Fogadó a Vasorrú bábához

◂ szép Meggie ▸

2002. július 24.

◃f y n n ▹

Ooh, when I look in the mirror
I'll melt your heart into two
I got that superstar glow

style: casual outfit ║ zene: butter

Fynn társasága borzongató, kellemes érzéseket ébresztett bennem. Általában Aidennel éreztem magam a legjobban, de a másik szenvedélyem a kalandok voltak. Imádtam megszerezni, felfedezni, válaszokat kutatni. Egyszerűen ez tett Elliot O’Marává. Ez formálta meg a személyiségemet gyerekkoromtól kezdve, de leginkább a Roxfort utáni években. Ezt persze senki sem tudta azok közül, akik mostanában körbe vettek. Aidennek alig-alig meséltem, az új élményeinket nagyobb becsben tartottam, minthogy a múltat hánytorgassam fel. Fynn pedig, szimplán túl új volt, hogy időm akadt volna beavatni őt.
A pult mögül a kocsmáros felesége odafáradt hozzánk. Talán elkapta a vámpírsrác mosolyát, amivel finoman arra akart célozgatni, hogy szolgáljanak ki engem. Igen, engem, akinek még jön némi itallal. A termetes asszonyság megállt az asztalunk mellett és pilláit rebegtetve várta, hogy a túlzottan is kék szemű férfi mondja meg, mit szeretne.
– Kedves, legyen olyan drága, hogy hoz Elliotnak egy lángnyelvet, egy ilyen nap után mindenkinek jól esik egy jó whiskey. Hozzám írja.
– Jeget nem kérek bele. – Tettem hozzá kiegészítésként. Még véletlenül sem akartam megkockáztatni, hogy esetleg megfájduljon a torkom. Rendszerint minden hideg rossz hatással volt rám, annyira, hogy kellemetlen kín maradt a nyelés. Túl könnyen gyulladtak be a manduláim mindig is, de az utóbbi időszakban ez a fajta probléma csak megugrott. Még, hogy mi varázslók nem szenvedhetünk el mindenféle fájdalmat.
Persze ennyi volt a nyugalom. Szép Meggie visszatérése mindent megbolygatott… főleg a sörömet, aminek a fele az asztalon, a másol fele éppen Fynnen landolt. Ez pedig máris a tökéletes alkalom volt arra, hogy lerázzam magunkról ezt a kis problémát. Még az a pofon is abszolút megérte, na meg a fenyegető pillantások távolról, amivel az új „pasimat” illette.
Nagyon nehezen fogtam vissza a röhögést. Inkább eltakartam a kezemmel a számat, nehogy meglássa Meggie, milyen remekül szórakozom rajta. Aztán megittam az utolsó kortyot a sörömből. Nagyjából ennyi maradt belőle.
– Hát ez..igazán..drámai előadás volt. Csak attól félek, ezentúl nem biztos hogy kiszolgálnak engem. Vagy ha ki is szolgálnak, ellenőriznem kell, mit tesznek az italomba.
Megköszörültem a torkomat, de ez sem segített. Kénytelen voltam engedni az elégedett vigyornak, ami kiülni akarta az arcomra.
–  Ugyan már, Meggie itt nem alkalmazott. Ahhoz, hogy meg tudjon mérgezni, minimum le kell paktálnia a kocsmárossal. – Legyintettem, majd magamhoz húztam a felém tolt lángnyelvet. Csak egy kicsit emeltem meg felé, aztán egy kortyot magamhoz vettem belőle. Ha már kikunyiztam Aidentől, hogy engedjen el kicsit mászkálni az Abszol úton, legalább ne józanul térjek vissza hozzá… hmmm, mondjuk arra lehet kellően dühös is lenne. Főleg, ha még meg is váratnám. Azt mondta, érjek vissza, mire zárja boltot.
– Látom, szeretsz játszani. Már akartam mondani a nagy pofon előtt, hogy ne szomorkodj, van nálam pár mugli cucc. Van kedved játszani velem? – Figyeltem, ahogy a zsebébe nyúlt, hát kíváncsi voltam mit vesz elő. Ha valami béna mugli játék, az úgyis felrobban itt… de nem. Ezek valami mások voltak. Kicsit vacakok, meg némi por. Közelebb hajoltam és a mosolygóshoz nyúltam, ami másodjára került ki a zsebekből.
– Ez meg mi a francra jó? – Pislogtam. Azt tudtam, hogy vannak mugli drogjai, de ezek cseppet sem hasonlítottak azokhoz a dolgokhoz, amikkel eddig probálkoztam. Azt hittem nekik is bájitalformában van, vagy legalábbis kis üvegben, mint az egyadagos piák, amiket a munkásemberek isznak. Ezek tök máshogy néztek ki.
Végül is megfogtam és gondolkodás nélkül a számba vettem egy olyat. Mi bajom lehet tőle? Azért alaposan leöblítettem a lángnyelvvel.
– Miért nem cukorka ízű ez a vacak? – Fintorogtam, de nem éreztem semmit. Vajon ez normális? Pislogva bámultam Fynnre, mintha azt várnám, hogy azonnal hatni kezd, nem lepett volna meg, ha a muglik még ezt is elmismásolják. – Inkább beveszek még egyet, lehet valamit elrontottam... vagy inkább a muglik, akik gyártyák ezeket... nem lepne meg. Furcsa egy népség! – Már nyúltam is a következőért. Persze nem túl magabiztosan, hiszen fogalmam sem volt, mit művelek.

