Or are you just happy to see me?

Az előző részek tartalmából

-Már kezdtem is volna elgondolkozni, hogy még a varázslódivat mércéjével is fura szabásmintával van dolgunk. Vagy hogy a reneszánsz gatyapőc ideje jött el, hogy reneszánszát élhesse.
Nem.
Eszembe se jutott ezen gondolkodni mostanig, amikoris ezzel akarok kötözködni, amivel merek fogadni, hogy amúgy mindketten tisztában vagyunk. Nem mondom, hogy átlátszó lennék, de vannak terek, ahol közismerten közel se vagyok csábítóan titokzatos. Inkább hírhedten jól ismert.
-Hát nézzük csak,.. úgy négy-nyolc jól dekoltált vagy szűk-vékonyan öltözött kidolgozott férfitest, potenciálisan diszkréten olajozva, akiknek a vonzóságáról tinilányok százainak egybevágó véleménye ad iránymutató felmérést? Szemben egy fiúkával, akinek eddig egy, tisztázatlan mértékig kettyós követője van. Bár tény, hogy közvetlenebbül kézzelfogható...
Kihívóan végigsimítok egy ujjal a mellkasán, mielőtt pimasz mosollyal ellépek körülnézni, mint ha már az említett zenekart keresném a tekintetemmel. Természetesen aztán csak megfogom a kezét, és vele indulok. Azt nem mondom, hogy ez szükséges támasz is, egy sört azért még én is bírok botladozás nélkül, láb és nyelv terén is, de valljuk be, hogy azért érzek némi forgómozgást, ami fizikailag nem létezik.
-Igazábóóól,.. van errefele egy tisztás, ahol egész jól lehet csillagokat nézni...
Az ajtón kilépve, Dominic kezét nem engedve el hátrafordulok, csókot dobni bizonyos, bár talán csak látni vélt személynek, hogy aztán néhány lépés múlva forduljak mégegyet, keresztül a valós téren, rántva magammal Monstrót is a túloldalra.

A tisztás ezúttal füves, a sziklarögnek elnézhető, hogy nem mászott sehova, a vastag, kidőlt fatörzs valamivel korhadtabbnak tűnik, és egyértelműen mohásabb, mint emlékszem. Persze három év távlatából mondhatni kézenfekvő ennyi különbség.
A félelem biológiai hiánya, és egy gondosan nevelgetett dacos magabitosság közös gyermekeként csak most kezd eszembejutni, hogy éppcsak becsípve hoppanálni egy olyan helyre, ahol korokkal ezelőtt jártam, egyszer, és nem a környezetet figyelve alaposan, az nem volt azért annyira garantált, hogy ne felejtsünk semmit a fogadónál. Gyanítom, ugyanebből a makacsságból kihúztam viszont. Gyakori jellemzője a mágiának az akaraterő igénye, ami alapján ezt az egész dolgot nekem találták ki, én kérem már Roxfort előtt is makacsságot reggeliztem. Jó hobbit módjára napi kétszer minimum.
Talán, esetleg, Monstroba belecsíphettem valahol véletlenül egy kicsit, de ugyan kérem, ha így is lenne, csíptem már bele jobban direkt.
-Látod, még ülőhelyet is foglaltam- dobok be a változatosság kedvéért most csak bájvigyort. Amennyit feltehetőleg mi ülni fogunk itt... Még ha valami italt hoztunk volna, úgy alibinek, de náh...

