Serena Diana Hardy

SERENA DIANA HARDY

Mottó

And I will never sing again
And you won't work another day
I will never sing again
With just one wave it goes away
It will be our swan song

Alapok

jelszó || Utállak! Vegyél nekem unikornist"
így ejtsd a nevemet || Szöréna Dájna Hardi
nem ||nő
születési hely, idő || London; 1975, szeptember 20.
horoszkóp ||szűz
kor || 25
vér || félvér (hivatalosan arany, csak még nem tudja)
munkahely || Serena Diana Hardy Protektor Iroda és néha a Mágiaügyi Minisztérium

A múlt

A gyerekkor
1980. szeptember
Serena a lábát lóbálva üldögélt a nagy villájuk előtt az egyik szabadtéri padon. Hatalmas luxusnegyedbe laktak, ahol a szomszédjuk volt néhány másik gazdag varázsló és boszorkány. Igazából nem rejtették el a negyedet a muglik előtt, csupán az átlagos család látszatát keltették. A negyed nagy volt óriási, tipikusan angol régi házakkal és macskakövezett úttal. A negyed közepén pedig volt egy kisebb szabad téri szökőkút, néhány giccsesen túlcicomázott szoborral, amit a muglik mozdulatlan görög isteneknek láttak, de a varázsló világban előké néha meg-meg mozdult és integetett is néha. Serena élte az akkor még naivan gyermeki világát, és így is ült aznap a kis lócáján,kivételesen egyedül hagyva. Nem sok félnivalójuk volt egyébként, hogy elragadják az ottani gyerekeket, szóval Serena kiélvezte a kis szabadidejét, amit az anyja engedett neki. Néha még fel is integetett az integető vagy éppen tagjaikat kiropgtató szobroknak. Azt gondolta különösen fárasztó lehet egész nap olyan idétlen pózokban állni, úgyhogy megértően pislogott feléjük.
Kellemes idő volt még a nyár nem vette észre, szeptember van, így igazán jó érzés volt a napon sütkérezni. Aztán egyszer csak Serena gondolt egyet. Olyan csábító volt a csillogó víz a szökőkútban, amúgy is olyan lehetett mint otthon a nagy kádban fürdeni, és úgy érezte nagyon is jól esne neki egy kis hűvös víz. Meg amúgy is az emberek a vízben fürdenek nem? Mindegy hogy hol. Igazából csak ez az egy gondolat bolyogott a fejében, hogy ő most meg szeretne fürdeni. Lehuppant hát a a padról, levette a lábáról a rózsaszín csillámos topánkát, ami amúgy is folyton sebesre szorította a lábát, és a sarkát, mert kényelmetlen volt, aztán kibújt a fehér tüllruhájából is, és belehuppant a pocakjáig érő hűs szökőkút vízbe pucéran.
A vízben töltött időt még gyerekként is érezte, hogy kevés volt, túl kevés, hogy beleélje magát abba, hogy tündérkirálykisasszony, és még Manóvárat sem tudta megmenteni a gonosz koboldok banki adójától, már rohant is ki a kapun az anyja az apjával együtt. Ekkor pislogott feléjük ijdeten, mert azt már megtanulta, hogy ha a két szülő egyszerre szalad felé az rosszat jelent. De nem értette, hogy mi rosszat csinált. Ő csak fürdött a vízban és játszott ahogy mindenki más is szokott. Behúzott nyakkal ült tehát a vízben.
Igazából egyik szülője sem volt mérges, jól figyeltek ők arra, mit mutattak ki magukból az utcán, nyilvánosan. Apró vonásokból lehetett csak látni a különbséget a dühös apa és anya vagy a nem dühös apa és anya között. Serena pedig ezeket a jeleket szépen lassan elkezdte megtanulni. Az anyja franciául motyogott némán mozgott a szája, amint oda ért, egyre hangosabban és eszőszakosabban magyarázott neki, habár a mozdulatai inkább voltak jegesen gyengédek, amint felé nyúlt. Ez pedig Serenát megrémítette. Nem értette sosem az anyja szavait franciául, nem is tetszett neki az a furcsa orrhangú nyelv. És az apja semmit mondó arckifejezése mögött megbúvó jeges indulat. Így hát elkövetett egy második nagyon súlyos hibát. Hangosan és rémülettől telve sírva fakadt.
Az anyja felkapta az ölébe, egy takaróval betakargatta, miközben visszafogott hangon angol és francia szavakat durván suttogott a fülébe.
- Te átokfajzat, te... Szégyent hozol a családra már megint... Szörnyű megátalkodott kölyök...
Serena erre mégjobban rázendített. Már csak lépések választották el a házuktól, ahol valami rossz fog történni. Hangosan bömbölve értek be a pedánsan berendezett házba, ahol az anyja szinte lehajította a földre, és rögtön felnyalábolta az apja, aki erőszakosan felrángatta és az egyik kanapé karfájára fektette le hassal, majd elővette Serena legnagyobb ellenségét, az áttetsző vonalzót és elfenekeltette az egyik házimanóval.
- 20 csapás a fenekére, és ha egyszer is újra sírva fakadsz, még 10-et fogsz kapni, világos? - fenyegetőzött az apja rideg hangon, de Serena hogy is tudta volna megállni a fájdalmat sírás nélkül?
50 csapást mértek a fenekére, és aznap kettő dolgot megtanult. Nem szabad jól érezni magát a szabadban és soha, semmi esetre sem sírhat. Akkor se ha széthasad a porcikája a fádalomtól.

