Caelius Edevane

Caelius Capistran Edevane

"Ne a Hollóhátba…”

   Alapok

jelszó || Valar Morghulis
így ejtsd a nevemet || Kéliusz Kapisztrán Edövén
becenév || Cael (Kel)
nem || férfi
születési hely, idő || Aberdeen, Skócia, 1983. augusztus 20.
horoszkóp || Oroszlán
kor || 14
vér || fél
évfolyam || negyedik

Tengerpart. Pálmafák. Homok. Ijedt emberek. Remeg a föld. Elsötétül az ég. A Napot eltakarja egy hatalmas hullám. Mindenki fut. Hiába. Kicsap a partra. Elmerülök. Nem kapok levegőt…

Ahogy felriadok, és gyorsan levegőért kapok, rögtön tudom, hogy ez megint csak egy hülye álom volt. A saját ágyamban fekszek, minden száraz körülöttem, csak kint esik az eső, az kopog az ablakon. Lehet, hogy azért álmodtam most ezt? Persze tudom, hogy nem.
Mindegy, a lényeg, hogy vissza már valószínű nem fogok aludni. Pedig még éjjel van egy darabig. Így nehéz lesz elfoglalnom magam. Clarice nincs itthon, megint kórházban van, anya és apa gondolom, már rég alszik, és nem örülnének, ha felébreszteném őket. Tehát most van négy-öt órám, hogy csendben elfoglaljam magam.
Felkapcsolom az íróasztalon a kislámpát, és egy gyors mozdulattal lesöpröm róla a kockás matekfüzetet. Tudok számolni, a többi kit izgat? Úgyis varázsló leszek, majd akkor tanulok, ha valami értelmes dolgot mutatnak, és akkor majd úgyis lesz valami varázslat, amivel ki tudom számolni a 249-133=x-et.
Az Arthur királyról szóló könyvön viszont már elgondolkozok, az legalább érdekes, még úgy is, hogy anya abból tanít olvasni. Szeretem az ilyen kalandokról szóló könyveket, még akkor is, ha kevés benne a kép, és azok sem mozognak túlzottan sokat, meg nem is beszélnek. Viszont ezt a történetet anya már felolvasta nekem. Tudom kívülről. Akkor meg miért olvassam el? Írni meg aztán főleg nem fogok most, elég nappal.
Akkor rajzoljunk valamit! De mit? A Wigtown Wanderers sztárjátékosait már lerajzoltam, ők a legmenőbb kviddics csapat, remélem, egy nap én is játszhatok közöttük. Magamat sajnos nem tudom lerajzolni, mert fogalmam sincs, melyik házba leszek beosztva, és milyen színű mezem lesz majd, ha játszhatok a Roxfortban. De játszani fogok, az biztos. A legjobb lenne Clarice-szel egy csapatban.
Leteszem a ceruzát, és felkapom a sarokból a kvaffomat, amit az előző szülinapomra kaptam. Sajnos, még nem nagyon tudtam vele gyakorolni, kéne hozzá egy seprű meg néhány karika, eddig csak annyi hasznát vettem, hogy összetörtem vele a szemüvegét annak a gyereknek, aki csúfolta Clarice-t. Nem is nagyon láttam azóta a játszótéren, de persze nem is hiányzik.
Feldobom a labdát a levegőbe kétszer-háromszor, de amikor veszélyesen közel halad el a lámpához, inkább leteszem. Apa nagyon dühös volt egy hete, amikor az előzőt eltörtem, azt mondta, hogy ne játsszak a labdával a házban. Jobb, ha elteszem, most biztosan még dühösebbek lennének, ha éjjel csinálnám. Marad a rajzolás.
Talán lerajzolhatnám Arthur királyt, ahogy Mordreddel harcol, vagy azt, ahogy kihúzza a varázskardot a kőből. Ez sem jó. Akkor esetleg ezt a hullámos álmomat, csak nincs kedvem úgy rajzolni, hogy utána össze kell tépnem. Anyának azt mondtam, hogy már nincsenek rémálmaim, amikor azt mondta, hogy engem is bevinne a Szent Mungóba egy vizsgálatra. Az pedig egyáltalán nem hiányzik. Három év múlva Roxfortos leszek, akkor majd biztos elmúlik magától.
Akkor lerajzolom a múltkori álmomat. Egy hétpettyes katica, ami rohan a fűben, rohan, rohan, és amikor készülne felszállni, arccal nekimegy egy vörös százlábúnak. Ez az álom annyira nem volt ijesztő, és ha anya látja, akkor sem fogja azt gondolni, hogy innen jött az ihlet a képhez. Igaz, öt éves korom óta nem rajzolgatok bogarakat.
Nagyjából húsz perc telhetett el, mióta felkeltem. Nehéz lesz elfoglalni magam reggelig. Talán megszámolom újra a csoki béka kártyáimat, bár tudom, mennyi van, szóval felesleges. Mit csinálhatnék még? Sötét van, esik az eső, csak az olvasólámpa világít, szóval túl sok dolgot nem igazán. A másik lehetőség az, hogy olvasok valamit. Akkor eldőlt, nem tudom, hogy Nicolas Flamel hatszor vagy hétszer van meg.

