Kviddics a javából

Minőség és ár - a jó termék áldozattal jár.
A csúcskategóriás seprűktől kezdve a szezonális újdonságokig minden fellelhető, s ha az ember igazán figyelmes, még lakkjavesztett veteránokra is bukkanhat! Itt aztán nem megy feledésbe semmi sem!
A sportszaküzlet foglalkozik a kviddicshez szükséges minden alap- illetve kiegészítő-felszerelés árusításával (labdák, tárolóegységek, seprűkarbantartó-felszerelés, sportmez, ütők, hétfrekvenciás sípok, galoppgolyók, szakkönyvek és matricásalbumok, köpkő-szett, gyűjthető kviddicskártya, drukk-duda, sport-távcső, eseménymérő + újdonság: nemzeti színekben kapható mókás/hangos/ugráló sipkák a szponzorok ajánlásával), szaktanácsadással.
A Nemzeti Válogatott hivatalos sportüzlete.

[To Clarice]

To Clarice

Három szenvedélyem van: olvasás, zene és a repülés. Ebből most természetesen az utóbbi hozott ide az üzletbe. Mindig is szerettem ide betérni nézelődni, gyerekkoromban mennyit nyaggattam apát, hogy legalább a kirakat előtt ácsoroghassak még egy-két percet! Mostanra pedig már mondhatom, hogy visszatérő kliens lettem. Eleinte persze csak poszterek, kártyák, ilyen apróságok szerepeltek vásárlási listámon és ezek is emésztették el egy darabig zsebpénzem egy részét, amíg oda nem jutottam, hogy összespóroltam egy saját seprűre valami összeget. Igaz, csak részben volt az én pénzem, a szüleim is besegítettek, hogy boldog tulajdonosa legyek egy használt, de jó állapotú Nimbusz 1000 seprűnek, aminek jobban örültem, mint majom a farkának. Mint ahogy annak is, amikor a Hollóhát csapatába először kerültem be őrzőnek, onnantól pedig tényleg komoly szükségem volt a seprűmre, mely azonban sajnálatos módon visszaadta "lelkét" a készítőjének az ostrom alatt. Pechemre az iskolai seprűtárolóban hagytam egy edzés után, aztán pedig a harcban oda is betalált egy kósza átok, ami egy-két sportszerben kárt tett, többek között az én hű társamban is. Hát ezért lépek most be az üzletbe, mert a shownak folytatódnia kell... a vidáman csilingelő csengő a bejárat felett s az ismerős, semmivel össze nem téveszthető speciális lakk illat, mely körbelengi az üzletet, megnyugtatóan hat rám. - Szép napot Mr. Cobham! - köszönök oda vidáman a pultban álló kiszolgálónak arcomon a szokásos féloldalas mosolyommal s oda is sétálok. - Mi újság használt seprű fronton? - annyi pénzem nincs, hogy valami vadi új modellt vegyek, és a használtak között is vannak igen remek fogások... most már minden knútot és sarlót én kuporgattam és dolgoztam össze, szóval ez az invesztáció bizony teljesen saját zsebre fog menni, ami részben büszkeséggel is tölt el. Előző seprűm is remek darab volt kora ellenére, bízom benne, hogy most is sikerül egy jó társat találnom, már ami a repülést illeti...- Tegnap érkezett pár új bizományis áru, nézd csak meg ott, a dedikált mezek melletti állványon! - int a megfelelő irányba Mr. Cobham s én készségesen is fordulok, na meg indulok az adott irányba. - Addig nézne nekem egy üveg Magi-Lakkpolírt? Az teljesen kifogyott a készletemből... - nem csak seprűre van szükségem, ápoló készletem is fel kell töltenem, mert a használt sportszerre különösen kell figyelni, odaadással gondozni, ez is garancia hosszú élettartamát illetően. Mr. Cobham pedig amíg válogatok, biztos előkeríti a kért szert.

[For Morgan]

