+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágiaügyi Minisztérium
| | | |-+  9. emelet - Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: 9. emelet - Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály  (Megtekintve 4368 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 11. - 19:05:09 »
0




A liftektől a bejáratig egy ablaktalan, sötét folyosó vezet, innen egy kék lánggal égő gyertyákkal megvilágított kerek terembe jutunk. A terem falain körbe - körbe ajtók találhatók, melyek a különböző helyiségekbe vezetnek. A Kerek Terem biztonsági  rendszerének része a behatolók összezavarása: mihelyt valaki becsukja maga mögött a bejárati ajtót,  a terem forgásba lendül, és a termek sorrendje átrendeződik. Csak a beavatottak tudnak rögtön a kívánt terembe lépni, az illetékteleneknek sorra kell próbálniuk az ajtókat.

Naplózva

Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2024. 04. 22. - 20:54:03 »
+2

 



Vissza abba a fránya mókuskerékbe. Nem mondom, hogy nem imádtam a nászút minden egyes percét, ha lehetett volna talán vissza se jöttem volna az Egyesült Királyságba. Csakhogy Nott-ot éppúgy szólította a kötelesség mint engem is, és a minisztérium folyosóit róva jövök rá igazán, hogy azért hiányzott már a munka monotonitása valahol.
Irodám előtt lefékezek és a tökéletes tusvonallal kihúzott szemeim összeszűkülnek az aranyló névtábla láttán. Hangosan felciccenek és megpróbálom átvarázsolni, de olybá tűnik a felirat makacsul ragaszkodó. A betűk bár megsokszorozódva átalakulnak Hopkirk-re a sorrendet nem veszik fel és minduntalan visszaállnak Nott-ra. Melanie Nott.
- Francba már, Edward!
Bosszankodom hangosan egy utolsó erőtlen kísérlet végrehajtása közben. Tudom jól hogy újdonsült férjem műve ez, aki egyszerűen képtelen elfogadni hogy legalább itt szerettem volna megőrizni és mondhatni legitimizálni a függetlenségem utolsó morzsáját a szakmaiság oltárán feláldozva. De neeeem, neki ez sem elég, ebben sincs tisztelet.
- Ezért este számolunk!
Morgom és paprikás hangulatban nyitok be a kissé áporodott szagú irodába. Mióta elmentem láthatóan alig járt erre valaki, még a takarító is messzire került. Az asztalomon nagy kupacnyi irathalom melyen hosszú hónapok lesznek mire átrágom magam, a fikusz kidöglött a sarokban aszályt jelentve és a legtöbb üzenetbűbáj már rég elveszve aktualitását szerteszét heverő cetlikként végezte, de úgy néz ki mintha szétbombázták volna velük az egész szobát. Lemondó sóhajjal csóválom meg a fejem és pár pálcaintéssel valami rendszerűt igyekszem intézni némi frissebb levegő kíséretében, hogy mire mára várt vendégem megérkezik ne legyen ekkora az az őskáosz, amit az első munkanapom jelent a mézes hetek után.
Elegánsra manikűrözött vörös ujjaim újabb és újabb akták hófehér és kissé zörgő papírlapjain lapoznak végig, de mindet érdektelen üres arccal futom át és dobom az íróasztal túlfelére, ahol a kupac egyre nagyobb és nagyobb lesz. Mind csupa unalmas szemét ügy, ami nem is értem mit keres nálam hisz mindegyik gyakornoki munka. A Hamox-féle ügyhöz való anyag teljes egésze ott van az íróasztalom másik felén a cipőm alatt, mert megengedem magamnak azt a luxust hogy szűk ceruzaszoknya ide, iroda oda, kihívóan merészen pihentetem a lábam az íróasztalon. Igazából remélem, hogy Edward – szokásához hívem – most is benéz, és kifejezetten az ő bosszantására akarom közszemlére tenni kellően arcpirítóan szexin csinos kis vádlim és a kedvenc Jimmy Choo magassarkúm. Ne higgye, hogy engem gúzsba köthet a nevével, a titulusával vagy egyáltalán.. bármivel. A függetlenségem, a sikerem itt az irodába magam értem el, kemény küzdelmek árán anyám árnyékát is túlnőve, hát érezze csak… attól mert az immár nyomkövető-bűbáj mentes baszott nagy gyémántgyűrű van az ujjamon a testem az enyém, akárcsak a nevem és azt teszek vele, amit csak akarok. Ott és akkor, amikor csak akarom. Engem ne kezeljen tárgyként…!
A halk, de határozott kopogtatásra kaján mosolyra görbül szép vörösre festett szám, és átfut egy elégedett na végre! gondolataimban. Úgy teszek, mint aki roppant elfoglalt és csak egy jó perc után, hogy nyílik az ajtó és belép az emberem, pillantok fel. Ám legnagyobb meglepetésemre… nem Nott az.
Francba…
- Öhm, segíthetek?
Húzom fel a szemöldököm kecses ívbe a fiatal férfi láttán. Már kínos lenne megmozdulnom, így tartom a pozícióm, hátha csak… eltévedt. Van egy kósza percem szemrevételezni kissé jobban leeresztve az aktát, amit - akár egy pajzsot - tartottam eddig magam előtt. Meg kell állapítanom, hogy kínosan zavarba jöhetnék, ha arra gondolok, milyen jóképű. És emlékeztetnem is kell magam, hogy jól férjnél vagyok. Hogy a hippogriff rúgja oldalba… hát mik ezek az óriási kiskutyaszemek? Elolvadok! Ő nem lehet az, akit várok, elvégre a gyűjtemény tulajdonosa a jelenlévőtől jóvalta korosabb, de még tőlem is. Ez a srác meg… talán az új gyakornok lesz? Hmm… nyami!
Naplózva


Dalton J. E. Hamox
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2024. 04. 26. - 18:26:05 »
+1

Pengeélen


"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."

