Ailish Everdean Mennyivel könnyebb úgy a dolga, hogy látja is mit csinál… Na, nem mintha nagy öröm lenne szembesülni a halállal, és ő maga se gondolta, hogy ennek egyszer hasznát leli. De most látja csak mennyire csodás lények is a thesztrálok. Persze nem a külszíni szépségüknek hódol ilyenkor. Az ő szemében a legtöbb teremtmény ugyanolyan szép. De az a nemesség amellyel fogadják a létet, hogy csak a halál teheti őket láthatóvá. Hogy csak a halál elég erős hozzá, hogy felfedjék magukat.
Újabb húst dob a sebesült thesztrál elé. Próbált rájönni mi sérthette meg, de egyelőre nem sikerült. A nyomok olyasmire utalnak, ami sehogy sem logikus… Ezek a teremtmények elég szelídek. A példányok pedig egymást is védik. Ez eddig nem hallott olyasmiről, hogy így egymásra támadjanak… Bár... ez eddig a sérüléseiket sem tudta igazán ellátni. Szóval nem épp ők tartoznak a szakterületéhez. Megveregeti kissé az állat hátát. Sajnos nem valószínű, hogy életben fog maradni. Állapítja meg magában, aztán átbújik a fakerítés fokai közt.
Hűséges crubja persze most is ott lohol a lába mellett. Egy lépést se tehet nélküle. Mindig és mindenhol ott van, néha már túlontúl közel és túlontúl óvón. Morog mindenre és mindenkire, amíg be nem bizonyosodik, hogy a közeledők és érkezők szándéka jó. Na, nem mintha Philip számára kérdéses lenne, miért is csinálja ezt a kis lény… Tisztában van vele, hogy Bernard nagyon is jól tudja, hogy gazdája nincs jól. Talán előle és Avelin elől sosem sikerül eltitkolnia mennyire kétségbe ejtik őt mellkasának fájdalmai és kezének remegése.
Most is leejti az almát, amit fel akart szeletelni. A kés pedig, ha nem is vészesen mélyen, de beleszalad ujjába. Tucatnyi ilyen sérülése van már. Most is csak felszisszen, szájába veszi ujját, majd lehajol, hogy felszedje a szökni készülő darabot.
– Szervusz Philip! Rég beszéltünk. – Csendül egy harsány hang a szabad levegő és az álaltok nyugtató zizegésébe. Miközben a férfi az asztal lábai közt les rá a cipőre, vajon ki is érkezhetett. Közben crubja konszolidált morgásba kezd, persze csak tisztes távolból a női lábaktól.
– Dolgozol? Zavarhatlak? Kimászik a fadarabokból összetákolt bútor alól.
– Ailish! – Mosolyodik el. S a kis lény azon nyomban hátrább húzódik, előbb Philipet kerüli meg, majd Ailisht járja körbe.
– A napsugarak sosem zavarnak. – Válaszol a boszorkány kérdésére, majd beleharap az előbbiekben földet megjárt almába. Philipnek olyan immunrendszere lehet, amit a legtöbb sárkány megirigyelne. Csak a keze ne remegne olyan látványosan most is, ahogy a gyümölcsöt kezében tartja.
– Mi járatban erre? – kérdezi, miközben félreteszi, amit evett, hogy egy újabb vödör felszeletelni valót szedjen elő.
– Konkrét cél, vagy csak a friss levegő vonzott erre! – Mutat mosolyogva a cigarettára.
– Nem zavar, hogy cigizel, csak ne az állatok közelében.