Szertár

A Kviddics öltözőkkel szemben lévő szertár, mely az edzéseken és a mérkőzéseken használandó eszközök és egyéb felszereléseket tartják lakat alatt. Előfordulnak itt gyakorló bábuk a terelőknek, plusz labdák, bóják és megkülönböztető mezek, plusz gurkóütők és pótlabdák, de csereseprűk is, ha véletlen valaki megszorulna. Folyamatosan leltározzák az itt lévő felszerelést és az ajtót lakat alatt őrzik.
Az edzésre jelentkező csapatok vagy személyek mind kitöltenek egy űrlapot, mettől-meddig óhajtják használni a pályát és ehhez mérten kapják meg a szertár kulcsát is és használhatják szabadon az itt lévő holmikat.
 

Nem félek, csak nem értek, nem értelek

2004. február 20.

Quidditch outfit
♫ Champion ♫

Henriette

„Az ég figyeli seprű táncom, kezem nem remeg,
ütőm lendül és fényét töri meg,
a holdnak fényét.”


A szertár kulcsa fordult meg annak zárában, ahogy szokásomhoz híven, szombat délelőtt erőnléti edzésemhez készülődtem. Zavart voltam és ködös volt az elmém, szükségem volt egy kis őrjöngésre, amire a benn lévő bábu tökéletes lesz. Sehol senki, az idő is ködös volt, olyan tejfölös, pont ideális arra, hogy kiadjam magamból a feszültséget. Már hajnal 4-kor felkeltem, hogy a beadandókkal elkészüljek, még délután, már nyugodt elmével vár rám az SVK órára való felkészülés, ahová könyvet ugyan nem kell vinni, de Brown órái nem voltam hétköznapiak, inkább a külvilág veszélyeire próbált minket felkészíteni, ami nem volt egy rossz dolog, mégis olyan erőszakosak a módszerei, hogy már sokan kikészültek tőle. Átnézem a védekező és támadó mágiákat és néhányat elpróbálok majd a szabadban, szeretek felkészült lenni az órákra. Belépésemkor meglepő módon, nem úgy álltak a dolgok, ahogy két nappal ezelőtt legutoljára hagytam, valószínűleg, járt itt valaki, vagy volt egy csapat edzés. Utálom, ha rendetlenül hagyják itt a szertárat, legszívesebben megbüntetném őket és kivinném őket terelőedzésemre, őket használva bábuk helyett. Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem összepakolni a szétszórt ütőket, és pótfelszereléseket. A ruhám és felszerelésem már rajtam volt, mindig sajátot használtam és nem sajnáltam a pénzt a legkorszerűbb cuccokra, ugyanis terveim közt szerepel egy híres csapatban való szereplés, legalább távolabb leszek így majd a szülői háztól.
- „Kezemben az erő, hát megszorítom. Szívemhez tapasztom, mert a szívem a hatalmam.” - mondogattam magamnak egyik magam által írt versrészletemet, ahogy pakolásztam. Próbáltam elterelni a gondolataimat, hiszen feszült lettem a látványra, ami itt várt engem és a kis verseim, vagy azoknak tovább gondolása mindig jobb kedvre derítettek, kicsit elmélyítettek.
- „Hatalmammal hatást gyakorlok, a gyakorlattal egy folyamot indítok. Egy vízfolyást, mely vízeséssé változik és áttöri a gátakat.” – szavaltam alig hallhatóan, mikor végre végeztem és a legutolsó eszköz is a helyére került. Magamhoz vettem a bábut és elkezdtem kifelé tolni, azonban elakadt a kereke egy szemüvegben, amit nem vettem észre és eredményeképpen a lendület, amivel kifelé taszítottam visszadobott, a bár a bábu úgy volt bájolva, hogy ne tudjon eldőlni, én azonban beestem a seprűt közé, elég nagy zajt csapva. Remek. Most rendeztem el a helyszínt, erre fel rumlit csinálok, arról nem is beszélve, hogy keményen beütöttem a fejem.  

[⌘ Szeszélyes egy természet ⌘]