For Morgan

Mondhatni, sikeres a bevásárló körutam. Nem csak a könyveket vettem meg (amik valamiért most jóval kevesebbe kerültek, mint eddig valaha, tekintve, hogy rengeteg tárgyat már nem kell folytatnom), de egy kalitkában ott pihen életem első baglya is. Igaz, még nem tudtam eldönteni, milyen neved adjak a halászbagolynak, több közül is vacilálok, meg az is igaz, hogy eredetileg egy hatalmas uhut akartam, de valamiért megtetszett ez a kis krapek. Már csak azt remélem, hogy az öcsém macskájával is elbír. Borzalmas, amit a macskámmal tett.
Mivel az eredeti keretnek csupán a töredékét költöttem el, így úgy döntök, hogy a fontos és kötelező dolgokon túl is meglepem magamat néhány dologgal. Sohasem jó az, ha nálam pénz van, mert nem tudok bánni vele. Amikor kilépek az Uklopsz Bagolyszalonból, még majdnem a fele megvolt a galleon rengetegnek. Aztán valamiért szépen, lassan fogyatkozni kezd. De még mindig épp elég van... mondogatom magamban, mikor befordulok a seprű paradicsomba.
Évek óta nem jártam itt, pedig mindig is rajongtam a kviddicsért. Ha valami elmondható rólam, hogy cseppet sem vagyok lányos lány. Mugli öltözékként is inkább egy kinyúlt, piros kockás férfi inget viselek, meg egy egyáltalán nem rám szabott farmert, és az is látszik, hogy nem azzal a gondolattal kelek, hogy úristenahajam! Ez talán csak azért meglepő, mert anyukámnak saját szépségipari vállalkozása van, a Chant Cosmetics. De engem a szépségápolásnál mindig is jobban érdekelt két dolog: a képregények, és a kviddics.
A mardekár csapatába eddig sajnos nem tudtam bekerülni, hiába gyakoroltam rengeteget, de idén először azt hiszem, jó eséllyel indulok. Seprűm már évek óta van, mert a hülye öcsémmel ellentétben én nem valami haszontalan mugli dolgot kértem, hanem valamit, ami hasznosabb, és a Roxforton kívül is jó lesz. Mivel nem hoppanálhatok, így muszáj volt egy alternatívát keresnem, mert nem vezet mindenhová hopp-por. Pedig még két év, és kikerülök a suliból. Meg jó lenne, ha idén be is kerülnék végre a csapatba. Talán most több esélyem lesz.
Az Uklopsz után felüdülés az éppen olyan népszerű, de kevésbé túlzsúfolt, és cseppet sem bagolyürülék szagú boltba belépni. Mintha semmit sem változott volna azóta, hogy apuval megvettük volna a Nimbuszomat. Talán csak néhány modellt cseréltek ki azóta. A leginkább viszont nem a seprűk, hanem az ápoló készletek érdekelnek. Ideje lenne megnyesni kissé a kikandikáló szálakat, és azt hiszem, egy polírozás is jót tenne neki.
Ahogy körbenézek, megpillantom a hollóhátas őrzőt, s azonnal elrejtem a kuncogásom. Nem tehetek róla! Elsős korom óta mindig a macskám jut eszembe, ha a nevét hallom, mert egy betűt leszámítva tényleg ugyanúgy hívják. Ez a rossz szokásom sajnos néha még Raquelre is ráragad. Azóta persze már nagyok vagyunk, felnőttek és érettek, és nem csinálunk ilyet. A szám sarkában lévő mosolyt megpróbálom valami természetesfélére venni. Mindig kínosan érzem magam, hogy a neve miatt nevetem ki, pedig tényleg nem akartam!
- Ú, az a lakk polír engem is érdekelne. Hozna nekem is egyet? – fél füllel hallottam csak megejtett mondatát a boltos felé. Lépek oda hozzájuk, megszólítva őket.
- Peace! Csak nem jelentkezel idén is a csapatba? – szólítom meg a hollóhátast. Ő legalább már bekerült a csapatba... mázlista. Idén is tutira beveszik. Láttam már repülni, és talán az egyike a legjobbaknak az évfolyamunkból. Persze, ha egyszer már bekerültél, akkor könnyű is.

[To Clarice]

