William Barrow

WILLIAM EGBERT BARROW

Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig különb Holnap.

Alapok
jelszó ▪ "A jellem amelytől ember az ember, porból és szennyből a jellem emel fel."
így ejtsd a nevemet ▪ villiem bárró
nem ▪ férfi
születési hely, idő ▪ 1965. november 27. Woolley Moor, Anglia
lakhely ▪ London
horoszkóp ▪ nyilas
kor ▪ 33
vér ▪ mugli születésű
munkahely ▪ Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya

  A múlt
Már maga sem tudja, mikor is járt utoljára a szülői házban. Mintha egy élet telt volna el azóta, hogy végiglépkedett a poros kis úton, át a kőházak között, egyenesen a főépülethez. Útközben most is, mint mindig, megannyi különböző hang kísérte menetét. Az állatok szimfóniája volt ez sok száz hangszeresével. Guinevere hűségesen lépkedett mellette, apró mancsait gyorsan szedve, fülét és fejét izgágán kapdosva jobbra-balra. Nem vidéki kutya volt ő, nem ehhez szokott fiatal kis feje.

William megállt a széles ajtó előtt. Hallgatózott. Az ablakon készülődés hangja szűrődött a tanyasi nyugalom közé. Vacsoraidő volt. Hét óra. Édesanyjához ezen a téren órát lehetett igazítani, nála tévedésnek vagy késedelemnek helye sosem volt. No meg, az állatok is mindig megkövetelték, ami kijárt nekik, pontosan akkor, amikorra kijárt nekik… A természet időérzéke még Mrs. Barrowén is túltett, és ennek az asszony azonnal behódolt, amint feleségként a farmra került. Jó volt hát hallani, hogyan tüsténkedik a polcok és edények között, magában valami régi népdalt dudorászva, olykor-olykor átkiáltva a nappaliba.
A jövevény azonban csak állt ott. Nem tudta, miért ezt az időpontot választotta a visszatérésre. Megzavarni az esti nyugalmat, nem várt látogatóként. Mindenki itt van… csak ő rá nem számít senki… ő maradt el valahol még évekkel ezelőtt. Aztán jött a háború, a menekülés. Mugli születésűek voltak, még nővérének is azonnal el kellett tűnnie a világ szeme elől, nemhogy neki, aki a minisztériumban dolgozott…
Csakhogy Isabelle-nek szinte első dolga volt, hogy idősödő szüleit meglátogassa. Ellenben ő… csak teltek a napok, a hetek, majd egy hónap, aztán még egy.
És csak most jött el.

Mit várna hát? Örömöt? Boldogságot az élete fölött, mikor hanyagolja tulajdon szüleit?
Bátorsága hirtelen illan el. Gyors léptekkel indul hát ismét neki a poros kis útnak, miközben jó alaposan végigmér mindent, mi gyermekként fontos volt számára.

Imádta, hogy itt nőhetett fel.
Hatalmas boldogság és szabadság ez egy gyermek számára. Ahogy tucatnyi társával végigrohantak egyik legelőtől a másikig. Merthogy mindig is sokan voltak. A közeli farmok gyermekei, vagy a falusi tisztviselőké, orvosoké, ügyvédeké, tanároké. Mind együtt játszottak. Iskola előtt, iskola után, szünetekben. Csak rohantak végig a házak és állatok között… Ha néha-néha meg is álltak, csak azért, hogy limonádét igyanak, vagy lopjanak néhány barackot annak a furcsa úrnak a kertjéből, aki valami érthetetlen módon utálta a gyerekeket…

Aztán egyik nap furcsa levél érkezett a nővérének. Örömteli tájékoztató a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába való felvételről. És ez, fenekestül felforgatta az addigi világukat. Persze a legelejétől kezdve érezték, hogy ők mások. Hiszen Lavena néni is megmondta még William születése napján, hogy erre számíthatnak. De mindazt már eltemették az évek. A gyerekek cseperedtek, a jelek alig-alig mutatkoztak, az iskola pedig elkezdődött… Barrowék azt hitték joggal reménykednek hát, hogy a gyermekeik mégsem annyira különcök, mint amilyennek hitték. A levél hirtelen villámcsapás volt hát a nyugodt dombok között. És bár a szülők továbbra is mindennél jobban szerették a gyermekeiket, Isabelle-nek és Williamnek szépen, fokozatosan a Roxfort vált az otthonává. A Woolley Moor-ban eltöltött szép napok pedig emlékekké fakultak. Hiszen a mágusvilággal, a csodákkal és varázslatokkal, egy szolid, hétköznapi kis táj, valamint a benne élő, épp ugyanilyen emberek, nem vehették fel a versenyt.

