Dexter Crewe

DEXTER CREWE

”Nekem adod a kezed?”

   Alapok
jelszó || "Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk."
így ejtsd a nevemet || dekszter krúv
nem || férfi
születési hely, idő || Cardiff, 1984. 02. 28.
horoszkóp || halak
kor || 14
vér || félvér
évfolyam || negyedik

   A múlt
Feltettem egy lemezt a nagyitól kapott gramofonra és figyeltem, ahogy lassú táncba fogott a bakelit karcolásain a tű. A hang felkúszott a lejátszó kürtőjéből, s mintha a vízszint emelkedne a halálcsapdában, úgy töltötte be az agyamat. Szerettem ezt a fojtogatóan könnyed érzést, amivel körbetekert az éjszaka leple. Mocskosan tiszta érzések kavarogtak a hold fényétől az ismerős tájakon is. Ha pedig az ember ilyenkor az ismeretlenben jár, az maga a borzongató gyönyörűség. A hideg futkosott a hátamon az ilyen alkalmakkor. Teljesen másképp éreztem magam, mint a nappali fényárjában. Olyankor minden annyira zajosan csillogó, hogy néha már besokall tőle az ember. Egyetlen hátránya van csupán az éjszakai létnek: nappal élő hullaként csoszog tőle az ember a folyosókon. De most belefért. Szükséges csínytevés volt ez nekem a mai este, amit fontossága okán nem hagyhattam ki. Megigazítottam a pennát és a tintát, melytől még ma is a borzongás fut végig a hátamon. A régi sebek ugyan begyógyulnak a bőrön, a lélek traumái nem vesznek el nyomtalan. Ha nem piszkálná az ember a sebet a kisujja végén, talán már régen begyógyult volna. De úgysem bírjuk megállni.
Ideje volt most már kortyolni és kivedleni a saját lényemből. Dexter Crewe ma este eltávozik a valóságból, s egy órára átadja a helyét valaki másnak. Hogy kinek, az még előtte is rejtély, hiszen az ifjú úr nem volt a Crewe fiú ismertjei között. Nemes célból meglopta a vörös fürtöket, s most készen állt arra, hogy átvegye az alakját. Holnap talán valaki más testébe bújik egy órácskára. Talán az illető ezúttal egy hölgy lesz, vagy talán kobold. Egy dolog bizonyos: minél nyakatekertebb a változás, annál édesebb a megfigyelés.
Cheerio! – Emelte poharát az ablakon bekúszó holdfénynek, s mélyet húzott a borzalmas italból. Kupa csörrent a padló kövén, s fájdalmas nyögdécselés törte meg a Szükség Szobájának csendjét. Olyan volt ez, akár a születés, mely átránt a kellemes érzésből a veszélyesen ragyogó hideg, rideg valóságba. A kövön végigcsúszott a szék lába, csilingelt egy kissé a tintatartó, majd ridegen kedves karcolással siklani kezdett a penna a papíron.
„Először görcs a gyomorban, majd rögtön következik a hányinger és a fájdalom. A fájások a szervek mozgásával egyidejűleg indulnak meg, még a csontok és az izmok nyúlása előtt. Belülről kezdődik az átalakulás.”
Hevesen vetette papírra észrevételeit a százfűlé-főzet hatásaitól szenvedő kéz, s ahogy a barna szempár lassan kékké színeződött, egyre gyorsabbá vált a vésés. Addig akart írni, míg az élmény még friss. Míg a megfigyelései helyesek. Pár perc múlva már nem fogja tudni felidézni amit átélt.
Dexter mindig is egy furcsa gyermeke volt családjának, s ez nem csupán abban merült ki, hogy olykor az otthoni tetőablakon keresztül a cserepek közé mászott aludni. Ez a hóbortja amúgy is inkább fiatal évei sajátja volt, melyet tizenhárom éves korára teljesen kinőtt. Valami sokkal mélyebb probléma gyökerezett az ifjú kobakban, melyet egyre nyilvánvalóbban egyetlen kérdés mozgatott. Hogyan változhatna valaki teljesen mássá? Miként dobhatná el önnön alakját, hogy többé ne kelljen a saját arcát látnia a tükörben? Persze a százfűlé-főzetet hamar felfedezte a roxforti varázslótanonc, ám annak hatása korántsem volt olyan maradandó mint azt ő szerette volna.
Talán gyermeki évei mindennapos problémái kezdték ki az ifjonci elmét, mely szabadulni vágyott a mások által manófejnek csúfolt arctól és a csontsovány végtagoktól. Talán az első roxforti évek megpróbáltatásai és egy gyűlölt rózsaszín nőszemély tették elviselhetetlenné számára a bőrét, s változtatták feketévé a ruhatárát. Talán mindkettő. Annyi biztos csupán, hogy a Crewe család második fia, ötük közül a harmadik legidősebb testvér, sosem volt egy átlagos arc.
