levelek a vikingemnek

Levelezés Sørennel



2001. március - július

Søren,

Már jó pár nap eltelt a rúnás kis kalandunk óta, szóval gondoltam írok neked egy pár sort. Nem is tudom miért, mert már kifejeztem milyen hálás vagyok azért, amit értem tettél. Rajtad kívül senki sem jött volna velem el olyan messzire, pedig sok barátom van. Sokan világlátott tolvajok, de valahogy elpuhultak... pont mint én. Szánalmas belegondolni.
Na mindegy, ne foglalkozz a keserűségemmel. Mostanában sokszor nincs jó kedvem és azt hiszem most is azért írok neked, mert hiányzik, hogy valaki úgy igazán mellettem legyen. Éveket éltem magányosan, több mint egy évtizedet s most itt ülök egyedül az otthonomban és mindennél jobban vágyok szerető társaságra. Talán nem ismerjük egymást annyira, hogy azt mondhassam, hiányzol... de akárhányszor a közelemben vagy, melegséget érzek. Olyan melegséget, ami furcsán biztonságot ad. Most biztos hülyeség ezeket leírni, de már nem érdekel. Túl sokat veszítettem már ebben az életben ahhoz, hogy magamban tartsam ezeket a fontos gondolatokat, mert tudom, hogy minden illékony és múlandó.
Hogy vagy? Megy az üzleted?

Várom a bagloyd!
Ölel,



u.i.: Vigyázz, Hermész egy picit csíp!

2001. március 30.

Elliot,

Meglepő volt ez a levél tőled, mit ne mondjak. - Az meg pláne, hogy meg akarta a baglyod enni az ujjamat. - Valkűr egyébként megijedt tőle. Igazi véreb nem igaz?
Ugyan már, ha elpuhultál volna, nem mentél volna el a világ végére. És biztosíthatlak, hogy ha Iránba is akarnál menni, vagy a Csecsenföldre, oda is nagyon szívesen elkísértelek volna. Mondjuk az utóbbi országban a varázsló bandák kissé zűrösek, de egy kis élet-halál közeli élmény csak edzettebbé teszi az embert. Legutóbb kicsempésztem onnan néhány háborús árvát, a hajómon. Nagyon tetszett nekik, bár zsírkrétával összefirkálták. Mondjuka végeredmény egészen tetszett, mert sárkányokat festettek rá.
Egyébként Valkűr tőlük is megijedt.
A magány ismerős, igen csak kínzó tud lenni. Bár gondolom nem mindenki járt emiatt lebujokba, mint én. Néha elgondolkodom hány kölyköm lehet azóta. Néha már várom, mikor jönnek a levelek  a gyerektartási díjat követelve maguknak.
Nekem is hiányzik a te heves közelséged, mely kissé talán megolvasztja azt, ami bennem van. Érdekes, és ismeretlensége miatt épp olyan izgalmas, mint egyedül nekivágni a kavargó rejtélyes tengernek. Az értékes dolgok gyorsabban eltűnnek az életből, és ez tényleg sokkal fájdalmasabb a legkeményebb átoknál is. De amíg a jó pillanat tart, az egy kellemes és csalfa örökkévalóság, azokat pedig jobban magőrzöm, mint a keserű, eltűnt pillanatokat.
Az üzlet jól megy, akkor megy a legjobban, ha a világ forrong a sok szarságban. És most forrong, Odinra mondom, hogy forrong. Legutóbb kihajóztam a Balti-tengerre, a halászhajómmal, és fogtam pár értékes halat. De persze sosem tartom meg őket, mert gyűlölöm a húsukat, és mert csak jó érzés a horgászat. Megnyugtató.
Egyébként sikerült valami érdekes kalandba keveredned azóta? Milyen veszélyes ereklyéket szereztél magadnak?

med kjærlighet,
Søren

U.i.: Vennem kellett egy baglyot, még egészen fiatal, remélem hozzád eltalál,és nem fújja el út közben a szél.
 2001. április 3.