Az iskolában is könnyen szerzett barátokat, hiszen itt már a különc, mint jelző sem lebegett szüntelen a feje fölött. Épp olyan volt, mint minden diák, ha sokat tanult kitűnhetett, ha nem tanult megbukhatott. Csak a nyelvekhez értett jobban, mint más. Szinte pár hónap alatt elsajátított egy-egy újabb dialektust. Ezért is ajánlották számára a Griffendél Godrik Akadémia Nyelvi szakát. Ő pedig örömmel azonosult a lehetőséggel. S így hamar céljául tűzte ki, az oda való bekerülést. Az RBF és a RAVASZ vizsgákat is részben ehhez igazítva, igazán kielégítő eredménnyel tette le.

Abban az évben tört ki Voldemort első háborúja, amikor bekerült az akadémiára. S ez volt az a pont, ahol és amikor elkezdett igazán elhidegülni szüleitől. Fiatal volt, bolond, botor és bátor. És hiába óvták, féltették… Társai és barátai szinte forradalmi hevülettel vetették bele magukat a háborúba. Őt pedig magával ragadta az érzés, a tenni akarás, a világ jobbá tételének vágya. Így az események közepébe keveredve rengeteg sebet szerzett és sok fájdalmat élt át. De a háborúnak köszönheti jövőjét is…
Akkor jött rá, hogy a mágusvilágot a diplomácia útján, észérvekkel kell egyben tartani. Közös utakat szőni, barátságokat létrehozni és megtartani, segítségeket adni és kérni. Mindennél jobban szerette volna, ha sikerül megtartani a békét… Úgyhogy éveken át csak dolgozott és utazott és katasztrófákat előzött meg pusztán azzal, hogy igazságot és kedvességet adott. Kezdte remélni és elhinni, hogy igaza volt, és a béke, maga a jövő.
Csakhogy a világ másodszor is elbukott. Számára pedig csak a keserűség maradt. Sehol a forradalmi hevület, vagy az elvek és ideák. Csak összeszedte a legfontosabbakat és ment és ment és ment. És ugyanúgy látott halált. És ugyanúgy kénytelen volt életet elvenni életért. Az amúgy is elkeseredett szív, ezt a háborút még sötétebbnek, fájdalmasabbnak és lélektelenebbnek látta, mint az előzőt.

És csak most jött el.
Léptein ismét gyorsított. A háború elvette a lelkét is. Nem ez a megfelelő alkalom. Mit is mondhatna? Mit is adhatna? Önmagát? Évek teltek el, évek úgy, hogy alig adott önmagáról híreket. Szüksége lenne a szüleire, ezért most, ezért jött el ennyi év után. De nem teheti ezt meg. Nem használhatja ki őket, a kedvességüket, szeretetüket.
- William! – Mintha hallotta volna a kiáltást.
Nem az nem lehet, vacsoraidő van.
- William! – Ismét ez a hang. Majd papucsok surrogása az ajtó előtti kőlépcsőn, amiket aztán felvált az ütemes kis kopogás, ahogy viselője rátért a kapuhoz vezető útra. – William!

Végre megáll és megfordul. S látja anyját közeledni feléje. Orcáján remény, mosoly és könnyek tükröződnek. Várta őt. Mindennap várta és örökké várni is fogja. Hiszen a fia, az ő egyetlen, szeretett fia. S a poros szívű férfi végre öles léptekkel megindul. Szalad, hogy anyját karjaiba zárhassa. S csak tartja és tartja ölelésében. Nem kellenek szavak, nincsenek is, csak könnyek, melyek gyorsabban lemossák a port a szívről, a fájdalmat a lélekről és a testről, mint ahogy azokat az élet rájuk vetette.