⌘ Szeszélyes egy természet ⌘

☾ 2004. 02. 20. ☽

partner : Leonard

Nem is értem mit történt velem, hamar kidobott az ágy legalább két órám van mire elkezdődik az első órám. A szobába még mindenki aludt, kinéztem az ablakon, kissé ködös, párás idő volt, vissza akartam feküdni, de a velemszembe felakasztott kviddics ruhámon akadt meg a szeme.
- Ki kéne mennem gyakorolni kicsit ilyen időbe is..- Gondolkodtam "hangosan". Hirtelen ötletem miatt ki kelltem az ágyamból, gyorsan át öltöztem edzős ruhába, és kiosontam a szobából. MIközben szépen lassan járom a folyosókat és lépcsőket egy almát eszek, és továbbra is az jár a fejembe, hogy Flor miért viselkedik mostanába olyan furcsán. Sage is olyan mintha kerülne engem, Smith a szemével öl meg az órain, lehet tud arról, hogy tudok róluk, bár lassan már mindenki tud róluk, a bál után végképp. Olyan pletykákat is hallottam amiket nem feltétlen szerettem volna elképzelni, ez a baj a vizuális tipusokban.
- ÁÁÁáá- Gyorsan a számhoz kaptamm a kezem, és próbáltam magamba szidni azt a víztócsát ami miatt, lecsúsztam a lépcsőn, nem is kell mondani hogy eléggé csak fáj ettől a kis manővertől a hátsóm, amint egy picit össze szedtem magam, felálltam és elgondolkodtam, hogy vissza forduljak-e mert nem hiányzik, hogy leesek a seprűről. Végül tovább indultam mert milyen sportoló lennék ha egy víztócsa eltántorítana a kis reggeli edzésemtől. Ahogy közeledtem a pályára vezető kijárat felé megcsapott a hűvös levegő, kirázott tőle a hideg és megborzongtam. Ahogy haladtam a pálya a felé a még vízcseppes fűben, egyre jobban pörögtem fel. Elterveztem, hogy egy kicsit azon dolgozom hogy minnél jobb legyen a reakció időm és közben tudjam tartani a tempót, de mielőtt a pályára bementem volna és elkezdtem volna bemelegíteni egy nagyobb Puffanást, zörgést hallottam a szertár felől. Persze ilyenkor nincs nálam pálca, de azért lassan közelitettem felé, mikor oda értem  vettem egy nagy levegőt és benéztem a nyitott szertárba aminek az ajtajába egy bábú állt, a bábú mögött meg egy hollóhátas volt beborúlva a seprűk közé.Amint sikerült jobban megnéznem magamnak rájöttem, hogy kiaz.
- Leo?- Meglepődtem, hogy ilyenkorán itt találom. De gyorsan bebújtam a bábu mellet, hogy segítsek neki kiszállni onnét anélkül, hogy össze törne egy seprűt.
- Segíthetek? - Kinyujtottam felé kezem, ha megfogta akkor megpróbáltam megtartani amig fel áll ha nem, akkor csak egy idő után leengedtem a kezem.
-Jól vagy? Nagyon megőtötted magad? -

Nem félek, csak nem értek, nem értelek

2004. február 20.

Quidditch outfit
♫ Champion ♫

Henriette

„Az ég figyeli seprű táncom, kezem nem remeg,
ütőm lendül és fényét töri meg,
a holdnak fényét.”


Bár sajgott a fejem, mégis pihentető volt kicsit elnyújtózni a seprűk közt. Kicsit szentimentális lehettem, de szinte úgy éreztem eggyé válok velük, arról nem is beszélve, hogy kényelmes volt a pozíció. Én vagyok a seprű, mintha én várnám azt, hogy valaki rám üljön és együtt száguldozzunk a végtelen égbolton. Milyen jó lenne, talán az lenne az igazi szabadság, nem lennének béklyók, nem lenne semmi, ami megállíthatna, csak egész nap pihennék azért, hogyha valaki végre használni szeretne, csak megmutassam neki az igazi sebességet és a szabadság mámorító érzését. Tényleg, aki először bejön a szertárba, annak az embernek a seprűje lennék, nemtől függetlenül. Nem akadályoznak ilyen fajta apróságok, hogy férfi vagy nő használna, idős vagy gyerek. Miközben ezen elmélkedtem, az ajtót bámultam, éreztem, hogy bár kicsi lenne ez a nyavalyás világ, valaki be fog toppanni, magához vesz és messze repülünk innen ebből a nevetséges helyzetből. Nem voltam jó jóslástanból, nem lehet szerintem semmit megjósolni olyan pontosan, mint ahogy életünket és a céljainkat magunk vesszük a kezünkbe, ezért nem voltam soha jó a szerencsejátékokban sem, fogadni sem szoktam soha. Logikátlan valamit a szerencsére bízni. Valaki jön?
- Leo?- ez nem lehet igaz. A Le Fay lány, hát csak nekem lehet ilyen szerencsém. Vele biztos nem száguldoznám át a kék eget, de még csak a holdig sem vinném el. Szerencse, hogy nem váltam seprűvé, mert most igen csak nehéz helyzetbe hoznám magam. Fintorgok egy nagyot, majd egy hangos sóhajjal nyugtázom, ez a pillanat nem nekem kedvez. Lehetne rosszabb?
- Segíthetek? – kérdezte, majd ki is nyújtotta felém a kezét. Ne már. Miért? Még meg is aláz. - Jól vagy? Nagyon megütötted magad? – folytatta a gúnyolódást és bár sokszor nem ismertem fel az iróniát, ebben biztos voltam, hogy most az. Élvezd ki a helyzetet Le Fay…
- Jól vagyok. – feleltem szárazon, majd megkapaszkodtam a seprű tartó felső rúdjába és egy mozdulattal felpattantam, bár egy kicsit megszédültem ugyan a hirtelen felugrásnak köszönhetően, Henriette felé nyúltam. Próbáltam végül megtartani az egyensúlyomat, bár nem tudom a lány melyik testrésze segít talpon maradnom, még az is lehet félreáll és engedi, hogy ismét elvágódjak. Biztos vagyok benne, hogy így tesz majd. Mindenki kedvesnek és aranyosnak gondolja, csak én látom a rosszindulatú, sikerre éhes természetét. Végül felnézek, majd látom mibe sikerült belemarkolnom mellkas tájékon. Felnéztem rá nagyokat pislogva, majd hirtelen elkaptam a kezem.
- Mégis csak van valami, amiben jó vagy Le Fay. Mindenesetre nem direkt volt, de kösz, hogy megfogtál. – közöltem ridegen, remélve, nem csinál ügyet belőle, tényleg véletlen volt. Magamtól biztos nem vetemedtem volna erre.
Már fordultam is volna ki a szertárból, felmarkolva seprűmet, mikor hangos puffanással csukódott be a szertár ajtaja. Megtorpantam, majd úgy néztem rá a lányra.
- Nem egyedül jöttél? – kérdeztem.