[Egészség]

Egészség
2002. július 24.


zene: Legendary

Elliot

Elliot roppant viccesnek találta Meggie műsorát. Kezét a szája elé tartva, némán röhögve szemlélte a jelenetet. Én azért nyilván kifejezem aggodalmam, amire egy legyintéses nyugtatás a válasz.
–  Ugyan már, Meggie itt nem alkalmazott. Ahhoz, hogy meg tudjon mérgezni, minimum le kell paktálnia a kocsmárossal.
A női gyűlölettel legtöbbször nem számolnak a férfiak. És itt a hiba. Nem igazán bízom a nőkben, és csakis a tapasztalat beszél belőlem. Ha valamit nagyon akarnak, akkor minden lehetséges követ, sziklát, hegységet megmozgatnak. Ha ők maguk nem tudnak, akkor elérik, hogy valaki más megmozgassa helyettük. Vagy szereznek egy csákányt, istenséget, tudom is én, de megoldják. Ijesztő. De elengedem az aggodalmam, majd résen leszek. Mosolyogva nyűlok be a zsebembe, a kis aranyosakat kiterítve. A mosolygós kis ekis zacsi felé nyúl. átom a szemén, hogy kikerekedik, és érdeklődve vizsgálgatja.
– Ez meg mi a francra jó?
Szerintem még nem látott ijet vagy ha látott is, nem prübálta őket, mert úgy nézi, mint egy űrlény a..a...nem tom, valami emberi szarságot. A könyvet, mondjuk. Nem tudom, egy űrlénynek mi lehet a legfurább dolog a földon. Mondjuk maga az ember. Már éppen mondanám, hogy melyik mit csinál az agyaddal meg a szervezeteddel, de világyorsan lenyel egyet és ráhúzza a léngnyelvet. Ö..oké...akkor most azért elmondom, hogy
-Miért nem cukorka ízű ez a vacak?
-Mert nem az a lényegük. És pár perc múlva nem fog érdekelni az íze.-
Fintorog, mint egy kíváncsi gyerek, aki új édességet kap, de nem erre számított, és nem érti, mi történik, miért nem úgy van, ahgy azt ő akarja. Nagyokat pislogva néz rám, én meg elnevetem magam.
- Inkább beveszek még egyet, lehet valamit elrontottam... vagy inkább a muglik, akik gyártyák ezeket... nem lepne meg. Furcsa egy népség! -
Kék szemeim csak azt nézik kikerkedve, ahogy Elliot a másodikat is ohón nyeli le.
-Öhmm..okéé...most bevettél dupla adag felpörgetőt, ne lepődj meg, ha búgócsigaként fogsz arcon pörögni, vagy hasonló. De akkor már ne egyedül legyél benne, jövök én is, rám fér.-
Elliotra kacsintok, majd én is beveszek kettőt. Remélem, Aiden nem akad ki rám, hogy túlpörgetem Elliotot...még a végén lefejez, avgy valami. Nem akarok én lenni a rossz fiú, aki beleviszin Eliiotot minden hülyeségbe. Vaaagy mégiiiis? Iszok rá egy vesevet, majd várok. Mivel Elliot vette be, valószínű nála kezd el előbb hatni. Figyelem az arcát.
- Na és mondd csak, hogy van Aiden? Minden cuki, nyálas rózsaszín köztetek?
Szeretem az ekit, bár inkább csajok szokták használni, oldja a gátlásokat. Én nem igazán élek vele, szóval én is tesztelem magamon. Végülis, legalább el tudom mondani, hogy valóban jó e a cucc. Sokat csináétam már, de nem kóstoltam meg, csak az elsőket. Azóta sokkal ütősebbeket csinálok. Szerintem a muglik is megirigyelnék, de nekik nem árusítok. A lábaim azért kezdenk nyugtalanok lenni. Tényleg itt csincs zene. Miért nincs itt zene?

◂ szép Meggie ▸

2002. július 24.

