Sötét varázslatok kivédése tanterem

[- Ó a bagoly fossa telibe, fenn hagytam a könyvemet a szobában]

♥ Horrorisztikus SVK ♥

( boom shakalaka )

pretty : hagyományos ♥ vibe: doin' time

2004. 02. 03.
p.s. Alec, Lola és egy kicsit a többiek is

Elaludtam a szempillámat. És ez az őrületbe kergetett. Hogy nézet már ki, de most komolyan. Szörnyű volt reggel ezzel szembesülni a tükörben, és emiatt majdnem lekéstük Lolával a reggelit is, mert rendbe kellett hoznom ezt a katasztrofális állapotot. Egész nap azon járt a fejem, hogy rendesen állt-e, így minden szünetben a tükör előtt ácsorogtam, és tökéletesítgettem a szempillámat, na meg a sminkemet is. Brown órájánál jobban érdekelt az ábrázatom jelenleg, de ha már a pasas ijesztgetni akart minket, hadd legyünk szépek közben. És hát a szemem! Egy nőnek a szeme olyan, mint egy korona, annyi mindent lehet egy pillantással elérni, csak nem elfeküdt szempillákkal. Azért igyekeztem Lolával, mert nem akartam elkésni, még a végén Brown büntetésből kihullajtja a  pilláimat.
- Ó a bagoly fossa telibe, fenn hagytam a könyvemet a szobában - panaszkodott Lola, én pedig csak igyekeztem magammal rángatni.
- Hagyjad, azt írta a Faliújságra, hogy nem kellenek könyvek, biztos máshogy fog minket kínozni - magyaráztam, és pont sikerült beesni az ajtón, hogy aztán az elemi erővel csapódjon be mögöttünk. Összerezzentem, még drámaian a szívemhez is kaptam, a másik kezemmel meg a hajamat tapogattam. Megnyugodtam, hogy nem zárta ki. Az szörnyű, ha az ember haja kint reked az ajtón... Tapasztalat. Hülye szeszély, én a folyosón ragadtam, a hajam meg a teremben. Egész végig azon imádkoztam, hogy csak Len meg ne lásson. Akivel mindig összefutottam teljesen érthetetlen okokból. Még csak nem is volt szándékos. Ettől függetlenül megindultam kicsit előrébb, nem akartam megmutatni, hogy megijesztett, főleg nem egy hatalmas pacáknak nem. Majd jól palástolom az érzelmeimet abban úgyis jó vagyok.
- Felejtsd el, én aztán BIZTOS nem állok előre - súgta oda nekem lola, én meg drámaian felé fordultam.
- Jaj ne. Tudtam, hogy egy nap elárulsz! - dramatizáltam, de persze csak játékosan kacsintottam neki, majd a többieket kerülgetve becéloztam Alecet, a nasizó hangok meg tuti Domtól jöttek, Brown meg közben elkezdte a mondókáját.
- Üdv a Pokolban - súgtam oda szellemesen, mielőtt még Brown az órát elkezdte volna.
- Na de nem ez a rossz hír. Hanem az, hogy maguk gyengék, lehetetlenek. Egy rendbéli csoportos váratlan támadásban elvéreznének, vagy fejvesztve menekülnének - kezdett bele színpadiasan, nem akar színész lenni? Olyan fura mugli filmekbe még el is tudom képzelni, ahol azokat a négykerekű dobozokat dobálhatná. Még mindig nem tudtam egészen pontosan mi ez a Rend dolog, de nem tetszettek. Amúgy a futás jó, Len óráinak köszönhetően még egy maratont is le fogunk tudni futni.
- Nem is hibáztatom magukat, hiszen mindenképpen az utóbbit javaslom. A futást. Azonban! Lesz pillanat, mikor nem lesz felnőtt, aki feltartóztassa ellenségeiket. Mikor nem lesz ott anyuci szoknyája, hogy mögé bújjanak, vagy tanár, aki megvédje a kis seggüket.
Kikérem magamnak! Sose támaszkodtam senkire, mindig nekem kellett magamat megmenteni, nem vártam el senkitől, hogy megtegye, nem léteztek szőke hercegek, fehér varázsszőnyegen, az ember a legnagyobb bajban egyedül volt, maximum utána jól megölelgethette a testvérét. Nem mintha olyan bátor lettem volna. Nem voltam jó ebből a tárgyból, csak a sérülések miatt érdekeltek az átkok, meg az, hogy hogyan lehet azokat meggyógyítani.
Amikor kijelentette, hogy ő fog támadni óra végén, egy olyan nekünk végünk van pillantással néztem Alecre, majd elővettem a pálcámat.
- Ugye, mi jó barátok vagyunk? - kérdeztem tőle vigyorogva. - Stipi-stopi, én protegozok! - passzoltam át neki a támadást. A védekezést könnyebbnek tartottam. Nem akartam bénázni, a ghoulok rusnyák voltak és undik, nem akartam belőlük beadandót. Megpróbáltam jól időzíteni, a reflexeimmel nem volt baj, kviddicseztem, és figyelni is igyekeztem. Mármint nem gondoltam olyan sokat Lenre. Meg arra, hogy nem akarok férjhez menni egy kövér pasihoz.

[⌘Már megint én...⌘]

⌘Már megint én...⌘

☾ 2004. 02. 03. ☽

partner : Leo és még sokan mások

Nem tartozik kedvencóráim közé az SVK, úgy hogy kissé nehezen kelltem ki az ágyból. Össze szedtem magam lementem reggelizni és egészen az óra kezdetéig a nagyterembe ültem és csak akkor álltam fel onném mikor elkellet indulnom az órára. Már csak azért sem volt kedvem menni mert Florról alig hallani valamit, ha látom is csak néha néha, és akkor is csak köszön mintha elfelejtett volna... ezért már csak a sport maradt nekem meg a tanulás. Bár nehéz ha egyedül van az ember vagy legalábbis úgy érzi magát. Mikor beléptem a terembe már páran bent voltak  Brown szokasosan morcos volt, és szinte megölt a tekintetével. végül körülnéztem és eltünt az a kis remény is, hogy Flor jelen lesz az órán, ahogy mondani szokták a remény hal meg utoljára. A gondolataimból Brown hangja zökkentett ki, nem szerettem a stílusát ahogy beszél de hát nem kívánság műsör, inkább meghúzom magam és reménykedek, hogy nem lesz párom, bár ahogy számolgattam elvileg, pont párosan vagyunk.Szokásosan elmondja, hogy kint a nagyvilágba nem fogjuk túl élni bla bla bla, gyengé vagyunk bla bla bla.
- Na mindenki keressen magának párt, lehetőleg legjobb barátjukkal, azzal a személlyel akivel szeretik egymást, csacsognak állandóan vagy sülve főve együtt vannak. – KÖrülnéztem de nem találtam egyetlen egy embert se akivel ilyen viszonyba lennék, de aztán megakadt a szemem Leon-- Hogy miért? Mert valószínűleg, ha baj éri magukat, ebben a felállásban találja meg az ellenség. Az ismerősökkel, barátokkal tudnak a legjobban összedolgozni, ugyanis egy párbaj azon múlik, ki, hogyan reagál.-Lassan oda sétáltam, hozzá mindenki nagyban fűzögette a másikat, hogy legyenek együtt, viszont ma nem nagyon volt kedvem cukiskodni ezen az órán főleg nem.
- Szia. Ahogy látom neked sincs itt a megfelelő ember akivel tudnál lenni, ezért arra gondoltam, hogy lehetnénk most társak. Mondhatsz nem-et de akkor se hiszem, hogy lesz más valaki aki még szabad.- Lehet kissé nyers voltam, de ahogy szét néztem szinte biztosra vettem, hogy mindenki megtalálta a maga párját.
- Akik nem találtak párt maguknak, nyilvánvalóan együtt fognak dolgozni, a kinti világban sem lesz több idejük partnert találni egy éles párbaj esetén. – Brown is szinte megerősítette azt amit mondtam, máskor elmosolyodtam, volna de az ne ezen a napon lettem volna. Ahogy eszembe jutott, hogy Flor nincs itt és szépen lassan eltávolodunk úgy egyre jobban elkezdett felmenni bennem a pumpa. Próbáltam arra koncentrálni, hogy most nem lehet ezt düh-ből csinálni, de vagy ez vagy az, hogy elsírom magam, már pedig itt mindenki előtt nem fogok sírni.
- Igyekezzenek jó csapatmunkát kiépíteni, mert óra végén én fogom megtámadni magukat. Kitűnő védekezést és ellentámadást várok el. Aki megizzaszt, az plusz pontot szerez a házának, aki gyengén teljesít, négy oldalas beadandót fog írni nekem a Ghoulokról. Kezdjék! – Nem teljesíthetek gyengén, nem fogok azokról a csúnya, ijesztő lényekről írni 4 oldalt.
-Támadsz vagy védekezel?- Amint eldöntötte, hogy mi szeretne lenni, annak megfelelően elhelyezkedtem. Valahogy ami eddig düh volt most átalakult, megfelelési kényszerré. Ami tőlem telt megpróbáltam bele adni, és nem sokat hibázni főleg ha védekeztem.

