Foltozott Üst

A Foltozott Üst talán az egyik legnépszerűbb fogadó varázslókörökben. Nem csak azért, mert Tom, a csapos kiváló italokat tesz az ideérkezők elé, de lehetőség van kellemes, éppen csak leheletnyit poros, szobákra szert tenni az emeleten. Ez különösen hasznos akkor, ha az ember éppen nagy bevásárlásra érkezik az Abszol útra, valahonnan vidékről.
Megközelítés szempontjából is kiváló. Elsősorban azért, mert London muglik lakta részéről is könnyedén idetalál az ember, másrészt a ivón áthaladva, a hátsó udvarról a híres bevásárló utcába is át lehet jutni.

[Na jó, de ne szólj senkinek]

Na jó, de ne szólj senkinek



Leah

2002. Szeptember 20.

Azt a kurva életbe! Egy hibbant tyúk három utcányit követett. Valami Sheryl. Kivételesen nem akartam bunkó lenni, de a rajongása kezd borzalmasan irritálni. Egy hete kezdett gyanús lenni, hogy követ. Mondom oké, belefér, amíg nem hoz rám bajt, nem zaklat, hát hadd nézzen. Majd csinálok valami műsort, amitől lekopik. De csak nem akar lepattani. Kinyomozta, hogy hol lakom, és leveleket küldözget. Még egy gyenge szerelmi bájitalos csokit is küldött, és igen, most is a nyomomban van. Egyre kínosabb kezd lenni a szitu, unom , zavar. Az utcán battyogva hirtelen megállok, hátra arcot vágok, és a képébe bámulok.
- Nézd...kedves..-
-Sheryl. A nevem Sheryl- Ó, hogy is felejthettem el, mikor a levélbe vagy hatszázszor felírta a nevét, meg az enyémet. Bleee, most mit csinéljak? Törjem el a csontjait, hogy megutáljon? Az abszol út épp egy kevésbé forgalmas utcánáján vagyunk, talán...Némítsam el? Ez....ez nem is olyan rossz ötlet....
- Szóval nézd...Sheryl. Mi nem illünk össze, higyj nekem. És most menj. Menj szépen..Ajj, mit mondjak még hogy elmenj? Hess!-
Még mindig itt áll, és néz csillogó szemekkel. Nem, ez nem fog elmenni. Nincs més választásom. Ha ezután sem utál meg, mást kell kitalálnom.
-Osruptum- A pálcám egyenesen az orrára irányítom, és a következő pillanatban Sheryl orra eltörik, és a vér ömleni kezd belőle. Én tényleg kedves akartam lenni, de ha kedves vagyok vele, és udvarias, akkor soha a büdös életbe nem fog békén hagyni. Szóval bocsika Sheryl. Ahogy a fájdalom az agyáig hatol hangosan sikkant egyet, és a meleg vérrel összekoszolja a világoskék ruháját.
- Ah, enyje kisasszony, ha legalább piros ruhát viselne...Kérem, ne feltűnősködjön itt, hess!-
Ráncolom össze a szemöldököm, és a kezemmel szó szerint elhessegetem, a sírásban kitörő Sherylt. Ha nem zaklatott volna a saját lakásomon, és nem küldött volna naponta 3 levelet, talán még tűröm egy kicsit. De ami sok, az sok. ÉS amúgy is sietnem kell, mert ma jön egy hallgató a Mandragóráról. Az előző tanév végén egy két diáknak adtam pár nehezen beszerezhető, és pár illegális, titkos összetevőt is, de inkább az illegálisakat rekmámozom, amiket szimplán dög nehéz beszerezni, mert az állat, akitől van, elég régen kihalt, vagy mert csak a családom birtokában van. évszázadok óta. A legutóbb talált címke nélküli üvegcséket még mindig nem vizsgáltam meg alaposan. Van egy enyhe rossz érzésem velük kapcsolatban. A Foltozott üst ajtaját már úgy nyitom ki, hogy Tom felé kiálltok.
- Tom, te drága, drága ember, dobj meg valamivel, ami erős, de most ne a lángnyelvet add, mert kezdek tőle túlcsordulni!-
Szépen lezuttyanok az egyik sarokban lévő, nem túl feltűnő asztalhoz. Tom ki is hozat valami Vulnera gint. Állítólag ez valami új kotyvasztás. De mivel megbízom a jó öreg Tomban, így természetesen megkóstolom. Az íze egészen...egészen furcsa, keserű, és...és azt hiszem, mindjárt kigyulladok. Ez az érzés úgy 4 mp-ig tart, aztán azt érzem, lefagynak a füleim, de 3 mp múlva ez is elmúlik. Hmm...ez..ez egészen jó. Vagyis..nem is rossz. KÍváncsi vagyok, ki jön, és mit is szeretne pontosan. Rengeteg mindenem van, nyáron egész sokat foglalkoztam az örökségemmel, és most nem a pénz költésére gondolok. Elég sokat utángyártottam azokból, amik felerősítik a bájitalokat, és extra tartóssá teszik. Amiket a byáron a patkányfészekben találtunk ücsegcsék, utólag kiderültek, hogy sima elég silány minőségű altató italok. Biztps a vásárról csórták a kis huncutok. Ah, sajnáltam is, hogy nem volt olyan nagy kaland a dolog, de legaláb Aiden megkapta a lüktető kis gyémátját. Üsse kő, nem lehet mindenkinekm mindig jó napja. Látszik, hogy elkezdődött az új tanév, a kocsma is kicsit zsúfoltabb, mint egy hónapja.