*

Egy pillanatra elmosolyodtam, ahogy az öreg süveg a fejemre került. Vicces, mennyire túlizgulták páran ezt az egész „melyik házba kerülök” dolgot a leendő évfolyamtársaim közül. Azon majd utólag lehet rágódni, hogy a házadban idiótákkal vagy esetleg körülvéve, és hogy a jó arcok mind elkerültek máshová, de akkor sincs megtiltva, hogy velük barátkozz inkább. Komolyan utálnom kell Clarice-t, ha nem a Mardekárba kerülök? Márpedig kettő az egyhez az esélye, hogy nem oda fogok kerülni, annyiszor mondták már rám, hogy lusta vagyok, hogy a Hollóhát kizárt. Gondolom, a süveg is fog mondani valami ilyesmit a beszédében. Pedig anya szerint nagyon okos lennék, ha tanulnék, de ha egyszer értelmetlennek tűnik, és nem érdekel, minek tanuljam meg?
Úgy tűnik, a süveg magában lerendezte a döntését, mert különösebb kerítőszöveg nélkül közölte a házam nevét. Azért örülök neki, hogy nem mondta, hogy lusta vagyok, mert a tanár, aki rám adta a süveget, biztosan megjegyzett volna akkor magának. Gyorsan helyet is foglalok a házam asztalánál, mielőtt még utánam kiabálja a süveg, hogy „de amúgy lusta vagy, mint a föld.”