◃f y n n ▹

Ooh, when I look in the mirror
I'll melt your heart into two
I got that superstar glow

style: casual outfit ║ zene: butter

Unalmas. Miért ilyen unalmas minden, ami mugli? Egy normális bájital legalább azonnal hat, nem kell az embernek két tablettát letuszkolnia a torkán, aminek még csak íze sem nagyon van. Miért olyan nehéz hozzáadni egy kis cukorka ízt? Kérdőn bámultam vámpírsrácra, mikor a második cucc sem kezdett hatni. Ennyit a pár percről.. és már Meggie dühös arca sem volt olyan szórakoztató, mint korábban.
– Öhmm..okéé...most bevettél dupla adag felpörgetőt, ne lepődj meg, ha búgócsigaként fogsz arcon pörögni, vagy hasonló. De akkor már ne egyedül legyél benne, jövök én is, rám fér. – A kacsintásra már-már azt hittem, tényleg ki akar velem kezdeni, de aztán bekapott ő is kettőt. Erre elégedett elvigyorodtam. Hát ha tényleg ha ez a duplaadag valami, akkor nem tudom mikor megyek vissza a boltba, dehogy Aiden ki fog rám teljesen borulni, hogy hol voltam az, biztos. Elég ritkán veszekszik… inkább bünti szexelünk. Általában meg is próbálom vele elhitetni, milyen szörnyen érzem magam tőle, csakhogy máskor is csináljuk úgy. Abban a dologban ugyanis nagyon jó.
– Jófiú. – Közöltem nagy elégedetten és hátra dőltem a székembe. Így húztam le a maradék lángnyelvemet. Ha ez nem üt ki most már, akkor tényleg semmi. Még a méreg is gyorsabban hatott, amit a nővérem vetetett be velem… és tenném hozzá, két hétig olyan voltam tőle, mint a mosott szar. Szóval ajánlottam ennek a mugli vacaknak, hogy legalább ütős legyen.
– Na és mondd csak, hogy van Aiden? Minden cuki, nyálas rózsaszín köztetek?
Kicsit olyan érzés volt, mintha valami bizseregne a bőröm alatt. Sok változást nem érdekeltem, bár azt mondta csak olyan leszek, mint a búgócsiga… ami nálam amúgy is alapállapot volt, szóval csak az tűnt fel, hogy a kérdése sokkal viccesebbnek tűnt, mint amilyennek kellett volna. Ezen ugyanis semmi vicc nem volt. Elvigyorodtam.
– Inkább mondjuk forrónak és szenvedélyesnek. Nagyjából minden percben dugni akarunk. – Sóhajtottam elégedetten és végig túrtam a hajamat, amitől a tincsek annyira összeborzolódtak a fejem, mint valami kiskölyöknek. Ezért azonnal igazgatni kezdtem a fekte szálakat az ujjaimmal, hogy az utolsó tökéletesen visszaálljon az imádott gombafazonba.
– Szóval Aiden jól van. Egyenesen remekül… – Húztam ki magam ültömben és széles vigyorral bámultam rá. A válla felett persze elkaptam Meggie vádló tekintetét… de aztán hirtelen átkattant az agyam. Elkaptam valami zenét a háttérben, így a zenegép felé böktem a varázspálcámmal, hogy az hangosabbá váljon. Jó kis ritmusa volt annak a dallamnak. Felugrottam az asztalra, lerúgtam róla mindent. Aztán megfogtam vámpírsárc karját, hogy felhúzzam magamhoz.
– Gyere, táncoljunk! – Ha sikerült felhúznom, akkor odasimultam hozzá és átkaroltam a nyakát. Reméltem, hogy Meggie annyira féltékeny lesz, hogy végleg megszabadulok tőle. – De… amúgy Aiden megkérte a kezemet. Szóval vegyük úgy, hogy most megünneplem veled. – Vigyorogtam rá, ahogy a nyakán csimpaszkodtam továbbra is. Hangosan sóhajtottam egyet és igazából vicces votl ilyen közel lenni hozzá, annyira, hogy minden lépéesemmel ide-oda billegtem is. Nem tudtam a zenére koncentrálni igazán... csak azokra a para szemekre.  – Táncoltass meg rendsen.