FYNN KYTELER

2002. SZEPTEMBER 20.

dress

*
Egy héttel korábban
*

- Leah! Leah! Leah! Leahleahleah! LEAAAAAAAAH! – Süvöltötte végig egy ismerős hang a Mandragóra folyosóját, melyet patadobogás követett. Ezt még egy kentaur mén is megirigyelné, de komolyan. Az egész nő maximum 60 kg vasággyal együtt, még is igazi dömperként közlekedett a maga 160 centis magasságával, a plusz 10 centis sarkain egyensúlyozva. Imádom az egész energiabombát, de ez a sipítozás néha kiakaszt. Viszont rettentő ügyes és okos. Su után pedig Ő volt az első, aki meg tudott nevettetni. Sokat köszönhetek neki, így ezt az egy „rossz” szokását minden gond nélkül elnézi neki mindenki, köztük Én is. Ő ennél jóval több rosszat elnéz nekem, sőt, ebben biztos vagyok. Amikor elég közel került felé fordultam és mosolyogva kitártam a karom, hogy elkaphassam, ha esetleg repülne felém, mint egy pegazus és nem csak kentaurt megszégyenítve dobogna.
- Mond! Mond! Mond! – Kaptam el a karjait és segítettem Neki egyenesbe jönni. Én járni sem tudok 10 centin, nem hogy futni. Szent Merlin, úgy irigylem az ilyen apróságai miatt.
- Van… Egy… Hjahj… Olyan gyors vagy! – Panaszolta kifulladva és nekiállt kifújni magát. Én pedig, mint jó támaszték-, mert persze a karjait a vállaimon pihentette, úgy igyekezett a légzését és szívverését csökkenteni, egyenesen álltam és igyekeztem az elszabadult hajfürtjeit megrendezni. Mire végeztem emberi feje lett és kellő képen megnyugodott, hogy folytassa, miért kellett a fél épületet végig futnia miattam. – Na, szóval! Van egy durván dögös csávó…
- Édesem, Neked minden „csávó” dögös. Komolyan, mint valami hormontúltengéses kiskamasz… - Szakítottam félbe, mire ciccegve karon csípett. Erre persze felkiáltottam és dörgölni kezdtem a karomat.
- Remélem fájt! Gonosz volt a megjegyzésed! – Korholt meg, majd rám öltve a nyelvét karon ragadott és tovább indultunk. – De egyébként Ő tényleg nagyon az! A mosolya pedig bugyi olvasztó, legalábbis úgy hírlik! – Pirult bele, majd köhintett kettőt. – De a lényeg, hogy Ő a Te embered lesz. Tud Neked segíteni… Abban. – Suttogta a végét, mint valami nagy titkot.
- Már, mint abban a dologban? – Kérdeztem normál hangerővel és szerintem nem tudtam volna letagadni sem, hogy mennyire fellelkesültem. Végre valami jó hírt is kaptam!

*
*
*

Elvileg megkapta az üzenetemet és el is fog jönni, remélem. Ha tényleg tud segíteni, bármennyit hajlandó vagyok neki fizetni. Eddig a legtöbben visszautasítottak, szimplán kivetettek vagy át akartak verni. A lista legtöbbje, amúgy alapkelléknek számít, de az unikornis szarv és vér beszerzése talán Őt is elrettenti. Meg van néhány erősebb méreg, meg a hozzá szükséges alapanyagok és pár erősítő sem ártana. Bár sok mindent beszerezhetnék rendesen is, de ha már találok egy beszállítót, akkor mindent Tőle fogok megszerezni, már ha foglalkozik ilyesmikkel is.
Messziről érezhető volt az Üst jellegzetes illata. Jó nyüzsgő és közkedvelt hely, még is, ha akarta az ember el lehet ott „bújni” vagy legalábbis nem szem előtt lenni. Bár ha valóban olyan helyes, mint azt a többiek mondják, lehet egy sötét sikátor sokkal jobban választás lett volna. Na, mindegy. Ebből is tanultam. Legközelebb, ha olyan jelzővel illetnek egy kereskedőt, hogy „dögös”, akkor biztos eldugott helyet javasolok találkozáshoz. Bár, jobban belegondolva, ezen a jelzőn, a kék szemen és a sötét hajon kívül más információm nincs róla. Még a nevét sem tudom! Basszus, amilyen szerencsém van tele lesz az Üst kékszemű emberekkel…
Belépve pedig a megérzésem teljesen helyesnek is bizonyosodott, mert az első asztalig csak 5 kék szempár jött Velem szembe és még messze volt a pult. A pult! Hát ez Nekem miért nem jutott eszembe! A pultosok mindent tudnak! Biztos tudja, hogy kit keresek, ha megpróbálom neki jellemezni. Csak benne bízhatok! Így tehát nagy mosollyal léptem oda és vártam, hogy rám kerüljön az amúgy elég zsúfoltnak tűnő ideje.
- Egy rózsateát kérnék és egy kis segítséget. – Bólintott, majd megvártam, amíg elkészti a teámat és Rám is tud figyelni. Bár nyilván közben is mondhattam volna, de hát, na. Én sem szeretem, ha kotyvasztás közben idegenek zargatnak. Bár biztos már hozzászokott ehhez. – Egy férfit keres, akinek kék szeme van és sötét haja és… Ő… - Oké, nem mondhatom neki, hogy dögös, mert az egy furán venné ki magát, kettő relatív kinek mi a dögös… Szóval becsuktam a szám és erősen gondolkoztam mit mondhatnék még róla, ha ennél több információm, nincs is. Mielőtt azonban tovább próbálkozhattam volna a pultos mindent tudóan bólintott és az egyik sarok felé mutatott.
- Őt keresheted. – A nyomatékosság kedvéért arra fele bökött a fejével és már ment is tovább a következő varázslóhoz. Rebegtem egy köszönömöt, majd megfogva a teát, kikerülve 3 családot, 4 kergetőző gyereket meg is érkeztem a kiszemelt asztalhoz.
- Szia! Te vársz egy Mandragórás diákot? – Pillantottam rá és csak remélni tudtam, hogy nem tévedtem hatalmasat és hogy valóban olyan, amilyennek mondták. Az pedig csak hab lesz a tortán, ha tud is segíteni Nekem!