[⌘ Szeszélyes egy természet ⌘]

⌘ Szeszélyes egy természet ⌘

☾ 2004. 02. 20. ☽

Az életemben most először érzem azt, hogy megtaláltam azt ami kikapcsol. Amióta kviddicsezek, jobban tanulok és egyre több embert ismerek meg, köztük Leot is, három éve itt vagyok és még csak az éven láttam először, bár úgynézem nem kedvel engem de hát ez van. Engem se szerethet mindenki. Ahogy láttam, hogy a fiú bent fekszik a seprűk között, kicsit elmosolyodtam amit gyorsan le is töröltem az arcomról, mert a végén azt hiszi kinevetem, és akkor a kövi meccsen lőttek nekem. Szóval kinyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, de közben mikor rá néztem olyan szemekkel nézett rám mint akit gyilkolnak éppen, mi rosszat tettem...
- Jól vagyok. – Válaszolta, egyhangúan. Ahogy elnézem tényleg jól van gyorsan végig futott rajta a szemem, hogy tuti nincs e nagyobb baja. Ahpgy felált megszédült és felém kapott. Nem tudom, hogy ez egy fiús reflex volt ami éppen előtört benne vagy csak, hogy ne essen vissza de azért kínos volt és zavarba ejtő. Nem tudtam mit kezdeni magammal, a fejemben olyan hosszúak voltak a másodpercek, szinte lefagytam. Amint vissza nyerte az egyensúját lenézett rám és elkapta a kezét onnét, én meg az enyémeket fontam össze előtte. Nem mondtam semmit álltam ott és a fiút néztem. Kavarogtak a gondolataim. Soha senki sem nyúlt hozzá, mármint lényegében ez sem szándékosvolt... Remélem.
- Mégis csak van valami, amiben jó vagy Le Fay. Mindenesetre nem direkt volt, de kösz, hogy megfogtál. – Nem erre számítottam, egy bocsánat kérés jobban esett volna,de aztán beugrott a gondolat. Mi van ha megláttak, nekem annyi, Flor soha többet nem enged fiút a közelembe, aztán szegény Leo Flor nem a legjobb varázyló de Jayce igen. Amint elindult ki Leo én továbbra is a gondolataimba voltam merülve és becsapódott az ajtó.
- Nem egyedül jöttél? – Kérdezte a fiú tőle.
- Tuti megláttak, Merlinre miért... miért pont itt... ezek után olyan pletykák lesznek még anyámhoz is elfognak jutni aki már pedig mugli. Még szép, hogy egyedüljöttem, minek zavaró tényező a reggeli edzéshez, így is eleget beszélnek hozzám. Tőled meg egy bocsánatot szertnék hallani.- Oké kiakadtam, előjött belőlem anyám tulajdonságai. Nem szoktam ilyen lenni, legtöbbször elfutok, vagy csendben tűröm, deez most sok volt, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Félre löktem picit Leo-t mármint jeleztem neki, hogy menjen odébb és megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az zárva volt továbbra is, még párszor megpróbáltam aztán feladtam.
- Itt van a pálcád? - Néztem rá reménykedően, mert már kiakartam szabadulni innét, és elrohanni a világ végére. De ha már itt ragadunk ha nincs itt a pálcája akkor, lekéne nyugodnom. Ahogy belenéztem a szemébe rájöttem, hogy nagyon szép szeme van.

Nem félek, csak nem értek, nem értelek

2004. február 20.

Quidditch outfit
♫ Champion ♫

Henriette

„Az ég figyeli seprű táncom, kezem nem remeg,
ütőm lendül és fényét töri meg,
a holdnak fényét.”