To Clarice

Kemény és melós napok, hetek, hónapok hozadéka az, hogy most végre eljöhettem az Abszol útra és a Kviddics a Javából üzlet küszöbét átléphettem. Nem lazsáltam, nem láblógatással töltöttem a nyarat, hanem áldozatot hoztam annak érdekében, hogy most teljes egészében a saját pénzemből vehessek magamnak új sportszert. Ez messzemenően megemeli az eszmei értékét és ragaszkodásomat hozzá. Nem vagyok anyagias ember, sem a tárgyi világ megszállottja, de a számomra fontos tárgyakat nagy becsben tartom, tisztelem, szeretem, sőt, már-már őrült módjára még hajlamos vagyok nevet is adni nekik, személyiséggel felruházni őket. Mondjuk pálcám esetében ez a gyakorlatban is így van, ő tényleg nem csak egy eszköz, de a seprű azért mégsem ilyen kaliberű varázstárgy. Ennek ellenére mégis így tekintek rá s így is kezelem, gondozom, őrzöm, mert valahol úgy hiszem, hogy meghálálja a törődésem és mi tagadás, Muninn, Odin egyik hollójáról elnevezett Nimbuszom sok játékban, sok edzésen, meccsen és laza repülésen hű társamnak bizonyult s bizony fájt érte a szívem, amikor szembesültem azzal, hogy már használhatatlan állapotba került. Persze az élet itt még nem áll meg, nem akarom abbahagyni a repülést, a játékot, és iskolai seprűt sem akarok igénybe venni, mert azokat annyira elnyűtték már, hogy még gyalog is jobb őrző lehetnék, mint némelyikkel. Szóval maradt a vásárlás, ezért is érkeztem most az üzletbe. Itt vannak új és használt sportszerek egyaránt, én pedig inkább a használt mellett teszem le a voksom. Vehetnék újat is, de az valami középkategóriás modell lenne, ami bármilyen kényelmes és új, nem kifejezetten arra készült, amire én szánom, illetve ahogy én használnám. Nem, én használt seprűt szeretnék, ami be van járatva, van múltja, története, amit csúcsra járathatok a magam módján... Épp ezért indulok az üzletben a használtak felé, amikor ismerős női hang üti meg a fülem. - Szép napot Clarice kedves! - fordulok felé s üdvözlöm az arcomon a  szokásos féloldalas mosolyommal. - Semmiképpen nem hagynám ki a lehetőséget. - bólintok a mardekáros lány szavaira. Az előző szezon a hányattatott idők ellenére is sikeres volt és ebben volt részem, úgy érzem s ezzel tán nem is vagyok (annyira) egoista, hiszen a meccsek java részét a gólok száma dönti el, egy kiváló fogó birtokában is nagy luxus sok pontot kapni... - Remélem, hogy idén meccsen a pálya fölött fogunk találkozni majd. - jegyzem még meg, hiszen tudom, hogy háza csapatába ő is próbál bekerülni, minden évben megnézem az összes ház tagválogató edzéseit, ha lehet s így láttam, hogy ő is próbálkozott. Ahogy vidáman csillogó mogyoróbarna szemeibe nézek, hirtelen támad egy ötletem - Nincs kedved segíteni nekem? Seprűt fogok venni, segíthetnél választani. Több szem többet lát és még a női érzék is segíthet a dologban. - jegyzem meg mosolyogva s invitálóan intek, hogy ha szeretne segíteni válogatni a használt modellek között.

[For Morgan]

For Morgan

Igazából cseppet sem meglepő, ha valakit az iskolai csapatból pont itt találok. A háború végetérésével az Abszol Út éppen olyan vonzó és népszerű, mint azelőtt, ez a bolt pedig mindig is az egyik, ha nem a legnyálcsorgatósabb volt a kínálatból. Persze vannak, akik azt mondják, a Weasley vállalat még ennél is jobb, de igazából még sosem játtam ott... nem az én ízlésem, sőt, kifejezetten taszít az a rengeteg giccs, amivel kivirít a többi bolt között. Jó, talán ebben az is benne van, hogy valamikor, elsős koromban Owen levízlizett, de az már elég rég volt.
- Hát azt én is. Idén hajtónak jelentkezem... – sajnos Malfoy ellen nem volt esélyem bekerülni fogónak, hiába vagyok annak jobb. De talán hajtóként is ki tudom használni a képességeim. Biztosan idén is sokan jelentkeznek majd, főleg, hogy tavaly nem volt semmi.
Fejemet kicsit oldalra döntöm értetlenkedve. Női érzék? Az meg mégis micsoda? Néha bele szoktam olvasni a Szombati Boszorkányba, amit valamelyik mardis csajszi hagy ott a klubhelyiség egyik asztalán, és elolvastam egy cikket, ami valami megérzéses jóslásos micsodáról szól, ami csak nőknél működik, de már akkor is hülyeségnek tartottam az egészet. Nem is csoda, a jóslástan vizsga gyakorlati részén pocsékul teljesítettem, s talán az egyetlen olyan nem pálcás tárgy, amiből béna voltam, de az annyira nem is izgat. A többi már annál inkább. Mivel a bűbájtan sem ment jól, nem biztos, hogy sikerül bekerülnöm majd a Godrikra... nem értem, a nyelvtanuláshoz minek nekem pálcát használnom.
- Jóslástanból nem vagyok jó, mert nem hiszek a női érzékben... – de komolyan, mi ez a hülyeség? Morgan cicát is jól fejre ejtették, ha beveszi ezt a kamu dumát.
- Deeee... a seprűkről tudok egy keveset. Amúgy miért kell neked új seprű? Nimbuszod van, igaz? Az elég megbízható pedig. – stabil, megbízható, s bármikor számíthatsz rá. Nekem is Nimbuszom van, és mindig elégedett voltam vele. Még akkor is, ha nem sikerült bekerülnöm a csapatba. A Tűzvillám az, amit nem igazán szeretek, mert az már inkább pálcaméregetésre jó. Csak azért, mert gyors, mindenki odavan érte.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? Tudod már, mit veszel fel RAVASZ-ra? – lerakom a földre a cuccaimat, az új baglyom ketrecét viszont nem teszem le hozzájuk. Az ujjaim ismét természetellenesnek tűnnek, de a legtöbb évfolyamtársam talán már megszokta a szokatlanul groteszk állapotukat.