Søren,

Tudod, most szívesen kapnám fel a holmim és menekülnék a világ végére. Úgy szeretném, ha valaki megragadna, mint egy átkozott tornádó és elvinne akár Csecsenföldre. Úgy szeretnék valakinek az egyetlene lenni... aki csak engem akar. Úgy szeretném, ha valaki magához ölelne és becézne, de nem csak megszokásból, hanem őszintén. Néha úgy érzem, nem érdemlem már ezt meg. Úgy érzem magam, mint egy megunt baba, amit félredobtak a sarokba. Bocsi, ha könnyes lett a pergamen!
Talán nekem is inkább kocsmáznom kellett volna ahelyett, hogy magamra vonom egy híres író figyelmét, aki nyilvánvalóan többre vágyik, mint egy koszos tolvaj. Sejtettem annak idején, hogy ez nem szól örökre, hogy nem leszek mindig az, akihez kedvesen szól vagy ér. Akárhányszor egyedül találom magam az jut eszembe: ilyen többé nem lesz. Kit lennék képes szeretni ilyen szenvedéllyel és ki lenne képes engem így szeretni? Bocsi, hogy ennyire nyavalygok. Csak egyszerűen, nem vagyok jó passzban.
Amit veled éreztem olyan aprócska láng volt, de tudtam, hogy én magam lehetnék a benzin, ami hatalmas lángra lobbantja. Mégis mindig visszafogtam magam... mert azt hittem, odahaza majd megváltoznak a dolgok. De már a szívem mélyén tudom, nem fog. Nem normális, hogy magányosnak érzed magad, mikor van valaki melletted. Nem normális, hogy csak a ragaszkodást, a kisajátítást érzed, miközben házasok vagytok. Kellene a szerelem, a rajongás, minden ami azelőtt volt, hogy megszokottá vált. Bocsánat. Bocsánat. Nem írok többé erről.
Irigyellek emiatt a halászat miatt is. Nyugisnak hangzik, ahogy írtad, ebben a forrongó világban is. Bárcsak ott lehetnék veled és érezhetném, amit te érzel ilyenkor... de én ehhez túl pörgős, túl szenvedélyes vagyok. Kétlem, hogy jól bírnám. Ráadásul, ha már így kérdezted, mostanában kalandokba sem sokban volt részem. Nem vezettem le a felesleges érzéseimet. Egyszerűen csak belesüppedtem a fájdalmaimba... mintha most érzékenyebb lennék. Te hogy vagy? Remélem jobb a hangulatod, mint nekem.

Ölel,



u.i.: A bagoly kicsit késve, de megérkezett. Gondosan megetettem és hagytam felmelegedni szegénykét.

2001. április 15.

Elliot,
 Először is bocsáss meg, hogy ilyen későn írok. Éppen Ománból írok, az arab varázslók veszélyesek. Szóval az egyik emberem amatőr volt és meggondolatlan, lebuktunk ahogy a  sarverű női foglyokat vittük a hajóra, es elkaptak minket. De megszöktunk most éppen a hajón írok neked.
Nos, illyen téren nekem nincs sok tapasztalatom, ha tehettem elkerultem  a tüzet es alkalmi kapcsolataim voltak, innen-onnan. Túlságosan űz valami ami miatt nem akarom a másik személyt veszélyek kitenni.
Azt az egyet elmondhatom, hogy ha egy házasság fojtogat, nehéz kilépni belőle. A végén meg ha elfajul csak még rosszabb lesz. Én már csak tudom. Bátor voltál, hogy ha kileptel belőle, meg ba ez jobban is fáj, mint bármi más eddig. A családod bár lehet szét esett, de még életben vannak.
Küldök sok sok zsebkendőt, ne lepődj meg a horogkeresztes csomagolástol, az csak megtévesztés. Tudod a szakmai ártalom.
Ha rád gondolok, csak az jut eszembe, hogy lehettem volna merészebb is, mert amit érzek melegséget boldoggá tesz. Ha tehetném ide elhoznalak, de egy ideig még az országokat járom arab mugli születésű nőket mentegetve. Aki felberelt erre a melora, szereti az egzotikumokat.
Lehet szenvedélyesen is halászni, van valami tengeri lény lovagló extrém sport is.
Mellesleg talán bolondság ezt leirni de hianyzol, hianyzik7a hangod a közelséged az érintesed, es amióta volt a közös kalandunk, hozzád képest mindenki olyan amatőr es lassú. Senkivel sem ment így az összhang, mint veled. Szeretnélek hosszan megolelni, és ahogy a hajót dobálja a vihar is rád gondolok.
Arra gondoltam elmehetnenk valahova megint6, csak mi ketten, ha haza értem. Mit szólnál az egyik országban épp forradalom dúl és ki kellene menekitenem néhány értékes aranytargyat.

