Demetrius H. Rhodenbarr
Eltávozott karakter
#cukrosbácsi
Hozzászólások: 34
Jutalmak: +54
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : világosbarna
Szemszín: jégszínkék
Kor: amit szeretnél..
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Nyolcadik
Családi állapot: Bonyolult
Legjobb barát: de neki ne mondjátok meg..
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: kilenc és fél hüvelyk, szőlőfa, sárkány szívizomhúr, gyanúsan hajlékony..
Nem elérhető
|
|
« Válasz #30 Dátum: 2016. 01. 02. - 00:07:43 » |
+1
|
Behind you / Looking in the mirror +16 Most igazán bánom, hogy nem gondoltam a pezsgőre, pedig ez tényleg egy ünnepi pillanat. Nem húz fel a kérése, sőt, kifejezetten nevetnem kell rajta, hogy még most sem tudja elengedni... de legalább a körülményeihez képest szépen akar fejet hajtani, ezt pedig tiszteletben fogom tartani. Magamhoz ölelem, de ezúttal se uralkodni nem szándékozom rajta, se elcsábítani.. felemelem a kezét, és együtt leírunk egy félkört a levegőben. -Az ajánlata páratlanul pofátlan, Ms. Balmoral, de tudja, mégis, van benne valami, ami megfog.. - érzem a szívdobogását, a félelmét, amit most nem fogok kihasználni - Tartsa csak meg a kis vigaszdíját, és élvezze ki az utolsó cseppig, mert meg vagyok győződve arról, hogy Fawcett nem sok örömet okoz majd. Elfogadom az ajánlatát, de remélem, tudja, hogy ez csak a semlegességemet jelenti, a segítségemet nem.. az már egy másik játszma témája. Előhúzom a zakóm egyik rejtett zsebéből a mindig remek meglepetés laposüvegem, és felkínálom neki. Whiskey. Épp az ilyen alkalmakra való... - Fawcett hatalmas ár lesz mindig, és soha nem lesz könnyű megfizetni. Nagy kár önért, Ms. Balmoral, igazán jókat játszhatott volna az életben, de bárki, aki kiszúrja a rést a pajzson, ezt a száznyolcvan centi nagy, ír rést, olyan könnyedén fogja legyőzni, mintha soha nem is ült volna le a bábukhoz. Ha elfogad egy tanácsot: ezen kívül igyekezzen nem érzelmi alapú döntéseket hozni. Fawcett egyszerűen nem éri meg. Ő csak a vigaszdíj. A hideg ujjai közül veszem át a papírszeletet, és biztosan elteszem. Mielőtt azonban távoznék, még lopok egy utolsó csókot az ajkairól, hogy legalább emlékezzen rá, milyen, ha hozzáérnek. Úgy sejtem, hosszú magány vár rá ennek a döntésének a fényében.. jó, ha tudja, hogy mit dobott el magától. - Ha esetleg mégis egy éjszakára lenne szüksége az időmből.. tudja, hol talál meg. Jó éjszakát és kevesebb érzelmet, Ms. Balmoral. Most pedig hátrahagyom, élvezze ki, amit megnyert magának. Engem várnak már a parafíliák folyékony, törékeny világában, ahonnan soha nem vezet kifelé út, csak újabb forró érintéseken és nyögéseken át. Mi mindenre képesek a kezek, amelyek most a zakómat igazítják ki, már úton a saját belső tereim felé - én mindig megkapom, amit akarok.
|