[Na jó, de ne szólj senkinek]

Na jó, de ne szólj senkinek



Leah

2002. Szeptember 20.

Talán kissé előbb jöttem. Annyira menekültem Sheryl elől, hogy szinte úgy iszkoltam el. Én. Egy nő elől. Valahol sajnálom is. Mióta itt vagyok, egy kibaszott helyen, mintha sokszor érzelgősebb lennék. Régen egy hangyafasznyit sem érdekelt, mit érez a másik. Nem is volt időm foglalkozni ilyesmivel, úgyis tovább álltam, és csak az átkozódások maradtak utánam. De így...nem tudok innen elbújni, elmenekülni, mert nem kell menekülni. Már már azt is érzem, hogy egy unalmas tuskó lettem. Nincs már akkora kedvem feldúlni egy egy kocsma életét éjjelente, mert ugyanezekbe járok vissza. Itt maradok. És így az egész játék értelmét veszti. Etől aztán nem érzrm magam valami jól. A napok kevésbé élettel telik. Azt meg nem fogom hazudni, hogy boldog vagyok. Szar az egész. Inkább  előcsomagalom a zsebembe lévő összegyűrt levelet, amit Alizon írt.

Drága Fess egyetlen őrült bátyám!
Jelenleg Törökországban vagyok, de ne aggódj, nem mászkálok egyedül sehova, 3 lánnyal jöttünk. Az egyik, Quinn teljesen olyan, mint te, csak lányban. Ja várj csak nem, az én vagyok! Na de a hülyeséget félredobva, ne is próbálkozz azzal, hogy utánunk jössz. Inkább mesélj, milyen megint olyan közel lenni a Roxforthoz? Biztonságos egyáltalán? Nem tudom Fynn, a legutóbbi üzenetedtől hangosan felsikoltottam. Mi a picsa történik, hogy ebédelni mész, és bordád törik? Tudom, te szereted a bajt, mindig is kerested. Talán tényleg úgy védhetsz meg engem, ha nem követsz. Inkább...küldj pár Kyteler fiolát. Tudod, apa alsó fiókjából. Gondolom a recepted nem adod nekem, de nem is kell, köpök rá!  : D
Ölel, őrült húgod, Alizon

Elolvasom egyszer, kétszer, majd összegyűrve visszagyömöszölöm a zsebembe. Alizon nem tudja, hogy én nem tudtam ezekről a fiolákról. Nem tudom, ő honnan tud róluk, és azt sem tudom, honnan tudja, hogy mi van benne. Hogy az a kibaszott recept, az volt az, amivel anyánk kicsinálta magát. Ahogy ismerem a húgom, ő is ezekből akar kis pénzt keresni, mint én, csak ő nem készíti őket. Ahhoz nincs kellő tehetsége, vagy...szerintem nagyon is van, csak mivel ez a család férfi tagjain keresztül öröklődik, meg se próbál vele foglalkozni.Talán még le is körözne. Pedig nem lenne rossz, ha megint együtt lennénk. Mostanában megint őrülten hiányzik. Nem kéne rá hallgatnom, el kéne mennem hozzá, akár csak egy hétvégére is...ahh, miket is beszélek. Ide akarnám citálni. Mellettem van a helye a kis hülyének.
- Szia! Te vársz egy Mandragórás diákot?
A hangra visszazuhanok a jelenbe. Az Alizon nélküli fos életembe. Ha mégegyszer keményebben benyomok, mg a végén kereket oldok, és Törökországban, vagy a faszom tudja, hol fogok kikötni. Az ismeretlen  arcot nézem, majd vigyorogva bólintok.
- Ha minden igaz. Fynn vagyok. Csüccs le. Kérsz valamit a teán kívül?
Mutatok a mellettem lévő szabad helyre. Mennyivel jobb csinos fiatal lányokkal üzletelni, mint a fél lábú, 3 fogú Jimmel. Lehet, nem is annyira rossz ötlet beszivárogni az egyetemre. A Mandragóra az, ahol sok csaj van ugye? Az a sok áplónak, meg gyógyítónak tanuló boszorkány...az egyetlen bajom vele a kötöttség. Mindig bejárni órákra...ha lenne egy toxi medi mágusi papír a kezemben, még akár jól is jöhetne...de..de már nem akarok annyira nagy gennyláda lenni, mint a felmenőim. Hiszen pont azért húztam a seggem mindig is.
- Remélem, tudok neked segíteni. Olyan is kérjm nyugodtan, amit csak súgva mersz. Akkor is, ha nem adhatok...
Kacsintok rá, és kíváncsian várom, mit szeretne tőlem. Így első ránézésre talán valami nehezen beszerezhetőt s kérhet. Elég határozott lánynak tűnik, van benne valami...Jól meg kell ismernem azt, akinek olyasvalamit adok a kezébe, amit nem kéne. Pontosan tudom, ha valami auror gyerekének, csajának, pasijának, kutyafaszának adok valamit, és az beköp, akkor az gáz. Nem akarok szívni. Én segítek elég sok mindenben, cserébe egy ilyesfajta kis hűséget kérek. Nem áruljon be.
-Pontosan milyen szakon is tanulsz?

Fynn Kyteler

2002.Szeptember 20.