[SVK]

SVK

if to sin, then together

2004. február 3.
to: Nora és a többiek

outfit: style  ♦  zene: Lyfjaberg

Kicsit idegesen sétáltam be az SVK órára. Nem Brown miatt, ő majdnem ugyanolyan típus volt, mint Smith, így dupla hatás alatt könnyen megszoktam a nyomást. Az órák sosem stresszeltek, csak a gyakorlati feladatok, Brown professzornál pedig majdnem biztos volt, hogy előbb-utóbb ez megtörténik. Ezért izgultam.
Kis késéssel értem a teremhez. Az orrom előtt éppen hangosan csapódott be az ajtó és a zaj erőteljesen végig visszahangzott a folyosón. Kicsit megigazítottam a vállamon a táskát, túl nehéz volt a benne lévő tankönyvektől és majdnem le is csúszott. Így nyitottam be és kicsit megköszörülve a torkomat odasúgtam "elnézést a késéért." Aztán bemenekültem Noráék mögé.
Közben a professzor beszélt. Barátokról meg Flipendoról és gyenge varázslatról. Hát nekem az is gondot jelentett éppenséggel, szóval nem jelentettem volna ki, hogy könnyű. Elég ügyetlen voltam, inkább a sportok és az elmélet ment jól. A hasam még mindig görcsölt és úgy éreztem, mindjárt elhányom magam. A teremt elrendezése elárulta, hogy ma párbajozni fogunk.
Az agyam lezsibbat és nem tudtam figyelni sem. Csak akkor eszméltem fel kicsit a remegésből és a sápadtságból, amikor Nora odalépett hozzám. A kérdést is alig fogtam fel.
- Khem. - Köszörültem meg a torkomat. - Hát barátok vagyunk, nem? - kérdeztem kicsit rekedten. - De szerintem nem lennénk annyira nyerő páros. Én nem tudok... mármint érted.- Nyeltem egyet. Nem mintha lett volna választásom, már oda is kellett menni a bábukhoz a terem másik végében.
- Oké... akkor... Flipendo! - Nyújtottam ki a remegős karomat. A varázslat sikerült, csak becsuktam a szemem és a bábu feje felett, a falba ütközött. Még jobban elsápadtam. Ezért biztosan meg fog büntetni majd Brown.

Sötét varázslatok kivédése





"Beállunk a sorba, mint mindenki más,
erőszak vagy önvédelem, számít vajon?
követjük mi is az ösztönt, a normát
túlüt-e a fegyver talán a szavakon?"

2004 február 8

Simple casual – In the hell

Henriette és mindenki más

Nem mondom, hogy annyira vártam az SVK órát, de nem is aggódtam miatta. Brown, mint mindig biztos most is idegbeteg és undok lesz, nem is igazán tudom már felvenni a modorát, csak megcsinálom, amit kér, lehetőleg kitűnőre és aztán tovább állok. Jobban aggaszt, hogy nem elméleti óráról lesz szó, még csak könyvekre sem lesz szükség, ami annyit jelent, megint kínozni szándékozik minket. Unottan sétáltam be az órára és nem foglalkoztam azzal, hol álljak meg, vagy hátra orientálódjak, hátha nem vesz észre, vagy nem választ ki magának próbababának. Igazából teljen el ez az egy óra és haladjunk tovább.
- Na de nem ez a rossz hír. Hanem az, hogy maguk gyengék, lehetetlenek. Egy rendbéli csoportos váratlan támadásban elvéreznének, vagy fejvesztve menekülnének. – Ez igaz, de egyben logikátlan a felvetése. Persze, hogy gyengék vagyunk, senki sem születik párbajhősnek, jól lehet, az ő korára, mi is erősebbek leszünk, de egy gyerek is meg tudta volna ezt a szintbeli különbséget látni, szóval csak gratulálni tudok tanár úr.
Unottan hallgattam végig a mondókáját arról, mit tegyünk, ha szembe találjuk magunkat néhány rendbéli taggal, ellenséggel vagy a szeszéllyel, bár amilyen lendületben volt, már vártam, mikor hozza fel Voldemort esetleges visszatérését is.
- Így van, az hogy sokan vannak! Na mindenki keressen magának párt, lehetőleg legjobb barátjukkal, azzal a személlyel akivel szeretik egymást, csacsognak állandóan vagy sülve főve együtt vannak. – hát olyan nincs. Senkivel sem vagyok legjobb barát és bár ez nem az a szomorú, brühübrühü dolog, amikor egy mugli film főhősét sajnálni kell érte, nekem ez így jó. Tehát, aki marad, azzal letudom tudásom szerint az órai anyagot és kész. El is kezdek a tekintetemmel kutakodni, keresem a megfelelő embert, de úgy látszik lekéstem. Furcsa párok alakultak ki mondjuk, nem igen mondanám, hogy a legjobb barátok lennének, de még csak nem is cimbik, de mikor megjelent mellettem Henriette, be kellett lássam, ez a kérés a mi részünkről is megdőlni látszott.
- Szia. Ahogy látom neked sincs itt a megfelelő ember akivel tudnál lenni, ezért arra gondoltam, hogy lehetnénk most társak. Mondhatsz nem-et de akkor se hiszem, hogy lesz más valaki aki még szabad.- rosszallóan megforgattam a szemeimet, majd ciccentetem egyet, ahogy a lányra emeltem a tekintetem. Miért pont ő maradt? Még az édességgyár Monstro vagy a drámaszínésznő Nora is jobb lett volna nála.
- Felőlem. – rántottam meg a vállam, próbálván felvenni a rideg, nem törődöm stílust, habár nagyon idegesítő volt a tudat, hogy vele kell együtt dolgoznom.
- Védekezem. Nem hiányzik, hogy a Professzor támadásától összeessél és mindketten rossz jegyet kapjunk. – morogtam, majd beálltam a többiek mellé, kik már kettes párt alkottak és a bábuval szemben próbálgattam a Protegot és vártam, hogy Henriette előugorjon mögülem és rálőjön a bábukra.
- Gyenge. – Állapítottam meg félvállról, ahogy elsütötte a bűbájt. – Elhiszem, hogy a te nyuszis, unikornis világodban nem kell komolyan venni egy támadást, de figyelj, cseréljünk, aztán majd újra próbálod. – magyaráztam, majd löktem rajta egy kicsit, hogy álljon elém és süssön el egy védekező bűbájt. Ez idő alatt, összeszedtem az összes mérgemet, ami a legutóbbi edzésem óta összejött és persze édesapámra gondoltam. Szinte kiáltva ugrottam elő Henriette mögül.
- Flipendo! – üvöltöttem mérgemben, ahogy elnyomtam a bűbájt s bár erősebb lett Henriette támadásánál, nem éreztem jobban magam. Lazán, mint aki szinte szempillantás alatt megnyugodott félresimítottam a hajam, megigazítottam a ruházatomat és úgy fordítottam flegmán a tekintetem a lányra.
- Próbáld újra, erőből, méregből, vagy inkább azt akarod, hogy a Professzor kinevessen a támadásod miatt? – hecceltem kicsit. Látszott rajta egyébként, nincs túl jó kedve, biztos ő sem örül a jelenlétemnek, de nem érdekel a nyomora, vagy hogy mi lelte, itt most az óra végi osztályzatom forgott kockán. Ha nem teljesítek jól, otthon megint el…bele se merek gondolni…

