Las Vegas

Las Vegas



Las Vegas, a fények városa, ahol az ember álmai megvalósulnak. A kaszinók vonzzák
a szerencsejátékosokat, a sok látványosság pedig a turistát.

Ginevra
2002. május 18.



~ set ~

          El se hiszem, ami mostanában velem történik. Miután februárban egy hetet töltöttünk szerelmemmel Franciaországban, most Las Vegasban vagyunk. Igaz, ezt az utat nem mi szerveztük, hanem kaptuk. Mondjuk, nem tudom, miért… Néhány hete volt róla szó a galériával kapcsolatos megbeszélésen, hogy nem árt, ha néha újítunk, de akkor határozottan kijelentettem, hogy a záróvizsgámig biztos nem újítok meg semmit. Maximum a hoppanálási vizsgám, ha muszáj még egyszer letennem, de ilyen kitételről nem tudok.
          Szóval csütörtökön érkeztünk ide és majd vasárnap kell csak visszamennünk. Örülök neki, hogy párom is el tudott szabadulni, mert ez a város gyönyörű. Ahogy megfogadtuk, hogy visszamegyünk New Yorkba, úgy biztos vagyok benne, hogy ide is vissza fogunk majd térni. Tegnap kaszinóztunk picit, de nem volt túl nagy szerencsém. Bár, ha úgy nézzük, hogy sikerült kicsit gyarapítani a pénzünket, akkor végül is simán összejött az a szerencse.
          Itt a sivatagban nagyon meleg van, ezért napközben inkább az épületeket jártuk, amit tudtunk, körbenéztünk eddig, de este lehet nagyon jó kis sétákat tenni. A hotelszobánkból például csodálatos a naplemente. Sajnos sehol sem olyan egyszerű az élet, itt is napi szinten látni komoly sérüléssel járó baleseteket. Néha elgondolkodok rajta, hogy vajon van-e olyan hely a földön, ami teljes egészében biztonságos, de szerintem ez a hely nem létezik.
          - Hova menjünk ma este? – kérdezem páromtól.
          Annyi helyen voltunk már, de még annyi helyre mehetnénk. Igazság szerint van egy hely, ahova nagyon elmennék, de az meglepetés páromnak. Nem akarok tovább várni. A franciaországi síelés alkalmával feltett néhány kérdése rádöbbentett valamire, amin azóta is gondolkodtam. Ehhez kértem segítséget Freytől, de tényleg nem a májusi hónapra gondoltam, hanem később. Nem akartam a záróvizsgám előtt utazni, de azt hiszem, így még jobb. Annyit hangoztattam párom előtt, hogy mennyire nem jött jókor ez az út, hogy szerintem nem is sejt semmit. Remélem.
          Vagy az is lehet, hogy a kiszemelt kápolnánál kéne kezdeni, és akkor a nászéjszakánkat itt tölteni a szobában? Nem, előbb el kell mennünk itthonról, tudni akarom, hogy párom felkészült-e rá, mert ha nem itt akarja, akkor inkább nem szervezek semmit előre. Nem iszok a medve bőrére.
          - Menjünk el kaszinózni vagy csak sétálni a Párizsba?
          Ott még nem voltunk, mióta itt vagyunk, de nem lenne ellenemre, ha esetleg oda is eljutnánk. Tudom, hogy nem olyan, mint az igazi, de attól még lehet érdekes. Belekarolok szerelmembe, amíg kivezetem a szobánkból, és a lift felé húzom.
          - Éljen a ma esti kaland még akkor is, ha csak sétálunk és szétjárjuk a lábunk!! – mondom kicsit hangosabban, teljesen feltöltődve.

Életünk kalandja

dress

2002. május 18.

