Sara Wattle

SARA WATTLE

Alapok

jelszó ||
ahová Elliot bácsi befér oda be is megy
így ejtsd a nevemet ||
Szárá Vátl
nem || nő
születési hely, idő || Tarbet, 1981.10.20.
horoszkóp || Nyílas
kor || 18
vér || Félvér
évfolyam || Hetedéves

A múlt

Varázsló szülők egyke gyerekként láttam meg a világota Tarbet kis falujában, ami Loch Lamond tó partján van. Kifejezetten szép hely és télen meg még inkább csodálatos. Hihetetlen mód élveztem ott a gyermeki létet és minden vele járó mókát és kacagást. A sok csónakázást, horgászat és titokban való varázskönyvek olvasását. Pedig a szüleim meglehetősen szigorúan vették ezt a varázsló létet és azt, hogy miképp is kéne viselkednem. Meg is értem, hogy miért is neveltek így. A településen többségében muglik élnek, így aztán nem is árt az óvatosság. Persze vannak varázslók is, így aztán meg van a kis közösségünk, de attól még óvatosnak kell lenni.

A családom nem arany vérű, de pár generáció óta csak varázslókból áll az a bizonyos fa. Jobban belegondolva, nem is annyira baj, hogy nem vagyunk annyira olyanok. Szeretem ezt a fajta életet, ahol nincs olyan elverás, mint azoknál a családoknál. Úgy élhettem meg a gyermeki kort, ahogy az meg van írva. Barátok és csínytevések, mert azokat azért kihagyni nem lehet. Mennyiszer kaptam fejmosást, mert valami elképesztő rosszaságot követtem el. Visszagondolva voltak igazán veszélyes mutatványok is, de szerencsére egyszer sem történt semmi komoly, ám annál menőbb lettem az osztályban. S ki ne akarna menő lenni? Aztán megjött a levelem, ami az életem eddigi legjobb kalandját hozta el számomra.

A levél, ami által elmehettem a Roxfortba, ahol tanulhattam a mágiát és a varázslást. Izgatottan vártam azt a napot, amikor végre felülhetek arra bizonyos vonatra és amikor eljött, akkor alig bírtam magammal. Melyik varázsló gyerek ne várná ezt a pillanatot? Melyik ne várná ezt az elképesztő kalandot? Nagy ölelésekkel hagytam ott szüleimet a peronon, akik arcán láttam, hogy büszkék rám. Végül aztán felléptem a vonatra és nagy örömmel haladtam a vagonban, amíg találtam egy helyet, ahol aztán leültem és az ablakon kinézve figyeltem mindenre. Arra, hogy merre haladunk el, hogy milyenek a hegyek, a fák és az erdők. Valami furcsa véletlen folytán senki más nem ült be mellém így teljesen egyedül utaztam. Mondjuk így is nagyon jól szórakoztam, így aztán nem igazán zavart. Úgyis lesz bőven időm barátokat szerezni.

Iskola előtt már mindenki beszerezte a számára szükséges holmikat Abszol úton. Én is hasonlóképp tettem és raktam el a kellő könyveket, majd mentem el az első pálcámért. Micsoda egy élmény volt bemenni a boltba és megnézni a csodás pálcákat, egyiket a másik után, míg végül megleled azt, amelyik hozzád tartozik. Érdekes élményben volt részem, miközben ez történt és közben csak azon gondolkoztam, hogy mégis mennyire varázslatos az egész. Hogy miképp választ ki téged a pálca, hogy miképp végzed el vele az első mozdulatokat. Mint egy álom ami éppen valóra válik előtted és ez olyan érzés, amire mindenki vágyik. Mint egy valódi kincset, úgy vettem át és hasonlóképp őrzöm is.

Miután leszálltunk a vonatról és elindultunk a csónakokkal a kastély felé, olyan látvány tárult szemeim elé, mint amit mindig is elképzeltem a mesekönyveket olvasgatva. Egyszerre fenséges, lenyűgöző és tekintélyt parancsoló. Csak ámultam ahogy haladtunk egyre közelebb. Amint partot értünk pár tanár fogadott minket, akik elvezettek bennünket a nagy teremhez. Az asztalok tele voltak diákokkal. Beszélgettek vagy minket néztek, első éveseket. Bizalommal telve haladtunk és vártuk, hogy a Teszlek Süveg hová is fog minket besorolni. Egymás után léptek fel az évfolyamtársak és kaptak meg a helyüket. Voltak olyanok akik, a vonaton összebarátkoztak, ám mégis máshova kerültek, de volt olyanok is, akik egy helyre. S én? Engem valahogy ez nem nagyon mozgatott, így aztán nem is különösen zavart, hogy hová is kerültem. Azt tartottam fontosnak, hogy megtanuljam a varázslást, hogy megtanuljam minden titkát. Hogy sok új és klassz dolgot tanuljak. Azért persze örültem, hogy végre ez is megvan és kezdődhet a tanév.