[SVK kezdőknek]

SVK kezdőknek


2004. február 3.

Nem rajongtam a párbajozásért. Unalmas volt, ha az ellenfél vissza tud támadni, inkább előre törtem és addig átkoztam, míg el nem eredt az orrom véra. Csakhogy a Sötét Varázslatok Kivédése tanterem éppen úgy volt átrendezve, hogy sejthető volt a folytatás. Volt ott néhány bábu is, de Brown a maga félvérség ellenére sem tűnt olyan unalmas fószernek, hogy megkövetelje az életteleln dolgok támadását.
Dom volt az egyetlen értelmes társaság persze teremben. Bár Hansel is elviselhető. Gyerekként állítólag sokszor lógtunk együtt és talán egyszer, amikor homokvárat épített szét is tapostam, mégsem haragudott meg. Inkább csak olyan rezignált nyugalommal fogadta a dolgot. Szóval olyan Hanselesen. Ez persze nem volt meglepő. Már az ismerettség, hiszen az aranyvérű családok gyakran összejártak, hogy építsék a kolóniát. Ki tudja. Talán egyszer Hansel egyik rokonát kell elvennem... ezt persze Hillnek még véletlenül sem említettem meg. Egyelőre nem akartam rá a frászt hozni, hadd lebegjen kettőnk rózsaszín felhőjébe.
- Örömteli nap a mai, mert ma nem lesz elméleti anyag, nem lesz házifeladat, se beadandó. - Annyira volt örömteli a hír, mint Nora Narek és Lola Miller érkezésének zajára összerezzenni. A két lányra pillantottam, még el is kaptam Miller tekintetét - lemaradva néhány fontos infóról - és rosszallóan megráztam a fejemet. Ki más is vonná megint magára a figyelmet.
Közelebb húzódtam Domhoz. Megnéztem mit eszik, bár én nem voltam éppen édesszájú és amúgy is jobban érdekelt, hogyan lehetne valami értelmeset csinálni ezen az órán.
- A feladat nagyon egyszerű, kiválasztják egymást közt ki lesz a védekező és ki lesz a támadó fél. A védekezők a Protego bűbájt fogják használni, míg a támadók a tanterem végén lévő két bábun a támadást gyakorolják, mondjuk a Flipendo-t.
Hát nem. Nem Brown ötlete volt az értelmes. Ez unalmas volt, de legalább ő maga is belátta.
-  Igen, gyenge varázslatok, nem is ezen lesz a hangsúly, nem az alsóéves bűbájtudásukra leszek kí-váncsi, hanem a reakcióidőre, a dinamikájukra. Ezt az órát arra szánjuk, hogy a közelgő veszélyre felkészítsem magukat. Természetesen, aki már ismeri a nonverbális varázslat mibenlétét, egy szót sem akarok hallani, vagy megbuktatom év végén!
Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet. Nem baj. Majd én megoldom, hogy lássa, milyen jó varázsló vagyok. Mert azt biztos nem egy Flipendo és Protego fogja bizonyítani. Nem mellesleg nem akarok senkivel sem dinamikusan dolgozni.
Dom mást választott párnak, és mivel Hill nem volt itt - ami nem is volt olyan nagy baj -, Hansellel kerültem párba. A vérmésékletünk legfeljebb kívülről tűnt egyformának, de nem voltam a közös tanulás ellen.
- Nahát, milyen jó egy régi baráttal párba kerülni - közölte nagy pislogások közepette.
Bólintottam. Nem volt idő érzelgősködni, miközben bábukkal kell megküzdeni.
- Szerintem próbálj meg támadni.
- Még szép, hogy megpróbálok.
A tiszafa pálca engedelmesen simult az ujjaim közé. Az egyik bábura szegeztem azonnal. Még, hogy Flipendo, az unalmas. Valami izgalmasabb kellett.
- Lapidationis - Mondtam jó hangosan. Igen, ez is harmadikos, frissen tanult átok. De sokkal izgalmasabb volt, mert a pálca végéből kövek reppentek ki, amik roncsolva ütköztek az "ellenfélbe." A biztonság kedvéért még egyszer kimondtam, remélve, hogy ezúttal a karját is leszakítja az ostrom. - Lehet, hogy már nem kell a protego. - Vigyorogtam Jayre.