[To Clarice]

To Clarice


Végre elérkezett a perc, vehetek magamnak egy seprűt, a saját munkám gyümölcseként. Ezért dagad mellem a büszkeségtől, úgy érzem elértem valamit ezzel az életben, most igazán. Ez valami pozitív, valami építő, egy jó dolog kezdete, vagy inkább folytatása. Az ostromot se értékelem alul, történelmi jelentősségű pillanatok tanúja és túlélője lehettem és elmondhatom magamról, hogy nem húzódtam gyáván fedezékbe, vagy valaki háta mögé, de az más, hiszen azt nem én okoztam, csak az élet adta a lehetőséget és a legkevésbé sem volt építő jellegű eseménysor, csak harc a túlélésért, valamilyen homályos eszményképért, a törékeny jövőért, melyről a legsötétebb órákban nem hittem, hogy valaha lehet jobb is... de ennek vége, most szépen süt a nap, zsebemben munkám gyümölcsei, tüdőmbe pedig beárad a bolt megnyugtató, semmi mással össze nem téveszthető jellegzetes illatvilága. És ha ez nem lenne elég halandó ember fiának, akkor még egy ismerőssel is tetézi azt az élet: Clarice is megjelenik a színen. - Érdekes lesz, a ti hajtósorotok inkább brutál fazonokkal operált eddig... de lehet rájöttek, hogy nem épp ez a nyerő taktika és csak te kellesz nekik... egy fürge, filigrán játékos. - jegyzem meg bíztatóan, hiszen játszottunk már együtt is évfolyamtársammal szabad, kedvtelésből játszott barátságos meccseken, ahol az évfolyam diákjai voltak csak, just for fun jelleggel. Amit ott láttam, annak alapján pedig be kell valljam, tetszik Clarice repülési stílusa. - Jósolni nem is kell, nyugi! - emelem fel megadóan a kezeim. - Senki sem fog teafüvet pakolni ide, hogy abból nézzük ki, melyik seprű a jó... csupán ugrattalak. - nos igen, olykor nem jön le elsőre a környezetemnek, hogy mit szánok viccnek s mit nem, mert szokásom a tréfákat is komoly hangnemben elővezetni olykor, már-már átverve a delikvenst. Ez persze engem mérhetetlenül szórakoztat, mint ahogy most is, hogy Clarice azt hitte, bármi ilyen badarságnak felülnék. Pont én. - Akkor rakjuk össze amink van. Mármint seprűket illető tudást. - nem merem megkockáztatni önmagában az első megszólalást, mert ki tudja, még komolyan venné, aztán meg gazdagodnék egy pofonnal, amit nem akarok, mert eszem ágában sincs őt sértegetni, vagy inzultálni. Épp ellenkezőleg, szakmai "dzsemborit" tartani. - Az volt helyesebben. Az ostrom nem kedvezett a létének sajna. - jegyzem meg kevésbé vidáman, mint amilyen most az alaphangulatom. - Nos, ami azt illeti, amiben tudtam, hogy erős vagyok, az jól is ment, amit meg rühellek, nos... - vonok vállat. - Tudod hogy van ez... De hogy mit veszek fel? Nos, majd megálmodom. - tessék, megint jóslás. Lehet komolyan venni ezt a tárgyat? Szerintem nem, remek alapanyag poénokra és halogatás, bizonytalanság jelölésére. Közben elérjük az állványt és elkezdem végignézni a kínálatot. - Eddig egy Nimbusz 1000-esem volt, de kezdenek már lassan kiöregedni a körből, úgy érzem. Négy éve még kicsit más volt a helyzet, de mostanra kezdenek szerintem a legutolsónak gyártott modelljeik is kiöregedni. - végighúzom ujjam az egyik ezres töredékes állapotú lakkozásán. Agyon lett ez a seprű ahjszolva, látszik rajta. Vén gebét senki se venne csatalónak, nem vagyok Don Quijote...

