T H I S I S W H A T R O C K N R O L L L O O K S L I K E
w e a r i n g l e a t h e r n l a c e
Az ifjú szemeit elöntötte a könny, melyben a pokol tüzének csillanása perzselte lelkét, fiatal húsát és velőjét, miként a belső démonaival vívott ádáz küzdelemben földre hanyatlott, de marka nem engedte el a lobogót, feltartotta, az égnek lökte végső szívdobbanással, hamvas ajkai, melyeket a halál már odaadóan megcsókolt, most azt imádkozták...
- Gellert, már megint mi ez az üvöltözés!? Készen van már a mosás, kitakarítottad már a szobádat?! Egy doxyólban nincs olyan szag, mint ott, és mikor legutóbb megkísértettem a sorsot annyira, hogy benézzek, tudod, mit találtam?! Egy döglött baglyot! Azonnal láss neki, egy óra múlva itt vannak Vermerék, és nem akarok már megint magyarázkodni, hogy mi ez a penetráns bűz, egyébként is engedd már levágni a hajadat, mint egy kelpi, pont úgy festesz! HALLOTTAD AMIT MONDTAM, FIATALÚR, VAGY MENJEK FEL!?
- Hagyd már abba az éktelen üvöltözést, asszonynép...!
- MIT MONDTÁL, GELLERT?!
- Mindjárt, anyukám!
Ostoba nőszemély, aki hátráltatja a csodálatos kutatásaimat.. mintha az én szobámban akarnának enni a drágalátos Vermerék. Minek pazarolnám az időt ilyen apróságokra, mikor szellemi nagyságom is táplálhatnám? Nem értenek meg, de nem csak a mutter, ott vannak még a társaim is, akiknek többször is megkíséreltem elmagyarázni, mekkora tévedésben élnek az élet dolgait illetően, és ideje lenne kinyitniuk a szemüket, mindig csak röhögnek rajtam, pedig semmi vicceset nem említek. A költészet igenis komoly dolog, ha egy kicsit is műveltebbek lennének egy doxynál, ők is felfognák - és én ide vagyok kárhoztatva, mikor nagy tettekre vagyok hivatott. Még hogy vágjam le a hajamat...Mikor épp egy krónikát igyekszem megfogalmazni? Átkozott világ, szükségem lenne most már valami jóra... Egy nagyobb jóra, mint Vermerék utálatos látogatása, amikor kérdezgetik, hogy megy az iskola. Pont úgy, mint eddig: jól. Nem vagyok idióta, nem keveredem bajba, a magam dolgával foglalkozom, nem olyan hülyeségekkel, mint hogy Absjorn Vermer kit és hogyan szédít (itt jegyezném meg, hogy szerintem nevetséges, ahogy hordja mostanában ő és mindenki más is a nyakkendőt, komolyan, mintha ezernyolcszázhetvenben lennénk... Annyira hetvenes évek.), nekem ennél fontosabb témáim is vannak, mint például varázslatok alkotása. Felvilágosult tinédzser vagyok, akinek meg nem tetszik, annak üzenem, hogy talk to the hand... akarom mondani azt a poklok legmélyének bugyra szippantsa magába, és ott örök kárhoz...
Visszatértem. Habár eleinte úgy tűnt, alul maradok anyám kitartó próbálkozásának a hajvágást illetően, végül úgy ültünk asztalhoz, ahogy jósoltam, nem az én szobámban. Kit érdekel néhány dög? Az asztalra is az került. Meg kell jegyeznem, hogy a felvilágosult emberek, mint én is, már rég felismerték a vegetáriánus életmód előnyeit, és nem veszik szívesen, ha ezért kecskének tituláltatnak. Tényleg, kecskének, Absjorn? Nem is tudom, kinek volt kedve vigyorogni, miután egész este csigákat kellett köpnie...? Ezt persze csak elképzeltem, anyám igen rossz néven vette volna, ha megteszem, de egy kis sötét meglepetést azért a zsebébe csúsztattam. Legközelebb, mikor kedve támad a kinyalt képét bámulni, a tükör elragadja a lelkét Tartarosz segglyukába...
