Jóslástan terem

[[ Mindenki kedvence.. ]]

[ Mindenki kedvence.. ]

Ahogy Trelawney belép, Audrey rögtön hozzálát valami tankönyv-barikád építéséhez, amivel a lehető legjobban elszigetelheti magát a tanerőtől, pedig már látja lelki szemei előtt, hogy ma kivételesen nem teafűből, hanem a csillagokból olvassák ki különlegesen keserves halálát. Nagy szemeket mereszt Anette-re, miközben elcsalja előle a lány jegyzeteit, hogy egy újabb toronnyal lássa el spontán épített füzet-várát, majd immár teljesen nyugodtan süpped ismét puffjának füstölőszagú békéjébe. Abb hangjára lesz figyelmes balról.
- Az biztos, hogy jóslástan után veszélyes lenne seprűre ülni. – susmorogja vissza röhögve. Majd gondol egyet, és továbbadja az egészet Anettenek és Izának, Roset inkább hagyja nyugodtan a padon feküdni. Látja előre, hogy a lánynak már nincs sok éber pillanata hátra.
- Azt nem kell megjövendölni, Abbey. – szól ismét a hugrabugos felé vigyorogva- A Holló nyeri és kéész. – nevet fel magabiztosan, persze érződik hangján, hogy nem veszi halál komolyan az egészet. A végén még kviddics-vitába fulladna a jóslástan óra.
- Egyébként hol vannak a többiek? – vált gyorsan témát a Bishop lány felé fordulva. Személyes beépített gyanuszkópja hirtelen eszeveszett pittyegésbe kezd. Iza lelkesül a jóslástanért? Villant Anette felé is egy kétkedő pillantást, hátha ő is beleszerelmesedik az asztrológiába, de a tornádó-lány teljesen megszokottan viselkedik. Ekkor figyel csak fel a reppenő galacsin süvítésére. Néma sikkantásra nyitja száját, és hátravágja magát a puffon, hogy elkerülje az ütközést, amitől teljes erőből hátravágódik a földre.
- Háhá, Bishop! – ugrik vissza az ülőalkalmatosságra diadalittas arccal, ám győzedelmes mosolya rögtön az arcára fagy. Audrey profi az asztrológiai előrejelzésekben, ugyebár? Most direkt szabotálják tervét, miszerint egész órán láthatatlan akar maradni? Uramég, már csak ez kell, hogy felhívják a tanár figyelmét arra, hogy ő is itt van, hát még hogy ért az asztrológiai előrejelzésekhez. Elrettenve sandít háta mögé a tanárra. Arca hirtelen gömbhalszerűvé puffad a felismeréstől, hogy valószínűleg most nem ő van veszélyben, sőt, lehet Trelawney fel sem figyelt a kis megjegyzésre, a testének csapódó galacsinra viszont annál inkább. Alig bírja visszatartani az egész lényét átjáró kárörömöt, mikor ismét Izára néz.
- Ezt megszívtad, Izaura. – tátogja a griffendéles felé minden hang nélkül, valószínűleg így is tökéletesen érteni fogja Iza az üzenetet.