A fiúcska koraszülötten látta meg a napvilágot, s az sem volt bizonyos, hogy életben marad, ám a szülői aggodalom, vagy a varázslói vér életben tartotta. Gyerekkora ennek okán szüntelen féltésben, már-már beteges aggodalomban telt. Mintha mindenki azt várta volna, mikor hal meg a gyerek, s a legrosszabb, hogy nem rosszindulatból tették ezt. Dexter azonban élt, s ha bár szellemileg legalábbis furcsa volt, testileg egészséges kisfiúvá cseperedett. Nővére Amelia, és bátyja Trystan már ekkoriban is rengeteget mesélt neki a varázslói életről, így nem volt kérdéses, hogy a vérétől hajtott mágusgyerek előbb-utóbb maga is megkapja a levelet, mely a Roxfort falai közé hívja. A nagy lelkesedés, mellyel az életbe vágott, hamar alábbhagyott. Vészterhes időket éltek, s talán neki jutott az egyik legrosszabb bevezető az elkövetkező viharba. Dolores Jane Umbridge volt a név, mely egy életre a bőrébe és a lelkébe véste a fenyítés fájdalmait, valamint a világ kegyetlen ridegségét. Elsős volt, mikor a virgonc kisfiú jobb karja egy valóságos üzenőfallá változott. „Hazudni bűn.” „A lopás bűn.” „Nem feleselek.” „Mindig pontos vagyok.” Habár a büntetések fele sem volt feleannyira sem jogos, mint azt a rózsaszín veszedelem gondolta, a sebek teljes egészében beleégtek a gyermeki pszichébe. Az éjjelek sírással, a nappalok bujkálással teltek az első évében, s egyre jobban motoszkált a fejében a gondolat: változni kell. Méghozzá teljes mértékben. Nem elég csupán a szokásokat, a ruházkodást, vagy a személyiségét lecserélnie. Új arcot kell öltenie. Olyat, ami nem az övé, melyben senki sem ismeri meg.
Innen ered a megszállottság, mellyel a százfűlé-főzet hatásait vési pergamenre az alig tizennégy éves háborús menekült. Mondják, a tizenhármas, egy szerencsétlen szám, s ez a szám, őt egy évig kísérte a háborús övezetté változott Roxfort falai között. Félvér varázsló, kinek nem adatott meg sem a karakán fellépés, mely a nővérében megvolt, sem a nagyzolási hóbort, mely Trystan sajátja. Anyjuk mugli, apjuk messze áll az aranyvérűségtől, így célkeresztbe kerültek a veszély idején. Csakhogy, míg a nagyobbakban tombolt a büszkeség – kiben milyen okból – Dexter csupán összetört lelkét söprögethette oly fiatalon. Kényszerből bár, de egyre jobban kezdte űzni a bujkálás mesterségét, s mire elérte a tizennegyedik életévét, helyismeretei a Roxfortról behatóbbak lettek, mint egyes tanároknak. Úgy mozgott a kastélyban, akár Drakula. Halk csendes léptekkel, mint a halál.
Most pedig ott ült a papír felett, egy ismeretlen bőrébe bújva, teleírt pergamennel maga előtt, s azon töprengve, miként lenne képes bájolással elérni ezt a hatást? Hogyan tudná a húst és a csontokat úgy mozgatni, hogy azok az ő akarata szerint változzanak át. Egyelőre megfigyelte csupán az eseményeket, s élvezője volt, hogy egy órára egy idegen néz vissza rá a tükörből. Viszont egyre inkább meg akarta ejteni a gyakorlati kísérleteket.
- Holttestere lesz szükségünk, Alastair. – Fordult az asztalon fekvő macska felé, aki felborzolt bundával fújt az ötletre. – Nem akarok élő emberben olyan kárt tenni, amit nem tudok visszafordítani. – A macska azonban továbbra sem szívlelte az ötletet, s be kellett látni, Dexternek sem volt minden vágya, hogy halott testeket taperoljon, és rángassa keresztül a kastélyon. Viszont ez számított a kisebbik rossznak. Nem akarta megkockáztatni, hogy valakinek olyan elváltozást idézzen elő a testében, amit az illetőnek örökké viselnie kell majd. Bármennyire is antiszociálisnak, sokan egyenesen szociopatának mondták, fájt neki minden, ami másokkal történik. Még azokat sem tudta volna soha megütni, akik bántalmazták, pedig jogosnak érezte volna, ha megteszi. Nem akart kárt tenni másokban. Nem bírta volna a lelkiismerete, ha fájdalmat okoz valakinek.
A tintásüvegen megcsillant a hold fénye, s az eddig pattogó bakelit most kezdett elhallgatni. Ideje fordítani a papíron, és felmérni az eseményeket a másik oldalról is.