med kjærlighet,
Søren

2001. április 22.

Søren,

Azonnal válaszoltam, ahogy megkaptam a leveledet. Kérlek, nagyon vigyázz magadra! Ha valaki, hát én pontosan tudom, hogy milyen, amikor az embert egy arab varázsló nézi ki magának. Engem az egyik meg is késelt és majdnem belehaltam. Tizennyolc éves voltam, egy mugli mentette meg az életemet, aki napokig bámult. Igaz ez Egyiptomban történt, de a helyzet valójában ott sem volt rosszabb annál, amiket leírtál. Szóval még egyszer hangsúlyozom: nagyon, nagyon, nagyon vigyázz magadra! Még szeretnélek látni ebben az életben.
Hát... szerintem rá fogsz jönni, hogy a macskákon kívül minden lénytől és állattól félek. Valószínűleg ezért a tengeri lény meglovaglása sem éppen nekem való. De azt megnézném, ahogy te csinálod. Fogadni mernék, hogy közben minden izmod szépen megfeszülne. Na jó, az álmodozást megtartom magamnak.
Nekem is hiányzol. Hiányoznak a kalandok,a kimozdulás, minden ami közben az érzem, hogy élek. Nem vagyok már semmi, csak egy üres kagylóhéj, ami ül és várja, hogy újra és újra megcirógassa a tenger hulláma. Nem tudom miért vagyok ennyire magam alatt... talán mert érzem, hogy ez a házasság már csak fájdalmat okoz. Nem nekem, én szerettem benne lenni, de a férjemnek igen. Valószínűleg nem engem kéne tőle megmenteni, hanem őt tőlem. Szerinted ennek van értelme? Bocsi, ezt nyilván nem rád kéne zúdítanom.
Szóval hiányzol. Hiányzik az erőd, a határozottságod, de még a nyugalmad is. Valahogy úgy érzem most csak arra lenne szükségem, hogy valaki magával rántson és valami újba kerüljek, távol attól, ami a mindennapok része. Szíven elmennék veled a világ végére is.
Kérlek, írj gyorsan, hogy hogyan alakultak a dolgaid! Remélem egyben vagy.

Ölel,

2001. április 23.

Elliot,

te hogy kerültél szembe egy arab varázslóval? Igen veszélyes népek ezek, még a jómodort sem ismerik. Nem mintha én olyan udvarias viking lennék, de azért az emberi életet azt hiszem, valamennyire tiszteletben tartom, még akkor is, ha néha azzal kell kereskednem. Úgy tűnik te is már egészen fiatalon megtapasztaltad az életet. A mugli fazon meg lehet azért bámult ennyire, mert nem biztos hogy sokat látott arrafelé ázsiai származású embereket, varázslókat. Engem is megbámulnak, csak mert magasabb vagyok nagyjából mindenkinél.
Igyekszem nagyon-nagyon vigyázni magamra, remélem te is ugyan azt teszed, és nélkülem nem indulsz meg veszélyes kincseket keresni magadnak. Még a végén egyedül kellene megint ádáz északi szörnyekkel és varázslényekkel harcolnod.
majd csak a te kedvedért meglovagolok egy narvált, és elküldöm egy fotón. Most éppen itt van körülöttünk egy egész raj, békésen úsznak a hajó mellett. gyönyörű látvány, ahogy az egész tenger is az. Bárcsak itt lehetnél és együtt nézhetnénk a naplementét. Sokkal szebb és izgalmasabb mint a városból nézni. Líraibb, ahogy megeszik a nap utolsó fényét a víz éhes hullámai. Kicsit ittam egy-két hordónyi norvég sört, lehet azért vagyok jelenleg ilyen emelkedett hangulatban, de látod még ilyenkor is rád gondolok.
Néha mi vagyunk a szeretteinkre a legveszélyesebbek. Ezt én is tudom.  világon pedig sokminennek nincsen értelme. De inkább, nem az értelmet kell mindenben keresni, csak élvezni és szeretni kell a pillanatokat, amik nem olyan fájdalmasak. Nos, úgy tűnik részegen sokkal bölcsebb vagyok, mint általában.
Most éppen még mindig visszük át a tengeren a kimenekített nőket, éppen túlvagyunk egy hatalmas viharon, képzeld még tornádó is volt a tengeren, de szerencsére a kialakult örvényből kisuhant ez a jó öreg hajó, ami már atyáimat is kimenekítette a bajból. Minden esetre jó ezekben a nehéz percekbenis rád gondolni. Bár nem igen vagyok az érzelmek embere, most is csak az alkohol adta őszinteség beszél belőlem.