[Egészség]

Egészség
2002. július 24.


zene: Legendary

Elliot

A mugli cuccok, máshogy hatnak, a hatóidejük is más. Amikor egy varázsló először próbál ki ilyesmit, általban türelmetlen, van, hogy panaszkodik is, hogy ez valami hamis, és tuti átvágtam. Ilyenkor kicsit beszéltetnem kell, hogy ha már a tökkelütött nem hagy a szernek időt, én megtegyem. Mire oda jutnánk, hogy visszaadom a pénzét, már nincs rá szükség. Amúgy sem szokásom pénzt visszaadni, de eddig nem is volt rá szükség. Ahogy Elliot kapkodja a bocsókat, a szemeim először kikerekeednek, majd széles vigyorgásba kezdek, mert tudom, mi fog következni. Agymegborulás. Turbó nyuszi utazás. Egy pillanatig az is megfordul a fejemben, hogy én józanul, tiszta fejjel nézem végig a műsort, de aztn gyorsan sutba is dobom ezt a tervet, és én is követem.
-Jófiú.-
Elliot elégedetten veti hanyatt magát, és húzza le a maradék piáját. Hogy addig is teljen az idő, Aiden és az ő mázasnak tűnő kapcsolatuk felől érdeklődöm. Nem voltam még igazán szerelmes, lehet én ilyenkre képtelen is vagyok, így néha nekem túl ragadósnak tűnik ez a Muci kapcsolat. Jó, a szex az oké, meg fasza, és imádom, de nyálas érzelmek, meg jaj, leélem veled az egész szaros életem..na neeeem. Azt mondják, a szerelméért mindent megtesz az ember. Ez elég nagy gyenge pontnak tűnik. Én azt hiszem, a szerelemhez túl önző vagyok. Amióta nincs mellettem Alizon, tényleg én vagyok magamnak az első. És ez bizony kibaszott jó. Az a helyzet, hogy azon kívól, hogy van, hogy azt érzem, túl sokat lopom a napot, és csinálhatnék valami sokkal érdekesebbet, én végülis szeretem az életem.
– Inkább mondjuk forrónak és szenvedélyesnek. Nagyjából minden percben dugni akarunk. –
Jó, ezzen nem vitatkozom, az király. De szerintem ennyi ami király. Nincs benne több.
– Szóval Aiden jól van. Egyenesen remekül… -
Na, de ha valaki ilyen típus, és jó neki..na, ht az a lényeg. Különösebben nem foglalkozom mások magánéletével, így az övükébe se nyúlok bele, csak épp annyira, hogy tudjam, mi a helyzet. Mert mi van, ha épp fasírtban vannak, és beletenyerelek valami egészen kínosba. Jobb ismerni azt a két embert, akivel dolgozol, meg minden. INformáció, az információ fontos.
- Na, akkor minden szuper. -
Még néha érzem ennek a Meggienek, vagy kinek a tekintetét a tarkómon, az arcomon, és most mintha kezdene nem csak hogy zavarni, de a bőröm is kezd bizseregni. Figyelek persze Elliotra, de kezdem érezni ahogy lüktet a vér az ereimben. Pumpálja, egyre szaporábban. pár perce morgolódtam a zene hiánya miatt, aztán mintha a csapos legilimentor lenne, halkan be is kapcsolta mögöttünk. Elliotot is zavarni kezdte, hogy milyen halkan is szól ez a zene, mert..mert na, jöjjön az hangerő. Érzem, hogy a végtagjaim mozogni akarnak. Én is mozogni vágyom. Elliot is hasonlóanérezhet, mert felpattan az asztalra, és magával húz engem is. Normális, nyugis este hülye lennék felmenni, meg táncolni, de ha most nem megyek, én meghalok. Menni kell. Mozogni kell. Meghalni is kell.
- Gyere, táncoljunk! -
Ahogy felhúz maghoz, a pult felé kiálltok, a zenét túlordibálva. Nem nézem, mennyi szem szegeződik ránk, akarom azt a piát. A pia is akar engem.
- Még kettő lángnyelvet kérünk! Kösziiiiiii!-
Elliot még tovább játszva Megginek a szerepét, átkarolva a nyakamat súg valamit. Ha nem tudnám, hogy oda meg vissza van Elliotért, néha elgondolkodnék rajta, hogy talán ki akar kezdeni velem, de mivel én a nőket szeretem, viccesnek találom, és így, kicist jobban ismerve őt, csak tudomásul veszem, mikor szereplője leszek egy jelenetének. Nem ltom Meggie arcát, már nem is érzem a tekintetét, az is lehet hogy azért, mert bőg. Erre a a gondolatra aztán szélesen vigyorgok, majd Elliot odasusog nekem valamit.
-Aiden megkérte a kezemet. Szóval vegyük úgy, hogy most megünneplem veled.  
Nem tudom, hogy higgadt józan állapotban mit reagálnék, csak azt érzem, hogy ez mekkora fasza dolog, és erre aztán inni kell, és táncolni.
- Hol van már az a két lángnyelv? Bulizni szeretnénk, mert kibaszott nagy okunk van ráááá!-
Elliotra vigyorgok, majd kacsintok egyet. Valamiért ennek az infonak hirtelen kicseszettül örülök, és azt akarom Elliot is jól érezze magát. Nagy nehezen megjapjuk a kért lngnyelvet. A sajátomat egy pillanat alatt lehúzom, és vad táncba kezdek. Végig simítom a kezeim Elliot csípőjén, hétha Meggie, olyan hagosan zokova rohan el, hogy a zene mellett is tisztán hallani. Aztán ahogy egyre jobban érzem a zenét, a vért az ereimben, úgy kezdem kigomboln az igem. Olyan kibaszott meleg kezd itt lenni....Immár kigombolt ingben táncolok. Érzem, a szívem dobogását. Érzem a zenét.

