.- én magam nem mosolygok, de ezúttal nem bánom, ha valakit szórakoztat az anekdota, aminek részleteit olvashatta Ms. Langley. Még ha nem is gondolom, hogy lenne bármi mulatságos egy ilyen, egyébként elképesztően szomorú történetben, az biztos, hogy a történet segíthet a diákjaimnak abban, hogy könnyebben megjegyezzék az anyagot. Legalábbis azoknak, akik figyelnek az órán. - Nem, Ms. Lowe, egyáltalán nem butaság, sőt, a gyakorlatban az egyik leggyakoribb felhasználást találta meg. Sokan ugyan az átokhegek által hagyott sérüléseket és roncsolódást nem tekintik különbözőnek más, nem mágikus természetű sérülésektől, a tudományos területen a legtöbben egyetértenek abban, hogy ezek a sérülések gyökeresen különböznek azoktól, amelyeket például egy mugli gépjárműbaleset, vagy akár a decemberi szökőár okozott. A főzet is bizonyítja ezt közvetve, mert az ebből származó depresszió és szorongás kezelésére is hatásos gyógymód volt. 5 pont a Hollóhátnak.- megengedek magamnak egy biztató mosolyt a Hollóhát prefektusa felé, aki véleményem szerint egyáltalán nem érdemtelenül kapta a pozícióját, de mint rengeteg fiatal boszorkány és varázsló, önbizalomhiánytól szenved. Az unokaöcsém már minden bizonnyal elkönyvelte volna ostobának, de mindenki szerencséjére Jimmy már nem kerül többé roxfortos diákok közelébe. Remélem, hogy soha többé. - Segítheti, Mr. Travers. mert az Imperius-átok, mint a sötét mágia általában, nyomokat hagy az áldozatain. Rengetegen, akik hosszabb időre az Imperius hatása alá kerülnek, a nyilvánvaló pszichológiai sérülések mellett mágikusan elveszíthetnek rengeteget az önkontroll képességeikből, amelyeket az átok természetesen szükségtelen, akadályozó tényezőnek tekint. Mindenképpen előírnám egy kezelés részeként ezt a bájitalt, ha nekem kéne egy áldozatot kezelnem, természetesen rengeteg különböző egyéb bájital mellett. 5 pont a Mardekárnak,- nem állítom, hogy nagyon bánom, hogy Nialen Travers idén már a húga nélkül jött vissza az iskolába, mert minden hibája és problémája ellenére mindig látni vélem benne azt a szikrát, amely alapján tudom, hogy több van benne, mint egy bajkeverő. A húgában soha nem láttam ilyesmit. Persze, a fiú temperamentuma soha nem tenné lehetővé véleményem szerint, hogy jó gyógyító lehessen. - Igen, Ms. Scrimgeour, a szerelmi bájitalok, különösen a néhány hónappal ezelőtt tanított Amortentia hasonlóan működik, mint egy Imperius-átok, még ha nem is tekinthető tudományos értelemben átoknak, fekete mágiának vagy méregnek. A szerelmi bájitalok mágikusan felülírnak olyan dolgokat az áldozat elméjében, amelyek nem állnak helyre attól, hogy a közvetlen hatásokat kezeljük, ezért a legtöbb gyógyító javasol valamit ennek kezelésére. Újabban a Sepeliot, amelyet ugyan kicsit hosszabb ideig kell szedni, de nem annyira drasztikus, mint más bájitalok. 5 pont a Griffendélnek.- pár másodpercet nézem Sienna Scrimgeourt és a mellette ülő lányt, miközben azon gondolkodom, hogy megismételjem-e, amit az Amortentiáról mondtam annak a három tanórának mindegyikén, amikor a bájitalon dolgoztunk, de egyrészt később úgyis szükség lesz az említésére, másrészt pedig remélem, hogy elég volt háromszor elismételnem, hogy mi ennek a bájitalnak az etikailag helyes felhasználási módja. Sajnálatos, hogy háromból egy ember, amikor leül megfőzni, még most is azzal a céllal teszi, hogy valakit akarata ellenére megkössön, és örülök neki, hogy a Wizengamot tagjai az utóbbi időben kellően komolyan veszik az ilyen ügyeket. - Igen, Mr. Nebelwald. Tényleg rengetegen voltak, és attól tartok, hogy, mivel a dementorok nem élnek, és nem is tudnak meghalni, ez a felhasználási mód egyáltalán nem archaikus példa. A dementorok természetesen egyértelműen mágikus teremtmények, és a letargia, amit a jelenlétük okoz, sem természetes, úgyhogy a főzet hasznos ellenük- természetesen csak a jelenlétük által okozott letargia ellen. A Dementor Csókra nincs gyógymód, és a mágia ismert törvényei alapján lehetetlen is, hogy valaha legyen. 5 pont a Hollóhátnak.