-Naa, azért nem testépítőt vagy belga kékmarhát mondtam, csak szép ízlésesen, csak jól kell eltalálni az arányokat- piszkálódok tovább, Monstro hangnemére rálapátolva még. -De nyugi, ezek csak rocksztárok, őket még fölül tudhatod múlni.
Ha mondjuk egy Schwarzeneggerrel kéne versenybe szállnia viszont - szigorúan a nyolcvanas évekes akciófilmjeiből a komolytalan humorral - vagy akkor már ne felejtsük el a kedvenc hercegnőnket, Joshua Davist,..
...Valószínűleg továbbra is jó esélyekkel indulna, tekintve hogy ellenkezőleg nekem nem lennének említésreméltó esélyeim, legfeljebb képzelegni. De ez a legnagyobbrészt úgyis arról szól, hogy túl szórakoztató így tormentálni a drágát. Csak meg ne lepődjek, ha véletlen elijesztem...
-Már a csillagnézés, vagy a csillagnézés?- incselkedek is tovább inkább olyan témában, amitől kevésbé érezheti fenyegetve magát.

Apropó csillagnézés, ne felejtsek el nem gondolni jobban bele, honnan is ismerős ez a helyszín. Mármint, tagadhatatlanul meghatározó epizód volt, hosszabbtávú vonzataival együtt is, de jobban járunk, ha a nosztalgiát hagyjuk a rákba azon túl, hogy az elmaradhatatlan spéci válltáskám nem lenne nálam anélkül. Fura és eseménydús nap volt, főleg így azóta elfogulatlan fejjel visszatekintve, szóval inkább hagyjuk is...
Milyen jó, hogy Monstro pont belekérdez gyanútlanul... bár az inkább máshol volt már.
-Vagy az, vagy titkos banyák titkos találkozóhelye- vigyorgok inkább remélhetőleg a szokásos pimaszsággal, és hagyom közelebb húzni magam.
Viszont leszek jó gonosz, és rábízom a csókot, csak mármár passzívan viszonozva, például a preemptív "visszatámadás" helyett, ami magamat ismerve hevesebb kedvemben még elkerülhetetlen is lenne. De had érezze úgy, hogy próbálkoznia kell.
-...De tekintve, hogy ők nincsenek itt, hogy megkérdezzük, melyik...
Najó, a második kört megkaphatja a tormentálása nélkül is.

Olyan cuki, amikor elillan a menőgyerek-magabiztossága, és csak tátog esetlenül ...Merelkedrága, valószínűleg ezért nem volt még rendesen, teljes mértékben mondható pasid, mert folyton ezt csinálod, és elijeszted őket. Pláne a saját korosztályodban ezek még csak fiúkák, akik most kísérletezik ki a férfi identitásukat, persze hogy rosszul fogják bírni, ha fogod az összes magabiztos önelégült pimaszságodat, és beléjük lépsz vele. Gyakorlatilag önmagad shotgun-apukája vagy.
Tudod, csak hogy számolj ezzel is.
-Egyszer jártam itt eddig, és amúgy kést venni egy tábla csokiért. Mármint speciális, és jó ekkora, tálcányi tábláról beszélünk.- Remélhetőleg ez segít elbagatelizálni a hely históriáját annyira, hogy ne konkurensnek érezze. És jól elhallgatva egyéb eseményeket, amik ugyan nem voltak túl jelentősek, de azért eléggé illusztrálnák, hogy néhány évvel ezelőtti Merelkedrága is csak a baj meg a szégyen volt. Amúgyis mint tudjuk, milyen jó ötlet lehet randevún korábbi partnereket kitárgyalni.
A hírem miatt kérdezi vajon? Ismerem a rólam szóló pletykákat - bárki, aki Bern szobatársa, ismeri mindenkiről az összes pletykát, akár akarja, akár nem - nagyrészt nagyon jókat szoktam szórakozni rajta, mert tudom nem venni magamra, és így nézve derítően röhelyes dolgokat találnak ki az unatkozó diákok. Amelyiken nem, azok meg csak meh, mert túl szembetűnően teljesen légbőlkapottak. Kell egy egészséges morzsányi igazságalap, amin el lehet indulni. De belegondolva, miután azok még több tanárunk dominájaként is beállítottak, valóban... ha erre alapozol, tényleg megfélemlítőnek hangozhatok...
Vallani szoktam, hogy ha hírem elrettent attól, hogy megismerj ténylegesen, amúgy se bírnád a személyiségemet sokáig, de ja, kezdem látni az ezzel járó akadályokat.
-Meglepődnél, mennyit beelőztél már azzal, hogy megpróbáltál rajthoz állni- sejtelmeskedek, remélve, hogy azt jobban értékeli, ahol az egóján simítok végig, mint ahol a "megpróbáltál" még mindig elég feltételes módul hangzik - pedig inkább arra értettem, hogy ezt első lépésként már megtette, és még nem menekült vissza.
-Minőségellenőrzés?- vigyorodok a szokásos pimaszra, ahogy a keze megáll tétovázni - vagy pont nem tétovázni - és a pozitív visszajelzés kedvéért az egójáról felsimítok közben a tarkójára, a haját birizgálni.
Váratlanul ér, ahogy felkap, de ez koránt sem ellene szól. Belevigyorgok a csókjába, és jobban a tarkójába kapaszkodva, nehogy szökni akarjon, hosszan, hevesen viszonzom a csókot. Csak hogy egyértelmű legyen, megéri bátornak lenni, pont ezt hiányoltam már annyira valakitől.

