|
|
« Válasz #15 Dátum: 2019. 01. 22. - 18:42:20 » |
+1
|
zene: Still Here’s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, kihez vakon, némán is eltalálnék.'Talán ez is csak egy újabb kósza álom? De nem. Minden egyes csók, minden egyes izzadságcsepp, minden egyes össze-összetalálkozásunk valósan mutatja, hogy itt vagyunk, újra, együtt. Ő meg én. És tudom hogy nem akarok innen egyhamar elmenni, mert valahogy vonzz, mint egy sajátos univerzum, a maga sajátos gravitációjával. Nem értem hogy nem tűnt fel eddig ez a lány, aki a kezeim alatt szép lassan nővé érik. Nem értem hogy mehettem el eddig mellette a folyosókon. Mondjuk mentségemre szól, soha nem kerültem hozzá ilyen közel a legutóbbi alkalomig. Azóta pedig… csak körülötte forognak a gondolataim. Ő az első eddig, aki még Izabelt is kezdi kissé elnyomni. A csókom felszántja a bőrét, hol itt hol ott. Néha érintem a karját, beleharapok a puha húsba. Nem durván, de követelőzően. Nem akarok látványos hibákat a testén. Az nekem sem tetszik, meg aztán magyarázkodni… nem a legjobb ötlet. Ujjaim újra meg újra végigzongoráznak a testén. Néha elidőznek a selymes bőrének szegletein, tenyerem végigsimít medencéjének ívén, hogy aztán a háta gerincén végigszaladjon fel s a lágy, leomló hajtincsei csiklandozzanak. Örömmel látom a mosolyát. Örömmel látom a szépséges szemeiben a csillanást. Szeretem, mikor örömet okozok, azt meg még inkább, ahogy Esmé őszinte tekintete tükrözi. A mosolyát letükrözöm a magam csibészes elégedett vigyorával. Most az egyszer, mert ha már annyira akaratoskodott, hát hagyom hogy ő irányítson. Na nem igazán, de az érzés úgy diktálja, hogy erre most feletébb szüksége van. Én meg átmenetileg kibírom ha nem birtoklom a vezető szerepet, bár… bár nehéz. Mindig is uralkodó típus voltam. Talán a csillagjegyemből adódik, talán a temrészetemből, de lehet elemi ösztön. Szeretem ha egy nő elesett, ha bújik és vágyik, de persze végtére is ez sem rossz. Ha kacér, akaratos… csak ne vigye túlzásba. Én pedig megadom a lánynak a lehetőséget nagylelkűen. Csak itt és csak most. S talán ő ezt sosem fogja igazán megtudni, de lehet nem is szükséges. Ujjait végighúzza a mellkasomon, bőröm pedig felizzik alatta. Kívánom, akarom és boldoggá akarom tenni. Ha ez az ára, hát ezzel. Esmé pedig él is a lehetőséggel. Csalódtam volna ha nem. Csípője ritmikusan mozdul egyszer majd újra meg újra. A látvány első osztályú, meg kell hagyni és ezért már annyira nem is bánom, hogy kiadtam a kezemből a gyeplőt. Kezem rásiklik a mellére, végigcirógatja, majd le a fenekéhez. Segítem a mozdulatot, hogy még mélyebb benyomást tegyek rá, és ez pont elég ahhoz hogy még intenzívebb sóhajokat váltsak ki belőle. Vigyorognék ha tudnék, de igazából nehezen megy, mert azzal hogy ebbe a pozícióba helyezkedtünk nekem sem könyebb a helyzetem. Figyelem őt, a mozdulatait, az arckifejezését, minden egyes rezdülését, s mikor már végképp eljutott az élvezetek csúcsára nem szenvedtetem tovább sem őt sem magamat. Egyetlen mély, hatalmas csókba forrok össze vele és átadom magam neki. Neki, mert benne lelem meg a nyugalmamat minden téren. Egyszerre vagyok hálás és érzek végtelen örömöt, na meg elégedettséget. - Imádlak… Súgom a fülébe, miközben magamhoz ölelem. A haja cirógatja a vállam, a karom oldalát, de igazából nem bánnám ha az egész testem borítaná be. Úgy helyezkedek hogy neki is kényelmes legyen. Megfordul a fejemben, hogy lehet vissza kellene menni a meleg vízbe, de nincs energiám sem kedvem megmozdulni. Inkább csak simogatom a fejét, miközben hallgatom a saját dübörgő szívem szépen lassuló ritmusát.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Esmé Fawcett
Eltávozott karakter
Vadromantikus <3
Hozzászólások: 663
Jutalmak: +882
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: zöld
Kor: 24
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Reed