[For Morgan]

For Morgan

A Mardekár csapatában az utóbbi években valóban inkább a nagyobb, testesebb, és brutálisabb hajtók voltak a jellemzők, de ez a régi csapatkapitány döntése volt valamiért. Mivel már biztosan új kapitányunk lesz, ezért most bízom benne, hogy talán hajtóként bekerülök, ha fogóként nem is.
A filigrán szóra azért megemelem az egyik szemöldököm, mert őszintén fogalmam nincs, hogy mit jelent. Morgan kicsit furán beszél, és nem vagyok benne biztos, hogy alapból ilyen a srác, vagy csak úgy csinálja. Bár még így is kevésbé fura, mint ahogyan az a Crewe gyerek beszél. Brrr... kiráz a hideg tőle. Amióta egyszer meglátta, hogy fogom a pennámat, folyton figyel azokkal a kocsonyás, gülü szemeivel, mintha azt várná, mikor amputálhatja a kezemet.
- Remélem, így lesz. – bármilyen fura is a beszéde, azért kicsit hálás vagyok a bíztató szavakért. Minden visszaigazolás fontos, főleg, ha annak alapja is van. Többször játszottunk egymással, és egymás ellen egyaránt repüléstan órákon, így valamelyest legalább tudja azt is, hogy milyen is a stílusom. Bár ez nem feltétlenül előny, de legalább én gyakrabban láttam őt meccseken, mint ő engem. Na de, most seprűt vagyunk itt vásárolni, és az nem lenne valami fair, ha szándékosan rossz seprűt próbálnék rátukmálni...
- Íjjjj... Sajnálom a seprűdet. – mondjuk ez volt a legkisebb áldozat az egészből. Nekem szerencsére közvetlen barátom nem halt meg, de a hülye öcsémet majdnem elvesztettem, a buta macskája miatt. Már hetek teltek el azóta, de még mindig morci vagyok kicsit, amiért képes volt visszamenni azért a hálátlan macskáért. Különben is, milyen dolog, hogy tizennégy évesen egy dagadt, lusta és semmirekellő dög miatt belemászik a legnagyobb csatába?
Még magamon is érzem, hogy nem túl kellemes a háborúról beszélni, pedig nekem nem igazán volt közöm az egészhez. Röpke csönd után szólalok meg ismét, hogy a vizsgákról kérdezzem. A legjobb, ha nem is gondolunk az egészre. Igazság szerint tartok attól, hogy a mardekárra megint pikkelni fognak, mintha a griffendélből nem kerültek volna ki halálfalók, persze. Nem akarom, hogy ilyenek miatt ítéljenek meg mindenkit, aki hozzánk jár, pedig ugyanolyan diákok vagyunk, mint a többiek.
- Akkor ezek szerint még nem nagyon tudod. – konstatálom magamban, s odalépve a seprűtároló állványhoz leguggolok, hogy az alsóbbakat is szemügyre vegyem.
- Nekem a bűbájtan nem nagyon ment, így RAVASZ-ra nem mehetek belőle. Pedig kellene a Godrikra. Úgyhogy csak azokat vettem fel, amikben biztos jó vagyok. Tiszta hülyeség az a tantárgy, nem értem, miért kérik ennyire. – főleg nem nyelvtanuláshoz. Kissé még mindig el vagyok keseredve miatta, s nem nagyon tudom, milyen szakot célozzak be inkább. A betegségem miatt csomó helyre fel se vennének, és még mindig nem tudom, mihez kezdjek.
A seprűket szemügyre veszem alaposan, a ketrecet pedig lerakom magam mellé. Annak ellenére, hogy ezek mind használtak, teljesen jó állapotban vannak. Talán itt-ott egy kicsit megkoptak, de semmi drasztikus. A bolt dolgozói szépen rendbe hozták mindet annyira, amennyire csak tudták.
- Ha kifejezetten a meccsekre kell, akkor a gyors seprűkre szerintem nincs szükséged. Inkább olyat válassz, ami hirtelen gyorsul, ha az utolsó pillanatban kell mozdulnod, valamint könnyű irányítani. Mondjuuuuk... ez. Bár nem egy mai modell... – bökök rá egy látszólag kiváló állapotó Air Wave Gold-ra. Már meglehet vagy öt-hat éves, de annak idején népszerű versenyseprű volt. Meg az ára sem vészes.
- Sajnos igen, pedig nagyon szeretem a Nimbuszokat. Amióta viszont kint a Tűzvillám, mindenki arra csorgatja a nyálát. Nagy ügy... – tutira csak azért, mert körülbelül megfizethetetlen az ára az átlag ember számára. De legalább így hozzá tudtam jutni a saját Nimbuszomhoz. Régebben az is sokkal drágább volt.

