Csajos délután

ESMÉ

2000. augusztus vége, Dublin
o u t f i t

Nem is tűnt fel igazából, mennyire hiányzott egy kis barátnőzés. Egy olyan igazi - hülye kis shoppingolás, pénz költés, sütizés. Persze, akadtak barátaim a suliban is, meg ott volt persze Sophie, akivel az év vége felé ismerkedtünk csak meg igazán, de az nem volt ugyanaz... pláne nem ezután a nyár után.
Még mindig őrület volt, hogyan változott meg az életem néhány nap alatt... És még mindig őrület volt az is, hogy mennyi mindent változtatott volna meg az, ha aznap Elliot nem jár felém, és nem visz haza.
Aztán inkább észrevétlenül megráztam a fejem, hogy elűzzem a gondolatokat. Túl sokat agyaltam ezen, miközben nem kellett volna, inkább csak kiélvezni ezt a szép délutánt, ameddig még tartott.
- Még van egy bolt, ahova be kell mennem. Néhány főzéshez szükséges eszközt kell vennem, de az ráér még. Szóval…
- Uu, miket? - érdeklődtem. Egészen szerettem főzni meg sütni, lévén, hogy Karen nem volt épp igazán szakértője és gyakori művelője ezeknek a dolgoknak. Általában rendelt, de nem volt ritka, hogy ebédidőben és annak bő környékén egyáltalán nem volt otthon szóval nekem kellett összedobnom valamit.
Aztán végülis a fagyizást szavaztuk meg, vagy legalábbis a talán-fagyizást, de a parkot biztosan.
- Nem tudom, hogy fagyit lehet-e ott kapni, de van egy park az épülettel szemben. Mehetünk is, ha úgy gondolod.
Egy lelkes biccentéssel egyeztem bele, hogy aztán kövessem kifelé. Reménykedtem közben azért, hogy ott valamivel kevesebb ember lesz, mert idebent aztán csak gyűlt és gyűlt a tömeg, gondolom, ahogy az emberek végeztek a munkával, meg hasonlók... De közben annyira nem is bántam a dolgot, sokkal inkább kiélveztem hogy valamelyest turistának érzem magam itt még mindig. Írország lenyűgöző volt, minden szempontból, és már most odáig meg vissza voltam érte.
A park látványa sem okozott különösebben csalódást... Csalódás? Gyönyörű volt! Szobrokkal, szökőkutakkal, a növények pedig kellemes árnyékot adtak a már amúgy sem olyan halálos melegben. Egy elképedt sóhajt eresztettem a látványra.
- Ez gyönyörű! Már csak úgy lehetne jobb, ha valahogyan fagyink is lenne... - Hiába, fájdalmasan édesszájú vagyok.
- Megfelelő lesz? – szólalt meg hirtelen Esmé, és ahogy követtem az ujját, észrevettem egy hideg édességet áruló kis kocsit. Felcsillant a szemem.
- Maga a tökély! - És már húztam is magam után Esmét, átvágva a füvön. Azért reménykedtem, hogy nem volt kitéve tábla, hogy nem lehet rálépni, mert még elkezdene sikítani valami bemondóból egy hang, hogy "fűre lépni tiloooooos", hát elsüllyednék szégyenemben... Főleg, ha az ír akcentus miatt nem is igazán érteném.
Mellesleg, nem ilyen kocsiban szoktak elrabolni embereket? Hmm...
Éééés már fel is pörögtem a kávétól. Esküszöm, rosszabbul bírom a koffeint, mint az alkoholt.
Miután megszereztük a zsákmányt, kerestünk is egy helyet letelepedni. A víz közelében, hogy tökéletes rálátásunk nyílt az úszkáló madárkákra.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha vigyázunk az értékeinkre, mert a sirályok könnyen lecsapnak a fagyikra és a jégkására is – mondta Esmé.
- Jóó, észben tartom - kuncogtam fel, de mielőtt leültem volna, felé biccentettem, és hangosan felnevettem. - Esmé, az egész szád tiszta zöld!
Ezen kuncogva huppantam le mellé, és előhalásztam a táskámból egy zsebkendőt, hogy aztán azt felé nyújtsam. Aztán nekiláttam a két gombócos, vaníliás és gránátalmás ízesítésű fagylaltomnak, ahogy a madárkák felé fordultam.
- De aranyosak... Bár gondolom nem értékelnék, ha meg akarnám őket simogatni - elmélkedtem hangosan.
Addig ücsörögtünk és beszélgettünk ott, amíg már egészen lehűlt az idő, és kicsit kezdtem is fázni. Akkor jött el az a pont, hogy végülis különváltunk, bármennyire is sajnáltam... Reméltem, hogy azért egy-két találkozót mg össze tudunk szervezni, mielőtt elkezdődik az iskola, ahol aztán abszolút nem lesz lehetőségünk találkozni, sajnos... Maximum, ha olykor Roxmortsban jár.
Egy hosszas ölelkezés után indultam tehát haza, lelkesen, feltöltődve és jókedvűen. Alig vártam, hogy elmeséljem Elliotéknak, milyen jó napom volt, és vigyorogva megmutogassam nekik az új ruháimat meg gyertyáimat... Tutira nagyon fogják értékelni.

Köszönöm a játékot! Angyal