dress

Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor értettem egyet Jo-val pasik terén. De ez az egy, beletartozik. Még ha azt mondta, Ő maga nem is látta, de igaza volt a pletykáknak. Ez a pasi tud. És látszik rajta, hogy pontosan tisztában van az értékeivel, de bármennyire is dögös, ez most nem vonhatja el a figyelmem arról a tényről, amivel felkerestem. Noha csak remélni tudom, hogy tud segíteni, beszerezni a dolgokat, az pedig csak hab a tortán, hogy dögös. Szerintem, ha elterjed a híre, arra sem lesz esélye, hogy fellélegezzen. Egymásnak fogják adni a facér lányok a szobája kilincsét… Erre a gondolatra elmosolyodtam, és lehuppantam vele szemben. Kedves gesztus a mellette lévő hely, de azért egyelőre tartsuk azt a bizonyos távolságot, majd legközelebb.
- Leah vagyok. És nem. A tea bőven kielégíti a jelenlegi szükségleteimet. – Tettem le a csészét és előhalásztam a táskámból a papírt, amire felírtam mi minden kell. Tényleg átlagos, egy része. De a másik fele… Lehet, Ő sem tudja beszerezni az unikornist… ÉS a Veritaserum-hoz sem a legkönnyebb hozzájutni. Na de majd meglátjuk. Azért nem szívesen pazarolnám sem az Ő sem az Én időmet.
- Igen Én is remélem. Viszont ezeket azért nem suttognám, itt a falnak is füle van, na meg szeme, de az már más kérdés.. – Pislogtam kettőt és a szó-szoros értelmében szembenéztem a fallal, ami körbepillantott és eltűnt. Milyen furcsa egy hely… Legutóbb még nem volt szeme. Vagy csak Én nem láttam, és amilyen figyelmetlen vagyok, néha napján simán kitelik tőlem, hogy ezt nem vettem észre. Noha most az arcomba bámult és azt nehéz lenne nem észrevenni, de nem lehetetlen. Viszont azt nem nehéz észrevenni, hogy lehet, van valami svindli ebben a pasiban, khm… Fynn-ben. De nyilván ez idővel kiderül. És akkor csapjunk is bele. Nem akarom olyan sokáig feltartani. Biztos sok lehet a… Dolga, igen ezt a szót kerestem. Na meg aztán, ha nemleges a válasza, feleslegesen ne raboljuk egymás idejét. Azt nem szeretem. A felesleges időt igazán tudom másra is pazarolni, mondjuk egy jó kis sütögetésre. Erről jut eszembe, ha hazaérek, sütök valamilyen csigát. Annyi édeset ettem mostanában, hogy lehet, áttérek a sós finomságokra… Még a végén meghízik a fenekem… Micsoda női problémáim vannak, ugyebár…
- Rájuk lenne szükségem.. – Toltam az orra elé a papírt, és amíg átolvassa, nekilátok a teámnak. Ma sem kell csalódnom, nagyon finom. Bár aki elront, egy teát ne dolgozzon ilyen helyen. Elvégre nem csak a sört kell tudni jól csapolni, hanem a többi italt is jól kell elkészíteni. Ismerve magam, ha nem lenne jó, már tombolnék és megitatnám azzal, aki csinálta, majd minden szabályt mellőzve megmutatnám neki, milyen a jó tea. Ezzel pedig biztosan akkora bajba keverednék, hogy ha nem is az Azkabanba dugnának, de a minimum, hogy innen úgy kitiltanának, mint a sicc. Imádom a mugli közmondásokat. Ez amúgy annak számít? Vagy inkább hasonlatnak? Lehet hasonlat. Tartozom egy puszival Jo-nak, amiért annyira megszállottan imádja a muglikat, hogy engem is rákényszerít, megtanuljam a dolgaikat.
- Mesterképzés-re járok, mint látszik Bájital szakon… - Utaltam a papírra, mert ugye egy plaszti-medimágusnak ilyenekre nincs nagyon szüksége… - Miért? – Nem vagyok ostoba, azért nyilván megnézi, kivel üzletel, de pont tőlem nem kell félnie, noha ezt még nem tudja. Vagyis, nem olyan téren kell félnie… Más kérdés, hogy esetleg… De nem, nyilván nincs egyedül és ez az egy, amit soha, de soha nem tennék meg, vagyis, foglalt férfival még csak nem is vagyok hajlandó flörtölni. Rémes a sok féltékeny nő… Elhiszem, van alapjuk, megcsalták őket, rossz tapasztalat és társai, bár aki így járt annak nem tudom bebizonyítani, hogy nincs mitől félnie, úgy, hogy jobb, ha nem is állok le flörtölni. Egy életben bőven elegendő volt egy féltékeny barátnő… Pedig ott tényleg ártatlan voltam, és még csak semmi olyan nem is történt, ami miatt megérte az a nagy felhajtás… Mondjuk akkor megfogadtam, hogy bármennyire is szeretek valakit és legyek bármennyire is féltékeny vagy bizonytalan, sose rendezek jelenetet.
- Mond csak Fynn, honnan is szerzed be az alapanyagokat? – És kivételesen az utolsó szót suttogtam, csak hogy megnyugodjon a lelke, hogy biza az is megy. - Fontos, hogy tiszta és jó minőségből dolgozhassak. – Most momentán nem csak a vérre és a veritas-ra gondoltam, hanem mindenre. Mert minél jobb az alapanyag, annál jobb lesz a bájitalom. - Viszont, ha van olyan, amit nem szeretnél/tudsz vagy akarsz beszerezni, kérlek, mond meg most. Nem szeretném, hogy feleslegesen raboljuk egymás idejét… - Még ha kellemes is a látványod, de ezt nem fogom az orrodra kötni. Ellenben mosolyoghatnál többet, azt nem bánnám. És kipróbálva egy Pavlovi reflexet, kedvesen rámosolyogtam, hátha viszonozza, és megint láthatom azt a szép mosolyát… Igen, most már világos, miért van oda érte minden csaj… Ez a férfi…

[Na jó, de ne szólj senkinek]