Munkahely: Supernova Könyvkiadó Vállalat
Legjobb barát: Sophie
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11,5 hüvelyk, egyszarvúszőr mag, szőlő, hajlékony
Nem elérhető
|
|
« Válasz #16 Dátum: 2019. 02. 06. - 10:43:27 » |
+1
|
Hihetetlen és továbbra is páratlan élmény az, mikor úgy érzed az álmod beteljesedik. Arra pedig biztos nem találsz szavakat, mikor újra és újra beteljesedik. És most nem a szexre gondolok, hanem magára az éjszakára. Eddig nem sokszor adatott meg, hogy kettesben legyek Mathiasszal, de remélem, ez most már hagyomány és szokás lesz. Nem akarom megjátszani magam azért, hogy megszeressen. Azt akarom, hogy azért szeressen, ami vagyok. Saját magamért, mint ahogy én is saját magáért szeretem. Nem érzem, milyen hideg a kő a fürdőben, és nem csak azért, mert ő van alul, hanem inkább azért, mert annyira felhevítettük már a levegőt, és saját magunkat, hogy semmi mást nem érzek. Olyan ez, mint a tiltott gyümölcs. Nem lenne szabad ide belépnünk, és talán egymást sem lenne szabad szeretnünk, de mégis itt vagyunk. Olyanok, mint két bűnös, akik mielőtt elhagynák a világot még utoljára ki akarják élvezni az élet adta szépségeket. Márpedig annál szebbet nem adhatott nekem az élet, mint a férfit, aki alattam van éppen. Igyekszem tökéletlenségem ellenére is a lehető legkülönfélébb módon kényeztetni, hogy minden porcikájában érezze a vágyat és a kéjt. Érzem, ahogy a teste lángol, és azt is tudom, hogy ez nem köszönhető akárminek. Megengedem magamnak egy pillanatra az elismerést, hogy talán jól csinálom azt, amit csinálok. A pillanat azonban tényleg csak egy pillanat, mert a következőben már olyan mélységbe csúszik bennem, amiről addig nem is gondoltam, hogy létezik. Talán, de tényleg csak talán lehetséges lenne, hogy feneketlen vagyok? Ami persze tudom, hogy nem lehet, de mindig mikor azt érzem, hogy már nem tud meglepni, akkor jön valami, és megváltoztatja az elképzeléseimet. Mint most is, mikor elérem azt a pontot, ahonnan tudom, hogy már mélyebbre, de magasabbra se lehet jutni. Merthogy az a csúcs mindenféle szempontból, mikor a testek összeolvadnak, és nem is lehet őket szétválasztani. Hátradöntöm a fejem, becsukom a szemem, miután egy pillanatig nézem a fürdő plafonját, majd előrehajolok, és egy hosszú, mély csókban fonódom össze vele végleg annyira, hogy soha többé nem tudnak minket szétválasztani. - Én is imádlak – mondom, miközben lefekszek mellé. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy neki is kényelmes legyen, már amennyire kényelmes lehet ezen a kövön. A kezemmel a hasán körözök, végigjárva az összes kockát. Ha tehetném, akkor soha nem mennék el innen, akkor soha nem mennék el a közeléből. Ő az én istenem, aki megmutatta milyen csodákra képes az ember. - Köszönöm, te egy igazi csoda vagy az életemben. És ezt most mindenféle túlzás nélkül mondom. Talán kicsit alábecsülöm magam, de igyekeztem mindig egy kicsivel magasabbra tenni a mércét, hogy legyen miért küzdenem. Legyen szó a tanulásról, a rajzolásról vagy csupán az élet élvezetéről. De úgy érzem, Mathiasszal olyan magasra tettem a mércét, amit féltem, hogy nem tudok majd megugrani, és most mégis itt vagyok. Elértem a lehetetlen magasságba. Hallom, ahogy még pillanatokkal később is kapkodja a levegőt. Én is így teszek, ez egy nagy menet volt, de félek, hogy ha tovább maradunk itt, akkor meg is fázhatunk. A víz is talán kihűlt már, de talán jól esne egy kis pancsolás. - Csobbanjunk egyet levezetésként? Csak lebegnénk a vízen, mit szólsz hozzá? Kicsit megemelem a fejem, és a nyakát csókolom meg. Nem lennék meglepődve azon sem, ha a ma estét itt töltenénk, vagy legalábbis egy jó részét. Mert én csak azt tudom, hogy nem akarok és nem is tudok most visszamenni a házunkhoz, ha mozdulnom kell a medencéig lennék csak képes. Meg aztán, ha el kéne hagynom ezt a helyet, akkor azzal úgy érzem, véget érne az álom, ami a ma estére jutott nekem.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|