[To Clarice]

To Clarice

- Én drukkolok neked majd, ebben biztos lehetsz. Jó lenne mérkőzésen találkozni, aztán meg... nem találnál be. - ugratom egy kicsit Clarice-t hiszen csak van némi rivalizálás köztünk, de ez az eltérő házból ered, ami eltérő kviddics csapatot is jelent, de ez nem megy túl az egészséges játék- és verseny szellem határain, úgy érzem. Akárhogy is, az eddigi "just for fun" játékainkat ez még nem rontotta el és Clarice nem az a fajta mardekáros, aki elvből viselkedne velem lekezelően... - Ilyen az élet... mondjuk inkább a seprű, mint én, ami azt illeti. Bár annak se volt egy-két pillanatban sok híja! - jegyzem meg könnyedén, holott legbelül nem így gondolkodom efelől, de a külvilágnak ezt nem kell tudni. A külvilág számára marad a nagy dumás Morgan, aki ezt is tudja félvállról venni, akinek meg se kottyant a harc. - Bármily meglepő is ez esetemben, de még nem. Azt hiszem augusztusban kitalálom, hogy mi legyen... bár az is megfordult a fejemben, hogy szerencsét kéne próbálnom és profi játékosnak jelentkezni. - na igen, sok máguspalánta álma, de az élet keményen bele szokott szólni az ilyesmibe. Én még, rám nem jellemző módon, nem agyaltam igazán, hogy mit is kezdjek magammal. Ami azt illeti, az ostrom végéig az se volt biztos, hogy biztos létem lesz és nagyon gondolkodnom kéne, hogy mit kezdjek magammal. - Na, nekem pont azzal nem volt gondom, ami azt illeti. - igen, a bűbájtan, meg az átváltoztatástan két olyan, amiben elég jól tudtam mindig is alkotni, de Clarice-nek ott a betegsége, ami azért bonyolít a dolgokon. Nem lehet könnyű dolga, szóval nem is nagyon ragozom a bűbájtan RBF kérdését. - Minden jó valamire, és mindenkinek más fekszik. - ennyivel beérem, mert nem tartom éppenséggel hülyeségnek a tárgyat, de azt is belátom, hogy kinek a pap, kinek a papné, és van, aki pedig inkább a kanapéra szavaz. - Igen, bár a fenntartható sebesség sem rossz éppenséggel, azoknak a gyorsulása se szokott rossz lenni és megbízhatóbban is gyorsulnak. - megnézem amit ajánl Clarice. - Á, ilyenhez volt szerencsém már kipróbálás szintjén. Lórúgással gyorsul fel, ezt aláírom, de teljesen kontrollálatlan egy Nimbusz 1000-es ellenében is bőven. - én is nézem végig a seprűk sorát. - És ez a Jólsep-R? Bár sajna nagyon sorozatban nyomták ki ezeket a modelleket a Comet-ek miatt... - teszem vissza az állványra a seprűt. - Igen, igazad van. De az újdonság varázsát nem szabad alábecsülni, az mindig elveszi a figyelmet az addigiakról. Amikor kijött az első Nimbusz, az is ilyen hatással volt a mágusokra, apa azt mesélte... - a trendek már csak ilyenek, jönnek-mennek, de az idő dönti el, hogy mi az igazán tartós érték. - Bár te se tagadhatod, hogy sebességben eddig ők tették fel a pontot az i-re. De ez szerintem a kezelhetőség rovására ment és nagyon profinak kell lenni a kezelőjének. Akkor már jobbak a megbízhatóbb modellek.

[- Na és aztán honnan veszed, hogy nem szeretnék szándékosan rossz seprűt vetetni veled? Állítólag mi, mardekárosak mindig csalunk.]

