|
 |
« Dátum: 2018. 06. 18. - 16:56:36 » |
+1
|
J A V I E R J U R A N D I R  Mottó:
Alapok jelszó || "A hírnév hűtlen barát."
így ejtsd a nevemet || Hávier Hurandir
nem || férfi
születési hely, idő || Sevilla; 1984. október 12.
horoszkóp || mérleg
kor || 15
vér || félvér A múlt Sevilla napsütötte vidékei helyett, egy valamivel nedvesebb, félreeső zugban fogantam, egy nyári este alkalmával, mikor a szüleim elvesztették a kontrollt érzelmeik felett. A sors iróniájának köszönhetően, a sok szép hely közül, ami Spanyolországban található, pont egy ilyenen kellett, létrejöjjek.
Azon a hétvégén egyébként, rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok uralkodtak. Felhőszakadások sorozata ostromolta a várost, mely nem kis megdöbbenéssel szolgált a meteorológusok számára is. Az emberek szinte menekültek az eső okozta problémák elől és olyan ütemben vásárolták az ernyőket, hogy napokig nem lehetett kapni belőlük egyet sem. Az utolsó adásvételt édesapám bonyolította le, diadalittas mosollyal az arcán csapott a piros pöttyökkel ellátott, masszív darabnak mondható szerkezetre, öröme azonban korainak bizonyult. Legalábbis egy valakit biztosan elszomorított. Példának okáért azt hölgyet, aki a túloldalról figyelt és felháborodását cseppet sem titkolva lendítette kezét, Filho karja után:
- Maga ezt, hogy képzelte? – az egyébként szelíd vonásokban bővelkedő arc, éktelen haragra gerjedt, minden izmában megfeszülni látszott, szinte görcsössé vált az erőlködéstől. Ahogy Jurandir megfordult, úgy gondolta, nem érdekli mostmár, ki az, vagy ki nem, fogja és egy jól megválasztott káromkodással szépen elküldi a fenébe. Amikor azonban meglátta, hogy milyen gyönyörű és különleges teremtéssel van dolga, elmosolyodott, majd néhány perccel később egy sokkal jobb dolog jutott az eszébe:
- Tudja mit? Beszéljük meg ezt egy üveg bor mellett, akkor majd mindketten másképp látjuk a dolgokat….
Az igazat megvallva nem sokat beszélgettek és ami még szörnyűbb azóta sem beszélgetnek. A kapcsolatuk egyedül abban az estében merült ki, soha többet nem találkoztak egymással.
Anyám a terhességünk alatt viszonylag jól volt, vagy ha nem lett volna jól, hát mindig javítottam a közérzetén, ugyanis varázsképességeim már a pocakjában megmutatkoztak. Olyan apró figyelmességekben részesítettem, hogy azokban a pillanatokban, amikor nem figyelt a pocakjára és mondjuk, fázni kezdett, rendre visszahúztam rá a pulóvert, vagy belülről melegítettem, nehogy bántódása essék. Akkoriban még egész működőképes volt a kapcsolatunk.
Apám viszont...
Apám bepánikolt. Én meg mióta kicsit nagyobbacska lettem, félek. Félek, hogy egyszer én is olyan leszek, mint amilyen ő volt. Lehet, bolond egy feltételezés ez, de nem tudok ezektől a gondolatoktól megszabadulni. Ha lányokról van szó, bajban vagyok. A puha bőrük, illatuk, kecses lábaik, pillanatok alatt lázba hoznak engem, de ha cselekedni kell, akkor tulajdonképpen megette a fene az egészet. Nagyobb a füstje, mint a lángja, én meg egyszerűen csak felrobbanok ott belül az indulataimtól. Nem tudom, elmondani, hogy milyen érzés ez, és azt sem, hogy mi a szánalmasabb: az, hogy akarnak engem, a megnyerő külsőm miatt, vagy hogy rendre kudarcot vallok.
- Javier, ne már, most pont te nem akarsz eljönni abba a buliba, hát mindenki ott lesz – érvelt Sara a maga kis csilingelő csengettyűket megidéző hangjának egyedi bájosságával, amit már oly sokszor hallhattam életem során, ha valami nagyon fontos volt neki és mennyire utáltam, nem tudnám elmondani. Valaki mondja meg, hol van rajta a kikapcsológomb??? Bosszankodtam magamban majd nagy levegőt véve kezdtem okításába:
- Tudod, hogy mit ígértél anyának… - emeltem meg a szemöldökeim, hogy kissé elgondolkodtassam, hogy amúgy mindennek következménye van.