Sajnálom, kedves naplóm, téged nagy és nemes gondolatok kellene, hogy megtöltsenek, nem ilyen méltatlan kifejezések, de tekintsd ezt egyfajta lelkitársságnak, elvégre én is úgy nevelkedem itt, hogy körbevesz az élet mocska. Még mosogatnom is nekem kellett, hiába mondtam, hogy hatékony varázslatokat ismerek az ilyen alantas munkák elvégzésére, anyám szerint léleknemesítő, ha megtapasztalom a varázstalanok életének aspektusait. Nem értettem egyet, mire megkérdezte, nem volt-e egy hete szükségem kisebb pénzösszegre, ami remek érv, tehát inkább hallgattam. Számolom a napokat az anyagi függetlenségig továbbá. De mielőtt megzavartak volna az élet felesleges szeleteivel, ott tartottam, hogy lejegyzem belső gondolataimat a világról körülöttünk.
Tehát a világuralmi törekvéseim. Mindenképpen szükséges egy remek kifejezés, ami alá begyűlhetnek a híveim, majd ha lesznek, és nem az foglalja le a korosztályomat, hogy vizsgálja meg egymás manduláját. (Én felette állok ezeknek a dolgoknak természetesen, és bekaphatja Wilhelm Rödner, amiért nem jött el a randinkra szakmai jellegű megbeszélésünkre. Sokat veszített, aznap bőrt viseltem, továbbá jelezném, hogy nem igaz a pletyka az öltözőből, nagyon is esztétikus a péniszem.) Régóta konstatáltam, hogy világunk nem működik régi hagyományai alapján, és egy reform elkerülhetetlen, csak kevesek mernek kilépni az árnyékból, hogy tulajdon testükkel táplálják a köz éhező száját, vérük legyen e új világ első forrása, és elméjük évszázadok múzsáinak keblén...
- Gellert?! Hányszor kértem már, hogy ne égesd a gyertyát éjszaka?! Éjfél elmúlt, azonnal húzzál aludni! Megáll az ember esze, bezzeg az én időmben...!
Ismét visszatértem, ezúttal egy eldugott gyertya rejtekében rovom soraimat, és most kezdem csak igazán érezni, hogy egy egész világ súlya nyomja a vállamat. Anyám, ez a kedves, de korlátolt nőszemély nem lehet szellemi partnerem terveimben, tartok tőle, hogy apám elvesztése megrészegítette. Állítólag jót akar nekem, de a múltkor sem engedett el, mikor néhány társam invitált a helyi ivóba, mondván hogy túl fiatal vagyok az alkohol elfogyasztásához. Próbáltam érvelni azzal, hogy csak a fizikai testem kárhozata ne legyen a magyarázat, hiszen szellemóriás vagyok, lélekben ezeréves, igazán nem nagy ügy néhány szocializáció érdekében hozott korsó, de közölte velem, hogy amíg az ő fedele alatt élek, ő hozza a szabályokat. Micsoda maradi elképzelés, nyilván már egyáltalán nem emlékszik a fiatalkorára, de hát hogy is érthetné meg egy szülő gyermeke zsenialitását ekkora távlatból? Anyám nem értheti meg, hogy ez tulajdonképpen maga a nagyobb jó: lehet, hogy leiszom magam a sárga földig (ami még soha nem történt meg, hangsúlyoznám erőteljesen) de cserébe híveket szerezhetek!
Egyszer eljön a nap, mikor felnőttként a világba lépve alakíthatom majd azt saját kedvemre. Anyám szerint ez addig nem lehetséges, amíg nem tanulom meg kimosni saját szennyesem, de én nem ilyen földhözragadt eszmék szerint mérem az életet: emlékszem, pár hónapja elutasította zenei ambícióimat, arra hivatkozva, hogy semmi muzikalitás nincs bennem, illetve a 'Hírnökök' nem elég kifejező név egy zenekar számára. Nem fogta fel, hogy ezzel még több emberhez juthatunk el egy olyan területen, mely nem is feltűnő, még inkább kedvez a szándékaimnak! Folyton csak ezek a korlátok: ne öld meg a kóbor macskákat kísérletezés közben, és eleve ne is kísérletezz, ugye pakoltál tiszta pulóvert, már megint nem etted meg a vacsorát, ugye nem gondolod komolyan hogy hajnalban érkezel, mikor lesz egy valamire való barátnőd...(Halott vagy, Wilhelm Rödner!) Engem egy világ gondjai nyomasztanak, asszony, had lélegezzem szabadon.
Egyszer eljő még a nap, mikor a fiúból férfi érik, ki életről és halálról dönt, jobb kezében a fény, balban a sötétség, és ő határozza meg, mikor melyiket engedi útjára az égen a halandók tekintetétől ölelve. Eljő még a Nagyobb Jó kora, jövendölöm nektek! És ígérem szent esküvel, kedves naplóm, legkésőbb akkor, amikor megtanulom kimosni az alsógatyáimat kilépek az életbe az iskola végeztével.