Dühöngő Ifjúság

Karácsony meg ilyen közhelyek

Otthon, az édes

+18

     Hát  ez az év is eltelt, lehet mondani, mégis élünk, mégis áll a faszunk.. szerintem Marius rohadt büszke lehetne rám, mert betartottam neki, amit ígértem a vonatozás előtt, például nem vagyok terhes, nem öltem meg senkit, és nem küldtek haza teljesen beállva. Ami meg a lényeg: nem haraptam be senkit, és tudtommal el sem fogyasztottam.. tudom, hogy mindenki szerint egy kicseszett szörnyeteg vagyok, de azt vállalom is, azt meg nem, hogy még egy legyen belőlem. Már állati szörnyeteg, emberi sok van körülöttem enélkül is - azok a románok, és egyéb ilyen entitások, akiket az tesz különbbé nálam, hogy tudnak féket rakni a nyelvükre, de most komolyan, kinek jó ez a libegtetés? Nem kirándulni jöttek, és nem is a faszunkat szopkodni, és teljesen nyilvánvaló, hogy készülnek valamire: ott volt az a véres falfirkálás, ami lehetne nagyon király is, ha nem véletlenül baromira ijesztő, a dementorok, és hogy elmenekültek az állatok. Ez kurvára nem egy átlagos péntek délután még a Roxfortban sem, pedig tavaly térdig gázoltunk a geciben a halálfalókkal és a vérelmélettel, de akkor valahogy mindenki az agyához kapott, most meg kézenfogva szaladozunk a réteken a random szlovákokkal, mintha ez ilyen dédelgetett álmunk lenne, ami most isteni szerencsével meg is valósul. Szóval ja, nem vagyok valami elégedett, és ezt Marius is szemrevételezi, mikor hatodszor nyomom bele a kés élét az asztalba. (Mentségemre legyen szólva, ritka ocsmány fából készült.)
     - Miért érzem úgy, hogy van valami, amit még nem meséltél el a tanévről? - sóhajt fel, és félrerakja a kanálkát, amivel addig kavargatta a random főzeléket az üstben.
     - Mert egy kibaszott médium vagy, csak a csúnya fiúk elvették a gömbödet? - vigyorodom el, és már kérés nélkül cseszem is az apanázst a swear-jarba - Nem amúgy, ilyenkor mindig...valahogy szar úgy minden. A.. Karácsony miatt.
Tudom, hogy igyekszik meg minden, de hát biztos lehánynám, ha meg akarna ölelni, az valahogy nem a mi stílusunk. Kussolunk ketten, mert nehéz szavakba önteni, hogy 'igen, Freya, tudom hogy mélytorkos szopás az évnek ez a szaka, ismertem a szüleidet, mielőtt felzabálta volna őket egy vérfarkas, az én összes szeretetünnepem is el lett ezzel cseszve', én meg nem fogok belekezdeni. Mindig ezt csináljuk, mert a hallgatás megvéd az őszinteségtől.. Legalábbis én ezt hiszem, mert most Marius kurvára felrúgja a hagyományainkat így decemberben.