1983. május
Serena már nem volt az az eleven és vidám kislány, és bár néha láthattak mosolyt az arcán, azt akkor tette, amikor mondjuk a szülei beszédén érezte, hogy ezt a reakciót várják el. Játszott, játszania kellett, olyan fiatalon már azt a szerepet, amit játszottak a testvérei is, és játszott mindenki ebben a villában. Oly természetessé vált számra mindez, hogy teljesen elfelejtkezett arról is, hogy ennek nem így szabadna lennie, elfelejtett önmagával szemben feltenni kérdéseket, elfelejtett megkérdőjelezni a szüleivel kapcsolatosan dolgokat. Természetessé vált neki mindez, hogy szinte teljesen elfelejtett a gyerekkori személyiségével foglalkozni. Azzal játszott amivel kellett, addig amíg engedték, és ha a szülei eldöntötték, hogy azt már kinőtte elvették tőle. Nem is sírt utána, talán nem is értette meg, hogy szerette-e azt a plüss mackót vagy nem. Talán olyan rövid ideig jászhatott velük, hogy meg se tduta szeretni. Hozzászokott, hogy szabályszerű ritmus az élete, hogy időben kell, mindent úgy csinál és ahogy elvárják, de egy valami az ő kis orrát is piszkálni kezdte. Hogy a szülei egyre gyanakodva, egyre ijesztőbben kezdték őt vizsgalti akármit is csinált. Hiszen ő jó gyerek, ő betratja a szabályokat. Nem értette igazán, egészen addig, amikor szóba került a Roxfort. Oda csak azok mehettek akikben volt varázslat, de benne még egy hangyányit sem mutatta meg magát egy szem mágia sem.
Rettegni kezdett. Mi van ha nem mehet a Roxfortba? Akkor miatta nem folytatódhat a családi jogi dolog bár még azt sem tudta mi az, csak hogy neki is azzal kell foglalkoznia. Akkor nem lehet olyan, mint a szülei, ki fogják tagadni megint el fogják fenekeltetni, lehet hogy kirakják az utcára. Ezektől a gondolatoktól annyira megrémült, hogy először csak nem tudott elaludni. Aztán, ahogy telt múlt az idő, egyre rosszabbra fordult az állapota. Az egészre rátett egy lapáttal, hogy hallotta a szülei beszélgetni.
- Na, Andrew és Cillian is kítűnően teljesítenek a Roxfortban - mondta szigorúan az apja. Sosem dícsérte meg elimserően őket, egyszerűen elfogadta a nyilvánvaló és teljesen evidens tényt, hogy az ő fiai az első két legjobb diák a Roxfortban. Igazából a jutalmazási büntetési rendszere egészen egyszerű alapokon nyugodott. Ha valamit rosszul csináltak bezárta őket a nyirkos fészerbe, hiszen olyan korban már nem lehetett elfenekelni őket. Ha pedig jól teljesítettek egyszerűen mindent megkaptak, amit akartak. Ha jól viselkedtek is. De sosem dicsért. Serenának fogalma sem volt ezeknek a szavaknak az értelméről, vagy kapott drága ajándékokat, vagy elfenekelték.
- Nem úgy mint ez... Nem is lesz belőle boszorkány... - mondta megvetően az anyja. Nem látták, hogy hallja őket, kuporogva húzta meg magát az egyik vitrines polc árnyékában. Igazából csak sütőtöklére vágyott, de rossz ötlet volt nagyon rossz, este nem mászkálhatott volna, ha elkapják nagyon megbánja. Attól is félt, hogy nem veszi-e észre a házi manójuk, bizotsan beárulta volna. Rosszul estek neki az anyja szavai. Mert ettől már rögtön elhitte magáról, hogy selejtes, pedig annyira szeretett volna ő is olyan lenni mint a testvérei. Tökéletes. Tökéletes akart lenni.
- Lehet csak ki kellene dobni az ablakon - morogta az apja, mire szabályosan megrémült és felszaladt a szobájába. Attól a naptól mindig köhögőgörcsei voltak, amivel az őrületbe kergette a többieket otthon. Egyre csak az járt a fejében, hogy ő nem tökéletes, hogy ő nem jó.
Aztán egy napon, arra ébredt, hogy felszorult a plafonra. Korán volt még és nem volt szabad hangoskodnia, így hát szépen megvárta, míg észre nem veszik, hogy a plafonon volt. Türelmes volt, nem mert egy hangot sem kiadni, és végül is, fent nem halhat meg vagy leesik, avgy előbb utóbb megtalálják. És szerencsére még akkor rátaláltak, amikor nem esett vissza az ágyára. Ezt pedig betudták mágiának. Aznap epertortát kapott és egy hercegnős, rózsaszín külön személyre szabottan neki készült új tüll ruhát. Serena pedig megnyugodott, hogy mégis lehet belőle is tökéletes felnőtt.