- Jól van Javi, ne játszd itt az erkölcscsőszt, azért téged se kell félteni – erre aztán nagyot sóhajtottam. Engem valóban nem, hisz én utálom a lányokat és még soha egyetlen egyet se tartottam a karjaim között. Ellentétben a tesómmal, aki aztán imád pasizni és hát nem is a szende hölgyek kategóriáját gyarapítja, sőt. A legtöbb pletyka általában róla kel szárnyra, szóval kivel is akar takarózni?
- Mondták már, hogy az utóbbi időben nagyon felvágták a nyelvedet? – Hihetetlen. Mennyi mindent megengedett magának és főleg velem szemben. Ez aztán nagyon bántotta az önérzetemet.
- Jaj, tudom, hogy úgyis szeretsz – dörgölőzött neki az oldalamnak és törékeny karjaival körbefonta a testemet. Jelenleg ő volt az egyedüli nőnemű lény az életemben, akinek ezt a fajta szoros ölelését elbírtam viselni magamon.
- Igen, szeretlek, de … - nem véletlenül torpantam meg a beszédben. A szeretet semmire sem garancia, pláne arra nem, hogy majd védjem a seggét az anyánknál. Nem akartam partner lenni a buta kis játékaiban. Már ígyis annyiszor segítettem neki a nehéz helyzetekben, hogy egy kezemben se tudnám megszámolni. Gyerekkor Gyerekkoromban sem volt ez másképp. Egyszer egy nyári napon, a szomszéd kislányok átjöttek hozzánk és arra kényszerítettek, hogy fürödjünk együtt, abban a kismedencében, amit a kertben helyeztünk el még a tikkasztó évszak szenvedéses napjait jócskán beelőzve. Persze, jöttek a szokásos kisfiús, kislányos ismerkedős, puszizkodós dolgok, amik ilyenkor általában rendre előfordulnak, de történt valami, ami teljesen kizökkentett abból az állapotból, amiben addig voltam. Egyik pillanatról a másikra elszorult a tüdőm és percekig nem kaptam levegőt. Érzelmilg teljesen lesokkolt, hogy közel kellett kerülnöm ezekhez a fiatal teremtésekhez, nem igazán tudtam magamhoz térni. Hiába szólongattak, tudakolták, hogy jól vagyok-e a puszta felismeréstől, hogy én így reagálok a lányok jelenlétére, meg se tudtam szólalni. Nem tudom, minek köszönhetően maradtam életben, de nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, azóta igyekszem kerülni a lányokat és rendkívül távolságtartó lettem velük szemben. Roxfortos évek
A Roxforttal kapcsolatban nehéz dolgom volt. Mint mások persze, én is megkaptam a levelet, de akkoriban még nem törődtem vele, mert volt egy hatalmas szenvedélyem a tánc és igyekeztem annak hódolni. Persze, mondanom sem kell, hogy a jól szervezett mozgáskultúrám is csak egy plusz dolog, ami miatt a lányok megkedvelhetnek, szóval emiatt is sírhatnék meg nevethetnék is egyszerre. Mindazonáltal nem tehetek róla, ha meghallom a zenét, pajkos mosoly kerül ábrázatomra és minden végtagom mozgásba lendül. Egyszerűen imádom azt az érzést átadni, ami ilyenkor a testemben kering. Sőt, talán akkor oldódok fel igazán, amikor érzem, hogy a zene és én egymásba fonódva himbálózunk a parketten. Aki kívülről néz, teljesen másnak lát olyankor engem. Alkalma nyílik megtapasztalni, hogy milyen is vagyok valójában, milyen, amikor a spanyol vér szinte felforrósodik ereimben. Talán majd a kedvesemet is így fogom megtáncoltatni, ha eljutunk egyszer odáig…mindenesetre van egy szál rózsám amit erre a pillanatra tartogatok és minden egyes táncórámra magamra cipelek, ennek reményében.
Aztán elköltöztünk Sevillaból, London lett az új lakóhelyem, anyám meg felvette a brit állampolgárságot, így evidenssé vált, hogy a sok varázslóiskolából, ahonnan kaphattam volna levelet mégiscsak egy darab olyan lesz, ami biztos támponként szolgálhat. Nagyon izgatott voltam, vártam, hogy a Roxfort baglyai mikor fognak megkeresni.