Az egyik emberem pedig lefotózptt, ahogy megülök egy narvált, remélem az a kép is eljut hozzád épségben, ugyan úgy, ahogy a levelem is.

med kjærlighet,
Søren

2001. április 26.

Drága Søren,

Hát elég bonyolult úton keveredtem szembe az arab pasassal. Tizennyolc évesen Egyiptomba szöktem és megpróbáltam kibarolni, amit eléggé zokon vett. Ezért szúrt le az átkozott késével, amit mint egy egész véletlenül bennem is felejtett. Azóta már túl adtam rajta.
Vicces amúgy, amit írsz, mert csak félig vagyok ázsiai és szerintem jobban hasonlítok az apámra, talán kivéve a szemem, meg az arcformám. Talán csak azért megtévesztő, mert apámnak is barna szeme és sötét haja van, így pedig szinte beleillik az ázsiai vonások sokaságába. Szerintem szexi, hogy magasabb vagy mindenkinél, szóval ez ne zavarjon. Gondolj erre úgy, mint valami fegyverre a világ ellen. Én is ezt teszem, ha a testalkatom elbizonytalanít. Elvégre melyik tolvaj ne ölne az én vékonyságomért és az alacsonyságomért? Olyan könnyen mászok be akárhová, mint valami kisgyerek. Szánalmasan hangzik, de az én hivatásommal ez inkább áldás.
Ha ilyen szépeket írsz néhány hordónyi sörrel a hasadban, akkor kérlek ne fogd vissza magad. Én is szívesen nézném veled a naplementét. Itthon már olyan sok a feszültség, hogy nehezen viselem... mennyivel könnyebb lenne ott ringani a tenger hullámain és csak nézni el a narancssárgásan aranyló messzeségbe. Békéra vágyom és szeretetre, nem erre az akármire, ami itt van. Bárcsak valaki megmentene... bárcsak ne kéne itt lennem és éreznem ezeket a dolgokat. Annyira fáj már, hogy nem tudom szeretni ezeket a pillanatokat sem. Úgy érzem magamat, mint akit megbüntetnek azért, mert szeretet mer érezni. Bocsáss meg, azt hiszem nekem meg a depresszió diktálja ezeket a szavakat.
Örülök, hogy megúsztad a vihart és a tornádót. Remélem ez a levél is úgy talál rád, hogy épségben vagy. A kép pedig nagyon tetszett, mindig magamnál hordom. De a következő narvál lovaglással kérlek várj meg! Mindenképpen szeretném a saját szememmel is megnézni azokat a megfeszülő izmokat!
Sikerült az akciótok vagy még mindig tart a mentőakció?

Ölel,

2001. május 5.

