Emmeline Smethwyck
Eltávozott karakter
VI. ~ Hajtó ~ _@/" Booksnail "\@_
Hozzászólások: 144
Jutalmak: +299
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 17
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Nolan Pye
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 10 és 3/4 hüvelykes, gesztenye egyszarvúszőr maggal
Nem elérhető
|
|
« Dátum: 2015. 07. 27. - 16:01:52 » |
+4
|
EMMELINE SMETHWYCK Mottó Ne pislogj! Alapok
jelszó || "A jellem amelytől ember az ember, porból és szennyből a jellem emel fel." így ejtsd a nevemet || Emelín Szmeszvik nem || nő születési hely, idő || Cardiff, 1982. 10. 07. horoszkóp || Mérleg kor || 15 vér || sár évfolyam || Ötödéves
A múlt
Gyerekkor Egy polgári mugli családban születtem Cardiff-ban. Átlagos gyerekkorom volt, bár a beilleszkedés sosem volt az erősségem. Kisgyermekkoromban, bár a szüleim próbáltak segíteni (pl. bemutatták a szomszéd kisgyereket, hogy játsszunk együtt), nem voltak barátaim. Bármennyire is próbálkoztam, ez nem változott általános iskolában sem. Sokszor bántottak s, csúfoltak, mert én általában tudtam a válaszokat órán. Egyszer azonban, amikor épp meg akarták húzgálni a lófarokban hordott hajamat, hirtelen furcsa dolog történt. A könyvek és füzetek hirtelen felugrottak a helyükről, s egyenest az "ellenfeleim" arcába röpültek. Ezután mindenki félt tőlem, mert körülöttem többször is előfordult még néhány furcsa "incidens". Hol a padtársam tolla robbant szét, hol egy radír kezdett el pattogni, ha haragos voltam, hol a tanárnőnek szánt alma ugrott fejest a szemetesbe mindenki szeme láttára. Így lassan mindenki eltávolodott tőlem, én meg megtaláltam az egyetlen szórakozásomat, az olvasást. Szünetekben, míg a többi gyerek mászókázott, én elvonultam a saját kis világomba, az aktuális olvasmányokkal. Ezáltal egyre zárkózottabbá és csöndesebbé váltam. Idővel, végső elkeseredésemben, már a sötétebb irodalommal is megismerkedtem. Aztán mikor megkaptam a roxfortos levelemet minden megváltozott. Tudtam, hogy most eljött az én időm, bár azt nem, hogy itt be tudok-e majd illeszkedni. Szüleim segítségével eljutottam az Abszol útra, ahol bevásároltam a legkülönbözőbb könyvekből a Roxfortról, és a varázsló világról, az alap felszerelésem mellé. Csodálattal szívtam magamba a betűket, melyekkel megismertem azt a különleges világot, amelynek nem sokára a tagja leszek. Kaptam anyuéktól egy fekete macska kölyköt, mondván, hogy ne legyek olyan egyedül. Plutónak neveztem el, Edgar Allan Poe novellájában szereplő macska után. A szerény állat rögtön megkedvelt, s már az első alkalommal dorombolva üdvözölt, a lábamhoz dörgölőzve. Izgalmas élmény volt betérni Ollivander üzletébe. Csak úgy roskadoztak a hatalmas polcok, a rengeteg doboztól, ami a legkülönfélébb pálcákat rejtette. Engem egy gesztenye, egyszarvúszőr maggal megáldott pálca választott. Mikor először a kezembe vettem, az egész pálcát kellemes fény járta át. Ekkor Ollivander úr felkiáltott: "Ez lesz az!" s már nyomta is a kezembe a pálcát, én meg az árát az övébe. Felemelő érzés volt, hogy van egy saját, működő varázspálcám, mint a mesékben, amiket drága könyveimben olvastam. Végre úgy éreztem, hogy tartozom valahová. Nagyon izgatottan vártam az új iskolát, ahol reméltem ugyanolyan furcsa gyerekek járnak mint én.
