Ami jó van, a világon születésnapján kívánom
TO; JayJay
20003. szeptember 9.
- Na ja, a legjobbkor léptünk le, még szerencse, hogy a bugyi nem maradt a fejeden... -
Á, ez tényleg annyira bizarr, hogy még gy jó sztoriként sem fogom felhozni soha. Egy idegen sztiptízes bugyija a fejemen Ki tudja, hogy...bleh. Örülök, hogy végül gyorsan elszeleltünk. Jay keze egy kis meleg enyhülés a benti káosz után, annyira, hogy nem is akarom, merem még egy ideig elengedni.
- Jobban nézel ki nélküle. Mármint a bugyi nélkül... khm -
Némán vigyorgok, ami miatt enyhén félre fordítom az arcom, hogy mégse Jay arcába vigyorogjak. Örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem a szavak embere, főleg ha..főleg amikor zavarban van. És végül is Jaynek igazán jól áll, bár nem hiszem, hogy ennek tudatában lenne. Azzal a megjegyzéssel, miszerint puha az ajka, oldani szerettem volna a zavart, ehelyett magamat hoztam kínos szituációba. Valahogy mégsem bánom, ezt az egész zavart nem bánom, mert mégis olyan jól esik. A tortás felütéssel sem sikerült javítanom. A testemen végigkúszik ez a forrósság, a zavar, és ezzel együtt el is sápadok, ami nem is tudom, hogyan lehetséges. A kezét is elengedem, és most igazán kellemetlenül érzem magam a bőrömben. Keresném az egérutat, el is szaladnék, de tudom, hogy nem futhatok el, csak belül zakatolok. Egymást nézzük sötétéő némaságban, amíg Jay meg nem fogja újra a kezem, és ismét nem sétálunk ketten. Most mi történt? Némán haladok vele együtt az utcán, a félhomályos utcán, miközben belül itt a fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok. Nem merek e szemébe nézni, pedig úgy sóvárgok utána...de aztán megállunk. Kérdőn pillantok felé, talán elköszönni akar, lassan későre jár. De nem szól semmit sem. Helyette hozzám hajol, és hosszan csókol. Nem értem, mi történik, pedig a részese vagyok. Ezúttal nem véletlen, szándékosan, szabad akaratából csókol, méghozzá hosszan, amitől kishíján elalélok. Ha számolnám, már az ötödik missisipinél tartanék. Persze hogy nem tolom félre, csak hagyom, hogy csókoljon, és mivel már teljesen biztos vagyok benne, hogy igazn tetszik, én is visszacsókolok. Ráfoghatnám arra a csekély alkoholra, de ő is. Vajon rá fogja? Fog ezután is bocsánatot kérni? Nem akarom. Még ha azt is mondja, hogy tévedés az egész, akkor is olyan jó tévedés. A szülinap legjobb része, hogy végül megszöktünk. Még nem akarok arra gondolni, mi lesz reggel, legközelebb ha találkozunk, kínos lesz e a találkozás. Ez az este így most olyan kellemes és szép, olyan andalgós és olyan soha véget nem érős. Én szeretem ezeket a pillanatokat, bármi is lesz.