Roxfortos évek
1985-1991. szeptember
Amikor a süveg beosztotta a Hollóhátba, akár csak a családja minden egyes eddigi tagját, azt hitte kap valami elismerést. De akkor jött még csak a neheze. Örült, hogy nem tagadák ki, hogy olyan helyre került ahol a tudását élvezettel szívhatja piszkálás nélkül magába, ám csak egy nyeszlett levelet kapott az apjától, hogy tanuljon. Nem kapott mellém semmit. Onnantól kezdve az évek egyre keményebbek lettek, egyre nehezebben ment neki az, ami a testvéreinek, sokkal könnyebben elkalandozott más felé, amik nem érdekelték nem tudott élvezetesen tanulni és a jutalmak is egyre nehezebben jöttek. Szinte egyfolytában tanult és tepert a jobb jegyekért, és sokszor még különórát is ki kellett könyörögnie, hogy javíthasson a rosszabb jegyekből.
Az évek alatt egyetlen egy barátot sem szerzett de annál több elenséget igen. Akkor kezdte meg a saját maga stílusában felvenni a harcot rájött, hogy támadhat a szavakkal, s még egymás ellen is fordíthatja velük az embereket. Akkor pedig őt békén hagyték és nyugodtak kűzdhetett tovább Bájitaltanból vagy SVK-ból.
Nem kerülte el őt sem a kamasz szerelem, sok fiú tetszett neki, de valamiért sosem lett azokból semmi. szép lány volt, de csak a külseje miatt udvaroltak neki annyian. Volt szerelmes ő is elég sokszor menthetetlenül, ám ahogy lenni szokott egyik pillanatról a másikra el is múlt. Hamar kiábrándult belőlük, sokszor üresfejűeknek tartotta őket, vagy túl erőszakosak voltak. Egyre inkább nem találta meg velük a közös hangot, ahogy idősödött egyre inkább ő is hűvösebb és jéghercegnősebb lett, akinek a meghódításába mindenki lassan belefáradt. Ő volt maga az érithetetlenség. Pedig szeretett volna p barátokat, társaságot a szívének mélyén annyira vágyott rá, de a szabályok. Azok a szabályok, azok a láncok, amik egészen Londontól elértek hozzá teljesen gúzsba kötötték.