  Jellem
Rendkívül színes egyéniség. Egyfelől fontos számára az élet élvezete, másfelől viszont szeret bezárkózni a saját kis világába. Amúgy nagyon energikus, minden feladat kihívás számára. Lelkes, jó kedélyű, alapvetően optimista és önbizalomért sem kell a szomszédba mennie…
Önbizalma azonban olykor cserbenhagyhatja, éppen úgy, ahogy optimizmusa is. Hiszen alap motivációja a magasabb szintű eszmék, értékek és gondolatok elérése. De ezekre sokszor sem ő, sem a világ nem áll készen, így terve bukásra van ítélve, bukása pedig az önbizalmának rövid időre való háttérbe szorulását eredményezi.
Viszont tisztában van vele, hogy a tanulás átszövi egy ember egész életét. És bár a jövő felé kell tekinteni, vizsgálni kell a múltat vagy az egyszerűbb közösségeket, törzseket, mert az észrevételeket fel lehet használni egy jobb jövő létrehozására.
Nehezen viseli a hétköznapok mókuskerekét. Ezért is igyekszik munkahelyét személyesebbé tenni, valamint ezért is vállal rengeteg külföldi feladatot. Amúgy nagyon lojális és kedves munkatársaival. Mindenkihez van egy jó szava, emlékezik a születésnapokra, családi kapcsolatokra. Mindenkin segít, akin tud, mind feladataiban, mind magánéleti problémáiban.
Baráti körét hasonlóan felvilágosult és intelligens emberek képezik, mint amilyen ő is. Szereti az értelmes, intelligens beszélgetéseket. És mérhetetlenül gyűlöli az ostobaságot, maradiságot.
Erősség ▪ Derűs, etikus, idealista
Gyengeség ▪ Kissé tudálékos, olykor arrogáns és beképzelt

  Apróságok
mindig ▪
egy jó angol tea
különböző kultúrából jött emberek
utazás és felfedezés
Mongólia
nyugodt üldögélés otthon egy újság társaságában
Nathaniel Forest regényei
soha ▪
eltévedni
úgy nevetni, hogy horkantson
mókuskerékbe zártság hónapokra
értetlenkedés
ostobaság
ha Willie-nek szólítják
hobbik ▪Munkája miatt sokat jár-kel a világban, mindig szerette látni, hogyan élnek mások, megismerni a szokásaikat, megtanulni a nyelvük. De közben nagyon szereti az otthonát is. Csak leülni egy jó könyvvel a kandalló mellé, teát iszogatva.
merengő ▪ Félni, menekülni, harcolni és ölni. Nem harcos vagy katona, azt hitte sikerül elkerülnie a háborút, de ismét átélt egyet. Látta, ahogy meghalnak ismerősei, míg ő tehetetlenül retteg a sötétben és imádkozik, hogy senki se találjon rá.
A háború után a közömbös hétköznapok visszatérése. Látni, ahogy az emberek fellélegeznek, ahogy mindenki az újjáépítésen, továbblépésen dolgozik.
mumus ▪ a halott családtagjai. Nagyon szereti húgát és annak családját, fájlalná az elvesztésük.
Edevis tükre ▪ Önmagát látja, ahogy minden nyelven képes kommunikálni a világban.
százfűlé-főzet ▪ Bronz fényű folyadék, gesztenyésen mentolosan mandulás ízzel
Amortentia ▪ A világ ezernyi különleges illata.
titkok ▪ Megjósolták neki neki, hogy még negyven éves kora előtt meg fog halni.
azt beszélik, hogy... ▪ Sokmindent… Mindenkit foglalkoztat, hogy vajon miért nincs még felesége.
rossz szokás ▪ Ha éhes, zsémbeskedni kezd. Arról nem is beszélve mennyire kiállhatatlanná teszi, ha felébresztik…