getting spicy

Az a tábla csoki - ami már évekkel ezelőtt rég elfogyott - tényleg ennyire megragadja mindenkinek a figyelmét?
-Na majd legközelebbre szerzünk azt is.
Egy rajztáblányi bájitalos csoki... bár gyanítom nem pont a kedvderítősre lenne esetünkben szükség, ami lehetőségek széles skáláját tárhatja fel, ahelyett milyennel kísérletezhetnénk még. Nem is rossz ötlet...
De úgy tűnik, Monstro bátorsága is megkerül, úgyhogy diszkréten átruházom rá az események vezetését, itt-ott megösztökélve néha persze. Kész sztereotíp macska tudok lenni, ha ahhoz van kedvem, megengedem, hogy kényeztess, és csak hátradőlök élvezni a teljeskörű ellátást, ami kijár. Esetünkben, vagy szándék, vagy csupán megingó egyensúly okán, egész szószerint értve azt a hátradőlést. Nyekkenek egyet, de kit érdekel, estem én már nagyobbat seprűről, és a földnél is keményeb a gurkó.
Is.
Ahogy Dominic is további felfedezésekre isndul, a hajáról visszatérve a nyakára, onnan besimítok a ruhája alá, a lapockájával ismerkedni egy kicsit. Ahogy távolodni kezd, onnan ki is körmölök a bőrén, csak az izgalom kedvéért, és épp csak annyira erősen.
Felkönyökölök, az egyik vállam kihívóan kilógva már a skarlát ruhadarab nyaknak szánt részén, továbbjutni nem akar a folyamat.
-Talár, neked is van ilyened akárhány- élcelődök, bár ha roxforti egyenruháról van szó, nem egészen helytálló, az előlről egy gomb híján teljesen nyitott - meg ruhán felülre szánják. Ez a dísztalárom, ahol a szegély összetalálkozik a nyakamból lejövet, egybefüggő darabként folytatódik, úgyhogy ha azt akarjuk, hogy a legkevésbé allatsszon alkalmi ruhának, teljesen helytállóan írható le bokáig érő pólóként.
De ha már így elakadtunk úgyis, Dominic szemébe fixírozva a tekintetem, elő is halászom a dekoltázsomból - igen, figyelme tárgyai közül - a varázspálcámat, természetesen egy kihívó szemöldökvonással fűszerezve. Amúgy se kényelmes ott annyira, ha nem magam kihúzva állok.
És hogy csavarjak egyet az érdeklődésén, benyúlok a pálcával a hátam mögé a talár alatt. Vajon mennyire tudja egy alohomora szabadon értelmezni magát? A hírhedt kapocs a hátam közepén még tud valahogy kifacsart értelemmel mechanikus zárnak számítani?
Náh, diffindo, most nem akarok macerálni. Úgyis csak egy varázslat megjavítani.
A nyíróbűbáj ugyan nonverbális volt, de bízok benne, hogy ha Monstro nem eleve rájött, mivel ügyeskedek, úgyis mindjár felfedezi, mi vált az imént lazábbá.
Persze a külsőbbik, dísztalár réteggel még így is neki kell megküzdenie, mindent azért nem adhatok ingyen. Oké, egy kihívó pillogást még hozzátehetek az ajánlathoz.