Sötét varázslatok kivédése óra

2004.02.03

Minimális susmorgás alakult ki a teremben, ahogy mindenki megbeszélte, kivel legyen párban, s bár nem igen vagyok tudatában a diákjaim barátkozási szokásainak, biztos voltam benne, hogy nem ez a felosztás az, amit általában megszoktak. De nem is baj, legalább magára a feladatra koncentrálnak, habár így is folyamatos a beszélgetés.
- Nincs duma! – kiáltok közöttük járkálva, s ahogy figyelem a munkát és néhány megjegyzés magamnak elkönyvelek, elindulok ölesebb léptekkel először Alec irányába.
- Nem gond, Fleming, hogy késett az órájáról, mindannyian hibázunk. – mondtam neki, ahogy elhaladtam mellettük és figyeltem, ahogy a bábu fölé lövi a Flipendóját. – Két pont a griffendéltől, talán legközelebb jobban igyekszik majd, ahogy a célzással is. – morogtam. - Marek, szép munka, figyelje meg Fleming mozgását és segítse elő a támadását talán azzal, hogy oldalra lép előle, talán jobban fog menni neki a célzás, ha nem kell mozognia. – tettem hozzá abszolút nyugodt hangszínben.
Theresa és Monstro mellé érve figyeltem a munkájukat, nem volt baj vele igazából, nem a legjobb, de nem is vészes, azonban egy pillanatra az önérzetem és az órai szabályok kihágása okozta stressz nem hagytak nyugodni, így megállítottam őket.
- Monstro, értékelem, hogy odafigyel a cukorszintjére, ami egy gyakorlatot követelő órán igen csak fontos, de felhívnám a figyelmét, hogy az órán tilos az étkezés. – mondtam neki, majd kezemet mutatva jeleztem felé, hogy bizony itt gumicukor eltulajdonítás esete forog fenn. – Ha már minden áron édességgel akarja tömni magát, egyen egészséges dolgokat, tessék. – Adtam a kezébe helyette a magamnak félretett műzliszeletet, amit az óra után akartam elfogyasztani. – Persze, csak az óra végén. Mindemellett két pont a Mardekártól és ugyancsak a Griffendéltől McCarthy, az órámon nincs nasizás. Az órai munkájuk azonban tűrhető. – tettem hozzá mosolyogva, majd otthagytam őket. – Óh és persze az édességét óra végén visszaveheti. – fordultam vissza egy pillanatra Monstrohoz, majd tova sétáltam a következő párhoz, útba ejtve az ajtó melletti kis kukát, ahová beledobtam a gumicukrot. Elégedetten folytattam tovább a diákok munkájának ellenőrzését.
- Flint, attól, hogy ordibál, mint egy eszelős, nem lesz erősebb a bűbája, nem koncerten van, viselkedjen. – korholtam le a Hollóhátas fiút. - Le Fay, szép munka, nem mindig az erő a legkomolyabb fegyvertény, jó lenne, ha a bátyja is inspirálódna az igyekezetéből. Üzenem neki, ha továbbra is lóg az óráimról, meg fogom buktatni. – magyaráztam neki hűvös nyugalommal, majd Loláék felé vettem az irányt. Az általában cserfes szájú, idegesítő Mardekáros most kivételesen ügyesen dolgozott.
- Megfelelő a mozgása Miller, ha több lelkesedést vinne bele még azt hinném valódi párbajspecialista. – morogtam oda neki, majd Hardingra emeltem a tekintetem.
- Bátrabban, egy valódi párbajban a bizonytalanság az ellenfélnek kovácsol előnyt. – mondtam, majd miután még pár instrukcióval láttam el a többi diákot, Hanselék mellett is megálltam egy pillanatra.
Ez az Baldron gyerek próbál kitűnni egy másik stílusú, erősebb átokkal. Megmosolygom a dolgot, egy kaptafa a Flint gyerekkel, nem hiába aranyvérűek, azonban annyiban hagyom a dolgot, hiába tépte le a fabábu karját, majd helyrehozom, az meg hogy milyen átokkal erőlködik, nagyon nem érdekel, a dinamikán volt a hangsúly és a reakcióidőn, az pedig hibátlan volt.
- Szép munka. – válaszoltam, majd mikor úgy láttam, közeleg az idő, beálltam a terem elejére a bábukkal szemben és az első csapathoz sétáltam.
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. – mosolyogtam elégedetten, majd elővettem a belső sebemből a pálcámat. – Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad. – magyaráztam, majd beálltam Nora és Alec elé.
- Figyeljenek az időzítésre, mert ha hamarabb lépnek ki, kaphatnak a támadásomból, ha pedig későn a védekező társukat lőhetik telibe. Azonban ne aggódjanak, finom leszek. – mosolyogtam sokat sejtetően. – Felkészül, vigyázz, támadok! – kiáltottam, ahogy súlytásra emeltem a pálcámat. Nem érdekelt, hogy eltalálom esetleg őket, gyenge átokkal lövök rájuk, ha pedig megsérülnek, hát majd ellátják őket a gyengélkedőn, de legalább tanulnak belőle. 

Tudnivalók:
- Reagálják le a történteket és írják le miképpen támadnak/védekeznek és a karakterek szerint hogy sikerül a gyakorlat.
 - Minden hsz +2 pont, teljes részvét még +2 (Összesen 6 pont gyűjthető)
 - Lógás -5 pont, nem megfelelő órai munka -2
 - Február 15.-ig lehet írni az órára, aztán váltok
 - Második körváltást követően lesz egy záró reag, amiben osztályozni fogom a teljesítményt, így illik kellően komolyan venni.

SVK
2004.02.03

 


fighter

Miért is nem beszélgettem eddig többet ezzel az Eloise-zal? Egész kellemes társaságnak tűnik, és hát, hasznosnak is, mert ha az ember modell, akkor nem baj, ha ismer jó fotósokat. Magabiztosan bólintottam a furi visszakérdezésére. Ha tudnék ilyen bájosan bizonytalan lenni, biztos előadnám párszor, de hát ez nekem nem áll jól, neki meg csípőből jön úgy tűnik.
- Megpróbálok védekezni - nyűglődi, én meg kihúzom a magam mind a majdnem százötven centijét, és megpróbálok nagyon támadósan kinézni.
Mondjuk aztán csak úgy kipipálom a feladatot, hogy Brown ne engem puffantson le elsőnek a következő körben. Gondolok Norára, attól, hogy nem vagyunk párban, még szurkolok neki, hogy ő viszont elérje a kívánt stréberségi fokot. Vajon Eloise mennyire hajt? Baldronnál biztos jobban, aki ráért bámészkodni. Megeresztek felé egy pimasz vigyort, mikor összetalálkozik a szemünk, sőt, az ingujjam is feltűröm olyan vagány módra, hogy messziről is jól látható legyen, mennyire remekül tudok támadni is. Ha akarok, na. Egy feladat azért nem vesz rá különösebben.
- Megfelelő a mozgása Miller, ha több lelkesedést vinne bele még azt hinném valódi párbajspecialista.
Kicsit leszegtem az állam, és olyan csodálkozós-picsásan sandítottam rá így féloldalról, mert hát egyrészt nagyon szórakoztat, ahogy megpróbál motiválni valami burkolt dicséret szerűséggel, másrészt pedig hangosan nem kérdezhetem meg, hogy minden oké-e vele. Én, a párbajspecialusta, max. Ilyen pofikával ki is akarna párbajozni?
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat.
Míg a prof bevezete az óra lényegét, én azon gondolkodtam, emlyik is az az érdemjegy, amelyik már elég ahhoz, hogy ne bukjak meg. Elfogadható? Ja. Az kell nekem.
Az biztos, hogy Eloise akármit is csinál, én szépen eltáncolok a tanár úr átka elől. Megköszörülöm a torkom, és bátorítón meglapogatom a csaj vállát. A bólintásomból tudhatja, hogy nem kell aggódnia, én sem teszem. Legfeljebb borulunk egyet.
- Flipendo!
Ez pont az az eset, hogy ha nem találom el, is rossz, emrt akkor béna vagyok, de ha mondjuk lenne akkora mázlim, hogy eltalálom, az is rossz, mert ki akar egy nálánál ötször nagyobb pasast megpöccinteni? Nem is kéne varázsolnia. Ha rámugrik, én kilapulok. Szóval, ja. Elfogadható mértékig erőltetem meg magam, és megcélzom a tanár úr vállát, mert az is elég terebélyes célpont, de legalább nem olyan kockázatos, mint mondjuk… némely lentebbi terület. Ó, remélem valaki megpróbálja majd seggbe lőni… Mondjuk Alec, vagy Fifi?

[bólintérnek]

♥ Horrorisztikus SVK ♥

( boom shakalaka )