Na jó, de ne szólj senkinek



Leah

2002. Szeptember 20.

Tetszik. Lassan végigmérem, ahogy nem mellém ül le, hanem velem szemben. Igazán bájos, ahogy a távolságot kívánja tartani. Pedig nem vagyok hasfelmetsztő, és erőszakolni sem szoktam, de mégis, az idióta Sheryl félék után még jól is esik. magabiztosnak tűnik, de örülnék, ha nem egy sima stréber egyetemista csaj lenne, aki csak össze vesz mindenféle bájital felerősítőt és ennyi. Kíváncsi tekintettel fürkészem az idegent.
- Leah vagyok. És nem. A tea bőven kielégíti a jelenlegi szükségleteimet.
Rögtön a táskájában kezd matatni, amit én szépen, figyelmesen kivárok. Ó, Merinre, csak nem egy 2 oldalas novellát fog kihúzni a táskájából, amin rajta van egy csomó hülyeség, amiket még csak megtekintésre se méltatok? Türelem Fynn. Felajánlom, hogy soroljon csak fel mindent, ha nem fogom megadni neki amit akar, akkor is nyugodtan súgja a fülembe.
- Igen Én is remélem. Viszont ezeket azért nem suttognám, itt a falnak is füle van, na meg szeme, de az már más kérdés..
A falnak is. Ez mondjuk könnyen megoldható. A falakat is elég könnyen meg lehet győzni, hogy ne halljanak és lássanak semmit. Na meg...rólam elég sok mindent tudhatnak a falak, de még sosem köptek be. Szinte már át vannak itatva a sok méreggel, amitől néha bűzlök. Igen, a legtöbbjük szagtalan, de van egy kettő, aminek kimondottan erős kén szaga van mindaddig, amíg nem semlegesíted néhány...hozzávalóval. A méreg motorjával, az aszisszetnsével, a testőrével. Ami lehet valakinek, valaminek a vére, könnye, szőre, vagy egy bizonyos helyiségről származó föld. Na de igen, hozzávalók. Lássuk csak a hozzávalókat.
- Rájuk lenne szükségem.. –
Az orrom alá tolja a papírt, ami háka Merlinnek nem egy nagy esszé tele mindeféle faszsággal. Az a helyzet, hogy a gyógyító itaokhoz például nem sok közöm van, az alapok mennek, meg tudok a mérgeimhez ellen mérget gyártani. De ennyi. ÉS azt se biztos hogy tidnék, ha nem lennének kész receptjeim. A receptjeim az örökségem nagy részét kiteszik, amik részletesek, és titkosak. Hatalmas a hozzávaló készletem is, de azért amit gyakran használok, aok fogynak, és bizony elég szar helyekre kell érte elmenni. Legtöbbször messze, de az még nem lenne gond, de sajnos a egtöbb cucc nem a strandon, vagy a bárokban található. A legtöbbször pedig még csak nem is törvényes. De hát az örökség az örökség, fenn kell tartani, szeretem is, és még pénz is van belőle. Ahogy olvasom, néha bólintok egyet. Ahogy felpillantok, Leah a teáját issza, de olyan alapos kósolással, minth valami piát, kóstolna, vagy bájital versenyen lenne. Kicsit vicces, talán önkéntelenül is elmosolyodom a jeleneten.
- Mesterképzés-re járok, mint látszik Bájital szakon… Miért?-
Lazán megvonom a vállam, majd hátra dőlök a székemen.
- Csupán csak érdeklődöm, ki is az, akinek segítek. Léah. -
Kellemesen ízlelgetem e nevét. Kellemes nyugodtsággal ülök hátra dőlve, szinte már egy pszicho medimágushoz hasonlítva figyelem Léah-t.
- És mondd csak Léáh. Gyakran használod...ezeket az italaidba? Vagy ez az első alkalom?-
Természetesen mindent tudok adni neki, ami a listán van. Veritasérum, na az nincs, de azt összeütöm, ha kell. Persze jobbat csinálok, mint amit tanítanak, már ha tanítják egyáltalán.
- Mond csak Fynn, honnan is szerzed be az alapanyagokat? Fontos, hogy tiszta és jó minőségből dolgozhassak.-
Oh, de édes. Hát nem az? Elhiszem, hogy kíváncsi, de bármennyire is dögös a csaj, nem fogom elárulni neki, honnan szerzem meg az illegális cuccokat, mint példul az unikornis cuccokat, amiből otthon van szarv, vér, szőr, és könny is. A vadász, család régi barátja. Vagyis...apám barátja volt. A fickó valahogy megúszta az azkabant, mesterien bujkál. Én magam sem láttam mostanában, de amíg tart a készletem, nem kell felkeresnem.
- Viszont, ha van olyan, amit nem szeretnél/tudsz vagy akarsz beszerezni, kérlek, mond meg most. Nem szeretném, hogy feleslegesen raboljuk egymás idejét…
Léah szemébe fúrom a tekintetem, és hogy közelebb kerüljek hozzá, előre hajolok, hogy szinte érzem a tea felcsapódó gőzét az arcomba.
- Ó, ne aggódj, mindenem van. A listád elrakhatod, a továbbiakban nincs rá szükségem. -
Kacsintok rá mosolyogva, majd visszadőlök a székre.
- A cuccaim nagy része családi örökség. A  Kytelerek mindig is.....bájital főzők voltak. Miután a szüleim meghaltak, én örököltem mindent. Ami pedig nincs, vagy elfogy..nos, azt nem lenne okos a csinos kis orrodra kötni.  -
Körbe pillantok, majd miután senki nincs a közelünkben, ismét halkabbra váltok.
- Ha már a vér..van szarvam és szőröm, de erősebb, mint a sima, mert levadászott egyedtől származnak.
A vérrel eggyüt szedte össze őket Raphl. Igazából elég undi, mert az egész állatot feltrancsírozza.
Mikor 1 bozontos pasas tőlünk nem messze ül le, csevegős hangnemre váltok.
- Na és mikorra kellenek azek a kis ajándékok? -

 

Fynn Kyteler

2002.Szeptember 20.