Henriette még mindig lefagyva állt a szertár közepén és a melleit fogdosta, talán ellenőrzi, nem-e loptam el, amikor véletlen estemben oda nyúltam. Megesik az ilyen, nem kell nagy dobra verni, legalábbis én már akkor túltettem magam rajta, ahogy felkaptam a seprűmet és kilovagoltam volna a kviddics pályára. Azonban a lány még mindig elhülve állt ott és nézett maga elé, majd rám.
Persze ezen az sem segít, hogy beszorultunk, az ajtó nem akart nyilni, olyan mintha kintről bezárták volna. Próbáltam feszegetni, de hiába, ez most vagy reragadt vagy tényleg az ajtóban hagyott kulccsal valaki megviccelt minket.
- Tuti megláttak, Merlinre miért... miért pont itt... ezek után olyan pletykák lesznek még anyámhoz is elfognak jutni aki már pedig mugli. – erre hátrafordultam és szemöldököm felhúzva hallgattam a rinyálást, megrántottam a vállam, majd az ablakokat vettem szemügyre. - Még szép, hogy egyedüljöttem, minek zavaró tényező a reggeli edzéshez, így is eleget beszélnek hozzám. Tőled meg egy bocsánatot szertnék hallani.- folytatta, miután megkérdeztem, nem-e jött vele valaki, a kiakadásának tartalma mondjuk ezt igazolta volna, ki más láthatta volna meg.
- Bocsánatot? Miért? – néztem rá meglepődve. – Kamaszodsz, egyre többször fognak előfordulni hasonló esetek. Inkább neked kellene megköszönnöd, hogy legalább ehhez az érzéshez hozzászoktattalak. – magyaráztam neki lekezelően, majd megnéztem magamnak a szemközti ablakot is, hátha azt ki tudnám nyitni. Nem szívesen próbálkoznék az ablakok kitörésével, biztos bajba kerülnék, arról nem is beszélve, hogy fontos dolgokat lopkodnának el a diákok, az olyanok, mint akik fehérneműket loptak el nem régiben az öltözőkből.
- Nincs, benn hagytam az öltözőszekrényemben. – vágtam rá kérdésére, remélve, hogy túllépett már ezen a fogdosós történeten. – jól sejtem a tiéd sincs nálad. – jelentettem ki inkább kérdés helyett, majd odaballagtam a bábuhoz és elkezdtem visszatolni a helyére, miután már biztosra vettem, itt ma nem lesz edzés.
- Egyébként mit zavar hogy megláttak? – jut eszembe a sértő feltételezés, miután úgy hangzott ez a mondat, mintha zavarná, hogy velem láthatták. – nem, hogy örülnél, hogy személyem társaságában mutatkozhatsz. Más lányok megbolondulnának örömükben, főleg, ha ilyen kiváltságban részesülhetnének, mint te az előbb. – néztem le ismét mellkasára, melyet Henriette korábban örzőn eltakart karjaival. 
- Tedd inkább hasznossá magad és segíts pakolni. – igazítottam meg a hajam, miután a bábu a helyére került és egy seprű után nyúltam. Alapjában véve rend volt a szertárban, de állt benne a kosz és a por, így ha már bezáródtunk, jobban is el lehet ütni az időt, mint hisztivel és vádaskodásokkal.

[⌘ Szeszélyes egy természet ⌘]

⌘ Szeszélyes egy természet ⌘

☾ 2004. 02. 20. ☽

Ha jobban belegondolunk a helyzetbe nem olyan rossz össze zárva vele, bár a reggeli edzésemnek jobban örültem volna. Miután kijött életembe először rajtam anyám tulajdonsága, lenyugotam és igazat adtam Leonardnak, hogy fölösleges hisztizni.
- Bocsánatot? Miért? Kamaszodsz, egyre többször fognak előfordulni hasonló esetek. Inkább neked kellene megköszönnöd, hogy legalább ehhez az érzéshez hozzászoktattalak. –Mondta kissé lenézően. NEm esett jól, és nem is akartam, hogy fogossák., legalábbis nem ilyen helyzetben de ez most más kérdés. Persze neki sincs itt a pálcája ezért ezzel sem vagyunk elölrébb. Miközben nézelődök a szertárban, hogy hátha van gy lyuk valahol, néha elidőzök Leo-n. Meg kell hagyni, hogy nem semmiért vannak oda érte a többiek is.
- Egyébként mit zavar hogy megláttak? Nem, hogy örülnél, hogy személyem társaságában mutatkozhatsz. Más lányok megbolondulnának örömükben, főleg, ha ilyen kiváltságban részesülhetnének, mint te az előbb. – Megtörte a kis ideig tartó csendet, és úgy beszélt mintha vérig lenne sértve, hogy kiakadtam azon, hogy megláttak. Nem vele van a gond, hanem a hollal van a gond, és a mikorral. Közben kissé elvörösödtem mikor megláttam, hogy megint oda nézett szerintem már csak utakásként is.
- Merlinre! nem veled van a gondom.. Hanem azzal, hogy a suliba tanul 2 tesóm is és nem szeretném ha egy ilyen miatt Flor felidegelné magát.- Közben gyorsan végignéztem az előttem allón végül sikerült egy kis szemkontaktust felvennem vele.- Szóval igen.. nem veled meg nem teljesen azzal volt a probléma amit csináltál. Kizárólag azzal, hogy eddig csak a kviddics által ismerhette valaki a nevem és ennyi.- Bár nem tudom Flor hogyan reagálna az ilyen pletykára de lehet nem is szeretném tudni.
- Tedd inkább hasznossá magad és segíts pakolni. – Már meg sem lepőök, hogy ilyen hangnembe beszél velem, olyan mint Smith ő is egy Aranyvérű csak. Bár szerintem Leo nem ilyen és csak valami miatt húzta fel ezt a falat maga köré. De  elkezdtem én is takarítani és pakolni. Oda mentem a szét szórt seprűkhöz amik közé beesett nemrég, és elkezdtem vissza pakolni őket, ahogyan  voltak, közben kiengedtem a hajam mert zavart hogy össze volt fogva.
- Miért akartál kviddicsezni? Mármint miért kezdtél bele?- Ha már itt vagyunk és még egy ideig nem biztos, hogy kitudunk menni, hátha benne van, hogy kicsit megismerjük egymást. Miközben pakolgattam, megéreztem újra az illatát és megint elkönyveltem, hogy még mindig jó a parfümje amit használ.