|
« Válasz #17 Dátum: 2019. 02. 11. - 21:44:18 » |
+1
|
zene: Still Here’s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, kihez vakon, némán is eltalálnék.'Sosem értettem miről papol Eric, mikor a bűnös élvezetekről szajkózott, de most már így Esmé társaságában kezdem felfogni. Nem mintha ez olyan rossz lenne, sőt. Ő is akarja és én is, a szex és a kémia pedig tökéletesen működik. Nem kell túlgondolni, nem kell ragozni. De ott vannak az érzések. Míg Medeiával a lángoló szerelem csapott fel és ugyanolyan hamar ki is hűlt, legalábbis részemről, addig Fawcett már lapra tartozik. Őt ismerem már rég. de valahogy soha nem foglalkoztatott. Igazából most is Malfoynak köszönhető hogy itt találjuk magunkat, összefonódva lihegve, a szerelem vagy legalábbis a testi vágyaktól fűtve. Nincs hideg, mert a párás levegő körbelengi a teret. Nem fázom így, hogy a lány félig rajtam fekszik és simogatja a karom, eljátszadozik a mellkasom íve mentén. - Köszönöm, te egy igazi csoda vagy az életemben. Szavaira, odaadó boldogságára csak mosolygok. Őszinte ez, mert nem kívánom a dícséretet, de jól esik az öröme. Érzem hogy mennyire tisztán, mennyire őszintén mondja ezt. Ennyire őszinte talán senki nem volt még velem. Ha mégis, hát nem jó híreket mondott ki a száján. Csak magamhoz húzom a lányt, a szemeibe nézek előtte és egy csókot lehelek a homlokára. Végigsimítok az arcán, a vállán, míg másik kezemmel a derekát ölelem át. Nem akarom elengedni márpedig egyszer, túlontúl hamar is muszáj lesz. Inkább kívánkoznék vissza a forró combjai közé, csak hát aludni is kellene ha a holnapot nem akarjuk ellógni. Márpedig a dupla bájitaltant nem ajánlatos leoffolni. Piton igaz házsártos vén banya tud lenni és kőkemény büntetőmunkát szab ki még a gyengélkedőt csontritkult karú Potterre is. Mondjuk rá alapvetően is mindig pikkelt... na mindegy. - Csobbanjunk egyet levezetésként? Csak lebegnénk a vízen, mit szólsz hozzá? - Hmmm..? Félig már szinte elszundítok, ahogy Esmé feje a mellemen pihenve a fürdő plafonját nézem. Azon a víz árnyai játszadozva tűnnek fel és illannak tova váltva egymást. Fényes fénycsíkok az estében, ragyogó kicsi tündérfények, amik idilliek, nagyon idilliek. És mellé álmosítóak. No igen, a jó hamar kényelmessé válik. Valójában Esmé nagy hatással van rám, ebből látszik. Sokszor vannak rémálmaim, sokszor alszom nyugtalanul, de mikor vele vagyok hirtelen minden átalakul. Talány a lány okozza vagy csak ekkor nyugszik meg a lelkem. Egy jó dugás mindenre megoldás lehet, de hogy pont erre is? Felettébb érdekes... - Ahogy akarod.. Vállat vonok és félig felülök. Nem tudom miért akar még fürdeni, én már totálisan megszáradtam és annyira nem kívánkozom bele a vízbe már. De ha ő menni akar hát tegye. Szelíd csókot lehelek a vállára, formás ívét két oldalról a barna hullámos tincsek keretezik és helyezik tökéletes kontrasztba. - Ugye tudod, hogy rohadt gyönyörű vagy? Nézek fel rá elégedett és kissé önelégült fejjel. Na igen, élvezem a helyzetet, pláne így, hogy újra megkaptam őt magamnak. - Hogy nem vettem ezt eddig észre? Magam sem értem és talán nem bölcs dolog ezt hangosan kimondani, se sose tartoztam a bölcs emberek közé. A meggondolatlan... na az inkább vagyok én. Talán ez is Eric hibája. Bölcsességet nem vert belém a barátom. Talán leginkább azért, mert neki sincs. - Úgy szeretnék még maradni... de holnap... Talán ki sem kell mondanom. Hisz tudja jól. Hagyom hogy a mondat semmissé váljon a csendben, vagy a lány fejezze be helyettem. A tekintetemben szomorúság csillan noha baromira nem kellene. Örülnöm kellene, hisz megint együtt voltunk, megint loptunk magunknak időt és szerelmet. Szerencsés vagyok, hogy vele lehetek. És mindaddig annak is mondhatom magam, míg vele vagyok. Ez pedig, remélem, jó sokáig fog tartani.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Esmé Fawcett