Tudtuk, hogy egyszer eljön ez a pillanat... A szálak egész könnyen visszavezethetőek voltak hozzánk, ha valaki tüzetesebben utánanéz... és most utána is nézett. Az újabban feltűnő Rend megjelenése óta a Minisztérium tüzetesebben elkezdett vizsgálódni annak tagjai után, és nos... egész könnyen eljutottak annak egyik jelentősebb vezetőjéig is. Ophelia Flame aranyvérű, arisztokrata családból származott, akárcsak megboldogult férje, Aurelius Flame,  a többszörösen díjazott bájitalmester. Tisztes varázslópolgárként rendszeresen adományozott a közérdek érdekét képviselő célokra, a törvényeket látszólag mindig betartotta, sosem került összetűzésbe aurorokkal. Nem csoda hát, hogy egy ideig sikerült elterelnie magáról a gyanút... azonban egy alkalommal nem volt elég elővigyázatos, és egyik bizalmas alkalmazottja jelentett róla, hogy titkos szeánszot tartottak a házában. Mivel akkoriban már felfedte magát a Rend a listán szereplő varázslók és boszorkányok előtt, a Minisztérium fokozottan figyelt a bejelentésre... Flame azonnal eltűnt, mint a kámfor, és azóta sem leltek a nyomára, pedig személye fontos összekötő pont lehetett a sötét pókhálóként szerveződő szervezetben. Most, két és fél évvel később sikerült csak a nyomára bukkanni, és ez is szinte a véletlennek volt köszönhető. Ahogy kihallgatták Flame-ék összes közelebbi és távolabbi ismerősét, hátha tudnak bármit is a nő hollétéről, az egyikük elárulta, hogy Flame és a neje még jóval korábban interjút adott egy bizonyos mágiatörténész professzornak, Dawson A. W. Hamoxnak... akinek felbecsülhetetlen történelmi értékű emlékgyűjtemény van a birtokában. Nos... a szálak tehát elvezettek hozzánk. Amikor Apám a kezébe vette a minisztlriumi idézést, olyan pánikrohamot kapott, hogy úgy éreztem, ilyen állapotban jobb, ha inkább a háttérben marad. Úgy véltem, nem tudna elég higgadt lenni ahhoz, hogy megússza komolyabb következmények nélkül. Nekem kellett hát elmennem helyette. Apámat elvittem a Mungó Pszichiátriai osztályára, szerencsére volt ott ismeretségem, és sikerült őt komolyabb panaszok nélkül is beutalni. Kiégésre, pánikrohamra hivatkozva legalább pár hétig késleltethetjük az elkerülhetetlen kihallgatást... Még az is eszembe jutott, hogy el kéne őt rejteni valahol, amíg elül az egész dolog, de egyelőre nem tudtam biztosabb menedéket a számára, ehhez még időre volt szükségem. A levélre azonban azonnali válaszra volt szükség. Határozott, kifogástalan válaszokra... Hogy elkerüljük a nagyobb bajt.
Nem akartam kiszolgáltatni a családunk évszázados örökségét a Minisztériumnak, csak azért, mert egy őrült fanatista nyomára akarnak bukkanni... Eltökélten érkeztem hát az épületbe, hidegvérrel, abban bízva, hogy leendő aurorként némi bizalmat tudok majd kelteni bennük, és talán együttműködésemet látva eltekintenek majd a házkutatástól... Ami valljuk be, igen nagy következményekkel járt volna apámra és rám nézve is... Ha kiderül, mit tartogatunk otthon, illegálisan, bármilyen bejegyzett engedély nélkül, nos... apám elköszönhetett volna roxfortos állásától, és megbecsült mágiatörténészi presztizsétől. Ahogy rám sem várt volna fényes jövő sem novellistaként, sem amneziátorként. Ezt nem engedhettem.
Legnagyobb pókerarcomat felvéve kopogtattam be hát a rejtélyügyi osztályon Melanie Hopkirkhoz, akit ugyan személyesen nem ismertem, de a családja jelentősége természetesen nem volt ismeretlen előttem sem. Bár az ajtón már a Melanie Nott név szerepelt, ez nem tántorított el, határozottan nyitottam be, hisz a levélen egyértelmű volt, hogy azonnali hatállyal várnak. Egy pillanattal később már apró döbbenet ült ki arcomra, ahogy premier plánban pillantottam meg a magassarkút viselő, finoman ívelt vádlikat keresztbe téve az asztalon.
- Abban bízom, hogy én lehetek kegyed segítségére inkább... - ráztam meg a fejem, és nyertem vissza egy pillanat alatt higgadt, magabiztos modorom. Bíztam benne, hogy mélyen zengő baritonom némi bizalmat kelt majd a nőben, aki szemlátomást igen dekoratív volt. Méretes gyűrűjére rögvest felfigyeltem, bár nem értettem az ékszerekhez különösebben, de azt gyanítottam, hogy nemrégiben mehetett férjhez, ha a levélen még Hopkirk, az ajtón meg már Nott volt.
- Jó napot, Mrs. Nott! Dalton Julius Eric Hamox vagyok, szolgálatára... Apám sajnos gyengélkedik, a Mungó pszichiátriai osztályán fekszik, így jelen állapotában nem tudna megfelelő válaszokat adni ebben a kényes ügyben. Én azonban helyette is állok szolgálatára, hátha a birtokomban lévő információk mielőbb segíthetnek kézre keríteni Mrs. Flame-t - pillantottam egyenesen a zöldesbarna íriszekbe, s közben képzett legilimentorként akaratlanul is megpróbáltam beférkőzni a gondolatai közé. Tudnom kellett, mennyit tud... hogy mit hallgathatok el előtte, és mit nem...
Naplózva

Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2024. 04. 28. - 15:24:39 »
+1

 