Nem félek, csak nem értek, nem értelek

2004. február 20.

Quidditch outfit
♫ Champion ♫

Henriette

Nem is lehetett volna szerencsétlenebb a mai napom. Nem tudtam levezetni az edzésem, amitől kicsit lenyugodtam volna, ráadásul pont a Le Fay lánnyal szorultam be ide, legfőbb ellenlábasommal. Hiába olyan kislányosan cuki, átlátok rajta, igazából csak azt várja a szende mosolya mögül, mikor csaphat le rám és alázhat meg újra egy kviddics mérkőzésen.
Az pedig, hogy milyen hisztit levág egy véletlen miatt borzalmas. Még, ha direkt csináltam volna, vagy tényleg erőszakoskodni támadna kedvem vele, megérteném, de csak megcsúsztam, arról nem is beszélve, hogy még fiatal hozzám, érettebb csajokhoz szoktam. A maga idejében biztos bitang csajjá válik, de jelenleg ellenségként tekintek rá, akivel valahogy ki kell kecmeregjek a csávából.
- Merlinre! nem veled van a gondom.. Hanem azzal, hogy a suliba tanul 2 tesóm is és nem szeretném ha egy ilyen miatt Flor felidegelné magát.- magyarázta, mire püffögve fordítottam el tőle a fejem. A derekamra helyeztem a kezeimet majd úgy néztem körbe, mit lehetne még pakolni, takarítani vagy szebbé tenni itt a szertárban.
- Bárcsak meglátták volna, akkor már lehet kiszabadultunk volna. – tettem hozzá, hogy ne hagyjam azért válasz nélkül, majd nyújtóztam egyet, akár egy macska, mit sem foglalkozva a lány reakciójával.
- Szóval igen.. nem veled meg nem teljesen azzal volt a probléma amit csináltál. Kizárólag azzal, hogy eddig csak a kviddics által ismerhette valaki a nevem és ennyi. – szavadkozott továbbra is, mikor már a tartalék ruházatokat pakoltam vissza a nekik megfelelő zsákokba és a polcon heverő képeket és kupákat igazgattam meg. Nyilván ezek azok, amik már nem fértek el sem az öltözőben sem az iskola folyosóin. Régiek lehetnek.
- Tudtam, hogy élvezted Le Fay. De sajnálom, hiába szeretnéd, többször nem fordul elő. – ugrattam továbbra is egy félmosoly kíséretében. Szerettem, ha a lányok dühbe gurultak, adott nekik egyfajta szenvedélyt és bájt, arról nem is beszélve, hogy felszínre került a valódi énük.
Végre azonban abba hagyta az agonizálást és besegített a rendrakásba. Az általam hagyott romokat rakta rendbe, amit én magam is meg szerettem volna csinálni, de pont miatta nem közelítettem arra a pontra, még biztos dühös volt rám, nem akartam, hogy paprikásan meg találjon ütni.
- Miért akartál kviddicsezni? Mármint miért kezdtél bele? – kérdezte, mire én épp egy doboz me-gemelése közben torpantam meg. Nagyot sóhajtottam, ahogy ráemeltem a tekintetem, majd a kezem-ben lévő apró kellékeket feltettem a polcra, hogy addig is időt nyerjek és átgondoljam a választ.
- Segít kordában tartani az érzelmeimet. Tudod, levezetem a fölös energiákat, ilyesmi. Egy nagy csapatban szeretnék játszani, én szeretnék lenni a legjobb terelő a varázsvilágban. – magyaráztam teljesen beleélve magam az elképzelt szerepbe és hogy szavaimat megerősítsem ökölbe szorítottam a kezem. Komolyan gondoltam, élsportoló akartam lenni, sztár, aki teljesen hátrahagyhatja a családját és olyan életet élhet, amilyenre mindig is vágyott. Szabad életet.
- Te, gondolom, mint a legfiatalabb Le Fay, figyelemre vágysz, vagy csak egyszerűen te is oda vagy Campbell professzorért. – magyaráztam cinikusan, bár utóbbiért nem hibáztattam volna. Elképesztő szakmaisággal rendelkezett, kviddicssztár és valóban jóképű, olyasvalaki, akire feltétel nélkül felnézek én magam is.

[⌘ Szeszélyes egy természet ⌘]