18+ definitely spicy
avagy 16+ + + +

Milyen figyelmes az apróbb részletekre is ez a kis vállpuszi, meg is jutalmazom egy bájpillogással érte.
-Csak viszonyítás kérdése- erősködök még a talárok margójára. Egymáshoz képest ja, különböző talárok, de ha egy szandálhoz viszonyítunk, alig van különbség. Vagy épp elvágott pántú melltartóhoz, csak hogy témánál maradjunk, mert a nap legjobb kérdése már így is az, hogy Merelkedrága mi a jó rákért gondolkodik ilyeneken, miközben a susnyásban hentereg a fiújával ..."csillagot nézni".
A fiúja mondjuk egyértelműen nem csillagot, viszont annál inkább néz. Mondjuk eleve ez volt a mozdulat célja, nagy sikert is aratott. Talán ez is adta meg a motivációs löketet a bokámnál kezdett magánakcióra? Csiklandós nem vagyok, de élvezettel megmocorgok az ujjai alatt, ahogy felfedez, egyben terelve magával a dísztalár anyagát is. Próbálna ügyeskedve helyet találni újonnan textiltelenített területeken, én ezt azzal előzöm meg, egy pimasz vigyor kíséretében, az egy szál - ezúttal vörös, a hagyományos módszerrel alkalmira átváltoztatott - tornatopánkát viselő lábam vádlijával végigsimítva az ő lábain, én húzom be a kívánt - leplezetlenül egyre kívántabb - helyre.
Ahogy továbbviszi a felfedezés útját, jóleső hümmögéssel "dorombolva" nyúlok el a hátamon, és tekintve, hogy merre tendálunk rohamosan, elkotorászok közben a táskámig, első körben a rejtett zsebébeni élesebb szomszédai miatt indokolt fémdobozkát halászva elő.
-Mmmhmhm, na várj, azért ne most akaszd föl magad- kuncogok zöngésen, ahogy Monstro közben megtalálja a korábban is kutatott érdekes részt - és a beleiktatott kóstoló közben a lazán együttorlódó kosárkettősnek sikerül valahogy a fején fennakadnia. Ha nem akarom a vállpántjait is hasonlóan szétbarbárkodni, innen most túl macera lenne a fehérneműdarabtól megszabadulni, de legalább segítőkészen leakasztom a fiúka fejéről, mielőtt belegabalyodna.
Bizonyos hírembe beleillhetne egy kis fehérneművel fojtogatósdi, ha fűszerezni kell az eseményeket, de Dominic pillanatnyilag anélkül is túl jól halad, kár lenne végül azért maradni hoppon, mert egy pikáns balesetnek esett áldozatául, mielőtt végeztünk volna.
-Mmmh!- adok hangot az élvezetemnek két szájrapuszi közé, ahogy az ujjai megtalálják a következő izgalmas területet. Rámarkolok a csuklójára hogy véletlen se tudja félbehagyni a kényeztetést arrafele, és kétségbevonható kecsességgel, de valahogy feltornázom magunkat valami térdelés vagy ülésfélébe. A talárom ugyan csálén félig visszábbhullik rám, de gyanítom, hogy ez nem sok panaszt fog eredményezni, amint kibontom Monstro feszüledező nadrágját.
Kihívóan Dominic szemébe pillogva, végigmarkolok a második, intim helyen tárolva kényelmetlenné váló pálcán, amit ez a kő meg kidőlt fatörzs ma itt láthatott, és akkor már szájon is csókolom a fiúkát, csak hogy neki is legyen mibe belesóhajtania. Aztán pimasz vigyorral jól magára hagyom.
Persze nem sokáig, meg messzire se megyek, csak a biztonsági fémdobozkából halászok elő bizonyos négyszögletű kerek tasakot, mert ha ennyire lelkesen felnőttek akarunk lenni, akkor legyünk is felelős felnőttek, a következő felvonáshoz belépő is kell.