- Abban bízom, hogy én lehetek kegyed segítségére inkább...
A szép ívű szemöldököm feljebb kúszik a szavak hallatán. No meg azért is, mert a vendégem döbbenetét leküzdve könnyed stílust üt meg lábaim és személyem fél pillanatnyi mustrálása után. Nem tudom eldönteni milyen opciók jöhetnek szóba. Jól néz ki, de annyira talán mégse hogy meleg legyen. Vagy meglehet tévednék? Az biztos, hogy nem hozza nagyon zavarba a kihívó természetem, tehát botor de bátor. Veszélyes kombináció. És van mersze… van mersze így nyitni.
- Hmmm...Csakugyan?
Úgy nyomom meg ezt az egy szót, olyan hangsúllyal hogy abban minden benne van. Hitetlenség, kérdés, pökhendiség és szarkazmussal kevert cinizmus. Fiatalka, még tőlem is de annyira azért nem hogy ha valóban gyakornok ne pakoljam rendre fél percen belül. Bár mondhatnám ilyen kifiúkat eszem minden reggelire, de sajnálatos mód a gyakornoki pozícióba szánalmas lúzerek kerülnek az utóbbi időben. Üdítő színfolt lesz…
- Jó napot, Mrs. Nott! Dalton Julius Eric Hamox vagyok, szolgálatára... Apám sajnos gyengélkedik, a Mungó pszichiátriai osztályán fekszik, így jelen állapotában nem tudna megfelelő válaszokat adni ebben a kényes ügyben. Én azonban helyette is állok szolgálatára, hátha a birtokomban lévő információk mielőbb segíthetnek kézre keríteni Mrs. Flame-t.
Hát ennyi elég is főleg az első köszöntő mondat után, hogy leforrázva üljek, szemeim rá függesszem és összeszűkülve méregessék őt. Eddig sem voltam érdektelen felé, de ha magára akarta hívni a figyelmet, most száz százalékosan sikerült is. Tetőtől talpig mérem végig nagyon alaposan, minden részletre kíváncsian. Talán kicsit túl kíváncsian is bizonyos pontokon tovább is elidőzve, mint illendő lenne. Érdekelne az a láthatóan kidolgozott felsőtest a mustársága merész választású ing alatt, például. Akaratlanul is összehasonlítom Edwarddal pedig ez se nem helyes, se nem okos dolog. Aztán, talán mivel érzem hogy ezt a bűvös, mély és súlyos pillanatot meg kell szakítani hangosan csapom be egy mozdulattal a kezembe lévő aktát és dobom erővel az asztalra, hogy csattan a míves bútor tetején.
Na velem nem baszakodik ám senki! Puffogok magamba és nincs is szándékomban leplezni dühömet, amit a név vált ki belőlem. Egyetlen pillanat alatt emelem le kecsesen lábaimat, olyan gyorsan hogy a másiknak esélye sincs bármit is látni ami illetlen lenne - pláne mert az asztal is kitakar -, s állok fel. Még szerencse hogy nem régóta tartom ezt a pozitúrát, így nem zsibbadt el a lábam egy kicsit se. Stabil alapot fogva lesimítom a szoknyám kicsi ráncát a derekamnál és úgy lépek ki az íróasztal mögül. Gyilkosan villogó fénnyel a szemembe közeledem a férfihoz, aki magasabb tőlem természetesen.
Van bátorságom az asztal túlfeléig menni, megtámasztani ott kecsesen nekidőlve. Tekintetem továbbra is azokba a mélybarna szemekbe kapaszkodik, megadva a lehetőséget hogy olvasson a gondolataimban a másik, mert nem tűnik fel egyelőre hogy ezt tenné.
- Szolgálatomra? Nos… akkor Mr. Hamox, legyen is kérem. Ha még egyszer ezen a néven szólít engem garantáltan a pálcám végén találja magát és egy csinos kis ártással távozhat innen, minimum. A nevem Hopkirk, mint ahogy a levélben is állt. A névtábla ne tévessze meg… ostoba kis félreértés. Van, akinek ez szerfelett vicces. Ne foglalkozzon ilyen bosszantó közjátékkal, én se teszem…
Vagyis erőteljesen próbálom. Na mindegy. Hangom gunyorosan karcos, mert akarom hogy érezze megsértett és akarom hogy nyomassza ez. Azért a kezemmel hellyel kínálom. Két szék is akad, az egyik közelebb van hozzám a másik távolabb. Én nem mozdulok csak kivárok miként dönt.
- Szóval az édesapja… gyengélkedik. Milyen sajnálatos! Ezúton is jobbulást kívánok neki. De kicsit azért örvendetes, így hogy megismerhetem magát cserébe!
És ezzel ellököm magam az aszatltól hogy a férfi felé lépjek a jobbomat kézfogásra nyújtva. Érzem, ahogy a pillantása fogva tart, szinte a lelkembe akar látni és az… elmémbe olvasna….
- Melanie No… öhm Hopkirk...
Mi van velem?
A férfi keze ahogy megérinti az enyémet már szinte meg is adja a választ. A langyos meleg, talán a fizikai kapcsolat segít rádöbbenteni mi is folyik itt. Érintése puha, kellemes, jólesően simogató.
- Lenne olyan kedves ha már ily buzgón a szolgálatomba áll, hogy... kimászna esetleg a fejemből? Köszönöm!
Nem vagyok okklumentor, nem tudom tökéletesen lezárni az elmém. Csak úgy ímmel-ámmal. De a kutakodást megérzem még ha kissé késve is. Egy hajszálnyit meglehet el is pirulok, de csak azért, mert bele se merek gondolni mi mindent olvashatott ki belőlem a másik. Ezt a reakciót persze betudhatja Mr. Hamox sajátos vonzerejének is akár, és voltaképp ezzel sem téveszt célt olyan nagyon.
Naplózva


Dalton J. E. Hamox
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2024. 04. 30. - 13:44:27 »
+1

Pengeélen


"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."