⌘ Szeszélyes egy természet ⌘

☾ 2004. 02. 20. ☽

Az hogy mi történik velem azt magam sem értem. Össze vagyok zárva a suli egyik leghelyesebb varázslójával aki szerintem engem gyűlöl a legjobban a világon. Cinikusan és lenézően beszél velem ami különös módon annyira már nem zavar. De mind ezek felett vagy egyetlen egy nagy gond, hogy nem értem a helyzetet. Nem szeretek nem érteni valamit. Határozottan az a fajta ember vagyok aki szeret mindent tudni, és mindent érteni. De se az előttem álló fiút se azt a helyzetet amibe belecsöppentünk nem értem. A szeszély érez valamit? Vagy csak egy másik roxfortos diák szórakozik nem tudom, de elveszettnek érzem magam azt biztosan tudom. Hogy lehet valakinek ilyen jó illata? És ilyen szép szeme.. Áhh ne gondolj ilyenekre Henrietta ne gondolkodj. Vagyis de gondolkodj de ne ilyeneken, mondjuk azon hogy hogyan fogsz innét kijutni minnél hamarabb, vagyis annàl hamarabb mielott a föld alá süllyednél.
-Merlinre! nem veled van a gondom.. Hanem azzal, hogy a suliba tanul 2 tesóm is és nem szeretném ha egy ilyen miatt Flor felidegelné magát.- Magyaráztam neki, mire ő elfordította a fejét és csak nézte mi mást lehetne tenni a szertárban.
- Bárcsak megláttak volna, akkor már lehet kiszabadultunk volna-Nyújtózkodott egyet nehez volt nem végig nèznj rajta. Attól még, hogy sose beszèltem ennyit egy fiúval attól mèg sajnos nekem is van szemem.
- Szóval igen.. nem veled meg nem teljesen azzal volt a probléma amit csináltál. Kizárólag azzal, hogy eddig csak a kviddics által ismerhette valaki a nevem és ennyi.- Magyaráztam tovább, de közben tudtam hogy igaza van ha megláttak volna nem lennénk itt már ki tudja mióta.
- Tudtam, hogy élvezted Le Fay. De sajnálom, hiába szeretnéd,többször nem fordul elő.- Itt ki mondott olyat, hogy élveztem? Az csak egy dolog hogy nincs teljesen bajom vele, mert lehetett volna rosszabb is. Viszont amint megláttam azt a félmosolyt az arcán nagyjábol leesett, hogy ezt már nem csak arroganciából mondja. Nem igazán tudok erre mit mondani nem mondom, hogy ugrándozok az örömtől de megnyugodtam, hogy valószinűleg nem fordul elő több ilyen.
-Nem tudom kitől halottad, hogy élveztem, de gyanítom van aki ezt jobban csinálná nálad…Amire lehet azt mondani, hogy élveztem- Kicsit elnevettem magam, és neki áltam a seprűket pakolni, közben reménykedtem hogy veszi a lapot és nem húzza fel magát. Kezdett kínos lenni a csönd úgy, hogy az egyetlen közös érdeklődésünket hoztam fel mint téma a Kviddicset.
- Miért akartál kviddicsezni? Mármint miért kezdtél bele?- Kérdeztem, reméltem, hogy belemegy a beszélgetésbe és nem egy 2 szavas válasszal letudja. Kicsit megállt és rám nézett mikor feltettem a kérdést, én csak érdeklő pillantást vetettem rá és pakoltam tovább.
-Segít kordában tartani az érzelmeimet. Tudod, levezetem a fölös energiákat, ilyesmi. Egy nagy csapatban szeretnék játszani, én szeretnék lenni a legjobb terelő a varázsvilágban.- Nem hittem, hogy ennyire megnyilik nekem. Teljes beleéléssel magyarázott és szerintem még fel is csillant a szeme kissé. Szép vágyak és ahogy látom meccsen néha edzésen, és persze órákon szerintem sikerül neki.
-Te, gondolom, mint a legfiatalabb Le Fay, figyelemre vágysz, vagy csak egyszerűen te is oda vagy Campbell professzorért.- Elakadt a szavam, mármint nem gondoltam, hogy ő olyan akinek előítéletei vannak. Lehet túl naív vagyok de hát, én eddig azt hittem, hogy valamilyen szinten értelmes.
- Hát Mr. Mindent Tudok, egyik sem talált. Cambellt egyedül a szakmai tudása miatt viselem el és nézek fel rá, tény hogy nem néz ki rosszul de szerintem tul nagyra van magával. Az, hogy azért kviddicsezek mert figyelmre vágyom az meg nagyon félre ment. Flor kviddicsezett még mikor az előző tanár volt itt. Aztán különös módon abba hagyta, pedig nagyon szerettem kiskoromba amikor csak felultem mögé és lebegtünk kicsit. Én csak beleszerettem a sportba és segít a tanulásba..- Kissé hosszura sikeredett a válasz, de én abszolút nem vágyom figyelmre csak élvezem a repülés és a szabadságot amit a seprű nyújt.

Nem félek, csak nem értek, nem értelek

2004. február 20.