dress

A csészém megállt a levegőben, ahogy le akartam tenni és hatalmas szemekkel néztem fel rá. Sok féle képpen becéztek és hívtak már, de így még soha senki. Hiába próbálnám meg tagadni, azért a szívem kihagyott egy ütemet és mosolyt csalt az arcomra, bár nem hiszem, hogy ez volt a szánt szándéka.  Helyes férfi, aki bókol is és még talán segíteni is tud. Túl szép, hogy igaz legyen. Valami hiba biztos van és az én szerencsémet tekintve nemsokára felbukkan egy eszelős tyúk, aki kiakad, hogy egyáltalán szóba mertem állni Fynn-nel, nem hogy még üzletelünk is. Uram isten, már előre félek az eljövendőtől. Lemondó sóhaj hagyta el az ajkaimat és felöltve a mosolyom kedvesen néztem rá.
- Hát, ha használnám, már lenne valaki, akitől ezeket be tudom szerezni, nem gondolod? – Vontam fel a szemöldököm, de egyáltalán nem sértésnek szántam, pusztán a lényegre próbáltam rávilágítani. Vagyis hogy ha lenne, unikornis vérem nem jönnék random emberekhez, hátha tudnak szerezni. - Talán bűn a kísérletezés? – Biggyesztettem le az ajkaimat és hatalmas kutyakölyök szemekkel néztem rá, mint egy védtelen gyermek, akit épp megszidnak. Na, annyira azért nem vagyok jó a színészkedésben, de ez talán még megy. Viszont, hogy ne nézzen annyira gyerekesnek és ne is gondoljon semmi rosszat rólam, rákacsintottam. Tudom, hogy kísérletezni nem bűn és nyilván nem vagyok annyira ostoba, hogy olyat tegyek egy főzetbe, ami később csak galibát okozhat, de meg kell tudnom, hogy ha használnék vért sikerülne-e a bájitalom. Nyilván ha sikerül rá kell jönnöm mivel, tudnám helyettesíteni, mert ezt azért még én sem merném bevállalni. Sok mindent kipróbálunk, de ezt nem hagynám, hogy lenyelje. Fynn pedig úgy döntött, hogy átvált bájitalokból pszicho szakra, mert pont úgy ült Velem szemben, mint aki épp egy új páciens panaszait hallgatná. Ennyire kétségbe esettnek, vagy pszichopatának tűnhetek? Ez szörnyű! Soha még csak nem is volt ilyen a betegség előzményeim között, pedig szerepel pár pszicho bla-bla, de a pszichopata nincs közöttük, ezt kikérem magamnak! Ismételten megemeltem a csészém, de ekkor úgy döntött, hogy az alapos elemzésem helyett inkább közelebb merészkedik. Pedig én egy árva szóval nem mondtam, hogy nem harapok. Sőt az iméntielemzős testhelyzete után, akár simán meg is tehetném, nem? Noha nem tudom mit gondolhatott, sőt az is lehet, hogy szimplán csak így szeret ülni. Miért is látok bele mindig mindenbe rosszat? Lehet, megint rám férne egy féléves kezelés. Hmm…Hmm….
Amikor a számomra legkellemesebb és legvártabb szavakat ejti, ki a száján érzem, ahogy felderül a tekintetem és szívem szerint megcsókolnám, de az azért még is csak furcsa lenne. Így tehát szabad kezemmel átnyúlok elé és visszahúzom a papírlapomat. Ha úgy is ilyen jó a memóriája, akkor ez meg is semmisíthetem. Úgy lesz mindenkinek a legjobb. Így amikor a kis papír visszaért elém, nemes egyszerűséggel rákoppintottam a pálcámmal és egy egyszerű varázslattal hamuvá égettem. Nekem sincs rá szükségem, elvégre fejből tudom miből mennyit kértem.  
A neve után pedig nyilván én is a legfontosabb információkat veszem ki a mondandójából. Miért is ne? Elvégre még nem tört ránk egy eszelős tyúk vagy kakas sem, hogy visszaköveteljék a figyelmét, meg aztán rám is rám fér, hogy valami rosszat is tegyek néha napján, és ha ez a flörtölés, akkor miért is ne? Az csak nem halálos bűn… vagyis addig nem halálos, amíg ki nem derül, hogy házas vagy jegyben jár. Mert ha ez kiderül, mentem felbontok minden egyességet és messziről elkerülöm.
– Tehát csinosnak tartod az orrom? – Kérdeztem rá féloldalas mosolyra húzott szájjal, majd letéve a csészémet követtem a pillantását és megnéztem magamnak a férfit, majd alaposan körbe is néztem. Nem mintha attól tartottam volna, hogy idejön egy auror és letámad, mert akkor hajrá, az információ szerzésért nem jár Azkaban, maximum egy minisztériumi meghallgatás, de ilyen csipp-csupp ügyekkel még sem foglalkozhatnak, nem igaz? Legalábbis nagyon remélem.
– Örülök, hogy tudsz segíteni. Régóta keresek valakit, akinél mindent be tudok szerezni a bulikra. – Ha már ajándék, akkor gondolom, csináljunk úgy, mintha születésnapi partikat szerveznék vagy mifenét. – Ismerem a családod munkásságát. Szerintem kevesen vannak, akik ne ismernék. Viszont meglep, hogy ilyen készségesen képes lennél a kezembe adni bizonyos dolgokat. Mert hát rendben van, hogy bemutatkoztunk és elmondtuk ki mivel foglalkozik- nagyjából, de nem félsz, hogy esetleg az átvételkor aurorok jelennek meg? – Nem mintha tennék ilyet, de azért valljuk be, elég bátor tőle, hogy csak így bevallja, hogy levadászott egyedektől, pontosabban egyedekből van alapanyaga.
– Nem tennék ilyet, csak hogy tisztázzuk, és nem is kérek hatalmas mennyiséget. Mert amennyiben hatásos, úgy ki kell találnom, hogy mit is használhatnék helyette. Szóval nem pocsékolnám feleslegesen a készleteidet. – Ütögettem meg az állam, majd a szemébe néztem. – Mondjuk, 10 csepp elegendő lenne szerintem. Tűnődtem el és átgondoltam a számításokat, hogy éppen hogy is állunk. – Egyébként 18 nap múlva lesz kész a fátyolka, szóval 17 nap múlva lenne szükségem rájuk. Gondolod, ennyi idő elegendő lenne, hogy összeszedd, amiket kértem? – Tértem vissza a valóságba és hagytam hátra a számításaimat.
- És ha már kérések, ugyan nem írtam fel, de főnix könnyel hogy állsz? – Szerintem ez lehetne a kulcs a kenőcsbe. De beszerezni szinte lehetetlen, és nyilván hatalmas vagyonba is kerül, de szerintem saját használatra megengedhetem magamnak. Meg aztán, sose lehet tudni, mikor fog jól jönni egy két könnycsepp.