Még hogy nem találnék be? Nem látta még, milyen az, amikor tényleg nyerni akarok. Amik a repülés órákon történnek, azok csak ártatlan játékok, semmi egyéb.
- Na és aztán honnan veszed, hogy nem szeretnék szándékosan rossz seprűt vetetni veled? Állítólag mi, mardekárosak mindig csalunk. – utálom ezt a hozzáállást, mert igazából ez nem is igaz. Mindenhol vannak ilyenek, de mindig csak minket piszkálnak. Én sokáig azt hittem, hogy Dumbledore tök jófej, de aztán amikor elmesélték, hogy amióta Potter megjelent, azóta folyton hülyeségekért dobálgatja a pontokat a Griffendélhez, megváltozott a véleményem róla. Sakkozásért meg barátságért osztogat pontokat. Ilyet mi miért nem kapunk? Mi állunk ki a legjobban egymásért. A hollósokról viszont úgy tartják, hogy egymást is eltiporják a jobb jegyért. Nálunk ilyen nincsen.
Az mondjuk tényleg vacak, ami a seprűjével történt. De inkább az, mint ő, ebben igaza van. Bármennyire is sajnálnám a seprűmet, fordított esetben én is így tennék.
Egyszer az egyik képregényben olvastam egy olyat, hogy épp jött a világvége, mert kitört egy háború, és a néhány túlélő ember menekült kifelé a nagy városokból. Az volt a vicces benne, hogy mindannyian valami hülyeséget mentettek ki. Könyveket, meg a kupáikat, meg volt egy, aki a naprendszer modelljét hurcibálta magával. – nem tudom, csak úgy eszembe jutott. Nem sokan olvasnak rajtam kívül ilyeneket a Roxfortban, de csak mert sohasem vették rá a fáradtságot. Nagyon komoly pedig az egész.
- Profi játékosnak, ez tetszik. Egy ilyen vésztervem nekem is van. Csak jogira meg ilyesmire vennének fel, de az meg unalmas. – akkor is jobb lenne a nyelvi, de kevés esélyem van rá így.
- Ha valaki, te biztosan tudod akkor, hogy mi kell ahhoz, hogy felvegyenek egy csapatba. Már azon túl, hogy a Roxfortban is bekerülsz. – ha ilyen tervei vannak, akkor tutira felkészült, legalább egy kicsit. Ki tudja, lehet, pár év múlva egy csapatban játszunk. Vagy egymás ellen.
A seprűk közül elmondom neki, hogy én melyikre voksolok az alábbiak közül. Sajnos egyik sem mai modell, de árban megfizethetőbbek, mint egy modern seprű. Nekem is csak azért sikerült megszereznem, mert apáéknak épp volt miből, és én régóta nyafogtam egy új seprűért amúgy is. Cael ehelyett mugli tévét akart, és még most sem értem, miért.
- A Jólsepeket nem szeretem, a Kométák messze verik őket. Nekem biztos halálfélelmem lenne rajtuk. – nem tartom megbízhatónak a Jólsep-R-eket. Mert nem és kész. A Tűzvillám pedig, gyorsaságban lehet, hogy az a nyerő, de gyakorlatilag a versenyseprűk között is megfizethetetlen. Hacsak nem robbantasz bankot, amiért a Gringotts koboldjai meglincselnek, vagy nem vagy egy gazdag aranyvérű család leszármazottja, akkor el is felejtheted. Már a Nimbuszokért is kisebb vagyont kellett fizetni, egy Tűzvillám árából viszont legalább egy teljes csapatot fel lehet szerelni nimbuszokkal, a tartalékosokat is beleértve.
- Akkor sem szeretem a Tűzvillámokat. Mondjuk max két év, és szerintem kiadnak valamit, ami azt is veri. – így megy ez ebben a bizniszben. Mindig az újat és a jobbat keresik. Félreértés ne essék, imádják a seprűket, de van, ami már szerintem túlzás.

[To Clarice]

To Clarice

- Állítólag... azért én nem adok sokat az előítéletekre. - legyintek lazán. - Megkockáztatom, hogy nálad sokkal nagyobb rosszakaróm akadna házon belül, ha keresnék. - vonom meg a vállam, hiszen a házon belüli rivalizálásról sem szabad megfeledkezni. A pályára csapatként lép ki a társaság, de hogy ki lehet annak tagja, nos az már igenis versengés tárgya. - És attól még, hogy kikérem a véleményed én döntök, tehát nagyon nem tudsz rávenni rossz döntésekre. - teszem még hozzá, hogy tényleg eloszlassak minden kétséget a provokatív megjegyzéssel kapcsolatban. - A naprendszer modelljét? Azt meg minek? - nevetek fel a teljesen abszurd szituációra, mely megjelent lelki szemeim előtt Clarice szavaira. Tudom, hogy a képregények, egy-egy ilyen mugli téma érdekli és leköti őt s ha számomra ez épp nem is kiemelkedő, vagy vonzó, hogy elmélyüljek benne, távol áll tőlem a gondolat, hogy ezért elítéljem, vagy lenézzem, mert nekem a mugli zene az, ami neki a képregény. Szóval hasonló dolog ez, csak más az érdeklődés tárgya, épp ezért hallgatom türelemmel és érdeklődve, ha ilyesmit mesél. Tudom, hogy jól esik, ha meghallgatnak amikor olyasmiről beszélnél, ami nagyon érdekel. - A Holyhead Harpies-nál szerencsét próbálhatnál, szerintem jól kijönnél velük... Ha gondolod van ismerős, akivel felveheted a kapcsolatot és segíthet. - ügyes játékos Clarice és ha most a maradék években jól szerepel a pályán sulis csapatban, akkor lehet esélye. Hogy miért ajánlom fel a segítségem? Bajtársiasság van ebben, és szeretek segíteni is az embereknek. Na meg csak Holyhead a lakhelyem, aztán jó lenne, ha ismerős lenne ott csapattag. - Hát, ha jók az iskolai eredmények, akkor már jó a helyzet, mert a csapatok tudtommal figyelik a végzett játékosok iskolai működését, az utánpótlás miatt. Szóval a sulis csapatok részben beugrót jelenthetnek. Egyébként meg figyelni kell a szaklapok híreit és érdemes itt az üzlet körül sündörögni, mert sose lehet tudni... - mosolyodom el finoman, hiszen csak a dörzsölt embereknek áll a világ nem egy esetben. - Annyira nem rosszak azért, de tény, hogy én se nagyon bízom meg bennük, hiába használják sokan. - adom meg a feleletet, míg tovább böngészek a seprűk között. - Persze, az ilyen csúcsmodellek sorsa az avulás, majd az idő dönt a valós értékről... - mondom, míg megakad a szemem valamin s le is emelem a helyéről. - Na, ez már egész kellemes, egy alig használt Nimbusz 1700-as... - forgatom a kezemben és tüzetesen vizsgálom, hogy milyen állapotban van.