Quidditch outfit
♫ Champion ♫

Henriette

Végre talán már Henriette is megnyugodott és nem kellett a rikácsolását hallgatni, nyugalmas beszélgetés alakult ki köztünk, miközben eltakarítottuk az általam okozott romokat. Nem, nem fogom megköszönni, abban biztos lehet. Egyébként tényleg ügyes kis fogó volt, a múltkori meccsünkön, ahogy kitért a gurkóim elől, azt tanítani kellene a végén pedig az az elkapás. Még a végén tényleg ő lesz az évszázad fogója és majd nézhetjük egymás versengéseit a nagy válogatottakban. Igen, ez a végső vágyam, bekerülni az Angol válogatottba és megnyerni a világkupát.
Persze egy szót sem fogok szólni róla, hogy milyen ügyesnek tartom, direct cukkol, amikor csak tud és míg rendre megsértődik mindenki a stílusomon, ő tovább keseríti az életem. Vegyük a Narek lányt, azt olyan könnyen kihozom a sodrából egy egész rakatra való drámatagozatban nincs annyi hiszti, amit ő elő tud adni. Vele szemben a Le Fay lány bírja a sértéseket és türelmesen válaszol, sőt gúnyolódik és csipkelődik, mint aki élvezné a szócsatáinkat.
-Nem tudom kitől halottad, hogy élveztem, de gyanítom van aki ezt jobban csinálná nálad…Amire lehet azt mondani, hogy élveztem – magyarázott, mire a mondat végére elmosolyodott. Nézzenek oda. Tizenéves kis diák és már milyen szertelen, pedig biztos még csak csókot sem kapott senkitől.
- Kizárt dolog. – vetettem oda végül, de én sem bírtam ki, csak elmosolyogtam magam. Azonban gyorsan reagáltam és elrántottam a tekintetem, még a végén azt gondolja, innentől barátok lehetünk vagy ilyesmi. Nem akarom ábrándokba kergetni, habár egyszer biztos jó csaj lesz belőle, ha felon, biztos kinézne az egész suli, ha egy 13 évessel kamatyolnék. Biztos a Florian gyerek is itt ugrálna nekem, ah…nem hiányzik.
- Miket beszélsz egyébként, fogadok, még csókolózni sem csókoloztál. - Vetettem oda gúnyosan neki a bátor beszédstílusa miatt.
Végül a kérdezősködés rólam, amire kelletlenül ugyan, de válaszoltam. Igaza volt végül is, össze vag-yunk zárva és a takarításon kívül valóban unalmasan telik így az idő, habár lassan rá fogok próbálni kifeszíteni az ajtót, ha nem kapunk hamarosan segítséget, hiszen még van tanulni valóm és biztos Le Fay-nek is lenne jobb dolga, mint azt ecsetelni kinek a taperolását élvezné jobban.
Visszaválaszoltam végül és tudom, hogy ismét bunkó voltam, de muszáj volt eloszlatnom abbéli kéte-lyeit, hogy bármi féle pajti hangulat kialakulhat kettőnk között, bár a tervem nem vált be, ismét full nyugodt hangnemben válaszolt, pedig azt hittem, erre aztán harapni fog.
- Hát Mr. Mindent Tudok, egyik sem talált. Cambellt egyedül a szakmai tudása miatt viselem el és nézek fel rá, tény hogy nem néz ki rosszul de szerintem tul nagyra van magával. Az, hogy azért kvid-dicsezek mert figyelmre vágyom az meg nagyon félre ment. Flor kviddicsezett még mikor az előző tanár volt itt. Aztán különös módon abba hagyta, pedig nagyon szerettem kiskoromba amikor csak fe-lultem mögé és lebegtünk kicsit. Én csak beleszerettem a sportba és segít a tanulásba..- hadarta, mire én felvontam a szemöldököm, majd mosolyogva megráztam a fejem.
- Értem. Flor nem is az a kviddics alkat. Ügyes volt? – kérdeztem megenyhülve. Igazából teljesen felesleges már ezen a pontos szívóznom vele, ha véletlen elmondja valakinek, hogy mi itt bratyiztunk majd letagadom.
- Van is terved a kviddiccsel, ha végzel a suliban? – kérdeztem és bár erre a válaszára kíváncsi voltam. Nem szerettem volna vele versengeni már az iskola falain kívül is.

[⌘ Szeszélyes egy természet ⌘]

⌘ Szeszélyes egy természet ⌘

☾ 2004. 02. 20. ☽

Lehet rosszul érzem, de kezd megbékélni velem, vagy én kezdem megszokni a stílusát azt nem tudom. Nem tudom mit gondolhat rólam, vagy hogy miért ilyen velem, de igazából nem is zavar. Amint kikerülünk innét szerintem ha bárki megtudná, hogy mi ketten ide bevoltunk zárva ő a lehető legkomolyabb hangnemébe és a lehető leggyilkosabb nézésével tagadná le azt mindenkinek. Bár ettől nem kell félnem, hogy kitudódik mert ő nem fogja elmondani, én meg nem nagyon tudom kinek. A legtöbb srác szóba se áll velem, vagy ha mégis akkor is csak, hogy menjek odébb.
- Hát Mr. Mindent Tudok, egyik sem talált. Cambellt egyedül a szakmai tudása miatt viselem el és nézek fel rá, tény hogy nem néz ki rosszul de szerintem tul nagyra van magával. Az, hogy azért kvid-dicsezek mert figyelmre vágyom az meg nagyon félre ment. Flor kviddicsezett még mikor az előző tanár volt itt. Aztán különös módon abba hagyta, pedig nagyon szerettem kiskoromba amikor csak fe-lultem mögé és lebegtünk kicsit. Én csak beleszerettem a sportba és segít a tanulásba..- Amint elhadartam neki, elmosolyodott és megrazta a fejét. Meglepődtem rajta, mosolygott megint.. talán tényleg kezd kevésbé utálni engem?
- Értem. Flor nem is az a kviddics alkat. Ügyes volt?--Érdeklődött, olyan barátias hangon. És igaza volt Flor tényleg ne az akviddicsezős alkat, sokkal inkább mondnám egy könyvtárban ülő embernek aki a könyveket bújja. De szerintem az évben jó ha 2-szer betévedt oda vagy éppen órára.
- Hát csak keveset láttam játszani, de igen szerintem ügyes volt, legalábbis a legtöbbször nyert a griffendél.-Emlékeztem vissza még az első évemre, meg az előtte lévő nyarakra, amikor anyánk aggódott értem, hogy leejt, pedig nem is repültünk sokat.
- Van is terved a kviddiccsel, ha végzel a suliban? – Kíváncsiskodott tovább, ennél a kérdésnél sokkal inkább figyelt mint az előzőnél. Valamiért érdekli.
- Hát még nem teljesen döntöttem el, de lehetséges, ha Campbell marad végig a tanárom akkor tanulhatok el tőle pár mozdulatot és lesz esélyem magasabb szinten is űzni, szóval lehetséges hogy miután kikrülök innét folytatom a kviddicset. És neked csak a kviddics van tervbe vagy esteleg van egy B opciód is?- Kíváncsiskodtam tovább, közben a seprűk a helyén voltak és körülnéztem, hogy mit lehetne még itt csinálni.
- Szerintem fontos a B opció, egy olyan munka vagy hobbi ami a kviddics mellet is elfér, hogy azért kizökkenjünk abból amit csinálunk. A kviddicset nehéz lenne megunni de vannak páran akik kiégtek..- Magyaráztam, és közben eszembe jutott, hogy vajon mióta lehetünk itt bent.