[Na jó, de ne szólj senkinek]

Na jó, de ne szólj senkinek



Leah

2002. Szeptember 20.

Szeretem, ha aki hozzám, jön, nem teljesen hülye. Nem mellesleg az is tetszik, ha valaki céltudatos. Kezd tényleg szimpatikus lenni, ami fura. Egy kezemen meg tudom számolni, hány számomra valóban szimpatikus és kedves nőszemély van. És abból is az egyik kishúgom.
- Hát, ha használnám, már lenne valaki, akitől ezeket be tudom szerezni, nem gondolod?
Jó, talán kissé tudálékos, de nem vészes, elmegy. Jól van ez így. Jó lesz.
- Nem feltétlenül. A halál sokszor be tud kavarni. Meg persze a rejtélyes el el tűnések, a bújkálások, csúnya, gonosz minisztériumi ügyek..de persze én itt vagyok. Persze sosem lehet tudni, meddig. -
Hát ez igaz. Hétről hétre elbizonytalanodom, hogy valóban maradnom kéne -e, vagy inkább megint tovább állni. VAgy csak eltölteni egy pár hónapot valahol..máshol. New Yorkba, teszem azt.
- Talán bűn a kísérletezés? –
A kísérletezés? Bűn? Attól függ, mi a cél vele. Úgy tűnik, Léah is igyekszik bevetni ezt azt. Ami az ajak biggyesztését és a kacsintást illeti...nem rossz. Eszembe jutnak a régi gyerekkori délutánok, esték, mikor apánk a ködös, füstüs szobában kísérletezett. Sok receptet fejlesztett és újított, sőt, van egypár, amit teljesen ő talált fel, és őrzött. Anyánk is egy ilyennel ölte meg magát. Nincs az az auror, aki jelenleg meg tudná állapítani, hogyan halt meg. Nem is tudták soha, csak feltételezték. Én tudtam, és Alizon. A házunk szenes maradványai közül is nem egyet mentettem meg, de azokkal a fiolákkal nem tudom, mit kezdjek. És akkor jön Alizon is, hgy adjak neki belőle. Pedig néha eszembe jut, hogy meg kne semmisíteni a picsába. Aztán alszom rá egyet, és meggyőzöm magam, hogy valamire használható, hogy tovább fejleszthető, alakítható. De ezzel az egy méreggel nagyon óvatos vagyok. Mégis csak ettől haltak meg a szüleim. Ettől veszett oda minden. És minden, az eglsz hajcihő okozója ott lapu egy egy kis mini fiolában. Pár csepp. Íztelen, szagtalan. A kurva életbe, mennyit számít egy egy csepp. Mínusz 2 életet. Igen, egy csepp elég 2 embernek. Apám tényleg egy kibaszott aljas gyilkos volt. Mr. Kyteler.
– Tehát csinosnak tartod az orrom? – Hmm, nem is tudom, talán elhamarkodott kijelentést tettem.
- Na várj csak, lehet elhamarkodtam, hadd nézzem. Aha...aha...igen, nem görbe, nem kapa, egész formás egy orr.-
Megnézem az orrát jobbról is,balról is, mielőtt a részletesebb megállapítást teszem, majd határozottan kijelentem, és alátámasztom, hogy nem tévedtem. Amúgy sem szeretek tévedni. Az annyi bajjal jáááár...
– Örülök, hogy tudsz segíteni. Régóta keresek valakit, akinél mindent be tudok szerezni a bulikra.  – Ismerem a családod munkásságát. Szerintem kevesen vannak, akik ne ismernék. Viszont meglep, hogy ilyen készségesen képes lennél a kezembe adni bizonyos dolgokat. Mert hát rendben van, hogy bemutatkoztunk és elmondtuk ki mivel foglalkozik- nagyjából, de nem félsz, hogy esetleg az átvételkor aurorok jelennek meg?–
Kedves, hogy ilyenekre hívja fel a figyelmem. Tényleg, ez aranyos dolog. Jóízűen nevetek egyet, mert miss mindent tudok végtére is cuki.
- Óh, hát én szeretek veszélyesen élni. Kell az adrenalin. Valami kis színt kell vinni az életbe nem? Ne aggódj értem, megvannak a módszereim.
Egyébként meg az aurorok sokszor az orrukig sem látnak. Vagy pont fordítva. Ami az orruk előtt történik, hiába esnek át rajta majdnem, nem veszik észre. A női aurorokról meg aztán ne is beszéljünk. Van pár telefonszámom. Jaj, a kis amneziátor csaj a dögös fekete frufruval...jó, Amanda néha ijesztő. Nem értem, miért nincs médul a szent mungóban, mert tuti kettyós. Szexi, de kettyós.
– Nem tennék ilyet, csak hogy tisztázzuk, és nem is kérek hatalmas mennyiséget. Mert amennyiben hatásos, úgy ki kell találnom, hogy mit is használhatnék helyette. Szóval nem pocsékolnám feleslegesen a készleteidet. – Ez zene füleimnek. Pocsékolni a alkalom adtán a piát szoktam, mikor részegen kilocsolom a körülöttem lévő emberekre. Nem mindig díjazzák, de van, akik szereti.
– Mondjuk, 10 csepp elegendő lenne szerintem. Egyébként 18 nap múlva lesz kész a fátyolka, szóval 17 nap múlva lenne szükségem rájuk. Gondolod, ennyi idő elegendő lenne, hogy összeszedd, amiket kértem?
Mélyen a szép szemeibe nézve, suttogva, szinte tátogva válaszoltam.
- Még sok is.-
Unatkozni amúgy sem terveztem az elkövetkezendő hetekben. Tényleg el akarok utazni, és kedvet is kaptam megint cucokat beszerezni. Felkeresni a régi kapcsolatokat, kicsit veszélybe kerülni, ilyesmi. Mielőtt még teljesen ellaposodnék itt, és valami unalmas fickó válna belőlem.
- És ha már kérések, ugyan nem írtam fel, de főnix könnyel hogy állsz?
Na tessék, még egy ok, amiért jó lenne elmenni. Főnix tollat régen használtam, sőt, nem is nagyin használok, és azt hiszem, jelenleg nincs is.
- Jelenleg nincs készleten, de hamarosan elmegyek egy kis időre. Ha szeretnéd, eljuttatom hozzád, amint nálam lesz.
A gondolatra is izzani kezd a lelkem. Szeretek úton lenni. Vagy csak ez az ismerős. A mindig menni valahova.
-Amint a többi megvan, jelentkezem. Más egyéb esetleg...amiben segíthetek?-
Csak nézem a gyönyörű szemeit, az alsó ajkamba harapok. VAn pár ötletem, miben tudnék neki segíteni.... A szemem sarkából persze észre veszek egy ismerős púpos fickót. Jaj, csak nem megint Sylbylt keresi? Mondtam már, hogy nem láttam hetek óta. Ajj, a végén még rám keni, hogy eladtam, vagy mit tudom én. Szerencsére háttal ül le az asztalához. Majd kisurranok mögötte.