Eltávozott karakter
Vadromantikus <3
Hozzászólások: 663
Jutalmak: +882
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: zöld
Kor: 24
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Reed
Munkahely: Supernova Könyvkiadó Vállalat
Legjobb barát: Sophie
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11,5 hüvelyk, egyszarvúszőr mag, szőlő, hajlékony
Nem elérhető
|
|
« Válasz #18 Dátum: 2019. 02. 23. - 18:41:53 » |
0
|
Nem akartam elhinni azt, ami velem történik. Az egész olyan mesébe illő volt, mintha megtaláltam volna a gyerekkorom meséiből kilépő szőke hercegem. És minden akaratom ellenére kénytelen vagyok felébredni abból az álomból, ami napok óta kísért engem. De ez most jó értelemben kísért. Óh, bárcsak megtehetném, hogy soha nem ébredek felebből az álomból. Mégis mint a valóság hamar utolér a felismerés, hogy habár az álom még tarthat addig, ameddig akarom, a pillanatnak pillanatokon belül vége. Bár szeretném kimozdítani innen magunkat, nem biztos, hogy az úszással a legjobb módját választom neki. Ahogy felül, úgy én is felülök a nyomában. Nem akarom elengedni, de kénytelen vagyok. Átvetem a lábam az övén, így pont annyi hely van ott, hogy odaférjek. Kicsit előre dőlök és adok neki egy lágy csókot. Én azért merülök még egyet, de ahogy látom, Mathias jó, ha eljut a hálókörletig. - Köszönöm – pirulok el teljesen. Való igaz, hogy eddig kevésbé voltam feltűnő, de talán azért, mert nem nagyon akartam kitűnni. Kicsit megbújtam Harry árnyékában, kiélveztem, hogy Malfoy és mindenki más vele vannak elfoglalva. Nem álltam be egyikük táborába se, így könnyen el tudtam bújni. De ahogy telt az idő arra is rájöttem, hogy ha bujkálok, akkor nem fognak felfigyelni rám. Még így is kellett egy kis idő, de miután elkezdtem magammal foglalkozni, már többen észrevettek. A sors különös fintora az, hogy aki miatt elkezdtem kilépni a fényre, az nem magától, hanem egy fogadásnak köszönhetően lelt rám, és igazából találtunk egymásra. - Mert eddig egy csúf kis béka voltam, aki megbújt az árnyékban, hogy ne kerüljön Malfoy szeme elé. És látod mi történt mióta elhatároztam, hogy bármi történik meghódítalak? A többi pedig már történelem. Még akkor is, ha nem pont úgy, ahogy eredetileg terveztem. - Eredetileg a szépségemmel, bájommal akartam felhívni a figyelmed magamra, de volt, aki közbeszólt. És talán nem is gond, hiszen egész évben próbálkoztam sikertelenül. Egyébként nem tudom. Biztos volt valaki vagy valami, ami elterelte a figyelmét. Mostanában már igazából az is megfordult a fejemben, hogy talán a félvérségem miatt csinál úgy, mintha nem tetszenék neki, de ezt hamar ki is vertem a helyéről. Nem, ő nem ilyen. Lendülök egyet, majd óvatosan elmerülök a medencében. Mikor felbukkanok, kitámasztom magam a medence szélére, és mosolyogva nézek rá. Nagyon fáradtnak tűnik, nem is húzom tovább az időt. Mennünk kell. - Igen, tudom. Ha Piton rájön, akkor a Roxfort végéig büntiben leszünk. Jobb, ha megyünk. Elkomorodok azért egy kicsit. Kicsit kiemelkedek és lopok még egy csókot, aztán kimászok, hogy elkezdjem összeszedni a holmimat. Ruha eredetileg nem sok volt rajtam, ezért a taláromat fogom csak úgy összehúzni, hogy ne látszódjon ki alóla semmi. A fürdőruhámnak egyébként sem venném sok hasznát most vizesen. - Ha akarsz, akkor menj előre. Ha esetleg lebukunk, akkor elég, ha csak az egyikünk kap büntetést a ma estéért. Összeszedem a vázlat füzetem, és leengedem a vizet. Még mielőtt kilépnék a helyiségből, alaposan ellenőrzöm, hogy nem hagyok-e itt semmit. Ha Mathias megvárt, akkor a helyiségből való kilépés előtt még adok neki egy lágy, de határozott csókot. Ha nem, akkor gyors léptekkel megindulok a klubhelyiség felé, figyelve minden neszre. Nincs kedvem senkivel sem összefutni.
Köszönöm a játékot. ♥
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|