◂ szép Meggie ▸

2002. július 24.

◃f y n n ▹

Ooh, when I look in the mirror
I'll melt your heart into two
I got that superstar glow

style: casual outfit ║ zene: butter

Fynn-nel nem esett nehezemre megosztani a magánéletem apró részleteit. Miért is esett volna? Megbízható srác volt, ráadásul érdekes is, akit szívesen beszerveztem volna komolyabb munkákra. A kincskeresésnél is meglepően hasznosnak bizonyult, hiszen nélküle már valószínűleg nem lenne meg az én drága lucfenyőpálcám.
– Na, akkor minden szuper.
Valóban szuper. Minden szuper. Az egész kapcsolatom Aidennel, mint a megtestesült álom. A szex kiváló, az érzelmek a helyükön vannak és nincs féltékenység, akármennyire is utálom Benjamin csaját, mert valamikor hajtott rá. Az semmi sem volt azokhoz a drámákhoz képest, amiket Nathaniel Forest mellett éltem meg. Egyszerűen csak tudtam, hogy minden a helyén van most éppen. Leszámítva, hogy mocskosul ki fog akadni, amiért betéptem és berúgtam és nem mentem vissza az Aranyfogba segíteni neki.
Hirtelen szűnt meg a kapcsolatom a valósággal. A zene ritmusa lüktetett az egész testemben, a szívem is ráállt. Ezért pattantam fel az asztalra és vontam oda magamhoz. Közben hallottam, ahogy vámpírsrác még odakiált a pultos lánynak: – Még kettő lángnyelvet kérünk! Kösziiiiiii!
Igaza volt. Legalább nem szárad ki a torkunk, míg Meggie-nek játszuk a szerepet. Egészen úgy tűnt, hogy a ritmusra valahogy a színek is változnak a kocsmában. Hol zöldre, hol kékre váltott a korábban sárgásfényű világítás. Tetszett ez a cucc… fura volt, de tetszett. Meg lehetne csinálni bájitalban is – ha józanon egyáltalán eszembe jut.
Eközben jelentettem be lényegében az eljegyzést. Nem akartam elkiabálni, nem akartam örülni neki, mint Miltonnál, hogy aztán ne legyen belőle semmi… mégis kimondtam azokat a szavakat. Már-már boldognak is éreztem magam, ez pedig csak még ijesztőbbé tette a helyzetet. Ha belebukok megint, hát akkorát bukok, amiből talán nem állok fel többé.
– Hol van már az a két lángnyelv? Bulizni szeretnénk, mert kibaszott nagy okunk van ráááá! – vigyorgott rám Fynn. Igazából meglepett, hogy ennyire örül a dolognak. A tánc viszont egyre inkább átvette a testünk felett az uralmat, a zene egészen másképp hatott rám, mint máskor… így hát, éreztem, ahogy minden porcikám magától mozdult. Fynn érintése kellemesen meleg volt a cípőmön és ez lényegében meg is adta Meggie-nek a kegyelemdöfést. Láttam, ahogy zokogva rohan el. A hangja egy pillanatra túl is zengte a ritmust. Nem tudtam nem röhögni.
– Elűzted a banyát… – Nevettem és kicsit távolabb léptem tőle, hogy átvegyem azokat a lángnyelveket. Ez viszont éppen elég volt arra, hogy kicsit távolabbról figyeljem, ahogy Fynn egy komplett műsort kerekít a helyi boszorkányoknak. Többen tapsoltak és fünyültek, ahogy kigombolódott az ing, én meg röhögtem tovább, talán addgira már kissé hisztérikusan is.
– Gyere, nagyfiú, igyunk! – Ugrottam le az asztalról, ahogy véget ért a zene és a kezébe nyomtam a lángnyelvet. Az egész testem izzadt, miközben egészen úgy tűnt, hogy a kocsmában minden rózsaszínre váltott. Még Fynn is. – Jól áll ez a szín… – Emeletem meg a poharamat és nagyot húztam le belőle.
– És neked van csajod, vámpírsrác? - kérdeztem rá aztán, mert kíváncsi voltam.

