Átváltoztatástan dolgozat
To: Mindenki
2003. január 23.
Megszokott helyemen gubbasztva, állam a tenyerembe támasztva átkozom a pillanatot, mikor elhatároztam, mégse a lógás mellett teszem le a voksomat. Pedig mennyivel egyszerűbb és kellemes lenne akárhol máshol létezni most, mint az átváltoztatástan teremben, ahol olyasmiről is számot kellene adnom ráadásul, amim nincs. Nem mintha nem tudtam volna róla már jó előre, hogy mi is lesz a mai program, szóval még kifogásom se lehetne, miért nem tudok egyetlen árva szót se felidézni a tananyagból. Mondjuk ettől még nyilván van, mármint kifogásom, de ez kétségtelenül pont nem fog érdekelni senkit.
Gyilkos pillantást vetek a táblára felvésett kérdésekre, hátha ettől semmivé foszlanak, majd a professzorra is, biztos, ami biztos, mielőtt mutatnék némi hajlandóságot arra, hogy teljesítsem kérdését és kitúrjam a pennát meg a tintát a táskámból. Még jó, hogy legalább ezeket belevágtam, mielőtt elindultam volna.
Magyarázata a részleteket illetően aztán már végképp nem érdekel, így meg se próbálva eltitkolni messzire kalandozó figyelmemet, végigsiklatom tekintetem az egybegyűlteken. Ennek, meg annak odaintek lustán és ráérősen, Sebastian az egyetlen, akin némiképp tovább, valószínűleg egy picit túlságosan is hosszú ideig, akad meg tekintetem. Végül, mielőtt még végképp elveszteném kapcsolatomat a valósággal, vigyorogva integetek neki is, ezután vagyok csak hajlandó megkísérelni válaszolni a feltett kérdésekre. Minek erőltessem meg magam? Amit tudok, azt tudom, amit meg nem, azzal kapcsolatban úgyse most fogok megvilágosodni. Legalábbis erre nem volt még példa mostanáig.
Az utolsó kérdés megválaszolását követően rendkívül elégedetten, mondjuk azt nem tudom, mire, vágom be pennámat a helyére és visszakönyökölve az asztalra folytatom a magam elé bambulást, időnként egy-egy ásítással és laposabb pislantással szakítva meg szoborszerű mozdulatlanságomat. A válaszokat már csak fél füllel hallgatom, alig-alig figyelve, szinte automatikusan javítgatom, amit kell és hát van is mit.
A kérdésekre, nyilván, eszem ágában sincs válaszolgatni, még abban se vagyok, jó betűket tippeltem be, miféle magyarázatot adhatnék hát? Azt, hogy éppen ezt számoltam ki, egész biztosan kevésbé értékelné a jó professzor. Bár sose lehet tudni persze. Mindenesetre éppenséggel nincs a napi teendőim listán a felbosszantása. Van éppen elég bajom enélkül is.