   Jellem
Dexter az az ember, akihez nem igazán szeretnek épelméjű emberek közeli kapcsolatba kerülni. Erőteljesen antiszociális hajlamokkal és furcsa szokásokkal bír a fiú, s egyike azoknak, akik még hisznek a narlikban. Nem feltétlenül arról van szó, hogy nem szereti az embereket, inkább csak jobban érzi magát a saját koponyájába visszahúzódva. Eléggé félénk fiú, akiben az évek alatt kialakult egy magas fokú helyismeret a Roxfort folyosóiról. Ennek okán néha lehetetlen helyekről képes előkerülni, s csendes természete miatt a frászt hozza az emberekre.
Nem oldódik a furcsasága akkor sem, ha az emberek beszélgetni kezdenek vele. Eleinte ugyan értelmes srácnak tűnhet, ám ez ne tévesszen meg senkit. Hajlamos semmibe venni az intim szférát, ha megtetszik neki valami – legyen az egy kar, egy láb, vagy egy szem. Ilyenkor nem csak lehetetlen közelségből kezdi vizsgálgatni az adott testrészt, hanem reménykedő tekintettel el is kéri azt az illetőtől, így keveredve olyan szituációkba, melyre mások nehezen tudnak reagálni. Ha pedig nem valamelyik testrész után kezd érdeklődni, akkor túlzott modorosságával kerget másokat az őrület határaira és vissza. Megszokott kérdés a fiú számára, ha valaki afelől érdeklődik, tett-e el mostanában láb alól valakit, esetleg valakiket?
Persze ez messze nem lenne lehetséges, tekintve, hogy akármennyire is antiszociális srác Dexter, olyannyira lelkiismeretes és empatikus is. Képtelen lenne akár olyasvalakit is bántani, aki az életére tör, ami miatt rettentően gyámoltalan, fokozottan szerencsétlen figura. Hogy vannak-e önös érdekei, az még a családja előtt is rejtély, ugyanakkor nővére szereti arra ösztönözni, hogy legyen neki.

