Időnyerő

Azzal szemben, ahogy a muglik elképzelik a dolgot, az időutazás még a mágikus világban is igen korlátozott. Magát a folyamatot nagy titkok övezik - a Misztériumügyi Főosztály folyamatosan kutatja -, de úgy tűnik, csak a mágia segítségével lehetséges.

Saul Croaker professzor, aki az egész életét a Misztériumügyi Főosztályon töltötte az idő mágiáját vizsgálva, a következőket mondta:

"A kutatás jelenlegi állása szerint a leghosszabb idő, amennyire valaki visszapörgetheti az időt anélkül, hogy súlyos károkat szenvedne, öt óra. Sokáig nem derült ki, hogy az évek során, akik ennél hosszabb időre mentek vissza, miért nem élték túl az utazást. Ezeknek a kísérleteknek véget vetettek 1889-ben, amikor Eloise Mintumble öt napra 1402-ben ragadt. Most már tudjuk, hogy a teste ötszáz évet öregedett a jelenbe való visszatérésekor, és gyógyíthatatlanul megsérült, így nem sokkal a Szent Mungóba való szállítása után meghalt. Sőt mi több, az alatt az öt nap alatt, amit ott töltött, nagy zavart okozott azoknak az életében, akikkel akkor találkozott: annyira drasztikusan megváltozott az életük, hogy nem kevesebb, mint huszonöt leszármazottjuk tűnt el a jelenből.


Madam Mintumble visszatérése után kiderült, hogy az idő szabályainak ilyen szintű megszegése komoly következményekkel jár. Megjelenése után a kedd két és fél napig tartott, a csütörtök viszont eltelt mindössze négy óra alatt. A Mágiaügyi Minisztériumnak nagy gondot okozott ennek a zavarnak a megoldása és leplezése; így attól kezdve a lehető legszigorúbb szabályok és büntetések vonatkoznak az időutazás tanulmányozására."

Még a minisztérium időnyerőinek használata köré is egy sor új szabályt állítottak. Akár egy óra újraélése is okozhat drasztikus következményeket, még ha nem is akkorákat, mint öt évszázadnyi ugrás, és a Mágiaügyi Minisztérium borzasztó szigorú szabályokat állított fel ezeknek a ritka és hatalmas erővel rendelkező tárgyaknak a használatához. A mágikus közösség biztosan meglepődne, ha megtudná, hogy az időnyerőket általában a legtriviálisabb problémák megoldására használják, sosem nagy vagy fontos célokra, mivel, ahogy Saul Croaker mondta nekünk "ugyanúgy ahogy az ember nem tudja felfogni, mit is jelent az idő, azt sem tudja megérteni, mekkora károkat okozna, ha megszegnénk az idő szabályait."

A minisztérium teljes időnyerő készlete megsemmisült a Misztériumügyi Főosztályon lezajlott csata alatt, körülbelül három évvel azután, hogy Hermione Granger engedélyt kapott egynek a  használatra.

J.K. Rowling gondolatai:

Túl messzire mentem az időutazás témáját illetően a Harry Potter és az Azkabani fogolyban. Ugyan nem bántam meg (az Azkabani fogoly a kedvencem a sorozatban), de egy rakás problémát vetett fel, mert ha a varázslók vissza tudnak utazni az időben, és semmissé tenni a problémákat, akkor mi lesz a jövőre vonatkozó terveimmel?

Elégedett vagyok azzal, ahogy sikerült megoldani a problémát. Először is, Hermione és Dumbledore által hangsúlyoztam, hogy mennyire veszélyes, ha meglátnak a múltban, hogy emlékeztessem az olvasót, milyen előre nem látható, veszélyes következményekkel járhat az időutazás. Másodszor, Hermionéval visszaadattam az egyetlen időnyerőt, ami átlépte a Roxfort kapuit. Harmadszor pedig összezúztam a maradék időnyerőket a Misztériumügyi Főosztályon zajlott csata alatt, elvetve még a lehetőségét is, hogy bárki újra vissza tudjon menni az időben.

Ez csak egyetlen példa arra, hogy ha valaki fantasy regényt ír, vigyáznia kell arra, mit talál ki. Általában minden előnyös dolognak van valamiféle hátulütője is.

Forrás: J. K. Rowling - Pottermore
Fordította: K. Nóra [web]