pretty : hagyományos ♥ vibe: doin' time

2004. 02. 03.
p.s. Alec, Lola és egy kicsit a többiek is

Alec nem volt a toppon, és kissé aggódva pislogtam rá. Egyikünk sem volt éppen egy harcias valaki, és teljes lelki nuygalommal hallgattam végig a Rendről szóló szónoklatát is Brownnak. Engem ugyan ez nem is érintett annyira, olyan kamaszos lazasággal álltam ehhez, hogy velem úgysem történhet semmi. Nem igazán voltam képben az eseményekkel - de, azt hiszem Oscar és Armin volt valami parkban lévő gyűlésen, ahol megtámadták őket. De Oscar erős volt, és tudtam, hogy megvédi a bátyámat -, bár tudtam, hogy milyen szörnyűségek történtek itt, pár évvel ezelőtt. Oscar élete tönkre ment, a testvéreivel együtt, ahogyan sok más emberé is. Néha egyszerűen elfogott egy gyalázatos szégyenérzet azért mert ez az aranyerűek csinálták. Nem szerettem, amikor emberek akartak istent játszani, mert teljesen irreális volt az egész. Lehet a Rend is ilyen dolog volt, nem tudtam. De nem akartam rágondolni sem. A suli csak biztonságos, én meg nyáron nem is leszek itt, mert apa hazaparancsolt. Megráztam a fejemet, miközben igyekeztem koncentrálni a varázslásra. Nem hajtott az a vágy, hogy mindenből kiváló legyek, csak azok a tárgyak érdekeltek, amik fontosak voltak a RAVASZ vizsgáimhoz. Egy párbajban annyi hasznomat lehetne venni, mint egy bólintérnek, amúgy is.
- Khem. Hát barátok vagyunk, nem? De szerintem nem lennénk annyira nyerő páros. Én nem tudok... mármint érted - magyarázta Alec. Bólogattam, és bátorítóan elmosolyodtam. Alapvetően volt bennem valami furcsa lelki nyugalom, ha valaki mellettem éppen félt, vagy ideges volt. Talán ezért voltam jó hatással arra a nőre is, akit megtámadt a kutya és remegett a sokktól, még évekkel ezelőtt.
- Semmi baj, Alec - mondtam neki nyugtatóan. - Majd én leszek a pajzsod, ha elrontod is, védeni foglak. Még Brown-tól is - nézem rá, és rá is kacsintottam, ő legalább nem vette úgy, hogy elcsábítom.
A pajzsommal egészen jól időzítettem, de Alec kicsit pánikba esett, amikor elvétette a célzást, Brown pedig, ahogy felénk lépett, nem tűnt úgy, mint aki el akarná ezért fenekelni. Mármint, most tényleg. Nem mindenki születi profi párbajozónak, ezt azért neki is tudnia kellett.
– Két pont a griffendéltől, talán legközelebb jobban igyekszik majd, ahogy a célzással is. – böffentette ki Brown, mire megforgattam a szememet. Ezeket a pontlevonásokat komolyan veszi még egyáltalán valaki? - Marek, szép munka, figyelje meg Fleming mozgását és segítse elő a támadását talán azzal, hogy oldalra lép előle, talán jobban fog menni neki a célzás, ha nem kell mozognia.
Villantottam egy ártatlan bájvigyort rá, olyan hercegnőset, majd megvártam, hogy odább menjen, ekkor fordultam vissza Alec felé.
- Szerinted direkt mondta félre a nevemet? - kérdeztem kiss sértetten tőle, majd büszkén kihúztam magamat, csípős hangulatom lett, mint egy gyömbérnek. Ezek után rám fog férni egy halom csokis, karamellás palacsinta, a konyhában. Sóhajtottam egyet.
- Bízd rám a védekezést, fedezlek - mondtam neki, és igyekeztem tényleg elég komolyan venni már most a feladatot, mert támogatni akartam a barátomat, ha csak annyival is, hogy korrigálom, ha nem sikerült támadnia, egy nagyon jó időzítéssel. Nem akartam, hogy Alec megsérüljön. Amikor ránk került a sor, kivételesen jókislány voltam és Brown tanácsát követve idéztem meg a bűbájt. Figyeltem, hogy mikor támadt, és ehhez mérten időzítettem.
- Protegro! - idéztem meg a bűbájt, és ha sikerült megvédenem magunkat, akkor oldalra mentem, hogy Alec ne mozogjon annyit, és szurkoltam neki.

-S-V-K-


2004.február 03.

to: Dominic és a többiek

Ahogy elkezdtük a gyakorlást és Dominic is néha besegített, kezdtem megérteni, és megérezni, mit is kell tennem. Szóval védekezés, aztán hely adása. Végül is, csak ugrabugrálni kell gondolatban a két feladat között. Valahogy csak menni fog.
Próbáltam figyelni a Mardekáros srác mozdulatait, hogy fel tudjam venni a ritmusát, de sokkal gyakorlottabb és ügyesebb volt, mint én, még akkor is ha próbált lazának és nemtörődömnek mutatkozni.
- Monstro, értékelem, hogy odafigyel a cukorszintjére, ami egy gyakorlatot követelő órán igen csak fontos, de felhívnám a figyelmét, hogy az órán tilos az étkezés. – lépett oda hozzánk Brown professzor. – Ha már minden áron édességgel akarja tömni magát, egyen egészséges dolgokat, tessék. – nyújtott a srác felé egy müzli szeletet. Bizonyára bírták egymást, azért voltak ilyen felebaráti viszonyban. Meglepetten néztem a jelenetet, nem számítottam rá. Meg arra sem, ami ezután jött. – Persze, csak az óra végén. Mindemellett két pont a Mardekártól és ugyancsak a Griffendéltől McCarthy, az órámon nincs nasizás. Az órai munkájuk azonban tűrhető.
Tűrhető. Hát lehetett volna jobb is, de úgy, hogy én a túlélésre hajtottam, az egész jó volt. Azért jobban örültem volna, ha nem a T közelében járok, hanem legalább egy elfogadhatót kapunk, és az óra végi osztályozáskor Brown látja a fejlődést.
-Gyakoroljunk tovább. - mondtam makacsul. - Nem tűrhető akarok lenni, hanem egy kicsit jobb. Mondd, mit javítsak!
Dominic láthatta rajtam az elszántságot, akár értékelte, akár nem. Most nemcsak a jegy miatt kellett jól szerepelnem, hanem részben miatta is, mert a jegye rajtam is múlt.
Úgyhogy ő szórta továbbra is a Flippendokat, én meg Protegoztam, ami láthatóan egyre jobban ment.
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. – nézett körül Brown. – Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad. – mondta, én meg akaratlanul is megszorítottam a pálcámat. Itt az idő.
Először Alec és Nora kezdtek, aztán szép lassan mindenki sorra került.
Végül egy egészen tűrhető Protegot produkáltam, arra elég volt, hogy Dominicot bevédjem, és ki tudjon támadni. Jó, nyilván nem is támadott olyan erősen Brown, de azért sikerült, és határozottan ügyesebb voltam, mint fél órával korábban. Reméltem, a fejlődés egy közepes jegyre elég lesz Brownnak. Vagy legalább arra, hogy ne kelljen büntető házidolgozatot írnom.

[SVK kezdőknek]

SVK kezdőknek


2004. február 3.