Az a kissé szurkálódós csakugyan cseppet sem bizonytalanított el. Arckfifejezésén úgy láttam, nem zavarta a kis belépőm, sőt, talán még mulattatta is.
Az a határozott lábemelés, majd felállás meg rám gyakorolt igen kedvező benyomást. Ha tudtam volna, hogy a Wizengamot-tagjai ilyen kellemes társaságnak bizonyulnak, talán kevésbé stresszeltem volna azon, hogy ide kell jönnöm. Persze abba a hibába sem akartam esni, hogy alábecsülöm Mrs. Nottot, akarom mondani Miss Hopkirket, aki a megszólítástól legalább olyan paprikás hangulatba került, mint a Hippogriff, ha úgy érzi, nem adják meg számára a kellő tiszteletet. Tűzről pattant egy boszorkány... gondoltam akaratlanul is, ismételten végigpillantva azon az elegáns blúzon és ceruzaszoknyán. Talán mégis úgy kéne döntenem, hogy auror legyek, sempedig író, ha ilyen kolleginák vennének körül... morfondíroztam el, de csak egy pillanatig, mert közben az említett kollegina agyműködésére is koncentrálnom kellett... Ami őszintén bevallhatom, jóval izgalmasabbnak bizonyult, mintsem azt előzőleg vártam volna.
Jómagam, felsőtestem vélt izomzata, (megjegyzem ez még szükség esetén fel is használható figyelemelterelésre), majd aztán egy másik, igen jellegzetes férfi arc és annak becses testrészei forogtak a gondolatai között. Edward Nottot egyből felismertem, elvégre az aurorparancsnokság tagjainak jelenlegi névsorát már átadták nekünk a Godrikon. Hát innen a Nott név... Azt ugyan tudtam Nottról, hogy leleményes és hatékony auror, az viszont már - érthető okokból - friss információnak bizonyult számomra, hogyan mutat félmeztelenül, és milyen is lenne vele csókolózni. Bár az élményt kétség kívül jónak kellene értékelnem, ez egy cseppet zavarbaejtő számomra, így miközben ő közelebb ért hozzám, én akaratlanul is hátrébb lépek Melanie mentális mezejéből, lehetőséget hagyva neki, hogy most valami másra gondoljon...
- Öhm... ha akarja... természetesen el tudok tekinteni az efféle közjátékoktól - feleltem szarkasztikus félmosollyal az arcomon, ami még az előbb látottaknak szólt teljes mértékben.
Nekem menni fog, de neked nem hinném, hogy olyan könnyen fog menni az ettől való eltekintés...
Ahogy kérdés nélkül a székek felé pillantott, én kimért léptekkel a távolabbi felé léptem, majd elhelyezkedtem. Érdekes volt ez a közeledés, távolodás, mint valami különös tánc, ha én eggyel hátrébb léptem, ő eggyel közelebb jött, majd ez folytatódott fordított felosztásban. Rajtam volt a sor, hogy most, hogy apámról beszél, ismét az elméjébe pillantsak... Akármilyen erősen is kutakodtam, konkrét bizonyítékot nem nyertem arra, amitől rettegtem. Ezek szerint talán nem tudnak még a teljes gyűjteményről, csak erről az egy emlékről itt... Ha így van, akkor adhatom továbbra is a készséges ifjút, és nem kell piszkosabb eszközökhöz fordulnom. Ezt amúgy sem szívesen tettem volna, de a családom érdekében nem rettentem volna meg néhány kevésbé etikus lépéstől sem, legyen az akár egy jól irányzott elkábítás...majd egy angolos távozás.
- Köszönöm, átadom neki - bólintottam hàlásan az apám állapotát illető kommentre.
Aztán ismét közelebb lépett, mire viszonoztam határozott kézfogását. Bőre bársonyosan puha, épp ahogy arra elegáns megjelenéséből következtettem. Úgy tűnik, a tánclépésekkel most egy kis lemaradásba kerültem, Melanie ugyanis immár megérezte, hogy a fejében kutakodom. Egy pillanat tört része alatt szakítottam meg az elménk közti kapcsolatot, majd kínos zavart tettetve adtam az ártatlant.
- Jajj ne haragudjon Miss Hopkirk... Tudja az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektettünk a legilimentori tanulményokra a Godrikon, és sajnos néha előfordul velem, hogy ösztönösen belenézek mások fejébe... Semmi személyes, ne aggódjon, csak még csiszolni kell a technikán, hogy ne kerüljek pontosan ilyen kellemetlen helyzetekbe - nevettem fel melegen, majd megbánó tekintettel pillantottam a zöldesbarna íriszekbe.
- Nos, akkor legyen inkább öné a terep. Másszon a fejembe bátran... milyen információval segíthetek Flame-ék kapcsán? - dőltem hátra kényelmesen a széken.
Naplózva

Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2024. 05. 01. - 21:21:33 »
+1

 



Készséges beleegyezése simulékony modorra utal, ami bíztató jel a kis találkánk szempontjából. Nem mondhatnám, hogy hamar akarok szabadulni tőle, de jobb lenne kíméletesen és gyorsan rendezni a dolgokat hogy ne nőjjön a fejemre minden egyéb, halaszthatóbb unalmasabb és közönségesebb ügy. Bíztató továbbá az is hogy férfiasan vállalja tetteiért a felelősséget, nem keres kibúvókat, tehát nem gyáva. Na ezzel már tudok kezdeni valamit!
- Jajj ne haragudjon Miss Hopkirk... Tudja az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektettünk a legilimentori tanulményokra a Godrikon, és sajnos néha előfordul velem, hogy ösztönösen belenézek mások fejébe... Semmi személyes, ne aggódjon, csak még csiszolni kell a technikán, hogy ne kerüljek pontosan ilyen kellemetlen helyzetekbe .
A nevetése…
Hát ettől a nevetéstől nem csak azt akarnám hogy a fejembe lásson be, maradjunk annyiban. Azért csak morcosan bólintok felvéve a tökéletes pókemarcomat amit az irodai légkör megkövetel – elvégre nem bájcsevegni vagyunk itt, hogy a thesztrál rúgja meg – és mintsegy jelzésképp főleg saját magamnak megpörgetem ujjamon a gyűrűm nem túl feltűnően.
- Javaslom gyakoroljon máshol, más csinos fejecskébe. Az enyém… minden téren foglalt.
Közlöm tárgyilagosan, de azért úgy mustrálom mint egy guszta steaket egy nívós éttermeben. Nem célom szavaimnak bővebb magyarázatot adnom, bár a nevet letagadtam a tényt, miszerint házas vagyok még ha akarnám se tudnám, ezt azonban a másik csak sejtheti.
- Nos, akkor legyen inkább öné a terep. Másszon a fejembe bátran... milyen információval segíthetek Flame-ék kapcsán?
Nem mondom, hogy nem lep meg a felajánlása, és ez ki is ül az arcomra. Épp hátralépek a kézfogást követően és megtámaszkodom az asztal lapján, de a mozdulat bele is fagy egyetlen jelentős pillanatra. Aztán rájövök, hogy ne biztos hogy ez profi szintet üt meg, így dobolok egyet ujjaimmal mintegy mozgásra bírva ilyen téren is a testem meg legfőképp az agyam és nemet intek a fejemmel majd utána szólalok meg.
- Neem, Mr. Hamox, én nem élek az ilyesféle… lehetőségekkel. Még ha ilyen gálánsan felajánlják, sem. Maradjunk annyiban, hogy könnyebben és talán gyorsabban olvasok az arcvonásaiból, mint a rendezetlen gondolataiból. Elvégre, maga is csak egy férfi…
Ohó, és milyen férfi! A legtöbb, mint a férjem, azt hiszi övé a világ és minden helyzetet és szituációt uralhat. Csakhogy könnyű őket kiismerni, könnyű átlátni ha valamit titkolni akarnak és a hazugság… hát nagyon profinak kell lenni ahhoz hogy ne szagoljam ki ha át akarnak ejteni.
Megköszörülöm a torkom miközben kinyitom a férfi mappáját. Voltaképp az apjáét de ez most mellékes. Kivárok egy percet de igazából ez csak egy kis közjáték részemről, az érdeklődésének felkeltésére szolgál, mert minden kérdés minden forgatókönyv a beszélgetés kimeneteléről ott van a fejemben. Milliószor lejátszva.
- Nos, nem világos egészen mikor is történt ez az interjú az Ön édesapja és Aurelius Flame között. Szeretnénk pontosítani az emlék hitelességét és a beszélgetés időbeniségét hogy valóban jogtiszta legyen a beadvány. A minisztérium, főleg az aurorparancsnokság, kifejezetten kéri is az emléket nyomozati célokra és… itt megjegyzem, jobban járt hogy jelen esetben én kérem, a szerzői jogok elsimításának okán, és nem mondjuk az aurorok közül valaki,... teszem azt Edward Nott.
Mézesmázos mosolyt villantok felé, mert elég megemíteni őt és sokak tekintete vált aggodalmasra, de az enyém… eleven és pajkos lesz. Dalton Hamox-é pedig érdekes módon nem változik drasztikusan és annyit mint akarnám. Szóval tényleg bátor. És meglehet botor is. Hát egyre jobban tetszik, a helyzet is és a férfi is.
Naplózva


Dalton J. E. Hamox
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2024. 05. 06. - 08:38:39 »
+1

Pengeélen


"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."