Anyám sokáig érvelt azzal, hogy itt majd sokkal jobb lesz nekünk, meg lesz majd egy csomó csinos kis barátnőm is, de tudom, hogy miért volt a sok hűhő. Igazából talált magának egy másik pasit, akivel akkor enyelgett, amikor én a legkedvesebb tevékenységemnek szenteltem időmet – órákat töltöttem a táncteremben, ő meg azzal a furcsa szőrössel, akit persze, mindig letagadott. Amikor hazaértem mély hallgatásba burkolózott, kérdéseimre sosem adott egyértelmű válaszokat. Így lépésről-lépésre meggyűlöltem azt a nőt, aki a legjobban kellett volna szeretnem.
És hogy milyen volt a Roxfort?
Az első év az ismerkedés fázisa volt. Ízlelgettem a mágiát, néha talán két kézzel is beletenyereltem, de soha nem tartoztam azok közé a diákok közé, akik próbálták volna megfeszíteni magukat. A könyvtár úgyis mindig tele volt csajokkal, tehát igyekeztem elkerülni amennyire csak lehetett. Meg vigyáztam arra is, hogy esetleg nehogy büntetőmunkát kapjak, mert annak a vége is az lett volna, hogy mellettük kötöttem volna ki és azt, hogy én szorgalmasan végig körmöljem az estéket? Sose tudtam elképzelni…
Másodikos palántaként sem változott semmi. A viszonyom a lányokkal hasonlóképp alakult, habár ők szívesen javítottak volna rajta, én megmaradtam a tartózkodó álláspontomnál, egyetlen egy kivételével. Volt egy szőke napsugár, akit igaz, hogy egy kicsit közelebb engedtem magamhoz, de minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, szabályosan elfogott a rettegés, ha arra gondoltam, hogy a gyengélkedőn, nemcsak az érzelmeim lesznek majd intenzívek.
Harmadikban fordulópont érkezett az életembe. Rájöttem, hogy nagyon szeretem a repüléstant, ennek eredményeképpen be is válogattak a kviddicscsapatba. A probléma szépsége csupán abban rejlett, hogy mindig mikor lányokkal kellett szemberepülnöm, éreztem egyfajta fura szorítást a gyomromban, mintha rosszakat ettem volna. A dolog nem nagyon akart javulni, én pedig egyre nehezebben viseltem ezt a terhet. Minden egyes nap egy küzdelem volt saját magammal.
Negyedikben, úgy döntöttem, elkezdek nyitni az ellenkező nem felé. Ez abban merült ki, hogy már néha kommunikáltam velük, ha volt rá hajlandóságom. Sokszor úgy jöttem ki a táncóráimról, hogy éreztem, azokat a furcsa sugdolózó fúria hangokat, amiket egyébként utálok és muszáj volt néha odavetnem pár olyan mondatot, hogy:
- Lányok, mi olyan érdekes? Mi az, ami ennyire tetszik? – persze erre rendre elhalkultak. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom érteni őket, de ebben az ádáz küzdelemben, úgy vélem, nem szégyen kijelenteni, hogy a férfiak bizony sokszor hősi halált halnak
. Háború
A háborúból teljesen kimaradtam, persze anyám az a végletekig beleártotta magát, amiatt kis szőrös miatt, aki persze semmilyen erőfeszítésre nem volt érdemleges. És persze, oda is veszett, amilyen együgyű és naiv asszony volt.
Szerelemért kockáztatni mindent? Hanyadik században élünk? Na igen, pontosan ennyire volt bolond. Hiába mondtam neki, hogy ilyen érzelmi szálakra nem lehet alapozni, nem hallgatott rám. A halálhíre egyáltalán nem lepett meg, tudtam, hogy ennek a dolognak súlyos következményei lesznek, mégpedig záros határidőn belül. Persze a kis szőröstől kapott vezeklő leveleket, azzal a lendülettel dobtam ki a kukába, amilyen gyorsasággal csak tudtam. Nekem nem volt szükségem ezekre az érzelmi hullámokra, pont elég volt az is, hogy megbirkózzak a barátaim elvesztésének fájdalmával, amik egyébként sokkalta mélyebben érintettek, mint az anyám elvesztésének tudata. Mi igazából sohasem voltunk annyira közeli kapcsolatban. Jellem Hogy milyen Javier?