Az első pár évben tiszta mintadiák voltam. Jól tanultam, jó jegyeket vittem haza. Az iskolát kifejezetten élveztem és remekül szórakoztam. Sok barátot szereztem és persze volt olyan is, aki úgy gondolta, hogy valamiért a riválisa vagyok. Szerencsére nem sok ilyennel volt szerencsém és azzal a párral is hamar letisztáztam a dolgot. Egy lány volt, aki viszont igazán sok fejfájást okozott számomra. Ashley Wreti. Mai napig nem tudom, hogy miért engem szemelt ki, de jó pár hét volt mire végre észhez tért. Legalábbis remélem. Ezután kicsit beütött az a pubertás kor és habár továbbra is jól tanultam, azért megnőtt a csínytevések száma. Mondjuk úgy, hogy kicsit olyan voltam, mint a Weasley ikrek, csak egyedül és lányként. Határokon belül maradva, ám néha mégis súrolva azokat.

Végül aztán ötödévesként eljött az a nagy esemény, ami sok mindent megváltoztatott. Amikor Harry Potter kiállt tudjuk ki ellen. A teljes iskola a feje tetejére állt és mindenki a saját életéért aggódott. Azért, hogy mégis mihez fognak kezdi, hogy mi lesz velük. Aztán eljött a nagy harc, amit nem tudtam kihagyni. Így aztán én is ott álltam és küzdöttem. Olyan csatában vettem részt, amiről a könyvekben olvastam. Amiket órákon tanítottak és én most mégis a részese voltam. Nehéz és fárasztó küzdelmek voltak ezek, ám teljes mértékben megérte. Egy percét sem bánom annak, hogy ott lehettem. Sőt, örülök, hogy kiálltam akkor és beálltam azok közé, akik pálcát ragadtak. Nehéz harcok után jöhettek a felújítások és a helyreállítások. Nem meglepő módon ezen munkák nem számunkra valók voltak, így a diákok csak egy dologra koncentráltak. A tanulásra.

Aztán jött a következő tanév, az első, amikor már teljes volt a béke, amiért harcoltunk nem is olyan rég. Ismét előkerültek a könyvek, a tanárok és minden folytatódott. Pár hónap múltán, olyan volt az egész, mintha mi sem történt volna. Bennem mégis furcsa érzések kavarogtak ahányszor a harcok során megsérült helyek mellett mentem el. Egyszerre borzongok bele, önt el a szomorúság és kisebb öröm, hogy végé. Ezért elkezdtem beleásni magam a tanulásba. A bájitalok készítésébe és a pálca használatába. Egyre jobban azon törőm az agyam, hogy a bűbájokat miképp tudnám jobbá tenni és miképp tudnék újat kitalálni és azokat hol használnám. Néha egészen mélyen el tudok merülne ezen kis kutatásomban. Néha túlságosan is mélyen. De azért eljött az utolsó évem, amibe most kezdtem bele. Mindig mosolygok amikor visszagondolok, hogy micsoda hét évem volt ebben az iskolában. Olyan, amit mesélni fogok a gyermekeimnek és az ő gyermekeinek. Hogy a nagyi milyen bátor és menő volt. De az még odébb van, nagyon is odébb, így van még időm, hogy még menőbb legyek.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - hallom a kérdést a hátam mögül. Az egyik osztálytársam az, akivel éppen azon vitázunk, hogy mit is kéne tenni. Az iskola egyik helyiségében vagyunk és kint a Halálfalók elleni harc folyik. Rajtunk kívül még olyan 5 másodéves diák van itt, akik nem igazán tudják megvédeni magukat, ha mi ketten nem lennénk itt. Az ajkamba harapva gondolkozom. Már lassan 16 vagy 17 órája vagyok ébren és kezdem is ezt megérezni, de nem tudnék most aludni.
- Van jobb ötleted? - kérdezek vissza, miközben kinézek az ajtót enyhén kinyítva. Tisztának tűnik a terep. - El kell juttatnunk őket olyan helyre, ahol biztonságban vannak és az nem itt van. -
- Ezt nem is tagadom. De nézz magadra Sara, már állni is alig bírsz. - hallom az erős aggodalmat a hangjában egy kis félelem mellett. Mind a ketten ötödévesek vagyunk és már van némi harci tapasztalatunk, amivel talán el tudunk futni egy Halálfaló elől.. Talán.
- Mintha te jobb bőrben lennél. - mosolygok rá egyet, amire ő is elmosolyodik.
- Való igaz. - bólint - Akkor kezdjük? - kérdezi, amire bólintok és az 5 diák felé fordulok.
- Amint kinyitom az ajtót, fussatok, ahogy csak birtok a folyosó túlsó végén lévő ajtóhoz. Azon túl, ha minden igaz, akkor ott már biztonságban lesztek és remélhetőleg tanárt is találunk ott. - vázolom fel nekik a tervet, reménykedve, hogy jól gondolom. Onnan jöttünk mi is ide és akkor még voltak ott idősebbek tanárokkal, mondjuk annak már jó 2 órája is van már. Veszek egy mély levegőt és az évfolyamtársamra nézek. Bólintunk és kilökőm az ajtót….