*

Elégedetten kinyújtom a kezem, ahogy nyugtázom, hogy ez is megvan, és vége a mai napnak, meg ennek a hülye kísérletnek. Nem megy a bájitaltan, pedig anya nagyon jó volt benne, de én ezt nem örököltem. Bár az egyik haverom szerint ezt nem örökölni kell, hanem meg kéne tanulnom az anyagot, de annyira fájdalmasan nincs rá szükségem, hogy nem visz rá a lélek. Az sem segített sokat, hogy ez a rózsaszín ruhás nő beült mosolyogni. Még idegesítőbb úgy elrontani valamit, ha valaki még mosolyog is rám közben. Ez a tantárgy ráadásul tök felesleges.
Az svk, a bűbájtan és az átváltoztatástan értelmesek, mert rendesen megtanulok varázsolni, ha megtanulom az anyagot, a repüléstan értelmes, mert kviddicsezni akarok, és a jóslástan is értelmes, mert talán kiderül belőlük, miért álmodok össze-vissza. Meg is kérdezhetném a tanárt, de biztosan azt válaszolná, hogy azért, mert közeleg a végzetem, vagy ilyesmi. Nem lehet nehéz jóslástant oktatni, úgyhogy ha nincs más munkalehetőség, ezt az állást még mindig bepályázhatom. Azért jobban örülnék valami jobb foglalkozásnak, például egy auror parancsnokinak, de a legjobb persze az lenne, ha kviddics sztár lenne belőlem. Apuék ígértek is egy seprűt születésnapomra, de persze az még majdnem egy év. Ki is nézek a pályára, azt hiszem most edzés van, bár fogalmam sincs, melyik házé. Sajnos, attól, hogy nézem, nem nagyon fogok bekerülni a csapatba, gyakorolnom kellene a válogatásig. De legalább pár dolgot ellesek azért.
Már viszonylag távolról kiszúrom a nagyobb srácot, ahogy egy elsőst lökdös és fel-felreptet a pálcájával. Nem tudom, hogy látta-e más is, illetve hogy oka van-e rá, hogy az elsőssel így bánik. Innen nem látom azt sem, hogy milyen házhoz tartoznak. De annyira nem is érdekel, egy mosollyal indulok meg feléjük. Mindenki, akibe szorult egy kis igazságérzet, segítene a kisebb fiún, de nem tudom, hogy én ezért csinálom-e. Amikor kicsi voltam, és megvertem más gyerekeket, akik csúfolták Clarice-t, nem csak azért csináltam, mert bántották a nővérem, hanem azért is, mert valahogy jól esett. Egyszerűen szeretem helyretenni az ilyen nagyképű idiótákat, amilyen például én is vagyok.
- Csatlakozhatok, haver?- ahogy a nagyobb fiú megfordul, a kisebb pedig leesik a földre, rámosolygok a valószínű eggyel felettem járó srácra. Ránéz a taláromon lévő kis címerre, engem különösebben nem érdekel az övé. Úgy tűnik, hogy szimpatikus vagyok neki, mert hátat fordít az áldozatának, és ő is elmosolyodik, hogy talált magának valakit, akinek hasonló az érdeklődési köre. Azt viszont már nem várom meg, hogy válaszoljon, most nem figyel oda.
- Capitulatus… jaj, bocsi, nem rád céloztam. Várj, felveszem!- nem tudom, mennyire sikerült sajnálkozást az arcomra varázsolni, de annyira nem is fontos. Előbb érek a kettőnk közé esett pálcához, mint a tulajdonos, és amikor lehajolok érte, sajnos véletlenül rá is lépek. Reccs.
- Hoppá. Ugye ez csak egy ág volt?- természetesen, ahogy látom az arcán, eléggé felhúzta magát, de mielőtt csinálna valami meggondolatlant, rászegezem a pálcám. Azt nem tudom, hogy milyen átkot lőnék ki, ha így is megindulna előre, de valószínű a mosoly, amit rávillantok, elég meggyőző volt hozzá, hogy ne próbálja ki. Hátrébb lépek, hogy felvegye a pálcája darabjait, és elhúzzon. Nem tudom, hogy lesz-e belőle még következmény, de ennyire előre nem kell aggódni. Ha beköp, elmondom, hogy bántott egy alsóst, és véletlen volt amúgy is.
- Minden oké?- odanyújtom a kezem, és segítek felállni a fiúnak a földről, de amikor bólint, nem igazán van már mondandóm neki. Ezúttal mázlija volt, legközelebb nem lesz, és ha ő lett célpont, nyilván rosszul csinált valamit. Van, akinek nagyobb rá az esélye, hogy célpont legyen, valami külső látványosság vagy viselkedési rendellenesség, de sajnos, ez nem hat meg a világon szinte senkit.

*

Most, hogy Dumbledore meghalt, és beköszöntött az új korszak, más lett minden. Nem tetszik túlzottan a változás, de ezt igyekszek eltitkolni, és meghúzni magam a tanárok közelében. Most két típusa van a menőknek: azok a kis spiclik és ördögfiókák, akik az új rendszert ajnározzák, és valószínűleg a fél rokonságuk T.K. párti, vagy pedig csökönyösen mennek szembe az árral, bármit kapnak érte, ők akkor is Potternek szurkolnak. Nem tudom, nekem nem éri meg, hogy bántsák miatta a családomat. Amúgy sincs otthon minden rendben, nem kell zseninek lenni hozzá, hogy erre rájöjjek, hiába titkolják, hogy valami baj van. Apa mugli születésű, azok alapján, amit itt mondanak a hozzá hasonlókról, gondolom egyszer bajba fog kerülni. Elég nagy baj persze az is, hogy elvesztette az állását.
Tény, hogy minden sokkal vidámabb volt, amíg Dumbledore élt. Mióta meghalt, olyan nyomott itt minden, még akkor is, amikor éppen nem látunk semmi kirívót. Azóta olyan, mintha nem akarna rendesen sütni a Nap, bár lehet csak simán van valami éghajlatváltozás- persze a dementorok sem tesznek túlzottan jót neki. A tantárgyakkal továbbra is úgy vagyok, hogy ami érdekel, azt megtanulom, ami nem, azt nem, kviddicsezni idén sem vettek be, úgyhogy ebből a szempontból nagy változás nincs. Az engem leginkább zavaró változás, hogy amikor álmodok, még rosszabbak az álmaim, mint általában. Ami pedig pozitív, hogy végre örülhetek, hogy huszonnyolc példányom van Dumbledore-ból.