Végtelenül szeszélyes és kiszámíthatatlan. A legrosszabb pillanatokban találja meg azokat a mondatokat, amiket sohasem lenne szabad megengednie magának. De ő simán átsiklik ezek felett, mert az életét nem szabályok permanens hálózata adja, hanem valami teljesen más, amit ő ural és kontrollál, úgy ahogy éppen kedve tartja. Nem fogja tenni a szépet, csak azért, hogy közelebb kerülhessen hozzád, mert nem ilyen fából faragták. Ha felismeri, hogy bármilyen más érzete is támad veled szemben, a közönyösségen és bizalmatlanságon kívül, akkor bizony annak rendje és módja szerint hárítani és menekülni fog előled.
Nagy játékos, sohasem adja fel a küzdelmet. Mások már lehet rég elengedték az egész dolgot és abba a hitbe ringatják magukat, hogy majd másképp alakul, vagy valami szerencsének köszönhetően másra terelődik az élet, de ő nem elégszik meg ennyivel, beleáll a dolgokba és nem hagyja magát sodródni az árral. Meg azzal a tengernyi leküzdhetetlen érzéssel, amit ez a hatalmas hullámzás okozhat.
Nem túl beszédes, de akik csevegésre bírják, azok valóban tudnak valamit. Ezeket az embereket egy idő után a bizalmába is fogadja és végtelenül izgalmasnak találja. Ilyenkor jönnek az ilyen átbeszélgetett éjszakák és extrák, amiket egyébként, ha Javierre nézünk egyáltalán nem tudnánk feltételezni. Dehát a puding próbája az evés… és kanál nélkül meg ugye tudjuk, hogy lehetetlen enni belőle.
Sokszor van az, hogy a maga és mások felvidítása érdekében, elkezd bolondozni, de a humorára nem igazán vevőek beszélgetőpartnerei. Ez elég nagy szomorúsággal tölti el, de azért vannak módszerei arra, hogy túljusson a kritikus pontokon. Ha kell, hát nevet saját maga a viccein. Erősség || kitartó, akaratos, előrelátó,
Gyengeség || bizalmatlan, türelmetlen, távolságtartó, sokszor fölényeskedő, szeszélyes
Apróságok mindig || táncolni, táncot nézni, táncról olvasni, új koreográfiát betanulni, táncról beszélni, táncnak élni soha || eső, szűzfűlé-trutyi, meztelen csigák, spenót hobbik || tánc, tánc, tánc, tánc merengő || rossz: amikor rányit édesanyjára, ahogy hempereg azzal a férfival jó: nagy tapsot kap egy táncért, amit sokáig gyakorolt mumus || egy nőtől, aki tetszik neki Edevis tükre || egy nőt meghódítani, akit kellőképpen izgalmasnak talál százfűlé-főzet || az enyém akár a penészes sajt.... Amortentia || fahéj és méz elegye keveredik titkok || amikor megérintett az első lány, beleremegtem azt beszélik, hogy... || jobban szeretem a tesómat, mint az anyámat, ami igaz is! A család apa || Filho Jurandir, spanyol, mugli, nem igazán ismertem
anya || Teresa de la Rosa; varázsló, utáltam mindigis
testvérek || Sara Jurandir; két évvel fiatalabb nálam, megdöbbentő, de jó testvérek vagyunk
állatok || egy bagoly, kinek neve Amigo
Családtörténet ||
Édesanyám táncosnő volt fénykorában, aztán egy lepukkadt senki lett. Apám, ha jól tudom, bérszámfejtő volt, valami elhagyatott mugli településen. Sosem voltunk egy család így gazdag család sem... a tesvérem író akar lenni, én meg minden törekvésében támogatom. Külsőségek magasság || 175 cm testalkat || sportos, megnyerő szemszín || barna hajszín || barna kinézet || Javier olyan megnyerű külsejű, lányok álma típusú pasi. Ha elneveti magát sokszor jobban kémlelik, mint esténként a csillagokat. Öltözködésére különösen odafigyel, abszolút úgy alakítja ruházatát, hogy az teljesen megfeleljen az időjárási viszonyoknak, és mindig gondol arra, hogy lehet, esni fog az eső.. vagy sütni fog a nap, szóval nála nincs olyan, hogy mellényúlás. A tudás varázslói ismeretek || még folyamatban van azok elsajátítása, de nagyon szeret kviddicsezni és kiemelkedő tehetsége is van hozzá felvett tantárgyak || fakultatív programként táncol repüléstan sötét varázslatok kivédése bűbájtan bájitaltan mugliismeret pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, ébenfa, sárkányszívizomhúrral a belsejében
RBF || nincs és nem is biztos, hogy lesz neki, mert nem szeret tanulni
Egyéb
avialany|| Fransisco Lachowski
Követelem, hogy osszanak be a házamba! |
Roxfort RPG
Szerző