Roxfortos évek Az első évben eléggé visszahúzódó életet éltem könyveimmel, melyeket a könyvtárból kölcsönöztem. Hiába osztott be a Teszlek Süveg a megfelelő házba, hiába lettek hálótársaim, akik próbáltak megkedvelni, nem sikerült összemelegednem senkivel. Minden szabad percemet a könyvtárban töltöttem magányosan, egy icipici asztalkánál. Egyik nap, talán úgy október környékén, zörgést hallottam az asztalkám alatt. Először azt hittem csak képzelődöm, de aztán egyre hevesebben zörgött, míg már annyira idegesített, hogy végül lekukkantottam az asztal alá. Tudni kell, hogy az én kis zugom a könyvtár egyik legeldugottabb részén volt, így senki sem vette észre, hogy óvatosan eltolom a padot. Alig hittem a szememnek, mikor megpillantottam a kicsiny csapóajtót. Kinyitottam, miközben szívem egyre hevesebben vert, s egy lépcső tárult a szemem elé, ami a sötétségbe vezetett. Mivel tudtam, senki sem fog keresni, ezért összeszedtem minden bátorságomat, és lementem. A kíváncsiságom erősebb volt a félelmemnél. A pálcámmal kis fényt gyújtva lefelé, végül egy csodálatos kis belső kertbe értem. A kis terem tele volt virágokkal, - amiket valami varázslat tarthatott életben, ugyanis úgy tűnt itt már rég nem járt senki - középen egy nagydarab heverő és három fotel, köztük egy kis asztal. Lent egyáltalán nem volt sötét, sőt mi több, valahonnan, kintről egészen beszűrődött a napfény. Megszerettem a helyet, s szabadidőmben (eleget téve elzárkózódó szenvedélyemnek), titokban itt olvasgattam, gyakoroltam, vagy épp Plutóval játszottam. Egy novemberi délutánon, viszont két hálótársam, Olive Ketch és Kathrine Hollow, megelégelték, hogy folyton eltűnök, s követtek titkos bunkerembe. Mikor leértek elakadt a lélegzetük. Az enyém szintén, hisz meglepődtem, hogy hogyan kerültek ide. Megígérték, hogy titokban marad, s megkérdezték, nincs e kedvem hozzájuk csapódni amúgy. Én boldogan mondtam igent, s azóta hárman osztozunk a kis helységen. A második évben sikeresen gyakoroltuk a párbajozást a kis bunkerunkban, amit utólag Rózsabarlangnak neveztünk el. Ezáltal többször is megjárta mindhármunk a gyengélkedőt, amit a többiek értetlen tekintettel, a tanárok szemforgatással, Madame Pomfrey pedig haragos megjegyzésekkel fogadott. A harmadik évünk viszonylag nyugisan telt. Olive szépen kivette a részét Jóslástanból, míg én a Sötét Varászlatok Kivédésében jeleskedtem, bár Piton professzor, nem nagyon örült ennek, s olykor plusz feladatokat is el kellett végeznem, ha már úgy is olyan jól megy. Kathrine a Legendás Lények gondozása órán ért el sikeres eredményeket. Hagrid nagyon megörült, mikor a barátném kijelentette, hogy ez a kedvenc órája. Sajnos Dumbledore halála váratlanul ért mindannyiunkat.
Háború A negyedik évben elszabadult a pokol. "Sárvérű" származásom miatt nem hagyhattam el a Roxfort területét. A levelezésemet ellenőrizték, így szüleimről sem tudtam sok mindent. Arról viszont megbizonyosodhattam, hogy jó helyen vannak. Olive szüleitől jött egyik nap egy levél, miszerint anyuék, az ő meghívásukra, náluk bújtak el. Ettől megnyugodtam. A napok lassan teltek az iskola falain belül. Ami eddig a Paradicsomot jelentette számomra, az most börtönömmé vált. Olive és Kathrine is megviseltebbnek látszott. Az órákon, többi "sorstársammal" együtt, sorra megaláztak, s a szünetekben sem volt nyugtom. Minden percem be volt osztva, így még csak olvasni sem tudtam. Persze sikerült valamennyi hírfoszlányt elkapnom, a kint zajló világról. A Tudjukki hatalma megtörhetetlennek látszott. Ezt megerősítette, hogy semmi hír nem érkezett Harry Potterről, aki elméletileg legyőzhetné Tudjuk kit, s visszaállíthatná a rendet. Aztán az egyik nap, Piton professzor összehívott minket. Ez egy sorsdöntő pillanat volt, hisz Harry Potter megjelent, McGalagony professzor átvette az irányítást, s mindenki elkezdett készülni a döntő csatára. Én, a két barátommal karöltve harcoltam, hol a házimanók, hol a varázslótársaik oldalán. Kathrine karja eltört, Olive-t a lábán érte egy átok, s engem is jócskán eltaláltak. Egyszer csak megéreztem, hogy a fejemhez csapódik valami, de abban a pillanatban már össze is estem és elsötétült a világ. Mikor magamhoz tértem, egy hordágyon találtam magam, bent, a félig lerombolt nagyteremben. Körülöttem halottak. Felültem, s bamba képpel körülnéztem. Egy pillanatig, mintha a Weasley családot láttam volna rohanni egy másik hordágyhoz. Felálltam, s kifelé bicegtem, "Maga még él?" s "Hisz halott volt!" megjegyzésekkel karöltve. Mikor kiértem, megpillantottam Olive-t és Kathrine-t gubbasztani egy romos lépcsőn. Kathrine keze be volt kötve, ahogy Olive lába is, amihez társult még egy mankó is. Mikor megszólítottam őket, halálra vált arccal néztek rám. Aztán hirtelen mindkettő a nyakamba ugrott, s könnyekben törtek ki. "Azt hittük halott vagy!", ezt hajtogatták folyton. A csata végeztével, elutaztam Olive-ékhoz, üdvözölni a szüleimet. Tudtuk, hogy idő kell mire a kastélyt felépítik, s reménykedve vártuk az őszt, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Jellem
Visszahúzódó könyvmoly, aki szeret egyedül lenni, ám belül szabad szájú, elszánt, aki mindent képes megtenni, hogy a barátainak ne essék bántódása. Ha kell bátor is tud lenni. Önzetlen, soha nem árt olyan személynek, aki nem ártott neki. Szívesen segít másoknak. Jó tanuló. Szeret új dolgokat megismerni, és ha egy téma nagyon érdekli, utánanéz, hogy minél több dolgot tudjon meg róla. Ha szomorú, általában elzárkózik a többiektől, s nem beszél senkivel. Jellemző rá a melankolikus hangulat. Helyzettől függően, olykor elsüt egy-egy poént, ami nagyot csattan. Nem szeret a figyelem középpontjában lenni, inkább a háttérben marad, ha elfajulnak az események.Kicsit hétalvó, szeret lustálkodni. Nagyon szereti az édességeket, mindig lemegy a Mézesflásba egy kis nasiért. Kedvence a csokibéka. Nagyon imádja a vajsört is. Kóros teaivó, mindenféle fajtát megiszik. Nem híve a sztereotípiáknak, nem szívleli azokat az varázslókat, akik a mugli származása miatt elítélik.