Szerepjáték példa

Összedörzsölöm a kezeim, és önkéntelenül is megremegek, ahogy meg kell állnom a zebránál, és pirosra vált a lámpa. Az ég megdörren, feltámad a szél, aztán a nyakamba szakad az eső. Remek. Nem értem, miért nekem kell lemennem tejért, amikor nekem tizenöt perc elgyalogolni a legközelebbi boltig, anya vagy apa pedig nagyjából tíz másodperc alatt megjárták volna. Ráadásul ma van a születésnapom is. Mindegy, azt mondták, hogy kapok egy seprűt, az a lényeg. De hogy lehet ennyire hideg augusztus közepén?
Zöld. Lelépek az útra, de rögtön hátra is ugrok, ahogy egy vörös bogárhátú autó száguld át a piroson, közben rám fröcskölve az előző esőből megmaradt sáros vizet. Arra sincs időm, hogy kitaláljam, mit kiabálok utána, már bele is hajt egy emeletes turista buszba, és egy hatalmas reccsenés után füst kezd el dőlni abból a pontból, ahol a két jármű találkozott. Valahol láttam már ilyet… mindegy, nem akarok szemtanú lenni, gyorsan hozom azt a tejet, mert ha itt maradok, megfázok, és betegen már lehet nem menne a tizenhárom gyertya elfújása.

   Jellem

Caelius-ról már első ránézésre süt, hogy határozott, magabiztos, de ebből az első ránézésből könnyű azt is megállapítani, hogy elég nagyképű, az önbizalma meghaladja az egészséges szintet, egyesek szerint pedig kifejezetten bunkó tud lenni. Többnyire jókedvű, elég sokat nevet, mosolyog, gyakran viccelődik, emiatt gyakran kerül a középpontba egy társaságban.
Meglehetősen lusta, ha valami nem érdekli, szinte lehetetlen rávenni arra, hogy megtanulja, már az elhatározás, hogy mégis tanul, szinte fájdalmat okoz neki. A számára hasznosnak, érdekesnek tűnő dolgokat viszont különösebb nehézségek nélkül tanulja meg, és jól is mennek neki. Kifejezetten jók a logikai képességei.
Ha azt látja, hogy valamelyik barátját vagy egy kisebb, védtelenebb élőlényt bántanak, rögtön közbe szokott avatkozni, de nem csak azért, hogy megvédje a bajbajutottat, hanem mert jól is esik neki, hogy az ilyen embereket bánthatja, és láthatja rajtuk, ahogy hirtelen a pálca rossz végére kerülnek, és ettől teljesen elképednek. A legtöbb kötekedőtől eltérően beismeri magának, hogy ezt azért csinálja, mert szereti csinálni, és általában véve nagyon tisztán látja a saját hibáit.
Az elhatározásait, céljait tekintve nagyon makacs, ha akar valamit, akkor azt mindenáron meg akarja kapni, és nem adja fel, amíg sikerrel vagy teljes kudarccal nem jár. Optimista, a szélsőséges esetektől eltekintve pozitívan áll az élethez.
Az álmait mindenki elől eltitkolja, egyszerre próbál nem foglalkozni velük és kitalálni, hogy mit jelentenek, rendszeresen készít feljegyzéseket vagy rajzokat róluk, amiket a legtitkosabb helyeken tart a szobájában. Tart tőle, hogy az álmait valamilyen rendellenesség okozza, és emiatt kórházba kerül, a Szent Mungótól pedig már egészen kicsi kora óta fél.
Jó kapcsolatot ápol a családtagjai közül mindenkivel, különösen az anyjával töltött sok időt gyerekkorában, de felnéz az apjára is, és mivel a testvérével töltötte a teljes gyerekkorát, vele is jó kapcsolatot ápol, bár a Roxfortos éveik alatt ritkán találkoznak személyesen, levelet így is gyakran váltanak.