Erősség || kreatív, nagyon jó a megfigyelőképessége (már ami a közvetlen környezetét illeti), nagyon jó a memóriája
Gyengeség || antiszociális, gyáva, hajlamos túlhajszolni magát, nagyon jó a memóriája.

   Apróságok
mindig || Százfűlé-főzet, körülményes, már-már cizellált fogalmazás, macskák, ezüst, Amelia (a nővére)
soha || Tükröződő felületek, penna, fokhagyma (hányingere van a szagától), kések, büntetőfeladat, vendégek
hobbik || Az emberi test mágiával való formálása
merengő || Legjobb: Az első alkalom, mikor százfűlé-főzet hatása alatt tükörbe nézett.
Legrosszabb: Minden kínzás elsős korából.
mumus || Dolores Jane Umbridge (ezen kívül retteg attól, hogy valaki élve megnyúzza, így összerezzen, ha kartávolságon belül akár egy kenőkést is felé tartanak.)
Edevis tükre || Egy teljesen idegen arcot látna a tükörben
százfűlé-főzet || Hússzínű, Sava-júj cukorka ízű
Amortentia || Bőrkárpit szagú
titkok || Az emberi test mágiával való formálása
azt beszélik, hogy... || Elmebeteg (ez mondjuk részben igaz)

   A család
apa || Walter Crewe; 52; Cardiff/félvér varázsló (félvér), felnéz rá
anya || Amber J. Crewe; 50; Cardiff/Mugli, Aggódó anyatigris
testvérek || Amelia Crewe (nővér), 18 éves, a legjobb barátjának tartja
Trystan Crewe (báty), 16 éves, nem beszélnek sokat, de jóban vannak.
Juliet Crewe (húg), 6 éves, egy kiskanál vízben meg tudná fojtani, és ez kölcsönös (ennek ellenére ölne érte).
River Crewe (húg), 3 éves, közömbös
állatok || Alastair, a házimacska

Családtörténet ||
A Crewe család nem fiatal jelenség a varázslócsaládok színpadán, azonban mindig is megelégedett a háttértáncos szereppel. Komoly hagyományokat nem ápolnak, azonban tagjai vigyáznak egymásra. Walter (Dexter apja) nyolc testvér közül a legkisebb gyermek, aki már megélte a legtöbb testvére halálát, s maga is inkább csoszog már, mint jár. Mindig is lenyűgözték a muglik, ahogy azok mindennapjaikat élik a varázslás tudománya nélkül, és azt a lendületességet, mellyel belevetik magukat az életükbe. A Roxfort elvégzése után inkább a muglik társadalma felé húzott, mint a varázsvilág intrikás szövevényességébe. A hétköznapi emberek szakmáit kezdte kitanulni, így lett villanyszerelő, pék, sofőr és kertész.
Párját Amber J. (Juliet) Williamst egyik munkahelyén ismerte meg. A Londoni, kalandvágyó lány megtestesítette azt a lendületet és tempót, amiért Walter a muglikat imádta, így nem volt csoda, hogy a húszas éveik hajnalán egymásba szerettek, s még abban az évben össze is házasodtak. Ambert lenyűgözte a varázslók furcsa világa, mely számára ugyan elérhetetlennek látszott, férje oldalán mégis megtapasztalhatta – ha csak felszínesen is.
Amber 22 évesen esett először teherbe, melyből megszületett a legnagyobb Crewe testvér: Amelia. A lány örökölte anyja karakán jellemét, s apja adottságát a mágiához, ugyanakkor különös tehetséggel bírt az elméleti tudományok, s a rúnaismeret iránt is. A lány a Griffendél Godrik Akadémia Jogi karára készül, ám hogy aztán mihez kezd, még képlékeny.
A második gyermek, Trystan, aki sokáig a család különcének tűnt. A kitűnésmániás varázsló – valószínűleg lehetetlenül mély hangját szégyellve – elszokott a beszédtől, s mára már inkább mozgó rajzokban kommunikál a külvilággal. A fiú képregényrajzolóként akar elhelyezkedni a varázslók világában.
A negyedik testvér a mugli születésű Juliet, aki egyelőre még kisiskolás, ám már most is körmönfont bajkeverő, egyszerre a család bosszúságainak egyik okozója, és a mókázó hétvégék sztárja.
A legfiatalabb lány, River, aki szintén mugli születésű, így a családban a második aki nem örökölte apja vérét. Egyelőre óvodás, s ki tudja mi lesz, ha megnő.