Iskola utáni évek
Igazából mire tökéletes eredményekkel elvégezte a Roxfortot és a főiskolának mind a két, szüleitől elvárt szakot, máris megkapta az egyenes utat a saját irodához, és még a Minisztérium köreibe is belekerült, mint néha beidézett Winzengamoti tag lett. Végre élhette a vágyott tökéletes életet, és ha kellett talán kegyetlenül átgázolt másokon, hogy továbbra is élhesse és biztosítsa magának ezt az életet. A testvéreiből diplomaták és alkotmányjogászok lettek, számos törvényben ők is segédkeztek. A háború után pedig számos halálfaló felett bíráskadhottak. Maga a varázslóháború annyira nem érintette őket, a pozíciójukból adódóan, és bár a Minisztérium tagjaként be kellett volna hódolniuk a Sötét Nagyúrnak az a mérhetetlen nagy igazságérzetük és a törvény melletti hűségük nem engedte. Csak a szerencsén múlott, hogy az új Minisztérium terrorja ellen el tudtak menekülni.
Az igazi terror Serena számára csak sokkal később érkezett el. Marianne Rockwell. Ő volt a védencének a neve. Igazából kirendelték mellé védelemnek, mert többszörös gyermekgyilkosság vádjával állították a az ítélőszék elé. Igazából teljesen reménytelen ügy volt mégis valamiért nagyon meg akarta menteni a nőt az akkor még érvényes dementor csóktól. Annyira gondosan felépítette a védelmet, de elvesztette. És teljesen kicsinálták őt is és a védencét is a tárgyaláson. És akkor ott látta a nő szemében a reményveszettséget, és a megvetést. Azt a tekintetet, ami sugallta, hogy "nem sikerült megmentened." Serena szülei is egytől egyig csalódottan és undorodva figyelték őt.
- Azért biztuk rád az ügyet, mert hittünk benned. A bátyád megmenthette volna.
Ekkor húzták ki a lába alól a talajt. Ekkor lehetetlenítette el a saját apja a karrierjét és túratta ki a Winzengamotból. Az volt a mélypont számára és akkor kezdődtek el a rohamai. A tekintetektől. A megszégyenítéstől. Hogy nem vitt végre tökéletesen egy ügyet. Hogy a nő ártatlan volt.
Akkor szokott rá a pirulákra, és a gyógyitalokra. És talán függő is lett. Ennyi lett belőle, aki mindig is tökéletes akart lenni. Hónapokig volt bezárkózva a saját lakásába, a sötét szobákat járta, vagy kiütötte magát nyugtatókkal. Aztán egyszer csak a tükörbe nézett, és azt gondolta. Csak azért is megmutatom nekik. Megmutatom, hogy nélkülük is lehetek tökéletes. Megmutatom, milyen ügyvéd is igazából Serena Diana Hardy!
Ezzel az elszántsággal pedig újra kezdte, az alapoktól. Új ügyfeleket kezdett el szerezni a családja neve nélkül, és újra felállította az enyészetből az irodáját. Pedig minden tátgyalás előtt és közben is szörnyen remegtek a kazai, szörnyen félt a visszautasítástól azoktól a lenéző tekintetektől. De mégis harcolni akart.
Aztán nem is olyan régen eljött az a nap, amikor az apja újra kinyitotta előtte a kapukat. Újra kapott baglyot, hogy beléphet a Winzengamotba. És hogy élt-e is ezzel a lehetőséggel? Vajon rángatták-e még a láncait?
Igen, minden bizonnyal igen.
Mert ugyen úgy kapott a lehetőségen hogy a szülei tökéletes lányává válljon. És ehhez akár hipóval is képes lett volna lesikálni a bőréről azokat a nem létező fekete foltokat a testén.

