Nem kívánatos beszélgetés

          Elmúlt a karácsony, és biztos vagyok benne, hogy minden, amiért küzdöttem, érted, az is ugyanígy elmúlt. Leonnak volt igaza, egyáltalán nem vagyok alkalmas semmire. Ahogy a bátyáimnak is. Megint bezárkóztam a lakásomba, pont mint a háború után, és sajnáltatom magam, de nincs rá időm. Lassan indulnom kell, és bár kinn tombolnak a minuszok, szakad a hó. Nem hiszem, hogy lesz majd még egy olyan őrült, mint én, aki motorral közlekedik az országban. Mennyivel egyszerűbb lenne hoppanálni vagy zsupszkulccsal utazni, de muszáj még egyszer elmennem, megnézni, hogy vagy.
          Nem sokkal később, hogy elkezdek öltözködni, barátom jelenik meg a kandallóban. Épp készül valahova, ahogy én is, és ezzel tisztában van.
          - Készülődsz oda?
          - Igen, de még van egy kis időm. Miért jöttél?
          Nem kell kimondania, értem a célzást, mert a legtöbb esetben azzal kezdi a látogatást, hogy meghívatja magát egy kávéra. Elindulok a konyha felé, és teszem is fel főni, mikor megérzem, hogy sokkal mélyebben turkál az emlékeim között, mint szokott.
          - Kérdezhetnél is, tudod, hogy nem harapok.
          - Ne haragudj, de biztos akartam lenni benne, hogy nem fogsz hazudni. Tudom, hogy közöd van Leanderhez. Nem mondtad, nem titkoltad, de tudom, és szerinted jól van ez így. Willow, mondtam már a Mungóban, légy óvatos vele, mert megszökött. Karácsonykor majdnem elkaptuk, de most újra meglógott. Az viszont biztos, hogy rád vadászik.
          Nem is érdekli a kávé, amit éppen leteszek elé az asztalra. Pedig pontosan tudja, hogy nem fogom annyiban hagyni. Talán Minerva már nem lehet az enyém, de azt nem fogom hagyni, hogy Leander bántsa. Ahogy azzal se igazán foglalkozok, hogy Till felkeresett már, de nem igazán voltam közlékeny, ezért beidézett a Minisztériumba. Nem hiszem, hogy elmegyek majd, vagy ha meg is jelenek, akkor sem leszek sokkal közlékenyebb, mint eddig.
          - Kean, akarsz konkrétan valamit, vagy csak azért jöttél, hogy figyelmeztess, Leander rám vadászik, és bármelyik pillanatban megjelenhet a környékemen.
          - Igen, ezért. Meg azért, hogy lebeszéljelek az utazásról, amíg Leander szabadon van, és nem mész vissza a Roxfortba, addig nem vagy biztonságban. Ember mégis hogy képzelted, hogy csak úgy nekiesel egy halálfalónak? A dicsőséged, amit ennek a városnak a megvédéséért zsebelhetnél be, nem ér semmit, ha megöleted magad.
          - Persze, kend azt is az orromra, hogy akkor nem voltam egyedül, így nagyon veszélyben sem voltam.
          Haragszom rá, és ehhez nem kell legilimentornak lenni, hogy tudja. Belekortyol a kávéjába, és nem mozdul el a helyéről, mikor elmegyek mellette. Tudja, hogy csak a kabátomért megyek be a hálóba.
          - Kean, ha segíteni akarsz, akkor ne babysittereket adj mellém, hanem mondd meg, hol van. Nem fogok nyugton ülni a fenekemen, vagy biztonságban a Roxfortban úgy, hogy tudom, az az alak rám vadászik. Nem csak Minnie-ről van szó, hanem a diákokról is.
          Kiabálok vele, az öklömmel az ajtófélfába verek. Neki kéne a legjobban tudnia, hogy nem így működnek a dolgok. Hogy néha azt kell megtennünk, amit nem akarunk, és azt nem tehetjük meg, amit meg akarunk.
          - Ha nincs más, amit mondani akarsz, akkor megyek is. Bezárom az ajtót, majd a kandallón keresztül távozz, kérlek – fogom vissza a hangom, de amint hátat fordítok, egy átok csapódik nekem.

          Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglep. Nem lepett meg, hogy barátom ilyenre képes, csak abban bíztam, hogy majd szemtől szembe fogja megtenni. Az mindenesetre jó volt, hogy álmatlanul tudtam pihenni kicsit. Fogalmam se volt róla, hogy ehhez egy átok kell. A karjaim le vannak kötözve, az ágyamon fekszem, a szoba egyik sarkában barátom áll.
          - Engedj el!
          - Csak akkor, ha megígéred, hogy nem csinálsz ostobaságot. Ha nem egyedül mész a falnak, és főképp…
          Ideje lesz bevallanom neki, amit valószínűleg úgyis tud.
          - Nem sokat érnék el vele, ha utána erednék. Remeg a kezem, mikor a pálcám a kezembe kerül. Nem tudom, hogyan sikerült a Mungóban végrehajtani azt a varázslatot.
          - Végre kimondtad – enged el. – Ha nem motorral mész, akkor még bőven van időd arra, hogy odaérj.
          - Motorral megyek, ez nem kérdés – dörzsölöm a csuklómat. – Muszáj elmennem Londonba is.
          Barátom leül mellém, látom a szemén, hogy nagyon koncentrál. Vajon mi járhat a fejében? Néha tudni szeretném, és olyankor igazságtalannak érzem, hogy fordítva nem működik a gondolatolvasás.
          - Rendben, de ha baj van, ígérd meg, hogy nem kezdesz hősködni, és pihenj, amikor csak tudsz. Még mindig ijesztő vagy, sovány és karikásak a szemeid. Nem lennék meglepődve, ha balesetet szenvednél.
          - Nem fogok! – mondom megsértve, hiszen tudom, hogy soha nem értette a motor működését. – És ha ennyire aggódsz, akkor inkább gyere velem. Legyél a…
          - Felejts el, haver. Fontosabb dolgom van!
          Nem kérdéses, a legtöbb esetben tényleg fontosabbak azok a dolgok, és meg is értem. Amilyen belharc folyik náluk. Inkább azon csodálkozom, hogy még a munkájára tud koncentrálni.
          - Mindenképp szeretnék megkérdezni valamit, mielőtt elmegyek. – Bólintok. – Ha úgy alakulna, akkor támogatnál?
          Elég gondterheltnek tűnik, sokkal inkább, mint eddig. Eddig csak az a valaki volt, aki élvezte az életet, hajkurászta a nőket, és teljesítette a kötelességeit. De most megváltozott valami.
          - Tudod, hogy támogatlak, bármiben.
          Ráteszi a vállamra a kezét, bólint egyet, majd távozik. Azt hiszem, Elsa megváltoztatja őt, és végre felnő. Olyan sok dolgot vittünk eddig végre, ahogy az egyik alkalommal megígértem még az akadémián, hogy bármiben támogatom, úgy most is. Nem fogom meggondolni magam valami kis taknyos miatt, aki azt hiszi, hogy megfenyegethet.
          Úgy érzem, újra átjár az energia és az erő. Nem tudom meddig fog tartani majd, de az biztos, hogy még hosszú út áll előttem. Addig is… visszadőlök még egy kicsit az ágyra, és alszom. Vagy legalábbis próbálok, de nem jön össze. Ideje mégis útnak indulnom, mert a végén még nem érek oda idejében. Leander pedig tehet egy szívességet. Ha előkerül az utam során, biztos kiállok majd vele.