Las Vegas

Mindig is imádtam utazni, és amióta együtt vagyunk Esmével, ez a hobbi igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Hiába, sokkal jobb érzés párosan utazni, mint egyedül... A munkámnak köszönhetően sokszor volt akalmam sajtóeseményekre, konferenciákra utazni, és ilyenkor általában a legjobb szállodákban volt szerencsém aludni. Ha az alap büdzsé nem tette volna lehetővé, hát kipótoltam a megtakarított pénzemből. A kényelemre nagyon adtam, na és a profi kiszolgálásért is odáig voltam, szóval részemről nem haltam bele, ha egy kicsit bele kellett nyúlnom az örökségemért, hogy maximális legyen számomra a komfort.
Ám a legpuhább ágynemű, a legszebb kilátás, vagy a legfinomabb koktél sem tudta velem feledtetni, hogy... egyedül vagyok... és ha néha mégis sikerült volna figyelmen kívül hagynom a tényt, a szánakozó, avagy lesajnáló pillantások, amiket a személyzet, vagy más szállóvendégek részéről kaptam, nos... mindig kegyetlenül emlékeztettek rá, mi is voltam: szingli, magányosan utazgató nő...
Legnagyobb boldogságomra azonban ez a státusz immáron két éve a múlté, és én nem is lehetnék boldogabb Esmé mellett. Ő testesíti meg számomra a tökéletes nőt... érzékeny, szexi, figyelmes, tehetséges, sikeres, gyönyörű, vicces, és... soroljam még? Hidd el, tudnám. De igazából nem is erről akartam most beszélni, hanem arról, hogy az én káprázatos szerelmem pár hete olyan meglepetéssel tért haza, amire egyáltalán nem számítottam. A szokásos imádnivaló mosolyával libbent be a hálóba, majd szorosan átölelt, és a fülembe súgva kérdezte meg: - Találd ki, hová utazunk? Mire én izgatottan találgattam. Sok város hagyta el a szám, úgymint Wellington, Prága, Peking, vagy épp Marrakesh, de nem is lehettem volna távolabb a megoldástól, amit aztán egy finom csók után árult el nekem Esmé:
- Irány Las Vegas!
Ahogy kiejtette ezt a három szót, nos, olyan izgalom lett úrrá rajtam, ami azóta is tart... Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk, konkrétan! Egyik nagy álmom volt, hogy eljussak ide, és most sikerült! Ráadásul nem is akárkivel, hanem életem szerelmével. Naná, hogy elintéztem azt a pár nap szabit. Persze beígértem a főnökömnek cserébe egy átfogó úti riportot, de ez kivételesen tipikusan a "kellemest a hasznossal" esete volt. Miről másról írtam volna szívesebben, mint Vegas kulturális, gasztronómiai és közéleti sajátosságairól?
Nem csoda, hogy ebből az eufóriából nem térek magamhoz... igaz, nem is akarok. Azt kívánom, bár örökké tartana ez az állapot, ahogy a hotelszobánkból csodálom ennek a lenyűgöző városnak a pezsgését. Még innen, a szobából is érezni, milyen élet van kint... a fények, a hangulat, az atmoszféra egyszerűen utánozhatatlan. Tegnap kicsit már beszippantott minket a Las Vegas-i miliő, amikor kaszinóztunk egyet szerelmemmel, és a mai nap is hasonlóan különlegesre sikeredett. A hőségre való tekintettel megnéztük a legfontosabb nevezetességeket, bár egyre még nem volt időnk... Így amikor kedvesem afelől érdeklődött, hová menjünk ma este, rögtön eszembe juott a válasz. De előbb megvártam, hogy ő fejtse ki az opciókat... Kíváncsi voltam, neki mihez lenne most kedve.
- Menjünk el kaszinózni vagy csak sétálni a Párizsba? - éééés tádáááá! Épp ebben reménykedtem! Alig ejtette ki a kérdést a száján, közelebb léptem hozzá és felkaptam, majd amennyire tudtam, a magasba emeltem. Persze olyan nagyon magasra nem tudtam, elvégre alacsony és vékony voltam, de a rendszeres edzéseknek és a személyi edzőmnek, Joshnak hála, azért annyit sikerült elérnem, hogy Esmé érzékelje a magasságkülönbséget. Olyan lelkes voltam, hogy gyorsan forogtam is vele kettőt, majd lettem, nehogy elszédüljön. Meg hát őszintén szólva, én is elszédültem volna, ha így folytatom.
- Képzeld, épp azt akartam javasolni én is, hogy menjünk a Párizsba! Annyira imádom, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk! - karoltam belé izgatottan, hogy aztán a lift felé kövessem. Amikor beszálltunk, megragadtam a pillanatot, hogy egy hosszú, szerelmes csókot váltsak vele, s ha nem húzódott el, ez egészen addig tartott, míg le nem értünk a földszintre. Hogy közben beszállt-e más, vagy sem, magasról tettem rá! Fiatalok voltunk, jegyesek, és épp arra készültünk, hogy meghódítsuk Las Vegast! Legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy mennyire szeretem ezt a nőt, akit most a karjaimban tartottam... Miután kiszálltunk a liftből, teljesen bezsongva igyekeztem Esmével a kiszemelt úticél felé.
- Mondd, hogy soha nem ér véget ez az este... - simítottam végig ujjaimmal Esmé kézfején, miközben belekeveredtünk a város forgatagába.  Szinte részegnek éreztem magam, pedig egy korty alkoholt sem ittam.  Viszont ahogy sétáltunk, eszembe jutott, hogy nem csak alkoholt, hanem vizet sem ittam néhány órája, és kezdtem kicsit kiszáradni.
- Te nem vagy szomjas? Ihatnánk valamit lassan! - vetettem fel az ötletet.