Jellem

Tulajdonságai között mindig is jelen volt egyfajta büszke, nemesi magatartás, ami talán az anyai dédszülőktől is eredhet, emellett az is hozzátársul, hogy rendkívül nemes családba született bele. Gyerekkora óta szabályok szerint élte az életét, és a szerint büntették, vagy jutalmazták. Ezeket a szabályokat az apja és az anyja írta, amik ellen már régen megtanulta, hogy nem érdemes harcolni, hanem inkább betartja őket, hogy ne származzon belőle kára. Ebből kifolyólag egy rendkívül pedáns, alapos és fegyelmezett nő lett belőle, viselkedése kifogástalan volt a Roxfortban is. Szabályosan lelkiismeret furdalása van, rohama van, ha valami folytán nem úgy cselekszik, ahogy azt megszokta, vagy ahogy - úgy hiszi - cselekednie kéne.
Ragaszkodik az elveihez, rettenetesen hisz az emberi igazságszolgáltatásban, és ez talán már naivitásnak is mondható. Rendkívül visszafogott, talán már hűvösnek mondható, "rideg" természete van, ám még ő sem tudja, hogy milyen is igazából. Hiszen úgy viselkedik, ahogy azt a szülei elvárják. És még ha nincs is már rájuk utalva, még ha nem is kell félnie a büntetéstől, szinte képtelen átlépni azokat a korlátokat, amiket beleneveltek.
A legutolsó, nagy port kavaró kudarca azonban mélyen megviselte, még ha ezt kivülről alaposan eltitkolja. Minden félelmét, fájdalmát és harcát a saját dámonjaival egyedül vívja meg, mélyen a felszín alatt, mert másoknak nem szabad látni, hogy milyen is ő, hogy ő is sérülhet, hogy ő is csak ember. Hibátlannak és tökéletesnek kell lennie. Pedig mostanában minden nyilvános tárgyalás előtt betegesen reszket a keze, éjszaka képtelen aludni, annyira felzaklatja saját magát és a szervezetét az újabb kudarctól való félelem, hogy képtelen nyugodtan és magabiztosan a színre lépni.
A látszat ellenére nem finom lelkű, sok minden ügyet megélt már, így talán egyfalyta közönnyel képes elfogadni az emberi gyarlóságot és brutalitást. Talán emiatt is tűnhet egy rideg szépségnek.
Szereti magát erősnek mutatni, kifejezetten inteligens, jól bánik a szavakkal, így őket fegyverként is jól tudja használni. Képes mások ellen fordítani azokat, hogy aztán ebből ő jöjjön ki győztesen. Precíz és részletes, semmilyen apró jel nem kerülheti el a figyelmét. Jól ért a testbeszédhez, és a szavak mögöttes tartalmát is képes kibogozni. Észreveszi, ha hazudnak neki. Tudja, hogyan csalja a szavakkal csapdába a másikat és tudja, hogyan szedje ki a másikból az igazságot is.

Apróságok

mindig || potpourri, gyertyák, kellemes illatok, parfümök, körömlakkok, pasztel színek, sikeres ügy, ha elismerik, könyvek, elmélyedni a törvényekben, igazság, őszinteség, szép ruhák, macskák, madarak, bólintérek
soha || bogarak, kudarc, elvesztett ügy, erőszakos emberek, stressz, kiborulás, hányás, az ha rákényszerítik valamire, megalázkodás, éles fegyverek
hobbik ||Ha van is neki hobbija, keveset mondhat igazából a sajátjának. Nagyon szeret mugli történelmi regényeket olvasni. De az elvárt hobbijai közzé tartozik a már-már robotszerű "plázázás", a drága éttermekben és kávézókban eltöltött reggeli és esti kávézás, miközben a Szombati Boszorkányt, vagy a Reggeli Prófétát olvassa, de esetleg a keze között forognak protektoroknak szóló újságok is.
merengő ||
A legjobb emléke, amikor megmentette a kutyáktól a ládában ücsörgő csontsovány Paw-t.
A legrosszabb emléke, amikor elvesztette azt az ügyet
mumus ||Teljesen egyedül áll egy bíró előtt egy alaptalan gyilkosság vádjával és elítélik.
Edevis tükre ||a tükörben lévő énjéből olyan felszabadult boldogság árad. Csak mosolyog rá, néha felnevet, és mintha állna mellette egy homályos férfi alakja, akire ránézve még szélesebben mosolyog.
százfűlé-főzet || színtelen, mégis olyan sűrű, mint a tejberizs, az íze pedig hamisíhatatlanul kesernyés és gyógyszerízű
Amortentia ||nagyon erős liliom illat
titkok ||gyógyszer és bájitalfüggő, szinte minden miatt nyugató bájitalt önt magába, vagy pirulákat szed. Mellesleg még szűz.
azt beszélik, hogy... || a hírnevét nem csak apjának köszönheti, hanem a szép alkatának és annak, hogy lefeküdt esetleg más protektorokkal, hogy megkaphassa az ő ügyfeleiket. Vagy nem kizárt esetben a bírákkal is, hogy bebiztosítsa a győzelmét.

