Hagen Romanovna

Hagen Romanovna
Kicsapásig Mardekár Ж Ex-Hírnök Ж Alkimista

Ѭ Barátok Ѭ
Változtak az idők, és változtam én is. A bizalmam még mindig nem adom ingyen. De már nem vagyok egy merev ellenállás. Az ál-empátiából továbbra is köszönöm, nem kérek.

Ѭ Vér Ѭ
Egy részét hátam közepére sem kívánom. Csak egy eszköz voltam, amit használhattak saját céljaik elérése érdekében, de megszabadulhattak tőle, ha már túlságosan égetett a Tűz.
Másik részükért bármikor vérem áldozom.

Ѭ Ellenségek Ѭ
Hajdanán mindenki a gonoszt kereste bennem. Nem célom a kóros megfelelés, ez pedig továbbra is biztosan nem lesz mindenkinek szimpatikus. Ezt el kell fogadni. Aktívan tettem is érte, fiatalabb koromban összeszedtem pár utálót.

Ѭ Ő & Te Ѭ

     Ha egyszer megengednéd, hogy egy kép formájában megörökítselek, nem kellene sokáig merengenem azon, hogy tenném: fél arcod a fényben, a fehérség körberajzolja markáns vonásaid, de a másik szem sötétben marad, az ember sejti, hogy olyasmit lát, amit az egyszerű szemlélő nem. Nem tartok tőle, hogy ez csak úgy bekövetkezik, mert féltékenyen elzárod magad közülünk, és minket teszel érte felelőssé - valóban, ez a közösség vétette seb lesz, de te folytattad a szokást, a kitartásod daccá szilárdult, és nagyon valószínűnek tartom, hogy ezen nem hatol majd át igazán sem a zöld, sem a sárga, a kék vagy a vörös..
        Ha egyszer megengednéd, szeretnélek lefotózni.

Ѭ MÉGIS KI A F.&"# VAGY TE? Ѭ
Nem tetszik az a vörhenykóros képed.
Kis takony.

Ѭ Tanulj meg fiacskám komédiázni Ѭ

Ha eddig esetleg nem értetted volna, most lesz lehetőséged megtanulni.
Egy kis kanál cukor, és a keserűség úgy csúszik, mint a...
de éppen neked magyarázzam? Inkább:
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni!
Magaddal törődj csak, más senkivel!
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek!
Ne higgy az eskünek! Ne higgy soha!
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia!

Ѭ Ruszkik haza! Ѭ

   Hogy a vodkavedelő k*rva életbe vetődtél te pont ide? Engem rohadtul nem izgat ez az angst pózolás, és felőlem oda dugod a farkad, ahol örömmel látják a lélektelen szovjet képedet, de ha fel akarsz szállni a p*csvonatra, jó helyen váltottál jegyet. Elég büszke f*sz van már házon belül, ha kihúznád a fejed a seggedből, feltűnhetne, hogy nulla újdonság van a fiszem-f*szhuszárokból, tök mindegy, mennyire bolgár vagy sem - nem tetszik az alkoholista szagod, a seggedbe felnyomott merevítő, ó és.. hidd el, atlasz nélkül is pontosan tudjuk, hol van Mother Russia.

Ѭ Arcgyanús gyanús arc Ѭ
Látod, ez egy jó kérdés.
Egyfelől ku...limázra gyanús az egész bagázsotok, veled az élen. Tényleg, olyan vagy, mint valami cékategóriás akciófilm rosszul titkolt beépített ügynök főgonosza, én meg itt tépem az arcom, hogy de ez mé nem szúr szemet kábé minden illetékes felnőttnek. De már így az elején is, ezzel az ominózus "beoszttatjuk magunkat mint ha normális lenne, pedig üvölt rólunk, hogy nem a kis elsősök közül vagyunk" dologgal kezdve. Most így hogy ne gyanakodjak, mégis?
Másfelől viszont, ha a téglásditól eltekintünk, egészen arc vagy. Jó volt a buli is, kár hogy rövid lett.
Tudod mit? Hagyd a frászba ezt nyílttitkos ügynök fa...rakást, csapj még pár ilyen murit mindenkinek, aki elég bátor eljönni rá, és úgy be leszel fogadva itt, hogy a fal adja a másikat.
Én bírnálak, csak gyanús vagy.

Ѭ meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törikѬ

  Érted és miattad születtem, részed vagyok, részed voltam, és részed leszek, ketten együtt, egészként. Ha lélegzem, a te tüdőd telik meg léggel, ha a világra nézek, a te szemeid kutatják benne az értelmet.. Nem értenek, nem is értettek soha, sem Durmstrangban, sem Roxfortban, mert büszke nevek méltó utódja vagy, régi eszmék hírnöke, te fakadó hajnal vándora, te vér a véremből, hús a húsomból. Szíved az enyém helyén dobban, kölcsönadom akarom, vágyam, álmom, vidd, vedd, idd és edd - inaid vagyok, mely az íjat tartja, de eljön az éjszaka, mielőtt elérne a reggel.. És ők vakon néznek ránk. Izland vérvonala, mely nagy hegyekből fakadt, hatalmas béklyók húzzák válunk, és mi mégis tovább megyünk annyi közöny közepette, mert tudjuk, nincs annál mérgezőbb, testvérem, mint a közöny: gyűlöljenek bár, szeressenek talán, de közönyt soha...!
  Én nem születtem olyan győzelmek kelyhének, mint te, de örökké élek világló lényeg árnyékában, örökké bámulom és szeretem minden szívdobbanásod, ott rejtőzöm a sorokban, ott a csókokban, az ölelkezésben. Emlékszem mindarra, mi velünk történt, és ha kell, út leszek, szaladj végig rajtam, ajtó leszek, kinyílok előtted... Bennem vagy és én benned vagyok, míg csak egyikünk is életben lesz. És egyszer, ha eljön az óra, együtt térünk vissza oda, ahonnan egykét vétettünk.

Ѭ Egy ismeretlen, akit ismerni akarok Ѭ


Mikor még csak szóbeszédekből hallottam rólad, nem tanúsítottam különösebb figyelmet neked, hiszen egy diák voltál, olyan mint a többiek. Egy különbséggel, és saját gyanúmat eloszlatva, ez sem szólaltatta meg bennem a harangot. Hallottam, hogyan kerültetek be az iskolába, amire tudomásunk szerint még nem volt precedens, de ennek is be kellett következnie egyszer. A párbaj szakkörön élveztem a veled való párbajozást, végre úgy éreztem, hogy nem a megszokott rutin alapján kell cselekednem. Direkt felüdülő volt, viszont azok az emlékek. Jobban utánad érdeklődtem, és azt kell mondjam, rég voltam valaki iránt ennyire érdeklődő. Remélem, találkozunk még, mert mind a személyed, mind a múltad és céljaid, lenyűgözőek.