A család a háború idején a csendes visszavonulást, és a megfutamodást választotta, tudván, hogy ez a legjobb esélyük, hogy túléljék azt ami az elkövetkező években a mágustársadalmon végigsöpört. Mint Roxfortos diákok Amelia, Trystan és Dexter a maguk módján igyekeztek meghúzni magukat, bár nem kerülhették el az összetűzéseket, és a folytonos atrocitásokat.

   Külsőségek
magasság || 165 cm
testalkat || sovány
szemszín || barna
hajszín || szőkés-barna
kinézet || „Úgy járkál a kastélyban, mint Drakula, Halk csendes léptekkel akár a halál.” Ha ennyire nem is láthatatlan jelenség Dexter, annyi biztos, hogy észrevenni nem egyszerű, főleg nagy tömegben nem. Hacsak nem megy neki az ember, nem valami feltűnő jelenség, mondhatni egy szürke egér. Gyerekkorában sokat csúfolták manófeje miatt, mely tizenéves korában is megmaradt gyermeki vonásúnak. Alkata sovány, szinte elveszik a talár alatt, ugyanakkor áraszt magából valamiféle furcsa jelenlétet. Kissé horrorisztikus megjelenést tudhat magának, mikor a kutatásait az alvás elé helyezi, s nem egy női sikoly csörtetett végig a Roxfort folyosóin, mikor a holdfény megvilágította Dexter elgyötört arcát. Első benyomásra ő az a furcsa srác, akivel nem akarna épeszű ember beszélni, mert sosem tudni, mikor ránt kést, és döf le, hogy feláldozzon valamilyen ősi kentaur istenségnek.

   A tudás
varázslói ismeretek || Tehetséges átváltoztatástanban, valamint jól műveli a bájolások tudományát. A bájitaltan terén vannak hiányosságai, azonban különleges képességgel készít százfűlé-főzetet. Minden egyéb bájitallal mutat nehézségeket, azonban szorgalma valószínűleg ki tudja pótolni azt, ami tehetségben elmarad nála.
Mugliismeret terén jelentős előnnyel indul, hiszen a családjában több mugli is fellelhető.
felvett tantárgyak || Legendás Lények Gondozása, Rúnaismeret, Mugliismeret
pálca típusa || 14,5 hüvelyk, somfa, főnixtoll mag, enyhén rugalmas

   Egyéb
avialany|| Thomas Brodie Sangster
utóirat|| Elnézést kérek az adminoktól amiért nem szerepel a mindig listámon kifli, kelkáposzta és egyéb nyalánkságok, illetve azért is, amiért a karakter nem baráttalan világ-csúfoltja. Remélem ennek ellenére is elfogadható az előtörténet.
Komolyra fordítva, remélem nem probléma, hogy nem szedtem pontokba az előtörténetemben a gyerekkort és a többit, hanem mindezt inkább egy jelenet köré szőttem és meséltem el. Nekem ez a megszokott, így szeretek előtörténetet írni. Sorry.
Ja és nincs különvéve a szerepjáték példa az előtörténettől. A macskával való beszélgetés helyett szántam volna oda egy ilyen részletet, de egyszerűen elrontotta volna nekem az előtörténet felépítését. Sorry.