Őrültek háza kerekedett a bálból. És ő még komolyan azon aggódott, hogy elaludt hajtincsei mennyire lesznek gázosak feje tetején, vagy épp tuti leeszik magát és jól kiröhögik. És tessék. Eleve elbénázta a dolgot, és időben nem jelezte a hölgynek, hogy amúgy ő vele menne, meg minden, de úgy tervezte, hogy majd ott felkéri egy táncra és sütire, még akkor is, ha amúgy van, volt, lesz partnere a bálra. Mindent meg lehet oldani, és vélhetően nem vette volna zokon az a valaki, ha egy kis időre egyedül maradna. Vagy de, de akkor megküzdött volna vele, mint valami lovag. De amennyire vicces, komoly vagy épp csak légből kapott ötletmorzsák voltak ezek, a sors, vagy épp Murphy maga szól közbe, és időt sem adott arra, hogy akár egyet vagy akár többet is megvalósítani. És akkor most keseregnie kellene?
Adrenalintól feldobódva, azzal a hölggyel fárad ki a teremből, akitől tétován táncot akart kérni, vagy csak bugyuta viccekkel fárasztani. A tömeg amennyire feltorlódott, mégis könnyedén és szinte hamar tűnt el onnan, a kastély távolabbi pontja is hangos zsibongással telt meg egyhamar. A drága gondok szeme most akad fel végleg, amikor a sáros, puncsos, vagy épp sütimaradékos cipők végigcaflatnak a kastély folyosóin, bepiszkolva mindent, amit csak lehet. Már szinte hallja a szitkozódást a fülében, majd rá kell ébrednie, hogy valóban hallja, úgy száguld el mellettük a kis takarító felszerelésével, mintha kergetnék, és ha jól érti, átkokat és kínzási módszereket mormol maga elé, vagy nyugtatásképp, vagy csak hangosan vágyakozva. Fel is nevet, nem hunyászkodik meg, és már azért is jobban megrázza a lábait a kövön, hogy még több vizet locsoljon ki belőle. Zoknija csatakos, minden lépésnél furán szörcsög, de még mindig nem tud ezen bosszankodni. A távolban pár lány hangosan sír a ruhája miatt, vagy épp káromkodik és követeli a felelőst. Hát, ahogy elnézte azok a csillogó, habos ruhákat.. kész életbiztosítás volt eleve eljönni bennük.
- Ez még a legvadabb álmaimban se jutott eszembe – dől hátra ő is, hátrasimatja vizes hajtincseit, és levéve magáról a zakót, eltartva magától, hanyagul kifacsarja azt. Ennek az anyagnak nem jó a víz, és ha megnyúlik, akkor ugyan rendbe lehet rakni, mégse akar ezzel foglalkozni.
- A te ruhád nem ment tönkre? - fordul ültében felé, ölébe hajtva a vizes felsőt.
- Szívesen odaadnám a zakóm, hogy melegedj meg.. de nem tudom, melyik bűbájjal kell megszárítani – hajtja le a fejét, mert hát fel akart vágni kicsit vele, de.. ez elúszott egyelőre. Talán csak a szándék is elég, talán most béna volt, de legalább őszinte. Van aki ezt többre értékeli, mint az erőt. Hmm.
- Jaj – nem rántja el a fejét, és igazából nem is fáj neki, inkább csak a hirtelen mozdulat az, ami meglepte. Pislog rá pár sort, majd megrázza a fejét.
- Nem mély annyira, szerintem vannak másik, akiket most elláthat. Ki tudja, még a végén ott akar marasztalni éjszakára valamiért – ismeri a módszereket, mindent ugyan nem tekint halálos kórnak, néha mégis minden apróságot fel tud fújni.
- Viszont az tény, hogy egy pulóver elkellene rád, mert így bizony meg fogsz fázni. Vagy egy pokróc. Hmm.. hol lehet itt a közelben olyan? - igazából azért is fecseg annyit most, mert ettől az apróságtól, meg a közelségtől még mindig és megint zavarba jön. Nem akarja azt mutatni, hogy őt ezek az apróságok hidegen hagyják, de mégis.. nem olyan könnyű ez, így aprót köhint.
- Most jól jönne egy meleg vajsör – azt akár pedig még a konyhából is be lehetne szerezni. No de.. majd.