  A család
apa ▪ Egbert Barrow (65) mugli, biogazdálkodó, szeretetteljes a kapcsolatuk
anya ▪ Annie Murgatroyd (60) mugli, biogazdálkodó, szeretetteljes a kapcsolatuk
testvérek ▪ Isabelle Platt (32), gyógynövénytermesztő, boszorkány, férjezett, két lánygyermeke van
állatok ▪ Guinevere, nőstény magyar vizsla
Családtörténet ▪ A Barrow-k generációk óta gazdálkodással foglalkoznak. Haszonállataik és termőföldjeik, vagyis kis gazdaságuk nélkül elképzelni se tudták az életet. Minden gyermeket arra neveltek hát, hogy ugyanilyen odaadással viseltessen e családi létforma iránt, mint mindnyájan. Persze néhány kivétel mindig akadt… Például William nagynénje; Lavena éppúgy, mint maga William. Nem az volt a baj, hogy nem szerették a földeket vagy az állatokat. Vagy esetleg nem fűlött a foguk a munkához… Ők kalandot kerestek, valami többet annál, mint amit egy farm adhatott. Ők vérbeli mágusok voltak. A család két furcsa kalandor utazója.
Murgatroydék kicsit talán világiasabbnak mondhatók, így a Barrow-k mellett, de családjukban soha egy darab mágus sem volt. Legalábbis senki sem tud róla… Voltak viszont orvosok, ügyvédek, tanítók, bábák. Szóval mindenféle népség. Csupa olyasmi, amire egy angol vidéknek szüksége lehet…
William nővére Isabelle is a varázslás képességével született. Bár az ügyességet nem osztotta neki bőkezűen az élet. Viszont gyógynövénytanból mindig is jó volt, hát kombinálta a két dolgot, amihez a legjobban értett; termesztés és gyógynövények. Ma egy mágus gyógyító felesége, akivel együtt dolgoznak új gyógymódokon, főzeteken.

  Külsőségek
magasság ▪ 183cm
testalkat ▪ vékony
szemszín ▪ zöldeskék
hajszín ▪ szőkésbarna
különleges ismertetőjegy ▪ Az első háború hagyatékaként csúnya vágások vannak mindkét karján, ujjaitól a könyökéig.
kinézet/benyomás ▪ Különleges egy figura, még, ha hirtelen első látásra nem is látod annak. Aztán valahogy mégis inkább visszanézel rá. És igen, már te is látod. Nem hivatalnok. Az nem lehet, valahogy nem illik közéjük. És mégis… Kissé át is formálja az irodát e miatt. Bár a háború előtt igazi lezserséget már nem tudott belevinni a többiek merev angolságába, most a háború után valahogy mégis mindenki örül a visszatérésének. Csak, mert feldobja a napokat.

Szemében mindig pajkos mosoly bujkál, és szája sarka is mintha mindig kicsit felfelé görbülne. Mély hangját, beszédét kellemes hallgatni és észrevenni az itt-ott apránként megbújó idegen kifejezéseket, szófordulatokat, sőt néha még valami akcentusfélét is.
Alakja magas és vékony. És bár önmagának mindig felrója, hogy nem dolgozott meg némi izomzatért, de erre továbbra sem tudja rávenni magát. Elvégre nem kövér, vagy hasas… mindenféle ruha jól áll rajta és neki ennyi elég. Mozdulatai lezserek, lazák, gyorsak. Olykor még meg sem érkezett, már tovább is illant, mindezt szinte úgy, hogy más észre sem vette, hogy ott járt.

Tudás és karrier
pálca típusa ▪ 10 és fél hüvelyk, almafa, főnixtoll maggal
RBF ▪
Átváltoztatástan: K
Bűbájtan : K
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: V
Asztronómia: H
Mágiatörténet:V
Rúnaismeret: E
Jóslástan: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K
RAVASZ ▪
Bűbájtan: K
Gyógynövénytan: V
Mágiatörténet: E
Jóslástan: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V

Griffendél Godrik Akadémia Nyelvi szak: kobold, kelpi, csillagmanó

Griffendél Godrik Akadémia Általános diplomáciai szak

foglalkozás ▪ Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője
varázslói ismeretek ▪ Mivel a világ különböző mágus lakta területeit járja be, a minisztérium fontosnak tartotta, hogy minél magasabb szinten értsen a hoppanáláshoz, patrónus megidézéséhez, különböző védekező bűbájok alkalmazásához. Illetve minél több ismert emberi és mágikus teremtmény nyelven képes legyen a kommunikációra.

  Egyéb
avialany ▪ Benedict Cumberbatch