[Egészség]

Egészség
2002. július 24.


zene: Legendary

Elliot

Elliot és Aiden talán mindig is egy kicsit megfejthetetlen páros lesz számomra. Persze tényleg helyeskék így együtt, így nincs okom nem örülni. És végtére is tényleg jó arcoknak tűnnek, így talán a későbbiekben is jóban leszünk. Bár a drámákat nem biztos, hogy el tudnám viselni, és ráadásul én roppant féltékeny típus vagyok. Nem szeretem, ha más is akár csak egy lehheletnyire is képbe jön. Ha Elliot csaj lenne, és Aiden helyébe lennék, szerintem a többi srác már nem élne. Én sajnos az a típus vagyok, aki géltéknységében véletlenül hullákat hagy maga után. De mivel nincs komoly csaj, aki miatt el kéne rejtenem egy csomó hullát, így azt gondolom, viszonylag gondtalan a jelenlegi életem, és ezt semmi képpen sem szeretném felbolygatni. Érzem, hogy a helyiség egésze megváltozik, mintha minden rezegne. A zene is rezeg, a levegő is rezeg, és minden egyes porcikám is rezeg. Kellemesen zsibadtnak érzem magam, és mozogni akarok, egy pillanatra sem akarok ácsorogni. Csak zsibbadtan vigyorgok Elliotra. Nem tudom, hogy józanul is ennyire örülnék a hírnek, de most valamiért kibaszottul örülök neki, mintha azt mondta volna, egy csapat csaj vár rám hátul, és épp a ruhájukat dobálják le. Mi a picsának örülök ennyire egy eljegyzésnek?
- Tééényleg, gratulálok nektek fiúúúk.
Jesszus, még mindig kurva meleg vaaaan...a lángnyelveket közben kihozzák, mialatt Elliot a poharakért nyúl, én neki vetkőzöm, de a táncot nem tudom abbahagyni. Nem is akarom...
– Elűzted a banyát…
Halkan hallom, ahogy Elliot Meggie felé biccent. Ááá, nem érdekel mit csinál, leszarom, most buli van. A nyomorával menjen is hátra, ne rontsa itt a levegőt.
- Felőlem fel is gyulladhat..-
Nevetek fel, hiszen tényleg, röhejes. Vagy vicces...vagy bármilyen is legyen. Az ingem a végén levszem, és a földre dobom. Bizsereg a bőröm, mintha még mindig lenne rajtam ing, pedig most vetettem le.
– Gyere, nagyfiú, igyunk!
Ahogy a zene véget ér, lassan én is leállok, és lekászálódok az asztalról. Pia. De jól is esik...
– Jól áll ez a szín…
Nem igazán vettem észre a színeket, vagyis a szemem úgy vibrál, hogy nagypn kell fókuszálnom, ha valamilyen tiszta színt akarok látni.
- Izé...kössz..-
Nem tudom eldönteni, Elliot milyen színt lát, mert hát azt se igazán, hogy én milyen színt látok, így tétován csak helyeslek. Ledöccenek a székre, és a pohár után nyúlok.
– És neked van csajod, vámpírsrác?-
Egy bizonyos csajom? Nincs, és ha rajtam múlik, nem mostanában lesz. Az is lehet, hogy sose lesz. El tudom kápzelni az életem agglegényként.
- Egy bizonyos csajom? Nincs. Tudod én..úúúúgy szeretek vadászniii-
A hangom talán kezd kissé vontatottá válni, és igen, azt hiszem egyszerre álltam be és rúgtam be. Nem mondom hogy szar érzés...
- Nem hiszem, hogy egy..ilyen..izééé..kapcsolat az nekem...való...-
Még mindig szélesen vigyorgok. Ahh, de rágyújtanééék...
- Legalább nem kell egy csomó hullát hátra hagynooom-
Ez a belső monológom kihangosítása lett, és nem tudom, Elliot így érti e. Csaj..hullák..végülis, tök logikus.
- Ti mióta vagytok együtt?-
Erre már előbb is rá akartam kérdezni kíváncsidágból, de valahogy sose terelődött úgy a a beszélgetés, így nem rőltettem.

◂ szép Meggie ▸

2002. július 24.