Erősség || Talpraesett, bátor ha kell, krízishelyzetekben megőrzi hidegvérét Gyengeség || Túl zárkózott, nem oszt meg mindent másokkal, jellemző rá a depresszió.
Apróságok
mindig || olvas; reggel, délután, este teázik; sokáig alszik; minden hétvégén elmegy a Mézesfalásba; segít a tanulásban soha || nem keveredik bonyodalomba, nem kési le a vacsorát, nem sérteget másokat (csak ha muszáj), nem beteg, nem hagyja cserben barátait hobbik || főként olvas, a mugli világban bélyeget és bögréket gyűjt, varázslósakkozik merengő || A legjobb, az volt amikor megtaláltam a Rózsabarlangot., A legrosszabb, amikor megaláztak mugli származásom miatt. mumus || Sírkövek, amiken a barátaim, és a szüleim nevei szerepelnek. Edevis tükre || Magamat látom elismert kutatóként. százfűlé-főzet || paradicsomlé ízű Amortentia || könyv, menta, édes fagylalt titkok || Ha nem tudok aludni, éjjel tilosban ki szoktam szökni a kertbe. azt beszélik, hogy... || mindenkit elüldözök magamtól, ezért nincsenek barátaim.
A család
apa || Adan Smethwyck; 45; mugli, jó a kapcsolatom vele. anya || Lucia Smethwyck; 41; mugli, jó a kapcsolatom vele. testvérek || Sarah Smethwyck; 10, nem jövök ki vele olyan jól. állatok || Plutó nevű fekete macskám
Családtörténet || Egyszerű polgári család vagyunk, apám üzletember, anyám magánorvos. Húgom teljesen ellentétes velem mindenben. Eddig nem jelentkeztek mágikus képességei, ami miatt igen féltékeny.
Külsőségek
magasság || 165 cm testalkat || vékony szemszín || barna hajszín || barna kinézet || Nagy, szép szemek, kerek arc, vékony testalkat. Ezzel lehetne leginkább jellemezni. Fejem kerek formájú. Az arcomat, inkább érdekesnek mondanám, mint szépnek, mert a legtöbben átnéznek rajtam. A roxforti talár mellett, szívesen hordok kötött pulóvereket, főleg télen. Ünnepi alkalmakra van egy vörös estélyim. Hajam vállig érő, selymes tapintású. Általában kiengedve hordom, néha begöndörítem egy kicsit, de legtöbbször egyenes. Testalkatom minden értelembe véve vékony, beleszámítva a karjaimat, a lábaimat, a hasamat stb. Egyszóval törékenynek nézek ki, de az nem jelenti, hogy az is vagyok.
A tudás
varázslói ismeretek || 4 éve jár a Roxfortba. Nagyon ügyes SVK-ben, ez is a kedvenc tantárgya. Átváltozástan is jól megy neki, mindig tuja hogyan kell az adott állatból használati tárgyat varázsolni. A bájitaltanban nem épp jeles. Nagyon kell koncentrálnia, hogy ne égesse oda a főzeteket, ha sikerül is neki, a nagy koncentrálásban megfeledkezik egy alapanyagról. Repüléstanban nem feltétlenül rossz, de előfordul olyan, hogy leesik a seprűről. Ettől függetlenül szereti, ahogy a jóslástant is. Erre az órára csak "lazítani" jár. Pihentető számára a jövőről kitalált különböző eszméket hallgatni. felvett tantárgyak || roxfortosok: Jóslástan; Rúnaismeret; Repüléstan pálca típusa || 10 és 3/4 hüvelyk, gesztenye, egyszarvúszőr RBF || nincs
Egyéb
avialany|| Jenna Louise Coleman
|