Végre valami izgalmas is történt. Természetesen csak és kizárólag nekem köszönhetően. Még ki is húztam magam nagy büszkén, felszegve az államat, ahogy a varázslatom sikeres véget ért a bábu karján.
– Szép munka. – Érkezett a professzor dicsérete. Nem, mintha meglepett volna, amit mondott.  Tudtam, hogy jó vagyok, mert miért is ne lennék az? A Baldron családban jóformán mindenki pálcával a kezében született. Anya és apa is tehetséges varázslók voltak, ahogy a bátyám és a nővérem is.
– Látod, Jay. Így kell ezt csinálni.
Büszkén vártam a folytatást. Reméltem, hogy az kevésbé lesz unalmas.
– Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. – Brown elővette a pálcáját a belső zsebéből, miközben beszélt. Hümmögve húztam el a számat egy enyhe kis mosolyra. – Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad.
Elsőként Nora Narek és Alec Fleming került vele szemben. Érdekes kis csapat, Fleming talán kivételesen el is talál végre valakit.
– Figyeljenek az időzítésre, mert ha hamarabb lépnek ki, kaphatnak a támadásomból, ha pedig későn a védekező társukat lőhetik telibe. Azonban ne aggódjanak, finom leszek. – Na persze, pont annyira lesz finom, amennyire én lennék, ha nem másodéves lennék. Brown nem volt az a visszafogott típus, rá volt írva a durván faragott képére. – Felkészül, vigyázz, támadok!
Végig néztem az előttünk felsorakozókat. Próbáltam elemezni a hibákat. Az biztos volt, hogy nagyon gyorsnak kell lennem. Azzal általában nem szokott gond lenni. Egyedül az erőnléti feladatokkal küzdök, de mióta rendesen iszom a bájitalomat, megint minden a helyére került.
Ha mi kerültünk sorra, akkor odahajoltam Jay fülére.
– Amint mozdítja a pálcáját, menjen a Protego – úgy álltam be mögé, hogy éppen csak kilátszak a vállai mellett. Tudtam, hogy Jay mellett nem lesz baj, aurornak készül. Ráadásul végzős is volt, bizonyára sokkal erősebb védekező bűbájokat is ismert.
Ahogy a Protego megjelent, annyira kiléptem, hogy meg tudjam célozni Brownt. Gyorsan, gondolkodás nélkül mondtam ki a varázslatot: – Tarantallegra!
Hát igen, precíz, szép táncoltató-rontás. Majdnem biztos voltam benne, hogy sikerül a támadás, hiszen koncentráltam, ráadásul már annyiszor használtam az átkot, hogy benne volt a kisujjamba.
Nem akartam én bántani Brown professzort, de azért az nem baj, ha jót röhögnek rajta a többiek. Ha sikerült, olyan elégedettséggel figyeltem a jelenetet, mintha tényleg egy kisebb csodát hajtottam volna végre. Szerettem az SVK-t, annak ellenére is, hogy csak második éve gyakorlom az átokszórást. Élveztem, talán én is auror leszek vagy valami más, ami kicsit mondjuk izgalmasabb. Fogalmam sem volt, mit hoz a jövő, de az biztos volt, hogy akkora darab sosem leszek, mint mondjuk a professzor. De talán fizikailag nem is kell ilyen erőnlét.

[SVK]

 

SVK

if to sin, then together

2004. február 3.
to: Nora és a többiek

outfit: style  ♦  zene: Lyfjaberg

– Ki a fene az a Marek? – kérdeztem csendesen Norát, miután én magam megkaptam a pontlevonásomat, Marek meg a dicséretet. Nem bírtam ki és felröhögtem egy kicsit, de Brown már talán nem hallotta, mert rég másokkal volt elfoglalva.
– Biztos direkt volt. Mások nevét mindig eltalálja.
Nekem is volt egy-két tanár, akik Alec helyett, Alexnek hívtak. A teljes nevem Alexander Fleming volt, nem volt annyira nagy sértés, ha félreértették a becenevemet. Amúgy is divatosabb az Alex egy kicsivel, de közben egy kicsit tucat is. Anya ezért hívott már egészen kiskoromtól kezdve Alec-nek. Könnyebb volt megkülönböztetni a többi Alexandertől.
Az óra második felében Brown-nal kellett megküzdeni. Mégis minek, ennek az lesz a kimenetele, hogy valaki (történetesen biztosan éppen én) törött csontokkal távozik majd innen. Kizárt dolognak tartottam, hogy ne élvezné a „nevelésemet,” ha már egyszer látja, gyomorgörcsöt kapok a párbajtól. Ebben sosem voltam jó és sosem leszek. Nem az én terepem és nem szeretek másokat bántani amúgy sem. Fizikálisan nem. Szóban más volt persze, a piszkálódást szerettem, maximum egy kis sírás volt az eredmény és még sem tűntem gyengének.
– Jó. Megpróbálok koncentrálni – bólintottam Nora szavaira. Persze könnyen beszélt, úgy tűnt, hogy a Protego tökéletesen jól megy neki, velem ellentétben, aki majd hülyét kapott attól, hogy egyáltalán fel kell emelnie a pálcáját.
A kezem megremegett, ahogy oldalra léptem és kinyújtottam a karom a professzor felé. Mi lesz, ha eltalálom… és mi lesz, ha nem? Megint becsuktam a szememet, szinte ösztönösen, mert nem akartam látni mi történik. Hiába tudtam, hogy ki kéne nyitnom nem ment. Az jutott eszembe, amit azon az estén hallottam, mikor ránk támadtak otthon. Sikolyok, fájdalmas jajveszékelés és utána az a borzongató csend. Én nem akartam, hogy valaki miattam ilyen hangokat hallasson.
– Flipendo… – Erősen valószínű volt, hogy semmilyen varázslat nem hagyta el a pálcámat. Az ujjaim közül kiesett a pálca, a padlón koppant hangosan. – Bocsánat… – dünnyögtem kiszáradt torokkal. A korábbi nevetésemnek már nyoma sem volt. Biztos voltam benne, hogy falfehér vagyok és úgy festek, mint aki szellemet látott.
– Bocsánat, kimehetek a mosdóba? – kérdeztem. Attól féltem, hogy a zaklatottságtól elhányom magam. Meg akartam mosni kicsit az arcomat, összeszedni a gondolataimat. Eddig nem nagyon támadtunk másra SVK-n, ha pedig mégis, kihúztam magam alóla, de ez az óra más volt. A célpont a professzor volt.

[támadás és védekezés20040203]

támadás és védekezés
20040203



Alf és egy kicsit mindenki

Igazából most egy olyan unott lustaság miatt se nagyon volt kedvem támadni. Nem voltam az a harcias típus, csak ha rám vcolt kényszerítve, de azért tudtam párbajozni, csak ma nem éreztem magamat eléggé motiváltnak. Talán az utóbbi idők miatt is, egyre inkább amortizált voltam. Rose után nehéz volt összekaparni magam, persez akkor még Flor nem volt rám anynira mérges, hogy ne építsük újra a barátságunkat. De most még Flora miatt is el volt cseszve a kedvem. Nem tudtam megmondani, hogy mi ment félre, de valami nagyon. Ez van, a kamasz élet velejárója a szenvedés. Csak szerettem volna elhinni, hogy most lehet valami jobb is Rose után, de nem lett jobb, mindezek tetejére még Flor is megutált. Szóval, ja nem voltam túl lelkes, úgy az órákon, de tanultam, és úgy voltam vele, hogy a RAVASZ-on úgyis oda fogom tudni tenni magamat.
Legalább kibontakozhatott mellettem Alf is, akit valamiért rohadtul büszkévé tett a bábu szétlövése. Egyszer én támadtam meg így Sierrát, mert mérges voltam mindenre is. Örültem, hogy mostanra szinte nem is volt vele közös óránk, rossz volt szembesülni egy tönkrement barátság foszlányaival. De ha úgy vesszük, lehet FLorral is tönkre fog menni, elballagunk, és eltávolodunk. Már megszoktam, hogy az emberek eltűnnek mellőlem.
– Látod, Jay. Így kell ezt csinálni - büszkélkedett mellettem Alf, és így úgy nzett ki, mint egy mini Aerith, csak rövid hajjal. Azzal a csajjal se volt minden rendben mostanában.
- Látom, szinte félelmetes - mondtam komolyan bólogatva, és aztán még el is vigyorodtam haloványan.
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad - magyarázta Brown.
Miközben kivártam a többi csapatot, Alffal csak csendesen ácsorogtunk, belemrülve a többiek mozdulataiba. A megfigyelés ment most is, ha valaki ki lesz téve a folyamatos párbajoknak, előre kell gondolkodni a mozdulatokkal is, mint a varázsló sakkban. Először Noráék jöttek.
– Amint mozdítja a pálcáját, menjen a Protego – mondta Alf, mikor mi kerültünk sorra. Legalább ő nem pánikolt be, mint Fleming, bár kétlem, hogy Norának jobban ment volna. Eszébe jut mondjuk valami finom sütemény és máris elfelejt varázsolni.
- Rajta vagyok - mondtam már-már hűvös nyugalommal, és egészen odakoncentráltam most a feladatra. Figyeltem, hogy mikor támadt, nem foglalkoztam azzal, hogy éppen mennyire várszomjasan akarta éppen a csontjaimat törni ez a faszi, csak időzítettem.
- Protego maxima! - idéztem meg a bűbájt, ha mások is akcióztak, én is igyekeztem jobban odakoncentrálni, pontosan időzítve. SVK óra volt, én meg gyakoroltam éppen, és ez sem tért el a feladattól.
– Rictusempra! - bökte ki mögöttem a varázslatot Alf, én meg, ha eltalálta a proffot, akkor még el is röhögtem magam. Bármi is lett a végeredmény egészen büszke voltam Alfra.
- Remekül csináltad - mormogtam neki.