Hogy Melanie foglalt, az elég egyértelmű volt számomra... elég volt csak a gondolatai közé nézni. De nem hagyhattam ki, hogy erre replikázzak, főleg miután ténylegesen jártam a fejében.
- Az lehet, hogy a szíve foglalt, de a gondolatai közé azért még más is be tud férkőzni, ahogy láttam... - jegyeztem meg teljes nyugalommal. - De abban igaza van, hogy a gyakorlás még rám fér.
Ha nem lennék olyan pimasz természet, amilyen, akkor most biztosan meghúztam volna magam. Valami azonban azt súgta nekem a zöldesbarna íriszekbe pillantva, hogy Melanie Hopkirk igenis vevő a táncra... igenis szeretne egy kis extra figyelmet, csipkelődést kapni, hiába viseli már Nott gyűrűjét az ujján. És ez tökéletesen érthető volt. Elvégre egy ilyen kaliberű nő biztosan egész életében megszokta, hogy utána fordulnak az utcán, és lépten-nyomon meg akarják hívni egy italra. Attól még, hogy most férjhez ment, erre a hatványozott figyelemre szüksége van, és meg is érdemli. Így hát jelen pillanatban szívesen adtam meg neki azt, amire vágyhat, még ha ennek esetleg nincs is a tudatában.
A testbeszéde csak megerősíti a hipotézisemet, mert a kézfogás során mintha leblokkolna kissé. Erről igyekezett valamelyest elterelni a figyelmet azzal, hogy elkezdett az asztallapon dobogni az ujjaival. Nem tehettem róla, eléggé elmosolyodtam. Nagyon bájos, meg kell hagyni. A következő válasza viszont kristálytisztán kijelöli a határokat. Ha bájos, ha nem, ilyen könnyen nem fogom tudni lerázni. Mindent a szokásos hivatalos formában akar végig vinni az ügyben. A francokat már... És az a kis megjegyzés a végén, hogy maga is csak férfi, most kifejezetten bosszantott. Mégis hogy jön ez ide? Azzal, hogy férfinak születtem, eleve predesztináltam magam arra, hogy ne lehessen bennem megbízni? Mekkora baromság ez. Gondolataim az arcomra voltak írva, mikor ironikus hangsúllyal, továbbra is mosolyogva feleltem a csevegésnek álcázott parancsára.
- Természetesen az emléket teljeskörűen át fogjuk Önnek nyújtani... azonban ehhez az édesapámon keresztül vezet az út. Ő tudja csak pontosítani a beszélgetés körülményeit, s maga az emlék is az ő szürkeállományában lelhető fel. Ha annyira sürgős az ügy, akkor nyugodtan felkeresheti őt a Mungóban. Biztosan készséggel segít majd... Most viszont, hogy ilyen állapotban van, kérdéses, mennyire tudja majd összeszedetten felidézni azt az emléket.
Újabb erős csúsztatás... hiszen ez az emlék is, akár az összes többi, megtalálható az apám irodájában elrejtett titkos szekrényben.
Azt most csak finoman érzékeltettem a hangsúlyommal, hogy fogalmam sincs, miért épp most kell ez az emlék, amikor éppen elülni látszott a Rend ténykedése. Persze erre megvolt a magam elmélete... az aurorparancsnokság lehetne időnként gyorsabb és hatékonyabb... hisz a Rend létezése és egyes tagjainak kiléte már évekkel ezelőtt egyértelmű tény volt. A minisztérium pedig vagy csak most foglalkozik vele érdemben, vagy ilyen sokáig tartott egy épkézláb nyomot találni. Ha így van, az meglehetősen kínos, de annál mindenképp jobb, mint az előző opcióból következő lehetőség... hogy jó ideig csak el akarták kenni a bizonyítékokat, mert éppen a rosszfiúkat védték valami okán. Nem ez volt az első ilyen a varázsvilág története során, s bizonyára nem is az utolsó lenne. Azért ettől még erősen reméltem, hogy nem erről van szó. És még inkább azt, hogyha így van, Melanie Hopkirk nem tud erről. Még szerencse, hogy ennek kiderítéséhez elég még egyszer, jól irányzottan belenéznem azokba a zavarbaejtő gondolatokba...
Naplózva

Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2024. 05. 10. - 11:37:20 »
+1

 