[- Amúgy sem adnék alád életveszélyes seprűt. Na jó... Pansyt talán felraknám egy megbűvölt Kékpalackra.]

Ami a képregényeket illeti, rengeteg varázsló képregény is létezik, csupán nem olyan nagy az olvasótáboruk. Ezek abban különböznek a muglikétól, amiben a festmények és a fényképek is. Az alakok mozognak rajtuk, éppen csak nem beszélnek, hogy azért meghagyják az olvasás élményét is. Néhány mugli képregényt is olvastam, igaz, nem sokat, a Watchmen viszont nagyon tetszett, imádtam. Oda meg vissza voltam a rajzolásáért. Ennél jobban csak a Liberalest szeretem, amit viszont már egy varázsló készít.
- Amúgy sem adnék alád életveszélyes seprűt. Na jó...  Pansyt talán felraknám egy megbűvölt Kékpalackra. - ha már a házon belüli rivalizálásnál tartunk... Nem bírom elviselni annak a felfuvalkodott hólyagnak a röhögését, úgyhogy általában a legjobbnak látom elkerülni, amikor csak tehetem. Úgy tudom viszont, hogy a Hollóhátban egészen más szintjét űzik a házon belüli rivalizálásnak. Mi, mardekárosok legalábbis úgy hisszük, hogy akár egymás szemét is kikaparják egy jobb jegyért. Eddig még senki sem cáfolta ezt, igaz, meg sem erősítették.
Kezemet szám elé rakva nevetek fel a naprendszeres dolog miatt, esetleg csóválom meg fejem, hogy jelezzem: nem tudom. Tényleg vannak olyan emberek, akik életveszély esetében valami teljesen jelentéktelen dolgot mentenének először ki. Jó, azért én is ragaszkodom a seprűmhöz, meg a képregényeimhez, de ha lehet, inkább az öcsémet, a macskámat, meg az új baglyomat menteném. Ez lenne a normális, nem?
Aztán meghallom a felajánlást, minek hatására igazából nem sok kell, hogy ne ugorjak neki Morgannak, és öleljem meg. Ahhoz túlságosan taszít a másokkal való testi kontaktus, legalábbis ez a nyálas formája. Anyától se szerettem kicsiként, ha ölelget, meg úgy senkitől sem. Fura is, mert Raquel teljesen az ellentétem. Ő gátlások nélkül ki tudja fejezni magát, míg én nem.
Ahelyett tehát, hogy a bolt közepén ölelném meg, belekapaszkodok a hozzám legközelebb álló tárgyba, ami egy állvány, rajta néhány középkategóriás, de friss modellel. A Holyhead Harpies a kedvenc csapatom volt mindig, nem egyszer láttam Ballastert seprűn táncolni a meccseken, sőt, Jonestól még autogramom is van, a régi seprűmre.
- Ko-komolyan tudsz beszélni velük? - hebegek - habogok egy kis ideig, bár nem játszom túl azért. Ujjaim, amik az állvány egyik kitüremkedését markolásszák, megint furcsán állnak. Egész jól láthatóan görbék már a csontjaim is.
- Hú, hat nem is tudom, mit mondjak. Köszönöm. A tanácsokat is. - hálálkodok kissé, mert van miért. De komolyan! Egész nyáron keményen edzettünk Caellel, hogy be tudjunk kerülni a csapatba, idén tehát tényleg jó reményeink vannak a játékot illetően.
- Na ez már tényleg valami. - nekem is megakad a szemem a Nimbuszon. Nem egy mai modell, a profi ligában már ciki egy ilyennel megjelenni, egy iskolai mérkőzésen sokaknak viszont még ilyenjük sincs. A színe egészen újnak tűnik, valószínűleg a felújítás miatt, ez talán az újrafestésnek köszönhető. A márka és modell nevének vésete azért kicsit megkopott, ezen a festés nem segít, de egyáltalán nem vészes.
- Azért egy fényezés nem árt neki, és egy kis igazítás, csak hogy áramvonalasabb legyen... De ez korrektnek tűnik. Mennyibe kerül? - keresem az árát az állvány melletti listán. Látszik azért, hogy sokat volt használva, de a hozzáértő kezek szinte új állapotba varázsolták. A Nimbuszok mindig is megbízhatóak voltak, az összes seprű közül pedig nem véletlen, hogy ez van a legjobb állapotban.