A család

apa || Thomas Percivall Hardy; 65; félvér, borzalmas, rideg, a látszat miatt mesterkélt
anya || Valerie Elaina Champoux, 53, aranyvérű, mesterkélt, hűvös
testvérek || Andrew Maxmillan Hardy, 35 éves, semleges, mesterkélt; Cillian Willhem Hardy, 40 éves, semleges, mesterkélt
gyermekek || nincsen
állatok || Paw, a török angóramacska

Családtörténet ||

Az ő családja az egyik olyan család, akiket "jogász famíliaként" szoktak emlegetni. A nevük régóta jelen van a mágusvilág jogi életében. Hol a törvényhozásban, hol a bíráskodásban, hol pedig protektorokként voltak jelen a paragrafusok világában. Thomas Percivall Hardy visszavonulásáig bíróként dolgozott, általában hozzá kerültek a legnehezebb gyilkossági ügyek, és sikkasztások. Pályája során számos sötét varázslót és csalót küldött Azkabanba. Hibátlan és kifonomult ítélőképessége társult a rideg szigorával, így talán az egyik legrettegettebb bírónak számított. Családi titok azonban, hogy igazából aranyvérűek. Csak Serena dédapja változtatta meg az adataikat, és vált a család félvérűvé, ezzel téve a családot kevésbé jelentős célponttá, az első varázslóháborúban és Serena még erről nem szerzett tudomást.

   Külsőségek

magasság || 165 cm
testalkat || Vékony, kecses, nőies, nincsenek szemet igéző telt idomai, ám mégsem deszka. A fromás fenekére és a karcsú lábaira nőies büszkeséggel tekintett
szemszín || zöld
hajszín || világos szőke
kinézet ||
Az ízlése különösen finom, szered adni magára. Általában minden ruháját személyre szabottan készítteti el a legjobb varrodákban. Hogy az ő ízlése lenne mindez, vagy ez is csupán egy elvárt formula egy szabály, amit be kell tartania? Talán még ő maga sem tudja már. A legtöbb emberrel ellentétben még az otthon viselt ruhái is mind drága, luxus darabok, ha valaki a szerkényei között kutatna, egy darab mackó-szettet, se bő ruhadarabokat nem találna.

   Tudás és karrier
pálca típusa ||    Közönséges dió, egyszarvúszőr mag, 12 ¾"
végzettség ||
R.A.V.A.S.Z.
SVK: K
Bűbájtan: V
Mágiatörténet: V
Rúnaismeret: V
Számmisztika: V
Asztronómia: V
Jóslástan: V
Gyógynövénytan: K
Bájitaltan: K
foglalkozás || Protector, jelenleg saját irodát működtet, de az apja kapcsolatai miatt néha beidézik a Winzegamotba
iskola || A Griffendél Godrik Akadémia - Oswald Beamish Jogi Kar
szak || Alkotmányjogi fakultás, Protectori szak
varázslói ismeretek ||

Lehetne azt mondani rá, hogy az agya olyan, mint a szivacs, hogy nem okozott nehézséget neki a tanulás, hogy minden ragadt rá, akár egyszeri elolvasás után, de ő is emberből van, még ha az intelligenciája kimagasló. Számos tárygból vért izzadva produkálta ki a V-t, a szülői elvárások miatt. És bár a R.A.V.A.S.Z vizsgái példa értékűek, a gyengébb tárgyak, amik sosem érdekelték túlzottan, vagy nehézséget okoztak neki nem sikerültek "olyan jól".
Elmélyült ismerete van Mágiatörténetből, Rúnaismeretből, Számmisztikából talán ezek a tárgyak kötötték le mindig is a legjobban a figyelmét. Párbajokból sosem volt kimagaslóan tehetséges, sokkal jobban szereti az elméleti dolgokat, a logikát, a könnyen megragadható tárgyakat, így a gyakorlati órák többségénél általában nem volt sosem jó.
Szeret tárgyakat bűvölni, a Búbájtan is szórakoztatja és egészen jól mozog a háztartás mágiában is, de hát neki szinte mindenből tökéletesnek kellett lenni.

Egyéb

avialany ||Lucy Boynton