- Az lehet, hogy a szíve foglalt, de a gondolatai közé azért még más is be tud férkőzni, ahogy láttam...
- Hmm… valóban. Minekután nem találkozok minden nap buzgómócsing Godrikosokkal, akik a fejembe mászogatnak, valóban meglepő hogy nem zárom le lépten nyomom az elmém folyamatosan, Mr. Hamox.
A szarkazmus kitör belőlem megvető pillantásokkal fűszerezve. Nem tudom megállni, hogy ne szóljak vissza. Biztos Edward ezt szereti bennem. Vagy jobbára, ezt is. Csak egy fél pillanatnyi szünetet hagyok és kissé enyhébben folytatom.
- Ha pedig másképp értette…, attól mert a szívem foglalt, az étlapot meg lehet nézni… ugyyebár?
Elbiccentve a fejem mérem végig újra, már csak bosszantásképp is. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak játssza itt az úriembert, hanem valóban az is és ő nem az a könnyen kapható minden nőt megfektetős típus. Ettől függetlenül érezze csak szarul magát, mert biztosan legalább egyszer előfordult, hogy tárgyiasított egy nőt. És már ezért megéri, hogy visszanyal az a bizonyos mindenízű fagyi.
- De abban igaza van, hogy a gyakorlás még rám fér.
Bólintok, és tovább nem firtatom hogy ne rajtam kísérletezzen, mert úgy gondolom egyszeri figyelmeztetés bőven elég volt. A tárgyra térek mit sem törődve a sármos mosollyal, ami talán nekem szól, meglehet a helyzetnek. Próbálom profin vinni ezt az egészet, mert ha ezen múlik az előléptetésem körmöm szakadtáig megdolgozom ezt a fickót és nem abban az értelemben. Sajnos.
- Természetesen az emléket teljeskörűen át fogjuk Önnek nyújtani... azonban ehhez az édesapámon keresztül vezet az út. Ő tudja csak pontosítani a beszélgetés körülményeit, s maga az emlék is az ő szürkeállományában lelhető fel. Ha annyira sürgős az ügy, akkor nyugodtan felkeresheti őt a Mungóban. Biztosan készséggel segít majd... Most viszont, hogy ilyen állapotban van, kérdéses, mennyire tudja majd összeszedetten felidézni azt az emléket.
Semmi kedvem a Mungóban időzni és ezt úgy gondolom a másik is sejti. Ó, de mennyire! Nem kell ehhez talán legillimencia, a hideg kiráz a kórházaktól, ispotályoktól és minden ilyen jellegű intézménytől. És persze kérdéses, hogy az emlék mennyire torzul ha egyáltalán még ott van.
Vajon hazudik? És ha igen, mégis milyen bagatel okból?
- Hát, ez esetben kénytelen leszek az aurorokat is bevonni. Nem asztalom a terepmunka…
Kegyes hazugság, de amúgy ebben azért ennek bőven van igazságalapja. Ritkán adom a fejem bevetésekre, amik voltak talán túlzóan maradandó emlékeket okoztak így ha úgy alakul lepasszolom az ilyen feladatokat.
- Ebben az esetben őszinte részvétem és további minden jót kívánok…
Ellököm magam kecses eleganciával az asztaltól és már indulok vissza annak a túlvégére amennyiben nem állít meg. Nem célom firtatni állítása igazát, ha maga akarja szarba keverni magát, hát hajrá. Én megtettem amit lehetett, az esély ott volt a kezében. A lehetőség pedig nálam egyszeri hajó, ami ha útra indul, nem sok esetben térhet vissza. A szarkazmus a hangomban annak szól hogy kezdheti ásni a sírgödrét, mert akár Edward akár másik kopó ered utána elég jól képzettek, hogy őket ne tudja ennyire ’egyszerű’ megoldással lerázni. Nott pedig kellően aggilis pláne szerény személyemre vonatkozóan. Hozzátehetném még szavaimhoz végszóként, hogy a soha viszont nem látásra, de ez nem lenne elég helytálló. Viszontlátnám én őt ha… nem lennék férjnél. Picsába.
A Hamox család aktáját a kezembe kapva pillantok a fiatalabbik sarjra, aki mintha tétovázna vagy csak… bennem akar olvasni? Bármelyik opció is áll fent, kivárok. Döntsön kedvére vagy böngésszen a vonásaimból vagy ha úgy tetszik akár a gondolataimból, amit és ahogy csak akar. Nincsenek hátsó szándékaim, nincs takargatnivalóm, nem úgy mint sokaknak. Mély zöldesbarna pillantásom az ő barnájába fúródik és csak a szemöldököm szalad fel kissé, amolyan meglepett kérdést sugallva felé, hogy jé… maga még mit keres itt?
Naplózva


Dalton J. E. Hamox
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2024. 05. 13. - 07:42:46 »
+1

Pengeélen


"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."

Felettébb szórakoztatott, ahogy megpróbált visszavágni. Az, hogy az étlapot meg lehet tekinteni, nem is volt kérdés, még véletlenül sem vettem volna el tőle ezt az örömforrást, bár kicsit fura érzés volt magamra, mint választásra váró steakre tekinteni. Kicsit kényelmetlenül érintett, ahogy szaftos húsként végigpillantott rajtam, de zavaromat széles vigyorral próbáltam meg leplezni. - Öhmmm... ha gondolja, hozatok egy kis zöldborsmártást és már ebédelhet is... úgyis nemsokára ebéd idő  - nevettem fel. Nem tudhattam pontosan, hogy Melanie hogy fog erre a szemtelenségi szintre reagálni, de az előbbiekből kiindulva úgy sejtettem, ez még belefér. Közben felmerült bennem a kérdés, hogy a Minisztériumban vajon van-e egyáltalán étterem, és ha igen, varázslók és boszorkák, avagy házimanók főznek e ott, de ezt most nem hoztam fel, nem tartozott a tárgyhoz. Bár a Godrikon nem egyszer szóba került már a Minisztérium, erről érthető módon még nem esett szó.
Az, hogy az előbbi szócsata békés kimenetelű lesz, abban a pillanatban dőlt meg, amikor Melanie kerek-perec kijelentette: vagy itt és most átnyújtok minden információt, amit tudok... vagy... a kemény fiúkra bízza az ügyet. Megrettenésem egy pillanatra kiült az arcomra, de csak egy röpke pillanat erejéig engedtem meg magamnak ilyesfajta gyengeséget. Utána fogtam magam, és taktikát váltottam. Az sem érdekelt, hogy itt most ellentmondásba fogok kerülni az egy perce előadott érvelésemmel. Hiába, nem volt mit tenni, meg kellett magamnak nyernem valahogy ezt a nőt.
- Khm... tökéletesen megértem a kegyed álláspontját... De azt hiszem, nem kell ennyire előre sietni... Talán van egy köztes megoldás is - dobtam el a csalit.
- Előfordulhat, hogy apám eltárolta az emléket otthon, mint más szakmai interjúkat is... Ugyan a hitelesítésben akkor sem tudok segíteni, mivel nem az én emlékemről van szó, de ha úgy látja, hogy van értelme így is megtekinteni az emléket, akkor két út létezik ahhoz, hogy minél hamarabb magánál legyen - fűztem tovább a szó képzeletbeli fonalát, majd bal szemöldököm magasabbra húzva, merészsége határait feszegetve tettem hozzá:
- Vagy megvár itt, és amilyen hamar tudom, megkeresem az emléket, majd idehozom magának, avagy... el is kísérhet engem apám házába, amennyiben van kedve...
Kezeimet a tarkóm mögött összekulcsolva vártam a válaszát, igyekeztam olyan lazaságot sugározni, ami azt sugallja, nekem nincs vaj a fülem mögött, akárhogy is dönt, ő csak jól jár. És ez egyébként rám is igaz volt... ha elenged, úgy még arra is megvan az esélyem, hogy olajra lépjünk apámmal, ha viszont velem jön, úgy a lehető legrövidebb úton szabadulhatok meg a Minisztériumtól. Kíváncsian vártam hát, horogra akad-e ez a csodaszép sellő...
Más kérdés, hogyha igent mondana valamelyik opcióra, úgy egyik döntését sem lenne könnyű igazolnia. Előbbit a felettesei, utóbbit a férje nehezményezheti...
- Ha úgy könnyebb elszabadulnia, üzleti ebédnek is betudhatja a távollétet. Mégis csak élvezetesebb, mint a száraz aktákat bújni - próbáltam megadni az utolsó lökést, ártatlan pillantást vetve a kezében tartott aktára.
Naplózva

Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2024. 05. 15. - 16:27:48 »
+1

 



Bizony bizony mosolyogtató hogy önként és dalolva tálalja fel magát a másik zöldborsmártással. Legalább van humora és ez nagyon nem elhanyagolandó szempont én már csak tudom.
- Hmmm… vicces figura maga.
Közlöm negédesen elbillentve a fejem és ha eddig nem tetszett hát most már még inkább. Ajj-ajj Nott, még a végén konkurenciád akad.
Csakhogy a jó kezdet siralmas véget ígér, már ami a kis találkánkat illeti. Hát azért nem fogom miatta a kispárnám telesírni, de jobban örültem volna nem a keménykötésű bagázs kezére adni őt. Bár izmokban ő sem marad túl sokkal le, azért nem biztos hogy rá fogadnék pláne ha többen vannak ellene. Meglehet ennek súlyát érzi igazán ki a hanglejtésemből, mert érdekes mód visszakozásba csap át dacos határozottsága.
- Khm... tökéletesen megértem a kegyed álláspontját... De azt hiszem, nem kell ennyire előre sietni... Talán van egy köztes megoldás is.
- Mmmmm, valóban? És ugyan mégis mi lenne az?
Nekidőlök az asztalnak és kecsesen keresztbe vetem a lábaim amolyan felettébb unottan várakozó pózt felvéve, de bosszantva is ezzel. Edwardot legalábbis mindig bosszantja és ingerli mert szerinte ez felhívás egy keringőre. Hát rajtam nem múlik a tánc, Hamox.
- Előfordulhat, hogy apám eltárolta az emléket otthon, mint más szakmai interjúkat is... Ugyan a hitelesítésben akkor sem tudok segíteni, mivel nem az én emlékemről van szó, de ha úgy látja, hogy van értelme így is megtekinteni az emléket, akkor két út létezik ahhoz, hogy minél hamarabb magánál legyen. Vagy megvár itt, és amilyen hamar tudom, megkeresem az emléket, majd idehozom magának, avagy... el is kísérhet engem apám házába, amennyiben van kedve...
Hát kedvem az épp lenne… de hogy magyarázom ki a nem várt terepmunkát? Áh, picsába is! A lelkem egy vad, zabolázatlan, lázongó része főleg az arany névtábla miatt dühöngve veri a ketrecét és szabadulni akar. És hajlok rá, hogy kiengedjem tombolni.
- Ha úgy könnyebb elszabadulnia, üzleti ebédnek is betudhatja a távollétet. Mégis csak élvezetesebb, mint a száraz aktákat bújni.
Ajkaim szelíden megrándulnak az elhangzottakra, és ha nem venne fel a férfi ilyen pökkhendien magabiztos pózt gondolkodás nélkül igent is vágnék rá. De… így nem. Csak fogom és kimért, lassú mozdulattal zárom be az aktát majd dobom felé hogy lepődjön csak meg mit pottyantok az ölébe.
- Nos, Mr. Hamox, ez igazán csábító ajánlat. Jobb ha előbb tisztába kerül az ügyük súlyosságával mielőtt elhív itt… ebédelgetni. Ha az emlék nem lesz egy héten belül a kezembe a kedves papa az Azkabanba kerülhet, és óvadékként az egész vagyonuk lefoglalásra kerül. Szóval, ma még tehetős, ma még elmegyek Önnel és mindenki annak tudja ezt be aminek akarja. Teszek rá. Ajánlom hogy valóban igaza legyen ami az emléket illeti.
A többi meg majd alakul(hatna ha nem lennék férjnél. Na mindegy). Azzal megragadom a fogasra akasztott kabátomat és kérdőn pillantok a másikra.
- Nos akkor mehetünk...?
Naplózva


Dalton J. E. Hamox
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2024. 05. 22. - 08:21:45 »
+1

Pengeélen


"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."

Ahogy én tudtam, a humor nem tartozott a legnagyobb erényeim közé, de ha Mrs. Nott mégis viccesnek talált, annak persze örültem. Ha valamit bizonyított ez, azt biztosan, hogy a hölgy szerette a szarkazmust. Én meg felettébb kedveltem az olyan nőket, akik eszesek, határozottak, és maguk is szarkasztikusak. Bár olyan sűrűn nem találkoztam ilyen nővel, most itt termett egy velem szemben. Jól esett kiélvezni ezt a helyzetet... és a látványt... Ahogy a várakozót adta, hát nehéz volt visszafognom magam, hogy ne menjek oda és...
Volt valami nagyon boszorkányos ebben a nőben... valami ellenállhatatlan és... veszélyes. Az, hogy ennek ellenére a szülői házba invitáltam, lehet, hogy botor lépésnek tűnt részemről, de már nem volt mit tenni. Olyan volt ez, mint egy elfuserált varázslósakkjátszma. Amikor az ember hoz egy rossz döntést, aztán még egyet és még egyet, hogy helyrehozza a legelső fiaskót, és ezt addig folytatja, amíg már egy bábuja sem marad élve a mezőn. Ha így is volt, élvezettel játszottam ezt a játszmát Hopkirkkal, aki kellemes csalódásomra igent mondott a meghívásra. Persze közben azt sem felejtette el közölni velem, hogy ha valami nem jól sül el, az Azkabanba kerülhet az apám... a vagyonunknak meg lőttek. Bár tényleges vagyonról annyira nem beszélhettünk, hisz apám arra tette fel az életét, hogy a tudományos területen alkosson utánozhatatlant, ahelyett, hogy a Gringottsbéli széfünket gazdagítsa, semmi esetre sem örültem volna, ha örököségét lefoglalják és elhurcolják mindazt, amire a családunk nemzedékek óta mindent feltett.
- Ne aggódjon Miss Hopkirk! Az emlék már ma a birtokában lesz. Utána meg jöhet a kiérdemelt desszert - kacsintottam rá magabiztosan, és ebben bizony ténylegesen biztos voltam. Mindössze egy rövidke előkészületre volt szükség, és már át is nyújthattam neki az emléket.
Érdekes húzás volt, hogy azért, hogy megmentsem és elrejtsem az emlék gyűjteményt, most egy vadidegen Wizengamot-tagot készültem magammal vinni a tett színhelyére. Kicsit úgy éreztem magam, mintha az oroszlán barlangjába sétálnék be. Mindazonáltal bizsergésre adott okot ez a váratlan fordulat, így hát elismeréssel és izgatottsággal pillantottam a zöldesbarna zsarátnokokba, miközben az aktáért kaptam. Akaratlanul is szorosan magamhoz szorítottam aztán. Legalább ezt.
- Igenis, hölgyem. Csak Ön után - emeltem felé színpadiasan jobbomat, persze nem abból a célból, hogy megfogjam gyűrűs kezét, csak szimpla gesztus volt ez. Ahogy kiléptünk a folyosóra, felzárkóztam mellé, és olyan magabiztossággal, ahogy csak egy vérbeli csaló tenné, megosztottam vele utazásunk részleteit.
- Úgy vélem, a legegyszerűbb az volna, ha a minisztériumi kandallókat használnánk, hisz a mi kandallónk is rajta van a hopp hálózaton. Persze csak akkor, ha nem akarja, hogy utólag lekövessék az utazásunkat... Bár lehet, hogy Önnek errre is van kiskapuja - néztem rá kérdőn, majd híven követtem, bármilyen irányt is vett, hisz innentől ő diktált.
- Természetesen a hoppanálás is megfelel, bár ha jól tudom, ahhoz el kell hagynunk a Minisztérium területét - vetettem fel a másik opciót, igazából fogalmam sem volt, hogy működik itt a rendszer, nem sokszor jártam itt életemben, és mindig kandallón át érkeztem.
Naplózva