Fynn Kyteler

2002.Szeptember 20.

dress

Noha nem tudnám megmagyarázni, de valahogy rosszul esett, amikor arra adott sugallatot, hogy esetleg Ő is tovább áll. Miért van az, hogy ha találok egy jó beszállítót, akivel megéri üzletelni, egyszer csak úgy dönt, hogy tovább áll? Jó-jó, tudom az okát. Nyilván aki ilyennel kereskedik, nem szaküzletben az előbb-utóbb felkelti azon mágusok figyelmét is, akiket esetleg szeretne elkerülni. Viszont, mint rendszeres vevőnek azért rosszul tud esni az ilyen. Bár mit tehetnék az esetleges helyváltoztatások ellen? Semmit, pusztán beletörődök és kihasználom a jelenlegi lehetőségeket, ami jelen esetben a szívet melengető megjelenésű Fynn.
Jóízűen felnevetek, ahogy alaposabban megvizsgálja az orrom, viszont ez nekem is tökéletes esély, hogy alaposabban megnézzem a szemeit. Igen, továbbra is úgy gondolom, hogy Én is jól saccoltam, amikor gyönyörűnek bélyegeztem a szemeit. Ezt persze neki nem kell tudnia, most még. Majd talán egyszer.
- Tehát Neked ezt jelenti színt vinni az életbe? De akkor nem teszem. –Na, nem mintha aggódtam volna csak feltételezés volt… Vagy inkább csak egy gondolat. Nyilván én vagyok az, aki nem tud megbízni idegenekben, de ez már más kérdés. Viszont zene füleimnek, hogy nem okoz problémát a beszerzése. Remélem könnyeket is tud szerezni. Az a másik opcióm a vér után. Csak nem tudom mihez nyúljak, ha esetleg a vér az, ami tökéletesíti a bájitalt. De emiatt bőven elég 17 nap múlva aggódnom. Aztán pedig csak imádkoznom kell, hogy jó legyen. Bárhogy is, de muszáj rájönnöm vagy segédkeznem a farkasölő kifejlesztésében. Nem maradhat Jo örökre vérfarkas. Ha nem is teljesen, de esetleg megszüntetni az átváltozást, tünetmentessé tenni vagy bármi, a jelenlegi módszereken túl.
- Elmész?- Kérdeztem talán kicsit túlságosan is kétségbe esve, mint valami hülye csitri. De hát ha elmegy, és nem jön vissza, akkor mi lesz azzal a tervemmel, hogy Ő lesz az új alapanyag beszerzőm? - Már mint.. Ne haragudj, nem rám tartozik.- Pillantottam rá és kiittam a teám végét. Nos mivel nem látok a fejébe, vagy növeltem az egóját, vagy pusztán ő is úgy érti, hogy aggódok a beszerzőm miatt, hogy itt hagy. Reménykedjünk egyelőre a másodikban, a többit meg majd meglátjuk. - Igen, nagyon szeretném!- Lelkesedtem kicsit túlságosan is, de hát mit várhat az ember, ha épp egy jó hírrel kecsegtetik? Lehet, még sem leszek olyan bátor, hogy a vérrel kísérletezzek, de a főnix könny már más tészta. Tollam van bőven, tökéletes állapotukban csillognak az üvegben, de a könny már más kérdés. Szóval igen, szerintem, aki ért az alapanyagokhoz maga is ilyen lelkes lenne. Vágyam, hogy legyen egy főnixem, de azért ezt még sem mondhatom neki. „Hé Fynn. Tudnál szerezni egy főnixet is? Tudod élőt, meg minden.” Ja, szerintem ekkor röhögne a képembe és hagyna faképnél, aztán buknám az alapanyagaimat és még őrültnek is bélyegezne. Na, arra pedig végképp nincs szükségem.
Cinkos mosolyra húztam a szám és végigpörgettem, miben is tudna segíteni nekem. Igen, szerintem ő is jó pár dolgot átfuttatott az agyában, mert az-az ajakharapás… na, várjunk már, ezt nem a férfiak szokták gondolni vagy én lettem begyöpösödött? De meg kell hagyni, azért egy helyes pasitól ez a mozdulat igen sok jót ígérhet. De bármennyire is vérzik a szívem, nem veszíthetem el, mielőtt meg tudnánk ejteni az átvételt.
- Lenne pár ötletem, szerintem neked is. Viszont amiről nem beszéltünk, az a piszkos anyagiak. Vagy talán ingyen szeretnéd nekem adni ezeket az értékes ajándékokat, a két szép szememért?- Pillogtam rá szépen, és egy kacsintást is megejtettem, egy mosoly kíséretében. Nekem csak jól jönne, de nem akarom, hogy azt higgye, nem vagyok rendes vevője és ingyen kérek dolgokat, meg a segítségét.
-16 nap múlva küldök egy baglyot. A helyszínt és időpontot majd írd meg, hol legyen. Várni fogom a leveled. – Mosolyogtam rá és felálltam. - Azért vigyázz majd magadra!- És ezzel a végszóval visszavittem a csészét a pultosnak, akinek ismét megköszöntem a segítségét, majd elindulva az ajtó felé elvesztem a befele áramló családok tömegébe. Szerintem még épp időben jöttem el ahhoz, hogy megússzam a tömegnyomort. Remélem Fynn is épségben kijut majd, bár ez már nem az én dolgom. A lényeg, hogy 17 nap múlva a kezeimben lesznek az alapanyagok, és akkor nekifoghatunk egy újabb kísérletezésnek.
 

Köszönöm a játékot!

Szabad játéktér!