     - Nem mondtam el mindent. - már majdnem elengedem az egészet, zabálok egy kis süteményt, legyen valami a gyomromban, de erre nem mozdulok meg - De most.. most ideje lesz.
Nem a szavak embere, szerintem tuti van nála néhány beszédesebb holttest, de most vérkomoly a helyzet, hallom a hangsúlyát. Ledobom a kést, felhúzom a megint ragtapaszos térdeimet, és várom a naaagy karácsonyi csodát. Ha Marius-apó úgy döntött, kitálal, akkor lesz még együtt zokogás a tojáslikőr fölött, mint három éve, mikor azon merengtünk, ki baszta el: ő a nevelésemet, vagy én az életemet. Azóta nem beszélünk erről sem.
    - Volt az a támadás.. A Balmoralokkal kapcsolatos. - megköszörüli a torkát, és már épp jelezni akarnám, hogy ki nem szarja le prefektus Barbie esetét a pszichopatával, mikor folytatja - Reméltem, hogy ez sosem kerül ki, de.. az a nő az ikertestvérem. Minerva az unokahúgom.. így a te rokonod is.
     Hogy mi vaaaaaan?! Úgy nézek rá, mintha most jelentette volna be, hogy le tudja szopni saját magát. Lehet, annak jobban örülnék egyébként, mert ez a faszság sok nekem. Tudtam ugyan, hogy valami fiszi-faszom aranyvérű kompániából lépett olajra évekkel ezelőtt, de pont a zártosztályról? Nem hibáztatom, ha nekem ilyen rokonaim lennének.. ja hogy itt van a kutya elásva. Hát vannak. A büdös matyóhímzett kurvaélet.
    - És akkor most átmegyünk egymás szájába hányni a gyönyörtől? - borzadozom tovább, és a biztonság kedvéért lehúzok egy felest, amit most elnéz - Ugye tudod, hogy nincs egy kicseszett testrészem sem, ami ezt az egészet kívánja? Te nem tudod, hányszor basztam fel magam rajta, és akkor most bővül a család meg minden? Neeem, én nem erre szerződtem. Meg te sem, ha már itt tartunk.. Szarunk rájuk, ahogy én most szarok arra, mennyi pénzzel jönnék a köcsögbe, és élünk boldogan tovább nélkülük. Kell ez a freakshow neked, Marius? Ne legyél fasz.
     Már majdnem azt képzelem, hogy győzött a csipkés józanész, és megússzuk a gecit, de nem. Nem fejezte be, sőt, ő is inni kezd, amitől csak összeszorul a gyomrom, és üvölteni támad kedvem, mert csak azt jelenti, hogy nem elég nagy szelettel nyomtunk be a szaros palacsintából még.
     - Miért nem lehetnek normális rokonaid, vagy csak kevésbé idegbetegek? Mondjuk egy pöcsfej Malfoy, igen, még az is jobb lenne... vagy a támadó menyét Parkinson! Kérlek, egy szarrágó Nott, akárki, de ne ők.. Ez őrület, és basszameg, Marius, ha ezt én mondom, az nagy szó! - nem fogadom el, kurvára nem - De van még, ugye? Van még rosszabb..
     - Fogd be a szád, Freya. - elhallgatok, mert ha ilyen hangon szól rám, akkor van értelme meghallgatni, mit akar. Ki is ráz kicsit a hideg, ilyenkor azért érezni, hogy nem egy kis buzi, csak ritkán jön ki a béketűrésből, ami mellettem azért bravúr meg elvárható is. De amit utána okád rám... azt nem tudom elviselni, bármilyen vastag is a bőr a képemen.



     Nem tudom, hová mehetnék. Már elszívtam minden cigarettát, ami volt nálam.. hullik a nyakamba a hó, lefagytak a kezeim, és csak néhány gyufám maradt, azokat gyújtogatom sorban, percekre meleget adnak. Itt úgysem zavarok már senkit, ki a francnak jutna eszébe pont a szüleim sírjánál ünnepelni a Karácsonyt? Fogalmam sincs, voltak-e barátaik egyáltalán a gyilkosukon kívül.. mert az egyáltalán nem kérdés, hogy Marius tehet a halálukról. Ha ő nem egy utolsó gyáva nyomorult, élhetnének.. lehet, hogy most együtt ülnénk valami fa alatt, elmesélhetném nekik, hogy milyen rossz néha az iskolában... de akkor én sem ilyen lennék. Akkor nem lennék szörnyeteg...
     Nem tudom, hová mehetnék. Csak egyetlen embert ismerek, aki pontosan tudja, mi vagyok, és mégsem lökött el magától: Fawley. Matthew. Ő elbír a vadálattal... de elbír egy szarrá zúzott emberi ronccsal is? Nem tudom. Nem tudok én már semmit, bazdmeg...