Chant Cosmetics

A világos színek, dekoratív minták, és tisztaság jellemzi a Chant Cosmetics ezen üzletét. A helyiség egyáltalán nem nagy, csupán néhány polcon sorakoznak fel kategóriákra szedve a vállalat termékei, a pultnál pedig az eladó segít akár a tanácsadásban, akár bármi egyébben. A díszítések szezonálisak, de időnként a kínálatba is bekerül néhány olyan smink, parfüm, vagy kozmetikum, amivel különleges alkalmakat ünnepelhetünk. A karácsony legnagyobb slágere például az a szájfény, ami fahéjas-narancsos íze mellett nem csak finom, de egy fagyöngyöt varázsol a fejed felé, ha meg akarsz csókolni valakit.
A pultnál katalógus kérhető az eladótól az úgynevezett prémium termékekre, amiket bagolypostával szállítanak. A csomagolópapír, valamint a cégér mind a ChC logót hirdetik, s vele együtt csábítanak minden fiatal és idős boszorkányt arra, hogy kényeztessék magukat néhány aprósággal.

[Állásinterjú]

Állásinterjú

Hosszú éveket várt arra, hogy elérkezzen ez az alkalom. Amikor annak idején megnyitotta első, és eddig egyetlen üzletét, burjánzott benne a tenni akarás vágya, a sikerhez viszont egyáltalán nem vezetett oda az az egyenes út, amiről akkoriban ábrándozott. Egy éve még abban se volt biztos, hogy egyáltalán lesz családja, akikről gondoskodhat. Aztán ahogyan a kedélyek lecsillapodtak, Fortuna kegyeibe fogadta, meg persze néhány új, vastagabb pénztárcájú kuncsaft, így elérkezett karrierjének egyik sorsfordító pillanata.
Amikor a diákok legutóbb Roxmortsban jártak, csupán annyit vehettek észre, hogy az egyik épület Madame Puddifoot Kávézójával szemben bézs színű függönyökkel volt eltakarva, hogy elfedjék az előkészületeket, amivel a nyitás jár. Mindig is imádta Roxmortsot, fiatalkorára emlékezteti, s arra a megannyi alkalomra, amikor barátnőivel bejárták a falu minden zegét-zugát. A szülői munkaközösség tagjaként volt alkalma néhányszor leugrani ide, hogy az ügyes-bajos dolgokat megvitassa a többi szülővel, főként annak a bizonyos kihágást a Szellemszálláson, amiben fia is részt vett legmélyebb csalódására, ez azonban egyúttal remek lehetőség volt arra, hogy a következő üzletének épületét megvásárolhassa. Az épület néhány hónapja még pókhálóktól átszőtt csapdának tűnt, bár a rendbe tétele csupán a megfelelő eszközök, bűbájok és praktikák kérdése volt. Két üzlet, kétszer annyi munka, és kétszer annyi portéka, amire szüksége van. Ennyi mindent kitermelni pedig nem kevés fáradtság.
A Szombati Boszorkány előző számában adta fel hirdetését, ahol kellően dekoratív, a kozmetikumok iránt érdeklődő, vásárlókkal könnyen szót értő, fiatal nőt keresett a pozíció betöltésére. Ingyen lakhatást is biztosít a megfelelő személynek, az üzlet emeletén ugyanis egy szerény, egy szobás, ám takaros lakás található. De persze egy ilyen állást nem adhat oda csak úgy akárkinek.
Az elmúlt napokat Roxmortsban töltötte, nap nap után hallgatva a jelentkezőket, közülük a legtöbben teljesen tapasztalatlanok bármilyen területen, ami az üzlet vezetéséhez szükséges. Bár voltak, akik egészen meggyőzőnek hatottak, ő eldöntötte, hogy mindegyik jelentkezővel találkozik. A mai napon egy Ariana Ahler nevű lányt vár, akiről csupán annyit tud, hogy valami kocsmában dolgozik pultosként. Nem éppen egy leányálom, az egyszer biztos, de abban is meg van győződve, hogy egy ilyen munkahelyen volt alkalma néhány problémás vendég kezelésében. Persze az ő célközönsége nőkből áll. Illetve… a legtöbb esetben.
Reggel kilencre hívta be Arianát, addigra ő persze teljesen tettre készen várakozik. Ruházata nem tudja eltakarni azt az apró pocakot, ami az új családtag eljövetelét ígéri. Nem véletlen, hogy nem szólt sem Clarnak, sem pedig Caelnek arról, hogy itt tartózkodik. Nem akarja elrontani a meglepetést, a karácsonyi vacsorát ő már nagyon is kitalálta. A pult mögött ül, pálcájával pedig néhány legyintést intéz, amivel azt a kevés port letakarítja az egyik polcról. Az áruk még nincsenek feltöltve, de már ott vannak a raktárban mind. A katalógus a pulton hever, a Szombati Boszorkány olvasgatása közben pedig időnként az ajtó felé néz, hátha megérkezik az új álláskeresője.
- Szép jónapot, te lennél… Ariana, ugye? Nem baj, ha tegeződünk? – feláll a székéről, amikor meglátja az érkezőt. Hivatalos mosolya önbizalomtól sugárzik, jobbját pedig előre nyújtja kézfogási szándékkal. A névmemóriája elég jó, s különben is szereti megtiszteli tárgyalópartnereit azzal, hogy nem valami ócska listáról olvassa le, hogyan is hívják.
- Olvastam az önéletrajzodat. Nem volt még tapasztalatod ilyen területen, azt látom. – arrébb tolja a Szombati Boszorkányt, amit annyira imád. Pedig a kedvenc rovatánál járt. Pletykák.
- Mesélnél kicsit magadról és a jelenlegi munkahelyedről? A Vakegér nevű szórakozóhelyen dolgozol, ha jól emlékszem. – int számára, hogy foglaljon helyet mellette, a pult mögött. Pálcájával még suhint egy utolsót, amivel helyre igazítja az egyik, kissé megbillent polcot. Csupán az áruk és a szezonális dekorációk hiányoznak. Az interjúban egyből a lényegre szeretne térni. Éppen csak egy pillantással méri végig Arianát. Elég vad a külseje, de szépnek legalább szép. Az öltözködése helyett inkább a bőrét, az alkatát és a kezeit szemléli meg időnként. Ebben a szakmában ugyanis fontos a makulátlanság.