Elliot,

legalább még ha bajos úton is, szereztél azért egy zsákmányt. Bárcsak bennem is felejtenének valami értékes tőrt vagy fejszét. Még ha átkozott lenne is, elviselném. Erről jut eszembe, apám mesélt egy elátkozott baltáról, ami kürül véres a hó és varjútetemek vannak körülötte. Még Odin madarai is elkerülik azt a helyet olyan veszélyes az aurája. Kíváncsi vagyok mi igaz ebből a történetből. Talán egyszer elmehetnénk utána járni.
Magam sem tudom, hogy áldás-e vagy átok a szülőkre hasonlítani, néha fájó az ő vonásaikkal találkozni a víz tükrében, de legalább nem csak az övék van velem, hanem annak a sok felmenőmnek is a tekintete, amik mindig is büszkévé tettek. A származásunk vagy így, vagy úgy meghatároz, és én méltósággal viselem mind a rossz, mind a jó súlyukat magamon. Egyébként szerencsés vagy, könnyebben besurransz mindenhova, én is néha ezt kívánom, de igazad van a nagy testalkatnak is megvannak a maga előnyei. Például hamarabb szúrom ki a rosszban sántikáló alakokat és jobban belátom a tereket.
Én is azt kívánom, bárcsak ott lehetnék veled, és kirángatnálak onnan. De tudod, Elliot minden vihar elmúlik még  avégeláthatatlan, tomboló tengeren is beáll újra a béke, és ha erős a hajód, nem rántanak le a hullámok a vízbe. vagy ha beleesel, csak úsznod kell a felszín felé. És egyszer a nap is kiderül. Nos, magam sem hittem, hogy ilyen nagy bölcs vagyok, de úgy tűnik valami szentlélek megszállt a vízen.
Örülök, hogy tetszett, és legközelebb ha tetszik, ha nem akárhol is leszel elviszlek egy narváll lovaglásra.
A mentőakció sikeres volt, de sajnos kaptam egy baglyot és el kell mennem Moszkvába, a megrendelőmnek kifejezetten az orosz sírva-nevető vodka kell, ami attól különleges, hogy némi varázsgyökeret is belekevernek az ottani alvilágban, így igazán ütős cucc lesz belőle. Az ember szinte letépi magáról a ruháit, régen a vikingek tették ezt, amikor begombáztak és megvadultak.
Veled minden rednben otthon azóta?

med kjærlighet,
Søren

2001. május 13.

Drága Søren,

Na jó, most felcsigáztál. Szóval hol van ez a véres balta? Mikor megyünk? Meg akarom keresni most azonnal. Viszont itt megemlíteném azt is, hogy jó lenne, ha nem hagyna senki semmilyen pengét az álompasimban. Igen. Ez te vagy. Légyszíves vigyázz magadra! Gondolj arra, hogyha megsérülsz, akkor nekem nagyon-nagyon sok ember kéne megölnöm.
Te olyan bölcs vagy. Néha irigylem a nyugalmadat és a gondolkodás módodat. Bele sem gondoltam eddig, hogyha tükörbe nézek nem csak anyámat és apámat látom... hanem a korábbi felmenőimet. Hihetetlen, hogy semmit sem tudok róluk. Nem tudom, kik voltak a nagyszüleim vagy a dédiszüleim. Nincs nekem más csak a szűk családi kör.
Hát eddig nem akartam így mondani, de a nagy testalkat baromi szexi vonzó szép. Sokkal szebb arányok vannak benne... főleg, ha rólad van szó ugyebár. Na jól van! Nem bókolok neked többet még a végén elbízod magadat és akkor majd nézhetek, hogy egy beképzelt Sørent kell elcsábítanom. Az tuti nehezebb lenne. Már így is hiányzol.
Sírva-nevető vodka? Hát az nekem is kell. Légyszi hozz egy üveggel, majd lopok pénzt a férjemtől, hogy kifizessem a csempészi szolgáltatásaidat. Én is szeretném letépni a ruháimat előtted. Na jó, lehet, hogy egy kicsit fel vagyok pörögve azért írok neked hirtelen ilyeneket, de már régen volt esélyem... élvezni a testi dolgokat.
Közel sincs minden rendben. De inkább nem fárasztalak a részletekkel. Gondolom van éppen elég dolgod most is és nem szeretném amúgy sem, ha a hisztérikus Elliot képe élne benned. Nathaniel a legrosszabbat hozza ki belőlem azt hiszem. Az egész két év házasságunk csak egy rohadt szórakozás volt neki. Én is csak a szeretője voltam, aki kicsit tovább húzta, mint az előzők. Most megunt... valahol sejtettem, hogy ez lesz. Remélem jól vagy... sikerült megszerezni a vodkát?