[⌘ Már megint én... ⌘]

⌘ Már megint én... ⌘

☾ 2004. 02. 03. ☽

partner : Leo és még sokan mások

Nem értem Leonardnak éppen miért velem van a baja, de a mai nap nem is érdekelt. Egyszerűen rossz volt ez az egész. Flor kb egyik órán sem jelent meg Smith megváltozott alig látom őt. Mintha csak egy szellem lennék és elfelejtettek volna engem.
- Védekezem. Nem hiányzik, hogy a Professzor támadásától összeessél és mindketten rossz jegyet kapjunk. – Mondta hidegen, én meg csak megforgattam a szemem. A legközelebbi meccsen esküszöm a földön végzi ha így folytatja. Persze erre nincs sok esély, de álmodni lehet. Eközben beálltam mögé megcsapot az a furcsa illata, nem volt rossz kellemes volt. Ááá térj vissza Henriette nem lehet ezt most, koncentrálj.
Amint elsütötte a Portego-t Leo, megpróbálva egy jól összpontosított Flipendoval eltalálni a bábut ami sikerült is.
- Gyenge.  Elhiszem, hogy a te nyuszis, unikornis világodban nem kell komolyan venni egy támadást, de figyelj, cseréljünk, aztán majd újra próbálod. – Nem éreztem ilyet még sokszor nem. Tényleg kezdett felmenni a pumpa bennem. A jelenlegi családi helyzetem miatt inkább vissza sirom azt a nyuszis, unikornisos világot. Beálltam a fiú elé és elsütöttem egy Portegot, majd hirtelen.
- Flipendo! - Üvöltötte. Belezengett az egész terem, szerintem az egész suli hallotta, nem tudom mi baja van neki de, hogy a háttérben neki sincs minden rendben az is tuti.
- Próbáld újra, erőből, méregből, vagy inkább azt akarod, hogy a Professzor kinevessen a támadásod miatt? – Igaza volt, mondjuk üvölteni nem fogok de ha erőből csinálom lehet tényleg jobb, amint helyett cseréltünk és ellőtt egy portegot, megjegyezve, hogy nagyjából mikor  kell kilépnem.
- Flipendo!- És elsütöttem a vaarázsigét úgy ahogy tanácsolta, szerintem százszorr jobb volt, mint az első de úgyis megkapom azt a lenéző véleményt.
- Flint, attól, hogy ordibál, mint egy eszelős, nem lesz erősebb a bűbája, nem koncerten van, viselkedjen. – Mellént ért Brown és leszidta Leot.
- Le Fay, szép munka, nem mindig az erő a legkomolyabb fegyvertény, jó lenne, ha a bátyja is inspirálódna az igyekezetéből. Üzenem neki, ha továbbra is lóg az óráimról, meg fogom buktatni. – Mondta nekem a Professzor.
-Mondja meg neki maga, nem szándékozok mostanába beszélni vele.- Lehet kissé flegma voltam de akkor is ha meg akar bukni végülis bukjon.  Haragszom rá, nem akarom hogy megbukjon, anyánktól egész nyáron ezt fogom hallgatni mert valószínű, hogy Flor nem lesz sokat otthon.
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad. – Ránéztem Leora mintha valami bíztatást vártam volna tőle.. HAladt Brown párosról párosra, lassan ide ért hozzánk. Én Beálltam Leo mögé és vártam, hogy elsüsse a Portegot és ahogy gyakoroltuk, a szerintem megfelelő időben kiléptem.
- Flipendo- Brownra célozva elsütöttem és szerintem eléggé erős is lett. És végül oda léptem Loe mellé.

Sötét varázslatok kivédése





"Beállunk a sorba, mint mindenki más,
erőszak vagy önvédelem, számít vajon?
követjük mi is az ösztönt, a normát
túlüt-e a fegyver talán a szavakon?"

2004 február 8

Simple casual – In the hell

Henriette és mindenki más

Elégedett voltam az elsütött bűbájommal, habár a várt reakció elmaradt és Henriette valószínűleg már csak makacsságból sem dicsérte meg. Nem baj, én tudom, hogy jobb vagyok nála és csak szerencséje volt a kviddics meccsen. Véleményemet igazolta, hogy vagy háromszor jobb Flipendót sikerült ellőnie a bábura, jobban meg is remegett az erőtől, arról nem is beszélve, biztos jót tett neki, hogy kiengedte a mérgét, ami most benne örvénylett. Általában mosolyogva próbál az idegeimre menni, tudja, hogy az a gyengém, most mégis inkább rosszkedvű, látszik, hogy a beszólásaim most telibe találnak.
- Flint, attól, hogy ordibál, mint egy eszelős, nem lesz erősebb a bűbája, nem koncerten van, viselkedjen.  – szólt meg a tanár, mire csak egy fintorral válaszoltam. Szerintem csak a szokásos rosszindulatát akarta rajtunk diákokon levezetni, a lány támadása is engem igazolt, minek szól bele. Lehet, jobban járnánk, ha az óra tanítását is átvenném helyette, úgyis rühelli mindenki.
- Le Fay, szép munka, nem mindig az erő a legkomolyabb fegyvertény, jó lenne, ha a bátyja is inspirálódna az igyekezetéből. Üzenem neki, ha továbbra is lóg az óráimról, meg fogom buktatni. – közölte aztán ridegen Henriette-el a tényeket, ami után nekem is leesett a tantusz, tehát ezért van rossz kedve, innen fúj a szél.
- Mondja meg neki maga, nem szándékozok mostanába beszélni vele.- válaszolt csípősen, mire én egy mosolyt erőltettem az arcomra. Harcias kis fruska tud lenni, ha akar, többször megmutathatná ezt az oldalát, akkor talán nem néznék le annyian.
- Szép volt Le Fay. A dühödet bele is vezetheted majd a prof elleni támadásodba. – böktem oda még mindig elégedetten mosolyogva, mikor végül az óra végére értünk Brown tanárúr összerendelt mindenkit és felkészült a támadásra. Noráék elé lépdelt először, tuti ki fogja készíteni Alec-et, láttam, ahogy bénázott a gyakorlat alatt, én még így is nyugodtan vártam a támadást, tudtam, hogy a Protegom elégséges lesz a prof ellen, ha pedig Henriette minden erejét és haragját belesűríti a Flippendóba, a professzor hiába auror, biztos meg fogja érezni, még az is lehet plusz pontot ad a házának. A mienk annyira nem érdekelt, úgyis le vagyunk maradva, mint a borravaló.
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad. – magyarázta, majd visszaszámolt, gondolom, hogy Alec-ék felkészüljenek a támadásra, bár biztos voltam benne, hogy hazudott és nagyobb erővel fogja megtámadni a diákokat, már, hogy érezzék, milyen, ha elsütnek ellenük egy erősebb átkot.
Mikor odaér hozzánk, felkészültem a támadásra és megpróbáltam a visszaszámolás után időzíteni és minden erőmet belevinni a védekezésbe, így bal kezemmel rátartottam a jobbot tartó pálcára. Biztos voltam benne, hogy az átka erős lesz, de a lábammal is rátámasztottam és a súlypontomat hátra engedtem, hogy ne vigyen el a lendülete, mert ha egy kicsit is hátracsúszok, Henriette esetleg felbotlik bennem, vagy összeütközünk, nem fogja tudni ellőni a bűbájt. Elsüllyednék szégyenemben, ha végül miattam kapnánk rosszabb jegyet.