18+ spicy hot

-Annak kell lenniük- kacarászok Monstro megjegyzésére, itt-ott beleborzongva a kényeztetésbe, kóstolgatásba -Veszélyes dolgokat tartanak vissza.- Már csak tudhatja, amennyire őt is az irányításuk alá vették ezek a veszéyes dolgok.
Közben a haját túrkálom ráérősen, sóhajtok egy jólesőt egy pikánsabb harapásra, aztán ahogy Dominic ujjai lejjebb kalandoznak izgalmas dombokra, egy pillanatra bele is markolok a szőke tincsekbe. Szerencséjére, ez nem állítja meg semmiben, talán még segít is ösztökélni élvezetes kíváncsiságokra.
Kapkodva-türelmetlenül feljebb kerülünk, sóvárogva már a fő műsorszámra. Örömmel veszem Monstro önálló kezdeményezését, mert hallottam már egy-két elméletet arról, ilyen mugli találmányok hogyan megvetendők, megbízhatatlanok, vagy akár veszélyesek - elég abszurdan irreális ötletekkel néha - és ki mások körében lenne a legesélyesebb ilyesmi muglirezisztencia, mint aranyvérűeknél. Én kérem jobban bízok valami kézzelfoghatóban, mint valami bűbájban, ami csak utólag derülne ki, ha soha nem is létezett. Bár tény, Monstro van, hogy muglibban öltözik, mint én, aki abból a világból jövök, nem ő lenne a fő gyanusított ilyen előítéletek kapcsán. Meg ha tényleg akar bármi folytatást, úgyis kénytelen lenne ő adni be a derekát.
De jutalmul a progresszív fejéért, amég ügyeskedik ő is, én a már csak vállaimról lógó melltartót tornázom ki a talár alól, csak kényelmetlen lenne ott útban úgyis. A talár maga az marad persze, úgyis élvezi szerintem az izgató rejtelmeit.
Hagyom magam az ölébe rántani, vigyorogva kapaszkodok meg a vállában, hogy hanyatt ne essünk. Illetve ő csak, nekem az előre lenne. Ficánkolok egy kicsit helyezkedni, sóhajtva egy zöngéset, ahogy összetalálkozok valami forróval ott az ölében. Szóval ilyen lehetett ősanyáinknak seprűre ülni a párnázóbűbáj elterjedése előtt...
Ahogy feltúrja a taláromat megint, kacarászva áthúzom a fején a szegélyét. Ahhoz ugyan szűk lenne, hogy ő is kibújjon a nykán, ha ketten viseljük a ruhadarabot, de élek a gyanúval, hogy így sátorként is talál alatta érdekeset.
Talán csak az egyensúlyunkat vesztjük el így összegabalyodott ökörködtünkben, de ha már észreveszem, hogy úgyis dőlünk, szándékosan is rásegítek, magam alá teperni.
Kihámozom a fejét a saját taláromból, hogy hosszan megcsókoljam, aztán felülök az ölében. Mohón kapkodom félre a maradék, még útba kerülő anyagokat, egy kézzel megtámaszkodok a mellkasán, ahogy a másikkal segítek magunknak egymásra találni a vágyban.
Mélyet sóhajtva markolok bele a ruhájába, ahogy testileg egyesülünk.
Érdekes paradoxon, ahogy ez az egész első élménynek érződik. Az a másik első alkalom egyszerűen túl máshogy működött, mást jelentett, még abban se vagyok biztos, mennyire testi vágy mozgatta, vagy mi más, ha más. Időtlen, meghatározhatatlan kötelék intimitása. Ez, most... na ez olyan hormonálisan felizgatott tinédzserek kísérletezése a testi élvezetekkel, mint annak a rendje. Semmi mélylelki misztikum, de ilyenkor, ilyennek, valószínűleg nem is kéne arról szólnia, itt csak felfedezzük a világ egy újabb részletét.
És milyen jó kis részletét! Bekarmolok Monstro felsője alá, ha segít a hátát nem a földhöz szögezni mindkettőnk súlya alatt, le is túrom róla, és harapok egy izgalmasat is a kulccsontja végére. Épp csak annyira, hogy már hagyjon nyomot egy időre, de olyan pontra, ahonnan véletlen nem kandikálna ki a hétköznapok során. Csak egy titkos kis emlékeztető, merre jártam. Többekközt.
Apróbb, finomabb harapásokkal visszaaraszolok a vállán, fel a nyakán, egy hosszabb csókig, amit megszakítva felkönyökölök a mellkasán, felvont szemöldökkel mintegy érdeklődve, na kinél legyen a tánc vezetése. Addig csípőtájt lustán mocorogva nem hagyom lankadni az érdeklődést.