Ginevra
2002. május 18.



~ set ~

          Nem is tudom ki örült jobban a vegasi kiruccanásnak. Tudom, eredetileg arra gondoltam, hogy majd spontán fogok megházasodni párommal, de ez most nagyon úgy tűnt, hogy eléggé tervezett lesz. Persze, ha úgy látom, hogy még esetleg nem akarja, nem áll készen rá, akkor hagyom az egészet és megmarad egy jó kis kirándulásnak. Szóval, valahol mégis hirtelen felindulásból döntünk majd.
          Miután annyi mindent látunk a városból, teljesen tele vagyok élményekkel. Ebből még akkor is tudnék nagyon hosszú ideig táplálkozni, ha csak a felét tapasztaltam volna meg. A megrendelőnek meg kell elégednie velem, különben leteszem az ecsetet örökre. Rengeteg vázlatot készítettem, amíg szerelmem zuhanyozott vagy még aludt, de én már fenn voltam. Valahogy soha nem tudok leállni, mintha megszállott lennék. De örülök neki, mert így biztos lesz elég munkám jó hosszú ideig.
          Ma estére tervezem a nagy napot. Párizs különösebben nem vonz. Franciaország ugyan különleges hely, de nekem elég volt belőle annyi, amennyit év elején a síelésünk idején ott töltöttünk. Az itteni Párizs viszont más. Nagyon más. Mindenképpen meg akarom nézni, és ha már ott vagyunk, akkor van még egy meglepetésem neki. De mindent a maga idejében.
          - Komolyan? – Szinte érzem, ahogy felcsillannak a szemeim.
          Talán mégis jól alakul majd ez a ma este. Ha minden tökéletes lesz, akkor a legnagyobb korona a ma estén reményeim szerint az lesz, hogy már hivatalosan is feleség és feleségként megyünk az Eiffel-toronyban lévő étterembe vacsorázni. A foglalásig van még egy kis idő, addig bőven tudunk a környéken is nézelődni.
          Kicsit megijedek, amikor hirtelen a magasban találom magam, de szerencsére nem tart sokáig. Már csak az kéne, hogy szerelmemnek pont ma essen valami baja.
          - Azért még egyszer ne csinálj ilyet. Nem akarom, hogy megsérülj, nem vagyok azért olyan könnyű.
          Mondjuk, mihez képest. Tény, hogy nem vagyok valami nehéz, régebben voltam nehezebb, de szerelmemnek még lehet ez is sok. Gyorsan meg is indulok a lift felé, nem akarom, hogy valami még eszébe jusson. Mondjuk az utána lévő csókot még én se tudom megakadályozni, és amennyire fel vagyok dobódva, annyira akarom is őt. Nagyon akarom, szóval amennyire lehet közel megyek hozzá. Még kényelmesen, de azért közel, hogy mindent érezzek. A bőrének csodás illatát, a samponját, a parfümöt, mindent, ami ő.
          - Óh, még el sem kezdődött igazán – mosolygok sejtelmesen.
          Szinte mindig elárulom magam. Mondjuk kettőnk közül inkább szerelmem a lelkesebb, izgágább, hangosabb. De ez nem is meglepő, teljesen máshonnan jött, és bár látom rajta, hogy lassított az én tempómhoz, azért még mindig le vagyok maradva mondjuk lelkesedés terén. De ettől függetlenül úgy érzem, a mi kapcsolatunk így harmonizál. Valahogy mindig sikerül megtalálni a közös pontot, ami mind a kettőnket fellelkesít.
          A városban, mint általában rengetegen vannak. Ha nem sikerül egy jó hullámot kifogni, akkor könnyen elsodorhatnak. Persze, velünk ez nem fordulhat elő azok után, hogy egymás kezét fogjuk. Szerintem a köztünk lévő kapocs is csak egy kis ideig hagyná, hogy elveszítsük egymást, utána rögtön összehozna minket.
          - Rendben, igyunk egyet. Van valami ötleted, hogy hova mehetnénk? Te sokkal tájékozottabb vagy, mint én.
          Szerintem, ha nem születik boszorkánynak, akkor szerelmem a vegasi forgatag elragadó tündérkéje lenne. Látszik, hogy mindent tud erről a helyről, így biztos vagyok benne, hogy jó előre készült már, és most szeretne mindent megnézni és kipróbálni.
          - Későbbre van egy kis meglepetésem, de addig van még időnk. Oda megyünk, ahova szeretnél.