Ölel,

2001. május 17.

Elliot,

Amint hazaérkezem ebből a melóból akár fel is kerekedhetünk megkeresni azt a véres baltát. Különösen izgalmas, ha az ember ott hagyhatja a lelkét, nem igaz? ENgem mindig feltüzel a halál közelsége, és az utolsó tánc kegyetlen zenéje és ritmusa. Te is így vagy ezzel, vagy ez vajon ilyen viking dolog? Minden esetre hallom a véremben lüktető sámándobok rezgését, amik újra hívnak, hogy tegyem kockára az életem. Mindig is egy nagy volumenű harcban akartam elhunyni, azt hiszem egy nyugodt halál felérne nekem egy kínzással. Na persze, már megint teljesen átszellemültem, pedig most nem is ittam. Egyelőre ne vegyél fel senkit a halál listádra mert igzaán sértetlen vagyok.
Hát köszönöm Elliot, ebbe azt hiszem még bele is pirultam, még jó, hogy a szakállam és a távolság miatt ezt nem láthatod. Gondolj arra, hogy az ő nyomukat viseled magadon, és akármit is teszel, nem hozhatsz szégyent rájuk. ÍEz egészen biztosan így van.
Eddig nem igazán tudom, létezik, e beképzelt Soren, csak nagyon zavarban lévő Soren, aki azt hsizem talán könnyebb eset. Te is hiányzol nekem Elliot, hiányzik a pajkos csillogás a szemedből, és hidd el, valkűr is hiányol, bár tudom, te nem kedveled.
Ne kelljen várnod arra, hogy visszatérjek, a csempész tehetségem bagoly úton is remekel, ha a bagoly egy pipere táskát ejt eléd, amiben egy arc alapozó van, akkor koppints háromszor rá, és mormold el a szeretem a vajat igét. Nem a legnagyobb bűvölés, amit edig csináltam, de így biztonságban odajut hozzád. A ruha letépés pedig nagyon csábítóan hangzik.
Nathanieltől pedig akkor legyél minél távolabb. Úton vagyok vissza Londonba, csak kissé bonyolult útvonalon, kicsit úgy érzem magam mint Guliver, aki megkerülte a földet. De van egy meglepetésem a számodra, ami remélem vígasz lesz majd a borzalmas párkapocslatban sérült lelkedre.
Mondd, milyen érdekes dolgok történtek Londonban, míg nem voltam ott? Elszabadult egy sárkány? fellázadtak a koboldok?

med kjærlighet,
Søren

2001. május 25.

Søren,

Nee haragudj, hogy csak most válaszolok... volt egy kis mosolyszünet otthon és megint minden felkavarodott bennem. Elváltunk. Aztán megszületett a fiam és most megint olyan furcsa köztem és közte minden. Miért nem lehet egyszerű a szerelem? Miért nem működhetnek a kapcsolatok jól és simán? Ezen agyalok mostanában, de nem igazán találom a választ. Ha már valami ennyire nem megy, akkor lehet folytatás? Lehetünk boldogok még valaha? Ez már csak erőltetés és hamarosan vége az egésznek.
Egyébként egy új küldetésen dolgozom, amibe szívesen belevonnálak. De egyelőre még nem akarom megosztani a részleteket... majd, ha már eleget tudok. Addig is, legyél izgatott, hogy megint találkozhatunk. Talán még a hajódat is felavatjuk. Szívesen összebújnék veled és a szexin zavarban lévő éneddel, ahogy a szakálladba pirulsz. Bocsi, elképzeltem és nagyon édesnek találtam. Kívülről nézve az olyan pasik, mint te nagyon magabiztosak, erősek és férfiasak. Nem gondoltam volan rólad, hogy valaha is zavarban lennél.
Azóta sikerült Londonba érned? Minden rendben van veled?

Hiányzol,

2001. június  19.