- a Mr. Nebelwald áldal szolgáltatott példára adott válaszom vége minden bizonnyal szükségtelen volt, mert sajnos olyan korszakban élünk, amikor egy tizenhat-tizenhét éves diák, még ha tájékozatlan is, nagyon jól tudja, hogy mi az a Dementor Csók, és mit tesz az emberrel. A Dementor Csók gyógyítása pedig éppen úgy lehetetlen, mint egy holttestet kikúrálni a halálból: még ha az áldozat akár évekig életben is tartható, már nincs benne semmi többé, amit meg lehetne gyógyítani, ami személlyé tenné, azt pedig senki nem tudta bizonyítani eddig, hogy mi történik azzal a lélekkel, amit az Azkaban volt őrei magukba szívnak. - Tudom, hogy mágikus trauma és mágikus betegség által okozott emlékezetvesztésre gondolt, ami egy jó válasz természetesen, Ms. Haseltine, de kérem, figyeljen a pontos megfogalmazásra! A hibás emléktörlő mágia jó példa, de fontos kiemelnem még egyszer, hogy a főzet nem segít a nem mágikus úton keletkezett mentális problémák kezelésében, beleértve a természetes következmények miatt elszenvedett amnéziát is. Illetve ebben az esetben is azt tudom mondani, mint Ms. Tavishnak: volt egy professzora a Roxfortnak, még azelőtt, hogy akár Önök, akár én idejöttem volna. Történt néhány... sajnálatos esemény, melynek során a férfi elvesztette a világról minden emlékét. A Sepelio-főzet segítette benne, hogy gyorsabban tanuljon és javuljon a közérzete, de a varázslat túl erős volt, a kezelés pedig túl későn érkezett, úgyhogy a régi emlékeiből csak néhányat sikerült helyreállítani, és nem is várható eredményes javulás. Ártani ugyanakkor semmiképpen nem árt, segítheti a felépülést, természetesen más kezelésekkel karöltve. 5 pont a Hollóhátnak.- ahogy Heliodora Haseltine befejezi a válaszát, elgondolkodom rajta, hogy talán még név nélkül sem kellett volna megemlítenem Wesley elődjét, aki már több, mint egy évtizede van a Mungóba zárva. Függetlenül attól, hogy mindenki hallotta a történetet, és a Varázsvilág amúgy sem volt soha híres a személyi jogok védelméről, nem kellene bátorítanom ezt a hozzáállást. - Látom, hogy alaposan felkészült, Ms. Morgenstern. Természetesen nem ennek az órának a feladata eldönteni, hogy a szláv és skót vérmágia etikailag rendben van-e, de abban igaza van, hogy néhány mentális hatást mindenképpen gyógyítanak... van egy ismert esetünk az előbbire. A megátkozott tárgyak által okozott mentális sérülések is ide tartoznak természetesen, bár ezek az átkok lényegesen különbözhetnek mindenben egymástól, az általánosságban elmondható, hogy a fő kezelés mellé hasznos a Sepelio. A látók által elszenvedett anomália ’98-tól valóban kezelhető volt a főzettel, bár az átlagosnál nagyobb dózisra volt szükség az igazán súlyos eseteknél.... az utolsó példa viszont olyasmi, amivel nem találkoztam még az ajánlott irodalmukban sem. Khanberg hatodik törvénye alapján azonban azt gondolom, hogy igaza van az Időnyerőkkel kapcsolatban. 10 pont a Mardekárnak, és ha nem bánja, megírom a teóriáját Schwarzblut professzornak, természetesen a neve említésével, jelenleg ő foglalkozik aktívan a Sepelio továbbfejlesztésével a kontinensen- ahogy Orin Morgensternre nézek, önkéntelenül is eszembe jut ismét, amikor leborította bájitallal Ms. Traverst, közben pedig végig a szemembe nézett, a félelem vagy megbánás legkisebb szikrája nélkül. Sokan az ilyen tetteket látják egy diákban, nekem azonban komoly nehézséget okoz elképzelni a kollégáimat, akik ránéznek egy ilyen diákra, és valahogy nem a zsenialitást látják benne, hanem a viselkedését, amit sok esetben csak az táplál, hogy egy tinédzser össze van zavarodva a világtól és magától, folyamatosan változik. Természetesen tudom, hogy ez a lány nem csak ezektől a dolgoktól ilyen, jól emlékszem az apjára. Az asztalom mögött ülve nézem végig, ahogy mindenki befejezi az általam kért lépéseket. Nem látok hibát, ami természetes, mert talán egy másod- vagy harmadéves diák is meg tudná csinálni azt, amit eddig kértem, ők pedig az évfolyamuk legjobbjai. Már az is igazolja azt, hogy itt vannak RAVASZ szinten, miközben jó néhány más diák vagy nem akarta felvenni a tárgyamat, vagy nem is sikerült olyan RBF eredményt elérnie, amely az általam lényegesen könnyített felvételi követelményhez elég lett volna. Piton professzor K-t kért a RAVASZ-hoz, Lumpsluck V-t, én beértem volna egy egyszerű átmenő jeggyel is. - Aki szeretne többet tudni erről a bájitalról, annak ajánlott irodalomként javaslom Helmut Schwarzenblut professzor Theorien kötetbe publikált munkáját, az angol fordítás kiadóját, a kiadás évét és helyét megtalálják a táblán. A Roxfort tavaly beszerzett két kölcsönözhető és egy helyben olvasható példányt a tanulmánykötetből.