Erősség || határozott, magabiztos, optimista, bátor, jókedvű, segítőkész, nem elfogult önmagával szemben
Gyengeség || lusta, makacs, nagyképű, alkalmanként erőszakos

   Apróságok

mindig || Kviddics, varázslósakk, értelmesebb tantárgyak, rajzolás, érdekes történetek, vaj és mézsör
soha || Unalmas tantárgyak, kisebbekkel/védtelenekkel kötekedő emberek, mugli tanulmányok, rémálmok, kórház
hobbik || Kviddics, varázslósakk, rajzolás
merengő ||
Legjobb: amikor megkapta az első seprűjét (1996. augusztus 20.)
Legrosszabb: amikor a nővére először kórházba került
mumus || valamelyik barátja vagy rokona inferusként
Edevis tükre || önmagát látja a Wigtown Wanderers mezében (skót kviddics klub)
százfűlé-főzet || olyan íze van, mint a tejjel kevert kólának.
Amortentia || fehér orgona, amit frissen áztatott az eső
titkok || furcsa dolgokat szokott álmodni
azt beszélik, hogy... || Egy sárkányfiókát nevel az ágya alatt (pedig az egy közönséges, bár igen rossz természetű macska).

   A család

apa || Cormag Edevane, 42 éves, sárvérű. Viszonylag keveset beszélnek, de felnéz rá.
anya || Catriona Edevane, 39 éves, félvér. Vele ápol közelebbi viszonyt a szülei közül.
testvérek || Clarice Edevane, 15, félvér. Jó viszonyt ápol a nővérével, bár személyesen ritkán találkozik vele az iskolán belül.
állatok || Zordon, négy éves, nagyra nőtt fekete szőrű perzsa macska, többnyire meglehetősen morgós természetű, szeret karmolni és harapni, illetve bebújni ágyak alá.

   Külsőségek

magasság || 174 centiméter
testalkat || sportos
szemszín || zöld
hajszín || szőke
kinézet || Nem kifejezetten jóképű, de negatív értelemben sem lóg ki az átlagból. Az iskolában egyenruhát, a Roxforton kívül pedig minél kényelmesebb ruhákat hord. Általában mosolyog, de mindig máshogy.

   A tudás

varázslói ismeretek || Caelius azokból a tárgyakból jó, amik érdeklik, a többiből nehézkesen halad. A varázspálcát igénylő tantárgyakból (SVK, átváltoztatástan, bűbájtan) K vagy V jelű osztályzatot szokott kapni, mágiatörténetből pedig egyes fejezetek érdeklik, más fejezetek nem, de eleget tud hozzá, hogy mindig probléma nélkül átmenjen. Problémája bájitaltanból, gyógynövénytanból és asztronómiából szokott lenni, amiből csak nehézkesen megy át, az érdeklődés teljes hiánya miatt ezekből nem túl jó. Jól teljesít a két felvett tárgyán, repüléstanon és jóslástanon (azon kevés diák közé tartozik, akit tényleg érdekel az utóbbi).

felvett tantárgyak ||
jóslástan, repüléstan

pálca típusa || Szőlő, főnixtoll mag, 11,5 hüvelyk hosszú, enyhén ívelt, majdnem teljesen merev.

   Egyéb

avialany|| Jack Gleeson

A karakter hetente vagy kéthetente (de előfordul, hogy még ritkábban) álmában valamilyen látomást él át. Néha tiszta képeket lát, néha átvitt értelme van az álmainak, és nem lehet tudni, hogy amit lát, már megtörtént, jelenleg történik, vagy csak meg fog történni, és bár minden álmát lejegyzi, nem tudja megfejteni őket. Utólag viszont gyakran ráismer egyes látomásaira, ha látja őket bekövetkezni.