18+ still spicy

Meglepett sikkantásból nevetek fel, ahogy Monstro hirtelen átgurul minket az én hátamra, hogy átvegye a kezdeményezést. Eleinte próbálok kicsit rásegíteni csípőből az élményre én is, de a talaj és Mondtro eltökélt kísérletezése között mozgástér is szűkösen van rá, meg végülis anélkül is teljesen jó ez. Minek fáradjak, ha nem kell tennem érte alapon, inkább át is térek a főfogás helyett a köretre, a kezeimmel bebarangolni, néha itt-ott karmolni vagy szorítani Dominic testét, a hajába túrva két kézre fogni a fejét, hogy odahúzzam vad csókokra, egy perverz humorú ötletet spontán megragadva.
Csak hogy szó ne érhesse a ház alul fekvő tagját, hogy ő itt szorgosan dolgozik, én meg csak hagyom lustán, hogy kiszolgáljon, és csak tétlenül élvezkedek - nem mintha számítanék ilyen panaszra reálisan - én a csókkal veszem át a kezdeményezést, és a nyelvemmel másolok le bizonyos mozgást, annak térfélcseréjével, pillanatnyi ritmusával, és próbálom visszafogni a szemtelen vigyort közben, az nem túl kompatibilis a csókolással. Na melyikünk bírja tovább vajon elröhögés nélkül, ha ő is rájön, mit kap vissza épp idefent?
Ha más nem, végül azért kell majd felhagynom a gúnyos csókkal - mert Merelkedrágának valahogy még azt is sikerül megoldania, hogy azzal piszkálódjon, ahogyan smárol - ahogy a gyönyör egyre erősebben hullámzik végig rajtam, mert hát más szájából kicsit körülményesebb levegő után kapkodni, mint hagyományosan a légkörből.
Egy sor zöngés sóhajjal söpör végig rajtam az élvezet, Monstro hajába markolva húzom magamra, és mivel közben a hátam is épp ívbe feszül,.. gyanítom nem lesz panasza rá, ezzel pont hova ölelem a fejét.
-Na vajon tőled látok csillagokat?- kérdem kimerülten kacarászva, miután kipihegtül magunkat mindketten, egymásra borulva. Bár több köze lehet a dolognak ahhoz, hogy a hátamon fekszek szabad ég alatt, és ránk sötétedett már teljesen is, de ezzel most nem húzom le az önbizalmát. Majd ha bekapja a csalit, és föl találná vállalni, hogy az ő érdeme, na majd arra válaszul. Bár, gyanítom a közbenjárása nélkül nem is lennénk idekint, szóval végülis,..
Apropó lassan be kéne menni innen, mert még ránk zárják az iskola kapuját. És ráknak van kedve a Szellemszállás felől alagutazni be. Mondjuk ráknak van kedve pillanatnyilag felkelni innen, jó ez itt, kényelmes a fű, a takaróm se utolsó,..