- remélem, hogy eléggé felkeltettem legalább néhány diák érdeklődését hozzá, hogy belenézzenek a könyvbe, még ha nem is tervezek semmilyen házi dolgozatot feladni, és tudom, hogy bőven van órán kívüli feladat, és sokan inkább a kötelező dolgokra koncentrálnak. Nem is gondolom, hogy helyes ilyesmit kötelezően elvárni. - Most, hogy mindenki megoldotta az első lépéseket, elérkeztünk az utolsó és legnehezebb lépéshez, a Sepelio-bűbájhoz. A varázsige Sepelio, a középső szótagot kell jobban megnyomni. A pálcamozdulat pedig az óramutató járásával egyező spirál.- egy pálcaintéssel elérhetővé teszem az eddig mágikusan eltakart részt a tábláról, ahová felrajzoltam a pontos pálcamozdulatot és a kiejtést is. - A bájital minőségét nem rontja, ha nonverbálisan használják a varázslatot, és szeretnék is mindenkit megkérni, hogy halkan mondják ki a varázsigét, mert kiemelten fontos a koncentráció. Emellett nyomatékosan kérek mindenkit, hogy ne beszéljen, ne zavarják egymást! Ha valakinek kérdése van, jelentkezzen, én pedig odahívom az asztalhoz, és halkan felteheti a kérdéseit. Ami a bűbájt illeti, szeretném jelezni, hogy természetes, ha valakinek nem sikerül elsőre egy bármennyire használható főzetet összehozni, a tökéletes főzetet pedig hónapokig, akár évekig kell gyakorolni. A Sepelio használata közben végig aktív koncentráció szükséges, ehhez újra át kell élniük néhány élményüket: a legszebb álmukat, a legnagyobb vágyukat, a legjobb emléküket. Valamit, ami folyamatosan boldoggá teszi Önöket. Fontos, hogy nagyon összetettnek kell lennie ennek az érzésnek; eredetileg az első diplomám megszerzésekor átélt örömmel próbálkoztam, és nagyon kevés volt. Sokkal több kell ennél, csak az abszolút legjobb elég jó- és arra koncentrálniuk is kell végig, a félelem és a szomorúság határán, de nem átzuhanva a negatív érzelmek irányába. Elég nagyjából két percig, ehhez használják kérem a fiókjukban található közepes méretű homokórát, ha készen állnak! Szánjanak rá nyugodtan annyi időt az átgondolásra, amennyit szeretnének, mert ha egyszer elkezdik, a bájital vagy sikerül, vagy nem. Még harminc-harmincöt percig tartható a bájital forrásban anélkül, hogy elkezdene lebomlani, a bűbáj viszont gátolja a lebomlást. Mindannyian sikeresen lefőzték az Amortentiát, legkésőbb a harmadik kísérletet követően. A saját bájitaluk illatát csak Önök fogják érezni néhány másodpercig, az elkészítés pillanatában; a végbemenő mágikus folyamatok hasonlítanak ennek a szerelmi bájitalnak a szerkezetéhez, úgyhogy hasonló illatot fognak érezni, minél inkább hasonlót, annál jobb az eredmény. Elsőre tényleg ne várják, hogy sikerül, és már az is nagy siker, ha bármennyire hasonló az illat bármelyik jegyhez az Amortentiában, vagy akár csak minimálisan kellemesnek találják.- ahogy végignézek az évfolyamon, nem tudom előre én sem, hogy mi lesz az eredmény. A teljes önismeret, őszinteség és önkontroll nem olyan dolgok, amelyek jellemzőek erre a korosztályra, de természetesen nem is az a cél, hogy piaci forgalomba hozható minőségű főzetek szülessenek. A mágia jelentős részben önismeretről szól, ez a bájital is. Én magam is nehezen találtam megfelelő komponenst, amikor hiábavaló módon dolgoztam a feleségem túlélésén. Jóval több időre volt szükségem rá, hogy használható legyen, és csak hat éve találtam valamit, amitől azt mondhatom: a bájitalom abszolút végre abszolút tökéletes. - Mostantól teljes csendet kérek a teremben! Bárki, aki úgy érzi, hogy készen áll, kezdheti. Legkésőbb fél négykor mindenki kezdje el haszálni a bűbájt! - A tanóra három körös. Következő tanári hozzászólás: 2025.03.29. - Az órán való részvétel mindenki számára kötelező, aki nem jegelt, és felvette az órát. Az igazolatlan távolmaradás pontlevonással jár. - A többi diák megszólítása esetén a neveket a következő színkódokkal emelhetik ki: #BD2118 (Griffendél), #557105 (Mardekár), #1d4d9d (Hollóhát), #EFB521 (Hugrabug) |
||
| Oldalak: 1 ... 5 6 [7] 8 9 10 |