[Házpontok:]

Sötét varázslatok kivédése óra

2004.02.03

Beálltam Norával szemben, majd vettem egy mély levegőt. Mondhatni feldúlt voltam, ezeket a gyerekeket tanítani felért egy gyötrelemmel, szemtelenek, szófogadatlanok és szemernyi mértéke nem volt bennük a felnőttek iránti tiszteletnek. Ilyen embereket küldünk a társadalomba, komolyan, rémes.
Ismét sóhajtottam egyet, mielőtt visszaszámoltam és megtámadtam Norát. Biztosra mentem, hogy készen áll, nem akartam bántani őket, vagyis persze eljátszottam a gondolattal, hogy egy kicsivel spártaibb bánásmód nem ártana nekik, de aztán még én kapnék a fejemre emiatt is. Egy egyszerű Flipendóval támadtam és a pajzsot céloztam meg, amit Nora szépen védett, kicsit inogott meg, majd megfelelően a tanácsom szerint kilépett oldalra, hogy teret engedjen Alecnek, akin már a bűbáj elsütésének pillanatában láttam, gondjai lesznek. Becsukott szemmel nem igen lehet célozni, így felkészültem arra, ha esetleg egy balul sikerült varázslatától kellene megmentenem a diákokat vagy a berendezést, de annyira rosszul lett, még csak a bűbája sem sikerült, sőt még a pálcáját is elejtette. Sóhajtottam egy nagyot, majd a fejem csóválva engedtem, menjen végezze el a dolgát.
- Marek, kísérje el kérem a gyengélkedőre. A jegyük a maga munkájának köszönhetően H. – böktem oda a lány felé, miután Alec kiiparkodott a teremből. Nem méltattam válaszra sem Norát sem a többi diákot a jegy mibenlétére, egy elejtett pálca egyenlő a halálos ítélettel és ott nem lesz senki, aki majd megérti a rosszullétét és megsajnálja.
Miller és Harding következett a sorban. Harding mint korábban, most is bizonytalan volt, nagyon reméltem, hogy nem gondolkozik aurori állásban, mert ezzel a hozzáállással nem engedném csatatérre. Miller más tészta volt, benne volt potenciál, bár őszintén megmondva halvány fogalmam sem volt, mire készült, ha végez az iskolában.
A támadásom telibe találta a hollóhátas lány pajzsát és bár kedvem lett volna egy keményebb mágiát használni, hogy rájöjjön, mennyi hátrányt jelent, ha nem megfelelő pillanatban elbizonytalanodik az ember, így is azonban megtántorodott a lökéstől, valószínűleg ennek okán volt Miller támadása is visszafogottabb, mint a gyakorlatok alatt, talán ha nem védtem volna ki a támadását sem okozott volna bennem nagyobb kárt egy kis lökésnél.
- Gyenge, de a koordináció és a reakcióidő rendben volt. Harding figyeljen oda védekezésnél a testtartására, hogy becsapódáskor ne tántorogjon, mert zavarhatja a társát is. Miller, ezzel még egy lepkét sem kergetett volna el, aki az orrára akart volna repülni. Jó indulatú E-t adok maguknak. – magyaráztam, majd már lépkedtem is tovább.
Henriette és Flint. Két jó madár, olyan különbözőek, hasonlatot sem találnék rá, ha akarnék akkor sem. A támadásomat Flint szépen védte, olyan tartást vett fel, aminek köszönhetően nem ingott meg, de túl görcsös, megsérülhetnek az izmok, ha ennyire megfeszül. Henriette támadásában valóban volt spiritusz, de a koordinációjuk nem volt megfelelő, látszik, hogy nem tudnak együtt dolgozni és hogy a lány teljesen máshol jár fejben.
- Flint, határozott tartás kell, nem pedig megfeszült izmok. Könnyen meghúzhatja magát. Henriette a támadása rendben volt, a reakcióidejük és csapatmunkájuk, azonban csapnivaló, pedig ez volt az óra lényege. Szintén E-t adok. – mondtam fejemet rázva, majd tovább léptem Hansel és Baldron fiúhoz. Ezek ketten jó csapatot alkottak, a bűbájtudásuk is rendben volt, habár könnyen a fejükbe szállhat a dolog aranyvérűség ide vagy oda. Sejtettem, hogy nem a megbeszélt támadást fogja használni, a korábbi bűbáj még meg is felelt volna, de a Tarantallegra nem megfelelő lefegyverző varázs,  megalázásra vagy vallatásra alkalmasabb, nagyot sóhajtva hatástalanítottam, majd megráztam a fejem. Nagyot csalódtam most, főleg, hogy ezzel valószínűleg engem akart nevetségessé tenni az osztály előtt. Egy auror áll vele szemben Merlinre, mit gondolt.
- Egy tarrantallegra párbajban, főleg csoportos harc során nem megfelelő átok Baldron. Könnyen hatástalaníthatják, arról nem is beszélve, hogy egy vérmesebb ellenfél közben is tud támadni, még ha nehezebb is táncolva koncentrálni. Lefegyverző átkot kértem, a koordináció és a reakció rendben volt. Ezért a hibáért K helyett csak E-t kapnak.
Utolsó párhoz sétáltam, történetesen Monstro és McCarthy párosához, előbbi szintén dacos és szófogadatlan volt, de legalább a tudása a helyén volt. Ő is kísérletezni próbált, ráadásul végre nem használt szavakat, erre vártam, meg is lepődtem, hogy kimondta a korábbi bűbáj nevét. McCarthy védekezése sem volt rémes, szépen összedolgoztak, reménykedtem benne, hogy valakinek tudok az órán E jegynél jobbat adni.
- A viselkedése és a szorgalma csapnivaló Monstro, de igényes támadás volt, egy denevérektől hemzsegő bűbáj eltereli az ellenfél figyelmét és előnybe kerülhetnek ezáltal. McCarthy védelme is rendben volt, bár lehet még rajta javítani és Monstro. Óra elején kértem, hogy gyakorolja a nonverbális bűbáj használatát, erre pedig csak a gyakorlat osztályozása alatt tette meg. Messze vannak a K eredménytől, de egy jóindulatú V-t megérdemelnek és megkapják bónuszban a Ghoulokról kért beadandó elvégzésének terhét az órai viselkedésüknek köszönhetően. Az órának vége, mindenki távozhat! – intettem a kezemmel a kijárat felé, majd magam az asztalhoz sétáltam, hogy összepakoljak és igyak egy kávét és megegyem a müzlimet, ha már Monstro nem tartott rá igényt.

Tudnivalók:
- Mindenkinek köszönöm a részvételt! Az óra véget ért.
 - Minden hsz +2 pont, teljes részvét még +2 (Összesen 6 pont gyűjthető)
 - Lógás -5 pont, nem megfelelő órai munka -2
Házpontok:
- Theresa McCarthy: 4 pont
- Dominik R. Monstro: 4 pont
- Alec Flemming: 4 pont
- Nora Narek: 6 pont
- Henriette le Fay: 6 pont
- Leonard J. Flint: 6 pont
- Eloise Harding: 6 pont
- Lola Miller: 6 pont
- Alfonz Baldron: 6 pont
- Florian le Fay: -5 pont