Nem félek, csak nem értek, nem értelek

2004. február 20.

Quidditch outfit
♫ Champion ♫

Henriette

Teltek a percek, a takarítással pedig már majdnem végeztünk, rég nem volt ilyen rend itt a szertárban, bár nem is értem, miért, rend a lelke mindennek, gondolom másnak is kellemesebb bejönni ide, minthogy szana-széjjel van minden pakolva. Sóhajtottam egy mélyet megadva nekem az iskola diákjai-nak fejében uraló káosz miatt, majd figyeltem továbbra is, ahogy a kis Hugrabugri Narekhez hasonlóan pörgette a nyelvét. Igen, tudom, a kislányok sokat beszélnek, de mivel össze vagyunk zárva, kénytelen vagyok meghallgatni, talán soha nem is beszéltem vele ennél többet, az is lehet, nem is fogok.
Nyilván volt hozzá néhány kérdésem, ha már összehozott a sors vagy a szeszély, kénytelen voltam érdeklődést mutatni felé. Nekem a csend is tökéletesen megfelelt volna, persze ekkor még nem gondoltam, hogy nem fog fukarkodni a szavakkal, a szememet forgatva fordultam el, hogy felvegyek a földről ez eddig észre nem vett kesztyűt.
Griffendél, legtöbbször nyert a griffendél. ah, de unom ezt. Most is ők emelhették magasba a trófeát, mi pedig csak az utolsó helyen zártunk, bár nem tehetek róla, hogy ilyen ügyetlen a fogónk. Esküszöm néha elgondolkozom, hogy leadom a terlő ütőm és inkább fogónak állok, legalább több eséllyel szál-lunk szemben, akármilyen mérkőzésről is legyen szó.
Nem tetszésem kifejezve, be is dobom messziről a szekrényben az árválkodó kesztyűt, majd hátat fordítok a lánynak és nekitámaszkodom az előttem lévő polcnak. Így hallgatom tovább a mondandóját, de már többször sandítottam az ajtó és az ablakok felé, mint amennyit egészséges. Cambpellről le-galább van nekem is van véleményem, így egyetértően bólintok, mikor Henriette a képességeit maga-sztalja.
- Szakmailag tényleg megfelelő tanár számodra és sokat taníthat neked, persze, csak ha nem szúrod el. – közöltem vele ridegen, nem szerettem volna, ha álmokba kergetné magát, csupán azzal, hogy igazat adok neki. A kviddics kemény sport és itt az iskolában még felét sem tapasztalta meg abból, ami rá vár majd odakint egy komolyabb csapatban.
- És neked csak a kviddics van tervbe vagy esteleg van egy B opciód is? – kérdezte, mire lehajtottam a fejem. Egy igen csak mély sebbe turkált bele talán akaratlanul is, de csak megráztam a fejem, azt is inkább így magam előtt, de erőteljesebb reakciót nem mutatok felé, nem akarom, hogy bármit is leszűrjön a válaszból. Az életem végképp nem tartozott rá.
- Nincs. A bukás nem opció. – válaszoltam tömören. Persze volt annyi terve édesapámnak a to-vábbtanulásomat illetőleg, hogy nem lennék munka nélkül a kviddics nélkül sem, de ezek az ő vágyai és nem az enyémet.
- Szerintem fontos a B opció, egy olyan munka vagy hobbi ami a kviddics mellet is elfér, hogy azért kizökkenjünk abból amit csinálunk. A kviddicset nehéz lenne megunni de vannak páran akik kiégtek.. – magyarázta, mire megfordultam és ráemeltem a tekintetem. – Nekem nincs rá szükségem. – böktem oda, majd ismét odamentem az ajtóhoz, hogy megpróbáljam kinyitni, hátha végre enged a szorításnak.