Melanie Hopkirk
Minisztérium
***


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2024. 05. 24. - 13:01:18 »
+1

 



Várom, hogy összerezzen, vagy hogy kimozdítom eddigi stabilitásából a férfit. Lelki szemeim előtt látom, de sajnos csak ott. A valóságban meg se rezzen az ölébe kapott mappától, mindössze csak… magához veszi hanyag eleganciával. Ahogy birtokába kerül, mint valami csecse-becsét kezdi dédelgetni. Kissé talán jobban is szorítja magához semmint értelme lenne, amitől enyhén zavarba jövök. Nem tudom pajzsként akarja használni ellenem? Meglehet ostoba ötlet, semmitől nem véd. Túszként kezeli talán inkább? Márpedig vissza kell szolgáltatnia, csak kölcsönbe adtam, nem örökbe. Esetleg metaforikus lenne? Van egy olyan izgalmas de rossz érzésem, hogy nagyon is ez az utóbbi áll fenn. Hát… erről már lekésett.
- Ne aggódjon Miss Hopkirk! Az emlék már ma a birtokában lesz. Utána meg jöhet a kiérdemelt desszert.
Az a kacsintás… szemtelenül pajkos és most kifejezetten örülök hogy Edwardot mégse eszi ide a furkász. Talán a helyzet adta kényelmetlenség elkerülése miatt válok türelmetlenül kapkodóvá, parancsolgatóvá és már kabátommal a kezemben várakozom, mire Hamox is felpattan székéből vicceskedve természetesen. Aprócska felfele ívelést váltanak csak ki szavai ajkaim szegeltében, jelezve azért értem a humorát. A felém nyújtott jobbját azonban nem fogadom el. Nem kell nekem játszania itt az angol gentleman-t, van egy otthon aki bőven fárasztó, sem a kedélyes úriembereskedés nem hiányzik, nagylány vagyok köszöntem. Bár azért érdekelne mennyire kidolgozott az a kar és milyen érzés lenne tenyerem között fogni. Hogy a doxy rágná meg…!
- Úgy vélem, a legegyszerűbb az volna, ha a minisztériumi kandallókat használnánk, hisz a mi kandallónk is rajta van a hopp hálózaton. Persze csak akkor, ha nem akarja, hogy utólag lekövessék az utazásunkat... Bár lehet, hogy Önnek errre is van kiskapuja
Kopogó lépteim visszhangot vernek a folyosón. Nem fáradok az irodám lezárásával, megbízom a kollégáimban az olyan titkos aktákat meg úgysem ott őrizzük pláne nem a Misztériumügyi főosztály esetében, így hagyom hogy Dalton tegye be az ajtót és zárkózzon fel utánam. Lépteim a liftekhez vezetnek és onnan majd a kandallókhoz. A hop-hálózat a legkézenfekvőbb és kényelmesebb. Kivéve persze Nott esetében, aki mindig inkább a brummogó kétkerekűjét üli meg.
- Nincs szükség semmilyen kiskapura, Mr. Hamox. Én pontosan ugyanerre a közlekedési módra gondoltam. Nem kell aggódnia, nem félek hogy kormos lesz a szoknyám széle.
Cukkolom szándékosan felhunyorítva, mivel nem jut más eszembe miért is ajánlgat mást.
- Természetesen a hoppanálás is megfelel, bár ha jól tudom, ahhoz el kell hagynunk a Minisztérium területét.
- Ez így van és sajnos felettébb nagy az esély a mugli turistacsoportok kerülgetésének. Nem szívesen ázom el úgyhogy maradjunk csak az eredeti tervnél.
Ujjaim megnyomják a lift hívógombját, és bent néma csendben maradok leszámítva persze a köszönést pár kollégának. Mikor leérünk az előcsarnokba velünk együtt vagy öt kis bűvös cetli repül útjára, de mit sem törődök velük ütemesen megyek a kandallók irányába.
- Maradjunk csak az eredeti tervnél. És ne aggódjon, nem tartok attól bárki lekövetne. Vagy ha mégis, hát tegye csak!  – közlöm dacosan kihúzva magam mikor az egyik szabad kandalló mellé érünk. Figyelemmel kísérem ahogy a férfi merít a zöld port tartó dobozkából és hagyom hogy előbb belépjen, majd mellé állok én is. Itt már kénytelen vagyok belekarolni tekintve hogy a célt ő határozza meg.
A szívem egy ritmust kihagy, de ezt annak tudom be mennyire érdekel hova megyünk és mi az emlék nem pedig… hogy kívánságom hamarabb teljesül, mint azt gondoltam volna. Ujjaim alatt érzem a puha sárga ing anyagán át szelíden megfeszülő erős karját és felsandítva a férfi profilját fixírozva várom, mikor vesz újra kereszttüzébe az a két nagy barna szempár mielőtt a zöld lángok felcsapnak körülöttünk.


Folytatás itt.
A helyszín szabad!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 23. - 17:32:25
Az oldal 0.192 másodperc alatt készült el 48 lekéréssel.