w o r d s

▲▲▲

Lehettem volna az élet hajnala,
ám eltakarta égre törő fényem
féltékenység-álnok-vihara,
megvetés dere bérli ma fészkem.
Szóltam szelíden, és hangom
elsöpörte harag vad szele,
így elhalkul örökre lantom,
szűkös a lét, nem férek bele.
Még a madárnak is menedéket
nyújt, záporkor a lombotthon,
de nézd, lelkem, a szürke verebet,
ázottan didereg csupasz ágakon.
Nem kértem és soha nem ígértem
szerelmet, se sírig tartó hűséget,
most meg végképp nem értem,
miért adsz hangtalan keserűséget?
Örök talány, szeszélyes ez az élet,
nincsenek álmok! Az ég is gyászos,
könny ül íriszemben, nem igézet,
kinek fájna ugyan, ha az éj magányos?

▲▲▲

Emlékszel még arra a napra,
Mikor együtt néztük a csillagokat?
Na, és arra a percre,
Mikor kiválasztottuk a közös csillagunkat?

Tudod, apa, akkor én még boldog voltam.
Akkor még velem voltál a bajban,
Velem voltál a fájdalmamban.
Akkor még szorosan magadhoz is öleltél.

Mondd! Most hova lett mindez?
A közös csillagunkra még emlékszel?
A nagy Göncölszekértől jobbra
A legfényesebb csillag.

Emlékszem, pont azért választottuk azt,
Mert olyan szépen ragyogtatta az arcunkat.
Emlékszem, mindig azt mondtuk:
"Azt ott nagymama és nagypapa."

Te erre még emlékszel, apa?
Emlékszel, mikor pipás bácsival...
Mindig olyan jól éreztük magunkat?
Mindig ő is szomorú volt, mikor eljöttem onnan.

Mikor újra megérkeztem egy év múlva...
Tudod, ő volt az, aki utánad
Másodikként kapott fel a kezébe.
Most már ő is egy csillag az égen.

Mondd, apa! Ezekre még emlékszel?
Vagy arra, mikor közösen rajzoltunk a földbe?
Amikor a meleg nyári napokon
Mindig slaggal locsoltuk le egymást?

Emlékszel arra a sok nevetésre?
Ami mindig elhangzott...
Egy kislány és egy apa
Örömteli kacaja?

Arra emlékszel, mikor sátorozni akartunk,
S az udvarban építettük fel őket?
Na és a közös hullócsillag-lesés?
A közös kívánságaink?

Talán te már elfelejtetted ezeket.
Talán te már elfelejtetted a kislányod.
De én még mindig emlékszem.
"Apa, leszel az esti plüssmacim?"

[a u t u m n]

a u t u m n



When Summer's silent song is done
And Autumn air has now begun,
Rustic red leaves
Drop from the tall trees.
Bashful brown leaves
fluttering, flickering free
onto the grass so grubby green to be forgotten
where the leaves lie low and become rotten.
The tall trees try to hold on, but time ticks,
and the tiresome trees become sticks
silently sleeping until Spring has sprung
and Autumn arrives and comes around again.
When Winter is welcomed with wind and rain,
it won't be long until Spring has sprung again.