◃f y n n ▹

Ooh, when I look in the mirror
I'll melt your heart into two
I got that superstar glow

style: casual outfit ║ zene: butter

A tánctól egész kellemesen kimelegedtem. Éreztem, ahogy az enyhe rózsaszín pír kiült az arcomra ettől… de nem bántam egy cseppet sem. Kedveltem az olyan embereket, mint vámpírsrác, az olyanokat, akik tudnak inni és bulizni, el tudják engedni magukat. Talán a tabletta, talán a tabletta és az alkohol kellemes elegye okozta, hogy minden fene mód rózsaszínnek tűnt, de már az sem lepett volna meg, hogy az általános szórakozottságom és a fejembe kúszó hangok okozták volna ezt. Volt egy előéletem a pánikrohamokkal, a látomásokkal, az állandóan beszéddel a bennem lakozó hanggal. Nem tagadtam, kissé bekattantam, mióta visszatértem Londonba.
– Izé...kössz.. – Felelte Fynn, ahogy megdicsértem a színét. Rózsaszínben úszott ő is, akárcsak minden más a kocsmában. Ráadásul ezt csak tovább rontott, hogy idő közben megittam a kiérkező lángnyelvet. Kellemesen megszédültem tőle, mintha csak a világ billent volna meg, attól az egy adag lángnyelvtől, ám míg összeszedtem magam, Fynn beszélhetett az aktuális családi állapotáról. Nekem nem kifejezetten volt az esetem, de hát megvan a maga sötét, rosszfiús beütése, amire azért buknak a lányok… mégis ki tudná ezt nálam jobban? Annak idején én is űztem a szoknyákat, mintha csak muszáj lenne minden este más combjai közé befeküdni. De sosem voltam igazán szerelmes, míg meg nem ismertem Nathaniel Forestet. Megváltoztatott, megmutatta, milyen tartozni valakihez, milyen családban lenni és bár én nagyon akartam bizonyítani, hogy egyedül is megvagyok, valahogy megint jött valaki. Aiden.
–  Egy bizonyos csajom? Nincs. Tudod én..úúúúgy szeretek vadászniii – mondta. Közben intettem, hogy hozhatják a következő adag innivalót, majd visszapillantottam az ijesztően kék szemekbe és csak bólintottam.
– Ismerős… – motyogtam és megtámaszkodtam az asztalon. Az ujjaimmal láthatatlan mintát véstem az asztallapba. Meglehetősen szórakozott voltam annak ellenére is, hogy alapvetően nem éreztem magam betépve annyira. Talán ránk másképp hatnak a mugli drogok, hiszen a betegségeik jórésze sem jelent halálos végkimenetelt.
– Nem hiszem, hogy egy..ilyen..izééé..kapcsolat az nekem...való...
Ez meg még ismerősebb volt. Sóhajtottam egyet, majd bólintottam.
– Legalább nem kell egy csomó hullát hátra hagynooom.
Hogy mi? Kissé feszengve nevettem fel, úgy hogy azt hihesse, meglep a dolog. Mióta megöltem Reagant az élet, mint olyan rövidnek és könnyen elvehetőnek tűnt. Azelőtt minden olyan más volt. A gyilkosság megváltoztatja az embert, valamit elvesz belőle, valamit kiszakít. Az egész olyan furcsa és képlékeny lesz… ráadásul rendelkezhetünk felette. Eleje és vége van… keserű, undok felismerés ez, ami rányomja a bélyegét onnantól az ember életére. Élvezd ki minden percét… ezt szokták mondani, én viszont gyakran úgy éreztem csak sodródok előre a napokkal.
– Talán szakítás után kinyírod őket? – kérdeztem és közben megérkezett megint a kocsmáros. Újabb adag italokat pakolt le elém, s ahogy megfogtam a poharat, magam elé vettem, megint eszembe jutott, hogy Aiden milyen morcos lesz, mert már vagy egy órája itt vagyok, ahelyett, hogy visszasiettem volna az Aranyfogba, segíteni a zárást. – Mármint engem nem zavar, te tudod, hogyan éled meg ezeket a dolgokat. De ha nem nyírod ki őket, akkor utána még visszatérhetsz egy-egy menetre… – Adtam a jó tanácsot, amihez aztán semennyire sem értettem.
– Ti mióta vagytok együtt?
– Jó kérdés. Augusztus 20-án feküdtünk lesz először egy éve… de aztán volt egy jó két hónapos megszakítás. – Magyaráztam olyan nyugalommal, mintha az előbb nem is csajhullákról beszétlünk volna. A számhoz emeletem a poharat, hogy kortyoljak belőle. – Szeptember 6-án jöttünk össze azt hiszem rendesen. Onnantól kezdve voltunk igazán elválaszthatatlanok és rövid időn belül össze is költöztünk. – Folytattam, mintha legalábbis érdekelhetnék Fynnt ilyen mélyre menően az események. Meg is köszörültem a torkomat, hátha akkor sikerült végre befogni a számat.
– Bocs. Ezek nem lényeges infók annyira… meg gondolom Aiden megöl, ha nem megyek vissza. – Pillantottam az órára. –Már egy órája zárt és hát… tudod, milyen mikor mocros.