~ Még a folyosón ~

* Szépen lassan ballagtam a keleti szárny folyosóján úti célom felé, ami nem más, mint a jóslástan terem. * ~ Gyakorlatilag nem is terem sokkal inkább valami teaszalonra hasonlít, amit már ezer éve nem takarítottak ki és valahogy szellőztetni is elfelejtettek úgy kb. 1000 éve. Na de nem kötözködöm. ~ * gondoltam magamban miközben elhaladtam egy kis csapat mellett akik épp az ellenkező irányba haladtak* ~ Most nem tudom, hogy irigyeljem e őket vagy sem. ~ * elgondolkozva fordultam be egy kanyarba, ahonnan már nem volt messze a terem, mert beszélgetésfoszlányokat lehetett hallani. Gondolataim a múlt felé kalandoztak, amikor első jóslástan órámon voltam. Akkor még hittem ebben az egészben és minden egyes szavát kézpénznek vettem. Gyanútlanul ültem be a professzornő órájára, aki az óra elején megjegyezte, hogy valami szörnyűséget lát a jövőben. Összerezzentem és félni kezdtem, hogy mégis mi az, amit láthat majd nem sokkal később meg is, tudtam. A nő a halálomat látta. El lehet képzelni, hogy mit váltottak ki belőlem a szavai. Mikor vége lett az órának hulla sápadtan és reszketve mentem ki a teremből és ballagtam végig a folyosókon mindenkinek nekimenve, másokat felborítva. Na igen a napom további részében pániklova tettem mindent és jóformán csak mások mögött bujkálva jártam - keltem a folyosókon vagy éppen a halálomon gondolkozva ültem az órákon. Vacsora előtt véletlenül feldöntöttem egy griffendéles lányt és csak hosszú idő után esett le, hogy Izáról van szó. Sajnálkozva és elnézést kérve segítettem fel a lányt, aki leporolta magát majd alaposan megnézett. Persze mikor meglátta milyen állapotban, vagyok rögtön kifaggatott, hogy mi történt velem, mi a bajom, amiért ilyen rémes állapotban vagyok. Remegő hangon mondtam el neki, hogy meg fogok halni, mert Trelawney professzor látta a jövőben a közelgő végemet. A lány egy ideig csak gondolkozott majd elmosolyodott és meg vígasztalt. Hamarosan megjelent McGalagony professzor is, aki Izát kezdte el faggatni, hogy mi történt, mert belőlem egy szót sem tudott kihúzni annyira sokkos voltam. Miután meghallgatta a lány beszámolóját halkan kacagni kezdett majd barátságosan fordult hozzám az amúgy szigorú professzornő* - Steele kisasszony. Mióta Sybill elnézést Trelawney professzor itt van az óta minden évben legalább 30 gyereknek megjósolta már a szörnyű halálát, akik a mai napig is kicsattanó egészségi állapotnak örvendenek. - * mondta és még motyogott valamit az orra alatt, amit sajnos nem hallottam és utána elköszönve távozott. A mai napig erősen él bennem az emlék és a hideg kiráz, ha órára kell mennem. Persze ezután az eset óta a bizalmam a tanárnő jóslataiban és magában a tantárgyban is jelentősen megingott, bár azt elismerem néha apró jóslatait, láttam teljesülni. Ilyen volt például Neville és a teáscsésze esete is. Már éppen belekezdtem volna egy újabb visszaemlékezésbe mikor is odaértem a teremhez. Visszatértem a jelenbe és felmásztam a létrán miután még szippantottam párat a friss levegőből. *

~ Teremben ~

* Mikor a terembe értem azonnal a füstölők, az állott levegő, a por, és a meleg hatása alá kerültem. A berendezés most is olyan volt, mint mindig szinte már bosszantóan változatlan volt minden. Elnézést kértem a tanárnőtől, mert hajszálpontosan 1 percet késtem és elindultam helyet keresni. Iza mellett észrevettem egy szabad helyet így köszönés után leültem hozzá, ha ez őt nem zavarta és figyelni kezdtem a többieket* ~ Látszik rajtuk, hogy szívesebben lennének inkább Pitonnal órán, minthogy végigszenvedjenek itt egy újabb 45 perces humbugot. Na mindegy ez van, ezt kell szeretni ~ * gondoltam magamban és a gondolataim azon diákok felé kalandoztak, akik nem jelentek meg a teremben órán. * ~ Na igen neki volt valamennyi eszük. Inkább kihagyták azt az órát, ahol felettébb ritkán történnek normális dolgok. ~ * egy halvány mosoly megjelent az arcomon a gondolatmenet befejezésekor és csak figyeltem a többieket*