Jellem

Egy vidám leányka, aki néha kicsit nagyszájúnak is tűnhet, mert néha kimondja azt, amit gondol. Kicsit lehet, hogy stréber is, de lehet hogy csak túlságosan kíváncsi, vagy csak a tudásszomja nagy. Vidám és mosolygós. Néha kicsit képes elbambulni és a gondolataiba mélyedni, főleg, ha valami érdekesnek vélt dolgot hall vagy lát.

Apróságok

mindig ||
Új varázslatok tanulása.
Könyvek olvasása.
Sétálgatás az iskolában és körülötte.
Mágikus állatokkal való foglalkozás.
Szívesen főzőcskézik is.
soha ||
Ha megmondják neki, hogy mit tegyen.
Keretek közé szorítás.
Határidők.
Nem várt dolgozatok.
Nyári nagy melegeket.
hobbik || Kalandozik és talán újabb csínytevéseken töri a fejét? De leginkább olvas vagy sétál.
merengő || Legjobb talán, amikor megkaptam a pálcám. Legrosszabb… Amikor harcok közben láttam másokat elterülni a porban.
mumus || Pókok
Edevis tükre || Új varázslat kifejlesztése vagy a mostaniak jobbá tétele. Egy kicsit előre mozdítani mindent, hogy feljödjőn a varázslatok tudománya.
százfűlé-főzet || Valami édes, de nem túlságosan. Illatra selymes és kellemes. Érzetre enyhén hideg.
Amortentia || Rózsa.
titkok || Titokban én voltam az, aki egyszer majd felrobbantotta a bájital termet Piton tanár úr órája után.
azt beszélik, hogy... || Vakmerőnek tartanak, pedig nem is.. Vagy mégis?

A család

apa || Eliott Wattle, 49, félvér, jó
anya || Samantha Doe, 48, félvér, jó
testvérek || Nincs
állatok || Bob kutyus

Családtörténet ||

Apukám amolyan kutató féle, ahogy nagyapám is. Ketten kergetik őrületbe a család két női tagját. A nagymamám és anyukám. Szerencsére legalább nem itthon kísérleteznek. Anyám gyógyító, ami kifejezetten jól jön, ha valamelyik kísérlet rosszul sülne el. Na meg én is megtapasztalni már jó párszor, hogy mennyire is jól végzi a dolgát.
Van még nagynéném apai ágon, aki tanárként dolgozik Németországban egy varázsló iskolában.
A harcokban nem igazán vettek részt a szüleim és a nagyszüleim. Maximum anya segített a sérültek ellátásában.

Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || Vékony és sportos.
szemszín || Sötét barna
hajszín || Szőke
kinézet || Egy átlagos magasságú lány, sportos alkat, szőke fürtök, melyek válla alá érnek. Sminket nem sűrűn hord és többnyire a kényelmes ruhákat részesíti előnyben.

A tudás

varázslói ismeretek ||
Harcoknak hála a harci tudásom egész jó lett.
Seprű használat is egész jól megy.
Bűbájtanból egész jó vagyok.
pálca típusa || 12 hüvelyk, angol tölgy, sárkányszívhúr
RBF ||
Többségében E osztályzatokkal végzek, de néha azért becsúszik pár V is.

Egyéb

avialany|| Halston Sage