[Egészség]

Egészség
2002. július 24.


zene: Legendary

Elliot

Furcsa a magánéletemről pofázni, sosem kérdezi senki, és nem is szívesen dumálok erről. Sosem kötődtem senkihez, nem is szeretnék. Vagy egyszerűen még nem láttam senkit, akit méltónak találnék erre a posztra. Mármint nem mintha valami királyi őfelsége lennék, de szeretem, ha van kihívás, ha az a valaki érdekes, s megmozgat. Na, ilyennel még nem találkoztam. Ez a furcsa, színes köd mégis beszédre hív. Az egyetlen értelmes nőszemély az életemben Alizon. Na, mondjuk, azt a szerencsérlent is szánom, aki nla köt ki, mert tutifix, hogy abban a kapcsolatban Alizon fogja a nadrágot hordani...Őrült. Talán én is ezért keresem az őrült nőket. Anyánk is megbolondult...ez valami..valami családi defekt. Lehet, el tudnék képzelni magam mellett valami őrült nőszemélyt, akivel együtt csiszolúdunk kevésbé érdesre. De amíg nincs ilyen, addig is jól megvagyok a kis érdes lelkemmel együtt. Lehet, hogy elmeroggyant kívábalmaim vannak, ezzel tisztában vagyok, de hát...ez van.
– Ismerős… –
Motyogja Elliot is maga elé. Én nem ismertem az Aiden előtti Elliotot, és így, ismeretlenül nehezen tudom elképzelni, hogy ő meg a nők..olyan...hát mindegy is. Elliot arca abszolút elrejti a korát, ezt már több ázsiainál is megfigyeltem. Bámulatos, milyen..kortalanok tudnak lenni. 20, 30 40? Simán bemondhatják bármelyiket. Én pár éve még úgy néztem ki, mint egy béna nyálas tini modell. Még szőke is voltam. A szerek olyan kellemes bódultságba hoznak, amilyenre a sima alkohol nem képes. Mégis, az elején duzzadsz az energiától, a végén viszont úgy érzed magad, mint egy kivacsart citrom. Ahogy a hátrahagyott, vagyis a nem hátrahagyott hullákat említem, látom az arcát, hogy nem igazán érti, mire célzok. Persze, én se érteném magamat a heléybe. De még egy kis idő, és jobban megismeri a fura logikai vagy logikátlan észjárásom.
– Talán szakítás után kinyírod őket? Mármint engem nem zavar, te tudod, hogyan éled meg ezeket a dolgokat. De ha nem nyírod ki őket, akkor utána még visszatérhetsz egy-egy menetre… 
Felnevetek, hiszen ugyan, nem akarnám őket kinyírni. Nem tenne boldoggá.
- Ugyan már, nem őket. De én sajnos egy felettébb önző, nárcisztikus és birtokló faszfej vagyok. Szakítás után is képes lennék...elveszteni a kis fejem itt. És vééletlenül tuti meglendülne az a pálca. Aztán persze megbánnám, de már nem lenne visszaút.
Vagy legalábbis jelenleg ezt tudom elképzelni magamról. Aztán persze a csaj megutálna, attól még szarabbul lennék. Áh, ki tudja mi lenne, de az tuti, hogy az sem százas, aki velem kezd. Én sem avgyok egy biztosítás. De a hullák és pompás személyiségem helyett rájuk terelem a szót.
Jó kérdés. Augusztus 20-án feküdtünk lesz először egy éve… de aztán volt egy jó két hónapos megszakítás.  Szeptember 6-án jöttünk össze azt hiszem rendesen. Onnantól kezdve voltunk igazán elválaszthatatlanok és rövid időn belül össze is költöztünk.
Nocsak, nocsak. Így durr bele, én a tied, te az enyém? Hát...merész öregem, merész.
- Húú, azt a mindenit! Kemény vállalás öregem.
-Bocs. Ezek nem lényeges infók annyira… meg gondolom Aiden megöl, ha nem megyek vissza. Már egy órája zárt és hát… tudod, milyen mikor mocros.
Na, és pont ezért sem szeretnék senkit otthonra. De ezt nem fogom most kifejteni Elliotnak, hiszen most készül megházasodni, és azért én sem vagyok teljesen tapintatlan fasz, csak amikor..hát néha napján. Amikor különösen rossz napom van, és szeretném, ha mások é legalább olyan szar. De ez nem egy ilyen nap, így inkább csak bólintok. Megvárom, míg Elliot elindul haza, én meg kérek még egy levezető lónyálas sört, aztán egy óra múlva én is elindulok. Na még nem haza, de megubtam a benti levegőt. És amúgy is kell egy cigi.

Köszönöm a játékot, a helyszín szabad!